Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
4 ® PETŐFI NÉPE © 1985. szeptember 5 Kiskőrös* A PARTMUNKA GYAKORLATÁBÓL maguk mellé állítják az embereket A termelés segítése a pártszervezetek egyik alapvető feladata. Sokrétű és összetett munka ez; egészen másfajta támogatásra szorul a gép mellett álló ember, s a vállalat, üzem igazgatója. Az összhangot, a közös nevezőt párt- szervezeteink általában megtalálják, s a kommunisták ott erősítenek, mutatnak példát, ahol erre a legnagyobb szükség van. A gazdaságpolitikai munkáról váltottunk szót Péntek Sándorral, a kiskőrösi Ipari Szövetkezet párt- vezetőségének titkárával. — Nem lehet elválasztani a termelést és a pártmunkát, a kettő szorosan összefügg — kezdte Péntek Sándor. — Az idei nehéz tavaszi hónapok ellenére féléves árbevételi tervünket 117 százalékra valósítottuk meg. Az építőipar 118, a szolgáltató ágazat 101. az exporttermékeket előállító üzemek 115 százalékos teljesítéssel járultak ehhez. Ez az idei tervhez és múlt év azonos időszakához viszonyítva is előrelépést jelent. Az építőrészleg 40 dolgozója a 83 milliós termelési értékével jelentősen „elhúzott”, pedig március végén csupán 85 százalékos volt a teljesítés. A négy kommunista — közöttük az üzem vezetője — sikeresen dolgozott, állította maga mellé az embereket. Párt- csoport-értekezleten, ahová meghívták a pártonkívülieket is, megfogalmazták a tennivalókat, ösz- sze kell fogni, minden lehetőséget megragadni a terv teljesítése érdekében. S meg is tették, amíg hideg volt, az anyagot a helyszínre szállították, s amikor már lehetett kint dolgozni, nem sajnálták erejüket'... t Péntek Sándor (jobbra) sűrűn meglátogatja az asztalosüzemet, ahol bérmunkát végeznek a Budapesti Kárpitos Szövetkezetnek. — Exporttermékeinket a vastömegcikk- és a fékszelepüzem állítja elő. A kilencven dolgozó közül csupán hat párttag, ami kevés, de nem ez a döntő. Fél év alatt 33,5 millió forint értékű, főként szennyfogó vödröt, termosztátszelepet gyártottak. A kommunisták, az üzemek vezetői a szocialista brigádokra támaszkodnak. A fékszelepüzemnél például a három szocialista brigád tagjai — a kommunisták mozgósítását követően — az anyaghiány okozta lemaradást túlórázással vagy a munkaidő jobb kihasználásával hozták be. Ahogy ők fogalmazták: ez becsületbeli dolog volt. — A szolgáltatásban nagyon nehéz dolga van a pártalapszerve- zetnek, de a pártvezetőségnek is. A száz alkalmazott közül heten kommunisták, az ő munkájuk — zömmel egyszemélyes üzletekben dolgoznak — túlságosan szét- forgácsolódik, de eredménytelenségről mégsem beszélhetünk. — A szövetkezetnél minden év elején úgynevezett gazdaságpolitikai pártnapot tartunk, amelyen a szocialista brigádvezetők is részt vesznek. Év közben nemcsak a pártvezetőség, de az alapszervezetek is beszámoltatják gazdasági vezetőiket, ugyanakkor meghatározzák a kommunisták tennivalóit is. Tapasztalatom szerint a leghatékonyabb termelési agitáció a személyes beszélgetés, a meggyőzés. Ebben a szövetkezet kommunistái — dicsekvés nélkül állíthatom — élen járnak. A szövetkezet vezetőinek — akik keresik az utat a gazdaságosabban termelhető, a jobban eladható és több hasznot hozó áruk előállításában — segítünk az új típusú szigetelő, hővisszaverő, tetőfedőfesték gyártásának elindításában. Nem látványos eredményekre törekednek Kiskőrösön az Ipari Szövetkezet kommunistái. Azt szeretnék elérni, ezért keményen dolgoznak is, hogy a tervezett nyereséget elérjék, s ez manapság nem is kevés. Gémes Gábor Meddig csökkenhetnek az olajárak? - y Világgazdaság Értekezletek hosszú során vitatkoztak a közelmúltban az OPEC tagországai arról, hogy mi. lyen eszközökkel stabilizálhatják az olaj piacát —ugyanakkor már hosszú ideje lényegében a Kőolajexportálók Szervezetétől függetlenül alalkulnak az árak. A szaúdi kőolaj, amelyet a tagországok az árszámitás alap. jául használnak, 28 dollárba kerül bordónként (1 hordó 159 liter), de csak hivatalosan, a szabadpiacon ugyanis, ahol a kereslet-kínálat szabja meg az árat, ugyanez az olaj csak 25—26 dollárért talál vevőre. Az olajpiaci szakértők azt várják, hogy az árak még az idén további néhány dollárral morzsolódnak le. de vannak, akik azt jósolják, hogy a folyamat a 20, vagy akár a 15 dolláros küszöbig megállíthatatlanul tart majd tovább. Az alsó határ Elvben az olajár ezt a határt nem lépheti túl, mert okkor a Perzsa-öböl menti olajnál jóval drágábban kitermelhető, de a vevők által még Igényelt északitengeri olaj felszínre hozatala már nem lenne Ikiflzetődő. Mi (történik akkor, ha az árak „szabadesése” bekövetkezik, hogyan osztódnak újra az olajüzlettel kapcsolatos nyereségek, és ki szenved el veszteségeket? Egy .tekintélyes, mintegy húszszázalékos áresés általában kedvez a fogyasztó országoknak, de a hatás csak első pillanatra tűnik átütőnek. Az olaj világkereskedelmi súlya, valamint szerepe az energiafelhasználásban mérséklődött, emiatt az infláció alig 0,5 százalékkal csökkenne, és csak ekkora mértékben futhatna föl a termelés is az olajfogyasztó országokban. Közismert, mekkora erőfeszítéseket tettek és tesznek a fejlett ipari és o szocialista országok az energia megtakarítására. Ezek az intézkedések megkérdőjeleződnének, ha az árak zuhanásba kezdenek — figyelmeztetnek szakértők, alkik megemlítik, hogy évtizedünkben már ezekben az országokban a termelés bővülését az olajfogyasztás viszonylagos mérséklődése kísérte. A legfejlettebb tőkés országokban az olajár- robbanást megelőző évben a nemzeti termék növekedését rendszeresen meghaladta az olaj- fogyasztás bővülése, azóta ez a tendencia megváltozott. A takarékossági lista élén Japán áll. amely a hetvenes évek elejéhez ■képest ma feleannyi energiával állít elő ugyanannyi terméket. Az alternatív energiaféleségek bevezetésének, a kutatások, a beruházások finanszírozásának a feltétele tehát paradox módon a slabil olajár: az olaj helyettesítésén fáradozó beruházók, a kapcsolódó iparágak vállalatai nem érdekelték az árzuhanásban. Nyertesek és vesztesek Ha kevesebbe kerül az olaj, lélegzethez jutnak azok a fejlődő országok, amelyek leginkább megszenvedték a folyékony arany drágulását, mert ez — és nyomában az általános importdrágulás — elviselhetetlen mértékben terhelte meg külkereskedelmüket — hangzik a kézenfekvő érvelés. Csakhogy a vagy 120 érintett fejlődő ország közül éppen a leginkább elesettek azok, amelyek mán ma sem tudnak vásárolni tekintélyes mennyiségben olajat, ezért ahol csak tudják, a hagyományos tüzelőanyagokat hasznosítják, így az áresés legfőbb haszonélvezői nem ők, hanem a „harmadik világ” néhány ipari nagyhatalma lenne. Afrikában példái nem a Szahel-övezet szárazság sújtotta országai jutnának újabb fejlődési impulzusokhoz, (hanem elsősorban például a Dél-afrikai Köztársaság, vagy Ázsiában Dél-Korea. A nemzetközi adósságválság tehát alig enyhülne, sőt arra lehetne számítani, hogy a krónikus tartozások gondjával bajlódó országok köre még bővülne is. Főképp az olajtermelő országok kerülnének a fizetésképtelenségi listára, így .például Mexikó, amelyet egy 5 dolláros áresés 2,6 milliárd dolláros bevételtől fosztana meg. Hasonló nagyságrendű veszteséget szenvedne el Venezuela vagy Nigéria is; képtelenek lenn éneik behozataluk finanszírozására, a termelés és a kivitel fenntartására, és súlyos zavarba hoznák ily módon a nemzetközi bankköröket*' is. Ugyanaz a pénzügyi gond ismétlődne meg tehát, mint az 1973-as olajárrobbanás idején — csak a szereplők cseréjével. Amikor az olajár az ötszörösére ugrott. tekintélyes pénzeszközök vándoroltak az olajtermelők pénztárcájába, amit ők főként amerikai bankokban helyeztek él, hiszen vagyonuk jóval meghaladta a napi fejlesztési szükségleteket. Recesszió idején azonban az Egyesült Államokban, de más tőkés országokban sem volt sok hiteligénylő, így a tőke tovább vándorolt, mégpedig a fejlődő világ 'országaiba. Természetesen elsősorban a fizetőképes adósok vehettek föl hiteleket, közülük is elsősorban azok, amelyek éppen tekintélyes olaj vagyonuk jóvoltából tűntek megbízhatónak. Az olajárak esetleges esése ennek .a •hitelezési gyakorlatnak vetne egyszerre véget. Szaúdi „fogyókúra” Hogy végül is milyen forgató- könyv szerint alakulnak az események a jövőben a piacon, be- következák-e tartós árcsökkenés, azü a legnagyobb termelők és fogyasztók viszonya dönti el. Az OPEC részesedése a koráhbi hatvan százalékról a mai negyven százalékra esett vissza, az ipari országok ellátásában az OPEC- tagok helyébe egyre inkább a szervezeten kívüli termelők léptek. Mérséklődött a kereslet is, ami azt feltételezte volna, hogy a termelők az árak szinten tartása érdekében visszafogják a kitermelésit. Erre azonban jóformán egyetlen tagország sem volt hajlandó: tavaly ugyan a szervezet felosztotta a tagországok között „a tortát”, egyenként megszabta a kitermelhető meny- nyiséget, ennél azonban mindenki többet értékesített a piacon. A tagállamok igyekeznek helyreállítani a fegyelmet, javasolják például, hogy az országok helyett maga a szervezet vegye kezébe az értékesítést, és ossza el arányosan a bevételeket — az ilyen javaslatok azonban megbuknak a bevételüket növelni szándékozó országok ellenállásán. Az OPEC és részben az olajpiaci árak jövője így nagymértékben Szaúd- Arábián múlik majd, amely eddig elejét-vette a nagyarányú áresésnek; töredékére. a csúcsidőszakban termelt mennyiség egynegyedére szorította le a kitermelést. A „fogyókúra” azonban tovább már nem folytatható, zavar keletkezhet az ország áramellátásában, iparában. súlyos deficit a külkereskedelemben. Lehet, hogy éppen Szaúd-Arábia, amely mindent megtett az árak stabilizálásáért fogja elindítani az árcsökkentési lavinát. M. J. A címbeli tulajdonnevet olvasva többen felkapják a fejüket, s valami ilyesfélét motyognak: hát az meg micsoda lehet... Igazuk van a kételkedőknek, hiszen egyelőre nem létező, a térképen sem jelzett természeti környezetről van szó, melyet csak hajdanában ismertek és látogattak szép számban. A helyszínre bárki felfigyelhet, aki az E5-ös főútvonalon a fővárosból Kecskemét felé haladva a 65-ös kilométerkőnél legaláhb futó pillantást vet a körülbelül fél hektárnyi nagyságú, gidres- gödrös, ,náddal és egyéb vadon termő növénnyel benőtt térségre. Ahol egykor — még ötven—hatvan évvel ezelőtt is — kristály- tiszta vizű tó volt. A részletekről az ' idősebb korosztályihoz tartozó Bálint István levelezőnk — főleg saját tapasztalata alapján —. így tájékoztat: A Szászpa-tónak azidőkbensok és gyakori vendége volt, akik a környékbeli gazdák, valamint a vasárokra állatokat hajtó és onnan visszafelé baktató, fáradt emberek közül kerültek ki. Ök rendszerint megmártóztak a hűs hullámokban. A közelben lakó juhászok feleségei ott végezték a nagymosást, a víz mellett kiszárított sziksót pedig a zsíros bográcsok, füstös lábasok megtisztítására használták. Azután jöttek a csapadékszegény, majd az aszályos esztendők és a rejtélyes ríevű Szászpa vize egyre fogyott, végül a tó kiszáradt. Manapság csupán árkok és hasonló mélyedések emlékeztetnek rá. Területe sokáig parlagon; érintetlenül hevert. Nemrégóta viszont élénk mozgás figyelhető még arrafelé. Behemót gépek tisztítják éá mélyítik az elfelejtett Szászpa medrét. Az újjáélesztés célja,' •hogy halat telepítsenek oda. E beruházás részint a környezetvédelem, részint az idegenforgalom érdekében készül. A terület gazdái ugyanis számítanak arra, hogy a közelben levő forgalmas főútvonal közlekedői közül jó né- hányan lesznek olyanok, akik megszakítják útjukat azért, hogy hőköljenek a tó pattján, vagy éppen friss ételt fogyasszanak az ott létesítendő halászcsárdában. „Hetényegyházi olvasó1’ jeligére: A vasúti sorompó a közlekedésbiztonságot, vagyis az élet- és vagyonvédelmet szolgálja. Több helyütt már automatikusan működik, s piros fényj nyel jelzi, hogy tilos átmenni a síneken, ahol szerelvény halad. Némely vasúti-közúti kereszteződésnél — például Hetényegyházán — azonban még megtalálható a hagyományos konstrukciójú, úgynevezett csapó- rudas sorompó, mely kézi irányítású. Ezt 4 perccel a vonat várható érkezése előtt kötelező lezárni, s akkor — mintegy 6 perc elteltével — felmydt- nij mikor a vonat már elhagyta a megjelölt térközt. Tolatáskor növekedhet ez az idő, s Ilyenkor a közúton várakozóknak türelmeseknek kell lenniük. Önnek igaza van abban, hogy a lezárás és iá felnyitás közötti idő hossza döntően függ hattól, mennyire gyórsan dolgozik az ügyeletes sorompókezelő, akiről persze tudni kell: ok nélkül nem akadályozhatja a közúti forgalmat. Elmondjuk még, hogy megyeszerte folytatódik a régi sorompók újaikkal való kicserélése, bár csak mérsékelt ütemben, mert nagyon drága, helyszínenként körülbelül 1 millió forintos beruházásról van szó, s a fedezetet adó pénzügyi kerettel szűkösen rendelkezik a MÁV. Kenderesl Imrénének, Bugacra: Mint arról a Városföldi Állami Gazdaság Igazgatója, Gödör József informálta szerkesztőségünket, ön hónapokig betegállományban volt, s az ezzel kapcsolatos rehabilitációja egybeesett volt munkaterülete, az évek óta veszteséges bugaci sertéstelep megszüntetésével. Az onnan elkerülő valamennyi dolgozó — Ón Is — a közeli varrodában kapott munkát. Hogy az ottani keresete valamivel kevesebb a többiekénél, annak oka, hogy a betanulási idő alatt nem teljes, csupán rész-munkafolyamatot sajátított el, s jelenleg azt végzi igényesen, a követelményeknek megfelelően. Nehéz szociális helyzetére való tekintettel nemrégen folyósított önnek 1000 forint rendkívüli segélyt a gazdaság, az anyagi gondjai további enyhítése céljából azonban kérhet pénzbeli támogatást a helyi tanácstól is. Zsivóczkynénak, Kiskunfélegyházára: A családban sajnos bekövetkezhet olyan eset, amikor elhalálozás miatt lényegesen csökken a közös jövedelem, ennek ellenére változatlan őszszegben kötelező visszafizetni a lakásépítéshez, vagy -vásárláshoz kapott OTP-kölcsőn havonta esedékes részleteit. Ilyenkor óhatatlanul megrendülhet a család gazdasági bázisa. E kellemetlenséget megelőzi a hitelfedezeti biztosítás, melynek lényege: a tartozási összegnek, a törlesztési határidőnek és az életkornak megfelelően vállalt, s havonta befizetett biztosítási dij ellenében, a bekövetkezett haláleset után hátramaradt családtag' kifizetheti a fennálló hitelt a biztosítási térítés összegéből. Kecskeméten sem tiszták a szódásüvegek? Pár hete adtuik közre az egyik soltvadkerti lakos észrevételét arról, hogy a helyi és a környékbeli üzletek sokszor forgalmaznak szódavizet, enyhén szólva tisztítatlan üvegekben. A minap a megyeszékhely Csongrádi útiról hozott a posta hasonló tartalmú levelet, melyből az alábbiakat idézzük: Véleményem szerint vagy rosszul mossák, vagy egyáltalán nem mossák ki töltés előtt a szódásüvegeket, hiszen némelyik már alig átlátszó a kosztól. Így nem meglepő, hogy a bennük lévő szénsavas víznek olykor mellékíze van. Ilyenkor szerencse — egyéb esetben bosszúság —, hogy az elromlott szelepszerkezet miatt szétspriccelődik, illetve lassacskán kifolyik az üveg tartalma. Ügy tudom, Kecskeméten csak maszekok gyártják a szikvizet, akiknél nem lehet gyakori a hatósági ellenőrzés. Pedig ajánlatos lenne, ha a KÖJÁL és a kereskedelmi felügyelet szakemberei náluk is megjelennének néha, hiszen alighanem találnának ott sürgős változ- tatni-javítani valót, mindannyiunk, vagyis a fogyasztók érdekében! Csupán helyesbít és elnézést kér a DÉMÁSZ? Egy héttel ezelőtt közöltük e.hasábokon — az illetékes tájékoztatása alapján —, hogy a kecskeméti Marozsi Bélánénál tévesen jegyezték le a villanyóra adatait a díjbeszedők, minek következtében olvasónk nagy összegű számlát kapott. És mindez már nem először történt. Irtunk arról is, hogy a hibát korrigálta a cég. A napokban ismét levél érkezett a címzetthez a DÉMÁSZ kecskeméti kirendeltségétől, s a hozzánk is eljuttatott másolat az alábbiakat tartalmazza: A díjat kasszírozó dolgozó — a korábbi, őt elmarasztaló megállapítással ellentétben — jól, ponto7 san végezte munkáját, vagyis helyesen olvasta le a fogyasztásmérő adatait. Hogy mégis probléma van, annak olka: Marozsi Béláné villanyórája a szomszédban lakó Józsáék fogyasztását méri, míg e család a Marozsiné által felhasznált kis értékű elektromos energiáért fizet. A számla helyesbítésénél gondoskodik, a többletfogyasztást pedig felszámolja a tényleges fogyasztó terhére az áramszolgáltató, mely végezetül elnézést kér a történtekért. Ez az első pillanatban megnyugtatónak tűnik, Ha azonban végiggondolja az ember a dolgokat, óhatatlanul szertefoszlik az öröme. Miért? Mert afféle tüneti kezelésről van szó. Ugyanis a téves számlázás, meg a vele járó bosszúság mindaddig ismétlődhet — erre már háromszor került sor —, míg adott hozzá a „feltétel”, vagyis az a sajnálatos tény, hogy a villanyóra inem annak a nevén szerepel, akinek a fogyasztását méri. Meglepő, hogy a DÉMÁSZ ígéretet sem tett a galiba kútforrásának megszüntetésére. Pedig kötve hisszük, hogy á könyvelőinek, az adminisztrációs részlegének oly sok kihasználatlan munkaórái lennének, hogy futná a folyamatos korrigálásra, a pontosításra ... FOGADÓSZOBA Az idei kánikula ellenálhatat- lanul csábította, vonzotta a városlakót a természetbe. Nem túlzás állítani: naponta, de főleg a hétvégeken ezrek indultak útnak, hogy kikapcsolódjanak. Én is csatlakoztam ehhez a modern nép- vándorláshoz, s a családommal elindultam Kecelre, azzal a szándékkal, hogy jó hírű strandján töltsünk néhány kellemes órát. Ez magánügy eddig, ám amit tapasztaltunk, az feltétlenül a nyilvánosság elé kívánkozik. Elsősorban azért, hogy a tanulságát leszűrjék mindazok, kiknek feladata lesz jövőre is az ottani rénde- zett, kulturált vendégüllátás feltételeinek megteremtése. Minden azzal kezdődött,, hogy kiépített parkolóhelyet nem találtunk, azt a keveset ugyanis már jóval korábban elfoglalták a hamarább befutó gépkocsik. A szomszédságban persze bőven volt hepehupás terület, ahol végül Is megálltunk. Pillanatokon belül követtek bennünket belga és nyugatnémet turisták, kiknek szép autói elgondolkodtató kontrasztot jelentettek a csúnya környezetben. A második meglepetés a bejáratnál ért bennünket, ahol hangoskodó emberek vedelték az italt, s dobálták szerteszét a csikket, a gyufaszálat, mindenfélét, ami kezükbe került és fölöslegessé vált. E furcsa fogadtatás után simán megkaptuk a belépőinket, s utána a kutya sem törődött velünk. A strand területén rendfenntartó ember, vagy valamiféle ellenőr nem volt, bár lett volna dolga. Kezeletlen jegyeinket pénztárcánkba téve, elindultunk felfedező körútra. De ezt szó szerint kell érteni, hiszen amit láttunk, az úgy hatott ránk, mint egykor- a felfedezőre az új, ismeretlen világ. Hamar kiderítettük: a fürdőzni vágyóknak két medence áll rendelkezésükre, az egyiket a gyermekek, a másikat a felnőttek használhatják. Illetve ez így nem egészen pontos. A kétarasznyi magasságú vízzel megáldott medence felirata közölte: csak 10 éven aluliaknak. A kellemes hőmérsékletű vízzel telt másik medence figyelmeztető tábláján pedig ez állt: 18 éven aluliak nem használhatják. Ezek után kicsordult a könny a velünk lévő 13 éves fiú szeméből, akit lényegében ' megfosztottak a lubickolás, az úszás lehetőségétől. Nemsokára megvigasztaltuk azonban, mert észrevettük, hogy ezt az ellentmondásos rendelkezést penki sem vette figyelembe: a pancsolóban anyukák, apukák, nagymamák áztatták a lábukat, míg csemetéik a másik medencébe ugráltak. Lábmosás, zuhanyzás nélkül, mert- ilyesmire nem volt lehetőség... Kis idő elteltével úgy határoztunk, semmin sem csodálkozunk, mert még minket néznek csodabogaraknak. Így hát közönyösen szemléltük a medencében fagyizó, söröző, verekedő, vizet szétspriccelő kamaszokat, meg azt, hogy pár óra elteltével a víz már sárgállott a szennytől, Az sem zavart, hogy nem láttunk medencefelügyelőt, úszómestert, 'mentőövet ... A tisztftatlanság, a gon- dozatlanság minden tárgyra, épületre jellemző, melyek mentén korlátlan a szemetelés. Persze lehet, hogy a 8 forintos diák- és nyugdíjasjegy, illetve a 15 forintos felnőttbelépő birtokában , túlságosan igényes volt családom a nagyközségi strandon ... (Elmondta: Karmos Jenő kiskunhalasi olvasónk.) I, III. IHAH A *5 KOSZOS j J Szerkeszti Telkei ArpU Levélcím: •6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 Újjáélesztik a Szászpa-tavat
