Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-09 / 186. szám

\ 1985. augusztus 9. • PETŐFI NÉPE • 5 Táncostábor Adonyban öt év óta figyelem a Duna-melléki szö­vetkezeti táncegyüttesek életét. Bőven volt alkalmam meggyőződni róla, hogy a terme­lőszövetkezetek, az áfészek milyen bőkezű mecénásai a kultúrának. Manapság, amikor a tanácsok ■— szinte kivétel nélkül — elzár­kóznak az amatőr művészeti együttesek sok­sok forintot felemésztő működtetésétől, a kö­zös gazdaságok azok, aihelyek a falvakban, városokban áldoznak erre. A dicséretre méltó gondoskodás megnyil­vánulása, hogy a Duna két partján készülő tánccsoportok évről évre lehetőséget kapnak fenntartóiktól, hogy nyáron közös táborozá­son vegyenek részt. Mindig más-más helyen, hol a jobb, hol a bal parton... A HAGYOMÁNYT NEM HAGYJÁK! A közösségi élet felsőiskolája í • A szalkszentmártoniaknak különösen sokat segí­tett az idei tapasztalatcsere. Értői legyenek a folklórnak A csoportok vezetőkoreográfu­sa, a táborvezető Wünstsch Lász­ló szerint: az ilyen együtt, éteket a táncpedagógiai módszerek ha­tékonyabbá tétele, valamint at, intenzív néprajzi, művészettörté­neti ismeretterjesztés érdekében szervezik. Az amatőr művészeti közösségek tagjai ugyanis az év­közi — legtöbbször tanulás vagy munka mellett vállalt — próbá­kon számos itáncformát és pép­dalt tanulnak. A koreográfus ázonban azt'szeretné, ha a fiata­lok nemcsak használói, hanem értői is lennének annak, amit si­került nekik magas színvonalon elsajátítaniuk. Itt, a hat nap alatt több idő van a beszélgetés­re; rá lehet kérdezni a dolgokra. A válaszadók között a hazai tánc­oktatás és néprajztudomány leg­jelesebb képviselői vannak. Jól ismert vendég itt Vásárhelyi László, Falvay Károly és Ols- vai Imre — hogy csak az ismer­tebbeket említsem. Fontos az is — mondta Wünstsch László —, hogy az egymástól csak néhány kilométerre, a szomszéd falvakban dolgozó együttesek a táborokban találkozhatnak. Meg- fsmejjhetik 'egymás munkáját; ta-. nulhatnak egymástól, sőt fegyTaj-" ta egészséges rivalizálás is meg­figyelhető: kik a legjobb tánco­sok, ki mennyit fejlődött az el­múlt évben. Az összekötő kapocs természetesén a folklór. A jeles ^szakember egyébként maga gyűjtötte össze a közép- dunatáj legjellegzetesebb tán­cait, népdalait. Színesíti a , prog­ramot, hogy az e vidéken * élő nemzetiségiek is otthonra talál­hatnak a közösségben. Hogy ez az „otthon” vonzó, mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy az NSZK-beli Gerlingenből is érke­zik vend égegyüttes minden év­ben. Itt van az igazgató is... Idén az adonyiak vették át a táborgazdák stafétáját a hartaiak- tól. A tavalyi és a mostani ven­déglátókon és az NSZK-ból jött táncosokon kívül Szalkszentmár- tonból, Mezőfalváról, és Dunaúj­városból érkeztek együttesek. Többen az utánpótláscsoportjaikat is hozták. Az ideális környezet­ben, közvetlenül a Duna-parton épült sátorvárosban szalkszent- mártoni és hartai fiatalokkal be­szélgettem. .. Damásdi Sándor, a Dunai Vas­mű villanyszerelője már veterán­nak számít itt, hiszen a tizenegy nyári telájkogg Jtógül,^ nyolcon [‘reszt vett. -QÍiái .rarngiaosr, a szalk- szentmártoni szövetkezetieknél a csoport vezetője. — Minden találkozó izgalmas és érdekes — mondta. — Válto­zatosak a programok, tartalma­sak a tábortűz melletti viták, ta­pasztalatcserék. Ez a tábor a mi közösségünknek nagyon jól jött. Most eviokélünk ki a válságból, amely a generációváltozásból adó­dott, és időszakonként mindegyik művészeti csoport megszenvedi. Nekünk nagyon fontos a jó han­gulatú együttlét, egymás megis­merése, hiszen a megújult társa­ság most alakul közösséggé. Az lenne jó, ha a szövetkezetünk ve­zetői közül velünk lenne valaki. Szalkszentmártonban a csoport megalakulása annak köszönhető, hogy a szövetkezet elnöke — ak­kor még — a próbákra, sőt a föl­lépésekre is eljárt... — Mi meghívtuk a hartai ál­talános iskola igazgatóját csalá­dostul — vette át a szót Iván Já- nosné, a hartai táncosok irányí­tója —, el is jöttek. Nem lehet iga­zán elmondani, hogy mit is je­lent ez a legfiatalabb csoporttár­sainknak. A vezető pedagógus je­lenlétével igazolva látják a tanu­lók: érdemes a táncpróbákra jár­ni, az erőfeszítést elismerik. Élni, éltetni — Mi tetszik a táborban? — kérdeztem' Pinczel Eszter kun- szentmiklósi gimnazistától. — Nehezen lehetne összefűzni a „legeket...” Jók voltak a sport- versenyek, a budapesti kirándu­lás, az előadások, hasznosak a táncházak. Laci bácsitól görög, szerb és dalmát táncokat is ta­nulhattunk és a gerlingeniek Ku­korica-polkája is tetszett. Csak a tavalyi tábori technikus, Né­meth József vidám reggeli éb­resztői, hangmontázsai hiányoz­tak. Együtt él a táborozókkal nap mint nap a nyolcvanhárom éves Pájer György. Ma is aktív táncos az adonyi csoportban. — En az apámtól tanultam az első lépéseket, de igazán az együt­tes tagjaként szerettem meg a táncot. Most is kölcsönösen ta- nitgatjuk egymást a fiatalokkal. Kedden a szőlőhegyi pincémnél, most meg itt... Én is tanulok tőlük, ők is tőlem. Ez az élet rendje, az „igazi" iskola ... A ré­gi tánc, dal így él tovább. Vál­tozik, alakul az atyák tudomá­nya a fiúk, lányok ajkain, lábain. Hagyomány, nem hagyjuk... Farkas P. József BOCSÁK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek A színész, aki túlélte (2) Mielőtt a történtekbe mé- lyednink, kerékbe tört pályájá­nak fordulatainál időzünk. „Sze­rencsés vagy balszerencsés vol­tam. Az események ritkán ala­kultak úgy az életemben, aho­gyan a dolgok logikája sierint alakulniuk kellett volna.” O maga is . jazz-zongoristának készült, mint ez a bizonyos Ver­non ... Tizennégy éves korától játszott és énekelt, aztán felvették •0 Színművészeti Főiskola prózai szakára. 1963-ban végzett, Deb­recenbe került. A szokásos ska­tulya: „Magas, jóképű fiatalem­ber kell7 Harsányi!" Amikor ,Szolnokra hívták — énekes, ze­nés szerepre, amelyben még zon­gorázni is lehttett — őrömmel mondott igent. Attáncolt a köny- nyű műfajba. Az első táncdal­fesztiválon már milliók szomor- kodtak vele az „Isten veled, szo­morúság" című dalon, amelyet a közönségszavazatok juttattak to­vább. 1967-től az Operettszinház tagja lett. De az igazi sikerek a nyolcvanas évek elején jöttek. — Későn érő típus voltam — mondja. — Az utóbbi években viszont robbanásszerűen kezd­tem betörni. Külföldön isi Ügy kezdődött, hogy egy impresszárió éppen akkor, éppen azt a darabot jött megnézni Pestre, amiben én is játszottam és neki pont egy ilyen figurára volt szüksége.,. Egyébként is kezdett divatossá válni az a stilus, az a szerepkör, amelyet betöltöttem, és divatos­sá vált a korosztályom is! Négy ausztrál, két amerikai meghívás következett ét számos fellépés német nyelvterületen, öt hónap a Theater an der Wienben... És sikerek idehaza! Két szerepem volt, a harmadikra, a legkedve­sebbre készültem éppen. Egy kétszemélyes amerikai musicalt kezdtünk próbálni... Igen azt, amelyikben Vernont alakítottam volna, t amelynek szövegpéldá­nyát magammal vittem arra a végzetes útrp is... Az előbbinél lényegesen gyor­sabban, szinte lázasan pattan fel, Íróasztalához siet, egy pakta- métát vesz elő. A musical szövegpéldányát. — Emlékszel annak a végzetes napnak a dátumára7 — Hogyne emlékeznék! Az órá­ra, a percre... Mindenrel 1983. október 22-e volt. Vidéki fellépés­re hívtak. Én nem is akartam az­nap elmenni arra a haknira. Üres JÖVŐRE MINDEN KÖZÉPFOKON Számítástechnika-oktatás Az Országos Pedagógiai Intézet vitaanyagában olvashatjuk: „... a számítástechnikai alapművelt­ség az általános műveltség szerves része”. Majd alább: „A számítástechnikai és mikroelektronikai eszközök újifajta technikai-tárgyi kultúra hordozói. Ezt a kultúrát a technikai és az általános emberi kultúrába beilleszteni, alapelveit az általános mű­veltség részévé tenni — az iskola feladata”. Sokféle szerep Magyarán: a számítógép és a számítástechnika diadalmasan és visszavonhatatlanul bevonult az iskolába, mert a jövő felnőttje aligha lehet meg a számítástechnikai ismeretek minimuma nélkül. Legalább olyan szinten kell majd értenie a számí­tógép kezeléséhez, mint ma a hang- vagy a kép­magnóéhoz. Ez a kijelentés első olvasásra talán túlzásnak tű­nik. Ha azonban alaposabban belegondolunk abba, milyen gyorsütemű napjaink technikai fejlődése, nyilvánvaló, hogy az ezredfordulóra a számítógép már Közép-Kelet-Európában is mindennapi hasz­nálati tárgy lesz. Szerepe lesz még a magánháztar­tásókban is, a gyárakban, irodákban, intézetekben pedig mérhetetlenül megnő a munkája. Váljék általánossá! Teljesen szükséges és reális tehát a Művelődési Minisztérium célkitűzése: „1990-ig a középfokú ok­tatási intézményekben váljék általánossá a számí­tástechnikai alapismeretekre való felkészítés”. Ehhez a célhoz már megtettük az első'lépéseket. Talán furcsa is, ha leírjuk: nálunk a számítástech­nikai oktatás kezdetei a hatvanas évekbe nyúlnak vissza. Akkor kezdődött meg — a szakoktatásban — a kísérleti jellegű képzés. Például: 1966-ban már speciális ügyvitelfeépesítési és szervezési osztály lé­tesült. Azóta persze már jóval előbbre tartunk. Minősé­gi változást jelentett, amikor az 1982—83-as tanév végén a gimnáziumok, a szakközépiskolák és az önálló igazgatású szakmunkásképző iskolák HT— 1080, illetve ABC—80 típusú iskolai számítógépeket kaptak. Jelenleg az említett iskolákban összesen 1528 számítógép áll rendelkezésre, s az intézmé­nyek több mint harmadában 2—1 gép, tíz százalé­kában pedig ötnél is több működik. Az 1984—85-ös tanévben átlagosan 265 tanulóra jutott egy gép, s ez nemzetközi összehasonlításban sem megvetendő arány. A célt tekintve a gépek korszerűsége is meg­felelő. Természetes azonban, hogy mind mennyisé­gi, mind minőségi szempontból a továbbfejlesztés a cél. Szakkörök és táborok A számítógép-ismeret, illetve a számítástechnika alapjait ma lényegében a szakkörökben sajátítják el a tanulók. A jövő útja azonban kétségtelenül az, hogy a számítástechnika oktatása szervesen be­épüljön a tanórák rendjébe. Mivel azonban az öt­napos tanítási hét egy-egy napján az óraszámok amúgy is túlságosan nagyok, arra nincs lehetőség, hogy a számítástechnika önálló tantárgy legyen. Éppen ezért a Művelődési Minisztérium tavaly no­vember 30-i határidőre „az általános műveltség ré­szét képező számítástechnikai alapismereteknek a különböző közismereti és a megfelelő szakmai tan­tárgyak tanterveibe való, koncentrikus rendszerű, átfedések nélküli „beépítésére” kért javaslatot. A javaslat elkészült, azt a pedagógusok és a szá­mítástechnikai szakemberek megvitatták, s éppen napjainkban juttatják vissza az Országos Pedagó­giai Intézethez, hogy a végleges dokumentumokat az 1985/86-os tanév végéig kidolgozzák. Ezek alap­ján az 1986/87-es tanévben — felmenő rendszerben — valamennyi középfokú iskolában megkezdődhet a számítástechnikai alapismeretek oktatása. M. I. XII. SZÁZADI KOTTAKÓDEXEKTŐL A NÉPI HANGSZEREKIG Két kiállítás a Zenetörténeti Múzeumban A .budai várban, az egykori Er- dődy-palotában megnyílt az MTA Zenetörténeti Múzeuma. Először Bartók fogalmazta meg a zene- történeti múzeum fontosságát. Bartók is, Kodály is hangsúlyoz­ta. hogy a zenei alkotómunka és a zenetudomány művelésével azo­nos fontosságú feladat a zene népszerűsítése, a zenei ismeretek' terjesztése. Bartók és Kodály megállapításai óta hazánk zenei nagyhatalommá küzdötte fel ma­gát. Bár az országos gyűjtőkörű zenetörténeti múzeum már 1969- ben megkapta a hivatalos műkö­dési engedélyt, mindeddig nem volt tényleges zenetörténeti mú­zeumunk. Hiszen a nem-publikus anyaggyűjtés — helyesebben a csak verbálisán publikálható is­meretek — csupán szűkehb kör részére jelenthetnek ismeretszer­zési lehetőséget. Semmiféle mu­zeális tevékenység nem nélkülöz­heti a szaros közönségkapcsolatot. Az újonnan átadott múzeum első eseménye egy állandó és egy időszakos tárlat megrendezése. Az ünnepélyes megnyitón Kertész Lajos .szólaltatott meg Liszt-mű­veket egy Beregszászy-zongorán. Ki volt Beregszászy Lajos? Aki e nevet sosem hallotta, az is átfogó képet nyerhet személyéről, jelen­tőségéről e tárlaton.. Az 1817-ben •Békésen született Beregszászy a zongorakészítést Temesváron. Pes­ten, Hamburgban. Londonban és Bécsben tanulta: sokoldalú tevé­kenységet fejtett ki a magyaror­szági hangszergyártás fejlődése este után vágytam, de' egyik kol-, légám, aki már elvállalta a fellé-' pést és nem tudott elmenni, fel­hívott telefonon: ugorjak már be helyette. Mondom: nem megyek, gyerekek, nem kell nekem ez az egész, fáradt vagyok, hullafáradt. „Ha nem jössz, akkor semmi ér­telme, akkor nem tudnak két fel­lépést csinálni." Végül beleegyez­tem. Két kocsival indultunk, a mögöttünk jövőben Karda Beáék ültek. Velem Boros Dezső és Bocskai Csilla, két táncdalénekes, és az ismert zongorista, Idrájnyi Iván utazott. Idrányi... ötven alatt, azt hiszem negyvennyolc éves, két kisgyerek apja volt... Csilla vezetett, amikor felbukkant az az örült ámokfutó. Szemben velünk, a mi sávúnkon jött, mint később kiderült: 160-as sebesség­gel, úgy, hogy már semmit sem lehetett tenni... Csilta abszolút vétlen volt ...A szembe jövő ré­szeg volt, ráadásul egy másik ko­csival valami üldözőversenyt ví­vott ... Ez a másik az előzésso­rozat után még be tudott vágni a sorba, de a mi őrültünk már nem. Győr előtt, a 114-es kilométerkő­nél történt... Itt akár három ko­csi is elférne egymás mellett, mi két kerékkel még le is tértünk az útról, hogy elkerüljük az ütkö­zést, hiába, ő annyira kisodródott. Pillanatra elhallgat. Megpróbál higgadt maradni, de láthatóan fel- rázzák az emlékek. (Folytatjuk) Üzenetet várnak a kozmoszból rolta a világhírű Bösendorfer cég is. A másik, nem kevésbé döntő munkásságé hangszer gyárió. Schunda Vencel József ténykedé­sét is láthatjuk a tárlaton. Mú­zeum körút—Magyar utca sarkán levő egykori gyárát láthatjuk metszeten egy árjegyzéket a gyá­rából, saját kezű eladási levelét, s egyéb dokumentumokat, A múzeum állandó tárlatának címe: A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon. Látni az állandó kiállításon ko­rabeli hangszereket, különlegesen artisztiikus nemes darabokat: közis­mert, és a nagyközönség által most először megtekinthető festménye­ket. színes metszeteket, amelyek zenélő alakokat, a muzsikálás szokásainak alakulását örökítet­ték meg. Egy tárlóban osztrák- magyar katonakarmester öltözéke tetőtől talpig, eredetiben. Különteremben a magyar népi hangszerek. Jó részük ismerős, hála a tömegkommunikált népze­netörténeti előadásoknak — és t hagyományébresztő muzsikusok­nak. együtteseknek. A magyar zenetörténet-kutatás napjainkban 130 teljes zenei kó­dexet 800 hangjegyes töredéket és 65 kottás bejegyzést ismer. Az időszakos kiállítás a magyar kö­zépkorból származó hetven ere­deti kottakódex-töredéket tesz közszemlére. Lenyűgöző és gyö­nyörűséges a szerzetesek leírta, kvadrátformájú kottajelzés, a magyarországi hangjegyírás kez­deteitől (a XII. század elejétől) a XV. századig használatos rögzí­tési mód. P. G. • Űjra várják a kozmoszban keringő, Vega űrszondák fe­délzetén lévő, magyar talál- mányú műsze­rek jelzéseit a Központi Fizi­kai Kutató In­tézet részecske- és magfizikai kutatói. Műkö­dés közben el­lenőrizhetik az űrszondák 1 va­lamennyi fe­délzeti műsze­rének működé­sét, Az egyik ilyen eszköz a mikro-számító- gépes tv-rend- szer, amely fel­deríti és auto­matikusan kö­veti a Halley- üstököst, fel­vételeket készít róla. Képűn­kön: a jelzése­ket fogó para­bolaantenna. J9 A kiállítás részlete. érdekében. A tárlaton olajportré­ja látható, s egykorú újságcikkek. A Zenésze ti Lapok 1867. február 24-i címlapjának cikke Beregszá­szy Párizsi Világkiállításon ara­tott sikeréről számol be,, 1846— 79-ig tartó pesti működése idején három nagy jelentőségű találnu > nya volt; egyik szabadalmát „Sys­tem Beregszászy”-ként megvásá­.äÄf:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom