Petőfi Népe, 1985. szeptember (40. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-16 / 217. szám
1985. szeptember 18. 9 PETŐFI NÉPE # S CÉL: A NYERESÉGTERMELŐ KÉPESSÉG ERŐSÍTÉSE Kosarat adnak Tiszaalpáron A több mint kUenszázéves Ti- szaalpár egyik nevezetessége, hogy a Duna—Tisza közén egyedül itt űzik iparszerűen a kosárfonást, a századforduló óta vagy még régebben. A termékek szépek, a hagyományokat ápolni érdemes — különösképpen ha jól járnak ezzel az emberek és a népgazdaság is hasznát látja. Nos, ez ideig minden feltétel megvan, legfeljebb azt sérelmezik a kosár és fonott bútor készítői, hogy foglalkozásukat nem ismerik el szakmának — s egyet kell értenünk' velük. Az elnök, Varga Ferenc szerint ez az egyik fő oka annak, hogy gondjaik vannak az utánpótlással. — Az ilyen sajátos árut gyártó, kis gazdálkodó egységek hogyan képesek megállni a lábukon mostanában? — kérdem tőle. — Nehezen, sőt nehezebben, mint a nagyobb üzemek. Egyelőre bennünket, kézműiparoso- kat is ugyanolyan szabályozók szerint adóztatnak, mint a gépesíthető termelést végzőket. Gondolok itt az úgynevezett bérarányos elvonásra. Bízom benne, hogy e téren változás következik be, mert ezt a jelenlegi szorítást nemcsak mi, hanem más profilú kézműiparos szövetkezetek sem bírják el sokáig. — A világpiaci Jó pozíciót sikerűit megőrizni? — Sajnos, egyre több a versenytárs, a lengyel, a jugoszláv, a román, a spanyol áru. A kutyás, macskás, ruhás, babás kosarainkra, amelyek eddig megfelelő árért kelendőek voltak, jelenleg nincs vevő. — Üj termékekkel nem próbálkoznak? — Nemrégiben . láthattam egy nemzetközi kiállításon a konkur• Bus Ferencné részlegvezető % minőséget ellenőrzi. (Tóth Sándor felvételei) rencia kínálatát. Nagy sikert aratott például egy spanyol kosár, amelynek vessző helyett kötél füle, azaz fogója van, amelyet a két végén szíjjal erősítenek fel. Gyönyörű darab. Sajnos, mi ehhez hasonló gyártására nem is gondolhatunk. Egyszerűen azért, mert a mi anyagáraink nincsenek még eléggé összhangban a világpiaci árakkal. Amennyiért mi itthon a szükséges kötelet és bőrt beszereznénk, sehol sem ismernék el azt a végtermék árában. Természetesen azért mi is kísérletezünk újdonságokkal, de eddig nem lett belőlük jelentős üzlet. Egyelőre a gazdaságosan értékesíthető hagyományos ter• Tarjányi József, a vezsenyi üzem dolgozója túl a hatvanon is mesterien bánik a fűzvesszővel; képűnkön: Nagy—Békési nevű fotelt fon. EGY SZAVAZATKÜLÖNBSÉG Szakszervezeti tisztújítás a halasi erdészetnél A vállalatoknál, az üzemeknél ezekben a napokban választják meg a szakszervezeti csoportokban a bizalmiakat. Az öt esztendőivel ezelőtti gyakorlathoz képest új mozzanat, hogy több jelöltre is szavazhatnak — titkosan — a tagok. A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kiskunhalasi erdészetének kunfehértói csemetekertjében dolgozó szakszervezeti csoport két jelöltre voksolt. Az erdészet ebédlőjében jöttek össze a szállítómunkások, gépkezelők, hogy döntsenek a bizalmi személyéről. Katona János — a 16 tagú csoport — bizalmija ismertette az elmúlt öt esztendő alatt végzett munkát. Elmondta, hogy brigádjuk 95 százaléka szakszervezeti tag. Három évvel ezelőtt alakítottak szocialista brigádot. Érzik, hogy milyen felelősségteljess munkát végeznek, hiszen a 10 ezer hektáros erdészetben kitermelt fa 90 százalékát ők szállítják rendeltetési helyére. Nemcsak a belföldi igények kielégítését segítik, termékeik fele exportra megy, Ausztriába és Jugoszláviába szállítanak fenyőt és nyárfát papír- gyártás céljára. Gondjuk a géppark felújítása, mert a jelen légi eszközállomány eléggé elavult. Hiány van az alkatrészekben, a munkaszervezéssel sincsenek megelégedve. Szűcs Pezső főbizalmi értékelte a csoport munkáját, elismeréssel szólt az eredményekről, véleménye szerint azonban a munkaversenyben rejlő tartalékokat nem aknázták ki eléggé. Kocsis Vilmos, az erdészet vezetője ígéretet tett, hogy segít megoldani a problémákat, amelyek még nehezítik a munkát. A jelölteket Vasas Józsefné, a központ vezető könyvelője, a választási munka felelőse mutatta be. A közvéleménykutatás alapján Katona Jánost és Kurts Ferencet jelölték bizalminak a tagok. Mindketten gépkocsivezetők. Szorgalmas,, jó munkásai az erdészetnek, családi életük rendezett. A következő mozzanat a titkos szavazás volt, a csoport tagjai némi izgalommal hallgatták a szavazatszámláló Márkus KArolyné eredményhirdetését. Eszerint Katona János egy szavazattal kapott többet, mint Ku- ris Ferenc, így a bizalmi őt lett, helyettese pedig a másik jelölt. Az egy szavazatkülönbség azt is bizonyítja, hogy a két munkatársukat egyformán becsülik a tagok, Katona János ígérte, hogy igyekszik a jövőben is kiérdemelni a bizalmat, Kuris Ferenc pedig hozzátette, hogy erejéhez, lehetőségeihez mérten, minit helyettes, minden segítséget megad a bizalminak. Az erdészetben 12 szakszervezeti csoport bizalmiját választották meg a napokban. Szeptember végéig a választási menetrendnek megfelelően a munkahelyi bizalmitestület első alakuló ülésén titkos szavazással a bizalmiak és helyetteseik részvételével megválasztják a főbizalmit és helyetteseit. liRIty K. Sv. mékek arányát célszerű növelnünk a kínálatban. — Az első félévük hogyan sl. került? — A tervezettnél 2,2 millió forinttal kevesebb volt az árbevételünk, ami négyszázezer forint veszteséget jelentett. Az oka a kényszerű áttérés volt más kosárfélékre. Az említett kutyás és többi kosarat családok készítették, hosszú idő óta. Most karkosárra kellett átállniuk, s ez megmutatkozott a mennyiségben. A veszteséget növelte egy újfajta fonott gyérekszék készítésének túl lassiú bevezetése is. — Lehet pótolni a hiányt? — A vezetőség, hisszük, megtalálta ehhez az utat. Augusztus egytől termelékenységet növelő, ösztönző bérezést vezettünk be. Űj partnert találtunk a gyapjú- forgalmi vállalatban, amelyet mi látunk el kosarakkal, illetve javítunk is neki. Ezenkívül is növelni akarjuk a belföldi értékesítést. Mi magunk, közvetlenül vesszük fel a kapcsolatot áruházakkal, kereskedelmi vállalatokkal e célból. Eddig kizárólag nyugati exportra szállítottunk. — Saját bolt nyitására nem gondoltak még, például Kecske, méten? — Gondoltunk már rá, de az ilyen üzletek, sajnos nem hozzák azt, amit látszólag hozhatnának. Több ilyet néztünk meg közelebbről, de jó esetben is épp hogy elkerülik a veszteséget.. Több évre visszamenőleg ez a helyzet például Sárváron az ilyen szövetkezeti boltban. Nem biztatnak sikerrel a csongrádi társszövetkezet üzletei sem. — Ml hát akkor az alpári háziipari szövetkezet jövője? — A jövő évet tervezve úgy határoztunk, hogy a faipari részleg termelését növeljük, ehhez gépeket szereztünk be. Jók a kilátások osztrák exportra fatálcából. És a másik fontos lépés az, hogy Tiszaugon, az ottani új üzemünkben kosárfonás helyett cipőfelsőrész készítésére rendezkedünk be. Már megállapodtunk erről az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárával. November elsején kezdődik ott a munka. A jelenlegi, visszaeső, kosárkeres- let késztetett bennünket erre az elhatározásra. Mert mindenekelőtt meg kell élnie a szövetkezetnek, a tagságnak. Több lábon állva biztosabbnak látszik a cél: az eredménytermelő képességünk erősítése. Természetesen a vezsenyi részlegünkben készülő fonott bútorok, az alpári kosarak ezután is fontos termékeink maradnak. — Milyen évvégi mérlegre számít? — Nyereségesek leszünk. Az eredmény alakulását havonta ellenőrizzük és az újabb jelek kedvezőek. Az OKISZ-tól kapott támogatás és az elérendő nyereségünk együttesen elegendő lesz ahhoz, hogy ne zárjuk tartozással, alaphiánnyal az évet. A. Tóth Sándor MINDENKIHEZ SZÓL A NÉPFRONT (4.) Megtanulva értékeink tiszteletét,,. Ott maradt abba cikksorozatunk előző része, hogy a közösségeknek meg kell tanulniuk: saját közügyeikben maguk a legilletékesebbek. Ezt valóban tanulni kell, nemcsak szervezeti — jogi, igazgatási, népképviseleti stb. — értelemben, hanem úgy is, hogy a népfront vitafórumai lehetőséget teremtenek az egymás iránti megbecsülés, figyelem gyakorlására, vagyis a ma még sok esetben hiányzó vitakultúra fejlesztésére. Itt ugyanis — és ezt jól bizonyították a júniusi választásokat megelőző jelölőgyűlések — nincsen hatalmi rangsor. A résztvevők híján vannak a társadalmi függés mérlegelésének, azaz valóban „csak” az egymás iránti tisztelet, megbecsülés, azaz a kultúra teremthet, tarthat rendet. Szoros kapcsok Ennek a helyzetnek, s a hozzá kötődő teendőknek az ismeretében már nem kell csodálkozni azon, hogy a népfronttestületeket hol a természet- és környezetvédelem valamennyi lehetséges ügyének, formájának, módszerének Szervezői, felkarolói között találjuk, hol a szülői munkaközösségek újjáválasztása, folyamatos tevékenysége javításának segítői sorában. Az idén, az év elején az aktív keresők 26,5 százalékát tették ki a szellemi foglalkozásúak. Nyomós érv szóL tehát amellett, hogy rétegpólitikai munkájában a népfront az eddigieknél nagyobb gondot fordítson a társadalomnak erre a széles szeletére. Továbbá arra, hogy az országban ötszáz intézményben van nemzetiségi nyelvoktatás — óvodától a középiskolákig —, de egyre nehezebb kellő számú pedagógust találni. A nemzetiségi lakosságot is meg kell győzni arról, hogy tanulja a gyerek a nyelvet. Folytathatjuk a cigánylakossággal. Számuk 380 ezerre tehető. A nők foglalkoztatása — és ebben a népfrontnak is rengeteg aprómunkája van — ötvenszázalékos, a férfiaké majdnem teljes. Minden második gyermek ma már óvodába jár, a tankötelezett ko- rúaknak a fele már 14 éves korban el is végzi az általános iskolát. Mindez -lényeges haladás a korábbiakhoz mérten. De: még mindig 30 ezer ember él telepeken ... Ezeken a telepeken az egyetlen „közember” gyakran a helyi népfrontbizottság tagja. Neki kell meglelnie a szó nem könnyű útját, módját. Szerzőség nélkül Valaki úgy fogalmazott: az a szép ebben a mozgalomban, hogy szinte ismeretlen az „én”. Helyette a „mi” létezik. S valóban, ' lehetetlen eldönteni, kihez fűződik helyben — és országosan még inkább — egy- egy javaslat, terv, tett. Ám szerzőség nélkül is örömmel vállalhatja magáénak a mozgalom az olyan tényeket, mint hogy ma már négy nemzetiségi nyelven rendszeresen műsort sugároz a rádió, a televízió; jelenleg már 472 ezer hektárt tesz ki a megkülönböztetetten védett természeti értékek területe; a nemzeti jövedelem másfél-két százalékát fordították a nyolcvanas évek első felében környezet- védelemre; 4500 új' általános iskolai tanterem épült meg négy esztendő alatt; a házi szociális gondozásban részesülők száma ötvenezer felett van ... Csak ez utóbbinál maradva: felkutatni a rászorulókat, gondozót találni, népfront- és vöröskeresztes aktivisták nemes, közös dolga, sok-sok aprómunka eredménye. Kifogyhatatlan a teendőkből, a vállalható közügyekből a mozgalom. A polgári pereken belül évente majdnem százezret tesznek már ki a családjogi perek, a gyermekek 4,5—5 százaléka tartozik a veszélyeztetettek. csoportjába, a széthullóban lévő vagy már szétzüllött családoknál legtöbbször a népfront gyermek- és -ifjúságvédelmi albizottságának aktivistái az egyetlen '— és sok durva elutasítást tűrő — látogatók... Gyakori az aggodalom, túlságosan? sok mindenben vállal, visz szerepet a népfrontmozgalom. Ami igaz, hiszen ott volt, van a lakóterületi sportegyesületek kialakításánál ... Számuk ma már kétszáz felett van. A nyugdíjasok hatvan szá-. zaléka rendszeres egészség- ügyi ellátásra szorul, illetve tavaly a lakossági szolgáltatásoknak az 59 százalékát a kisipar teljesítette. De a kistelepüléseken elemi igények kielégítésére sincsen mód, szembetűnően sokan adják vissza az iparűzésre szóló engedélyt ... E gondok csökkentésére is sokat tesz a mozgalom. Többet ér az aranynál gokat tapasztalt népfrontbizottsági elnök fogalmazott úgy, hogy az okos szó többet ér az aranynál, hasonlóan a folyamatos figyelem, a következetes cselekvési készség is. Bizony, igaz. Sokszor igazolódott; az anyagi forrásokat megsokszorozza a közös böl- -csesség, a célok, a feladatok közös kiválasztása, az együttes cselekvés. Ennek a logikai — politikai! — rendszernek az alkalmazásában van a népfrontmozgalom ereje. Másra, igaz, nem is nagyon támaszkodhatna, de hát ez éppen elég. A legjobb, a legerősebb, amire támaszkodni lehet. (Vége) Mészáros Ottó VÖRÖS PÉNTEK, 1905 Választójogi küzdelmek a századfordulón Nem volt ellentmondásoktól mentes hálánk történetének az a korszaka, amelyben a munkásság első jelentősebb megmozdulásaira sor került, köztük a szeptember 15-én éppen nyolcvan éve történt eseményre, amikor 150 ezer főnyi munkástömeg tüntetett Budapesten a választójogért. Ezen az úgynevezett „vörös pénteken” valójában egy politikai tömegsztrájk volt a fővárosban. Erről a korszakról írta Ady: „Megtudtuk, hogy a magyar parlamenti gyerekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széli Kálmán har- matozó pattanására, pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire, Obskúrus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsiA 33. Kanizsai írótábor A jugoszláviai Vajdaságban. Kanizsán, a József Attila könyvtárban, a múlt héten szerdán ünnepélyes keretek között nyílt meg a 33. Kanizsai Író tábor, amely csaknem egy hétig tartott. Költők, írók, képzőművészek, újságírók, kritikusok, esztéták es könyvkiadó vállalatok képviselői jöttek el ezúttal is, mint minden évben az immár hagyományos alkotói seregszemlére a 900 éves, a ma már bátran mondhatjuk: történelmi Tisza-panti városba, hogy kicseréljék alkotói gondolataikat. s nem utolsósorban a műveik kiadásával járó gondjaikról tárgyaljanak a kiadókkal. A könyvtár előcsarnokában elhelyezett emléktábla megkoszorúzása után tárlaton mutatták be a vajdasági ruszinok báború utáni könyvtermését, másnap pedig Helena Kanjuh képzőművész kiállítása után, este az Amatőrszínházban a vajdasági ruszinok irodalmi estjének pompás műsorát élvezhette a nagyszámú közönség. Csütörtökön délelőtt a nép-' kerti gyógyfürdő kistermében előadások hangzottak el Jugoszlávia nemzetei és nemzetiségei irodalmi hagvomá- nvainak ápolása címmel, utána1 pedig fogadás volt a Szocialista Szövetség elnökénél a más köztársaságokból és a Koszovó SZAT-iból, valamint a külföldről érkezeti literé torok, külföldi irodalmi egyesületek. írószövetségek képviselőinek tiszteletére. Az írói seregszemle harmadik napján író—olvasó találkozások voltak a munkásszervezetek dolgozóival és a kanizsai általános és középiskolai diákokkal. Este az AmatőrszínháZban költői est volt, a fasizmus feletti győzelem 40. évfordulója jegyében. A gazdag műsor keretében megemlékezték az elhunyt neves. írókról, közöttük is Műnk Arthurról. a vajdasági magyar irodalom egyik kiválóságáról, megalapozójáról. Szombaton délelőtt a FÓRUM könyvkiadó vállalat plénumán vitaindító felszólalásokban megtárgyalták az irodalmi alkotások kiadásában jelentkező gondokat, s rögzítették jegyzőkönyvileg, az írók. költők észrevételeit, javaslatait a jövő könyvkiadásával kapcsolatosan, nem utolsósorban az írói honoráriumokról szóló kifogásokat. Este író—olvasó találkozó volt Kanizsa község településein. vasárnap pedig ünnepélyes fogadáson látta vendégül az írótábor résztvevőit Tímár László,' a községi képviselőtestület elnöke. Az 1985. évi Kanizsai Irótábor záróakkordjaként közős ebéd volt a Tisza-parti halászcsárdában. Jövőre a 34. írótáborozás ugyancsak szeptember első félében les« a száz év híján 1000 éves, patinás városban, a Tisza-parti Kanizsán. Vass Imre bonganak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban.” Erről az időszakról vélekedett így Ignotus is: „Soha a magyar parlament belső kérdésekben olyan egyértelmű nem volt, mint e legdühösebb marakodása napjaiban. Közjogiakban késhegyre állottak egymással szemben a pártok, de a Darányi munkástörvényeit egyforma lelkesedéssel szavazták meg”. A parlamenti egység hátterében ez a gondolat húzódott: mindent, csak az általános választójogot’ne! Ennek fejében még a nemzeti követelések szószólója, a függetlenségi párt is hajlandó volt lemondani követéléseinek teljesítéséről. Amikor a választójogi küzdelem széles méreteket öltött, a szociáldemokraták elvi nyilatkozatban hirdették: „Kimondjuk a politikai tömegsztrájk előkészítését. Ne elégedjünk meg . a határozat kimondásával. Készítsük elő a magyar munkásság történelmi jelentőségű nagy harcát”. Sokan a szocialista forradalom fenyegető szelét érezték a levegőben, bár a mindössze reformokra törekvő szociáldemokrata párt ezúttal is csak a választójogi küzdelmekre buzdított. Ennek ellenére az aggodalom kompromisszumos javaslatot szült: Kristóffy belügyminiszter kidolgozta a követeléseket csak szerényen tükröző választójog-tervezetét, amely szerint választó lehet minden 24. életévét betöltött írni—olvasni tudó magyar állampolgár férfi. Ez a választók arányát 4,5 százalékról mintegy 15 százalékra emelte volna. Távol volt tehát a küzdelmek eredeti céljától, a szociáldemokrata párt azonban ezt is jónak látta támogatni. így történt meg, hogy amíg a szociáldemokrata küldöttség a képviselőház elnökével tárgyalt, az Országház téren hatalmas tömeg tüntetett a választójog mellett, jelezve, hogy a szociáldemokrata párt reformtörekvéseit messze meghaladó energiák halmozódtak fel a munkástömegekben. A» SZDP vezetői nyilvánvaló»» nem tudtak mit kezdeni ezekkai az energiákkal: a nagybirtok- rendszer felszámolása, a független állam megteremtése, • nemzeti kisebbségek követeléseiért folyó harc helyett következetesen az általános, titkos választójog fokozatos elérésér»' igyekeztek korlátozni a munkás-., ság politikai harcát. Ezt tartották a további sikeres küzdelmek előfeltételének, s változatlanul ezt tekintették fő törekvésüknek az 1907 októberében új erőre kapott sztrájkok és tömegtüntetések idején, még 1912. május 23-«, a „vérvörös csütörtök” után is. A szociáldemokrácia harcai, bár nélkülözték a politikai tisztánlátást és súlyos tévedéseket tükröztek, az utókor értékelés« szerint mégis tiszteletre méltóak. Amint azt Horváth Zoltán, a csaknem húsz év'e elhunyt neve» történész írta a Magyar század- forduló című művében, az ország demokratizálásáért folyó harc részeseiről: „Ha meggondoljuk, hogy « küzdelem 'ilyen hatalmas ellenfelek ellen az egyre mélyebb válság felé közeledő dualista Osztrák—Magyar Monarchia keretén belül, a soknemzetiségű birodalom rendi maradványaival és megoldatlan belső ellentmondásainak egész tömegével terhelt történelmi helyzetben és egyben a mo- nopoltőkés-imperialista korszak kifejlődésének nemzetközi légkörében indult meg, akkor némi képet alkothatunk magunknak arról, hogy milyen hősi elszántság, milyen fanatikus hit tölthette el azokat a tömegeket és egyéneket, akik-e harcot vállalták”. A századforduló választójogi küzdelmeiről minden bizonnyal ebben a szellemben kell megemlékeznünk. Szöghy Katalin
