Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-28 / 228. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. szeptember 28. „Jó, korunkhoz méltó építészet csakis úgy alakulhat ki, ha művelője a közösséggél együtt lélegzik, ha a közvéleményt, a mindennapi embert is bevonja abba a küzdelembe, amelyet a különböző akadályok, például az üzleti szempontok, a bürokratikus megkötöttségek, vagy az egyszerű elkényelmesedés ellen vív.” (Pierre Vágó) Régi és új Hagyomány és modernség az építészetben „ ... a régi jobb mint az új, tehát csinálunk újra ere­detit, hiszen az új eredeti jobb, mint a régi.” (Beke László) ­Kevés olyan divatos, de át nem gondolt közhelyünk van, mely nagyobb ellenszenvet vált ki ben­nünk — különösen, ha építészet­ről esik szó —, mint a „hagyo­mányok ápolása”. Tudjuk, meg­lepő kezdés ez egy olyan írás­ban, amely a címben jelzett té­májú tudományos! összejövetel kapcsán születik. Mentségünkre szolgál, hogy ingerültségünk nem a hagyományokra irányul, hanem azokra, akik a fogalmakon általá­ban nem szoktak elgondolkodni, viszont nyakra-főre alkalmazzák azokat. A „hagyományok ápolása" napjainkban, sok esetben a hoz- zánemértés, a szellemi tanyaság, a rossz értelemben- vett rutin (ép­pen divatos!) elfedésére szolgál. Mindez még nem lenne túl nagy baj. Az igazi baj az, ihogy pozi­tív tartalmát ezzel együtt is meg tudja őrizni, így o felületesség is sikerre számíthat! A siker: tö­megbázis, a tömegbázis hivatko­zási alap ... Az esetleges ered­mény — építészetről szólva — egy-egy település „hagyományok­ra alapozott” karikatúrájának kialakulása. Felületesség, a szó szoros értelmében: egyes formák elsődlegessége mások elvetése (az adott településen eddigi előfor­dulási gyakoriságuk és más épü­letes szempontok alapján). Ezzel szemben az emberek sze­mében a modern (építészet) csak elvetendöt, kellemetlent, csú­nyát: panel lakótelepek sivársá­gát, rosszul záró, vetemedő (de korszerűnek tartott) ablakot, vagy például a kecskeméti Arany­homok Szálloda hátulját jelenti: Posztmodern korban élünk, él(jen) a „hagyomány”, poszt-ul- jon a modern! (Sej!) Szóval, hogy is van ez? Ha a hagyományokról beszé­lünk, mindenképpen a továbblé­pésre kell gondolnunk. A ^„ha­gyomány ápolása” már gyanús! A továbblépés pedig annyit tesz, hogy valami nemcsak létrejötté­nek idején, körülményei között érvényes és életképes, hanem az idő múlásával és a körülmények változásával is természetes része még az életnek. Azaz, az a ha­gyomány, amit nem kell ápolni, az még mindig korszerű, talán még modern is. Az át nem gon­dolt hivatkozások a hagyomány­ra inkább csak a hiányok elfedé­sére szolgálnak. Az eredmény: korszerűtlenség, és téves képze­tek a múltról. Egy település építészeti múlt­jának felidézése imég sokféle je­lentést takarhat, de ezt csak ön­kényesen kiválasztott formaele­mekre redukálni: félreértés. Vajon nem hagyomány-e in­kább a józán ész, vagy az a mo­dernség, ami ezeket a korábbi há­zakat is létrehozta, vagyis új ér­tékeket tudott úgy teremteni, hogy nem rendelte alá magát a már meglévőknek. (Ez nem a meglévő értékek tagadását je­lenti !} A fentiek illusztrálására ve­gyünk két példát, két kecskemé­ti iskolát. A főtéri Űjkollégiumot (a Kodály-iskolát), Mende Valér tervei szerint 1911-ben kezdték építeni. Ez a ház a maga idejé­ben az újat képviselte, ízig-vé- rig modern volt. Egy ilyen szín­vonalú házra Európa bármely városában büszkék lennének. Az alkalmazott „magyarosinak tar­tott formaelemek eredetét nehéz nyomon követni, de egy dolog­ban biztosak lehetünk: kecske­méti előképe nincs a háznak. An­nál inkább beilleszthető a kor nemzetközi építészeti áramlatába. Ma viszont, ha új épületeken megjelennek ennek egyes részlet- formái, akkor az a „hagyományok ápolásáénak minősül. (Ezen a házon különben is annyi forma van, hogy még „nem követendő!” is telik belőle.) Vajon mitől „ha­gyomány” egy forma?! Vagy nem lényegesebb-e korának vállalása (modernsége), európaisága, szín­vonala? ! A formaelemek idézge- tése, ollózása csak .ezek ellen dol­gozik! \ Másik példánk a közelmúltban átadott árpádvárosi iskola, amely sokak szemében egy „modern” épület. Tipikus példája az úgyne­vezett „karosszéria építészed­nek, amely a fejlett ipari orszá­gokban 1945 után a hadiipar fö­lös kapacitásait, később az autó­piac telítődésével a gépkocsigyár­tás techmolót'iáiát. módszereit Vétte át. Tehát az adott körül­mények között létrejötte szinte szükségszerű. Múltja (hagyomá­nya) a fenti iparágakban már benne rejlik. Vajon ez a fajta építészet mennyire időszerű. Ma­gyarországon, Kecskeméten? Hol volt az a múlt itt, amiből ez a fajta építkezési mód létrejöhetett (ott volt...). Vajon a szó tartal­mi értelmében modern gondolko­dásra vall-e egy-egy olyan meg­oldás, ami nem valami meglévő­ből történő továbbgondolás ered­ménye? Mindezek után felvetődik a kérdés: élő-e az a hagyomány, ami már nem korszerű, és igazán modern-e az, ami előzmény nél­küli. Boros Pál—Vas Tibor Küzdelmek és eredmények Szalkszentmártonban Nem sok község dicsekedhet azzal, hogy olyan sok kiváló mű született benne, mint Szalkszent- márton. Petőfi Sándor tért meg ide gyakran a szülői házba. A Pctrovics család 1844 és 1848 kö­zött bérelte a beszálló vendéglőt és mészárszéket, ahol a költő szobája ma is látható. Az 1710- ben épült, hatalmas, L alakú épület hangulatos tornácával, ud­varán az egykor beálló fogatokat védő fészerrel a népi építészet­nek bizonyára akikor is védett emléke lenne, ha Petőfi nem itt veti papírra nem. kevesebb mint 112 versét és verses elbeszélését. A helybeliek által sokszor és büszkén 112 Vers Házának ne­vezett épület nem is az egyetlen műemlék Szalkszentmárton köz­ség központjában. Az 1767—1775 között épült. 1805-ben bővített méltóságteljes barokk református templom uralja a teret, ahol a községi tanácsháza klasszicista, oszlopos-tornácos műemléki épü­lete mellett jellegzetes lakóházak, a papiak, a régi iskola alkották az egységes térfalat, az összefüg­gő utcaképet A művelődési ház modern épü­lettömbjének a községközpont­ban — de a térfal mögötti — elhelyezése érthető volt az épü­let és a településközpont össze­fonódó funkciója szempontjából. Megépülése uitán mégis nyilván­valóvá vált. hogy megközelítése, megjelenése az előtte álló régi iskola megtartásával nem megol­dott. Az iskola önmagában nem különösebben értékes és nem is jó állagú épülete azonban elen­gedhetetlenül része volt annak a térélménynek, mely Szalkszent­márton műemléki környezetként minősített községközpontját je­lentette. Számos javaslatot, véleményt és vitát követően a régi iskola- épületet lebontották. A helyén épült — a művelődési ház felé nyitott, az utca felé épülethom­lokzat képét nyújtó — „szín” nem csupán az egykori Petrovics- fogadó udvarán álló fészer han­gulatát idézi, hanem méltó elő­tere. nyitánya a művelődési ház­nak és egyben úgy kapcsolódik a szomszédos Petőfi-házhoz, hogy megőrzi az utcakép, a tér­fal egységét. Régi és új küzdelmében egyik sem szenvedett vereséget. Dr. Tamás Ferencné Az utolsó órában vagyunk A Magyar Építőművészet 1984/2. száma az „ez ideig eléggé elha­nyagolt területtel, a falvak építészetével” foglalkozott. Széles ke­resztmetszetben tájékoztattak a településtervezés új irányairól, a fő­építészek tapasztalatairól, a korszerű falusi építkezésekről. Borbély Lajos, Bács-Kiskun megye főépítésze A falvainkat ért hatásokról címmel írt cikkéből idézzük az ajábbi. különösen elgondolkoztató részt. Beszélhetünk-e ma egységes fa­luépítészetről. településléptékű vi­zuális kultúráról. Azt hiszem nem: a falvakat ért hatások „sok­kolták” a települések történeti szerkezetét és építészeti karakte­rét. A változó irányú és időtar­tamú orientációk eredményezték a maii falura oly jellemző hetero­gén beépítési módot, amelytől a klasszikus értelemben vett „építé­szeti arculat” szétesett. Megítélésem szerint ma az utol­só órában vagyunk ahhoz, hogy megértve a településfejlesztésben és a gazdaságban tartósnak ígér­kező folyamatokat, a jobbító szán­dék igényével, a szakma elébe menjen a jelentkező és várható igényeknek és pozitív irányba be­folyásolja a falvak építészetét. Napjaink alapvető településfej­lesztési politikája a falvak népes­ségmegtartó-képességének fokozá­sa, mely szorosan összefügg tér­beli fejlesztésükkel, így ezen ke­resztül építészetünkkel is. E nagy átfogó programból következik, hogy mi az. amit látnunk, árté­riünk és elemeznünk kell ahhoz, hogy a mai állapotokon javítsunk és a folyamatban jelen legyünk. Társadalmunk egyik legnagyobb programja a lakásépítés, ezen. be­lül is a sajáterős lakásépítés fel­tételeinek megteremtése elválaszt­hatatlan a falvaik népességmeg­tartó-képességétől. Az első felté­tel a telekbiztosítás. Az elmúlt évtizedeikben a növekvő építési kedv telekigényét a meglevő tele­pülésszerkezet bővítésével és egy­re fokozódó mértékben új terüle­tek bevonásával elégítettük ki. Az indokolatlan belterületi terjeszke­désnek szabott határt a termőföld védelméről szóló, 1977-iben meg­jelent törvény, amely a kört be­zárta. Azon és azzal kell gazdál­kodnunk, amink van, olyan idő­ben, amikor a sajáterős lakásépí­tést — jelen esetben falvadnkban — a családiház-építést szorgalmaz­zuk Ennek a településpolitikának településépítési, környezeti és gaz­dasági hatása napjainkra vált gya­korlati problémává, mind a tele­pülésfejlesztésben érintett szervek tevékenysége, mind pedig az ál­lampolgárok igénye oldaláról. Ezek ugyanakkor mély ellent­mondásokat is hordoznak. Mert a központi intézkedések egyrészről adminisztratív eszközökkel orien­tálják a településigazgatást a meg­levő belterület mind racionálisabb felhasználására, a rehabilitációs, rekonstrukciós folyamatok alap­jainak megteremtésére, másrész­ről aiz egyént (építtetőt), gazdálko­dót portájának — a lakásfiumkción túlmenően — mind teljesebb és intenzívebb gazdasági célú hasz­nosítására ösztönzik. Az érdeküt­közések miatt az elmúlt években már számos településkörnyezel i. építészeti probléma került fel­színre, melyek megválaszolását feloldását megnyugtató módon eddig nem lehetett rendezni. Ezért alapkérdés, hogy a jövőben miiképpen tudjuk fal- vaínk lakosságának életmódját, az itt folyó háztáji gazdálkodás nagyságát és kulturáltságát, az építészet-építésigazgatás-rendezés esz­közeivel befolyásolni? Miképpen tudjuk falvaink építészeti arculatát javítani, történelmi szerkezetét megőrizni, miképpen biztosíthatjuk a gazdálkodás és lakófunkció harmóniáját? Milyen kutató- és tervező-- munkát kell végeznünk ahhoz, hogy falvaink jelenkori építészeti és vizuális kulturáltsága növekedjen? HATNAK A KÖZÉRZETRE, AZ IDEGENFORGALOMRA Fürdők Bács-Kiskunban Herkules-fürdő, Tusnyád, Pöstyén, Tátrafüred fürdőhelyekről ké­szített megbámult képeslapokon semmi mással össze nem téveszthető épületegyütteseket láthatunk. A jellegzetes környezet, hangulat lát­tán felvetődhet bennünk a kérdés: napjainkban milyen megyénk für­dőinek építészete, építészeti környezete. Alapvetően két helyzettel ta­lálkozunk, ha a települések és a hozzájuk kapcsolódó fürdők viszo­nyát vizsgáljuk. A fürdőlétesítmény vagy beépült a településtestbe, vagy attól elkülönülve, a köré szerveződő kiegészítő létesítmények­kel alkot együttest. A továbbiakban erről az utóbbi esetről kellene néhány szót szólni, hiszen itt a pihenés, üdülés, idegenforgalom első­rendű funkció, és ezeknek kellene meghatározni az építészeti kör­nyezetet is. A keletkezési körülményeket tekintve is két alapmodellt találunk. VENDÉGÜNK: MAKOVECZ IMRE „A fákat élőlényeknek lássa'9 Makovecz Imre nevét nem­csak szakmabeliek ismerik. Az általa tervezett épületek, az ál­tala kifejtett gondolatok ter­mékenyítőén hatnak építészeti kultúránkra. Kétségtelen: egyik legmarkánsabb építész-egyéni­sége hazánknak. Felkért hoz­zászólóként vesz részt a kecs­keméti tanácskozáson. Ekler Dezsőnek adott nyilatkozatából közlünk egy kis részt, remélve, hogy ez a néhány sor is érzé­kelteti távlatos gondolkodását, szemléletét. Én a legnagyobb tragédiának tartom azt. és tulajdonképpen a XX. századi építészet kény­szerű kelletlen árulásának, hogy olyan tárgyi környezet jött körülöttünk létre, ameiv egyre nehezebbé teszi az em­beriségnek azt a szerves kibon­takozását. amii szerintem a szá­zadforduló környékén kezdett kibontakozni. Ilyen módon te­hát én valóban elvetem az el­ső világháború óta azokat az építészeti próbálkozásokat, amelyeken ugyanakkor fölne­velkedtem, és nem érzem szűk. ségesnek. Még azt is mondha­tom, hogy ellenségesnek érzem azokat az építészeti formulá­kat vagy elveket, amelyeknek eredményeképpen ma az embe­reknek úgy kell élniök és úgy kell egymással találkozniok. mint ahogy kell. Én arra es­küdtem fel körülbelül 22 éves koromban, hogy olyan építé­szetet és olyan szellemiséget próbálok kialakítani és szol­gálni, amelyik egészen konkré­tan épületformákat, olyan épü­letszerkezeteket, olyan környe­zeti elemeket hoz létre, ame­lyek segítik ezt a talán kicsit morbid, talán szürreális felfo­gást. ami ahhoz szükséges, hogy az ember magában azt a képességet létrehozza, amelv szükséges, hogy a fákat élőlé­nyeknek lássa, hogy a többi embert saját magához mélyen hasonlónak élje át, hogy azzal a súlyos problémával megbirkóz­zon, hogy vajon az angyalok milyen mértékben szólnak be­le az életébe. Ez lehet, hogy túlzottan fenhköltniek hat, mert Magyarországon az ilyen­nek nincs devizaértéke, mégis ma már nem vagyok hajlandó másként fogalmazni. Kunyhók és paloták Az első és gyakoribb egy kis strandfürdő kialakításával in­dult. Ahol már eleve volt víz (tó, folyó), ott általában már egy meglévő, töhbé-kevésbé spontán fürdőélet lehetett a kiindulás alap­ja. ösztönzőként szolgálhatott a térségben található termálvíz — kiaknázását rendszerint olaj­kutató fúrás tette lehetővé —, de a térség lakóinak olyan elemi erejű igénye is előzmény lehe­tett, amely képes volt összefogni a helyi erőket és több-kevesebb központi támogatással megte­remteni azt a bizonyos kisebb strandfürdőt. Illemhely, zuhanyo­zó, büfé, vendéglő épült. Idővel ‘üdülőtelkeket is kiosztottak. A fokozott érdeklődés visszahatott a strandfürdőre, s ha mód volt rá, annak bővítését tette j lehető­vé. Elsősorban kialakulásuk, fej­lődésük módjában gyökereznek az ilyen típusú együttesek építé-' szeti problémái. Az első létesít­mények általában hamarosan szűknek bizonyultak, mivel bő­víthetőségükre kezdetben nem gondoltak, kompromisszumos használati és esztétikai esetleges­ségek alakultak ki. Ideiglenesnek tekintett megoldások végül is ál­landósultak. „Kunyhók” és „pa- ■loták” helyezkedtek el egymás közvetlen szomszédságában a legtöbbször alulméretezett üdü­lőterületeken. Ilyen típusú együtteseknél ál­talában nem beszélhetünk meg­határozó karakterről, bár végül is a kialakult parttalan, sokszínű­ség, spontán elem egy különböző hatások eredőjeként létrejött „építészeti erővonal” mentén né­mileg rendeződött. A múló idő és a közben felnövő, sok mindent eltakaró növényzet segíti ezt a folyamatot. Megyénk legtöbb üdülőterületén kisebb-nagyobb mértékben mutatkoznak ezek a problémák. Kezdetben volt a terv Az előbbinél szerencsésebb, szervezettebb változat a másik modell. A kezdet kezdetétől lé­tező nagyvonalú elgondolásra, tervre épülnek a későbbi évek részmunkái. Nagyon fontos, hogy az elképzelések mögött egy vagy több olyan szervezet álljon, amely képes összefogni, átlátni, szer­vezni hosszú időre elnyúló vég­rehajtást. Ennél a típusnál több az esély a kiegyensúlyozott, vé­giggondolt jó minőségű építészeti környezet megformálására, mi­vel már az induláskor tisztázó­dik az együttesben szereplő léte­sítmények egymáshoz való vi­szonya, nagysága, területigénye stb. Mindig viszonyíthatnak a tervezők, a kivitelezők az erede­ti elképzeléshez. Jó példák: a Víziváros és Majsa A teljesség igénye nélkül — mivel ebbe a csoportba kevesebb fürdő tartozik — talán megem­líthető a kecskeméti „Víziváros” és a .biztatóan alakuló kiskun- majsai fürdőegyüttes. Az előbbi az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű- Vállalat által kezdemé­nyezett^ lenyűgöző méretű együt­tes, melynek épített elemei egyen­ként és összességében is, mű­szaki és esztétikai vonatkozás­ban egyaránt jó minőségűek. Kiskunmajsán csak másfél léve kezdődött a munka, de a strandfürdő már most képes mindazokra a szolgáltatásokra, amelyek reményében mind töb­ben felkeresik nagyobb távolsá­gokról is. Gyorsan épülnek a ki­egészítő létesítmények. A mun­kák szervezője, összefogója a kis- kunmajsai Jonathán Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet. A .kialakuló miliőről most még nagyon nehéz lenne feltételes mód használata nélkül beszélni, hi­szen a létesítmény gazdái az in­duláskor elhatározták: egymás mellé esetlegesen lerakott épüle­tek helyett, összehangolt együt­test alakítanak ki. . Miért tartjuk fontosnak fürdő- együtteseink építészeti minősé­gét? Elsősorban a létesítménye­ket állandóan használó helyi la­kosok, üdülőtulajdonosok miatt! A célszerű és szép környezet erő­síti a jóértelmű lokálpatriotiz­must, s így közvetve a település vagy településcsoport népesség- megtartó képességét. Különösebb bizonyítás nélkül belátható, hogy a víz, a növényzet, a tiszta leve­gő mellett a minőségi építészet is a pihenést szolgálja. Szebb, jövedelmezőbb Végül egy fontos dologról! Ma­gyarországon a strandfürdők fennntartása általában ráfizeté­ses. Az idegenforgalom növelése csökkenthetné az ez irányú gon­dokat. A kapcsolódó létesítmé­nyek (szálláshelyek, vendéglá­tás stb.) igénybevételével összes­ségében nyereségessé tehetné a vállalkozást. Idegenforgalmi szak­emberek szerint csak akkor_ szá­míthat egy település, üdülőkör­zet, fürdőegyüttes nagyobb lá­togatottságra, ha az elsősorban vonzó tényezők — víz, hegyvi­dék, az épületekben megőrződött történelmi múlt — közül leg­alább kettő jelen van. Kis jó­indulattal a természetes vagy ter­málvíz meglétét felfoghatjuk egy tényezőnek. A másikat általában már hiába keressük. Megteremt­hető-e ez valamilyen módon? Nyilván nem emelhetünk he­gyeket, és gótikus katedrálisokat sem építhetünk. Több kisebb té­nyezőből kell a hiányzót összeál­lítani, megteremteni. Ilyen lehet a helyi lakosok vendégszeretete, vendéglátási készsége, a népraj­zi, népművészeti látnivalók so­kasága, de a legfontosabb az épü- . letegyüttesek minősége. Markolt László m ' •» | . - ’ -gg| összeállította: HelUl Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom