Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-17 / 218. szám

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XL. évi. 218. szám Ára: 1,80 Ft 1985. szeptember 17. kedd Japánba utazott Lázár György • A japán kormány meghívására Tokióba utazott Lázár György kor­mányfő, akit a repülőtéren Maróthy László búcsúztatott. A szociáldemokraták nyerték a svéd választásokat A j szociáldemokraták nyerték meg a vasárnapi svédországi parlamenti választásokat, de a -Liberális Párt _ növelte léoyégé­sén mandlftirmal’számáC*’ A 349 tagú stockholmi Riks- daghan az eddigi 186 helyett csak 178 baloldali képviselő lesz a polgári pártok pedig 171 mandátummal rendelkeznek majd. Ez azt jelenti, hogy Olaf Pálméyal az élen fennmaradhat a szociáldemokraták kisebbségi kormánya, amely a jobbközép pártok koalíciójával szemben számíthat a Lars Werner vezet­te kommunisták parlamenti tá­mogatására. Míg a szociáldemokraták és a kommunisták egyaránt csekély szavazatvészteséggel kerültek ki a csatából, addig a három pol­gári párt között jelentősen át­rendeződtek az erőviszonyok. Az Ulf Adelsohn vezette Mérsékelt Koalíciós Párt és a Thorbjörn . r^jilldin.. által irányított Cent­rumpárt visszaesett, a Liberális Párt pedig óriási mértékben elő­retört, s két és félszeresére nö­velte képviselőinek számát. Vasárnap éjszakai sajtóérte­kezletén Palme közölte, hogy is­méi kisebbségi kormányt alakít. Nagy sikernek nevezte a konzer- vatívok felett aratott győzelmet, ami reménye szerint „oldottab- bá” 'fogja tenni a parlamenti politikai légkört. Az új kormány elsőrendű feladatként a gazda­sági stabilizálást jelölte meg. A különben jó gazdasági eredmé­nyeket felmutató Svédországban az állami költségvetés jelentős hiánya és a magas infláció okozza a legtöbb gondot. • A nagy tekintélyű NOtlfl. demokrata Olof Palme alakíthat I iám#;: kormányt ■ SVédUii',;'/' Hl országban. ■ a PbIim helyiségben. Magyar napok Kijevben Magyar gazdasági és műszaki napok kezdődtek tegnap délután Kijevben, az Ukrán SZSZK főváro­sában. A rendezvényen részt vevő magyar kül­döttséget Marjai József miniszterelnök-helyettes, a Magyar—Szovjet Gazda­sági és Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Kor­mányközi Bizottság elnö­ke vezeti. A Magyar és a Szovjet Kereskedelmi Kamara szervezésében megrende­zésre kerülő ötnapos ese­ménysorozat célja a ma­gyar gazdaság eredménye­inek megismertetése, a magyar és szovjet válla­latok közötti új együtt­működési lehetőségek fel­kutatása. Ezt szolgálja az a több mint húsz előadás, amit a magyar szakembe­rek tartanak, egyebek kö­zött a mezőgazdasági ter­melőrendszerekről, a ha­zai kukoricatermesztés eredményeiről, a számító­gépek ipari alkalmazásá­ról. A magyar napok idején a HUNGEXPp, több vál­lalat részvételével, árube­mutatót szeryez, míg a kijevi Ukrajna áruházban a SKÁLA-COOP vásárlás­sal egybekötött áruházi hetet tart. Naponta két alkalommal a HUNGARO- TEX divatbemutatói vár­ják a látogatókat. A megyei tanács megvitatta a VII. ötéves terület- és gazdaságfejlesztési tervkoncepciót A Bács-Kiskun megyei Tanács tegnap Kecskemé­ten tartott ülésén dr. Gajdócsi István megyei ta. nácselnök köszöntötte a tanácstagokat, meghívotta­kat, köztük Romany Pált, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát. Ezután javas, latot tett az ülés napirendjére a következők szerint: — Tájékoztató a végrehajtó bizottság két tanács­ülés közti tevékenységéről. — Előterjesztés a megye tanácsai VII. ötéves terület- és gazdaságfejlesztési tervkoncepciójáról. — Különfélék. — Interpellációk. A tanács az indítványt megszavazta, majd elfo­gadta a végrehajtó bizottság két tanácsülés közti tevékenységéről szóló tájékoztatót. Ezután került sor a VII. ötéves terület, és gazdaságfejlesztési koncepció megvitatására. Az írásos előterjesztés­hez Gaborják József, a megyei tanács tervosztályá­nak vezetője fűzött szóbeli kiegészítést. Gaborják József előterjesztése Az újjáválasztott testület fel­adata lett, hogy a megalakulását követő ülésen mindjárt a jövő kérdéseivel foglalkozzék, átte­kintve az életkörülmények szá­mos fontos elemét, meghatároz­za a további fejlődés útját, főbb céljait és az ehhez szükséges esz­közöket. ' Az elmúlt években a fokozato­san növekvő tanácsi önállóság azt igazolta, hogy a központi irá­nyítás hatékonysága nem gyen­gül, sőt erősödik, ha a tanácsok ehhez kellő mozgástérrel rendel­keznek. A továbblépés iránya ezért az, hogy az intézmények irányításával összefüggő jog­köröket, s az anyagi eszközök fe­letti döntés jogát közelebb kell vinni a helyi népképviseleti-ön­kormányzati szervekhez. Ezt oly módon kell megoldani, hogy egyúttal szervesen bekapcsolód­janak a körzet, a megye, az or- szág, azaz a nagyobb közösség vérkeringésébe. Ha az emberek életkörülmé­nyeinek javításához nem nélkü­lözhető a helyi források igénybe­vétele, és ezt a helyi tanácsok szervezik, mozgósítják, akkor a lakosság joggal várja, hogy az anyagi eszközöket gondosan, va­lóban a legszélesebb kört érintő közösségi célokra fordítsák. Vagy­is nagyobb beleszólást fognak kérni, sőt követelni a célok meg­határozásában. A tanácsi gazdálkodás reform­ja a hatásköröket a mainál de- mokratikusabban rendezi el, a testületek tevékenységét érde­mibbé teszi. Az öntevékenység kibontakoztatásához azonban a mindennapok munkájában biz­tosítani kell a szükséges politikai, irányítási, szervezeti és személyi feltételeket is. Érdekegyeztetés vita után A javaslatot hosszú előkészítés előzte meg. A VII. ötéves tervr időszakra vonatkozó első gondo­latok vitákban, sokak közremű­ködésével formálódtak. A ter­vezés során nagyon sok ellent­mondást, eltérő érdeket, véle­ményt és törekvést kellett ütköz­tetni, s választani közülük. A legfontosabbakat alternatívaként az előterjesztés is tartalmazza. A megye politikai és állami vezetői közvetlen tárgyalások so­rozatát kezdeményezték az or­szágos hatáskörű szervekkel. A kölcsönös tájékoztatás kereté­ben ismertették a megye ellátott- sági helyzetét, főbb területfej­lesztési törekvéseinket, kérve a gyorsabb fejlődéshez szükséges hathatósabb központi segítséget. A megyei párt- és tanácsi tes­tületeknek a VII. ötéves tervidő­szakra vonatkozó, konkrét dön­téseket is tartalmazó állásfogla­lásai egy-egy fontos ágazat vagy ellátás tervét alakították. A nép- gazdasági tervező szervek má­jusban ismertették meg a me­gyékkel a VII. ötéves tervezés előzetes anyagi feltételeit. A szük­ségletek és a lehetőségek egybe­vetése jelentős eltérést mutatott, a megye gyorsabb felzárkóztatá­sának megalapozott igénye az or­szág nálunk fejlettebb vidékeihez nem jutott kellően érvényre a központi források elosztásakor. Az előterjesztett tervkoncepció ezért visszatükrözi azt a megyei politikai elhatározást, hogy — mivel a rendelkezésünkre álló keretek elfogadhatatlan korlá­tot jelentenek — minden erőn­ket, érveinket latba vetve törek­szünk jobb feltételeket elérni. A tervezés munkaprogramja azonban nem állt meg, s termé­szetesen a nyitva hagyott kérdé­sek mellett is meg kell fogalmaz­ni a következő öt évre szóló főbb elképzeléseket, a gazdálkodás feladatait. Arra törekszünk, hogy a tervkoncepció és szabályozás — sok más tényező mellett — vegye figyelembe: a megye né­pesedési helyzetét és a változatos településszerkezetet; célul tűz­ze az átlagosnál dinamikusabb infrastrukturális fejlődést; az egészségügyi és kulturális ellá­tásban való hátrányaink ne nö­vekedjenek és ennek megfelelően készüljünk a központi szervekkel való terv egyeztetésre; a városok csak az alapellátással követhető népességnövekedésben legyenek érdekeltek és fejlődésüket a vá­roskörnyék településeivel össze­hangoltan tervezzék; a megye tanácsainak fejlesztési célú esz­közeit a kiemelt feladatokra és a társulások támogatására össz­pontosítsa; számoljon a helyi tanácsok önállóságának és fele­lősségének növekedésével; tegye érdekeltté a településeket a he­lyi összefogás erősítésében. Nyitott gazdálkodás Az egységes pénzalap három fő forrásból áll: a szabályozott be-t vételekből, az állami támogatás­ból, és az egyéb, úgynevezett ér­dekeltségi bevételekből. Már a felsorolás jelzi: a gazdálkodás keretei abban az értelemben nyi­tottak, hogy a bevételek egy ré­sze a helyi tanácsok tervezésén, gazdaságszervezői aktivitásán, illetve saját feltárható lehetősé­gein múlik. A feladatokra szám­ba vehető pénz nagyságát azon­MEGKÉRDEZTEK 80 VÁLLALATOT Indítsanak-e Volán gyors járatot Bács-Kiskunban? • Egyik fontos lakossági szolgáltatás a fűtőolaj házhoz szállítása. Archív felvételünk az Áfor kecskeméti töltőraktáránál készült. Július elején beszámoltunk ar­ról, hogy .— az osztrák Schenker AUSTRO EXPRESS-rendszer mintájára — több hazai Volán- vállalat együttműködik darab­áru gyorsfuvarozásában. A meg­állapodás szerint a budapesti, a győri, a miskolci, a pécsi és a szegedi szállítási vállalatok éj­szaka is közlekedtetnek járatokat, Így a kereskedelmi árukat 24 órán belül eljuttatják a címzet­tekhez. Bács-Kiskunban bevezetik-e a közúti árufuvarozásnak ezt a formáját? Egyáltalán: mekko­ra az érdeklődés a darabárus szál­lítmányok gépkocsis továbbítá­sa iránt? EitőI kérdeztük Varga Györgyöt, a 9-es Volán Vállalat teherforgalmi és kereskedelmi osztályvezetőjét. Elmondta, hogy a lakosság ré­szére végzett szolgáltatásaik, kö­zül elsősorban a különböző fű­tőanyagok házhoz szállítása ér­demel említést. Tavaly Kecske­méten, Kiskunfélegyházán, Kis­kunhalason és Baján 47 032 pa­lack gázt vittek a megrendelők­höz. Ez alatt az idő alatt a me­gyeszékhelyen 1 millió 169 ezer liter fűtőolajat szállítottak a fogyasztók lakására. Emellett jelentős része van a 9-es Volán­nak — mint közreműködőnek — a magánerős építkezésekhez szükséges építőanyagok házhoz fuvarozásában Is. A megyei Volán darabáru-fel­vevőhelyein — Kecskeméten, Kis­kunfélegyházán, Kiskunhala­son, Baján, Bácsalmáson, Kiskő­rösön, Kalocsán és Kunszentmik­lóson — ezekben a hetekben is sűrűn fordulnák a teherautók az 5 tonnánál kisebb súlyú, s a 6 méternél nem hosszabb küldemé­nyekkel. Kecskemétről napon-' ta 6—7 járatot indítanak a me­gyébe. Ar. áruk skálája széles. Aj­tót, ablakot, burgonyát, szeszt, (Folytatás a 2. oldalén.) ban alapvetően a központi gaz­daságirányítás által szabályozott források és az állami támogatás határozza meg. A vállalatoktól, szövetkezetek­től származó befizetések zöm­mel a helyi tanácsokhoz kerül­nek, s ezzel régi igény teljesül. A központi szabályozás — külön­böző okok miatt — most is csak kisebb részben felel meg annak az óhajnak, hogy a helyi tanács legyen közvetlenül érdekelt a te­rületén működő gazdálkodó szer­vek eredményességében. Az érde­keltség nagyobb a népgazdaság egészének hatékonyabb működé­sében, ezáltal lehet több a válla­lati befizetés, s az állam is töb­bet fordíthat a közös feladatok­ra. Az új körülmények között egy elismert gazdálkodási szint biz­tonságát tartották elsősorban szem előtt ebben a konstrukció­ban. Említettem, hogy a szabályo­zott bevételek és az állami támo­gatás biztosabban tervezhető források. Tudjuk azonban, hogy ezek még nem érkeztek meg a költségvetés számlájára, s ahhoz, - hogy valóban számolhassunk vele, alapvető feltétel: a termelő szervezetek több értéket termel­jenek és realizáljanak, mert el­osztani, fogyasztásra felhasznál­ni csak ennek függvényében le­het. Sokat és jól kell tehát dol­gozni az életkörülmények javítá­sáért. Gazdálkodó szerveink a többszörösen szorító kedvezőt­len hatások ellenére is hozzájá­rulnak a népgazdaság egyensú­lyi helyzetének javításához, részt vállalnak az egész ország közös feladataiból. Nemcsak megért­jük, hanem természetesen egyet­értünk azzal, hogy a körvonala­zódó népgazdasági tervben a be­ruházásoknál az első a termelő- szféra és a termeléshez szüksé­ges infrastruktúra. Közös jövőnk érdekében ezt kell tenni. Amikor vitatjuk a megye taná­csainak gazdálkodásához tervez­hető állami támogatást, akkor abból indulunk ki, hogy az előb­bi célokon felüli, a lakosság élet­viszonyait közvetlenül megha­tározó ágazatokra fordítható esz­közök területi elosztása tér el nagymértékben várakozásainktól. Azt kérjük, hogy a központi ál­lami döntések formálásakor az eddigieknél jobban, ■ nyíltabban vegyék figyelembe területi érde­keinket, sajátosságainkat, a Du­na—Tisza köze történelmi hát­rányait. A központi célok és a területi érdekek összehangolásá­nak folyamatában „tolerálják” megértőbben az itt- élő lakosság jobb ellátására, a nálunk fejlet­tebb vidékek utolérésére irá­nyuló törekvéseinket. Hadd em­lítsem meg, hogy a társadalmi vita keretéhen az egyik felszóla­ló úgy fogalmazott, ha megyénk agrárgazdasága már évek óta je­lentősen hozzájárul a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének javí­tásához, a lakosság az átlagosnál már régóta nagyobb terheket vállal saját létfeltételeinek job­bításáért, akkor joggal várhatjuk él, hogy aki többet tesz le a kö­zös asztalra, az nagyobb mérték­ben is részesedjék a területfej­lesztés eszközeiből. Ne úgy ni­velláljanak, hogy ahol nagyobb feladatot megoldanak önerőből», oda kevesebb^ támogatást adnak. Kétségtelen, hogy a kiinduló feltételek a központi szervek szá­mításai szerint a megyék átlagá­nál jobb esélyt adnak a további fejlődésre, lehetővé teszik az in­tézmények ellátási szintjének gyorsabb ütemű javítását. Mégis úgy látjuk, hogy a pártértekez­leten elhatározott feladataink­hoz, a lakosság jogos szükségle­teihez és több évtizedes hátrá­nyainkhoz, az elmaradt fejlesz­tésekhez mérve nem kielégitő az állami támogatós mértéke. A me­gye ezért kezdeményezi minden lehetséges fórumon a központi (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom