Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-08 / 185. szám

1985. augusztus 8. PETŐFI NÉPE • 5 SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK Vadvirágok Az asztalomon paraszti csokor, Bazsalikom, viola, szarkaláb, Szemet vidító, kedves, egyszerű Mezei tarkaság. Három napja itt áll a csokor, De csak ma vettem észre a szelíd Virágok tiszta, jó lehelletét És boldog színeit. (Részlet Tóth Árpád Bazsalikom című verséből.) Jut-e időnk, van-e lehetősé­günk rácsodálkozni az élet apró szépségeire? Hogy reggel megáll­junk a vadvirágok előtt» s meg­lássuk a rajtuk megcsillanó har­matot? Fotósunk arra hívja föl a figyelmünket: erdőben, réten járva érdemes lehajolnunk. (Straszer András felvételei.) A színész, aki (1) Egy musical szövegpéldá­nyát forgatom. Első lapjain sö­tét foltok éktelenkednek. Vérfoltok. A színész ujjat rajzolták rá nemrég... ....... Első jel. A színen hang­versenyzongora. Reflektorfény irányul rá. A zongoránál egy negyvenéves zeneszerző, Vernon ül..." Ez t a szerepet, a negyvenéves jazz-zongorista szerepét, Vernont — Harsányi Frigyes már 1983- ban eljátszotta volna. De musical helyett drámát irt számára az élet. Amikor találkoztunk, nem­csak én figyeltem a népszerű énekesszinész tekintetét, hanem ö is az enyémet. Mintha azt. ku­tatná: észreveszem-e rajta a vál-. tozást? Furcsa véletlen, hogy éppen utolsó fellépéseinek egyikén lát­A Varázsfuvola, először Változatos közművelődési programot ígér a sza­badtéri játékokra utazóknak a Dóm téri rendezvé­nyeket népszerűsítő — a kecskeméti nyomdában előállított — magazin. Az'elmúlt pénteken — a Va- rázsfuvola bemutatója előtt, a délutáni vonatérke­zés és az előadáskezdés közötti bő két órában szíve­sen megnéztem volna egy-két kiállítást. De szeret­tem volna látni Makovecz Imre világhírű épület­terveit a November 7. Művelődési Házban. Az elő­zetes szerint 3 óráig várta a látogatókat. Zárva ta­láltam Keserű Ilona, Szathmáry György tárlatát csakúgy, mint a II. Szegedi Táblaképfestészeti Bi- ennálét. Az új könyvtártól is elriasztott az itt kü­lönösen illetlenül pongyola felirat: a csodapalota nyáron csak délután 5 órától „üzemel". A Tisza sze­rencsére nyitva tartott, a Fesztivál ételbárban-is ta­láljam szabad helyet, jókedvre hangolt a megszé­pült belváros. Csaknem telt nézőtér Várta az első szegedi sza­badtéri Mozart-bemutatót. A Varázsfuvolát Katona József születési évében komponálta a halálos beteg zeneszerző. Éppen száz esztendeje jutott el a pesti operába. Jelmezes szereplő intésére emelte magasba kar­mesteri pálcáját Oberfrank Géza. Talán az előze­tesben jelzett „tágabb dimenzió” jegyében az ifjú főhőst a széksorokból vonszolták (?!) a színpadra, vagyis a tisztelt publikumnak megmagyaráztatott: rólunk szól a játék, szíveskedjenek belenézni a né­zőjáték tükrébe, ha tetszik, ha nem. Mi is megél­hettük, átélhetjük a Schikaneder szövegkönyvét dú­sító vágyakat, kínokat, megpróbáltatásokat, gyö­nyöröket, fájdalmakat. Zavartak az előadást meg­megakasztó — kérem, itt minden meg van magya­rázva — gesztusok. Minden műalkotás rólunk szól! A Varázsfuvola tételei, eszméi pedig érvényesek, ha úgy tetszik időszerűek, míg ember él a Földön. Ezért kedvetlenítettek Kari Heinz Erkrath és Oberfrank Géza rendezők magyarázgatásai, feszélyezett az ak­tualizálás suta szándéka. Ha jól észleltem és érzé­keltem, akkor a szegedi tolmácsolás szerint Sarast- ,.ro, az ész, a felvilágosodás, a jóság tündöklő meg­testesülése is elvárja, megköveteli alattvalói hódo­latát, az ő birodalmában is elfogadott az erőszak. Szerencsére az ilyen történetieden — ha egyáltalán használható ez a kifejezés a mesejátékról szólván — utalások csak felületi szeplők „a mindenség édes ütemét" idéző muzsikus remekművén. „Csendes siker”, írta hajdanán utolsó leveleinek egyikében Mozart a mű bécsi fogadtatásáról. Így tu­dósított volna a Tisza-parti színházból Is. A lehetetlent kísértette a vállalkozás. A filozofikus szöveg minden szava fontos. Hallhatók-e a tömör párbeszédek az utolsó sorokban? A nagy terek hal­ványítják a kamarajelenetek hőfokát, bensőséges- ségét. Ráadásul Forray Gábor díszlettervező képze­letét visszafogták kőszínházi beidegzettségek. Hiá­nyoltuk a templomháttértől, a modern technikától ösztönzött fantázia villódzását, a varázslatokat. Rendezők és szereplők érdeme: az összehangolt, lelkes, közös játék. A nagy létszámú, dekoratívan mozgatott, öltöztetett (jelmeztervező: Vágó Nelly) énekkart Molnár László tanította be. Csavlek Etel­ka (Pamina) és Gregor József (Sarastro) énekesi és színészi teljesítményét éreztem a legmeggyőzőbb­nek. A fiatal Bándi János (Tamino) széphangú, te­hetséges művész, de olykor bizonytalankodott, eről­ködött, alakításában csak néha észleltük lángok és vizek veszedelmét leküzdő szenvedélyét. Iván Ildi­kó, mint Az éj királynője kellemes meglepetés volt. Andrejcsik István Papagenókérit kapott megérde­melt tapsot. (Énekhangja erősítésre szorul és nem­csak az ő alakítását rontják operettes gesztusok.) A tárgyilagos elbírálást a satnya technika nehezíti. Az indokolatlanul változó hangerő, a fémes csengés nem vált az előadás előnyére. Szabó Lőrinc így jellemezte Mozart muzsikáját: „... Varázsfuvola / varázsjáték, te, tündér mámo­ra / hitnek, reménynek: árnycsík a falon / a nagy fényben, s a szívben nyugalom / s üvegparázsként égő sugarak / az élő lomb tengerzöldje alatt”. Mind­ebből keveset éreztetett a szegedi zenekar. Indulatos szobrász „Debrecenben születtem, gye- rekeskedtem. Mündig mozgékony lány voltam, korcsolyáztam, tú­ráztam, Szerencsére a gimnázium­ban jó tanárom volt. mert akko­riban — a két világháború között — diáklány egyesületben nem sportolhatott. Az érettségihez kö­zeledve hallottam először arról, hogy néhány éve lányokat is fel­vesznek a testnevelési főiskolára. Akkor határoztam el véglegesen: ide jelentkezem, amikor megtud­tam, hogy több száz jelentkezőből jó, ha húszat felvesznek. Sikerte. lenül próbálkoztam, mondanom sem kell. Csak azért is megmuta­tom: Kértem a debreceni torna- egylet híres edzőjét. Aradi Gyu­lát: foglalkozzon velem is. Boldog volt. akit tanítványának fogadod. Gyorsan haladtunk, fél év múl­tán országos versenyen indultam. Több válogatott is kikerült egye­sületünkből. A főiskola akkori ve­zetője megnézte egyik versenyün­ket. Gyakorlataim után odajött hozzám: „Taros kisasszony adja be felvételi kérelmét.” Dacosan, kicsit szemtelenül csak annyit mondtam: ..még gondolkozom er­ről”. Igaz. ami igaz. jól éreztem magam - Debrecenben, állást is • ígértek, ami nagy szó volt azok­ban a nehéz években. A főiskoláról csakhamar meg­hívtak a válogatott-keretbe. Szor­galmasan gyakoroltam. Minden szeren megbízhatóan teljesítet­tem. A gerendát és a talajt ked­veltem leginkább. Tízest mégis korláton kaptam. (Még párhuza­mos korláton versenyeztünk.) Kockáztattam. Edzőm igyekezett lebeszélni a második 'kézállásról, mert anélkül is biztos győztesnek látszottam. Megpróbáltam, sike­rült. Az olimpián nem ment igazán jól. de egybehangzó vélemény szerbit a pontozók sem kényez­tettek el bennünket. A csapat- versenyben elért harmadik hely is csodálatos volt. (Egyéni szá­mokban nem rendeztek versenyt) Idehaza hetekig ünnepeltek ben­nünket. Sok városban rendeztek olimpiai napokat. Kecskemétre is meghívtak néhányunkat. Akkor jártam először a hírős városban. Eszembe sem jutott, hogy hama­rosan ide költözöm. A tanítókép­zőben várt rám egy jó állás. El­határozásomat erősen befolyásol­ta Budapest közelsége. Gondol­tam. innen könnyebben feljárha­tok a válogatott-keret edzéseire. Erősen készülődtünk Helsinkire. Kecskeméten viszonylag élénk tomaélet volt, természetesen meg sem közelítette a budapestit vagy a debrecenit. A fővárosba távo­zott Szakács Ödönné helyére hív­tak meg a KAC-ba edzőnek. Lel­kes kis társaság volt, harmadosz­tályban országos bajnokságot is nyertünk. Az ötvenes évek elején kitűnő általános iskolás tornászaim vol­tak, országos bajnokságot is ren­deztünk. Az intézet 1959-ben ala­kult át felsőfokú óvónőképzővé. 18 éven felüli lányok versenyző­vé nevelése ma már eléggé kilá­tástalan. Felismertem: a testne­veléshez is jól értő óvónők kép­zése a dolgom. Arra is rájöttem, hogy a gyakorlat helyett egyre inkább elméleti területen kell dol­goznom. Kunos Andrásné Sikari Margittal kutattuk a legkisebbek testnevelésének legalkalmasabb módszereit. Meglehetősen primi­tív volt a régi tantervben előírt mozgásanyag. Régen túlhaladták a környező államokban. Ma már • Törős Olga, a női tornászválo­gatott tagja, csaknem fél évszá­zada olimpiai formaruhában. természetes nálunk is. hogy kézi­szereket adnak a gyerekek kezé­be. messzemenően figyelembe ve­szik az életkori sajátosságokat. Lépésről lépésre tudtuk elfogad­tatni az újat, mindig küzdenünk kellett a rövidlátó, önös érdekű kerékkötőkkel. Végül az új tan tervbe is bele­vették javaslatainkat, de úgy el­torzítva. hogy szégyelljük emiatt nevünk feltüntetését. A Testne­velési Tudományos Tanács és egy akadémiai bizottság azonban fel­figyelt munkánkra. Előadást tar­tottunk az UNESCO támogatásá­val rendezett nemzetközi tanács­kozáson. Antal József főiskolai rektor igazgatómhoz írt elismerő levele szerint a 3—6 éves gyere­kek futó- és távolugró mozgásá­nak biomechanikai vizsgálatával előttünk kevesen foglalkoztak a világon. Az Akadémia akkori fő­titkára további munkára bizta­tott bennünket. Sajnos, beteges­kedtem. 1 meglehetősen furcsa kö­rülmények között nyugdíjaztak; beláttam, abba kell hagynom mindent. Azóta családomnak élek. Végül is elégedett vagyok sor­sommal. Nemrégiben meghívtak a tornaszövetség jubileumi ün­nepségeire. Szeretettel köszöntöt­tek.” Búcsúzáskor megnéztem kitün­tetéseit: Toldi Miklós emlékérem, a sport és testnevelés kiváló dol­gozója és egy Kiváló Dolgozó ok­levél és jelvény. Többet érdemelt volna. H. N. túlélte tam. A Chicago főszerepében ő emlékezetesen délceg, partner­nője pedig emlékezetesen lengén öltözött volt — vastaps szólt az előadás után. Aztán Harsányi eltűnt a szín­padról. Ebben az eltűnésben az volt a legkülönlegesebb, hogy nem úgy került a süllyesztőbe, aho­gyan egy-két színésztársa. Akiket előbb-utóbb mégiscsak keresni kezd valaki, aztán egyre többen keresik, hogy újra felfedezzék, vagy újra elfelejtsék. Harsányi úgy tűnt el, ahogyan életünk egy másik területén, a sportban szoktak. Ahol a pálya­futás véges, ahol törvényszerű a feledés. Mintha negyvenévesen örökre leírták volna. Két sem­mitmondó hír, valamiféle beteg­ségről, sérülésről, balesetről, sok-sok tisztázatlan pletyka — aztán már új sztárok, új bonvivá- nok jöttek. Soha nem jut eszembe, hogy megkeressem, ha nem visz az utam 1983 őszén Nyugat-Német- országba. Itt tűnt fel két lapban is a magyarországi vonatkozású hír. Itt tudtam meg, miért is hiányzik Haifsányi a világot je­lentő deszkákról. Két nyugatnémet újság — sportrovatából! Pedig még futballmeccsen is ritkán járt, nem kocogott, nem emelt súlyokat. Igazán semmi oka nem volt eddig, hogy sport­lapok hasábjaira kerüljön, még kevésbé, hogy külföldi sporthírek között az ő esete legyen a szen­záció. Apró lakásba vezet, szabadko­zik is az aprósága miatt. „Tudod, én most kezdtem volna aratni. Most érett be a munkám, most válthattam volna komoly pénzre mindazt, amit húsz évig csinál­tam". Eddig csak az igyekezete tűnt fel, az a görcsös akarás, ámely- lyel fesztelenné próbált válni, de most, hogy feláll a székről, hogy a jégszekrényhez megy egy tonikos üvegért, hogy tölt. és új­ra leül, veszem észre: a fejmoz­dulatai egy kicsit még nehézke­sek, a nyaka még nem engedel­meskedik teljesen az akaratá­nak, még nem gyógyult meg tö­kéletesen, de azt már nem is kér­dezem: meggyógyul-e valaha? Bekapcsolom a magnetofont, s mintha ettől felélénkülne: azzal kezdi, hogy erről az ügyről még nem kérdezte soha senki. Egy hölgy felkereste ugyan az egyik hetilaptól, el is mondott neki néhány dolgot, de aztán valaki megfúrhatta a cikket... (Folytatjuk.) Szárkisz Bagdaszárján örmény szobrászt a Szovjetunió határain túl is jól ismerik. Munkáit ki­állították az NDK-ban, Olaszor­szágban, Magyarországon, Fran­ciaországban, Kanadában és má­sutt. Monumentális' szobrai Ör­ményország, az Orosz Föderáció, Azerbajdzsán és Magyarország sok városát díszítik. Több mun­kája a szovjet és külföldi múzeu­mokban ^átható. Bagdaszárján fő szoborhőse a hafColó ember. Nem véletlenül nevezték el „indulatos szobrász­nak”. Szobrai — nemcsak élnek, hanem beszélnek, vitatkoznak, énakelhek, harcolnak. Művei sorából kiemelkedik nz a ciklus, amelyet a csodálatos ör­mény hegyi tájnak szentelt. Kőbe vésett hőskölteményé­ben bemutatja az örmény nép hő­siességét, szorgalmát, vendég­szeretetét, sőt humorát is. Moszk­vai önálló kiállításán ezek a mun­kák kapták a legnagyobb elisme­rést. • • • Szárkisz Bagdaszárján „Atom a világnak” 1975. Érmes olimpikon Tősgyökeres kecskemétiek közül is kevesen tudják, hogy egy olimpikon él az Ady Endre utca 12/b számú csa­ládi házban. Mintha a sportkedvelők is megfeledkeztek volna az 1936- ban Berlinben dobogóra került tornásznőről. A tanítványaikat példás életűek bemutatásával nevelő pe­dagógusok sem kértek az utóbbi évtizedekben élménybeszá­molót a testét és szellemét, fizikumát és eszét harmonikusan kiművelő, hivatását példásan ellátó dr. Szemerey Andorné, született Törős Olgától. Legszebb újságírói kötelességemet teljesítem, amikor meg­ajándékozom kedves olvasóinkat egy tartalmas, sokakat me­lengető életművel. Csendes nyári estén kapcsoltam be a magnetofont kis kert­re néző nappalijukban. A kiváló matematikus, hajdan jeles vízilabdázó középiskolai, majd főiskolai tanár férj csúsztatta elém időnként azokat az érdekes dokumentumokat, ame­lyekről addig szerénységből nem szólt asszonya. Életkorához viszonyítva meglepően csendesen, nyugodtan figyelte a ta­lán tíz esztendős unoka a nagymama számára újdonság em­lékezését. MÉáiSl BOCSÁK MIKÍ.ÓS Elátkozott sporttörténetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom