Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-18 / 219. szám
1985. szeptember 18. • PETŐFI NÉPE • 5 A közös tanulás versenyképes az egyénivel Augusztus közepe óta sűrűn csörög a telefon a TIT-ben, a művelődési központban, a Gép? ipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán, de sokan személyesen is érdeklődnek. Az utcai pia?: kátokon, a szórólapokon és a szétküldött tájékoztatókon kívül újabb és újabb Információkat igényeinek a nyelvtanulók. Csokorba szedtük azokat a kérdéseket, amelyekkel a leggyakrabban keresnék bennünket. Most, a nagy elhatározások és a beiratkozások idején különösen fontos, hogy g leginkább érdeklődésre számot- tartóak közül néhányra a Petőfi Népe hasábjain dl választ adjon dr. Keresztes Nagy Imre, a TIT megyei nyelvi szakosztályának elnöke. — Mennyi idő alatt juthat el egy szorgalmas kezdő a középfokú nyelvvizsgáig? — 500—800 óra után, s persze legalább ugyanennyi otthoni egyéni munkával. — Előnyösebb-e az intenzív, magasabb óraszámú tanulás? — Feltétlenül, mert sokkal kisebb a tanulás közbeni felejtés. Azonban, aki nem tud legalább heti tizenöt órát áldozni a nyelvtanulásra, az jobban teszi, ha valamilyen „nyugalmasabb”, kevésbé intenzív formát választ. — Milyen korban érdemes elkezdeni a nyelvtanulást? — Nincs optimális kor, legfeljebb a módszerek mások. Egyik kiváló tanítványunk 73 éves korában vágott náci. Természetesen előnyös már kisgyermekkorban nekifogni. Biztatóak az óvodai1 eredmények, de a folytatásról is gondoskodni kell az iskolarendszeren belül! — Milyen az iskolai és iskolán kívüli nyelvoktatás kapcsolata? — Igen jó, mivel az utóbbit is gyakorló nyelvtanárok látják el. Az iskolán kívüli tanítás bizonyos mértékig iskolai munkánk kontrollját jelenti. — Mennyit ér az alapfokú állami nyelvvizsga? — Az alapfokú vizsgát nem szabad lebecsülni. Szóbeli része szinte azonos a középfokúval és számos nyelvigényes munkakör betöltésénél ez a szakmai követelmény. — A gimnáziumi fakultáció bevezetésével javult-e a tanulók tudásszintje? — Igen. Egyre emelkedik azoknak a tanulóknak a száma, akik már az érettségi előtt állami nyelvvizsgát is tesznek és ezt a hírek szerint a jövő évtől már felvételi „segédpontokkal” is díjazzák. — Növekedett, vagy csökkent az elmúlt években az érdeklődés az idegen nyelvek tanulása iránt? — Növekedett, és arányaiban eltolódott az intenzívebb formák javára. — Mekkora anyagi áldozatot jelent egy-egy nyelvtanfolyam a hallgatóknak, illetve szüleiknek? — A hagyományos tanfolyamokon körülbelül tíz forintot, az intenzíveken pedig húsz forintot óránként. — Egyáltalán, milyen formák között választhat az érdeklődő? — A művelődési központ, a TIT és az üzemi nyelvtanfolyamok széles választékot kínálnak. — Felvehetik-e ezek a versenyt az egyéni nyelv- tanulással? — A közösség húzóereje igen nagy. Az egészséges versenyszellem sokat jelent, az anyagi áldozatokról nem is beszélve, ami napjainkban egyálta-' Ián nem közömbös. — Milyen korú és foglalkozású a hallgatók többsége? — Az átlagéletkor 30 év körül van — az óvodás és iskolás csoportokat nem Számolva — és a hallgatók több mint fele felsőfokú végzettségű. — Milyen eredménnyel alkalmazzák a korszerű technikai segédeszközöket? — Sokat segítenek, de nem helyettesíthetik a kemény és rendszeres tanulást. — Támogatják-e a munkahelyek dolgozóik nyelvtanulását ? — Egyre növekvő mértékben. Saját nyelvtanár alkalmazásától kezdve a tandíj részbeni vagy teljes átvállalásáig. Azt figyeltük meg, hogy azok a hallgatók a legszorgalmasabbak, ahol a munkahelyi vezetés valamilyen feltételhez — például sikeres vizsgához — köti az anyagi hozzájárulást. — Hol áll Bács-Kiskun megye országosan a nyelvet tanulóig és az eredményes nyelvvizsgák számát illetően? — A középmezőnyben, és ez a szám az elmúlt néhány évben egyre javult. Ennek a megnövekedett érdeklődés és a megyei vezetés szándékainak találkozása a fő forrása. Keressük az új, eredményesebb formákat — például ebben a tanéviben a középiskolások részére szervezett péntek délutáni „félintenzív” nyelvvizsga-előkészítőkkel kísérletezünk —, hogy minden idegen nyelvet tanulni vágyó megtalálja a neki legjobban megfelelő csoportot. — Hol van lemaradás? — A hallgatók több mint háromnegyed része kecskeméti. Keresni kell a megoldást a megye többi településének jobb bekapcsolásához. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Gömbkövek Aki a szegedi Tisza-part sétálói Hatalmas botokkal gurítják ódébh mányokat”. jfjyhort ib-ifc jjrázoiás) nyán,— a Móra Ferenc Muzeum épületét is magába ölelő Stefánián.— ballag, előbb-utóbb észreveszi, hogy mutatós, kerek kőgolyók díszelegnek a fák tövében vagy a keskeny aszfaltutak szögleteinél. Az első pillantásra olyanok. mintha valami esztergafélén alakultak volna ilyen formásra, ám akit érdekel megtudhatja, hogy egyáltalán nem művi képződmények, hanem maga a természet kerekítette ilyenre valamennyit. Emberi kéz érintése nélkül keletkeztek ezek a gombócok, szakszerű elnevezésükkel mondva, a gömbkövek. Szülőhelyük a szomszédos Erdély, ahol.— szintén utcai, terekre kitett díszként — sokfelé találkozni velük, s ahonnan Szegedre is elkerültek az 1879. évi nagy árvíz után. Jókai Mór figyelt fel legelőször eme „forogmányok”-ra. Egyik 1850-ban kelt levelében- írta az erdélyi Bencencről: „... Kolozsvárt elhagyva Feleken vitt keresztül az út, melynek hegyeiben teremnek azok az óriási kőgombócok, miknek keletkezéséről nincsenek tisztában tudósaink.” Öt követően aztán mind nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a gömbkövek iránt, s egyre- másra láttak napvilágot a velük foglalkozó írások. Orbán Balázs, a Székelyföld mindmáig legkiválóbb ismerője Nagy galamb falva környékét bemutatva fogalmazott így: .........két f elől megdöbbentő hegyomlások. néhol erkélyszerűleg kinyúló hegyoldalak, .melyeknek homlokrétegeiben csudás alakú fo- rogványoik kapaszkodtak, amelyek mint a hegy fogai rémle- deznek ki...” Jellemző a felfokozott figyelemre, hogy még olyan jeles nyelvészünk, mint Hunfalvy János is érdemesnek tartotta foglalkozni e képződményekkel — ő 1864-ben kerek kövekként említi őket —, és grammatikus kollégája, Sziny- nyei József is felvette a maga szótárába a forogvány. kőgömb kifejezést. Természetesen a szaktudósok is hozzáláttak a talány megfejtéséhez. Pávay Elek, a kiváló természetbúvár a következő magyarázatot tette közzé: „... nem egyebek (tudniillik a gömbkövek), mint sajátos Concretiok, az az: a fövenyszemeknek egy tengely vagy központ körül történt össz- csaportosulása, tehát bizonyos Morpholitnemű képződmények”. Hogy mik a Pávay említette morfolitok, azt viszont a német Christian Gottfried írta meg klasszikus művében, a Microgeo- lógiában. Szerinte: „morfolit alatt értjük azon szervetlen testeket, amelyek kristályhoz hasonlóan fejlődési tengelyekkel és hajlott lapokkal bírnak, de elütnek a je- geczektől a rostos, lemezes bel- szerkezet, és az egymást hegyes vagy tompa szögben szelő ékek és síklapok hiánya által. Azonban á morfolitok is nőnek és szaporodnak vagy sarjadzanak, anyagok külső egymáshozi ragadása által, bizonyos belső törvények szerint.” Ezt a summázatot Pávay fordította le — átültetésén jól érződik a múlt századi magyar nyelv kedvesen tudóskodó stílusa —, és miután közreadta, egy nálánál híresebb tudóst, Koch Antalt késztette arra, hogy ő is a gömbkövek titkának megfejtésére adja a fejét. Koch úgy vélte az e témáról írott dolgozatában, hogy a gömbkövek az egykori folyamatos homokkőrétegek darabjai, amelyek „a légbeliek és a talajvizek behatása és elmosása” következtében lassan gömb alakúvá koptak. (Koch Antal egyébként nemcsak elméletet fabrikált, hanem vizsgált is: az általa megnézett forogványok- ban csigát, kagylót és levélnyomokat talált.) Mai szemmel nézve Pávaynak adhatunk igazat, aki a „Morpholitnemű képződmények” közé sorolta a szegedi Stefánián is látható parkdíszeket. Igen, ilyen „alakulatok” ezek, amelyek sorába más, hasonlóképpen érdekes formációk is beletartoznak. Ezeket a természet játékainak (latinul: lusus naturae) szokás nevezni. Hogy mik lehetnek ilyenek? Egyebek között azok a Svédországban talált agyagmor- folitok, amelyek hol szem-, hol csőr-, hol meg nyelvforimát mutatnak. Egyébiránt a gömbköyek hajdan nem csupán díszítőelemekként szolgáltak, hanem tárgyai voltak egy érdekes népszokásnak is. Nagyszeben környékén — Kis- disznón a házasulandó legényeknek a templom kerítéséül összegyűjtött gömbköveket kellett megszaporítaniuk egy-egy darabbal — erejüket bizonyítandó. Ez a templomhegyen állott, a gombolyagok pedig alkalmasint 2—3 mázsásak is voltak. Elgondolhatjuk, mennyit kellett izzadniuk, ügyeskedniük az esküvőre készülő ifjaknak... A. SZÁZADELŐTŐL NAPJAINKIG Énekkarok Jánoshalmán Jt § a NYOLCVANÉVES GRETA GARBO Az élő legenda A mai fiatalok csak hírből ismerik vagy még úgy sem, hiszen 1941 óta nem filmezik. És filmjei közül csak nagyon elvétve bukkan fel valamelyik egy filmmúzeumiban vagy tévéadásban. Egy könyv van előttem, szerzője Robert Payne, Greta Garbóról írta. Elmondja róla, hogy filmjeiben sohasem volt igazán nagy színésznő, nem voltak különleges eszközei az alakításhoz. Greta Lovisa Gustafsson stockholmi kislány 1920- ban megnézte a neves rendező, Mauritz Stiller egyik filmjét, és elhatározta, hogy meggyőzi őt színészi tehetségéről. Valósággal üldözte a férfit, várta a háza előtt, megrohanta, amikor az kiszállt autójából, és könyörgött, hogy készítsen próbafelvételt róla. Stiller azzal rázta le, hogy majd jöjjön akkor, amikor már több élettapasztalata lesz. A 15 éves lány rengeteget járt színházba, moziba. Barátnőjével addig járkált a filmgyárba, amíg 1921-ben kapott egy picurka szerepet. Ezt több követte, és Greta köziben elvégezte a színiakadémiát. Aztán 1923-ban Stiller —, aki úgy látszik, nem felejtette el az erőszakos kislányt — érdeklődött a növendék felől Gustav Molendernél, az akadémia igazgatójánál. És nem sokkal később jött a Gösta Berling filmváltozata, igazi nagy szereppej. Greta Lovisa Gustafssonból Greta Garbo lett. Stiller tanította, formálta, és a közismerten homoszexuális férfit elbűvölte a lány szépsége és ártatlansága. 1925-ben együtt mentek az USA-ba. 1926-ban elkészült a színésznő első hollywoodi filmje, The Torrent volt a címe, és 1928-tban már négy filmet forgatott. Ö lett az egyik legnagyobb amerikai sztár, de Európában talán még népszerűbb volt, mint odakint. Kikkel játszott együtt Garbó leghíresebb filmjeiben? A többi között Ramon Novarróval a Mata Hariban, John Gilberttel a Krisztina, királynőben, Fredrich March-csal az Anna Kareninában, Robert Taylonral A kaméliás hölgyben, Charles Boyer-val a Walewska grófnőben, Melvyn Douglasszal A kétarcú asszonyban, amely az utolsó filmje volt. 1954-ben „mint a film felejthetetlen jelensége”, Oscar-díjat kapott. Néha — mint 1980-ban — felröppen egy hír, hogy újra a kamerák elé áll. De úgy látszik, az is hírlapi kacsa volt. A szeptember 18-án 80 éves Greta Gaibo 44 év után még mindig legenda. E. M. Dalolva szép az élet A jánoshalmi szövetkezetek tanácsának vegyeskórusa több mint háromnegyed évszázadra tekint vissza. A művelődési miniszter a daloskollektívát — a közművelődésben kifejtett áldozatkész munkájáért — 1983-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesítette. Gerhát László karnaggyal beszélgetünk az együttesről. Elmondja, hogy Lovas Andor néptanító a század elején nótázó kedvű emberekből éneklő csoportot alakított a helyi lakosság szórakoztatására. A néhány esztendeig kisebb megszakításokkal működő énekkar 1918-ban a háborúból hazatért katonákból kiegészülve alakult újjá, s később a Dal- és Zeneegylet nevet vette fel. Az első nyilvános fellépésre az 1919-es tanácshatalom kikiáltása tiszteletére került sor. Az énekkarral párhuzamosan 1927- ben 45 tagú Iparos Dalkör alakult a Kereskedő- és Iparos Ifjak Egyesületének tagjai részvételével, amelynek Szarvas Mihály Volt a vezetője. Két év múlva közös műsort rendeztek a helyi ipartestületben. Az Iparos Dalkör 1934-ben a Baján megrendezett első megyei dalosversenyen Zámbó Béla vezetésével első helyet ért el. A dalkör 1937-ben oszlott fel. A felszabadulás után a MADISZ pártfogásával új vegyeskar alakult Ádám József irányításával, amely 1947-ben a rádióban is szerepelt. Az 1949-ben KlOSZ-ének- kar néven alakult daloscsoportnak ismét Szarvas Mihály lett a vezetője, amelyből később Ádám József és Lovas József létrehozta a Dolgozók Énekkarát, mely néhány esztendő múlva 50 személyes vegyeskórussá alakult át. Az ötvenes évek közepétől a földművesszövetkezet vette át az énekkart — jelentős anyagi támogatást nyújtva fenntartásához. A kórus 1957-ben az Erkel Színházban is fellépett a SZÖ- VŐSZ-kongresszus tiszteletére rendezett díszbemutatón. 1959- ben Sátoraljaújhelyen a Felvidéki Dalos Fesztiválon 15 énekkar közül a jánoshalmiak lettek az elsők. A vegyeskar 1963-ban ezüstdíjat nyert a. Bács-Kiskun megyei kórusok versenyén. Gerhát László 1969-ben vette át a jánoshalmi énekesek irányítását. A sikerlistát ^figyelembe véve ez új fejezetet jelent az ének• A jánoshalmi vegyeskórus. kar történetében. Kezdetben a községi tanács és a művelődési ház, később a helyi szövetkezeti tanács vállalta magára a kórus patronálást. A lelkes énekesgárda szép sikereket ért el. Ezüstkoszorút érdemelt ki 1970-ben, rá két évre ezüstko&zorút diplomával. 1974-ben aranykoszorút nyert, 1981-ben ugyanezt diplomával együtt. (Az idén Ismételten arany- koszorú elismerésben részesült.) Szolnokon, az 1971-es Országos Szövetkezeti Dalostalálkozón nívódíjat kapott. Még ebben az évben Jugoszláviában vendégszerepeit, 1972-ben pedig a rádió felvételt készített a karral. 1977-ben a Tolna megyei MÉSZÖV kül öndíj át nyerték el Tamásiban, 1981-ben Kecskemét város különdíját kapták a leghitelesebben , megszólaltatott Bartók-műért. A nagyközségi közös tanács és a szövetkezetek tanácsa a közelmúltban NDK-beli fúvószenekart látott vendégül, az énekkar ennek viszonzásaként az NDK- ban vendégeskedett. A karnagy szerint létszámgondjuk nincs, 45—50 állandó tagjuk van. A fiatalítás azonban elkelne: szívesen látnának maguk között a mostaninál is több ifjú tehetséges kórustagot. Südi Bertalan ACZÉL GÁBOR: Ablakok A házsor mögött lassan elbújt ■ a nap, sötétebbek lettek a falak, itt is, ott is, mozaikszerűen, mintha kirakósjáték volna, gyűltök ki a fények az ablakokban, s ■ahogy az est palástja szétterült, egyre több ablak világított. — Barátságos itt — mondta a fiú, mert hosszú volt már a csönd. — Vicces — szólalt meg a lány is. A fiú tizenöt éves volt, a lány majdnem annyi. — Te ... — a fiú folytatni akarta, de elhallgatott. A bal keze kisujja a lány kezéhez ért. Arra gondolt, hogy a másik oldalon kellene ülnie, aztán felnevetett. — Mi van? — A lány nem vette el a kezét, de a hangjában szemrehányás érződött. — Arra gondoltam, hogy ilyen közel még nem ültünk egymáshoz. Erre aztán arrébb húzódott a lány. A régi helyükön ültek, egy füves löszpadon. — Az ablakok miatt van — mondta a fiú. — Most biztonságban érzed magad. — Hülye vagy. A fiú nem válaszolt, csend volt, a lány. magára haragudott, amiért megbántotta a fiút. — Ne haragudj. — Azt akarod, hogy a csillagokról beszéljek? Most alig látni őket. Halványabbak. — Az ablakok miatt. — Igen, az ablakok miatt. Nem figyelted meg? Minél több itt a ház, annál halványabbak a csillagok. — Tegnap költöztek be. A fiú nem válaszolt, hallgattak, de újra összeért a kezük. — Azért ez is szép — mondta végre a lány, mert úgy vélte, hogy a beköltözés a fiú szerint nem illik ehhez a hangulathoz. — Szebb — mondta a fiú. — Mert más. — Minden más szebb? — Nem tudom. Talán igen. — Furcsa. — Mi furcsa? — Hogy nem ismerjük őket. — A lakókat? — Igen. — Lehet, hogy van köztük ismerős. — Lehet. Megint hallgattak egy sort. Tücsök ciripelt a közelben. — Nézd — mondta a fiú — abban a lakásban egy Che Guevara- kép van a falon. — És milyen nagy! ,— Poszter — magyarázta a fiú. — Nálunk ezt nem árulják. — Sokféle posztert lehet kapni. — De ezt nem. Aktot igen, Che Guevarát nem. Pedig jó lenne szerezni egyet. — Hova tennénk? A fiú nem felelt. Csak egy idő múlva szólalt meg: — Rohadt ügy. — Micsoda? — Hogy csak az ablakokat látjuk. Nem tudjuk, hogy melyik mögött ki van. — Te mindig kimondod, amire gondolsz? — Többnyire. — Tudod, én most szeretnék becsöngetni a lakásokba. Oda, ahol ég a villany. — Szerinted mit szólnának hozzá? — Nem értenék. — Szerintem a szomszédok sem ismerik egymást. A válluk is összeért. Nem mertek megmozdulni. — Jó veled — mondta egy idő múlva alig hallhatóan a fiú, és a bal karját a lány vállára emelte. Régóta készült erre a mozdulatra, de most ■szégyellte, amit mondott, és sutának érezte magát. — Kívánlak! — jelentette ki, mintegy bizonyságául annak, hogy megveti a szentimen- talizmust. — Nem hiszem — mondta a lány. — Ezt az utóbbit nem hiszem. — De tapasztalt vagy! A lány kibújt a karja alól. A fiú zavarában hátradőlt a füvön. — A srácok most kiröhögnének. — Nézd — mondta a lány —, ott a földszinten kikönyökölt valaki. — Zavar? — Nem. De azért ülj fel... Ügy. — Egyedül van a szivar. — Biztos dolgozik a felesége. — És ha nincs felesége? — Van. Különben nem kapott volna lakást. Biztos gyereke is van. Vagy gyerekei. — Te szeretnél gyereket? — Majd. Ha berendezem az életemet. — Látod, ez az. Az életet nem lehet berendezni. Vagyis nem érdemes. Azért szakadnak el egymástól, mert mindenkinek a saját ablaka a fontos, ahonnan kikönyökölhet. Azzal kész. — A lakás is fontos. — Annyira, mint az ing. De nem úgy mint egy saját parcella a világból. — De okos vagy! Nézd csak, hány új ablak van itt. Akkor váltsd meg a világot, ha neked is lesz saját ablakod. — Én nem fogok kikönyökölni, az biztos. — Akkor sem, ha nem leszek otthon? — Akkor sem. • Egymásra néztek, aztán ügyetlenül, szenvedélyt mímelve ösz- szecsókolóztak. Mindketten óvatosan nyitották ki a szemüket, és elnevették magukat. — Biztosan sokan néznek — mondta a lány. — De többen vannak, akik nem néznek. El tudod képzelni, hogy hány ablak van a világon?
