Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-17 / 218. szám

1985. szeptember 17. • PETŐFI NEPE • 5 BÁCS-KISKUN A KEZDEMÉNYEZŐK KÖZÖTT — MŰEMLÉKVÉDŐK ÉS VÁROSSZÉPlTŐKTALÁLKOZÓJA T ársadalom és építészet Kitűnően kezdődött a műemléki albizottságok és társadalmi bizottságok XIII. országos pápai kon­ferenciája. A vasútállomásról a városközpont felé sétálva, hangulatos utak tanúsították: ez a Bakony előszo­bája település — ma középfokú központ — szeren­csésen megúszta az egy-két évtizeddel korábbi „át­építéseket”. Mint azt dr. Winkler Gábor Ybl-díjas építésztől a dunántúli tanácskozásra érkezett mint­egy kétszáz szakember (egyetemi tanár, történész, megyei és városi vezető, tervező és városszépítő, újságíró és minisztériumi felelős) megtudhatta: pénzhiány miatt csak keveset teljesíthettek a ko­rábbi tervekből. Ezek ugyanis nem vették figye­lembe — Kecskeméthez és más városokhoz hason­lóan — az évszázadok alatt kialakult szerkezeti és beépítési jellegzetességeket. Túlzott átépítéseket javasoltak, értékes épületegyüttesek bontását írták elő. A pillanatnyi előny, az építési érdek, a kivi­telezői kényelmesség, a látszólagos takarékosság minden más, tartósabb érvényű, általánosabb érde­ket háttérbe szorított. ■*» i lÉÉiBsi WW*' 9 Az 1830-ban épült kecskeméti Ókollégium felújí­tása hamarosan befejeződik. Figyeljünk a falvakra Az új távlati és a belvárosi rendezési tervet egyaránt a győri tervezőintézetben készítették. Munkájuk összehangolását meg­könnyítette. hogy itt ismerte föl először a tanács az ötletszerűség, a tolakodó praktikum veszélyeit és rendelettel védte a történel­mi épületvagyont. Alaposabb néz- gelődés itt is rontotta a hangu­latot. A hangulatos tanácsháza udvarát még az országos össze­jövetelre sem hozták rendbe. Kö­zelében egy szép műemléki épü­letről ágaskodó fémkémény csú­fítja az összképet. Itt sem köny- nyű az elvek és a gyakorlat egyeztetése. Az ősi gimnázium zsúfolásig megtelt nagytermében Pozsgay Imre. a Hazafias Népfront fő­ititkára a műemlékvédelmi, vá­rosszépítő mozgalom ideológiai hátterének, társadalmi küldetésé­nek, politikatörténeti vonatkozá­sainak, a közhangulatot, közérze­tei befolyásoló szerepének, a tár­sadalmi aktivitást növelő lehető­ségeinek összegezésére vállalko­zott. Véleménye szerint a falvak­ban. még. .iánvárosoknál is átfo- góbbak a változások. A moderni­záció. a nagyüzem, az életforma- változás alaposan átformálja a kisebb településeket. Az örven- . detes folyamat nagy tömegeket emelt magasabbra. történelmi hátrányokat csökkentett, szünte­tett meg, de torzulásokat is ki­válthat. Nincs összhangban az anyagi és a szellemi gyarapodás! Sok 'helyen a hatalmas új lakó­házak között szegény, kopott ro­konként húzzák meg magukat a középületek. Csodálható, hogy a parkettás, minden technikai vív­mánnyal felszerelt, karosszékes tálcásból kevesen kívánkoznak a — többnyire — elhanyagolt mű­velődési házba? Történelmi felelősség Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter mérték- - tartó beszéde megnyugtatta az aggódókat: „Nem állhatunk olyan rosszul, hogy pusztulni hagyjuk a történelem által ránk bízott ér­tékeket”. Az ünnepi megnyitón adták át a minisztérium és a Magyar Te­levízió elnöke által alapított Pod­maniczki-emlékérmet — a kun- szentmiklósi Tóith (Virágh) -kúria megmentéséért, felújításáért Var­ga Domokos írónak, 'Farkas Gá­bor Ybl-díjas építésanek. Borbély Zsigmondinak és e sorok írójának történeti emlékeink megóvásáért kifejtett tevékenységéért. Az Or­szágos Műemléki Felügyelőség kitüntetéssel ismerte el. Juhász István kecskeméti főmérnöknek a megyei műemlékvédelmi albi­zottság tagjának több évtizedes műemlékvédelmi munkáját. Három tagozatban vitatták meg a társadalom és az építészet kapcsolatait. Örömmel hallottam a megyénket dicsérő szavakat. Bács-Kiskunban leltározták elő­ször a meglévő épületvagyont. A felmérés, az összesítés tapaszta­latait másutt is hasznosítják. Dicsérték az agrártörténeti emlé­kekre irányuló figyelmünket is, az egyházak és tanácsok együtt­működését a műemléki értékű templomok felújításáért. Többen az előző nemzedékben felhalmozott tudás tervszerű megmentését javasolták. A mi­niszter hivatkozott arra, hogy egy műemléki ház felújításán dolgozóknak észre kell venniük: milyen szakértelemmel, a munka iránti alázattal dolgoztak a haj­dani építők. Jó példaként szóltak a fiatal szakmunkások egy ré­szét régi épületek restaurálására tudatosan felkészítő vállalatokról, (írtunk már a BÁCSÉPSZER ez irányú kezdeményezéseiről.) Hazafiasság, összefogás Az egybegyűlteik állásfoglalás­ban rögzítették a tanácskozás eredményeit, és kidolgozták a következő években érvényes irányelveket. Mi, a műemléki albizottságok, városvédő és várojsszépítö egye­sületek tagjai, a műemlékvéde­lem társadalmi és hivatásos mun­kásai, a pápai országos értekez­let résztvevői: Tisztáiban vagyunk építészeti örökségünk jelentőségével, fontos szerepével, az emberek, közössé­gek és népünk azonosságtudatá­nak kifejezésében; Megállapítottuk: a műemlékvé­delem eddigi eredményei, jelen munkája és jövőbeni feladatai közrejátszottak és közrejátszanak az elmúlt 25 évben létrejött tár­sadalmi közmegegyezés kialaku­GYERMEKÉVEK- GYERMEKELET Vörös nyakkendős téesztagok lásában és erősítésében, hiszen e feladatok a közösség egésze szá­mára jelentenek kihívást, s ered­ményes megoldásuk csak közös akarattal lehetséges; Számot vetettünk az ezen örök­ség védelme során elért sikerek­kel és az elszenvedett kudarcok­kal; Felmértük a gazdasági helyzet nehézségéből adódó akadályokat, amelyek mind szélesebb körű társadalmi összefogást tesznek szükségessé. A következőket határozzuk el: Felhívás A műemléki albizottságok, a városvédő és .szépítő egyesületek tegyenek meg mindent az építé­szeti örökség jobb megismerése, fontosságának felismerése érde­kében. Tegyük tudatossá a védelmet, ne tévesszük össze a nosztalgiá­zással. Tudjunk különbséget ten­ni valóságos és vélt érdekek kö­zött, ne pazaroljuk erőinket ál- éi tékek védelmére, de ragaszkod­junk szívósan a valódiakhoz. - ­Védjük szép városaink karakte­rét. morfológiáját, szerkezetét.’ Ne engedjük, hogy egyoldalú megfontolások alapján, forgalmi, fenntartási vagy más cárokra hi­vatkozva tovább folytatódjék a városok önkényes átépítése, foly­tonosságuk megsértése, a város- fejlesztés extenzitása. Segítsük elő az építészeti örök­séggel összefüggd szellemi tarta­lom erősítését, a genius loci ápo­lását. Támogassuk a műemlékvéde­lem hivatásos szervei és a helyi tanácsok tevékenységét az építé­szeti örökség védelme érdekében, de aknázzuk ki jobban a demok­ratikus fórumok adita lehetősége­ket is. A műemléki albizottságok, a városvédő és -szépítő egyesü­letek. a társadalom tagjai élje­nek aktívabban demokratikus jogaikkal, ha meg nem értést ta­pasztalnak az építészeti örökség sorsával kapcsolatban. Segítsük anyagiakkal és köz­vetlen munkával is a védelmet Propagáljuk az „Egy üzem — egy műemlék” mozgalmat, kér­jük a vállalatok, termelőszövet­kezetek, intézmények, szocialista brigádok segítségét. Heltai Nándor A meghívás Bajára szólt: látogassuk meg a me­gye — ez idáig — egyetlen úttörő-termelőszövet­kezetét! Egy kis közösség vajon hogyan jutott arra az el­határozásra, hogy iskola- és gyakorlókertje mellett egy darab termőföldön a mezőgazdasági szövetke­zetek mintájára gazdálkodásba fogjon? A kérdést Per mai Gyulának, a bajai Dózsa György Általános Iskola technikatanárának te­szem fel, aki hét évvel ezelőtt a négy bajai iskola számára kialakított gyakorlókért mellett vállalta az egészen újszerű munkát: úttörőtéeszt alakított. — Ezerháromszáz bajai úttörő dolgozott az egy- hektáros gyakorlókertben. Jól, és sokat okulva. 1979-ben a fakultációs oktatás egyik pillérét a me­zőgazdasági gyakorlatra építettük, azóta saját is­kolakertünk is van. Mintegy háromszáz tanulónk ismerkedik itt a kertművelés legkülönbözőbb ága­zataival. Külön öröm számunkra, hogy a gyere­keink megszokták, megtanulták a mezőgazdasági szakirodalom állandó olvasását! A Kertészet és ' Szőlészet kézről kézre jár. Mivel a gyerekek szülei nagyrészt a helyi Augusztus 20. Termelőszövetkezetben dolgoznak, a gazdaság minden törekvésünket támogatja. Ami­kor előálltunk tsz-alapító ötletünkkel, felaján­lottak 1,8 hektárnyi területet tartós használatra. Ennek láttán negyven taggal megalakult a bajai Augusztus 20. Úttörő-termelőszövetkezet. A gyere­kek büszkék, hogy még a nevét is viselhetik a „nagy” szövetkezetnek. 1983 májusában kaptuk a területet. Napraforgót termesztettünk rajta. De világosan tudtuk: olyan növény kell nekünk, amellyel nyáron viszonylag keveset kell foglalkozni. A téeszből Sztrikinácz Jó­zsef és Kiss Gáspár adta az ötletet: telepítsünk sző­lőt! A negyven ifjú téesztaggal pedig kimentünk, hogy végignézzük: hogyan megy egy ilyen nagy munka? Látták a földet egy méternyi mélységben megforgató gépek, a kimérés, a trágyázás munká­ját. Négyezer gyökeres vesszőt ültettünk el együtt — a kupacolást pedig már teljesen egyedül végez­ték a gyerekek. Amikor idáig jutunk a beszélgetésben, megérke­zik Dúdla Erika, a tsz elnöke is. — Negyven sor szőlőnk van — tájékoztat —, min­den tagnak egy sor jut művelésre. Az enyém a ha­todik ... — És tudod, hogy melyik sor kié? — Persze! Az első Gyula bácsié, a második Him- mer Istváné, a harmadik Ország Attiláé... igazán el tudom sorolni mind. Az idén már lesz termésünk, öt kilónyi szőlő. De jövőre már igazi szüretünk lesz! Zárszámadásunk tavaly volt. Megtudtuk, hogy mik lesznek a követ­kező feladatok, és hogyan lesz, ha termőre fordul' a telepítés, mennyi jövedelemre számíthatunk. — Mi történik, ha a tagok közül valaki, elvégzi afr iskolát? — Van jelentkező a helyére, .nem is egy. Most 15—20-an várnak felvételre. Csak a rendesen dol­gozókat vesszük fel. Az ötödikesek közül most ket­• Az iskolából a szőlőtáblára indulnak a téesz­tagok. Elől Dudla Erika elnök, mellette Himmer Zsolt — akinek az idén egy fél sor szőlő jutott — és a többiek: Agatity Mária, Deli Piroska, Andra- sics Zsuzsa, Marjanovics Márta, Kovács Enikő, Radics Erika, Czizelszki Bernadett, Taba Zsuzsa, Jeges Kinga. ten kaptak egy sort: Himmer Zsolt és Kiss Tamás, mert így elbírják a 96 tőke gondozását. Nagyszerű dolognak tartjuk a téeszt. Ha kime­gyünk, látjuk, mit fejlődött a szőlővessző. Mit je­lentett a sok kapálás... Mi már nagyon sokat meg­tanultunk a szőlőről... Már felnőttek leszünk, ami­kor ez a tábla igazán díszlem fog és arra járva va­lamennyien emlékezni fogunk, melyik sort gon­doztuk, mennyire figyeltük a növekedését, izgul­tunk érte, ha beköszöntöttek a fagyok ... Erika búcsúzik, társaival indulnak a szőlőbe. Permai Gyulától még megtudom, hogy április óta sikerrel tenyésztenek nyulat is, az első szaporula­tot már átadták a felvásárlótelepen. Az iskolákért . termését eladják az üzemi és napközis konyhák­nak, munkájukat Raffai Jánosné kertész segíti, aki _kinn is lakik, az iskolakertben. Azt pedig, hogy a csapatban jó a mozgalmi mun­ka is, bizonyítja az elmúlt tanévben kiérdemelt Kiváló Ottörőmunkáért kitüntetés. — sei — Rejtvényfejtőknek Az elmúlt alkalommal kö­zött rejtvény helyes meg­fejtése: LIBA | IRAK , BABA / AKAR A 'megfejtők között tiz könyvet sorsoltunk ki, pos­táztunk címükre. A sze­rencsés nyertesek: Berki László, Lajosmizse: Tótit Csaba, Kiskunmajsa: Ma­gyart Ákos, Kiskunfélegy­háza: ifj. Lajkó László, Kecskemét; Vrbovszky Ist­ván, Ágas egy háza: Varga István, Orgovány; Halász Hajnalka, Katymár: Zsem­le Tímea, Bácsalmás:’ Szil. her Roland, Harta-Allam- puszta; Kiss Csaba, Kecel. Tűzoltógárdisták sikerei Modern Seherezádé Eljutott hozzám a hír: egy városban, amely hasonló egynéhányezer más vá­roshoz, ahol keleten kél, nyugaton nyifg- szik a Nap, ahol tél után tavasz, nyár után ősz váltja felt egymást, szóval egy ilyen városban éltek ők ketten. A lány gyönyörű volt. Igéző szemét csodálatos ívű szemöldök határolta, le- hellete illatos ámbra, korall-ajka édes, mint a méz, arcának szépsége túltesz a Nap ragyogásán ... Ahogy a költő mond­ja: „Lénye káprázatos akár a felkelő Nap fénye. S ha fátylát lebontja, elsápadnak a csil­lagok ...” Természetesen a fiú is szép volt. Tüzes tekintetű, szálfatermetü dalia, akinek tö­kéletessége minden szívet megdobogta­tott; szerénysége elbűvölte a gonoszt. Ahogy a költő mondja: „Mikor a Szépség versenyre kélt véle, Lehajtott fejjel, megszégyenülten távo­zott ...” A fiú szerette a lányt. A lány szerette a fiút, aki otthonában felkereste, hogy el­mondhassa iránta érzett határtalan nagy szerelmét, s hogy szíve és keze örökre az övé. — Ó, szememnek drága fénye... — kezdte a fiú, de nem folytathatta, mert a televízióban épp ebben a pillanatban kö­zölte a bemondó, hogy bemutatják a több­részes Ezeregyéjszaka című film első ré­szét. Ok, mindenről megfeledkezve, áhítattal követték a csodálatos Seherezádé és nő­vére, Dunjazad, Sahriar király és testvé­re, Sahzeman lebilincselő történetét. Ejfél lett, mire a film véget ért. A fiú útban hazafelé 'elhatározta: holnap be­vallja a lány iránt érzett határtalan nagy szerelmét, s felajánlja neki szivét és ke­zét. Másnap fel is kereste a lányt. — Ö, szememnek drága fénye... De nem folytathatta, mert a bemondó felhívta a kedves nézők figyelmét, hogy kezdődik az Ezeregyéjszaka második ré­sze. Ügy a fiú, mint a lány, mindenről meg­feledkezve, nagy-nagy kíváncsisággal kö­vették a repülőszőnyeg, a mindentudó dzsinn, a hatalmon levő Omar ibn an-Nu- man és kedvenc fia, Daul-Makan történe­tét. Mire a film véget ért, eljött az éjfél. A fiú újra hazatért, és szilárdan elhatároz­ta, hogy másriap bevallja határtalan nagy szerelmét, és felajánlja szivét és kezét. Másnap fel is kereste a lányt. De akkor az Ezeregyéjszaka harmadik része ment. Következő nap a negyedik. Aztán az ötödik. Majd a hatodik, a hete­dik, a huszadik... A film többrészes volt. Ezeregy esten át folytatódott!... A fiú és a lány ezeregy estén át követték különös érdeklődéssel az elvarázsolt ifjú, a megszöktetett lány, a ravasz eunuch, a becstelen púpos, a jó­kedvű borbély, a merész beduin kaland­jait ... Amikor véget ért az ezeregyedik rész is, a fiú felemelkedett a fotelból, térdre- hulit a lány előtt, és szóra nyílt a szája: — Ö, szememnek drága fénye... — kezdte. De nem folytathatta. A szpíker sú- gó-búgó hangon közölte: az Ezeregyéjsza­ka befejező része után kezdődik a Száz év egyedül című folytatásos film első része. így a fiú nem tudott határtalan nagy szerelméről beszélni, s azt sem sikerült megtudnia, mennyire szereti őt a lány, ezért hát fel sem ajánlotta szívét és ke­zét ... Mindketten sokáig és boldogan éltek a kékfényü képernyő előtt. És meghalni is egyszerre, egy napon haltak meg, amikor végérvényesen elromlott a televízió. Arkagyij ínyin Fordította: Baraté Rozália Az elmúlt tanév végén He- ttnyegyházán rendezték meg az ú ttörögárdisták szemléjét, vetél­kedőjét. A kecskeméti Vágó Bé­la úttörőcsapat [tűzol tógárdjsitái végeztek az első helyen. Ez azt is jelentette számukra, hogy Zánkán elindulhattak az orszá­gos versenyen. A húsztagú csapat nagyon szépen szerepelt, négy tűzoltó- lánnyal sikerül felidézni a nagy­szerű eseménysorozatot. Orosz Erzsi. Kazy Csilla. Kőrös Csilla és Zóka Anita szívesen emlé­kezik. — A hetényegyhazi bemutató után együtt örültünk az első he­lyezésnek. s július 2-án elmen­tünk a négynapds kunfehértói felkészítőre — mondja Anita. — Persze itthon már sokat fog­lalkozott velünk Domokos Gábor tanárunk, akinek a gárdában való részvételi lehetőséget is kö­szönhetjük, hiszen ő hívta fel rá a figyelmünket: szervezzük meg az úttörőgárdát! — folytatja Erzsi. — Zánkára augusztus 17-én érkeztünk, mi képviseltük a me­gye .tűzoltógárdistáit. — A ki- lencnapos vetélkedőn volt lö­vészet, járőr- és közlekedési verseny, bemutattuk vízijártas­sági és elsősegélynyújtása tudo­mányunkat. A szakmai verse­nyek szerelésből, váltófutásból és elméleti részből álltak. Ter­mészetesen valamennyien oltot­tunk igazi tüzet is. — Nagyon, szép sikerrel... — Igen. Mi, lányok, elméleti tudásunkkal az országos első. a gyakorlatival az országos negye­dik helyet vívtuk ki. A fiúk pe­dig országos első helyezést el­méletben és váltóban, az össze­sítettben pedig országos máso­dikat. Sok jutalmat kaptak: vá­zát, oklevelet, valódi szőrme kabalabárányt és kutyát, kvarc ébresztőórát. De már nincsenek itt, középiskolások. Ugye el­mondhatjuk a nevüket? Íme: Csernák György, Kés­márki Szabolcs. Balogh Tamás, Mészáros Tibor, Kredli Zsolt, Tóth István, Sándor Gyula, Ge- lányi Zoltán. Várkonyi Norbert és Krupa László. A hetényegyházi szép szerep­lés ütáir Kőrös Tündét az a meg­tiszteltetés is érte. hogy Berlin­ben képviselhette a magyar lá­nyokat az úttörőtűzoltók verse­nyén. . — Szerelésből a harmadik, az összesítésben a hatodik helyen végeztünk, mi magyarok, a szo­cialista országokból érkezett ver­senyzők közül.; Jutott idő a vá­rossal való ismerkedésre, séta­hajózásra, üzemlátogatásra is a nagyon jól szervezett verseny mellett. — Nyilván sokat köszönhettek a benneteket felkészítő felnőt­teknek. Személy szerint kinek? — Gábor bácsinak, a megyéi tűzoltó-parancsnokság dolgozói­nak. tanárainknak, szüléinknek. — I — n • A kecske­méti Lánc­híd utcai Általános Is­kola négy tűzoltó­gárdistája, díjaikkal: Orosz Erzsi, Kazy Csilla, Kőrös Csil­la és Zóka Anita. • összeállította: Selmeci Katalin. WÄhTiewK .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom