Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-26 / 226. szám

1985. szeptember 26. 6 TETÖFI NÉPE ♦

HOLNAP PREMIER KECSKEMÉTEN

Paraszt dekameron

• A próba egy pillanata: A rendező Vándorfi László (balról) és a főszereplő Mester László. (Stra. szer András felvétele).

Tetszetős, érdekes és hasznos műsorfüzetet adott ki a kecskeméti Katona József Színház az új évadra. Ebben tájékoztatja a színházbarátokat a műsortervről — a szerzők fotója mellett figyelemfelkeltő méltatást közölve a darabokról ' —, a bérleti rendszerről, a társulat összetételéről, néhány szóval külön is bemutatva az újonnan szerződtetett tagokat.

,,Előadásunk a szerelemről szól — erotikus örömökről. > huncutságokról, fellángolásokról és megfáradásról, csalódásokról és megcsalatásbk- ról, megtalált szerelemről — egy élettörténet tükrében” — olvasható a műsorfüzetben az évad első darabjáról, a Paraszt dekameronról, melynek premierje holnap este lesz Kecskeméten./ Színpadra írta és rendezte Vándorfi László, akivel rövid interjút készítettünk a hét elején az egyik próba szünetében.

— A kitűnő romániai magyar folklorista. Nagy Olga kötete, széki tréfákból és elbeszélésekből adva válogatást, 1977-ben ugyancsak Paraszt dekameron címmel lett közismert. Ezt a könyvet írtad színpadra?

. — Is. Nagy Olga gyűjtései mellett, egyéb népi anekdoták, elbeszélések, bordalok, találósok, pajkos népi énekek felhasználásával született ez a színdarab. Eredetileg az Egyetemi Színpadon kezd-7 tűk próbálni de természetesei! már akkor is eldöntött volt. hogy Kecskeméten tűzzük műsorra, hiszen e színház fiatal színészeinek előadásáról van szó, akik már többször bizonyították tehetségükét. TöbtPéVg^olgozunk egy3tf,JJ4>n meggyőződésem, hogy egy nagyon ér!SÍniíffiaíroáÍlMá ez. AmiÜáÉv<3áíl Paraszt dekameront színpadra írtam, közben a szereposztásra is gondoltam, azaz igyekeztem' a a szereplők karakteréhez, mentalitásához is igazítani ezt a produkciót.

— Ez nem új színdarabszerzői fogás.

— Persze, hogy nem. Sőt, Mo- liére vagy Csehov idejében még jól bevált gyakorlat volt, de azóta ...

— Miért éppen a folklórhoz nyúltál vissza?

— A commedia dell’arte-szerä műfajokhoz való vonzódás tetten érhető ebben a darabban, ami ugyancsak nagyszerű lehetőséget

nyújt az emberi érzések, gondolatok tömör kifejezésére, megfogalmazására, s ez vaskos népi humorral, reflektorok elé tartott népi „görbetükörrel”, múltbéli groteszk helyzetekkel párosul. Ha egészen a mélyére nyúlunk ezeknek a népi anekdotáknak, énekeknek, számtalan olyan jelenségre bukkanhatunk, amely a maiakkal azonos vagy ütköztethető. A dalok helyett zenei effektusok kísérik végig -az előadást — a keleti színház hagyományai szerint —. s a kejlékek jó részét is ezek segítségével helyettesítjük. A Paraszt dekameron nem folklórműsor. Egy meglehetősen új színjátéktípushoz sorolható, amely a népi' ^Ry^ycWMhyökhdif ■ a Jblfirlt'1 vagy tűnőben lévő népélet. népköltészet jellegzetességeihez nyúlva, a múltat idézve próbál szólni a mához.

— Ám nem a mai emberek nyelvén.

— így igaz. A darab nyelvezetének ízére előbb rá kell hangolódni, s ebben igyekszünk is megkönnyíteni a közönség dolgát...

— Tizenöt szereplő harmincöt szerepet alakit a Paraszt dekame. ronban. Miért?

— Arra, hogy egy-egy darab valóban próbára tegye a színészek tehetségét, képességeit, meggyőződésem szerint nagy szükség van. Valamennyi szerep egy-egy típus megformálása, amiből átlagosan négy-öt jut minden színészre ebben a produkcióban. Ez számukra mindenképpen tanulságos, hasznos, nekem pedig — miért tagadjam? — nagy könnyebbség, hiszen nem félszáz szereplőt kell — kellett— dirigálnom.

— Végül is miről szól a Paraszt dekameron, ha felmegy a függöny?

— A szerelemről. ’A szerelmet teljességében átélni vágyó emberről. Az ő élettörténetét 'kíséri végig ez a darab, azzal a jelennek és jövőnek egyaránt szóló üzenettel. hogy a szerelmet, illetve a szexet sokféleképpen lehet „művelni”, de csak akkor tudjuk magunkénak mondani, érezni igazán, ha hatására i őszintém i kitárulko- zunk. természetesnek, magától értetődőWéRi’ V é/által 11 'nagyon emberinek, ugyanakkor mégis valami csodálatos varázslatnak tűnik az egész. A mi hősünknek az a tragédiája, hogy mindebben élete alkonyán van része ...

A Paraszt dekameron premierje holnap lesz Kecskeméten. Azonban Budapesten nyolc. Baján és Szentendrén két alkalommal játszották már a nyáron, s a visszhangok szerint szép sikert aratott a vasárnapi kiskőrösi, illetve a keddi szabadszállási tájoláson is. „Csak" megjegyzés: a Szentendrei nyár rendezvénysorozatán elnyerte a legjobb rendezés díját.

Koloh Elek

ANATÖLIJ GLAGYILIN

Egyszerű történet

— És most, kedves nézőink — szólt mosolyogva a tévébemondónő —, az önök kívánságára a zenekar Szakandelidze-müvet játszik, az oly népszerű II. Termelőszövetkezeti Szimfóniát.

A felszólításra pillanatok alatt háziasszonyok ezrei rakták félre a tésztasütőt és a főzőkanalat, tisztes családfők fordultak el a zamatos kubányi toroköblítővel teli üvegtől, kultúrára szomjas diáklányok mély sóhajtások közepette csukták be divatos képeslapok legfrissebb számait, szorgos gyerekek rajztömbjeiktől váltak meg, és igyekeztek kényelmesen elhelyezkedni a tévékészülékek előtt.

Igor Obolenszkij karmester pálcájával kopogott a zenekarnak, az izgalomtól meleghullám öntötte el, de azért a szeme sarkából látta, hogy az a beképzelt, dölyfös Petuhov, az első hegedűs, aki a folyosón elfordítja a fejét, hogy ne kelljen köszönnie, most feszülten várja a karmesteri beintést. És Igor int, útjára engedi a melódiát, amelyet aztán a nagybőgők hangbozótjából a rézfúvósok emelnek fel a magasba, a termelőszövetkezeti földek fölé. És a dallamok szárnyán repül Igor is, ott lebeg fent, a felhők közt, együtt a muzsikával, közben végtelenül nagy örömöt, boldogságot érez.

Igor már a Szakandelidze-műnek a második, a Munkás hétköznapok elnevezést viselő tételét dirigálja, épp a trombitáknak kell belépniük a melódiába, amikor látja: a fúvósok közül ketten kényelmesen lerakják a hangszereket, cigarettát vesznek elő, és ki.akarnak menni. A karmester észrevétlenül kérdi tőlük, hogy hova, hova? Erre ők jelekkel tudatják: „Cigarettaszünetet tartunk." Igor idegesen reagál: „Most, munka közben?" Kis szünet után érkezik a válasz: „Még szép. Munkás hétköznapokon mindenütt így csinálják!"

Persze két trombita kiválása nem nagy veszteség, a zenekar még mindig kitűnően interpretál. Aztán a nézőtérről hirtelen fiatal hölgy kezd integetni, mire az egyik csellista feláll és kimegy. A karmester mozdulatával most már idegesebben kérdi, hogy hova, hova? A kis hölgy

válaszol: „Kezdődik a vállalati szakszervezeti bizottság ülése. Oda sietünk."

Igor már nem a melódiát figyeli, hanem a színpadra vezető ajtót. Épp jókor. Izgatott fej jelenik meg ottan, valamit súg az első hegedűsnek, s Petuhov, a dölyfös, beképzelt muzsikus elrakja hangszerét.

— Mi történt? — érdeklődik Igor.

— Telefonon ideszólt a feleségem, kint vár az előcsarnokban — válaszol a hegedűs.

— Hogy kerül ide munkaidőben az asszony?

— Otthon történt valami! — hangzik a rövid válasz. Aztán az első hegedűs kezet fog a karmesterrel és kisiet.

Mindenki tudja, hogy első hegedű nélkül a zenekar félkarú óriás. Pláne, ha a zongorista islelép. Tulajdonképpen senkinek sem szólt, csok egy cédulát hagyott a zongora tetején: „A raktárba mentem pótalkatrészekért."

Létezhet komoly zenekar zongora nélkül? Hát nem nagyon. Annál is inkább, mert valaki beszól az ajtón: „Hé, emberek, olcsó nyári ingeket hoztak a szomszéd áruházba! Siessetek, mert viszik, mint a cukrot!"

A felhívásra pillanatok alatt szétröppent a zenekar. Csak az öreg nagybőgős, Fegya bácsi maradt a helyén. Hangszere tokjából szépen, komótosan előszed egy pohár kefirt, és Igornak kezdi magyarázni:

— 'Tegnap elrontottam a gyomrom. Reggel egy falatot sem bírtam enni, most meg már éhes vagyok.

A karmester leül, kezével eltakarja az arcát, nem hiszi el, mi történt. Egyszerűen botrány.

Válóban botrány. Kintről, a folyosóról különböző hangok szivárognak be a színpadra: dobogás, siető léptek zaja, méltatlankodó mondatfoszlányok. Aztán a bemondónő siet oda Igorhoz.

— Most mivel töltsük ki ezt a kényszerszünetet? Milliók ülnek a képernyők előtt. Hogy magyarázzuk meg nekik?— Semmiféle magyarázat nem kell! — szól idegesen a karmester. — ök is ezt csinálják munkás hétköznapokon az üzemekben, hivatalokban! Most mit néz, drágaságom? Ez van és kész! — legyint Igor, majd a karmesteri pulpitus alól szalámis szendvicset húz élő, és kényelmesen falatozni kezd.

Fordította: Kiss György Mihály

Amatőr

alkotóművészek

kiállítása

f ALKOTÓ NYU-GÖÍJÁSOK

Dr. Fülöp Tamásné

Hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, valamint a fegyveres erők napja tiszteletére a Honvédelmi Minisztérium és Belügyminisztérium rendezésében amatőr alkotóművészeti kiállítás nyílt szerdán Szentendrén, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola Művelődési Otthonának aulájában.

Ezúttal egy olyan népszerű, mindenkor igazi elhivatottsággal dolgozó pedagógusról szólunk, akit tiszteletet parancsoló egyénisége ellenére szinte mindenki egyszerűen csak Csöpikének hívott. Így van ez ma is, amikor mint nyugdíjas — néhány hónap óta — a régebbi évek hasonló lendületével munkálkodik Kecskeméten, s a megye egész területére kiterjedően. Beszélgetésünk közben egy sikerekben gazdag életpálya bontakozik ki.

A kiállított munkákat, amelyek témája zömmel a katonaélet, illetve a rendőri hivatás, a laktanyák sorkatonái, tisztjei és tiszthelyettesei, a helyőrségi művelődési otthonaink, a Magyar Néphadsereg Művelődési Házának, továbbá a Belügyminisztérium Művelődési Házának szakköri tagjai készítették.

A kiállítás október 11-ig tekinthető meg.

— A tanítóképző elvégzése után — emlékezik vissza — 1946-ban kezdtem tanítani. Később az első Kossuth-díjasunk, Magyar Ilona mellé kerültem. A vele eltöltött esztendők kitörölhetetlen nyomokat hagytak bennem. Példamutató embersége, lelkesedése, gyermekszeretete és szakmai tudása mindenkire hatott, aki ismerte. Később mint szakfelügyelő és a Pedagógus Továbbképző Intézet igazgatóhelyettese nagy hasznát vettem mindannak, amit a kitűnő tankönyvíró pedagógustól tanultam.

. Önéletíró- pályázat

A múlt év szeptember 29- én, Mihály-napon „önélet- író-vetélkedőre hívták tagjaikat Kiskunmajsa mezőgazdasági szövetkezetei: a Jonathán és a Petőfi. A pályázat sikerén felbuzdulva — az előzőhöz hasonló feltételékkel — újból ön- életíró-pályázatot hirdet a majsai múzeum. A két nagyüzem mellett most a nagyközségi tanács is a támogatók közé áll, léhetővé válik, hogy a település nyugdíjas iparosai, tisztviselői, kereskedői is részt vegyenek a közelmúlt közös megörökítésében.

A pályaműveket most György napjára, az egykori jeles pásztorünnepre kell elkészíteni. A díjak összegei változatlanok, az első helyzetiek 5—5 ezer forintot, a másodikok 3—3, a haprpadik helyezettek két-kétezer forintot kapnak fáradozásukért. Újdonság, hogy életmondással is lehet pályázni. Most ugyanis a múzeumbarátkör tagjai is bekapcsolódnak a munkába. A jelentkezőket felkeresik és magnetofonszalagra rögzítik a visszaemlékezéseket. A beérkezett műveket a múzeum irattárában őrzik meg az utókor számára.

— Ez eléggé közismert. Előadásaiban, megemlékező beszédeiben, cikkeiben bőségesen vallott az idősebb pályatárs hatásáról. Ezúttal arra kérem, mondjon valamit indíttatásának egyéb vonatkozásairól.

— Az apám. Bölcs István — ugyanilyen nevű testvéröcsém a Magyar Rádió egyik vezető munkatársa — megszállott és tekintélyes pedagógus volt, Kecskemét külterületén a tanyavilág mindenese, akit éppen ezért szerettek annyian. Ez is arra ösztönzött engem és testvéremet, hogy követni kell. a» példáját.

— Hosszú ideig tanított és irányította a tanítókat. A régies az újabb tantervek, módszerek között lát-e különbséget?

— Annak idején a tanterv többet nyújtott a mechanikus ismeretek bővítéséhez. Az újabb viszont nagyobb lehetőséget ad a képességek kifejlesztéséhez.

— Miután a nevelők /továbbképzése lett a legfőbb /feladata, hogyan alakult az élete?

— Kezdetben azt gondoltam; kizárólag a pedagógia szűkebben vett szakmai részével foglalkozom majd. Nem így történt. Egyebek mellett a legtágabban értelmezett oktatáspolitikai, kádernevelési kérdések érdekeltbe, illetve az ilyen jellegű feladatok végzése tette ki munkaidőm jó részét. Bács-Kiskunban hat és fél ezer pedagógus van, akiknek zöme nemcsak rászorult a szervezett továbbképzésre, de igényelte is azt. Lezajlott tanfolyamaink, nyári akadémiáink bizonyították törekvéseink helyességét. A kérdéshez hozzátartozik, hogy széles körű kapcsolatokat sikerült kiépíteni a nevelők tömegével, az óvónőktől a gimnáziumban tanítókig, és a szakmunkásképzők

oktatógárdájáig. A bővülő életismeret jótékonyan hatott visz- sza a munkánkra. Ezt naponta éreztük, tudtuk.

— Jó néhány előadását hallottam eddig. Mindenkor módot talált rá, hogy á hivatásérzetet hangsúlyozza. Lehet-e vonatkoztatni ezt a nyugdíjasokra?

— Bizonyos fokig feltétlenül, hiszen nem szűnik meg, ami éltetett bennünket. Ám nyilvánvalóan az eddigitől eltérő formában van jelen a mindennapjainkban. Nekem fő területem volt például sokáig a káderképzés, s mint nyugdíjas, ma is Változatlan szeretettel, örömmel végezhetem ezt a munkát. A Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának egyik vezetőjeként dolgozom továbbra is, s ezzel összefüggésben tanulmányokat írok. Én nem féltem, nem is félek az öregségtől. Erőt adnak az unokák, tanulok velük együtt. A másik, bogy végre kedvem szerint olvashatok, hiszen eddig jószerint szakmai művekkel kellett foglalkoznom. Végre több időm jut regényekre, visszaemlékezésekre, folyóiratokra.

— Minden iszavából azt veszem ki,, hogy _o tartalmas, cselekvő élet híve.

jsuiúgy vagyok vele, hogy egy növény, egy szép tárgy, valamilyen fellapozott könyv éppen úgy erősíti életkedvünket, ha mindenre odafigyelünk, mint az utazás, a nyugodt kikapcsolódás, vagy egy gyermek kedves tékintete. Lehet, hogy én szerencsés voltam, de az eddigi életemet végigkísérték az örömre hangoló dolgok, események. Ez vonatkozik azokra az emberekre, akik értették, amit csinálok, s akik hasonlóan gondolkoztak.

Varia Mihály

FILMJEGYZET

Álmodik az állatkert

Az új iskolaév küszöbén Kol- lányi Ágoston filmje köszönti a gyerekeket, de főként éppen aizt az alsós korosztályt, amelynek — a mesékből mór kinőve, de a szerelemmel és vérrel körített ifjúsági filmeken még innen — a legkevesebb produkció ajánlható tiszta 'lelkiismerettel. A MOKÉP és a MAFILM Népszerű-Tudolmányos Filmstúdió együttműködésével' készült játékfilm tulajdonképpen rendhagyó a Kossuth- díjas Kollányi Ágoston életművében.

Nem folytatja az anyag és mozgás által ihletett, a nemzetközi szakirodalomban „természet- tudományos lírának” nevezett stílusát, de korábbi állatfilmjeinek tapasztalatait is egészen másként láthatjuk viszont, mint például az 1980-ban született Az állatok válaszolnak című egész- estés filmjében, melyben az állatok magatartását vizsgáló tudósok kutatási eredményei alapján ad közre néhány különleges megfigyelést különös szokásokról és azok eredetéről. Az 1982-ben a természetvédelemről készített Noé bárkái is egészen más „vizeken hajóznak”. Még azt is hozzátehetjük. hogy a legtöbb Kol- lányi-filmmel ellentétben az Álmodik az állatkertnek nem a legnagyobb erénye a tudományos pontosság. Amennyire megítélhető. ez alkalommal persze a cél is alapvetően más. Új filmjében Kollányi minden következményével egyetemben, s tőle meglehetősen szokatlan módon egyszerűen „elengedi” magát, és mesélni kezd. Nem olyan költői kifejező- erővel vagy éppen koncepciózusán, ahogyan más célból, s mintegy „mellékesen” tette már anynyiszor, de annyira azért mégsem tagadva meg magát, hogy ha nem is a mese, de a látvány s az állatsztorik végképp élvezhetetlenek legyenek.

Így hát főszereplője nem Gabi, a hatéves kisfiú, hanem — mint sejteni lehet — az állatok élete. Sőt. állatkertiéi lévén szó — az állatok látogatók előtt ismeretlen élete. Gabi, s az őt ketrectől ketrecig Vezető éjjeliőr sétája (Garas Dezső alakításéban) az ismétlődő promenád, az átvezető téma. Gabi egy nyári délután nézelődés közben barátságot köt a korábban állatgondozó, s most éjjeliőrré lett Pista bácsival. A következő néhány nap alatt együtt járják be a legerdekesebb s legtöbb titkot rejtő kifutókat, ketreceket, tanúi lesznek számtalan olyan jelenetnek; méllyel csak a beavatottak: orvosok, gondozók, ápolók találkozhatnak. A történetek sora a medvék kifutójánál kezdődik,' másnap pedig a majmok kerülnek sorra. Látható, amint az újszülött csimpónzcse- mete pólyájából ismerkedik a Világgal. Sorakoznak a tigrisek, leopárdok, oroszlánok kölykei, melyeket nem mindig anyjuk szoptat, gyakran előfordul, bogy valamelyik kutya fogadja daj kaságba saját kölykei tméllé őket. Részletesen megismerkedhetünk az állatcsecsemö-gondozás megannyi mozzanatával. A közvetlen élményeket az éjjeliőr bővíti ki saját korábbi tapasztalataival, kiegészítésképpen elmondja, hogyan élnének ugyanezek az állatok szabadon vagy más állatkertiek körülményei között A felvételek változatos helyszíneken készültek, jórészük a budapesti állatkertien kívül Veszprémben, Győrött. Jászberényben, Tanzániában. Lipcsében és a Szovjetunióban.

Károlyi Júlia