Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
1985. szeptember 21. • PETŐFI NÉPE • 3 BAJA ÉS SZEREM LE KÖZÖTT Olajterelési bemutató a Dunán Az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság egy esztendőre kialakított feladattér véből már hosszú ideje nem hiányozhatnak a kárelhárításd gyakorlatok. Ezt figyelembe véve akár rutinszerű eseménynek {is tekinthetnék azt az olajterelési bemutatót, amelyet szeptember tizenhatodi- ka és húszadika között rendeztek meg ia’ vízügyi igazgatóság szakemberei a Duna Baja és Szeremle közötti részén, a Kádár-sziget 'közvetlen (szomszédságában. Különös súlyt adott az idei gyakorlatnak • az a tény, hogy az éjinúlt év augusztusában ■— két hajó összeütközése miatt — jelentős mennyiségű olaj került a Dunába, ami Budapest és Baja között számottevő mértékben szennyezte be a folyam, vizét. Akkor jórészt az erős szélfúvás hiúsította meg az eredményes védekezést, ezért az idei bemutatón többféle módszert is kipróbáltak a szakemberek. A kísérletek nagy érdeklődés közepette folytak. A szerdai bemutatón képviseltette magát például — dr. Bréinich Miklósnak, az OVH első elnökhelyettesének társaságában — mind a tizenkét magyarországi vízügyi igazgatóság, és igen tekintélyes létszámú volt a jugoszláv delegáció is, amelynek a Belgrádból, Zágrábból. Újvidékről, Zombor- ból és más nagyvárosokból érkező küldötteit Djurdjina Bozic, a Vajdasági Vízgazdálkodási Bizottság elnöke vezette. Csütörtökön vezetői szemle következett, amelyen rését vett Szakolczai Pál, á megyei pártbizottság titkára. Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, és Kula Radojcic, a Szövetségi Mezőgazdasági Bizottság elnökhelyettese is. A magyar találmány alapján folyó, terelőléces védekezés minden szituációban megfelelőnek. bizonyult —, állapították meg a bemutatót követő tanácskozáson. Maga a gyakorlat tegnap ért véget, az igénybe vett technikai eszközök rendbetételével. K. J. Tv-képernyők Lengyelországból • Az UNITRA Híradástechnikai Vállalat varsói Polcolor Tv-képcső Gyára Lengyelország legkorszerűbb üzemei közé tartozik. Az itt gyártott évi 500 ezer színes tv-képernyőből a magyar megrendelőknek is jut. A gyár legjelentősebb külföldi partnere a Videoton, amely évente 80 ezer képcsövet kap Lengyelországból, nagyrészt alkatrészekért cserébe. NAPKÖZBEN mWM Munkaidős szakosztály Szerkesztőségünk kapott már olyan díszes meghívót, amelynek az előállítási nyomdaköltsége félévre kisegített volna egy falusi művelődési házat kátyús költségvetési helyzetéből. Lassacskán talán sikerüli elérni, hogy ne legyünk fölöslegesen hivalko- dók: gazdagon tékozló szegények. A fontos dolgokat minden különösebb cifrálkodás nélkül meg lehet érteni. A lényeg pedig az értékteremtő munka. Ezt kell szolgálniuk a különböző értekezleteknek is minél gyorsabban és hatékonyabban megtérülő információadásaikkal és -vevé- seikkel. A posta legutóbb már szerény, igazán lényegretörö ’ meghívót hozott, örüljünk? A tartalmát illetően.’ igen. A MAE Bács-Kiskun megyei Szervezet Agrárgazdasági Szakosztálya tudatja tanácskozását: „Időszerű feladatok a megye mezőgazdasága VII. ötéves tervének előkészítésében” címmel. Fonitos téma? Az. Nincs bajunk az előadókkal sem. Az időpont viszont aligha szerencsés. Szerdára, a munkahét közepére 10 órai kezdést fűztek ki. Nyilván azért, hogy a nagy mezőgazdasági megye minden részéből befuthassanak az érdeklődő szakemberek, odahagyva földközeli tennivalóikat. A munkahelyükön. A kecskeméti tanácskozás után beszámoló hangzik el az agrárgazdasági szakosztály tevékenységéről. s megtartják a tisztújítást is. Ha csak egy ilyen eset lenne! Az sem kevés, persze. Főleg azoknak, akiknek derékba töri a hetét, szétdara- bolja a napját. Éljen az önkéntes. öntevékeny egyesületi. szakosztályi élet. az ilyen meg amolyan tanácskozás! De munka, és dologidőben? —h— | BÜRGEJÁRÁSBÓL SZŐLŐLIGET A homokveszedelem • Kecskemét határa a múlt században. (1) Hitetlenkedve nézték 1972- ben a Helvéciái Állami Gazdaságban rendezett kiállításon a látogatóig az 1800-as évek elején készült térképet. A régi Ballószög- pusztán is csupa-csupa sivány homokot mutatott a földabrosz. A 123 méter magas Strázsahegy- ről betyárokat kémlelő legfeljebb a tájba beolvadó birkanyájak mozgását észlelhette, ha éles szemmel áldotta meg a jó sorsa. Csak az északnyugaton zöldellő fiatal erdő • oldotta a táj egyhangúságát. 1792-ben engedte meg a nagyhatalmú városi tanács „a ballószögi sivánság nyárjas erdővel való beültetését”. A maga napi hasznát is szorgalmazó, az újabb Ballószögöt lassan benépesítő lakosoknak szőlőtelepítést is engedélyeztek. Az északnyugatról délkeletre rohanó szelek ekkoriban már a város szélső házait ostromolták. Évről évre vastagodott a Széktó környékén és más különösen veszélyeztetett részeken az éles kvarchomokréteg. A körülmények szerencsétlen alakulása, a gazdálkodás megváltozása miatt kelt útra a XVIII. század végén az addig pusztai növények gyökereivel kötött homok. □ □ □ Iványosi Sz. Andrástól, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgató- helyettesétől tudom: a magyarországival egyidőben vándorútra kelt homok Európa más tájain is nehezítette a gazdálkodást. Nyilván egymást követő aszályos évek is csökkentették a pusztai növényzet ellenállását. A vadvizek elleni küzdelemben megfeledkeztek arról, hogy a talajvízszint süllyedése miatti szárazság tar- tósabban károsítja a termőtalajt az időnként pusztító vízárnál. A szaporodó lakosság ellátása, a gabonafélék iránti kereslet kielégítése érdekében újabb és. újabb legelőket törtek föl. A disznó- és még inkább a bürgetartás, a tanyás életmód kialakulása is felborította az évszázadok alatt kialakult egyensúlyt. Húsz év alatt, a XVIII. és a XIX. század fordulóján a hírős város határában megtöbbszöröződött a — mondjuk ki — elsiva- tagosodott terület. (Napjainkban, a technikailag sokkal fejlettebb huszadik században évente sok- sok kilométerrel növekszik a Szahara!) Népünk nagy tette a homok megkötése. Tanítani kellené az iskolákban a szövetkezés, az emberi leleményesség, a paraszti életerő, a hazafiasság gyönyörű példájaként. Szó sem esik róla a tankönyvekben. Még a Homokhátságon sem tudnak semmit a kisdiákok elődeik bátor, kitartó hódításáról. Csatákról, véres háborúkról tanulnak, pedig a honvédelemnek a homok megszelídítése is része. Tükrözi azt az elszántságot, amellyel a magáét védte a nép. Ezer szerencse a bajban, hogy nem nagybirtokos övezetben támadt a vész. Megfizethetetlen munkára, korunkban szinte elképzelhetetlen áldozatvállalásra kényszerítették magukat a kétkezi honfoglalók. túra egységét hirdette. Bizonyította : társadalmi reformok nélkül gazdasági reformok elképzelhetetlenek. Földosztást követelt: „Osztassák föl a föld nélküli szűkölködő szegény pór népek között, kik is minden helyen bőven találtatnak, nem lévén nekik any- nyi biztos lakóhelyük is, hová fejüket lehajthatnák!” Ügy vélte, hogy szélfogó gátakkal, fasorokkal védett négyszögökben megmarad az előbb elsősorban védő-, később hasznot is hozó növényzet, így megsokszorozható egy- egy terület — ahogyan ma mondanék — népességmegtartó képessége. A Veres Péter szép szavaival „szívem szerinti értelmiséginek” minősíthető tanárok, orvosok, ügyvédek, tisztviselők valóságos laboratóriummá alakították néhány holdas birtokukat. Egymással versengve próbálkoztak új termesztési eljárásokkal, új fajtákkal. Átalakították a közgondolkodást. Hornyik János, a tudós történetíró siettette a belátást: „Eddig nagy hibánk volt, hogy összevetettük a sík terméketlen pusztát és gazdaságunkat mindig külterjedelmileg gyarapítottuk” írta 1870-ben, sürgette „a belter- jedelmi gyarapítást”. RÁDIÓJEGYZET Mit (nem) kívánunk? Ha hétfő, akkor kívánságműsor. Kettőtől ötig: három óra zene, szórakoztatás. A levélírók azt szeretnék, ha örömet szereznének nekik. -Akkor boldogok, ha elhangzik nevük, címük, s megkapják az áhított nótát. Olykor még kedves (vagy inkább csa- csogo) megjegyzések is kísérik a konferálást, hadd legyenek még boldogabbak az ország különböző tájain élő hallgatók. Majdnem minden adásban leforgatják az épp felkapott slágert, s ez eléggé unalmassá teszi a műsor. „Szív küldi” a mamának, a katonának, a kisunokának az „érzelgőst”, a magyarnótát, a diszkóegyveleget. A vers, komolyzene ritkább. Pedig mindenki kedvére választhat, kérhet. Az utóbbi időben yáltozott a kettőtől ötig tartó zenés műsor szerkezete. Például: nem mondanak híreket óránként. Csak egyszer, pontban háromkor. Bővült a közönségszolgálat: úti tanácsokkal, apróhirdetésekkel, reklámmal. S maradt a jól bevált Hangos képrejtvény, . közösen az Ország-Világ című hetilappal. A hétfői adásban, ismét bizonyították: mindent a hallgatókért. Valaki kifogásolta, hogy Magyarországon nincs olyan fórum, ahol névtelenül előállhatnánk véleményünkkel, bírálatunkkal. Ezután ez sem fog hiányozni a kívánságműsor Kérjen lehetetlent! címmel indít új rovatot. Bizonyára sokan tárcsázták a megadott telefonszámot „lehetetlenségeikkel”, de hogy • mennyire lesznek azok valójában, az csak később derül majd ki. Régebben elmaradhatatlan volt a „kapcsolás”. A rádió közvetítő- kocsijából jelentkezett az ügyeletes riporter, s adott helyszíni jelentést innen-ononan. Mára ez feledésbe merült. (Kevesebb a közvetítőkocsi?) Csak a vidéki vendégeskedések alkalmával szólaltatják meg a helység jelesebb embereit, a tanácselnököt, a vállalatigazgatót stb. S olyankor csak arra futja az erőből, hogy bugyuta kérdéseket szegeznek a riportalany mellének. A műsor hangulatát, profilját az is meghatározza, hogy ki vezeti az adást. Hétfőn nem bosz- szankodtam annyit, mint máskor. Poór Klára és Ulbrich András csak a lényeget konferálták. Sajnos, ezt nem minden bemondó teszi így. Gálvölgyi János nagyon szellemes akar lenni, Takács Mari jótékony tündér, Keresztes Tibor nem lép ki diszkós szerepéből, Schubert Éva nyelvét mintha „felvágták” volna ... Pedig — gondolom — az a lényeg, hogy egy-egy adásban minél több kívánság hangozzék el, mert arra kíváncsiak a levélírók. Azért kívánságműsor... Boriik Tibor □ □ □ A nagy állami pénzekkel támogatott Tisza-szabályozás után az átkos homok áldássá varázslása a legátfogóbb természet-átalakí-' tási munka honunkban. A folyót a kormányzat zabolázta meg, a homoknak a lakosság kétségbeesett erőfeszítése állta útját. A kanyargó folyó regulázását egy zseniális mérnök irányította, értelmes emberek sokasága dolgozta ki a homok megkötésének, értékesítésének legjobb módszereit. Bátky Károly tanító ,Á Futóhomok megfogása és használha- tása módjáról” címmel könyvet adott ki 1842-ben. Utcát érdemelne ez a néptanító! Évtizedekig az ő ÁBC-s könyvéből tanultak a kiskunsági gyerkőcök, már amelyiket sikerült az iskolába becsalogatni. A szellemi és fizikai kulO □ □ A folyamat gyorsítására gazdasági egyletet alakítottak, a kormányzattal összefogva minta- szőlőtelepet szerveztek, tervszerűen parcelláztak, munkásokat telepítettek egykor mihaszna földekre. Napjainkban ma már hatóságilag védeni kell a természetvédelmi célokból óvott homokbuckákat. Szebbnél szebb gyümölcsligetek, szőlőtáblák hirdetik a teremtő emberi munka diadalát. A tájilag legszebb ültetvények között is az elsők között van a Helvéciái Állami Gazdaság. Wéber Ede egykori birtokából fejlődött ki. Miként került a svájci tanár a Strázsahegy tövébe, erről tájékoztatjuk olvasóinkat sorozatunk következő részében. Heltai Nándor AHOL A NAP KÉL 3 Portrérajzoló és zongorázó robotok • A Gas, azaz gázpavilonban a városi gáz jövőbeni fölhasználásának variációit is bemutatták egyebek mellett. (Munkatársunk útibeszámolója.) Európa nagyvárosainak és üdülőhelyeinek,. igaz, az útikönyvekben ritkán szereplő látványosságai az egyes utcácskákat vagy tereket elfoglaló portrérajzolók. A ceruzáikat ördögien forgató mesteremberek utódjának három szeme volt, jó messzire a kezétől. Az egyikben az előtte ülő alany képe tükröződött, a másikban a legjellegzetesebb arcvonások, a harmadikbán pedig a készülő portré .körvonalai, Ahá- rom szem három képernyő, a „művész” pedig a legnagyobb jóindulattal sem hasonlított bohém társaihoz: csak egy egyszerű, érzékelő képességgel bíró robot yolt, aki két és fél perc múltán a vállalkozókedvű személy kezébe nyomta a kézjegyével ellátott tökéletes portrét. Az arcképrajzoló robot csupán egyike volt a nemzetközi tudományos és technikai kiállítás csodáinak, amelyet népszerűén csak Cukuba Expo ’85-nek neveztek. A száz hektáros vásárváros mintegy ötven kilométerre fekszik Tokiótól, s 184 napig tartott nyitva. Jóllehet, hivatalos elnevezése szerint nemzetközi, mégis a technika legmeghökkentőbb produkcióival bombázott látogatónak végig az volt az érzése, hogy az Expo több résztvevője csak epizódfigura a japánok XXI. századi show-műsorában. A kiállítás szimbóluma a negyven méter magas, négy lábon álló üvegtorony, ahonnan végig lehet pásztázni az egész területet. A legváltozatosabb formájú kiállítócsarnokok, a mesterséges tó, a japánkert, a tarkabarka ételt, hűsítőt, ajándéktárgyakat kínáló apró pavilonok százai, a gyerekek fantáziáját ingerlő rafinált játszóterek, — ahol mi tagadás velünk együtt még jó néhány felnőtt is szórakozott — az óriáskerék, a jövő közlekedését demonstráló egysínű gyorsvasút, a hömpölygő színes tömeg, s mindennek hátterében a Sony Jumbotron, a világ legnagyobb — több mint 47 méter, széles — színestévéje, olyan látványt nyújtott, amit nehezen felejt el az ember. Az ENSZ 41 méter átmérőjű és 24 méter magas kupolájú vasbeton félgömb pavilonja pillérek nélkül épült, ez az első eset, hogy ilyen konstrukciót ekkora méretarányban megalkottak Japánban. A csarnokban állt egyebek mellett Ikuó Hirayama japán festő műve, a Karaván a békéért. Az egyik rész egy tevekaravánt ábrázolt, amely reggeli napsütésben vándorol, vele szemben egy másik — holdfényben. A festmény a Kelet és a Nyugat népeit elválasztó, a sivatag által szimbolizált akadályok és különbségek leküzdését jelképezi., A mű mellett ott volt a festmény negyvennégyszeres nagyítása, amely — akkor még félkészen — mo- zaikszerűen állt össze. A látogatók megvásárolhattak egy-egy fémlapocskát, amire rávésték a nevüket és beillesztették a képbe. A hatalmas mozaik — mire elkészül — örök emlékeztetője marad annak, hogy a béke azon egyes emberek egyéni akciójának eredménye, akik osztják az emberiség sorsa jobbításának közös vágyát. A japán kormány három pavilonnal szerepelt az Expón, ezek egyikében láthattuk az első japán kétlábon járó robotot, valamint társát, aki az eléje tett kottából elektromos zongorán klasszikus zenét játszott. A Matsushita pavilon számunkra különösen izgalmas volt, mivel akár egy múzeumiban, bepillantást nyerhettünk az ősi japán kultúrába, méghozzá a legfejlettebb technika segítségévéi. Már a bejáratnál egy eredeti formájában megépített, az időszámításunk előtti 300-tól az időszámításunk szerinti 300rig terjedő yayoi korszakbeli kunyhóba botlottunk, amelyben egy férfi és egy nő végezte napi teendőit ősi szerszámokkal, korabeli ruhában, s eközben a férfi a rekonstruált yayoi nyelven dünnyögött valamit az asszonynak. Mivel néhány órával azelőtt egy üvegfal mögött élő japán férfiak mutatták be a hagyományos kardkovács mesterség fortélyait, azt gondoltuk, a 2000 évvel ezelőtti időket idéző produkció résztvevői is emberi lények, bár mintha enyhe görcs állt volna a nyakukba. Csak amikor már majdnem összeért az orrunk, akkor jöttünk rá, hogy élethű robotokkal állunk szemben. Az ősi japán mindennapokba egy — speciális szemüveg nélkül nézhető — háromdimenziós televízión keresztül pillanthattunk be, a folyékony kristály Astrovisio pedig arra a kérdésre kereste a választ: honnan jöttek a japánok. A három egymás mellett lévő háromszor tizenkét méteres egyenként 225 folyékony kristályegységből álló képernyőt kimondottan a Cukuba Expóra fejlesztették ki, s talán mondani sem kell, a világon egyedülálló. A három- dimenziós hang is hozzájárult ahhoz, hogy az ember egy-egy lovascsapat közeledtére önkéntelenül is összehúzódott, nehogy agyontapossák. Valamennyi műszaki csodát felsorolni sem lehetne, s persze mindent nem is láttunk. De ha már a világ legjeinél tartunk, mindenképpen meg kell említeni, Földünk legnagyobb planetáriumát — a kupola 25,6 méter átmérőjű, — ahol olyan szuperrealista Mars-„utazásban” volt részünk, amilyenben talán majd csak az .űrhajósoknak lesz. Kormos Emese (Következik: 4. Bajvivás bambuszrúddal.) • A robotok mellett azért még emberek is foglalkoznak portrérajzolással. A mesterség hagyományos művelőivel a Tokió-toronyban találkoztunk.
