Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-25 / 225. szám
© PETŐFI NÉPE © 1985. szeptember 25. Ml LESZ A TANYÁKKAL? 3. A pusztulás képei A MUNKAHELYI DEMOKRÁCIA ÉS EORMÁI V • Váczi László elnök (baloldalt) nemcsak másoktól, önmagától is követel. A kunfehértói Előre Tsz a fiatalok gazdasága A z egyik üres tanya nagyon hasonlít a másikhoz. Odaér az ember, nyomja a dudát, majd megsüketül. De csak saját maga hadija a tülkölést. Nem ugrálja körül a kocsit a dühös kutya. Nem rebbennek szét idegesen a baromfik. Nem jön ki — kezét kötényébe törölve — a gazdasszony. Nem néz ki istállóból a gazda. Az üres tanya többszörösen üres. Első pillantásra úgy fest: csak a városba szaladtak be. A másodikra azt hiszi az ember: tán egy hete sem voltak kint. A harmadikra feltűnik az ajtófélfacsücsökbe fészkelt pók. A negyedikre látni, hogy az udvar felőli kapu használatlan tlehet ' tavasz óta is: fölszántották körbe a tanyát, márpedig, ha laknának itt, nem engedték — meg nem is tették — volna. Az ötödik pillantásra ... ... már kiderül, hogy a tanya ÜRES, EMBER-NÉLKÜLI, GAZDA-NÉLKÜLI. Sem első, sem ötödik, sem századik pillantásra nincs semmi, ami olyan szomorú lenne, mint egy üres tanya, egy elhagyott tanya. A körtefa roskadozik a gyümölcstől, nincs aki leszedje. Nem söprik az udvart, már föl is verte a gaz. A múltkori szél belekapott a tetőbe — egy cserépnek megint vége. Aminek kezdete van, annak vége is: a tanya vége, hogy gazda-nélküli. •... pók az ajtófélfa-csücsökben. Holnap már nyikorog a zár, holnapután meg is kell emelni a kisajtót. Jövőre csak rozsdát leap a kapa, aztán semmire-nem-való vas- darabbá válik: beletörik a földbe. A szekér — látszatra magától — egy napon összeesik, kidől alóla a kerék. Eljön az a perc, amikor már nincs is meg a lakatkulcs a nagykapuhoz. Amikor akik erre járnak, már emlékezetükben keres• Ki süt krumplis lángost valaha is ebben a kemencében? gélnek: 'kié is volt ez a .tanya? ' Nem azt.mondják: kié. Azt: kié volt. Az üres, az elhagyott tanya: volt-tanya. Volt. De már nincs. Egyetlen évtized alatt, 1970-től 1980-ig tizenkétezernél több tanya szűnt meg Bács-Kiskunban. Egy olyan kisközségben, mint Szánk, száznál jóval több. A 2700;—2800 szánkóból ma már csak 700—800 él tanyán. Felsőszankot még lakták 1970-ben, mára elnéptelenedett. — Az ember néha belegondol, miből is éltek meg? — gondolkodik félhangosan Kakuk Zoltán, a tanács adóügyise. — 1960-ban még önálló gulyá- i ja volt a községnek — adja föl a r választ az elnök, Zaka László. — 50—60 marhát a belterületen tartottak. — Most? — Tíz alig van. Nézzük csak: Csontoséknak van, Rékasiéknak, Bozókiéknak... Ejnye csak, szóval hirtelen nem is jut mind az eszembe. Szánkon egyébként — persze a tanyákkal együtt — úgy 200—300 szarvasmarhát nevelnek. — Megélnek belőle? — Az állami támogatással együtt : meg. Nemwa&an, parasztosan. . — Az rkifjelent?” — Sok ' munkát. Hajnaltól estéiig. De 8—9 üsző már megélhetés. — Kint a tanyán. — Már nem annyira kint. Az utóbbi ' esztendőkben közelébb jöttek a gazdák, a többség a 'belterület egy kilométeres körzetében lakik, ott .meg is nőtt a porták értéke. Egyebütt? Lentebb ment. — Mit jelent a tanya egy olajáról híres faluban? — A két szövetkezeten keresztül évi tízezer sertést. A szarvas- marha is csak — mint már mondtam — a tanyán van. — Miért üresednek a tanyák? — Egyrészt': az öregek már nem bírják kint. Nem öt perc alatt tud ott lenni az orvos, messze a bolt — s a láb már fáradt. Ez nem azt jelenti, hogy a földszeretet kiveszett volna a szankiak- bói: akinek kellett, hobbit osztottunk, még az olajosoknak is. Egy kezemen meg tudom számolni, kinek nincs kapcsolata a földdel. — A 11 villamosított tanyán kívül 88 áram nélküli is elhagyott. Majdnem száz üres ház. Jó ez vagy rossz? — Természetes. Ennek a zöme elhasználódott, elég messze esik a forgalmasabb dűlőúttól. A jog egyébként előírja: a mezőgazdasági nagyüzem területén levő, tanyára elővásárlási joga van az üzemnek. De nálunk a szakszövetkezet ezzel nemigen tud élni: ez évi nyereségtervük 1,2 millió forint, annyi, mint egy jó kisiparosnak. Aztán meg nehéz is beleszólni az eladásiba: a tulajdonos végül is azt csinál a tanyájával, amit akar. — Villamosíthatja is, nem? — Villamosíthatja is. Utoljára 1983- ban volt igény, azóta sem 1984- ben, sem az idén. □ □ □ Az egyik üres tanya nagyon hasonlít... a másikhoz. Pászmán László tanyája Csontos Ignác tanyájához. 1 Még látszik rajtuk a'gazda ke- zenyoma. Már az idő is 'megkezdte velük a maga munkáját. Skanzennek lenne-e jó a Csontos-tanya? Szögre akasztva a ló-<. szerszám, szín alatt a szekér. El-*" szaikadna-e a szíj? Bevenné-e a ló a rozsdás zablát? 'Bírná-e a lőcs? Sárgállik a körte a 'veranda előtt, leveszek egyet — nem mondják, hogy egészségemre, sem hogy: nem a magáé. Nem szólnak, mert nincsenek itt. — Tudja mit figyeltem meg? — kérdezi Kakuk. — Mit? — Ha beköltöznek a faluiba vagy városba aZ öregek, gyorsabban meghalnak. Olykor csak fél év és végük. Nem furcsa? — Nem (etermészetes? Melyik fa bírja ki, ha kitépik a gyökerét? — Lehet benne valami — mond-/ ja Kakuk Zoltán, a szanki 'tanács adóügyise. — Nyilván ez az oka. Biztosan. Ballal József (Folytatjuk.) A jó munkahelyi légkör, az alapos, mindenre kiterjedő tájékoztatás, a döntésekben való részvétel, a tulajdonosi szemlélet ki- teljesedése, összegezve: a termelőszövetkezeti demokrácia ilyen módon történő érvényesülése válhat a termelés hatóerejévé. Az természetes, hogy ezek a fogalmak általában is, de konkrétan is érvényesülnek azoknál a termelőüzemeknél, ahol a vezetők felismerték ennek óriási húzóerejét. A kunfehértói Előre Termelőszövetkezet gazdái 1951 hektárnyi földön ^gazdálkodnak, amelynek 80 százalékán gabonát termesztenek. Fő profiljuk mégis '' a brojlercsirke-tenyésztés, amely éves árbevételünknek 60, míg a növénytermesztés csupán 23 százalékát adja. A 278 gazda közül 200-an aktivan dolgoznak, 49 százalékuk nő, s az átlagéletkor — nem tévedés — 41 év. Nem ok nélkül bocsátottuk előre ezeket az adatokat, hiszen Váczi László, a gazdaság 39 éves elnöke — 1966-ban került a té- eszbe gyakornokként, volt agro- nómus, főagronómus, három éve elnök, a megyei pártbizottság és a megyei ifjúsági bizottság tagja — és Békési Sándor, a téesz párttitkára — 1970 óta dolgozik a gazdaságban, mezőgazdasági technikusként^.de jól is alkalmazzák a demokrácia nyújtotta lehetőségeket. > — Talán azért, mért kicsik vagyunk, s fiatal, de inkább középkorú a tagságunk, alakulhatott ki ez a nagyon demokratikus, alkotó légkör — kezdte az elnök. — A munkahelyi kollektívák évente legalább egyszer elemzik saját dolgaikat, kialakítják elképzeléseiket, meghatározzák feladataikat. A közös gazdaság és a pártalapszervezet vezetősége együttes ülésen tárgyalja meg a termelőszövetkezet tennivalóit, a gondokat, az eredményeket, mindazokat aZ észrevételeket, javaslatokat, amelyek a munkahelyi kollektívák megbeszélésén elhangzottak. Az éves küldöttgyűlések, majd a közgyűlési bizottságok beszámolóinak elkészítésében, illetve a gazdálkodás értékelésében a párttaggyűlés is állást foglal. Ilyen módon egyszerre érvényesül a párt- és a szövetkezeti demokrácia. A vezetőség közgyűlés előtti beszámolói a már felsoroltakon és tér-, mészetesen a gazdálkodás mérlegén alapulnak. — A napi munkában kialakult egy nálunk bevált mechanizmus. A négy vezető: az elnök, a főkönyvelő, főmezőgazdász és jómagam minden reggel összejövünk, s megbeszéljük a tennivalókat — vette ét a szót a pártalapszervezet titkára. — A megbeszélés nemcsak gazdaság-,' de embercentrikus is, ami azt jelenti, hogy a téesz-tagok, alkalmazottak gondját, baját, apró-cseprő ügyeit is megvitatjuk. Ezek általában nem nagy horderejű kérdésekben való döntést jelentenek, de akik ügyében állást foglalunk, elszállítani a kukoricáját, vagy más egyebet, azoknak nagyon fontos. A vezetők — ezt értem a közvetlen munkahelyi vezetőkre, akik eljuttatják hozzánk a gondokat, vagy az elnökre — maguk mögött érzik a tagságot, s ez erőt ad számukra. Mondanom sem kell, ez a demokrácia nem az olcsó népszerűség hajhászása, mert a rendet, a fegyelmet a munka minőségi és mennyiségi elvégzését nemcsak mi tartjuk be, de be is tartatjuk. Az elnöknek van egy alapelve: aki a saját arcán nem tud rendet tartani — borotválatlan — arra semmit sem lehet bízni. Követel, de nemcsak másoktól, önmagától is. Még a beszélgetésekre is: készül, amit; elvár .bankár társaitól is. A termelőszövetkezet' szakvezetői fiatalok, tele optimizmussal, lelkesedéssel, mun k^s zeretettel — mondta az elnök. — Naponta megbeszélik a termeléssel, a munkaszervezéssel kapcsolatos tennivalókat, de megjelölik a felelősöket *is. Véleményem szerint, nem lehet és nem is szabad általában vezetni, csak felelősséggel, konkrétan. Ezt sikerült megvalósítanunk a közös gazdaságban. A téesz vezetősége kéthavonta ülésezik. Mindaz, amit eddig felsoroltunk formái, eszközei a demokrácia kibontakoztatásának,' de a legfontosabbnak mégis a közvetlen kapcsolatot tartom. Nálunk szabály, hogy az elnököt — s ezt most nem képletesen, hanem konkrétan értem — meg kell keresni és meg is lehet tar lálni minden problémával. — A szocialista brigádmozgalom, amely az aktív dolgozók 60 százalékát tömöríti, jó fóruma a demokráciának. A brigádok tagjai a gyűléseken, a brigádvezetők a tanácskozásokon adják tovább a kollektívák véleményét, az elképzeléseket, s ezzel gyorsítják az információ oda-vissza áramlását. Kialakult szabály nálunk az is, hogy az érdekeltségi rendszerben dolgozók számára a kívánalmakat, a jövedelmet, a nyereséget írásban rögzítjük, ezt kiadjuk számukra, sőt szóban is elmagyarázzuk... Lehetne még tovább sorolni — ezt tették a téesz vezétői — azokat a formákat, fórumokat, lehetőségeiket, amielyek nemcsak rendelkezésre állnak, de tartalommal is megtöltötték a kunfehértói Előre Termelőszövetkezet gazdái és vezetői. Példájuk —r szerencsére — nem egyedülálló. > o Gémes Gábor Ez a ház már üres. EGYEZTESSÉK AZ ÉRDEKEKET! Több sertést — kevesebb zsírral Szeretjük a húst. És sokan szeretjük a szalonnát is, paprikásán, abálva, megsütve. Csak azt nem szeretjük, ha hús helyett, a nem ép«, pen olcsó disznóhús árában «(számítják meg a ,,kövérét”. Dehát tulajdoniképpen mi is az oka annalk, ha a fogyasztó vastag zsírpárnába ágyazott húst kap a hentestől? Hizlal a takarmány Elsősorban persze a malac az oka, amelyik ikövér disznóvá hízik, ahelyett, hogy húsban gyarapodna. Főként a háztáji ólaikban növek-, vő sertések érik el a kívánatosnál is jobb kondíciót, ez pedig tekintélyes mennyiség, mert nagyjából fele-fele az arány' a nagyüzemi és kistermelői állomány között. Az utóbbi években azonban különböző okok folytán csökkent a háztáji, sertések száma — minti égy 5 millióról 4 millióra ||, ami azért IS feltűnő, mivel korábban tíz éven keresztül egyenletes volt a növekedés. A csökkenés annál az egymillió kistermelőnél következett be, akik jövedelemikiegészítés céljából több sertést hizlalnak. (Kétmillió családjíívan' az országban, amely csak saját szükséglétére vág disznót.) A tények tehát azt mutatják, hogy mindkét oldalon vannak gondok: a fogyasztó kifogása jogos, a külföldi vásárlók igényeiről nem is beszélve (a hazai sertésállomány 30 százaléka megy exportra), viszont a termelői kedv visszaesése arra figyelmeztet, hogy együtt kell vizsgálni, mérlegelni a különböző irányú problémákat. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa ilyen komplex módon foglalkozik a témával, és tesz javaslatokat a megoldás érdekében. Dr. Masa István főosztályvezető-helyettessel beszélgetve tudtuk meg, hogy súlyos gondok vannak például a takarmány minőségével. A szükséges fehérjét importból kell 'beszerezni, ami elég drága mulatság. Annak viszont, hogy a takarmány a kelleténél kevesebb fehérjét tartalmaz, következménye van: kevesebb hús és -több zsiradék képződik az állatokban. De az is megviseli a jószágot, ha gyakran változik a „menü”, a takarmány összetétele. Ne külterjes fajtákat A másik alapvető tényező, hogy milyen fajta a sertés. A 'háztájikban általában a történelmileg kialakult, edzett, hideget is jól tűrő, úgynevezett külterjes fajták terjedtek “el1, ezek „védőrétege” a vastag zsírpárna. Nagyüzemi körülmények között már a belterjes, kényeselblb hússertéseket tenyésztik. Idáig még nem járt kellő eredménnyel az a törekvés, hogy a legcélszerűbb fajtát terjesszék el a kistermelőknél. Nem sikerült megoldani a mesterséges megtermékenyítés gyakorlatát; és nincs a megfelelő fajtából elegendő államilag ellenőrzött apaállat sem. A zugkanokat pedig többnyire látszatra választják ki. Mi várható a jövőre nézve? A.takarmány fehérjetartalmának kellő növeléséhez állami beavatkozásra van szükség, erre 1986-ban van kilátás. Meg-kell szigorítani a takarmányösz- szetétel ellenőrzését is, mert sok helyütt a lehetségesnél is alacsonyabb tápértékét, állapítottak meg a vizsgálatok. Nehezebb és hosszabb időt igénylő feladat á fajtanemie- sítés, amelyhez biológiai alapot kell biztosí- tani. Nincs tehát mód arra, hogy egyik napról a másikra ugrásszerűen változzon a helyzet, ezért a tervezett objektív minősítési rendszert — melynek lényege, hogy kettévágják a sertést, és megmérik a szalonna vastagságát — nem a jövő esztendőben'vezetik be, hanem később. A soványabbért jobban fizetnek Szükség van erre, hogy érvényesüljön a népgazdaság érdeke is, de meg kell teremteni a kistermelők gazdasági érdekeltségét is abban, hogy minél jobb minőségű hús kerüljön a fogyasztók asztalára. Meg kell győzhi a sertéstenyésztőket arról, hogy pozitív lesz a változás: nem az a cél, hogy csökkenjen a hasznuk az állattartáson, hanem az, .hogy minél kevésbé zsíros jószágot neveljenek, mert több pénzt kapnak''érte. A minőségi érdekeltség megteremtése természetesen a fogyasztóknak is érdekük, hiszen ha a kedvezőtlen feltételek miatt tovább csökken a termelési kedv, ez végső soron ellátási zavarokhoz vezethet. De airról sem feledkezhetünk meg, hogy a tenyésztés csak az első lépcső, ezután következik a feldolgozás és' az értékesítés. A TOT elnöksége javasolta: a VII. ötéves terv során szélesítsék a vertikumot, biztosítsák a szükséges eszközöket a termelőszövetkezeteknek ahhoz, hogy a ‘jelenlegi 5 százaléknál nagyobb arányban vegyenek részt az általuk termelt élelmiszer feldolgozásában és értékesítésében. A tsz-ek részéről megvan erre a készség. A fogyasztók pedig csak, jól járhatnak, ha minél előbb megtörténnek a tervezett kedvező változások. i ’ . Imre Erzsébet
