Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-14 / 216. szám

1985. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • 3 A megyei pártbizottság 1985. szeptember 10-1 ülésén elhangzott tájékoztató és vi­ta alapján. írta: Szakolczai Pál, Nehéz év közben — kemény munkával a megyei pártbizottság A megyei pártbizottság egyik tagja a testület e heti ülésén hoz­zászólásában felsorolta munka­helyének gondjait. A nehézségek, amelyeket említett, jórészt 1985- ben keletkeztek, hátráltatva az éves tervteljesítést, elhárításuk­ra is nyilvánvalóan év közben, a jóváhagyott tervtől eltérő intéz­kedésekkel kell felkészülni. A vá­ratlan körülmények listája hosz- szü: termeléskiesés a téli ener­giakorlátozás miatt; a termelés költségeinek növekedése külső hatások következtében; a ha­gyományos termékek értékesíté­si gondjai; jelentős keresletcsök­kenés, a pénzügyi szabályozásból adódó, növekvő költségvetési be­fizetések sfcb. A nagyvállalat esete, ahol mindez előfordult, .nem egyedi, sőt — kis túlzással — alkalmas az) általánosításra. Ha nem ipar- vállalatot, hanem mezőgazdasági nagyüzemet veszünk példaként, akkor a lista még folytatható: 3 éve, a Homokhátságon a negye­dik éve tartó szárazság, az ipari eredetű anyagok és alkatrészek növekvő ára, a mezőgazdasági exporttermékek árszínvonalának és az állattenyésztés jövedelme­zőségének csökkenése, a téli és tavaszi fagykár, és még sorolhat­nánk. A valóságot tükröző összegezés az eltelt 8 hónap eredménye alap­ján nem lehet más, mint ami el is hangzott a pártbizottság ülé­sén^ ebben az évben számos ked­vezőtlen hatás érte a gazdaságot, és ezek közül néhány a mi me­gyénket különösen súlyosan érin­tette. Nem elég azonban felsorol­ni a gondokat, hiszen mindig kö­telességünk az adott helyzetből kiindulva folytatni a gazdasági építőmunkát. A mostani helyzetelemzés el­ső és talán legfontosabb következ­tetése: nem szabad az 1985-ös év sikertelen gazdasági folyamatait kizárólag a felsorolt és fel nem sorolt természeti csapásokra, kül­ső nehézségekre, talán túl gyak­ran is emlegetett „objektív kö­rülményekre” visszavezetni. An­nál is inkább nem, mivel a be­következett károkat előidéző okok és esémények már megtörténtek, azokra valóban kevesebb ráha­tásuk van a dolgozóknak és a kö­zösségeknek. Egyébként a sok kihasználatlan gép, a magas se­lejtszázalék, a rossz minőség oka nem is mindig „külső ok!” A veszteségeket csökkenteni, a lemaradásokat pótolni, a tervsze- rűtlenül felhalmozott készlete­zi e^dni, a gépeket és a munka­erőt átcsoportosítani már csak három és fél hónapunk van, nem sokkal több, mint a gazdasági év egynegyede és a hátralévő tenni­valók aránya sokkal magasabb énnél. Éppen ezért, a részletes tájékoztatás mellett, a feladat- meghatározást tekintette fő cél­jának a megyei pártbizottság is. A megye dolgozóinak körében tapasztalható aggódás, elbizony­talanodás, kedvezőtlen hangulat sok helyen érthető, különösen az alacsony hatékonyságú, az első félévet veszteséggel záró nagy­üzemekben. Érthető a közhangu­lat ilyen alakulása, de nem fo­gadható el! A politika minden eszközével segíteni kell, hogy a közérzetet rontó körülmények megjavuljanak, erősödjön a dolgozók bizalma a politika iránt. Fegyelmezettebb munkára moz­gósító helyi gazdasági propagan­dával — és természetesen ezzel összehangolt pénzügyi, szervezé­si, műszaki, piaci intézkedések­kel — kell elérnünk az év vé­géig, hogy a megye gazdasága és a lakosság életszínvonala a terv­nek megfelelően alakuljon. •Nem véletlenül szerepel most első helyen a propaganda, a meg­győzés szerepe. A bevezetőben említett felszólaló is és sok gaz­dasági vezető is tapasztalatból mondja: határozott helyi prog­rammal minden jóérzésű dolgozó mozgósítható! — ha kell és le­hetséges — a műszakon belüli in­tenzivebb munkavégzésre, termé­szetesen többletjuttatás fejében. A Minisztertanács nyáron hozott egyik határozata segítséget is nyújt ebben, tekintve, hogy ha­tékonyságunk növelésének a XIII. pártkongresszus szerint is ez lenne a fő útja ... Ahol pedig nincs lehetőség munkaidőn belül szigorúbb szer­vezésre, vagy éppen „megszok­ták" már a laza munkafegyelmet és mégis kell a többletteljesít­mény, ott is próbálkoznak — nem is eredménytelenül! — túlórákkal, hétvégi műszakkal, gazdasági munkaközösségeknek kiadott megrendelésekkel. Ez a kevésbé követendő példa, bár tudjuk, hogy titkára a népgazdaságnak az ilyen úton létrehozott többlettermékre és különösen többletexportra is igen nagy szüksége van. Indoklás he­lyett itt is idézhetnénk újra a XIII. kongresszus zárszavát. A panaszkodás, siránkozás so­ha nem lehet alaphang. Minden nehézség ellenére tapasztalható volt a pártbizottság ülésén, hogy a helyzet javítására bőségesen vannak javaslatok, és számos ed­digi intézkedés is a lemaradások pótlását szolgálta, sikerrel. Ve­gyünk erre néhány példát! Az évek óta tartó beruházás­korlátozás immár nemcsak a köz­vetlen résztvevőket, az építőipart és a tervezőket érinti kedvezőtle­nül, hanem az új létesítmények­hez szállító ipari feldolgozó vál­lalatokat is. Ez utóbbiak vezetői a helyzet ismeretében a koráb­binál1 erőteljesebben keresik a szerkezetváltás helyes irányát és az új piacokat. Több vállala­tunk sikeres termékfejlesztésről tett tanúbizonyságot az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripa­ri Kiállításon. Sikerüket a díjak egész sora, köztük nagydíjak és közönségdíj is jelzi. A beruházá­si javakat, gépeket, eszközöket gyártó ipar ugyancsak számos új termékkel, hatékonyságnövelő együttműködéssel bizonyította, hogy van kiút a nehéz helyzet­ből. Építőiparunk igen nehezen bir­kózik a mostani kevesebb feladat­tal is. A beruházásokért felelős vezetők és testületek, látva az ér­dekösszhang kialakításának ne­hézségeit, még az év elején lét­rehoztak egy szakértőkből álló munkabizottságot, amely felada­tának tekinti a folyamatban lévő fejlesztések elősegítését, a bo­nyolult műszaki, előkészítési, pénzügyi, engedélyezési problé­mák összehangolt megoldását. Működése révén máris közelebb kerültek egymáshoz az egyébként különböző érdekű szervek és jó- néhány, korábban lemaradásban volt építkezést sikerült időben befejezni. A következő hónapok­ban is igyekezniük kell: ahol a feltételek többsége megvan, és pusztán a nagyobb erőkifejtés hiányzott eddig, ott szorgalmaz­zák és intézkedéseikkel is segít­sék a terv szerinti munkát. Minden korábbinál koncentrál­tabb szállítási csúcsidőszak vár­ható. Sajnos tudunk róla, hogy olyan készáru is a raktárban ma­radt különböző kereskedelmi okokból, amit pedig a tavaszi és nyári hónapokban kisebb erőfe­szítéssel is rendeltetési helyére lehetett volna küldeni. A vasút és a Volán is jelzi, hogy tudna többet vállalni. Nagyon körülte­kintő munkára, többnyire azon­nali rakodásra, hétvégi műsza­kokra, a szállítók és fuvaroztatók nagy-nagy rugalmasságára lesz szükség Októberben—november­ben, és az év végén. Már most mondhatjuk: hiba lenne csak a közlekedési vállalatokat szidni, ha az év végi hajrában árutorló­dás keletkezne... Ha gazdaságunk fejlődését nem a növekedés jellemzi elsősorban — és ez már hosszabb ideje így van —, akkor a meglévő mennyi­ségi kereteken belül kell szaba­dabban, célratörőbben vállal­kozni, a korábban fétisként tisztelt profilhatárokat lazítani. Termelőink és kereskedőink több fronton kialakult együttműködé­se igazolja, hogy helytelen ma­gatartás, ha a termelő ölbe tett kézzel várja a vevőt. Az is kide­rült, hogy a kereskedelmi, kap­csolat gyakran elősegíti a ter­melői ^együttműködést is. ■ sznos tapasztalati®! Hl ü Sokat tanultunk az idén a vál­lalati tanácsok és küldöttgyű­lések választásából, az előkészí­tett és végrehajtott szervezeti át­alakításokból. Néhány hónap ta­pasztalata alapján remélhető, hogy ezek mindegyike segíti a munkaerő és az eszközök jobb kihasználását, hiszen maguk a dolgozó közösségek kell, hogy formálják saját sorsukat. Az egész eseménysorozat értelme vész el ott, ahol nem a tevékenység job­bítását akarják, hanem csak a „szabályos” új szervezetet. Olyan időszakban élünk, amikor külö­nösen veszélyes lenne formális intézmények létrehozása. Nagy hibát követnénk el, ha nem hasznosítanánk a nehéz év tanulságait. A mezőgazdaság hal­mozottan jelentkező gondjairól különösen az alföldi kertészet kedvezőtlen közgazdasági viszo­nyairól már értesültek az ország gos szervek vezetői. Természete­sen megyénk szakemberei is pró­bálkoznak újításokkal ésszerű fajtaváltással, célszerű, de nem túl drága agrotechnikával, ki­használják az öntözési kedvez­ményeket. Mindez azonban most kevésnek tűnik! Jellemző egyéb­ként, hogy a körülmények elle­nére a pártbizottsági ülésen be­jelentették: javaslat készül a Ti­sza menti térségek és a hozzájuk 'kapcsolódó homoktalajok öntözé­sére, intenzívebb hasznosítására. Az 1981 óta eltelt négy száraz év azt sugallja, hogy ez a javaslat a jelenlegi pénzszűke ellenére is mindig időszerű és indokolt az előkészítése. A napi gondokon túl is látnunk és terveznünk kell a kővetkező évek feladatait. A lakosság életszínvonalát a gazdasághoz hasonlóan jellemez­hetjük, hiszen az elháríthatatlan természeti hatásokat az egyes ál­lampolgárok, családok is érezték. Megyénk sajátosságai között ezek a hatások nemcsak a végső fel- használásban, a fogyasztási cik­kek vásárlásában mérhetők, ha­nem a családi munkaszervezeten alapuló kistermelésben és a ma­gas szervezettségű háztáji integ­rációban is. Fontos feladatunk, hogy a mezőgazdasági kisterme­lést és az ipari szolgáltató mun­kaközösségeket jelentőségüknek megfelelően kezeljük, és tevé­kenységüket mindig hasznossá­guk függvényében ítéljük meg. Nem bűn, ezért, ha átmenetileg vagy tartósan egy gazdasági mun­kaközösség szünetelteti termelé­sét megrendelés híján. Ne feled­jük: éppen a körülményekhez való rugalmasabb, kevesebb ve­szélyt rejtő alkalmazkodás igénye hívta létre annak idején az új típusú termelőközösségeket. Ter­mészetesen a helyi vezetők dolga megértetni: magasabb jövedelem csak a népgazdaságnak és a vál­lalatnak is hasznot hozó több. jobb munkáért jár ... Az 1984—85-ös kemény tél után még egyszer nem mondhatjuk, hogy váratlan volt a tartós hideg! A vállalatok és a lakosság felké­szítése egyformán fontos, a fo­lyamatos takarékosság nem ke­vésbé. A lakosság tárolóiban lévő fűtőanyag több, mint az előző években, mégis tapasztalható tü­relmetlenség, nem is ok nélkül. Az ellátás év közben is akadozott, a szénszállítás egyenetlen, magas a rossz minőségű szenek aránya. A f elelősök azonban ismerik a hely­zetet és nem szépítik, hanem pró­bálnak minden eszközt megragad­ni, újabb csatornákat keresve ki­szolgálni a lakosságot. Tartós erőfeszítés kell! Nehéz évünk a küzdelmes VI. ötéves tervidőszak utolsó eszten­deje. Az éves tervteljesítéstől nagyban függ a középtávú terv­célok elérése, és a következő öt­éves ciklus biztosabb megalapo­zása. Nem árt ezt a propagandá­ban hangsúlyozni; jó ha minden­ki tudatában van, hogy most na­gyobb hazai és nemzetközi figye­lem kíséri munkánkat. A mező- gazdaság néhány mutatója már 1983—84-ben elérte vagy megkö­zelítette az 1985-re kitűzött célt, és iparunk néhány ágának érté­kesítése is meghaladta már a ter­vezettet. Ugyanakkor az 5 évben összegezhető teljesítmény eléré­séhez óriási összpontosítás kell például a lakásépítésben, az ex­port minden területén, az egy főre jutó termelési értékben és az állóeszköz-kihasználás javí­tásában. Ez a felsorolás rövidnek és általánosnak tűnik, mégis fon­tos hangsúlyoznunk ezeket a té­teleket. hiszen megyei pártérte­kezletünk is kiemelt feladatként tűzte a megye dolgozói elé ugyan­ezeket 1985-re és a későbbi évek­re is. Általában szívesebben beszé­lünk eredményekről mint nehéz­ségekről. Ha elhallgatjuk a min­denki által ismert feszítő gondo­kat, amelyek visszavetik a ter­melés és az életszínvonal fejlő­dését, akkor nehezebb megnyer­nünk az embereket e gondok megoldásához partnerként. Ha viszont gondoskodunk róla, hogy saját működési területén minden közösség, minden dolgozó tisztá­ban legyen környezetének fontos­ságával, és látja saját cselekvésé­nek irányát, az eddigi sikertelen­ség okait és ebben saját részét, akkor biztosabban számíthatunk alkotó részvételére a jövőben. Még nagyobb a vezetők felelős­ségé és szerepe, hiszen az egész irányított közösség mulasztásait is számiba kell venniük az ered­mények mellett ahhoz, hogy meg tudják határozni a folytatást. Az elmúlt években következeteseb­ben v megvalósított gazdaságpoli­tikánk, megyei tartalékaink ed­digi feltárása és hasznosítása, a jó munkáért kapott egyéni és kol­lektív elismerések arra ösztönöz­nek, hogy kövessük a néhol már tapasztalható szigorúságot, kitar­tóan dolgozzunk tovább! MINDENKIHEZ SZÓL A NÉPFRONT (3.) Szilárd elvek, kamatozó forintok Az évente megrendezett fa­lugyűléseken egymillió állam­polgár vesz részt. A közigaz­gatási munka társadalmi el­lenőrzésének fokozódása, el­mélyülése, szakszerűségének javulása is közrejátszott ab­ban, hogy az érintett állam­polgárok ma már a tanácsok határozatainak mindössze két százalékát felleb­bezik meg. Ezerötszáznál több tanács háromezer feletti településnek gazdája az országban. Nép­front-kezdeményezés volt a felhalmozódott fe­szültségek enyhítésére az elöljáróság intézmé­nyének megteremtése. E kezdeményezés döntő­en az úgynevezett társközségi népfrontbizottsá­goktól érkező, egyre erőteljesebb jelzésekre tá­maszkodott. ÉRZÉKENY MŰSZER A lakosság hangulatát szokás érzékeny mű­szerhez hasonlítani, mivel Sokféle hatást fog fel, rögzít, sokféle tapasztalatra reagál. Vagyis ennek a hangulatnak a közvetítése, a helyeslések, el­utasítások összegyűjtése, továbbítása rendkívüli fontosságú politikai teendő, örvendetes, hogy ebben a bonyolult politikai feladatban egyre na­gyobb mértékben vannak jelen a népfronttestü­letek. A VII. kongresszus óta eltelt időben ennek a jelenlétnek egyik, tagadhatatlanul látványos te­repe volt a településhálózat- és településfejlesz­tés. Népfrontfórumok, munkabizottsági tanács­kozások sokasága igazolta; az ellátottság terü­leti különbségei nagymértékben okozzák a tár­sadalmi egyenlőtlenségek kialakulását, fennma­radását, újak keletkezését. Egyaránt igaz ez az oktatás, az egészségügy, a kultúra területein, to­vábbá a különböző szolgáltatásokra, az építő­anyag-ellátásra, a közlekedésre .is. Az ötszáz lé­teknél kisebb lakosságú falvak száma nyolcszáz felett van. Ezek sok tekintetben indokolatlan, igazságtalan nehéz helyzetét elsőként a népfront- mozgalom tárta a társadalom nyilvánossága elé. A tanyákon élő időskorúak ellátásának, szociá­lis gondozásának bonyolult kérdéskörét is első­ként a népfrontmozgalom ítélte kiemelkedő fon­tosságú, tovább nem halasztható teendőnek. Négy év alat.t — a félreértéseket kerülendő, természetesen nem kizárólag népfrontsikernek tartjuk ezt — a társadalmi munka értéke 35 mil­liárd forintot tett ki. Ezeknek az önzetlenül, ál­dozatvállalásiból veretett, nemes, erkölcsi anya­gú forintoknak meghatározó rész jutott abban, hogy a települések döntő részén a népgazdaság ismeretes egyensúlyi gondjai ellenére sem kel­lett feladni a fejlesztési tervek nagyobb részét, hanem sikerült azokat valóra váltani. HOMÁLY HELYETT együttműködésen belül pedig az, hogy a koráb­ban kétségtelenül sok helyen meglevő homály helyett egyre több településen lett divat a nyílt várospolitika, a nyers valóság takarás nélküli megmutatása, a társadalmi önzetlenség nélkülöz­hetetlenségének kimondása. Bizonyos, hogy en­nek a munkamódszerbeli változásnak is • része van abban, hogy az 1981. évi, egy lakosra jutó ; 630 forint értékű társadalmi munka 1984-ben 1194 forintot ért el. Vagyis a szilárd elvek ke­mény forintokkal kamatoznak. Látszatra másfelé tekintve. A lakossági beru­házások négy esztendő alatt 135 milliárd forin­tot értek él, ennek a meghatározó része lakás- építési kiadás. Ebben a megállapításban azután rögtön .népfrontteendők sokaságára utaltunk. Hiszen az épí.tésitelek-ellátástól az építőanyag- kereskedelmig terjedő témákban — a lakossági, a fogyasztói fórumokat is beleértve — a nép­front tette jól hallhatóvá az érintett lakosság elégedetlenségét. S, hogy nem eredménytelenül, azt .intézkedések sokasága bizonyította. Napja­inkban hatszáz felett van azoknak a községek-. nek a száma, ahol megoldatlan az egészségügyi szempontból megfelelő vízellátás. Döntő részük kistelepülés. A lakosság áldozatvállalásának és a társadalmi közpénzek egyesítésének szüksé­gességét, egyedül célravezető voltát, ilyen és ha­sonló feladatokban népfrontviták sokasága segí­tette be a településhálózat- és településfejlesz­tés korszerűsített koncepciójába.. A KÖTETLENSÉG HASZNA örvendetesnek kell tartanunk azt a rugalmas­ságot, amelyet egyre több népfronttestület tanú­sít e fontos kérdések rangsorának megállapítá­sában. A helyi testületek erőfeszítései összege- ződtek például abban a hathatós segítségben, amelyet a népfrontmozgalom adott a parlagon levő .földek hasznosításához, a kertbarátok tábo­rának gyarapításához. Sokféle része, eleme került ide életünknek? Igen. Igazolódott a népfrontmozgalom jellege: a 'kötetlenség. A lehetőség a minden jó ügy felvál­lalására, s az is, hogy mindaz tisztes kamatokkal, haszonnal jár. A legfőbb 'kamat persze az, hogy a társadalom táguló köreiben tíz- és százezrek­kel gyarapodó .tábor tanulja meg: saját közügyei­ben saját közössége'a legilletékesebb. Az előbbiekben említett 35 milliárdos összeg Mészáros Ottó létrejöttében meghatározó a népfronttestületek Következik: Megtanulva értékeink és a tanácsi testületek együttműködése. Ezen az tiszteletét EZERHATSZÁZ SZAKSZERVEZETI TAG A KONZUMNÁL Lesz dolguk az új tisztségviselőknek # Andrási Kálmánná Huszik Gyulánéval, a vállalat kecskeméti partalapszervezetének titkárhelyettesével a szakszervezeti választási előkészületekről tanácskozik (Méhesi Éva felvétele) Az élelmiszer-kereskede­lemmel naponta kapcsolatban vagyunk. A péksüteményt, kenyeret, tejet frissen szeret­jük. Mérgelődünk, ha meg­szokott bevásárlóhelyeinken valami hiányzik, s emiatt máshol kell keresni az árut, esetleg az egész várost be kell járni érte. Andrási Kálmánnéval, a kecs­keméti székhelyű Konzum Keres­kedelmi Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárával —, aki több mint 30 esztendeje van a mozgalomban — az eredmények­ről és a gondokról beszélgetünk. Annak idején Bajáról került Kecskemétre a Kereskedelmi. Pénzügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezete megyei Bi­zottságához. Kezdetben úgy volt. hogy csak ideiglenesen marad a megyeszékhelyen, de végül is itt­ragadt és 1960-toan került a jelen­legi vállalat jogelődjéhez^ a Bács- Kiskun megyei Élelmiszerkeres­kedelmi Vállalathoz. Azóta van mostani beosztásában. — Az élelmiszerkereskedelmi dolgozók még a szakmán 'belül is „más” helyzetben vannak. Mond­hatom úgy ds. hogy közvetlenebb kapcsolatba ikerülnek a vevőkkel. A napi találkozások során súrló­dások is előfordulnak, ha nincs friss kenyér, rossz a csomagolás és így tovább — mondja Andrási Kálmánná. Eszmecserénkből kiderül, hogy az említett gondok gyakran a szákszervezetnél csapódnak le. Sok egyéb probléma is van. Az üzletek nagy része korszerűtlen, elégedetlenek a bérekkel, kevés a lehetőség a fejlesztésre, pedig a kereskedelemnek ez az ágazata rendkívül munkaeszköz- és ener­giaigényes. Az alkalmazottak 80 százalék^ nő. az átlagéletkor 30 év. A vállalatnak a megye öt vá­rosában 180 holtja van, a szak- szervezeti tagok száma 1600. — A legnagyobb gondunk, hogy a szigorított központi bérgazdál­kodás csak 3 százalékos évi fej­lesztést enged meg. ez bizony ke­vés. és 'hozzájárul ahhoz, hogy az alkalmazottak több mint 30 szá­zaléka évente kicserélődik Az ár­résből levonva a költségeket, alig egy százalék nyereség marad. Ez az arány az országos átlagnál is alacsonyabb — tájékoztat. Lapozgatva a bizalmi itestület elé került előterjesztéseket, rá­akadunk az 1984. évi szociálpoli­tikai terv teljesítéséről szóló be­számolóra. Nagyón szerény össze­get tudtak elosztani munkavéde­lemre, anyag- és árumozgatásra és az egyéb szociális juttatásokra. Lakásépítéshez évente 7—8 dolgo­zónak tudnak egyénenként 30 ezer forint kölcsönt juttatni. — A szakszervezet, a vállalat és a pártszervezet vezetői keresik a kiutat, igyekeznék támogatni az új kereskedelmi formákat Tizen­kilenc elárusítóhelyen vezették be ösztönzésünkre a jövedelem-érde­keltségű bérezésit. Az alkalmazot­taknak érdekük a forgalom növe­lése. a költségek csökkentése, aa áruválaszték bővítése, ötvenhá­rom kisebb boltot pedig szerző­désbe adtunk. Egyéb intézkedéseket is tettek, bekapcsolódtak a nagykereskedel­mi forgalomba1. Közvetlen kapcso* latot teremtettek a mezőgazdasá­gi nagyüzemekkel, ipari vállala­tokkal.. A kistermelőktől is vásft- rolnak. Rövidítik az . áru útját, költségeket takarítanak meg. Az áruválasztékot nemzetközi csere­kereskedelemmel növelik. Az idéa például Bulgáriában bonyolítanak le ilyen üzletet. Mindezekből következik, hogy az újjáválasztandó szakszervezett hálózatnak sok tennivalója les*. A tisztújításra most készülnek. A* öttagú jelölőbizottság megvitatja a tagsággal, hogy kiket talál al­kalmasnak tisztségviselőnek. K. S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom