Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-26 / 226. szám

4 ® PETŐFI NÉPE * 1985. szeptember 26. ........................................................................................................ Ir ányjelző Közlekedésbiztonság a balesetek tükrében Ha ai ember a tanyán tölt egy éjszakát, reggelre kicserélődik. A levegő teszi? A csend? A nyuga­lom? A TANYA. Itt nem lát bele a szomszéd a tányérba. Nem kell függöny az ablakra. Nem dörömböl át senki a fa­lon. Az őslakosok mellett igazán a lakótelepi ember tudja értékelni a tanyát. Igazán csak a tízemeletes ötlettelenség uniformizált kalodájába kényszeritett — kényszerült — ember becsüli. És még inkább a gyerekek. Mennyi érdekes van a tanyán! Nini, a macska egeret fogott, idehozza, pofozza, játszik vele: ilyet eddig csak könyvben láttak. Csináljunk hamar nejlonharisnyából kishálót lepkét fogni. Ezt a fehéret mondják káposztalep­kének? Milyen nagy szemei vannak a szitakötőnek, és hogy kapaszkodik a fűszálba! Ez a berregés nem lehet más, mint a fácán; föl is röppent, el is hessent: be a kukoricába. Az ám! A kukorica — ezt is föl kell fedezni — nem ugyanolyan, mint amilyet már megfőzve árul­nak: még csöves. Haja is van — ragasszuk rá a csutkára és kész a baba. Az asszonyok is szeretik a tanyát. Hogy is ne szeretnék! A lakótelepen már majd­nem annyiba kerül egy leveszöldség, mint amennyi­be a .hús. Télen — meglehet — még majd fölözi is az árát! Itt csak kimegy az ember a konyha mögé, és felhúz egy sárgarépát, egy gyökeret. Jól jött az eső a paprikának, szép piros a paradicsom. Volt vele munka, persze, de jólesett kicsit a földdel bánni, nem a számokkal, fehér papírral. Elidegenedés? Furcsán kong tanyán ez a nem-is-igaz szó. Aki itt elmegy: beköszön. Ha van ideje: be is tér. Mi a téma? Az élet: minden. Rendjük van a dolgoknak: kezdetük, folytatásuk. Egy lakótelepi ember általában ezzel állítja meg ismerősét: „Jól vagy?" Már nem is azt kérdi: jói van-e. Nincs ideje, rohan, meg különben is. • Városi gyerekek egy tanyán: a fűben ülve is jólesik a dinnye. • Chrol “ Kálmán, Matyó, pusztáról. 4. Ha megveszi egy városi... Másfél órámba került, míg egyszer Matyópusztán Chrol Kál­mán megfelelt arra a kérdésre: errefelé vajon miért szélesek a nagyüzemi szőlőültetvények kö­zei. — Régi história — kezdte Chrol Kálmán. És folytatta is. Hogy másfél óráig, azt csak — most — körül­belül tudatosítottam: lehetett annyi, igen. Akkor csak figyel­tem: egyszerre beszélt a táj .tör­ténelméről, az itt élő emberek­ről, furfangos históriákról. Mondhatta volna egyszerűen azt is: „kivágták .minden máso- di:*Vjsort, elös2ör is, azért, (mert szélesebb gépet rendeltek a szük­ségesnél, másodszor is, mert jól el tudták adn,i az akác tämoszto- pokat, harmadszor, mert egyéb­kent is kipusztult, mert összefog­lalom: ez a teáulet — háromszáz ev tapasztalata alapján — nem a magasművelésű szőlőnek való és különösen nem ennék á fajtának, aminek a szellő is árt." Mondhatta volt így is, de Chrol Kálmán, — első világháborús, itt­ragadt orosz hadifogoly Chrol Miron leszármazottja — nem íev mondta. Így csak a lényeg látszik. A váz. És a vázban nincs élet _ a mi az igazi lényeg. Amikor először hallottam, hogy városi ember tanyát vett, úgy em­lékszem, bolondságnak tartot­tam. Különcködésnek, vagy ilyes­minek. Akkor még kertes ház­ban laktam és fogalmam sem volt a lakótelepről, ahol négy évvel a beköltözés után — 31 esz­tendővel a hitel-lejárat előtt — ugyanolyanok a körülmények, mint kulcsátadáskor. A kisebbik lányom hat nappal a birtokba­vétel után született; még nem játszhatott a környékünkön; még nem ülhettem le egy padra. Las­san felnőnek a gyerekek. Gyor­sabban, mint ahogy embersza­bású lesz —. ha lesz, ha lehet egyáltalán — a lakótelep. Ezért amikor manapság azt hallom, hogy városi ember ta- ■ nyát vesz, már irigykedem. És mérlegelek. Hogy is kellene. Ne túl drágán, valahol a közel­ben, lehetőleg. A nyáron a barátoméknál ta­nyai dinnyét és krumplit ettünk, tanyai paprikából és paradicsom­ból készített lecsót. És naphosszat mozgott bennünk valami kimondhatatlan. Nem tu­dom pontosan mi, nem is érde­kes. Nem nosztalgia, soha nem laktam tanyán, nem lehet nosz­talgiám. De szeretném a szabad­ságot körülöttem, szeretném, ha este nem kellene elhúznom a füg­gönyt, ha szemből, egy ugyan­olyan lakásból ne lesnének táv­csővel, ha nem kellene magasítót szerelni az erkélyre, hogy ki ne essen a gyerek. — Megyünk a tanyára? — kér­dezik otthon a lányaim hétvégén. Van színes tévénk, a lakás be van rendezve, külön szoba a gye­rekeknek, milliónyi játék, már nem is tudják, melyikkel játssza­nak. De a tanyán nem kell ötper­cenként rágógumi, mellékes, hogy milyen a szombat-vasárnap dél­előtti tévéműsor, az se baj, ha nincs tévé, egyáltalán nincs. . Ezt a fajta hobbitanyát — a szakirodalom úgy mondja: át­alakult tanya — sok-sok ezer ember szereti. Ez a fajta tanya — tulajdon­képpen nem is igazi tanya. Nem a termelés a fő célja, bár meg­termel annyit, amennyi a család­nak kell. Ez a fajta tanya a kikapcsoló­dás szigete. A feltöltődésé. Egyelőre legföljebb személyi kölcsönt — netán baráti hitelt — vehet föl az, aki ilyet akar ven­ni. A kikapcsolódást, a munkára való fölkészülést nem támogatja kellően az állam, az OTP. És az nem kár, hogy százszám­ra "vannak üres tanyák? ‘ Nem lenne jobb vevőknek jut­tatni őket, esetleg kölcsönnel? Csak a vevőknek lenne hasz­nuk? És a népgazdaság? A pihen- tebb ember jobb termelőerő, nem? Nem találtam sehol sem olyan adatot, amely kimutatná, hány hoibbitanya van Bács-Kískun- ban. Mindenesetre ma már nem egyértelműen tiltják a vásárlást a törvények. Remélem, előbb-utóbb megje­lennek a támogató intézkedések is: TANYÁT VEGYENEK! Ballal József (Folytatjuk.) A módosított,^„jelenleg érvény­ben levő KRESZ kimondja az alábhiakat: „A közúti közlekedés biztonsága és zavartalansága fon­tos társadalmi érdek. Aki a köz­lekedésbén résztvesz, köteles az adott forgalmi helyzetben szüksé­ges figyelemmel és elővigyázatos­sággal úgy közlekedni, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse.” A járművezetők nagy része is­meri és betartja a közlekedési szabályokat, de van egy kisebb­ség, amely fegyelmezetlenségével, agresszivitásával félelmet kelt a közlekedők többségében és meg­próbál „uralkodni” rajtuk. \z előzékenység, a türelem, az udva­riasság hiánya, az erőfitogtatás sajnos, emberéleteket is követel. Ez év első hét hónapjának köz­lekedési baleseteit vizsgálva is ezt kell megállapítani. A megye országos közútjain a balesetek száma 10 százalékkal emelkedett. A 452 közúti baleset több mint fele súlyos vagy halá­los kimenetelű volt. A múlt év hasonló időszakához hasonlóan, vezetnek a kerékpáros- és segéd­motoros balesetek. Abszolút szám- értékben majdnem minden negye- dikN'balesetnél kerékpárost vagy segédmotorost ütnek el. Sajnála­tos, hogy az 53-as számú főút kis­kunhalasi átkelési szakaszán ez év első felében három súlyos és könnyű sérüléssel végződő ütkö­zés történt. (A korábbi években is sok súlyos és halálos kerékpá­ros baleset helyszíne volt ez a szakasz.) Sürgető tehát, hogy vég­re megépüljön a városon átvezető — immár négy éve tervbe vett — kerékpárút. Ugyanilyen veszélyes az 5-ös számú főút lajosmizsei és kiskunfélegyházi átkelési szaka­sza. Ijesztő, hogy a kerékpáros bal­esetek 55 sziázaléka halálos vagy súlyos kimenetelű. A védtelenek (gyalogosok, kerékpárosok) meg-, óvását célzó kampányok idején gónclolnii kell arra, hogy egy ki­lométer kerékpárút megépítése körülbelül 1 millió forintba ke­rül. de rövid szakaszok kiépítésé­vel gyermekek és felnőttek soka­ságát lehetne megmenteni. Talán eljön az az idő, amikor már nem kell rémisztő statisztikákkal in­dokolni hasonlóan nyilvánvaló be­ruházások szükségességét. A baleseti „ranglistán” második helyen az úgynevezett pályaelha- gyásos. fölborulással járó balese­tek állnak. Az okok között talál­tuk a gyorshajtást, a közlekedési szabályok semmibevételét, a kihe­lyezett közúti jelzőtáblák figyel­men kívül hagyását és az ittassá­got. Az ilyen esetek nagy részé­ben, nem az okozók húzzák a rö­videbbet, hanem az előlük mene­külő vagy már menekülési lehető­séggel nem is rendelkező jármű­vezetőik. A 118 pályaelhagyásos, felborúűásos esetből 66, a viszony­lag jól kiépített főutakon követ­kezett be. Jellemző helyei: az 51-es számú főút dunai védgátia és a Sükösd előtti 5 kilométeres szakasza, az 53-ias számú főút 7— 9. és a .Kiskőrös utáni 2 kilomé­ter hosszúságú egyenes szakasza. A vizsgált időszak súlyos kimene­telű baleseteinek egynegyede mi­nősül ilyén típusnak.. A harmadik nagy gyakoriságú baleseti típusba a gyalogoselüté­sek tartoznak. Számuk a tavalyihoz képest nőtt: 13 százaléka halálos, 46,5 százaléka pedig súlyos volt. A balesetek .túlnyomó része nem ki­jelölt gyalogosát kelőhelyen tör­tént. Jelenleg új gyalogosátkel 5- hélyet csaik minden .tekintetben megfelelő (megvilágítás, járda- kapcsolat, forgalomnagyság) he­lyen lehet kijelölni. Sajnos, a me­gye két legnagyobb városába:. (Kecskeméten és Baján)' még ma is szép számmal találhatók az előbb említett követelményeknek nem megfelelő és emiatt eseten­ként veszélyes átkelőhelyek. A .baleseti listán negyedik he­lyen található frontális ütközésele száma is növekedett a múlt év óta (10,5 százalék). Okozói legtöbbször a fegyelmezetlenség és az agresz- szív vezetési stílus, s az emiatt történt balesetek több. mint fele súlyos vagy halálos kimenetelű volt. Legjellemzőbb előfordulási helye az 5-ös számú főút 75—79. és a 99—ll0. kilométer közti sza­kasza. Szomorú érdekességként említhető meg, hogy a statisztika alapján legveszélyesebb péntek délelőtt 7—8 és délután 14—16 óra között közlekedni. A balesetek típusonkénti elem­zése után szólni kell az utóbbi időben egyre erősebben tapasztal­ható és.,aggasztó.,j£lei)$égFfóíi; Jbi közúti jelzések figyelmen kívül hagyásáról és a közúton munkát, végzőik biztonságának veszélyez­tetéséről. Azt mindenki tudja, vagy legalábbis hallott róla, hogy a "közúti közlekedés biztonságát nagymértékben befolyásolja az utak kialakítása, felszereltsége és az úttartozékok állapota. Az úton munkát végzők e feltételek bizto­sítása érdekében tevékenykednek, ezért érthetetlen: miért tapossák el, szaggatják szét, tördelik ösz- sze felelőtlenül a közúti jelzése­ket, a felmérők műszereit, az út­tartozékokat vagy ijesztgetik az úton dolgozókat. Ahhoz, hogy a közúti közlekedés Biztonságosabb legyen, határozottabban kell fel­lépni velük szemben. Provaznik Endre közlekedési mérnök MEGÚJULÓ FORRÁSOK, TAKARÉKOSABB TECHNOLÓGIA Energiagazdálkodás a megyében Hulladékból tüzelő — Először tekintsünk vissza az öt éve történtekre. Melyik volt az az országos intézkedés, amely alapul szolgált a korszerű ener­giagazdálkodás megszervezésé­hez? — A Minisztertanács 1055/1980. számú határozata. Röviden ösz- szefóglalva a következő felada­tokat jelölte meg: csökkenteni kell az energiahordozók szerke­zetén belül a folyékony szénhid­rogének részesedési arányát. Ezt a világgazdaságban bekövetkezett olajárrobbanás tette szükségessé. Javítani kell a fajlagos energia­ráfordítási mutatókat. Hasznosí­tani szükséges mind a mezőgaz­daságban, mind a lakossági, kom­munális fűtésnél a geotermikus energiákat. A háztartásokban ta­karékos * fogyasztóikészülékeket kell elterjeszteni. Felhívta' a fi­gyelmet a mező- és erdőgazda­ságban keletkezett hulladék tü­zelőanyagként történő hasznosí­tására. Kitért a lakóépületek utó­lagos hőszigetelésére és a hőfo­gyasztás rendszeres központi mé­résére. Népgazdasági szinten üzemanyagfogyasztás-csökken- tési és dízelesítési programot hir­detett meg a 'gépjárműveknél. Ki kell dolgozni az energiaracionali­zálási lehetőségeket. Hozzáte­szem: ezzel szinte egy időben meg­jelent egy akcióprogram, melyet az Állami Tervbizottság dolgo­zott ki. ^ Központi energiatakarékossági intézkedések az elmúlt években jelentős sikereket hoztak. Az idei, hosszúra nyúlt, különösen kemény tél azonban megtakarítások helyett többlet energiafelhasználást okozott. Ez a tény ismét a figyelem középpontjába állította az országunk­ban egyébként is kiemelten kezelt témakört. Adorján Endrét, a Bács-Kiskun megyei Tanács főenergetikusát kértük, adjon képet megyénk energiagazdálkodásából. — Ennek lé­nyege? — Az elkép­zelések ' a meglevő energiafel­használó berendezések és techno­lógiai folyamatok energetikai hatásfokának növelését, illetve a fajlagos energiafelhasználás csökkentését célozzák. Az állam azonban nemcsak kért a gaz­dálkodó szervektől és intézmé­nyektől, hanem meg is alkotta ennek pénzügyi támogatási rend­szerét. Az intézményeknek költ­ségvetési juttatást, a vállalatok­nak kedvezményes hitelt biztosít az energiaracionalizálási pályázat elnyerése esetén. Gyakorlatilag az intézményeknek pályázatot kellett kidolgozni és benyújtani a finanszírozó bankszerv és az Energiafelügyelet részére. Ök kö­zösen döntenek a beadvány sor­sáról. — Hogyan valósultak meg me- ’ gyénkben az energiaracionalizá­lási törekvések? — Bács-Kiskun megye gazdál­kodó szervei és intézményei él­tek a lehetőségekkel. 1984. de­cember 31-ig 169 pályázat érke- zett az elbírálókhoz, melyből Il24_et elfo­gadtak. Ezek | közül 98 be­ruházás már meg is valósult. A magas olajfelhasználású fo­gyasztók eddig többnyire föld­gázra tértek át. Ez jól illeszke­dett a megye olajkiváltási prog­ramjába is. Ennek eredménye­ként hozzávetőlegesen évi 25—27 ezer tonna olajat tudtunk megta­karítani. Ezenkívül sok helyütt áttértek olajról alacsony fűtőér­tékű szénfajtákra. Néhány eset­ben értékesebb szénről hazai bar­naszénre. Ebbe a témakörbe tar­tozik a biomassza és a biogáz energetikai célú hasznosítása' is. Ezek az úgynevezett megújuló energiaforrások, amelyek eddig javarészt veszendőbe mentek. Pél­daként említhetem a Helvéciái1 Állami Gazdaságot és a kecske­méti Kossuth Tsz-t, ahol fahul- ladék eltüzelésével olyan gőz­energiához jutottak, amely ter­melési célokat szolgál. A geoter­mikus energiát a kiskunmajsai Jonathán Termelőszövetkezetben pedig rövidesen állattartó épüle­tek fűtésére használják. Hitel az ésszerűsítéshez Az országos törekvésekkel összhangban — Az elvpondottak és az •ered­mények alapján milyen célokat tűzhetünk magunk elé? — Bőven van tennivalónk, Fon­tos, hogy a megye energiagaz­dálkodási célkitűzései az orszá­gos törekvésekkel összhangban valósuljanak meg. A helyi sajá­tosságokat persze figyelembe kell venni. Nem feledkezhetünk el arról, hogy térségünkben jelentő­sek a, feltárt szénhidrogén-kész­letek. Törekednünk kell arra, -hogy megyénk energia-össznövek- ménye a hetedik ötéves terv idő­szakában ne haladja meg az évi egy százalékot. A lakosság köré­ben tapasztalható villamósener- giaf elhasználás-növekedést mér­sékelni szükséges. Zöld utat kell biztosítani a gazdálkodó egysé­geknél az energiatakarékos tech­nológiák elterjesztésének és a fajlagos energiaráfordítások csök­kentésének. A mezőgazdaságban és az iparban egyaránt kiemelt szerepet kell kapnia az abszolút energiamegtakarításnak. Meggyő­ződésem, hogy további rejtett tar­talékok felszabadítását jelenti pz . energiatakarékos szemléletmód általános elterjesztése. Szükség lenne egy ezt támogató hatéko- -nyiafob anyagi ösztönzési rend­szer kialakítására. Alapvetően fontos a szemléletmód gyökeres megváltoztatása népgazdaságunk fejlődése szempontjából. Néze­tem szerint e fejlődés egyik meg­határozója lesz az eredményes energiagazdálkodás. Gaál Béla Vigyázzunk a gyalogosokra! A közlekedésben mindenki részt vesz, de a gyalogosok többsége ma még sajnos, kevés, és nem megfelelő közlekedési tapasztalat­tal rendelkezik. Ezért azután sok a kellő időben oda nem figyelő, ábrándozó gyalogos. _ Különösen jellemző erre az üdülőhelyek, pia­cok, szórakozóhelyek környéke. A járművezetőknél kiszolgáltatot­tabbak az időjárás viszontagsá­gainak és a közlekedés térbeli és időbeli kényszerpályáinak, s nem köti őket az alkoholfogyasztási ti­lalom sem. .Nézzünk egy példát. Tömegköz- (lekedési járművek megállóinak környékén az -emberek türelmet- lenségi fokának, kockázatvállalá­si szintjének becslésére kiváló módszer a tömegközlekedési jár­mű közelségének felmérése. Mi­nél inkább közeledik, és persze, minél nagyobb késésben yan az illető, annál nagyobb a valószínű­sége annak, hogy korától és fi­zikai állapotától szinte függetle­nül akrobatikus mutatvánnyal kel át a járművek között. Ne szenvedtessük őket! lía kell, áll­junk meg és engedjük őket nyu­godtan felszállni. Ezt a jelensé­get mindenütt megtaláljuk, ahol és amikor az emberek valamiről lemaradhatnak. Sokszor láttunk látszólag indokolatlanul olyan tiltott helyen tömegesen átkelni . gyalogosokat, ahol a közelben több legális lehetőség (kijelölt gyalogátkelőhely) is van. Mi kész­tetheti őket a szabálysértésre? Valóban olyan közel vannak azok a legális átkelőhelyek? Járművel igen, de gyalogosan egyáltalán nem biztos. Ez a kerülő több száz métert is jelenthet. A közlekedé­si szakembereknek ezért nincs könnyű dolguk, amikor egy-egy kijelölt gyalogátkelőhely sorsá­ról döntenek. Ne feledjük! A kijelölt gyalog- átkelőhelyen történő áthaladás kizárólag a gyalogos részére biz­tosítja az elsőbbséget. A gyalogo­sok részéről az óvatosságot, a körültekintést, valamint a jár­művezető részéről a sebesség csökkentését — tehát a minden­re kiterjedő figyelmes vezetést nem pótolja. A „zebra” felé las­suló tempóban érkező jármű lát­tán a gyalogos megérti, hogy ha­ladtában nem fogjuk megakadá­lyozni. Szívességünkre szívesség­gel válaszol. Gyorsítva lépteit, áthaladásával csak addig fogja akadályozni “ továbbhaladásun­kat, amíg az neki feltétlenül ükséges az átkeléshez. ■: £. Különösen vigyázzunk a baba- jcsival, kisgyermekkel közieke- ) kismamákra. Sajnos, kialakult izlekedési forma, hogy ezeken a sszélyes helyeken is maguk előtt Ijáik a szülők, nagyszülők ap­aságaikat. Pedig ha tudatára éb- idnének e veszélyes cselekede- iknek, biztosra vehetjük, hogy < haladnának elöl. A -kijelölt yalogálkelőhély előtt szabályo- m álló jármű is nagymértékben sűfcíti a feléje közlekedő jármű- ezető látószögét. A gyerekkocsi sljesen az álló jármű takarásb­an van, s szó szerint egyik pil- inatról a másikra kerül az ut- ;st közepére. Ha nem számítunk áratlan megjelenésére, s tempó­in érkezünk — a fékek már em segítenek, i A gyalogosok védelmének kul­Csabai Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom