Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-04 / 233. szám
1985. október «I» T 'FI KÉPE • S RÓMEÓTÓL BIG PAPÁIG Kállai Ferenc 60 éves • Kállai Ferenc A nők iskolájában. Dr. Bertók Loránd professzor Az Erdei Ferenc Tudománypolitikai Klub titkárát, címzetes egyetemi tanárt, a nemzetközileg is számontartott mikrobiológust néhány hónapja tüntették ki Akadémiai díjjal. A klub kecskeméti szemináriumának befejezése utáni percekben beszélgetve először tudományos munkájáról kérdezem a Joliot Curie Sugárbiológiai és Sugárvédelmi Kutatóintézet tudományos tanácsadóját. — Olvasóink viszonylag keveset tudnak az immunológiáról, az emberi szervezet természetes védettségével foglalkozó tudományról. — Ismereteink gyors gyarapodása ellenére a természetes ellenállóképességet és ennek erősítését vizsgáló kutatók sok nehézséggel küszködnek, sok a tisztáznivaló. Azt azonban tudjuk, hogy ezt számos tényező (életkor, elégtelen vagy helytelen táplálkozás, sérülés, műtét, többfajta daganatellenes gyógyszer stb.) nagymértékben csökkentheti, de a meteorológiai viszonyok, a lakás- és a munkakörülmények, szociális mozzanatok is hathatnak a természetes ellenállóképességre. — A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi közgyűlésén átadott elismerést értesüléseim szerint elsősorban a védekező me chanizmus működésének kutató sáért, egy új gyógyszer kikísérletezéséért kapta. — Nagyon is idetartozik: ma csak a társtudományok segítségével remélhető tudományos eredmény. Így a Tolerin nevű gyógyszer létrejöttét eredményező kutatásokban mások is segítették munkámat. A kiinduló gondolat a századfordulóig vezethető visz- sza. Megfigyelték: az endotoxi- nok (egyes baktériumok felbomlása után felszabaduló mérgek) betegséget okozhatnak, ha a szervezet védekező mechanizmusa, elsősorban az ártalmas anyagot hatástalanító epesav kevesebb a szükségesnél. Egészen röviden: rájöttünk arra, hogy előkezelésként adott, kis mennyiségű endo; -*hms8«n*»>í itlöA’öd ^ wv * ckjrx «Ss/rfiXjt-. . w toxin képes kivédeni a méreg lázkeltő hatását, erősen csökkenti a sugár- és sokkhatást. Az intézetünkben kidolgozott eljárással, ionizáló sugárzással minimálisra csökkenthetők a káros, a mérgezést okozó következmények. Az új gyógyszer számos jó hatása közül külön is megemlíthetem, hogy gyorsítja a szervezet újjáéledését, támogathatja sugaras és gyógyszeres kezelését, erősíti a károsodott immunrendszerek ellenállóképességét. — Keveset hallottam az Erdei Ferenc Tudománypolitikai Klubról. — A Hazafias Népfront Országos Elnöksége és a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége közös elhatározására 1976-ban alakult. Olyan tudomápyközi klubnak indult — és ma is az —, amelyben olyan kiváló tudósok, művészek, más értelmiségiek vesznek részt, akik elismertek szakmájukban, eddigi tevékenységükkel önzetlenül szolgálták az ország érdekeit, tenni akarnak valamit a közösségért. Húszán alapították. Két tag ajánlása szükséges egy- egy új felvételhez. A vezető értelmiségnek — akadémikusoknak, a tudományok doktorainak, kutatóknak — olyan csoportja alakult ki, amely bizonyos szempontból tükrözi az ország tudományos keresztmetszetét. — Szívesen hallanánk a klub eddigi működéséről. — Két-három hónaponként szervezünk klubnapot a Hazafias Népfront székházában. Legközelebb az egészségügyi miniszterrel találkozunk. Országunk egy-egy jellegzetes településén, történelmi, irodalmi emlékhelyén két-három napos szemináriumot rendezünk évente. Időszerű tudománypolitikai kérdéseket vitatunk meg, az összegezett tanulságokat megküldjük az illetékes testületeknek, főhatóságoknak ajánlásként. — Ha jól számolom, 1978-ban hirdették meg az első szemináriumot. — Valóban. Ortutay Gyula tartotta a vitaindítót. A hazafiasság kérdéseit taglaló tanácskozáson Illyés Gyula is részt vett. Tanácskoztunk egyebek között a népzenéről, az oktatásügyről, az építészet nemzeti jellegéről. VENDÉGÜNK VOLT Kezdeményezésünkre adták ki például a külföldön élő magyaroknak szánt daloskönyvet. Megbeszéléseinket mindig a teljes őszinteség, a jobbító szándék jellemezte. Nemcsak kritizálunk; megoldási, javítási javaslatokat is kidolgozunk. Megpróbáljuk az ország ügyeit korszerűen, európai látókörrel, emberszeretettel, elkötelezett magyarságtudattal, a szocialista jövő elkötelezettjeként megközelíteni, mint névadónk, Erdei Ferenc. — Megköszönve a beszélgetést, befejezésül kecskeméti benyomásairól érdeklődöm. — Nagyszerűen éreztük magunkat, színvonalasnak vélem a tanácskozást. Városnéző sétákon a műemlékvédelem, a település- fejlesztés szép példáit láthattuk. Külön örülök annak, hogy az egészségügyi, műszaki, természettudományi kutatóhelyek, felsőfokú tanintézetek és a mező- gazdasági kutatás hatékonyabb összekapcsolására vonatkozó javaslatot először itt, Bács-Kiskun- ban próbálják ki, mint ezt klubunk régi tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. Ro- mány Pál bejelentette. Heltai Nándor Az 1981-ben megjelent Ki kicsoda? című vaskos kötet három sorban írja le Kállai Ferenc pályafutását: „1945 — Szabad Színház. 1946 — Belvárosi Színház. 1948 — Nemzeti Színház.” Utána 18 soros lista következik szerepelne K felsorolásával. Mit mutat ez a két szám: a 3 és á 18? Egyrészt azt, hogy Kállai Ferenc hűséges alkat: 40 éves színészi pályafutása során mindössze három színház tagja volt. Másrészt. hogy rendkívül sok szerepet játszott ezalatt Rómeótól Co- riolanusig, Csongortól Falstaffiß. Ma. hatvanadik születésnapján próbáljuk kissé kibővíteni a fenti három sort, amely egy nagy színész jelentős pályafutását rejti magában. 1945: Both Béla, a felszabadulás napjait követően színészeket toborzott Budapesten a ligetben megnyíló Szabad Színházhoz. Sok fiatal, a pálya küszöbére érkező színészt szerződtetett: Horváth Tivadart. Soós Lajost, s egy ismeretlen pályakezdőt, aki mindössze két hónapiig járt a színi- akadémiára: Kállai Ferencet. A felvételin Babits Mihály Imádság háború után című versét szavalja, s Both Béla azonnal meglátja benne a színészt. 1946: A Belvárosi Színház tagja lesz. Bárdos Arthur, a kiváló igazgató, rendező, színházi író felfigyelt Kállaira. Bárdoshoz került, aki először Gáspár Margit Új Isten Thébában című nagysikerű darabjában bízott rá feladatot, majd a mélyvízbe dobta, és Rómeó szerepét adta Kállai Ferencnek. Balázs Béla a premier után többek közt ezt írta: „Kállai Rómeójáról még sokszor fognak írni, mert még sokszor fogja játszani... A bimbóban még benne alszanak a festett szirmok, érezzük a jövendő virág illatát . . .” 1948: Kállai Ferencet a Nemzeti Színház szerződteti. Ekkor már egy ismert és érett színész játszotta el azokat a sokat emlegetett sikeres, szép szerepeket, mint Nosztv Feri, Csongor, Borisz (Oisztrovszkii Viharában) vagy Frank a Warrenné mesterségében. De sorolhatnám tovább alakításait. ezeket azonban bárki megtalálhatta a lexikonban, vagy ha látta, felidézheti emlékezetében. Ahogy ő mondjál „Nekem voltaképp nincs szerepköröm. Jósorsomnak köszönhetem, hogy mindenkor más-másféle szerepeket osztottak rám... ily módon nyílt alkalmam arra, hogy többféle arcomat mutassam meg a színen’*. Régi. s mostani önmagáról pedig így vall: „Harmincéves koromig Mikszáth hályogkovácsához hasonlóan dolgoztam, játszottam, olykor én is bicskával operáltam. Ma már másként látom a pályát, tudom, hogy a színészet nemcsak önfeledt lobogás, hanem mértani pontosságú munka, s ez —, ha jó a légkör — már folyamatában boldogító ... A színészet — hosz- szútávfutás. Kezdetben van az exhibicionizmus, s valami nagy. buzgó akarás. Aztán minél több évet tölt el az ember a pályán, annál nagyobb felelősségtudattal, félelemmel lép a színpadra”. Az évek során a hősszerelmesből karakterszínész vált. Alakításait Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló művész cím jutalmazta, s szinte minden évad tartogatott számára egy-egy nagy feladatot. Az elmúlt évadban két nagy alakítás fűződött nevéhez. Az egyik Gorkij Jegor Bulicsovja, mely maiit a kritika írta „Kállai jutalom, játékává vált”, monumentális, egy tömbből faragott Bulicsovja sokáig emlékezetes marad. A másik nagy siker: a Tartuffe Orgon szerepe, amelyben megejtő gyermekségbe oltotta az elképesztő hiszékenységet és az atyai des- potizmust. s művészetének szinte minden színét felvillantotta Mo- liére darabjának kiugró sikerű előadásában. Most. hatvanadik születésnapján szép ajándékot kapott színházától: Tennesse Williams Macska a forró bádogtetőn című híres drámájában Big papát, a halálos beteg családfőt alakítja. De ez az ajándék nemcsak az övé. A próbákat látva úgy tűnik. Kállai Ferenc születésnapján mi, nézők is gazdagabbak leszünk: egy nagy színész ajándékoz meg bennünket pályája csúcsán újabb nagy alakításával. i K. Gy. KÖNYVESPOLC — Ez az olló kínai? — Miből tetszik gondolni? — Mert nekünk is van egy ollónk. Kínai. — Természetesen ez is kínai — mondja a borbély, és nyírja hátul a gubancos, nyakba nőtt hajat. — Hajóval hozták — folytatja a gyerek. — Bizonyára, hiszen a hajó a legolcsóbb szállítóeszköz. A víz mindent elbír. Nagy mennyiségű árukat nem is érdemes másként szállítani.\ — A hajónak hol van a csavarja, ami hajtja? — Hátul kérem. Hátul, a vízvonal alatt. A gyereknek nem ér le a lába a székről, öt-hatéves lehet. Most elégedetten bólint. — Én is terveztem egy hajót — mondja, és nadrágzsebéböl többrét összehajtogatott kockás papírdarabot kotor elő, és kinyújtja a borbélygallér alól. A borbély leteszi az ollót, nézi a masza- tos kézzel rajzolt ákom-bákomokat. — Jó hajó — mondja —, és úgy látom igen gazdaságos. Nincs semmi fölösleges benne, ami a rakterét csökkentené. Ez a válaszfal itt, a gépház és a vezérlőterem közt miből van? Attól tartok gyenge lesz. — Nem lesz gyenge. Titánból van. — Ja, úgy már más. Arra gondoltam, hogy néhány keresztpánttal meg lehetne erősíteni, de ha titánból van, akkor természetesen nem szükséges. A titán roppant erős fém. — Csak drága, de megéri. Súlyt takarítunk meg vele. A borbély már újra nyír, és időnként a papírra pillant. A kendő vállán, és a szék körül gyűlik a puha szőke kisgyerekhaj. — Be kellene rajzolni a csavart. Mert azt nem tudtam, hova kell. neki, meg vele. És meg is hallgatjuk, amit mond. S. Meggyes Klára a hatévesek szófelhasználásáról ír. Érdekes és érdemes elolvasni, hogy mi a több a gyermek beszédében, az ige vagy a főnév, hogy milyen kevés melléknevet használnak. Pedig nem nehéz a szókincsfejlesztést egy jó kis játékkal elősegíteni. Nagyon figyelemreméltó Reök György tanulmánya is. A gyermekrajzok, a beszéd, illetve a gyakorlati gondolkodás kapcsolatáról ír. Gerő Zsuzsa több gyermekrajzot és a munkát kísérő szöveget is közöl. Láthatunk például egy síkban ábrázolt madárfélét, meg hét leegyszerűsített, gyermekszerű figurát. Mellettük a nagycsoportos beszéde: „A gyerek . . . Más színnel a haját fogom csinálni. És itt a kismadár, itt a csőre, itt a szárnya, itt a másik szárnya, itt a lába, és itt az anyukája ... itt a csőrében a kis fióka ... itt meg a kalicka ... a szárnya, itt a lába és itt a fogantyúja ...” Nagyon érdekesek a következtetések. Csak egyet emelünk ki: „... a hatéves, iskolába lépés előtt álló nagycsoportosoknál — a kisebbekhez viszonyítva — észlelhető a beszéd folyamatosságában bizonyos fokú átmenetinek tűnő gyengülés.” Fontos dolgokat mond Jarovinszkij Alexander is, midőn óvodások magyar- és orosznyelvű képírásait elemzi. Minthogy Kecskeméten is megindult az orosz- és angolnyelvű játékos óvodai foglalkoztatás, sokat tanulhatunk a vizsgálatból. A kötet kiemelkedően jelentős fejezete az, amit Sugárné Kádár Júlia és Reök György a szociokulturálisan hátrányos és az átlagos szociális helyzetű 4—6 évesek beszédkészségének összehasonlításáról írt. Sorolhatnánk tovább a fontos gondolatokat. Helyette elmondjuk, hogy tudományos, mégis közérthető, jól szerkesztett és érzelmekre is ható munkával ismerkedhetünk meg. Az elődök tiszteletében fogant és az olvasók megbecsülését szolgálja. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent könyv könnyen kezelhető és finoman elegáns. T. Újhelyi Mária A gagauzok A festett tök hagyományos népművészeti tárgy a gagauzoknál. Jelenleg mintegy 130 ezer ga- gauz él a Moldáviai SZSZK-ban. A gagauzok kitűnően értenek a szőlőhöz és a dohányhoz, nagyszerű állattenyésztők. Asszonyaik remekül hímeznek és szőnek, fonnak. A gagauz fiatalok jelentős része Moldávia iparában dolgozik, Csaddx-Lungban például, ahol gagauzok élnek, van egy gyár, amelyben elektromos fűtőberendezéseket állítanak elő. Ez az egyetlen ilyen jellegű üzem egész — Egy pillanat, csak ezt innen leseprem, így ni, készen is vagyunk. — Ide ;— mondja a gyerek, és föltérdelve a székre, a fodrászpult fölé hajol. A borbély golyóstollat vesz elő, amivel a blokkot írja, és két hajócsavart rajzol a maszatos kis papírra. Olyanok, mint a margarétavirág. A gyerek bólint — zsebre teszi a papirt, és pénzt vesz elő. — Hagyja csak, uram, hiszen mi társak vagyunk, tervező társak. Mondhatnám: kollégák. Kint süt a nap. Valóban nyár lesz. A borbély nyitva hagyja az ajtót, és a gyerek után néz. Valahol messze nagy hajók úsznak, fehérek, kékek, karcsúnk, és magas tornyúak. És mindegyiken két margaréta forog. A vizvonal alatt. Moldáviában, és a termékeit sokfelé exportálják. A gagauzok maguk is úgy vélekednek, hogy az ötvenes évek fordulatot hoztak az életükbe. A Kisinyovban és mindenekelőtt Denisz Tanadolgu tanító irányításával képzett nemzeti értelmiség a moldáviai és orosz nyelvészek segítségével megteremtette a gagauz írásbeliséget. Ennek a kis népnék fiatal értelmisége hallatlan lelkesedéssel látott neki, hogy megismerje a tudomány és kultúra kincseit. Megjelentek az első gagauz írók, költők és prózaírók. Olyanok, mint például Dmitrij Kara Csoban és Minna Kjoszja. Mindketten Basaima faluba valók, amelyet a nép tréfásan „Gagaúzia fővárosának” nevez. író lett a Kongazba való Nyikolaj Baboglu történelemtanár is. Vannak gagaúz művészek is. A legismertebb Dmitrij Szabasz- tyin és Pjotr Vlah. A gagauz értelmiséget képviselő zeneszerzők különös gondot fordítanak a kis népcsoport műkedvelő együtteseire, a gagaúz zenei folklór dallamkincsének ápolására. A gagauz nemzetiségű tudósok között olyan hírességek vannak, mint például Ligyija Dergacse- va, a filozófiai tudományok doktora. Jakov Userenko MESTER ATTILA: Kollégák — Jó napot kívánok, szép napunk van ma, uram. Mit parancsol? Hajvágást? Bo- rotválást? A gyerek először meghökken, de aztán felkapaszkodik a magasra csavart borbélyszékre, és elfészkelődik a megfordított párnán. — Hajvágást — mondja, és néz, alulról fölfelé, a megtermett borbélyra, akinek a kezében már csattog az olló. — Igenis, egy hajvágás. Jön a nyár, és melegít ez a hátul kissé hosszúra nőtt fri- z^ra- Szíveskedjék az állát egy pillanatra fölemelni, így, köszönöm. Beszéd és kommunikáció az óvodás- és kisiskoláskorban A szép könyv fedőlapján egy kisfiú néz fel egy leánykára. Testvérek talán. A nagyobbik két kézzel fogja a picit. Bizalom, meghittség fűzi össze őket. Kapcsolat van közöttük szó nélkül is. Kommunikálnak a tekintetükkel, az arcmozgásukkal, egymás érintésével. — Rád támaszkodom — érzékelteti a kisfiú. — Megvédelek mindenkitől — simogat a válasz. — Szeretlek — sugározza mindkettő. A kötet, amely Fényes Adolf — kecskeméti születésű alkotóművész — festményrészletét választotta képi mottójául, a beszéd és az egyéb kommunikatív kapcsolat alakulását vizsgálja óvodások és kisiskolások között. Hogy mennyire fontos a beilleszkedés, a kapcsolatteremtés, és hogy e képességet is kisgyermekkorban kell fejleszteni kezdeni, nem szorul indokolásra. A fejlődéslélektani tanulmányokat Sugárné Kádár Júlia szerkesztette, ötvözte egy művé, sokatmondó tanulmányaival maga is gazdagítva az összeállítást. A szerzők elősegítik a tájékozódást, vizsgálati módszereket mutatnak be, nagy jelentőségű megállapodásokat tesznek. Fontosakat mindenki számára, akit érdekel a gyermeki beszéd. Sugárné Kádár Júlia az első téma kibontásakor megvilágítja, mit ért szóbeli közlésen, illetve a metakommunikáción. Vizsgálja a gyermekek szókincsét, a szófajok használatát. Ezt pedig játékosan, természes közegben teszi úgy, ahogy bármelyik szülő vagy pedagógus elbeszélgethetne vagy eljátszhatna a kicsinyekkel. Itt arra a fontos következtetésre jut, hogy a beszédkészség az életkorral együtt fejlődik. Ha. ennél a megállapításnál megállna valaki, akkor megnyugodhatna. Nem kell ugyanis tartani attól, hogy a másik, idősebb gyermek beszédfejlettsége — felgyorsítva gondolkozását, érzelmi gazdagodását, egész lényének fejlődését, előkészítve iskolai sikereit — nem hozható be. Ez a bizonyított tény, hogy az életkorral párhuzamosan nő a beszédkészség, nagyon jelentős. Ám avval is kiegészül, hogy nemcsak a kortól, hanem a gyakorlástól is függ a gyermek beszéde. Ha csupán ennyi lenne a mondandó, akkor is tanulni kellene a szerzőktől. Hogy szülők, óvónők, tanítók megértsék, hogyan áll a gyermek a nevelőmunka középpontjában. Hogy egész lényét gazdagítva a beilleszkedését, a kapcsolatteremtését, talán a boldogulását készítjük elő. Úgy is, hogy figyeljük beszédét — a kommunikáció legfontosabb eszközét —, úgy is, hogy felkeltjük beszédkedvét, gazdagítjuk szókincsét, gyakorlási lehetőséget adunk neki. Röviden szólva, szépen beszélünk előtte, Kis nép Moldáviában