Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-12 / 188. szám
) ' ; ________■__________________________________________\__________ LÁ TSZÓLAG TÁVOL, MÉGIS KÖZEL gamz^íhB Együtt a hazai ipar gondok sail' nagyvállalataival Ha egy átlagos Báós-Kiskun megyei olvasó tudomást szerez olyan nagy iparvállalataink gondjairól, mint például a Ganz-MÁVAG, nemigen érzékelj közvetlenül a dolog jelentőségét, hiszen a Duna—Tisza közén élő ember hangulatát hagyományosan inkább a mezőgazdaság terméskilátásai befolyásolják. Könnyen kimutatható pedig az összefüggés a hazai ipar általános helyzete és szőkébb hazánk gyárainak, gyáregységeinek eredményei között. Mivel a megye munkaképes lakosságának több mint felét a szóbanforgó népgazdasági ágazat foglalkoztatja, nem árt megvizsgálni, milyen hatással lehet egy-egy ipari üzemünk gazdálkodására, az említett nagyvállalatok teljesítménye. A Ganz Villamossági Művek bajai gyárának idei első féléves eredményeit elemezve iskolapéldáját 'láthatjuk az említett összefüggéseknek. Amikor betoppantam hozzájuk, Svecz Zoltán műszaki főmérnök egy telexen érkezett sürgős táviratot szorongatott a kezében, kissé bosszúsan azon töprengve, hogyan is lehetne az abban foglaltakat mielőbb teljesíteni. Ez látszólag roppant egyszerű felada.t, hiszen nem kell egyebet tenni, mint néhány dolgozónak abbahagyni a munkát.- _ — Az alexandriai villamosokhoz készülő szerelvények gyártásával álljatok le — küldi át a papírlapot illetékes kollégájának, s közben látszik az arcán, hogy nem örömmel adta tovább a felszólítást. Beszélgetésünk során készségesen beszámolt a gyár termelési adatairól, de végig úgy éreztem, szí-: vesebbeh töltené az idejét valami kellemesebb dologgal. — Tevékenységünket — mivel nem önálló vállalat vagyunk — kétfelé kell választani. Az első csoportba azok a vasútbiztosító és felvonóvezérlő berendezések tartoznak, amelyeket külső megrendelőknek szállítunk. Itt a vizsgált időszakban 262 milliós termelési tervünkből 258 millió forint értékű áru fel is készült. A lemaradás tehát minimális, mondhatnám szóra sem érdemes, hiszen december végéig .még könnyen behozható, ha a szükséges importanyagok időben megérkeznek. Munkánk másik fő .»észét a vállalatunk budapesti központjában tovább- ■»zerelésre kerülő vasúti jármű-, troli- és villamos-, alkatrészek, részegységek alkotják. Ezen a területen jelentős a lemaradásunk, az év első hat hónapjára tervezett 50 milliós termelésből csak mintegy 27 millió vált valóra, összesen tehát az első félévi 312 milliós elképzelésből 285 millió valósult' meg, ami nemcsak a tervezettnél kevesebb, hanem visszaesés a tavalyi év hasonló időszakához képest is, amikor kishíján 300 millió forintos termelésről számolhattunk be. Ennél is fontosabb mutató a nyereség, de nyilvánvaló, hogy az árbevétel elmaradása rendszerint ezt is negatívan befolyásolja. — A továbbszerelésre átadandó gyártmányoknál mi a lemaradás oka? — Az egyik az, hogy új termékekről van szó, ame- lyek„.bevezetése .sohasem zökkenőmentes. Az előbb érkezett telexutasítás egyike az ilyen zökkenőknek,' le kell állni egy bizonyos alkatrész gyártásával, mert kiderült, hogy jelenlegi formájában nem megfelelő, át kell tervezni. A nagyobb baj azonban az, hogy budapesti törzsgyárunk nem is tudott volna ezekből többet fogadni. Az NDK és bolgár exportra készülő csuklós trolibuszokhoz az Ikarus megren• Csuklós trolibusz áramszedőjének vizsgálata a Ganz Villamossági Művek bajai gyárában. (Méhes! Éva felvétele) dőlésére gyártjuk azok villamos berendezéseit. Ha az Ikarus lemarad, ez hátráltatja a törzsgyárunkat/' ők pedig bennünket. Hasonló a helyzet azokkal a berendezésekkel is, amelyeket a Ganz-MÁVÁG-nak villanymozdonyokhoz szállítunk. — A felsoroltak okoznak-e kapacitáskihasználási, foglalkoztatási gondokat? — Nálunk nem. Ugyanis mi is kiadunk egyes dolgokat külső vállalkozóknak, s ezt most lecsökkentettük — s ezzel a főmérnök be is fejezte, amit a gyár első félévéről mondhatott. Felhívtam-telefonon Nánai Tibort, a Ganz Villamossági Művek termelési igazgatóját, érdeklődve, hogy a bajai gyár hibáztatható-e a lemaradásért, s akozott-e gondokat a törzsgyárnak? — A lemaradás tény, de ezért a bajaiak nem hi- báztathatók. Vállalatunk nem tudta teljesíteni első féléves tervét, jórészt az Ikarus és Ganz-MAVAG nagyobb mértékű lemaradása miatt. Az előbbitől nem kaptuk meg a trolikat, utóbbitól pedig a vasúti kocsiszekrényeket — fejtette ki álláspontját Nánai Tibor. r* fyWtvalószínűleg nem teljes. Annak érzékeltetésére azonban úgy gondolom alkalmas, hogy itt, Bács-Kiskun megyében — látszólag távol a hazai ipar nagy üzemeitől —. nem függetleníthetjük magunkat az ágazat jelenlegi gondjaitól, s —a magunk érdekében és módján — részt kell vállalnunk a feladatok megoldásából is. Bálái F. István HA ITTAS A HAJÓSKAPITÁNY A felrobbant Döntött a Legfelsőbb Bíróság Három évvel ezelőtt, a késő esti órákban egy lakásban felrobbant és kigyulladt egy Videoton Color Star típusú színes televízió. A tűz átterjedt az egész lakásra, a berendezési tárgyakra, még a falak és az ajtók is tönkrementek. A helyreállítás 318 ezer 482 forintba kerüli, és ennek megtérítéséért az Ingatlankezelő Vállalat a Keravill Kiskereskedelmi Vállalat ellen pert indított.. Az előbbi ellen azért, mert a televíziót ott vásárolták. Mint kiderült, a tűz bekövetkezésekor a készülék két és féléves volt, ami tartós használati cikknél nem nagy idő. A televízióból csak roncsok maradtak, ezért egyértelműen nem lehet tudni, mitől gyulladt ki. Az azonban megállapítható íróit: az 1974— 1980 között gyártott Videoton Co- ior Star típusú színes tévékészülékek tűzbiztonsági szempontból nem érték el az akköri műszaki •zfnvonalat. Kigyulladási (robbanó s-} veszélyességük nagyobb volt. és most is nagyobb az azóta eltelt időben gyártott készülékeknél. Az Ipari Minisztérium közlése szerint (és kezdeményezésére) a Videotop a Color Star készülékek által okozott tűzesetekkel kapcsolatban vizsgálatot végzett. Ennek során megállapította: valószínűleg túlbiztosítás miatt gyakrabban okoznak tüzet, mint a más típusúak. Ezért intézkedés történt a forgalomban levő készülékek megfelelő karbantartásáról^ a Videoton pedig 1980-ban beszüntette gyártású- teát. } A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a tűz elharapódzá- sában a lakás bérlője is hibás, mert a televíziót hosszabb időn át felügyelet nélkül üzemeltette, bekapcsolva hagyta. Ezért az IKV követelését csak 50 százalékban találta megalapozottnak, és ítéletében a Videotont 164 ezer 376 forint megfizetésére kötelezte. ♦ A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság a Budapest és egy ' közeli város között közlekedő vi- zibuszon alkoholszondával ellentelevízió őrizte a hajó személyzetét. A szonda elszíneződött, ezért mindnyájukat vérvételre előállították. A hajó kapitányánál a véralkoholvizsgálat 1,48 ezrelék értéket mu~ tatott ki. Mint kiderült, déli 12 órától es|e fél 8-ig három üveg sört és egy deci bort fogyasztott. Két társa is alkoholos állapotban volt. A kapitányt ittas járművezetés miatt pénzbüntetésre' ítélték. ezenkívül a gépi meghajtású vízijármű vezetésétől egy évre eltiltották. Egyben fegyelmi büntetésül elbocsátották. A határozat szerint azzal, hogy a vízibuszt ittasan vezette, és beosztottjai is ittasak voltak, megszegte a hajózási, valamint a belvizi szolgálati .szabályzatot. A legsúlyosabb fegyelmi büntetést- az is indokolta, hogy alkoholfogyasztás miatt. igen sok halálos kimenetelű üzemi baleset történt, sőt az eset előtt egy ittas hajóvezetés tömegszerencsétlenséget okozott. A fegyelmi büntetés hatályon kívül helyezéséért a hajóvezető a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely kérelmének részben helyt adott, és a büntetést egyévi időtartamra — változatlan alapbérrel — fedélzetmester-i- munkakörbe való áthelyezésre' változtatta. Ezt egyebek közt azzal indokolta, hogy a rendőrjárőr szerint az alkoholfogyasztás ellenére a vezető teljes cselekvőképességgel rendelkezett. Hasonló panasz korábban nem volt ellene. Ezért az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetés túl súlyos. A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a vállalat a munkaügyi bíróságon keresetet nyújtott be, de elutasították. Törvényességi óvásra azonban az ügy a-* Legfelsőbb Bíróság elé került, amely az elbocsátásról szóló fegyelmi büntetést helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a hajqvezető nemcsak beosztottjai italozását tűrte el, hanem saját ittasságával a Rábízott utasok életét, a nagyértékű vízibusz épségét és a víziközlekedés rendjét veszélyeztette. H. E. Műtrágya félmillió hektárra Hét biokémiai társulást alakított taggazdaságainak részvételével a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat, az IKR. A Hódmezővásárhelyen, Városföldön, Sárváron, Enyingen, Marcaliban, Szentlőrincen és Szerencsen létrehozott üzemekben szusz- penziós műtrágyát gyártanak majd. Az átlagosan évi 50 000 tonna kapacitású telepek építésére . az IKR versenytárgyalásokat hirdetett, illetve hirdet. Hódmezővásárhelyen és Városföldön már megkezdték az új fo- lyékonyműtrágya-keverő üzemek építését. Sárváron pedig ebben a -hónapban látnak munkához. Az első három telep a jövő esztendő második félévében kezdi meg a termelést. A további négy üzemihez most .készítik a kiviteli terveket, építésüket 1987 tavaszán kezdik meg. A hét társulásnak együttesen. 64 mezőgazdasági termelőszövetkezet, 10 állami gazdasági és 3 AGROKER Vállalat a tagja; Az IKR nemcsak irányítja a társulásokat, hanem csaknem 60 százalékos arányban az anyagi terheket is viseli. Egy-egy szusz- penziós műtrágyaüzem beruházási költsége átlagosan 70 millió forint. Amikor 1987—88-ban már mind a hét üzem termel, akkpr az IKR bábolnai referenciaüzemével együtt .a nyolc telepen együttesen 400—450 e^'er tonna szusz- penziós műtrágyát állítanak elő évente. Ez a mennyiség félmillió hektárnyi terület műtrágyázásához elegendő. Az új üzemekben 26 változatban készítik a, három hatóanyagú folyékony műtrágyát. A biokémiai központok gépi berendezéseinek 90 százalékát hazai váíllalátoktól szerzik be, a fennmaradó hányadot pedig KGST-piaeról vásárolják. A fo- lyékonyműtrágya-keverő üzemektől az iparszerű kukoricatermelő jeözös vállalat 260 tagországában mindenekelőtt a gobanahozamok növekedését várják. Az IKR szakemberei a taggaz- gazdaságok tanácsokat is adnak. 1985, ggmmas töm NÉPE • l A lakásárak ugrásszerűi emelkedése régóta irritálja a lakásra várókat és nem véletlenül. Mert, ha csak tízszázalékos növekedés is volt egyik évtől a másikra, az több százezer forint költségnél már tetemes summát tett ki. , Ezért is fogadták nagy várakozással az emberek az épités- ügyi tárca év eleji bejelentését. hogy az idén a lakások ár- szintjének növekedése nem lesz , májasabb 6 százaléknál. A féléves mérleg után még nehéz megjósolni, hogy sikerül-e az év végéig ezen a határon belül maradni, mindenesetre az építők erre törekednek. A legfontosabb garancia az Y hogy az építési piac versenyé- . nek erősítésével egyidőbén a lakásépítés továbbra sem- tartozik abba a szférába, ahol a kereslet—kínálat szigorú törvényei i uralkodnak. Érdemes ezt a megállapítást egy kicsit boncolgatni, mert minél pontosabban érthető az összefüggés, annál világosabb: nem pusztán elhatározás kérdésé, hogy hány százalékkal növekednek az árak. j Ha most a lakásépítőket nein kötné a hatóságilag megszabott — úgynevezett maximált — ár. akkor az építtetők pénztárcája, éretné meg a szabad árnak a lakás teljes árát növelő hátáéit. A maximált ár elismeri ugyan az építők éa anyagok költségének emelkedését. de nem háríthatnak toLakásárak vább mindén árváltozást a vásárlókra. Ha nem szabályozná hatósági ár a vállalatok és a szövetkezetek lakásépítését, a tételes számla benyújtása után a megrendelők nem győznének csodálkozni, hogy a szerződés megkötése óta mibe kerül egy kád. egy fürdőszobai csaptelep. mennyit emelkedett a csó-; vek, burkolatok ára. Most ezek 20—40 százalékos növekedését nem érzik teljesen a vásárlók, mert az építőknek kell kigazdálkodniuk. Ez az oka annak, hogy a kötött lakásár nem biztosít nyereséget (hanem inkább ráfizetést okoz a vállalatoknak). é$ így egyre kevésbé tudják finanszírozni a lakáshoz vásárolt ipari termékek árnövekedését. Az építési piac felügyelőinek még egy ideig be kell látniuk, hogy felemás viszonyok uralkodnak: egyfelől versenyhely- zét alakult már ki (például a mélyépítésben, az egészségügy< létesítményeknél és a nagy ipari beruházásoknál), másfelől viszont tovább él a hatósági árszabályozás. Mert. ha most felszabadítanák a lakásárakat, az biztosan növelné a végösz- szeget; és ezt nehezen fogadná el a közvélemény. Még akkor is, ha a gyakor- • lat már- igazolta: a verseny hosszabb távon csökkenti a* árakat. De csak akkor, ha a kereslet—kínálat úgy kerülhet egyensúlyba', hogy az ország lakásépítő-kapacitás elegendő lesz az évenkénti 70 ezer otthon felépítéséhez. Mert amikor ez megtörténik, nemcsak verseny alakul majd ki a vállalkozó szervezetek között, hanem ennek nyomán a ' költségeik ésszerű csökkentésében is érdekeltté válhatnak, mivel csak így maradhatnak verseny- képesek'. Az építés többi ágában már hatnak a gazdaságirányítás új eszközei, és ezek bizonyítják, hogy a verseny hosszabb távon az építtetők érdekét szolgálja. Ahhoz, hogy az építők ígérete valóság legyen &9 év végén, arra is szükség van. hogy a lakásokhoz felhasznált ipari termékek árnövekedése ne haladja meg jelentősen a 5—0 százalékot. Ha ezt a népgazdaság számára oly fontos célkitűzést teljesítik az iparvállalatok. akkor hosszú évek után elmondhatjuk, hogy 1885 fordulatot hozott az építőipar történetében. Síikon Katalin ZSÁKBAMACSKÁT VEGYÜNK? Ha dinnye, legyen édes! 0 A kecskeméti Zöldért raktáráruházban nagyság szerint válogatják a görögdinnyét. (Soma László felvételei) köteles a vásárló kívánságára a dinnyét lékelni és annak ízlelését tehetővé tenni. Kifogás esetén a vásárló a görögdinnye megvételére nem kötelezhető! A rendeletből tehát egyértelműen kiderül, hogy lékelni kell, a* már megint más kérdés, hogy kinek mi az édes, ahogy az is: mit ettünk, ittunk a kóstolás előtt. Mert egy vaniliafagylalt után minden keserű,' egy pohár sör után pedig édes. Sokan csalhatatlan szakértőnek tartjuk magukat, úgy vélik, a kopogtatásból, a szár állapotából következtetni tudnak, mit rejtőt héj. Nedelkovics Antal, a Zöldért kecskeméti raktáráruházának vezetője évente több száz tonn* dinnyét minősít, tehát kiváló ismerője a nagyra nőtt csemegének. — A jő dinnye legfőbb ismérve á megfelelő nagyság és a fajtára jellemző szín. Nem mindig az óriásira nőtt dinnye az édest A kopogtatásból lehet a héjvastagságra, az' érettségi fokra, a víztartalomra, a belső szerkezetre, az esetleges „hússzakadásra" következtetni. Ha a szár vágásfelületén egy kis fehér gyűrűt találunk, akkor bízhatunk abban, jé lesz a dinnye. Egyébként az édes dinnyének legalább 7,5—9,5 százalék cukrot kell tartalmaznia. A lékelésnél. ügyeljünk a magvak sziliére, amelyeknek a sárga fajtáknál sötétbarnának, a pirosnál pedig majdnem feketének kell lenniük. Ezután jöhet a kóstolás ... Mit lehet mindehhez hozzátenni? Mint vásárló, felvértezve a szabályzó védelmével, s a kapott jótanéccsal, előbb válogatok, kopogtatok, csak azután lékeltetek és. f I Csauner Péter Van, aki lékel, van, aki nem Idén az Időjárás „megtréfálta” a dinnyét is. A megszokottnál hosszabbra nyúlik szezonja. Árulnak görögdinnyét pirosat, sárgát, toj ásdad alakút, gömbölyűt, egészben, szeletelve, piacon, üzletben, utánfutóról, ponyváról és még sorolhatnánk tovább hogyan, fni módon. Ezért még nem késő szót ejteni az egyik, talán legtöbb vitára okot. adó gondról, a lékelésről. Van kereskedő, aki lékel, van, aki nem. Ha megkóstolta, már meg kell venni! — mondják másutt. — Lékelhetünk, avégy nem?1 —^kérdeztem Besenyői Zoltántól, a Kecskeméti Városi Tanács kereskedelmi osztályának főelőadójától. — Igen — bocsátotta előre. — De idézem pontosan a belkereskedelmi miniszter 2/1975/26. számú állásfoglalását, amely hivatkozik a kistermelőkre is kötelező érvényű MSZ. 11910—80 orszájgoa szabványra. Eszerint mind az I., mind a II. osztályú görögdinnyének frissnek, egészségesnek és élvezhetőén édes ízűnek kell lenni. A görögdinnyének a szabványban meghatározott tulajdonságai csak ízleléssel ellenőrizhetők, ezért valamennyi, fogyasztók részére görögdinnyét értékesítő kereskedelmi egység, így a kistermelő is, •'A dinnye, áras nélkülözhetetlen eszköze a lékelőkés.
