Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-16 / 243. szám
✓ 1985. október 16. • PETŐFI NÉPE • 3 „NYOLCSZOR LETT KIVÁLÓ SZÖVETKEZET” Jubiláló tsz-elnök: Pesír István Megyénkben egyetlen és hazánkban is kevés azoknak a termelőszövetkezeti elnököknek a száma, akik harmadik évtizede töltik be ezt a posztot. Pesír István, a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetője ezen kevesek közé tartozik. — Tekintsünk vissza e harminc év történetének kezdetére! — Kiskunfélegyházi vagyok, itt nőttem fel. Apám kubikos volt, én már gyerekkoromban dolgozni jártam vele. Akkor szerettem meg igazán a „fajtámat”, a szegény parasztokat. Hogyan lettem tsz-elnök? 1954- ben nagy viták dúltak kollégáim és köztem — akkor a megyei tanács osztályvezetője voltam — állítottam, hogy a szövetkezetek többsége azért nem tud produkálni, mert nem megfelelő ember vezeti. Szó szót követett, kértem, adjanak lehetőséget, hogy bebizonyítsam, lehet rossz talajú földeken is eredményt elérni. Akkor hat éve működött a Vörös Csillag Tsz, és mindig mérleghiánnyal zárt. A harmadik elnöke lettem. A 350 hektáros gazdaságnak, 160, nagyon szegény tagja volt. A munkánkhoz feltétlen szükséges indulótőkét mégis összeadtuk. És nemcsak a tagok, hanem kívülállók is kölcsönöztek. A következő évben már nem volt mérleghiányunk. Olyannyira sikerült megerősíteni a helyzetünket, hogy amikor 1956-ban kényszeríteni akartak bennünket a gazdaság feloszlatására, e helyett a közgyűlés két tag belépését fogadta el. Akkor, érezve mennyire mellettünk állnak tagjaink, megfogadtam, hogy ezeknek az embereknek mindig segíteni fogok. — A megerősödött szövetkezetét hogyan érintette az I960— 61-es átszervezés? — Ezerkétszáz tagunk, három és fél ezer hektár földünk lett. Az embereket meg kellett tanítani, hogyan is kell gazdálkodni ekkora területen. Így aztán telente 500'—600-an gyűltünk ösz- sze és hallgattunk előadásokat a következő tavasz és nyár munkáiról. Nagyrészt ennek tudom be, hogy gördülékenyen, szépen végezte mindenki a feladatát. Eredménye pedig: a félegyházi határban híre kelhetett a nyereségünknek. Aztán jött az egyesülések korszaka. 1966-ban az Üj Élet Termelőszövetkezet csatlakozott hozzánk. Az első termelési év nagyon nehéz volt. Először az új területeken végeztünk el minden munkát, s csak azután a régin. És mégis, a megyei tanács értékelése szerint, Bács-Kiskunban a második legjobb tsz lettünk. Két évvel később eladó volt az itteni gépállomás. Kevés töprengés után 10 millió forintért megvettük. Az ott dolgozók zöme is a helyén maradt. Ez adta aztán a szövetkezetnek- az akkor még éppen hogy csak nem tiltott első melléktevékenységet, a lakatosüzemet, gépkocsibontót. Szépen gyarapodtunk, szőlőt telepítettünk, kialakítottuk az állattenyésztési ágazatot. 1973-ban a helyi Vörös Október Tsz csatlakozása következett. Ennek a gazdaságnak akkor 18 milliós deficitje volt, a tagok fizetése is el-elmaradt. Egyik utolsó közgyűlésükön én is részt vettem. Elmondtam, hogy nálunk becsületesen kell dolgozni, de ezért fizetni is tudunk. Mégis eltelt fél év, mikorra az ottani tagok munkába álltak. — És ma? — Nagyon nagy gazdaság a miénk, 6000 hektáron 1200 taggal, hat főágazatban dolgozunk. Az árbevétel 600 millió forint, az egy hektárra számított nyereség hétezer. Ez utóbbival a megye szövetkezetei között az elsők közé tartozunk. A gazdaságban jelenleg 35 mérnök, 70 technikus és 180 szakmunkás van. Mindig igyekeztem okos, találékony szakemberekkel körülvenni magam. Ügy gondolom, hogy egy vezető elsősorban érzékeny legyen, gyorsan ismerje föl az adott helyzetet és — az esetleges kudarcot belekalkulálva — döntsön. És csak ezek után sorolnám a szakmai képzettségét. Évek óta tudatosan, átgondoltan nevelem az utódomat, mindig azt mondom; a fiataloknak helyet kell adni. — Mit tart az elmúlt harminc év legnagyobb eredményének? — A félegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet ez idő alatt nyolcszor lett Kiváló Szövetkezet, kétszer kaptunk miniszteri oklevelet. Ez az erkölcsi elismerés. A városban mi tudunk tagjainknak — elismerten — a legtöbbet nyújtani anyagilag, és szociális ellátásban. A magánéletem legnagyobb eredménye pedig, hogy jól indítottam útnak gyermekeimet. A lányom kertészmérnök, a fiam agronómus. És hadd említsem meg a személyemnek szóló erkölcsi elismerést is: 1980- ban megkaptam a Szocialista Magyarországért érdemrendet és most a Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért TOT-kitüntetést. Gál Eszter Hiányzó felnőttek Elgondolkodtató az alábbi néhány adat: Bács-Kiskun- ban, a dolgozók általános iskoláiban 1960-ban összesei! 5102, 1975-ben 2890, tavaly pedig már csak mindössze 756 tanulót számláltak. A dolgozók középiskoláiba 3071-en jártak a megyében huszonöt évvel ezelőtt. 1975-ben a számuk meghaladta a 7750-et. Az elmúlt esztendőben azonban már csupán 3857 felnőtt tanult levelezőn a gimnáziumokban, szakközépiskolákban. Ami az általános iskolai osztályokat pótoló dolgozók számának jelentős csökkenését illeti, még megnyugtató következtetésre is juthatunk: ma már sokkal kevesebben vannak, akik nem végezték el nappalin a nyolc osztályt, mint negyed évszázaddal ezelőtt. A középfokú tanintézetek levelező tagozatára járók rohamos fogyatkozása azonban — kedvező érvek híján — mondhatni: aggasztó. Hiszen napjaink gazdasági helyzete azt követeli, hogy minél kvalifikáltabb szakmunkások, középkáderek sokasága, minél jobb eredményeket mutasson fel mynkaterületén; mert a gyors ütemű technikai fejlődés, az automatizáció mind nagyobb kiszélesítése elképzelhetetlen nélkülük. Kérdések sora vetődik fel: á gazdaságok annyira el vannak foglalva napi gondjaikkal, hogy megfeledkeztek erről — a nem is oly rég még kiemelten kezelt — ügyről? Szinte valamennyi pártkongresszus foglalkozott a felnőttoktatás fejlesztésének fontosságával, határozatban rögzítve a feladatokat. Vagy egészen máshol kell keresgélni az igazságot? Nem a vállalatoknak, szövetkezeteknek, hanem magának az egyénnek mérséklődött volna az érdeke a tanulást illetően? Csakhogy milyen gazdaság az, ahol más a közösségi és más az egyéni érdek? — És így tovább. Ami kétségtelen: az utóbbi néhány esztendőben tovább csökkent a tanulás presztízse. S tovább növekedett — életünk szinte minden területén — a pénz szerepe. Ez egyszerű oknál fogva, az emberek jó része hátatfordít az iskolapadnak, s a technikus inkább a szalag mellett dolgozik, visszautasítva a művezetői állást, mert így többet keres. Szabad idejében pedig, aki teheti, valami jól jövedelmező mellékállás után néz... Azaz, valami változás mégis mutatkozik mostanában. Hallani olyan üzemekről, szövetkezetekről, ahol csökkentik a betanított munkások, segédmunkások számát. A magyarázat egyszerű: a technikai fejlődés — ami alapvető követelmény — feleslegessé teszi egyre több helyen az emberi munkát. Következésképpen, a jövőben valószínű^ leg jócskán csökken az igény az iskolázatlan dolgozók iránt, ugyanakkor a teljesebb automatizáció felé haladva egyre keresettebbek — s ezért mind jobban megfizetik őket — a jól felkészült szakemberek. Mert vitathatatlan: végül is ez, a gazdasági, társadalmi progresszivitás felé vezető út, amelyen a jövőben haladnunk kell, ha alkalmazkodni akarunk a világszerte végbemenő dinamikus változásokhoz. „Elemi érdekünk, hogy alkalmazkodóképességünket minél gyorsabban kifejlesszük, s a társadalom tagjai nyitottak, fogékonyak legyenek az újra, a korszerűre, s megfelelő alapműveltség birtokában váltani is tudjanak, ha szükséges” — olvasható abban a feljegyzésben, amelyet a Szakszervezetek Megyei Tanácsának kulturális osztálya készített a napokban. Mégpedig nem akármilyen alkalomból: ma, az SZMT székházában országos emlékülést tartanak a magyar felnőttoktatás negyvenedik év- r fordulója alkalmából. Az iskolák, a gazdaságok és a szak- szervezeti bizottságok vezetőinek, szakembereinek részvételével rendezendő ünnepi ülés a felnőttoktatás négy évtizedére való visszatekintés, számvetés mellett célul tűzi ki a gondok, megoldást sürgető feladatok körvonalazását is. Koloh Elek VENDÉGÜNK VOLT Dr. Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára Beláthatatlan lehetőségek Számítógépek alkalmazásáról A napokban Bács-Kiskun megyebeli járt dr. Sáli Ferenc, a HVDSZ főtitkára. Kétnapos látogatása során találkozott megyénk párt-, tanácsi, szakszervezeti vezetőivel, üzemlátogatásokon vett részt. Feszes programja közben is készséggel állt rendelkezésünkre, hogy elbeszélgessünk a HVDSZ munkájáról, feladatairól. — Sokan nem tudják, mit jelent a HVDSZ rövidítés. — A Helyi Ipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének rövidítése. Körünkbe tartoznak — mint a legnagyobb dolgozó réteg — a kommunális közszolgáltatásban tevékenykedők: az ivóvízellátás, a szennyvízelvezetés és -tisztítás, a fürdőszolgáltatás; a lakásgazdálkodás, -karbantartás, -fenntartás, a köztisztaság, közterületfenntartás, a kegyeleti szolgáltatás és a kéményseprő-szolgáltatás dolgozói. Ezenkívül a tanácsi ipar: a tanácsok irányítása alá tartozó árutermelő és szolgáltató iparvállalatok érdekeit ás mi képviseljük. Szólnunk kell még egy jelentős rétegünkről: az ipari szövetkezetekkel munkaviszonyban állókról. A felsoroltakból következik, hogy a hozzánk tartozó tagság létszáma jelentős: 275—280 ezer főre tehető. — A szakszervezet, az Önök ágazata ezekben a napokban, hetekben nagy próbatétel előtt áll. — Valóban. A választások önmagukban is mindig próbatételt jelentenek. Ehhez azonban újabb tényezők kapcsolódtak. Az utóbbi években a gazdaság körülményeinek alakulásával a szakszervezetek helyzete nem lett könnyű, hanem sok szempontból nehezebbé vált. Akkor sem egyszerű munkánkat végezni, amikor a fejlődés olyan irányú, hogy a „pluszokat” kell elosztani. A közelmúltban pedig nem egy esetben a „mínuszok” elosztásában is felelősen részt kellett vállalnunk. Ezzel persze a kisebbik rosszat vállaltuk: elkerültük gazdaságunk fizetőképtelen helyzetbe kerülését. Ez a periódus ugyanakkor egybeesik a VII. ötéves terv előkészítésének időszakával. A terv kialakítása, s benne ágazatunk koncepciójának meghatározása komoly feladat. — Hol tart jelenleg a választás, és milyen tapasztalatokkal szolgál? — Az alapszervezeti választások lassan befejeződnek. Véget ért a szakszervezeti bizalmiak, főbizalmiak választása. Néhány nagyabb alapszervezetben van még hátra a bizalmitestületek alakuló ülése, vele együtt az új szakszervezeti bizottságok megválasztása. Megkezdődik megyei titkárságaink megerősítése és választása is. a tapasztalatok tanulságosak. Az elmúlt évek körülményei, életszínvonal-politikája hatására a tagság élesen vetette fel kritikai megjegyzéseit. Kevés helyen bár. de tapasztalhattunk passzivitást is. Ezeket a jelenségeket elemezni kell. A választások egészére azon• A főiskola oktatási épülete a Sugovica-parton. Főiskola a SugoVicánál Nemzetközi szimpózium kezdődött kedden a mikroprocesszorok és mikroszámítógépek alkalmazásának hazai és külföldi tapasztalatairól a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A háromnapos tanácskozáson — amelyet három MTESZ- egyesület az Akadémia, az OMFB és az Ipari Minisztérium támogatásával rendez — több mint 30 országból mintegy 300 szakember a mikroszámítógépek felhasználásával kapcsolatos új fejlesztési eredményeket vitatja meg. Láng István, az MTA főtitkára megnyitó előadásálban emlékeztetett arra, hogy a mikroszámítógépek fejlődése az elmúlt 15 évben számos olyan alkalmazási lehetőséget teremtett, amely korábban elképzelhetetlen volt. Műszaki szempontból a mikroprocesszoros számítógép a félvezető-technológia és a számítógépgyártás fejlesztésének közös terméke: előnyösen egyesíti magában a digitális számítógépek rugalmasságát a félvezetők nyújtotta miniatürizálással és gazdaságossággal. Ennek révén a mikroprocesszoros technológia ma már olyan területekre is betont, ahol alkalmazása sokáig váratott magára: például a gyógyászat egyre több ágazatába, vagy a közúti járműipariba. Régebben egy-egy nagyméretű és viszonylag rugalmatlan számítástechnikai berendezés felhasználását esetleg több millió dolláros költsége korlátozza. Az olcsó és könnyen hozzáférhető' mikroprocesszor ma már a mérnökök, a gazdasági tervezők, a könyvelők, vagy például a. tanulók számára egyaránt hétköznapi eszközzé tette a mikroszámítógépeket. Alkalmazásuk gyakran még akkor is előnyös, ha egyelőre nem teljes kihasználtsággal üzemelnek, ment felhasználásuk jelentősen meggyorsíthatja a technológiai környezet fejlődését. A mikroprocesz- szorok és mikroszámítógépek felhasználásának lehetőségei ma még beláthatatlanok. Amit viszont máris biztosan látni, hogy élterjedésük egyik legfontosabb föltétele a hasznosításukra képes szakemberek oktatásának, folyamatos informálásának a biztosítása — mondotta az Akadémia főtitkárai. A tanácskozás a plenáris megnyitó után szekcióülésekkel folytatta munkáját. A három nap során 60 külföldi és 16 magyar előadás foglalkozik a mikroprocesszor alkalmazásának, illetőleg fejlesztésének legfontosabb kérdéseivel. • A vízkémiai-vízbiológiai laboratórium korszerű, digitális kijelzővel ellátott, FLA- MON típusú lángfotométerrel a víz nátrium- és káliumtartalmát határozzák meg. Pásztor Zoltán felvételei • A Beszédes Józsefről elnevezett kollégium közvetlenül a bajai Duna-ág, a Sugovica partján épült. A szobák teraszairól a vízen sikló csónakokra, kissé távolabb a Sugovica—Nagy-Duna-torko- latra nyílik kilátás. ban az jellemző, hogy a tagság nagy felelősséggel, megértéssel, igényességgel vesz részt a munkában. A választások során érvényesíti azt, hogy azok az emberek kerüljenek funkcióba, akiket az emberek erre a legalkalmasabbnak tartanak. — Milyen tapasztalatokat szerzett megyei látogatása során? — Az itteni tapasztalataim megegyeznek az országosakkal: a tagság magatartása, felelősségtudata kötelez bennünket, hogy képviseletükben még határozottabban, még bátrabban kell kiállni. Fontos voflit találkozni az itt élő, dolgozó aktivistákkal. A kongresszusra készülve gondjaikat, gondolataikat meg kellett ismernünk, kértük véleményüket, tanácsaikat. — Hogyan tudják a jövőben a képviselt területek tevékenységét alakítani, formálni? — Meggyőződésünk, hogy a közszolgáltatások rangja a következő ötéves tervben emelkedni fog. Ebhez a feltételeket is meg kell .teremteni. Nemcsak a központi támogatóst, hanem a helyi erőforrásokat is bátrabban fel kell használni ehhez. Olyan körülményeket kívánunk teremteni, hogy a közszolgáltatásban dolgozni tisztességet, megbecsülést jelentsen. Ezzel együtt tovább pontosítjuk az illetékes ágazati irányító szervekkel a tanácsi ipar jövőjét. Nevezetesen: milyen mértékű lesz a fejlesztés iránya és aránya? Végezetül, élve a lehetőséggel, megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Bács-Kiskun megyei tagságunk helytállását ebben a nehéz ' időszakban. Köszönöm azt a nagy erőfeszítést, amit az 1985. évi elmaradások pótlásáért kifejtett. Továbbra is kérem segítségüket, kritikai támogatósukat. hogy becsülettel tudjuk teljesíteni vállalt kötelezettségünket: tagságunk odaadó, tisztességes szolgálatát. Gaál Béla • A geoitech- nikai laboratóriumban a Kismotor és. Gépgyár Dózsa György úti íekonstruk- ciójának előkészítéséhez szükséges talajmintákat dolgozzák fel.
