Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-25 / 251. szám

1985. október 25. • PETŐFI NÉPE 0 S FELTÁRULTAK AZ ALAPFALAK • Több mint ezerhatszáz négyzetméter területet vizsgáltok át. Ásatások Bátmonostoron • A módosabbak a templomba temetkeztek. (Pásztor Zoltán fel­vételei) Bátnionostor határában 1977 óta végeznek folyamatosan régé­szeti kutatást. A község nevében a „monostor” tag elárulja, hogy, ha nem is a mai település bel­területén, de valahol a környé­kén jelentős középkori egyházi épületeknek, egy monostor rom­jainak kell megbújniuk a föld alia'tt. Levéltári forráskiadvá­nyokból — elsősorban a Ziohy- család okmánytárából — bővebb adatokat is megtudhatunk. A XII. század végén épült való­színűleg bencés monostor a ta­tárok pusztítása után száz évvel ágostonos rendiház lett, amelyet a település földesurai, a Bátmo- nostori Töttös-család tagjai a ro­mok felhasználásával építettek. A mellette fekvő települést pe­dig a környező települések sorá­ból kiemelve birtok- és piac­központtá tették, mezővárossá fejlesztették. Ennek az egykori településnek a helyét nem volt nehéz megta­lálni, mert a helybeli lakosok tudatában él, hogy lakóhelyük őse a Pusztafalu nevű dűlőben volt. A templom helyén Henszl- mann Imre, a!ki a romokból még sejthette, hogy hal állt a temp­lom, 1871-ben ásatást végzett. A mai követelmények és módsze­rek szerint nem megfelelően do­kumentált ásatás több építé­szettörténeti kérdést nem a kellő mértékben válaszolt meg. A ba­jai múzeum néhány hetes lelet­mentése 1966-ban ezeket a kér­déseket nem oldhatta meg. A Bajai Járási Tanács, majd a Bács-Kiskun megyei Tanács anyagi támogatásával 1977-ben ezeknek a kérdéseknek a tisztá­zására kezdődtek meg az ásatá­sok. Az eddig eltelt kilenc ásatási idtnybén — évenként 4—5 nyári és őszi hónap — valamivel több, mint 1600 négyzetméter területet vizsgáltak át. Először a plébá­niatemplomot, az egykori tele­pülés lakóinak (templomát tárták fél. Ez egy 33 méter hosszú épü­let volt. Belsejében kerültek fel­színre a tatárjárás előtti, 11 mé_ tér 'hosszú plébániatemplom alapjai. Ezt a kis plébániatemp­lomot a XIV. századi mezőváros lakói bontották el, és építtették helyére a település rangjának megfelelő nagyobb templomot A monostor templomának fel­tárása három évvel ezelőtt kez­dődött meg. Az egy-egy évben feltárt felszakaszokat az időjá­rás viszontagságai ellen fóliával és vékony földréteggel védték. Az idén az ásatási szelvények közötti tanúfalak elbontása és a védőfólia felszedése után váltak fényképezhetővé a 28 méter hosszú és 16,5 méter széles templom alap falai, amelyekből szinte csak az alsó kősor maradt meg. A környező települések la­kói, különösen a török kiűzését követő újjáépítések és telepíté­sek Során „kőbányának” hasz­nálták a romterületet. A temp­lom 'belsejét három hlajóra osz­tó és a boltozatot tartó kettős pillérsor egy-egy tagja maradt csak meg majdnem a felszínig. A 8 pillérből is azonban kettőt teljesen kitermeltek, úgy, hogy ■helyükét csak a törmelékesebb talaj árulta el. A templomok mellett elterülő temetőből eddig 2641 sírt tártak fel. A módosabbak adományaik fejében a templomba temetkez­tek. Ruházatuk megmaradt fém - díszei a középkori viseletét is­mertetik meg velünk. Biczó Piroska ft A FŐDÍJ EGY-EGY PRIMO Barátom: a számítógép Vetélkedő általános és középiskolásoknak Ilyen még nem volt! — Ezt a címet is adhattuk volna a most induló vetélkedősorozatnak. A megyé­ben tanuló fiataloknak először nyílik lehetőségük, hogy a széles nyilvánosság előtt is bizonyítsák: mit tudnak a számítástechnikáról, értenek-e a „gondol­kodó gépek” nyelvén. Érdekel a számítástechnika? Szeretnél egy saját személyi számítógépet? Ha igen, érdemes elolvasnod az alábbi tájékoztatót. KIK VEHETNEK RÉSZT A VETÉLKEDŐN? Az egyik csoportban a Bács-Kiskunban tanuló ál­talános iskolások, a másikban pedig az összes kö­zépiskolás (a gimnáziumok, szakközépiskolák, szak­munkásképző intézetek tanulói). A versenyen egyé­nileg lehet elindulni, a szakkörök, tudományos diák­körök tagjai is külön-külön küldhetik be pályáza­taikat. MILYEN FELADATOKAT KELL MEGOLDANI? A hatfordulós verseny feladatait a Petőfi Népé­ben közöljük. Az első forduló kérdéseit október 31-én, csütörtöki lapszámunkban, a továbbiakat pe­dig folyamatosan, a jövő év áprilisában megrende­zett megyei döntőig. A jövő csütörtökön tesszük közzé a jelentkezési lapot, s folyamatosan a most is látható emblémát, amelyet fordulónként a megol­dásokkal együtt kérünk beküldeni. A vetélkedő első két fordulójában (október—no­vember) elméleti kérdésekre várunk választ. A har­madik fordulóban (december) egy személyi számí­tógépre írt program hibáit kell megtalálni, és a ki­javított program eredményét beküldeni. A negye­dik fordulóban (január) egy megadott feladatra kell programot készíteni, és a program listáját, vala­mint eredményét beküldeni. Fordulónként maxi­mum 20—20 pontot érhetnek el a pályázók. Az ötödik fordulóban, jövő év márciusában a megye városaiban elődöntőket rendezünk azonos időpontban, azonos feladatokkal. Az elődöntőre egy programot is magukkal kell hozniuk a résztvevők­nek, amit a helyszínen személyi számítógépbe táp­lálnak és végigfuttatnak. Elméleti kérdések és rö­vid programkészítés is szerepel a feladatok között. Az elődöntőn 60 pontot lehet gyűjteni, s az elért pontszámot hozzáadjuk a korábbiakhoz. A legjob­bak kerülnek az áprilisi kecskeméti döntőbe. HOGYAN JUTHATNAK SZÁMÍTÖGÉP-KÖZELBE a pályázók? Amint a feladatok ismertetéséből kitűnik, a har­madik fordulótól kezdve számítógépre is szükség lesz a megoldásokhoz. Itt elsősorban az iskolánál található kiskomputereket vehetik igénybe a pá­lyázók. Természetesen saját berendezéssel is részt lehet venni a versenyen, akármilyen típusúval. Egyetlen kikötés, hogy a feladatokat BASIC-nyel- ven kérjük leírni. A verseny elődöntőin és döntőjé­ben Commodore—64, HTZ és Primo típusú gépeket biztositanak a rendezők a feladatok megoldásához. Decembertől a megye különböző településein sze- mélyiszámítógép-használatot és szakmai tanács­adást is igénybe vehetnek a résztvevők. A helyszí­neket és időpontokat később közöljük. NÉHÁNY SZÓ A DIJAKRÓL! A legjobb általános iskolás és középiskolás ver­senyző egy-egy Primo személyi számítógépet kap. A további helyezettek pedig 24 értékes jutalmat ve­hetnek át (szakkönyvek, Joy-Stick, mágneslemezek, kazetták stb.). Az egyes fordulók legjobbjai között is értékes tárgyjutalmakat sorsolunk ki. A Petőfi Népe szerkesztősége és a TIT megyei szervezete által meghirdetett vetélkedőre a követ­kező intézmények, egyesületek, vállalatok ajánlot­tak fel támogatást és díjakat: a megyei tanács mű­velődési osztálya, valamint számítástechnikai és mikrofilm központja, a megyei KISZ-bizottság, a megyei úttörőelnökség, a kecskeméti városi tanács, az Agszircoop, a Bácsbit oktatási stúdió, a Com­puter—M, a Neumann János Számítógéptudomá­nyi Társaság, és a SZÜV számítóközpontja. FIGYELD A MIKROBI-EMBLÉMÁT! Az első forduló kérdéseit és a jelentkezési lapot tehát a Petőfi Népe október 31-i, csütörtöki számá­ban közöljük. Jó felkészülést és sikeres szereplést kívánunk! TANÁCSKOZÁS TATABÁNYÁN Vita a művelődési otthonok • • • rr • r ifi jovojerol ■----------I. ----------------­N incsenek optimálisan szabályozott népmű­velői feladatkörök. Tulajdonképpen szinte mindent számon lehet kérni az igazgatóktól, így helyzetük, egzisztenciájuk bármikor meg­ingatható. Húsz évvel a hazai megindítása után is gyermekcipőiben jár a népművelő-kép­zés. Az e területen tevékenykedők havi át­lagbére jóval alatta marad az országosnak. Kétnapos találkozót szervezett a napokban Tatabányán a Magyar Népművelők Egyesü­lete és a Magyar Újságírók Országos Szövet­sége. A hat éve alakult népművelő szervezet vezetői adtak tájékoztatást az egyesület ala­pításától eltelt időszak munkájáról, majd másnap dr. Kormos Sándor, a Művelődési Mi­nisztérium közművelődési főosztályvezetője szólt a művelődési otthoni intézményhálózat VII. ötéves tervidőszakra előirányzott tovább­fejlesztéséről. A tartalmas eszmecserére az adott apropót, hogy a következő hónapokban két nagy jelen­tőségű rendezvényt is szerveznek Budapesten. November 16-án tartja háromévenként ese­dékes, II. küldöttgyűlését a szakmai egyesü­let, december 16—17-én pedig országos kon­ferencia lesz a művelődési otthonokról. Köztudott, hogy az ötvenes évekiben létre­hozott országos intézményhálózat soha sem volt még ilyen nehéz helyzetben, mint ma. Csökkent a népművelők társadalmi presztízse, ezzel függ össze, hogy változatlanul magas a képesítés nélkül dolgozók aránya, rosszak az intézményi, tárgyi feltételek, a népművelők élet- és munkakörülményei pedig elérték a tűrőképesség határát. A problémák természetesért nem most, a tatabányai összejövetelen, kerültek terítékre először. A hetvenes évek végétől megfigyel­hetők ezek a jelenségek és a helyzet új szem­pontú feltérképezésére, a teendők megvitatá­sára, a feladatok kijelölésére az Országos Köz- művelődési Tanácsnál, a SZOT agitációs és propagandaosztályán, a KlSZ-nél, valamint az OKT tavalyi tanácskozásán történt kísérlet. II. Magyarországon 2500 művelődési otthon működik, ötven városban úgynevezett kör­zetközpontok segítik a környező, kisebb tele­pülések közművelődési intézményeinek szak­mai munkáját. A házakat évente 55—60 millió látogató keresi fel. 65—70 százalékuk fiatal s látogatásaik háromnegyed része al­kalmi jellegű. Az intézmények túlnyomó több­sége legföljebb egy-két művelődési kiscsopor­tot működtet és tevékenységének szinte egyet­len összetevője — általában a szórakoztató rendezvények szervezése. Az összes művelő­dési ház egyharmada nem tud megfelelni a változó igényeknek, működése formális. Ezek­nek, a többségükben falusi művelődési há­zaknak, sem anyagi, sem erkölcsi bázisuk nem maradt jövőjük alakításához, tervezéséhez. A két és fél ezer intézmény közül mindössze ötszáz körüli azoknak a száma, amelyek — egy gyakorlatilag csak elképzelt mérce sze­rint — jól működnek. Ezekre — és természe­tesen az ott dolgozó szakemberekre — jellem­ző, hogy új és újabb lehetőségeket igyekeznek felkutatni. Figyelnek a felgyorsult gazdasági társadalmi változásokra és a lehetőségek alapján határozzák meg a feladatokat.^ A jó kezdeményezések azonban — még akkor is, ha központi támogatásban résizesülnek — ál­talában lassan terjednek. Alapvető gond a hálózat jelenlegi helyzete. Településeink 15 százalékában nincs, 40—45 százalékában a tartalmas munkára alkalmat­lan a művelődési otthon. Az új lakóteliepek többségében nem is épült ilyen jellegű léte­sítmény. A működő intézmények berendezése, felszerelése célszerűtlen, avult. A népművelők között egészségtelenül nagy a fluktuáció, a pályaelhagyás. Az intézményi alkalmazottak többsége szakképzetlen, s a há­zak kevesebb mint egytizedében találjuk a főhivatású népművelők csaknem felét, 42 százalékukban nincs teljes munkaidőben dol­gozó szakalkalmazott. Az egyedül dolgozó népművelők helyzete reménytelenül nehéz. III. A tanácskozáson hallott előadásokat és re­ferátumokat követő vita során gyakran ke­rült szóba: az intézményhálózatot az alapjai­tól újra kellene szervezni. Nagyobb szerepet adni az öntevékenységnek, az önkéntesség­nek, a kisközösségek, kulturális egyesületek munkájának. Azért is szükség lenne erre, mert a jövőben — a következő középtávú tervben — sem kaphat többet ez a terület. Ha a kevés pénzt nem kívánjuk szélnek eresz­teni, elkerülhetetlenek a változtatások! Nem mehet tovább, hogy intézmények elemi mun­kafeltételek hiányában csak vegetáljanak. Ez azt jelenti: tíz- és százezrek úgy kerülnek kifizetésre, hogy a művelődni vágyó közös­ségeknek, a közművelődésnek semmi haszna nem származik. Ez .persze nem azt jelenti, hogy be kell zár­ni a művelődési intézményeket, fel kell szá­molni a hálózatot, el kell bocsátani a nép­művelőket. Van bőven feladat! Ott, ahol az elemi munkafeltételek megteremthetők, ezek a házak lehetnek otthonai az idegennyelv- aktatásnak, a számítástechnikai tanfolya­moknak, a szakmai átképzéseknek, a társa­dalompolitikai vitáknak. Jó lenne nyitni a kereskedelem felé is. Több csatornát találni a lakás-, étkezési, öltözködést kultúra és a kereskedelmi tevékenység között. Nevetsé­ges dolog, hogy egy-egy településen széket, asztalt, télikabátot, vagy háztartási gépeket üzlethelyiségek hiányában nem lehet kapni, ugyanakkor száz négyzetméteres ..kultűrhom- báPok” állnak üresen. A művelődési ottho­noknak a jövőben is „nyitva kell maradniuk” a lakosság' különböző rétegeit szolgálva. Se­gíteni kell az egyéni művelődést: újabb, ér­tékesebb és szórakoztató formákat teremtve. A jó példák között számos Bács-Kiskun me­gyei kísérletet is említettek az előadóik. IV. A fentiek is sejtetik: lesz miről vitatkoz­ni, beszélgetni a soron következő országos tanácskozásokon is. A szakma legjobbjai érezhetően azon fáradoznak, hogy a hatékony­ság növelésével fontossá tegyék a közműve­lődési intézményhálózat munkáját. A jelen­legi, rózsásnak nem " mondható állapot, a megújulásra kell, hogy ösztönözzön. , Ha nem is oldódnak meg a közművelődési hálózat alapvető gondjai a következő terv­időszakban, a helyzet néhány területen va­lamelyest Javulni fog. Dr. Kormos Sándor tájékoztatásából megtudtuk: a korábbi idő­szakénál kevesebb új művelődési ház épül majd; kiemelt feladat lesz a már meglevő intézmények rekonstrukciója és bővítése, va­lamint a kistelepüléseken élők művelődési lehetőségeinek javítása, (öt év alatt így is több. mint száz művelődési házat és más köz- művelődési intézményt újítanak fel.) Az e célra fordítható keretből valósul meg a bu­dapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem könyvtárának, a Szépművészeti és a Népraj­zi Múzeumnak, valamint a fővárosi József Attila Művelődési Központnak a rekonstruk­ciója. A vidéki intézmények közül kiemelke­dik a Szegedi Nemzeti Színház és a Pápai Művelődési Központ felújítása. A kistelepüléseken élők művelődési lehető­ségeinek javítására 1986-tól a közművelődési alap .egy részét elkülönítik, s ebből az ősz- szegből a községekben kultúrműsorok foga­dására alkalmas helyiségeket alakítanak ki. Egyes településeken faluházakat építenek, máshol az általános iskolákban rendeznek be ilyen célra alkalmas termet. Farkas P. József Menekülés a civilizáció elől Az idén elhatároztam, nem tartok névnapot. De hogyan csináljam? Ha előre szólok az ismerőseimnek, akkor is eljön­nek június tizenharmadikán, és aihrd kényszerítenek, hogy egyek-igyak, énekeljek a saját költségemre. Zárkózzak he? Betörik az ajtót, alagutat ás­nak a pincén keresztül! Mondjam azt, hogy beteg va­gyok? Kirángatnak az ágyból, és erőszakai pálinkát öntenek a számjba! Csak a menekülés segíthet rajtam. Június, tizenharmadikán pitymallatkor kilopództam a házból, és elrejtőztem az erdő sűrűjében. Egy hátizsákot is vittem némi harapnivalóval. Körös-körül ezer bájával hívo­gatott a csodálatos természet. Napsütés, madarak, fák és pá­zsit. s ami a legfontosabb, se­hol egy lélek. Életemben elő­ször ünnepeltem a névnapo­mat józanul, kellemesen, kul­turáltan. Kilenc óra tájban találkoz­tam egy férfivel. Gyűrött, sö­tétkék öltönyt viselt, arca bo­rostás, lesoványodott. Bemu­tatkozott: — Róbert vagyok, június hét. Nagyon örülök. Hát ön kicsoda? Bogumil? — Antal vagyok, tizenhar- madika. Bogumil tizedikén volt. — Mit nem mond, már ti- zenharmadika van? Nem is tudtam, hogy ilyen régóta itt vagyok. Mit gondol, haza lehet már menni? — önnek igen. A vendégek most velünk, Antalokkal van­nak elfoglalva. — Hát persze. Majdnem el­felejtettem: fogadja szívből jövő őszinte jókívánságaimat! Nincs valami innivalója? Megpróbáltam alkoholt szívni a levelekből, de csak a fogam csikorog tőle. — Köszönöm szépen, hasonló jókat... bár egy kicsit meg­késve ... — válaszoltam zor­dan, és hozzátettem: — Kü­lönben van. de nem sok. Déltájban találkoztunk még néhány Antallal, és kis cso­portba verődtünk. Róbert is velünk jött. Egy öreg erdész felvilágosí­tott bennünke A hogy a vízmo­sás melletti cserjés bővelkedik a legjobban Antalokban. És valóban, amikor keresztülver­gődtünk a bdkrok között, is­merős dallam foszlányait so­dorta felénk a szél. Antalok népes csoportjára bukkantunk. Majd két tucat jól megtermett legény gyűlt össze a tisztáson. Éppen pálinkát főztek nadra­gulyából. Róbert így szólt: — Na. én még maradok eav kicsit — azzal leült. Se vége. se hossza nem volt la kölcsönös jókívánságoknak, pohárköszöntőknek és a kar­éneklésnek! Még sohasem volt részem ilyen zajos névnapban. Harminc ember egymás között, drusza mind, vendég meg se­hol nem számítva persze Ró­bertét.' Estefelé valaki felkiáltott: — Uráli! A tóparton a Luci­ának táboroznak! Ök is tizen­harmadikán ünnepelnek! — Nem fog minket szemen köpni egy ‘Luci sem— énekeltük, és tántorogva elin­dultunk a tópartra, hogy meg­tanítsuk kesztyűbe dudálni a Luciánokat. Szerencsére eltévesztettem az irányt, és találkoztam eay Jo­lánnal. Tizenötödike volt már. Slawomir Mrozek Fordította: Adamecz Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom