Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-24 / 250. szám

4 «I PETŐFI NÉPE 9 1985. október 24. A főbizalmi almolnár HITTEM ABBAN, HOGY JOBB LESZ Üj 'korában, a századelőn sem lehetett a mainál szebb a kalocsai Margit-malom. A hűen rekonstruált épület ki­válóan illeszkedik a hangula­tos városközponti környezet­be. Boromisza Tibor, a Bács- Kiskun megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat kalocsai körzeti üzemének szakszervezeti főbizalmija ,jö házigazdaként vezet végig a megújult létesítményen. Ki­válóan ismeri az üzem min­den szegletét, hiszen ő a ma­lom egyik váltó almolnára. — Ezerkilencszáznyolcban épüli, s hamarosan a város és a kör­nyék legnagyobb gabonaőrlő malma Tett — emlékezik a múlt­ra Boromisza Tibor. — Az évek azonban eljártak a berendezé­sek felett, a régi, szíj hajtásos rendszert, ami nemcsak elavult, hanem -balesetveszélyes is volt, ac kellett építeni modernebbre. A malomnak csak a külalakja maradt eredeti formájában. A gépi berendezéseket teljesen ki kellett cserélni. Belépünk az épületbe, az első szinti hengerpadra. A sorban felállított hengerszékek dübö­rögnek. Nagy méretű összeforgó vas hengerpárok őrlik a búzát. Ezen a szinten található a ve­zérlő terem is. Ide húzódunk be pár szóra. • — 1981 tavaszán állt le, és 1983 októberében indult újra itt a termelés — idézi fel a történ­teket az almolnár. — Már a le­álláskor a megye legnagyobb malrpának számított a miénk, s így csak plusz műszakok szer­vezésével tudtuk előállítani a hiányzó lisztet. Átjártunk János­halmára, majd Kunszentmiklós- ra az ottani malomba dolgozni. Mondanom sem kell, egyikünk sem lelkesedett érte. Elhallgat. A kapcsolótáblák zölden, pirosán fénylő lámpáira szegezi tekintetét, — Engem nem sokkal ezelőtt választottak meg szakszervezeti bizalminak — mondja. — Ugyan­az^ az ember voltam-, mint az­előtt, de a munkatársaim attól kezdve sok problémájukkal meg­kerestek. A legtöbb gond az ál­landó utazás miatt volt. Erre so­kan panaszkodtak. Én mindig azt válaszoltam, hogy tureliem, mert megéri. Ha kész lesznek a munkák, szebb és jobb körül­mények között dolgozhatunk. Érveltem azzal is, hogy ha a fel­újítás idején itt maradunk, .arra az időszakra 20—25 százalékkal csökken -a fizetésünk. Volt, akire ez hatott, de állítom, a leghatá­sosabb az volt, hogy magam is utaztam. Kilépünk a vezérlőteremből, s a falépcsőn egy emelettel fel­jebb a csőpadlásra kapaszko­dunk. A fehér csöveken apró aj­tócskák. Az egyiket látszólag ta­lálomra kinyitja, lisztmintát vesz és vizsgálhatni kezdi. Szin­te csak maigának mondja: — Utaztam velük, s közben beszélgettünk. Persze jómagam ugyanabban a cipőben jártam. Én is távol dolgoztam a család­itól, s mire estére hazaértem, már hulla fáradt voltam. Leg­többször csak aludni láttam ak­koriban a két gyereket. De hit­tem abban, hogy jobb lesz. A mintát félreteszi, s elindu­lunk a felső szintre: a szitapad­lásra. Fölérve büszkén körbe­mutat a fényes, csillogó gé­pekre: — Látja? Megérte. Ma már az ország egyik legszebb malmában dolgozunk, s ezt tudják a töb­biek is. Évente 26 ezer tonna bú­zát őrölünk. Ez jó 30 százaléka a megye őrlési kapacitásának. Döntően finom- és kenyérlisztet, de speciális céllisztet is készí­tünk a KAGE és a konzervgyár részére. Ismét leereszkedünk az alsó szintre, a vezérlőterembe. A vál­tó almolnárnak ez a közvetlen munkahelye. A kapcsolótáblák lámpái és ábrái folyamatosan informálják a technológiai fo­lyamatokról. Most minden re,nő­ben, megy: egyik lámpa sem vil­log. — Főbizalminak 1983-ban vá­lasztottak meg — mondja. — Et­től kezdve több, mint száz dol­gozót kell képviselnem. Ide tar­toznak a solti raktártelepünk és a kalocsai silótelep dolgozói is. De nemcsak emiatt lett nehe­zebb a feladatom, öt bizalmi nk van, s az álltaluk felvetett prob­lémákat is közvetítenem kell az üzem vezetőjének. Előfordult már, hogy nem egyezett a vé­leményünk, s vitatkoztunk. Nem mindig egyformán látjuk a dol­gokat. Volt már nézetkülönbsé­günk a lakásépítési kölcsönök és a kiváló dolgozó címek odaíté­lése során is. A jellemző azon­ban nem a vita, hanem a közös munka. Az érdekképviselet mel­lett sok egyéb teendőm is akad: szerveztünk társadalmi mun­kát a brigád vezetők és a bizal­miak segítségével. Az épülő ka­locsai tanuszoda építésének tá­mogatására, melynek eredmé­nyeként tavaly és az idén, is ..2Q— 20 ezer forintot fizettünk be. A Komárom megyei társvállala­tunk felhívására pedig tagon­ként 40—50 forintot fizetünk az OTP-be a földrengés okozta ká­rok helyreállítására. Láthatja, sokféle tennivalóm van. Talán ezért is szeretem ezt a társadalmi megbízatást. Pedig nem könnyű. Vannak munkánk­hoz útmutatások, de recept az nincs,, és nem is lehet. Beszélgetésünk végeztével a kapu, felé indulunk. Elhaladunk egy kisebb építési terület mel­lett: garázs és kézi raktár készül itt. A megújuló malom utolsó beruházása. A bejárathoz érve kezet nyújt, majd sietős léptek­kel visszaindul munkatársai kö­zé, akikkel, akikért dolgozik, Gaál Béla Ahol süpped a homok Kardos Feri ügyes ember hí­rében állt a tanyákon. Fúrt- faragott, elvégzett mindenféle asztalos- meg vasasmunkát, még a zárakhoz is értett. Leg­utóbb a felesége kerékpárjára szerelt fel gömbvasból négy kalitkát, amikben könnyebben lehetett a tejeskannákat szál­lítani. A tanyától aJcövesút mellet­ti begyűjtőhelyig volt vagy öl kilométer, s a mély homokban gyakran kellett tolni is a ke­rékpárt: súlya van ám négy kanna tejnek! De hát valamit valamiért. Kardos Feri meg a felesége tudták, hogy mit vállalnak, amikor megvették a teheneket. Biztos pénz volt naponta az a tej, amit leadtak, érdemes volt érte dolgozni. Teréz egyik reggel valami miatt nem tudta elvinni a te­jet, s az urát kérte meg rá. Az eleinte szabódott, röstellt a te­jeskannákkal odaállni az asz- szonyok közé az útszélre, vé­gül mégis engedett a kérő szó­nak. Este, vacsora előtt, Kardos- né megkérdezte az urát, hogy boldogult a tejjel. — Hát... nem is olyan könnyű azt a rengeteg tejet eltolni. — Ugye! — Néha tengelyig süppedt a kerék a homokban. — Az, az. Főleg ott az aká­cos táján. Feri nyelt egyet. — Ott én is elakadtam. Az asszony a vacsorával volt elfoglalva, nem ért rá tovább a tejszállítással foglalkozni, de Feri tíz perc múlva visszatért a dologra. — Hanem neked eleged le­het minden reggel. — Mit mondasz? — fordult feléje az asszony. — Mondom, megkínlódhatsz reggelenként a tejjel. — Ja! Már megszoktam. — Hát — vakarta meg Kar­dos Feri a tarkóját —, egyszer­egyszer segíthetnék. — Micsoda? — Elvinném a tejet néha he­lyetted. Akár ... akár már holnap is. Kardosné kezében megállt a fakanál. A férjére nézett, és valamiféle jó érzés fogta el. Ilyen rendes az ura? Tíz év után is így törődik vele? Va­lamikor mindent megtett érte, de hogy még mindig ... Két hét óta hordta már Kar­dos Feri a tejet a felesége he­lyett, amikor özvegy Szalayné szólt az asszonynak, hogy jó lenne, ha az ura után nézne, mert az akácosnál sokáig szo­kott ücsörögni Halmos Mari­kával. Kardosnéval fordult egyet a világ. Este a férje elé állt. — No, aztán süpped-e még a homok az akácosnál? — Hú, de mennyire! — Ugye, néha meg is kell állni, mert nehéz a kerékpár? — Bizony ám! Püff! Az asszony se szó, se beszéd, végigvágott a férje arcán az odakészített fakanállal. Paff! Még egyszer. Puff! Harmadszor is. Kardos Feri azt sem tudta, mit tegyen. Visszaütni nem mert, nem vitte rá a lelkiis­meret. Meg a dühös asszony­nyal nem is tartotta jónak ki­kezdeni. Reggel nem mert a tejeskan­náknak a közelébe sem menni. Arra gondolt, hogy vége a jó világnak. Hiába aranyos Hal­mos Marika, hiába van neki a leggömbölyűbb karja a ta­nyákon, hiába olyan formás, mindennek vége. Hanem a felesége, aki teg­nap óta egy szót sem szólt hozzá, ráripakodott. — Irány a tejgyűjtő! A férfi megrettenve nézett a feleségére: az arca csupa kék meg zöld volt, mintha nekisza­ladt volna a kukoricagórénak. Így menjen a tejesasszonyok közé? Így álljon Halmos Ma­rika elé? — Hogy ... én? — dadogta. * — Ne félj, csak addig, amíg a bélyeg el nem múlik az ar­codról. Aztán majd megint én járok a tejjel. Azzal otthagyta a kétségbe­esett férfit, aki úgy állt a ta­nyaudvaron, mintha ö volna a gémeskút ágasfája. Még meg is sajnálta őt Te­réz egy kicsit. Tóth Tibor BUGACON, A SZAKSZÖVETKEZETBEN Folytatják a kongresszusi munkaversenyt • Képünkön a Május 1. aranykoszorús szocialista brigád. Megyénk ipari, mezőgazdasági üzemeiben dolgozó szocialista brigádok a párt XIII, kongresz- szusa tiszteletére indított munka­versenyt tovább folytatják. Ojabb és újabb vállalásokkal, munkasikerekkel fejezik ki egyet­értésüket a párt politikájával. Bugacon az Aranykalász Szak­szövetkezet gépműhelyének szo­cialista brigádvezetőjével, Tóth Józseffel beszélgettünk. — A szaíkszövekezet dolgozói­nak egy harmada vesz részt a munkaverseny-mozgalomban. amelyhez tavasszal új lendületet adott a part XIII. kongresszusa — mondta a brigád irányítója. aki emellett a gépműhely vezetője és a KISZ-alapszervezet titkára is. — A kongresszus ideje alatt el­határoztuk. hogy tovább folytat­juk a munkaversenyt, s célul tűztük ki: ismét megszerezzük az arany brigádjelvényt. — Kongresszusi felajánlásaikat ezek szerint teljesítették? — Az év elején a gép- és autó­szerelők, az autóvillamossági sze­relők', esztergályosok, traktorosok vállalták, hogy 45 tehergépkocsit, pótkocsit és erőgépet előkészíte­nek a műszaki szemlére. Emellett mezőgazdasági gépek, eszközök eseti, munkaidőn túli kijavítását is felajánlottuk. Ezeket az elkép­zeléseiket teljesítettük: a gépjár­művek simán ,,átmentek” a vizsgán, összesen 120 órát dolgoz­tunk munkaidőn túl a gépjaví­tásban. A brigád nyáron ügyeletet szervezett azzal a céllal, hogy aratáskor, a betakarításkor ne legyen gépállás miatt időkiesés. Az ő hibájukból nem állt a mun­ka. Nyáron lehet igazán, építkez­ni. s a kollektíva a szabad dót jól hasznosította egymás segítésé­re. A gépműhelyből négy fiatal ebben az évben „rakott fészket”, teremtett új otthont. A brigád minden tagja ott sürgött-forgott az alapozásnál, a falak felhúzásá­nál. s természetesen a szakipari munkák elvégzésénél. Emellett jutott idejük a gépműhely kör­nyezetének parkosítására is. — Ősszel sem kevesebb a munkánk •— folytatta Tóth Jó­zsef. — Megkezdődött a gépjaví­tás. A műhelyben ismeretlen a lazítás. Ha valaki korábban vég­zi el a munkáját, segít a másik­nak, az idősebbek átadják szak­mai pasztalataikat a fiatalabbak­nak. Korábban említettem, telje­sítettük yállalásáinkat, s már a pótfelaiánláson dolgozunk: újabb tíz gépet készítünk fel műszaki vizsgára, a korábban vállalt 30 óra társadalmi muokát 10 órával megtoldottul:, az év végéig egv kommunista műszakot teljesítünk, s 100 forintot ajánlottunk fel fe­jenként a földrengés berhidai ká­rosultjainak megsegítésére. Azt már Börcsök. András el­nöktől tudtuk meg, hogy a Má­jus 1. nevet viselő 30 tagú szo­cialista brigád megszerezte az arany brigád jelvényt. a TESZÖV kitüntetését a velejáró 10 ezer forinttal. Rajtuk kívül még hat kisebb kollektíva 140 tagja, több mint 4300 itársadalmd munkaórát dolgozott, közülük négy szerezte meg az arany brigádjelvényt, s kettő a szocialista címet. Gémes Gábor GYORS SEGÍTSÉG Á DEBRECENIEKNEK Műanyag termékek Lajosmizséről A lajosmizsei Béke Szakszövetkezet műanyag- feldolgozó üzemében negyvennégyen dolgoznak, s az idén 26 millió forinttal járulnak hozzá az árbevétel­hez. A napokban Mucha Józseftől, az üzem veze­tőjétől érdeklődtünk az idei eredményekről. — Dolgozóink egyre nagyobb szakmai tapaszta­latra tesznek szert, és kiváló minőségű termékeink iránt nem lanyhul a kereslet — mondta Mucha Jó­« Nagy teljesítményű fröccsöntő gépen gyárt mű­anyag edényeket Dómján Péterné. (Opauszky László felvételei) zsef. — Állandó megrendelőink a hazai gyógyszer­gyárak, részükre különböző zárókupafcokat készí­tünk sok-sok milliót. Üvegszálas poliészterből gyár­tunk csarnokfedeleket, megrendelésünk ebből ele­gendő. A közelmúltban tűz volt a debreceni Gör­dülőcsapágy Művekben. A helyreállításhoz szüksé­ges 700 négyzetméternyi felülvilágító csarnokfede­let soron kívül elkészítettük. Új termékeink között igen jelentős a Kemiikál Vállalatnak készülő mű­anyag edény; ebből 25 ezret gyártunk az Idén, az egy kilogrammosokból pedig százezret kell átad­nunk a megrendelőnek. O. L. Számítógép istállóban Számítógépre bízta ezer legér­tékesebb tehenét a vaszari Hu­nyadi Termelőszövetkezet. A gép egyedenként „ismer” minden ál­latot, nyilvántartja mennyi abra­kot fogyaszt, s azt is, hogyan há­lálja meg a takarmányozást a tejhozamával. Számontartja, mi­kor jnelyik tehénnek milyen beteg­sége volt, mikor ellett utoljára, mikor várható a legközelebbi ivarzás, és mikor kell megkezde­ni tejének elapasztását. Mindezek mellett jelzi a telepvezetők, az ál­latgondozók és az állatorvosok legsürgetőbb feladatait is. Fontos szerepe van a gépnek az állatok takarmányozásában is. Elektronikus informátora a tehe­nek nyakában lóg, és mindig pontosan jelzi neki, hogy az adott kódszámú állat melyik etetőbe állt be. A gép ilyenkor pillanatok alatt cselekszik: programozza az abrakadagot. VÁÉ V- BRAMAC Olcsón, gyorsan, korszerű anyagokkal építheti otthonát; ha az Alföldi Tüzép Bács, Békés és Csongrád megyei telepein most vásárol. AJÁNLATUNK: Váév Bramac betoncserép vásár reklámáron, a 22,— Ft-os árból 10 százalék engedmény, díjmentesen házhoz szállítva, lerakva az ország egész területére. Hőszigetelő íalazóamyagok, köztük a közkedvelt Uniform és Poroton téglák, kerámia födémbéléstestek darabonként 3,— Ft-tal olcsóbban, művi szállítással Békéscsabáról, Szentesről amíg a készlet tart. _________________________________________________ 2152 • Rostás István gépi szórással készíti a poliészter csarnokfed eleket. m Borom- isza Tibor a iiszt minő­ségét vizs­gálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom