Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-05 / 182. szám
POZSONY—BUDAPEST Könyvtárak együttműködése • A pozsonyi Egyetemi Könyvtár Liszt-pavilonjának korszerű zenei stúdiója. Pozsonyból, a több mint négyszázezer laikost számláló forgalmas nagyvárosból a középkori Mihály-kaput átlépve teljesen más világba kerülünk. A város e részén az embert nem zavarják az autók és villamosok, ahol nyugodtan el lehet beszélgetni, ahol kávé, főtt kukorica és fagylalt illata száll a. levegőben. Ebben a nyugalmas környezetben találjuk az Egyetemi Könyvtárat is, a Szlovák Szocialista Köztársaság legnagyobb univerzális tudományos könyvtárát. A könyvtárat évente mintegy félmillióan látogatják, könyvállománya mintegy kétmillió kötet. Az Akadémia alapítója A könyvtár és a budapesti Országos Széchényi Könyvtár közötti együttműködés gyökereit már az ősi ház homlokzatán olvasható felirat is hirdeti: itt volt egykor a magyar országgyűlés háza. — A magyar országgyűlés egyik ülésének résztvevőit ezen a korabeli olajfestményen is láthatjuk — mondja a könyvtár igazgatója, Vincent Kútik. — A festményen Széchenyi István is látható, aki ebben a teremben bocsátotta először közre javaslatát egy magyar tudományos akadémia létesítésére. Ezért is nevezték el a budapesti nemzeti könyvtárat az ő nevéről. Szlovákiai naptárak Lapozgatunk a két könyvtár között 1975 óta megkötött együttműködési szerződések között. Ezek olyan kitételeket tartalmaznak, mint az, hogy közösen kell keresni az értékes, régi nyomtatványok restaurálásának új útjait, a régi térképek, zeneművek, a munkás- és kommunista mozgalom stb. pótolhatatlan dokumentümanyagai tanulmányozásának lehetőségeit. Az együttműködés konkrét eredményeit ismertetve Vincent Kútik igazgató egy tiszteletre méltó vastagságú fóliánsot mutat, amely a „Szlovákiai naptárak” feliratot viseli. — Ezt a bibliográfiát, amely a szlovák nyelven megjelent naptárakat mutatja be a legrégibb időktől egészen máig, a Széchényi Könyvtár együttműködése nélkül nem tudtuk volna kiadni. A do- kumentumanyagok túlnyomó többsége ugyanis az ő gyűjteményeiben szerepel. Hasonló a helyzet a régi bibliográfiai kiadványok ,— értékes régi nyomtatványok, a tizenhatodik századból származó szlavikai kiadványok — terén is. Gyakran dolgozzuk fel — s ismét a baráti magyar könyvtár segítségével — az egykori középiskolák évkönyveit is, amelyek gyakran olyan tudományos munkákat is tartalmaznak, amelyek sehol másutt nem jelentek meg. Liszt Ferenc emlékezete A Széchényi-ikönyvtár dolgozói viszont gyakran keresnek fel Pozsonyban egy — könyvtárakra nem jellemző intézményt, — a Liszt Ferencről elnevezett zenepavilont. Ez az akusztikai szempontból tökéletesen szigetelt, hifi technikával felszerelt stúdió kiválóan alkalmas zenei felvételek hallgatására. Ebben a festői rokokó épületben az akkor kilencéves Liszt koncertezett. Ma is hangversenyeket és más rendezvényeket tartanak itt. Liszt és Pozsony baráti kapcsolatát- hirdeti. az itt működő Liszt Társaság, amely e nagy művész örökének szlovákiai népszerűsítéséről gondoskodik. Munkásmozgalmi dokumentumok — A Széchónyi-köriyvtárral fenntartott együttműködésünk nagy része a munkás- és kommunista mozgalom kezdeteinek dokumentálását öleli fel, — teszi hozzá V. Kútik. — Mindkét könyvtár gyűjti, restaurálja és nyilvánosságra hozza a munkás- mozgalom történetéhez kapcsolódó korabeli felhívásokat, brosúrákat és újságokat, s védi azokat. Mivel ritkaságnak számító, értékes példányokról van szó, közös kartotékokat vezetünk róluk. M. K. 1985. augusztus 5. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Szi! Csá! Villanásnyi hangokat hallunk: Szil, Csá!, Cső, Csocsi! Talán űrlények szálltak le közénk, s az ő gépeik hán^eff aktusait halljuk? Nem, ez nem fantasztikus élmény, hanem mindennapi földi valóság.' Diákok zúdulnak ki az iskolából, s az ő hangjuk röppen így. Tudniillik: elköszönnek egymástól. Szidják őket a felnőttek, sőt néha a pedagógusok is, mondván, csak sziszegnek, csácsognak, tisztességes és értelmes köszönés helyett. Felgyorsult korunkban jellemző szóalkotási mód a szórövidítés. Főleg az egyébként is dinamikus ifjúsági nyelvben. A köszönési formákban követhető nyomon a leglátványosabban, illetve a leghallhatóbban - ez a folyamat. Például ebben a szósorban: szervusz — szevasz — sziasz — szia — szi! De nemcsak a rövidségre való törekvés „faragja” a szavakat, hanem a játékosság és a változatosság iránti igény is. Érdekes, az oké most elsősorban a kisiskolások, sót az óvodások körében divatos. Ennek az angol szónak a következő magyarított és játékos változatait használják gyerekeink; diákjaink: okés —■ ocké — okszi. A rádiókabaré egyik adásából szinte már másnap átvette az ifjúsági nyelv az ott elhangzó tréfás köszönést: „Csók a család!” Ezt aztán gyorsan-játékosan megrövidítették: csóka — csocsi! Ezeknek a hangalakoknak valóban nincs olyan konkrét, egyértelmű jelentésük, mint a jó napot vagy a viszontlátásra köszönéseknek. De ez tartalmi ürességet is je- • lent? Nem! A nyelvi elemek funkcióváltozásáról van szó. Nem a gondolatközlés a cél, hanem az érintkezés alaphelyzetének „nyitása”, illetve „zárása” — hangjelekkel. (Hogy milyen szorosan kapcsolódnak e szavak a konkrét helyzethez, jelzi az: önmagukban nem utalnak csak a találkozásra vagy az elválásra. Mindkét szituációban használhatók). • Van bennük érzelmi erő is. A beszéddallam tetszetős megszólaltatását halljuk. Például: „szi-óóó”, „cso-csiii”, „csá-ááá”! Új (hang)színt hoztak tehát ezek a szavak a diáknyelvbe — nyelvünkbe. Baj csak akkor van, ha a fiatalok válogatás nélkül mini denütt és mindenkinek így köszönnek. Erről szoktassuk le őket, s ne a friss, játékos szóteremtésről! K. Á. VIDÁM FILMFORGATÁS CSOPAKON MAUPASSANT Csöpi dollárhamisítók után nyomoz # A rendező Bujtor István Horesnyi Lászlót instruálja. 125 éve született a francia klasszikus 1850—1893: negyvenhárom év története Guy de Maupassant élete, a klasszikus francia író, a Gömböc, a. Szépfiú, Az, örökség, az Egy asszony életének alkotójáé. Egy karrieré, egy korszak hű festőjéé. Guy de Maupassant egy normandiai kisnemes és egy irodalomrajongó, emancipálódott asz- szony gyermeke, aki nagyon hamar arra ítéltetett, hogy külön utakon járó — magyarán: elvált — szülők fiaként nőjön fel érzékenyen, s ide-oda csapódva élje át ezt a korszakot. Apja is, anyja is kispolgár. Apja Párizsban, anyja Normandiáiban. Apja kis- tőzsdés, anyja Flaubert régi jó ismerőse, a művészet szerelmese. Maupassant szülőföldje lakóinak, a normandiai halászoknak, parasztoknak és kisnemeseknek az életét elkerülte, húszéves koráig épp csák belekóstolt: ekkor Párizsban a tengerészeti, aztán a kulturális minisztérium hivatalnoka lett — rövid katonáskodás után. A katonáskodás nem is volna érdekes, ha nem a francia—porosz háború, a kommün idejére esne. Az utána következő majdnem egy évtizedes hiva- talnokoskodás a kispolgári lét gyakorlása. Ugyanakkor — Gustave Flaubert, az anyai jóbarát révén — az írói mesterség elsajátításának is a korszaka. Verseket, elbeszéléseket, karcolatokat, drámákat ír úgy, hogy Flaubert hétről hétre megbírálja őket. Legalábbis így a legenda, az írói följegyzés. Majd elkövetkezik a Zolával való megismerkedés. Hat fiatal, aki mind-mind Zola rajongója, csütörtökönként Zolánál találkozik, elhatározza, hogy elbeszélés-gyűjteményt ír az 1870—1871-es francia—porosz háborúról. Maupassant története a Gömböc. Illés Endre azt jegyzi meg róla, hogy mélyebbet, szélesebbet lehet ugyan még alkotnia, de remekebbet már aligha. A Gömböc esztendeje 1879. Maupassant ekkor huszonkilenc éves. Otthagyja fiatal írótársait, s ezután egyedül magának, azaz művészetének él. Ez az, ami egy karrier története. A gömböcből, a Szépfiúból, elbeszéléseinek tiszteletdíjából lakást, inast, jachtot, függetlenséget vásárol, amely azonban — miként Illés Endre rámutat — csupán egy jómódú korabeli ügyvéd életével vetekszik. Egy jómódú polgáréval. Egy liberális polgáréval. Mert Maupassant körülbelül az. Hazafi, akinek legnagyobb élménye a szégyenletes vereség 1870—71-ben, a gyáva, a nagyhangú kispolgárok, az élvhajhász nagypolgárok, a lejárt idejű grófok, az ál „szocik” veresége. Az undor, a kétség járja át Maupassant írásait — csak talán a szegények, a normandiai parasztok, halászok azok, akiknek felmentést ad. A második császárság, a harmadik köztársaság kiábrándultja, aki már sem a császárságban, sem a köztársaságban nem hisz, de egyelőre az új erőkben sem: új erőt ugyanis nem lát, legföljebb — mint írtuk — a szegények tisztaságát. Ám a nem balzaci freskó, a nem balzaci tükör, a maupassant-i finom valóságlátás és remeklés nem kevés. Nemcsak kora, az egyetemesebb idő művésze is a 125 éve született író. Gy. L. BOCS A K MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Amerikai utazás „Fúj már a tavaszi szél, elszakad minden kötél. Nem baj, ha elszakad minden kötél. Van még egy pótkötél...” Tisztán csengő gyermekkórus hangja száll a Balaton felett. Szalagról szól Freinreisz Károly dala, de a vitorlásiskola gyermekei is énekelnek, miközben mesterük, Csöpi — Bujtor István — a kötéldobásra tanítja őket. — Figyelem, felvétel! — hangzik a szokásos figyelmeztetés: majd: — Csapó 290! — a -Kozák László, azaz Purczi bácsi nagy léptekkel fut a partra és kiabál: — Csöpi! Csöpi! Drót van! — Bujtor—Csöpi egy csónakból érdeklődik: — Mi van? Drót van, de titkos — kiáltja Purczi bácsi úgy, hogy talán még a szemközti siófoki parton is hallható. — Jól van, jövök, — mondja Csöpi, mire a partról Fakan Balázs dramaturg közbeszól: — Nem jövök, hanem megyek. S megcsinálják újra, helyesbítve. Bujtor István a Pogány Madonna és a Csak semmi pánik után harmadik játékfilmjét, Az elvarázsolt kastélyt forgatja, ö írta, rendezi és természetesen ő a főszereplő, a Csöpi nevjű rendőrtiszt, nyomozó, aki már az első kockákon szétvert egy kocsmát a benne lévő huligánbandával együtt, s emiatt megint fegyelmit akasztanak a nyakába. Ám hiába van felfüggesztve, ami- . kor egy kastélyban egy banda százdollárosokat hamisít, odahagyja kis tanítványait, áz ifjú vitorlázókat, és bekapcsolódik a nyomozásba, a bűnözők üldözésébe. Azt talán nem is kell mondani, hogy nyomozása — számos bunyó és más veszélyes kaland után — meghozza az eredményt, s gyermek és felnőtt néző egyaránt megnyugodva mehet haza a moziból. Ez persze még egy kicsit odébb van, a filmet még forgatják. Kitűnő segítőkkel, munkatársakkal dolgozik Bujtor. Operatőre Illés György, aki a mai ifjú és a derékhadhoz tartozó operatőrgárda tanítómestere, számos világhíresség nevelője, társa a munkában az ifjú Baranyai László. Ott van az örök rivális rendőrtiszt alakjában Kern András, ott van Avar István, az új főnök, a kapitányság vezetője, mert az előző film óta a Zenthe Ferenc játszotta rendőrkapitány nyugdíjba ment, és most tanácsadóként tér vissza. Bánhidi László, az öreg kópé Matuska bácsi formálója, sajnos, örökre elment, helyette született meg az' újabb öreg, Purczi bácsi figurája, aki szabálytalankodó autósokat zsarol fotókkal. Ezt játssza Kozák László. S ott van Basilides Zoltán, még még sokan más színészek, köztük Frajt Edit, Horesnyi László, Hunyadkürthy István, ők alkotják a bűnbanda vezérkarát. Ott van sok-sok gyerek, akik a valóságban, meg a filmen is egy vitorlásiskola tagjai, s velük van az apróka új segítő, a Topplinónak becézett kislány, polgári nevén Kristály Barbara, akit még a léggömb kosarából is kidobnak a gonoszok, de semmi baj, mert Csöpi ott is meg tudja menteni. Kaland, látvány, bátorság, humor a legfőbb összetevői a filmnek az alkotók szándéka szerint. Az év végére talán megláthatjuk, a szándék miként valósult meg. / B. M. ■ (1) Leninvárosban, a TVK egyik műhelyében ismerős arcú fiatal férfi törli a homlokát. Amolyan „trógerolós” munkát végez. ikis fizetésért, váltott műszakban. éjszaka is, kitéve kis és nagy főnökök hangulatának, ké- nyének-kedvének. Ide ugorj, oda ugorj... És ő ugrik. Mi mást tehetne? Nemrégen az ő egyetlen panaszszavára egész kollektíva ugrott, nemrég az ő kérése volt a parancs. Akkor is itt. a TVK-ban dolgozott, de csak névleg. ö volt a hetvenes évek egyik legsikeresebb magyar sportolója olimpiai, VB- és EB-érmek egész sorának tulajdonosa. Alig több mint tíz éve. pontosan 1974-ben futott be a világ élmezőnyébe ez a páratlanul tehetséges, rendkívüli adottságokkal rendelkező, hihetetlenül laza izomzatú és robbanékony súlyemelő. Kőszegi György. Mindmáig ő a sportág utolsó magyar világcsúcstartója. .Alig húszévesen, Jerevánban szakította a rekordot. saját testsúlyának több mint kétszeresét. 1975-ben már világbajnoki ezüstérmes, aztán az olimpiai dobogó második fokára is feláll, 1977-ben is ő a legsikeresebb súlyemelőnk, még a következő évben is tart a sorozat.... Aztán, ereje teljében megtorpant. ' A visszaesés — furcsa mód — egy amerikai utazással kezdődött. A magyar csapat, velük Kőszegi Gyuri, no meg jómagam is az Egyesült Államokba indultunk, világbajnokságra. Idézek akkori naplómból: SZEPTEMBER 29. Két nappal a gépre szállás előtt kiderül: a magyar válogatott tagjainak nem sikerült szállást biztosítani az indulás előtti éjszakára Budapesten A csapatból csak egyetlen versenyző lakik a fővárosban — Ba- czakó Péter — így azután a vezető edző meghagyja versenyzőinek, hogy mindenki jöjjön október 1-én a Ferihegyre — ahogyan tud. Jönnek is. Ahogyan tudnak., Két legnagyobb esélyesünk, a lepkesútyú olimpiai, világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes Kőszegi György, valamint az Euró-' pa-bajnoki második helyezett Száraz László az ország távoli pontjáról Leninvárosból kel útra Kőszegi gépkocsijával. Sietnek... Nem csoda! Hiszen aznap indul a gépük Frankfurt felé és még ugyanezen a napon át is kell repülniük az óceán túlsó oldalára. Egy vízmosáson megcsúsznak, s a kocsi teljes sebességgel az árokba rohan, négy—öt bukfencet vet, totálkáros lesz. ök maguk csodával határos módon, no meg a biztonsági öv jóvoltából, amely azért alaposan felhorzsolja a bőrüket, megússzák. A rendőrséget persze meg kell várni, a szükséges formaságokat el kell intézni. Röviddel a gép indulása előtt érnek be Ferihegyre. Budapéstről azért még valamennyi en elindulnak. (Igaz, egy másik EB-érmes itt látja utoljára bőröndjét, amelyben egyik nélkülözhetetlen 'felszerelése, speciális betéttel ellátott cipője is lapul ...) Frankfurtból azonban már csak néhánynak sikerül folytatni az útját. A beszóló irodában a PAN AM képviselője közli: egyetlen magyar név sem szerepel az utaslistán. Dr. Tóth Dezsőnek, a csapat vezetőjének elfogy a türelme, az asztalra csap. a kísérő katona reflexszerűen a fegyveréhez nyúl... Az erélyes fellépést követően öt magyar súlyemelő felszállhat a gépre, a többi — marad.” Ma sem felejtem: Itt Frankfurtban valamennyien — vezetők, versenyzők, kísérők, újságírók — azon voltunk, hogy mielőbb fel- szálljimk a gépre, hogy mielőbb az óceán túlpartján legyünk, túl a formaságokon, elfoglaljuk helyünket a< szállóban... Senki nem tudta, mi vár rá. ha itt marad. Mikor, melyik járatra kap végül helyet. Ismétlem: csak öt hely volt. Érvek és ellenérvek csatáztak, ki szálljon fel, végül döntött a leg- logikusabb megfontolás: menjenek azok, akiknek legelőbb kell a dobogóra lépniük. Menjenek a ..kicsik”. Kőszegi Gyuriék és menjen a vezető edző. Nekem rendben volt a jegyem, én mehettem volna, de a csapatvezetők meggyőztek: adjam át a helyem, az eredmény fontosabb annál, mint hogy időben Pestre érjen a tudósításom. Miután az én jegyem is a többiek közé került, egy csomóba. az egyik csapatvezető kezébe, nem volt lehetőségem az ellenvélemény kifejtésére. Kőszegi Gyuriék felszálltak a gépre — mi ott maradtunk. Bosz- szúsan, reménytelenül. Akkor kezdődött a csodák sorozata. (Folytatjuk) t
