Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-08 / 185. szám

IMS. miwiIih I. • PETŐFI NÉPE • t A paradicsom Kecskeméten A kisdiákok is tudják: Kolumbus útja után került Európába a burgo­nya. Csak a szakemberek ismerik a pa­radicsom eredetét. A táplálkozásunkban mind fonto­sabb növényről keveset beszélünk. A krumpliról három-négy vers is eszembe jut, szép sorok muzsikálnak bennem a tenyésztett szomorúságú burgonyavirágról. Az ízes, zamatos, rubintos trópusi származékról egyet­len költemény sem jut eszembe. Kicsit mostohán bánunk a nevé­vel a hajdani földi édent idéző Sola­num lycopersicummal. Csemege, ritkaság Hazánkban először Heindel po­zsonyi kertész említette 1631-ben kiadott könyvében. Főúri parkokat díszített, hú­sos-leves termése ritka ínyenc­ségnek számított. Évszázadokig elvétve került paraszti asztalra. Talán a külföldről idetelepült polgárság hozta divatba? Valószínűsíthető. Mintegy száz esztendeje Pest és néhány más város határában termelték elő­ször nagyobb mennyiségben. Kecskemét környékén a múlt század végén honosodott meg. Mária Terézia, II. József idején őseink feltehetően azt se tudták, hogy mi fán terem. A híres vá­sárokon százféle terméket áru­sítottak, paradicsomot hiába ke­resett volna az egykori háziasz- szony. Kubinyi és Vahot sem em­líti kecskeméti útirajzában, a minden jó ügyet felkaroló Hor- nyik János Szót sem szól a kony­hakertekbe kívánkozó paradi­csomról a kertlpár gondjait, le­hetőségeit elemző, A három vá­ros kertészete és gyümölcsterme­lése című tanulmányában. Elterjedését, igen: diadalútját a konzervgyárnak köszönheti. Jól fizet Már 1901-ben, működésük má­sodik esztendejében a Kecskemét hasábjain tudatták: „Szükségünk van főzelékfélékre (...) továb­bá paradicsomalmára, mely az ottani minőségben teljesen meg­felel”. Bóka József gyártörténe­te szerint az első öt esztendőben 46-féle nyersanyagot dolgoztak fel, a legnagyobb mennyiségben <38 ezer mázsa) paradicsomot. Az addig a mindig bizonytalan piac­ra termelő kisgazdák örömmel szerződtek a gyárral. Nem fize­tett ugyan sokat, de biztosra me­hettek. Később tanácsokkal, ve­tőmaggal, palántákkal is segítet­te a nagyüzem a termelőket. A modern ipar meghonosítását szorgalmazó Magyar Alföld, a szocialisták lapja szívesen közöl­te a vállalat hirdetéseit. 1912 nya­rán a hetilap minden számában olvashatták a keretes felhívást: A KECSKEMÉTI CONSERV-, GYÁR VÁLOGATÁS NÉLKÜL VÁSÁROL NAPI ÁRON PARA­DICSOMOT”. Vagyis: kevésnek bizonyult a szerződött mennyi­ség, jó piaca volt a paradicsom- konzervnek. A legrégibb kecs­keméti újság hosszú elsőoldalas cikkben, — 1913. szeptember 17- én — méltatta a paradicsomki­vitelt. A cikkíró szerint már el­érte az újvidékit. 8—10 éve na­ponta 100—140 mázsát szállítot­tak ki, „most naponta 500—600 mázsát. Ára kilónként 8—16 fil­lér között váltakozik.” Kifejtet­te: ez a legjövedelmezőbb ter­mék, mert már kilónként 2 fillé­res árral is nyereséges. „Ennyi nyereséget egyetlen más termelé­si ágbán nem érhettek volna eL" Napi öt vagon A háborús nélkülözések siettet­ték a paradicsom további elterje­dését. A Kecskeméti Lapok 1918. május 12-i száma szerint „A keresett zöldségfélék, között az első helyet a paradicsom foglal­ja el. Nagyabb városok mellett nem tudnak annyit termeszteni, amennyit jó pénzért értékesíteni nem lehetne. De a városoktól messzebb is kifizeti magát ter­melése, mert ha jól pakolják, bírja a szállítást.” Az írás rész­letesen ismerteti a bevált fajtá­kat — legjobb a sima héjjal bí­ró bíborparadicsom —, hasznos tanácsokat ad ültetéséhez, gon­Archív felv dozásához. Megemlíti: „a talaj­ban nem nagyon válogatós. Leg­jobban kedveli a középkötött vá­lyogtalajt, de kellő előkészítés és trágyázás után a kötöttebb agyagtalajon is jól díszük”. Helyszűkében csak néhány adattal villanthatom föl a para­dicsom további térhódítását. „Napi öt vagonnal dolgoznak fel”, tudatta konzervgyári tu­dósításában 1932. szeptember 18- án a Kecskeméti Lapok. A gaz­dasági világválság után a meg­élhetés, a kereskedelem új útjait keresve, a meglévőket a kor igé­nyeihez igazodva nagyszabású mozgalmat indítottak a paradi­csomtermesztés fejlesztésére. 1937-ben már úgy írtak a hírős városról, mint az ország legna­gyobb paradicsomtermelő vidé­kéről. Üj „gigantikus gépeken” dolgozzák föl a paradicsomot hét­főtől, tudatta az említett újság 1937. augusztus 8-án. Olyan so­kan akartak szerződni, hogy szo­ciális és nemzeti szempontok szerint besorolták a jelentkező­ket. Először négyszáz szerződést kötöttek, majd újabb kétszázat. A nagy kínálatot kihasználta a szép hazafias frázisokat pufog- tató gyárigazgatóság, mert egy fillérrel csökkentették a kilón­kénti átvételi árat. Igaz, fél fil­lérrel emelték a minőségi pré­miumot, ami a minőségi követel­mények előtérbe kerülését mu­tatja. Köszönet a tudósnak A szőlőhöz, a barackhoz ha­sonlóan a paradicsom is megta­lálta a maga emberét. A Kecskeméti Lapok 1938. feb­ruár 4-én hosszú tudósításban is­mertette Mészöly Gyula szaksze­rű előadását. A Kaszinó zsúfolá­sig megtelt dísztermében az elő­adó rámutatott arra, hogy a kí­sérleti eredmények birtokában a paradicsomot a jövőben nem sza­bad ötletszerűen termelni. Álla­mi érdek, hogy a gazdák csak a legmegfelelőbb és többszörösen kikísérletezett fajtákat termel­jék. Az állami érdek mellett itt azonban az egyéni érdek is elő­lép, mert a kikísérletezett fajták többet, jobbat termelnek és így több hasznot adnak. Az előadó rámutatott arra, hogy a paradi­csom nagy jövő előtt áll.” Neki is köszönhető, hogy nap­jainkra régebben elképzelhetet­len hozamú paradicsomfajtákat szüretelhetünk, álljuk a paradi­csomtermesztésben kibontakozott világversenyt. Ezért indokolt a következtetés: Kecskemét nem volna Kecskemét a szőlő és Ma- thiász. Kocsis Pál, Katona Zsig- mond, Hankovszky Zsigmond; a kajszi és nemesitől, a paradicsom ás Mészöly Gyula nélkül. Hcitál Nándor „Fekete doboz” gépkocsikba »y'rorr^ífa Szőnyegbemutató berendezés Ceglédről Érdekes és hasznos berendezést kaptunk lencsevégre a minap. A monori MEZŐGÉP ceglédi gyár­egységében elkészült a SKÁLA- COOP megrendelésére a szőnyeg­bemutató berendezés prototípu­sa. Köztudomású, hogy az áruhá­zakban általában kevés a hely és a nagyobb szőnyegek teljes megtekintése szinte lehetetlen. így azután a vevő megveszi a sző­nyeget — amelynek az áruház­ban csak kis részletét tekinthet­te meg — és otthon derül ki, hogy nem felel meg az ízlésének. Ez a berendezés, amely kis helyen el­fér, függőlegesen emeli fel a bár­milyen nagyságú szőnyeget és a vevő megtekintheti a teljes min­tázatát. Alig készült el a prototípus, máris öt újabb berendezésre kap­tak megrendelést a ceglédiek. Felvételünkön Varjas! András lakatos csoportvezető és Cse­lovszki Pál lakatos a prototípus befejező munkálatait végzik. (Opanszky László felvétel«) A próbagyártás után megkez­dődött a „FOK—GYEM” Finom- mechanikai és Elektronikus Mű­szergyártó Szövetkezet legújabb terméke, a Mars menetíró beren­dezés gyakorlati kipróbálása. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek, mindössze kisebb módosítások szükségesek az üzemszerű gyár­táshoz. A minden gépkocsiba beépít­hető, elektronikus memóriaegy­séggel felszerelt doboz a repülő­gépek „fekete doboz”-aihoz ha­sonlóan rögzíti az adatokat: út— idő diagramot készít, mágnesle­mez-tárolójából később is visz- szahívható adatokkal. Ez különö­sen hasznos az esetleges balese­tek okának felderítésénél. A „fe­kete doboz” folyamatosan re­gisztrálja a sebességet, az időt, és segítségével az is megállapítha­tó, hogy a vezető mikor lépett a fékre. Ezen túlmenően folyama­tosan — négyméterenként — vesz jelet a berendezés, és a minden­kori utolsó ezer méter adatait tárolja, így pontosan visszakeres­hető például egy karambolnál, hogy műszaki hiba vagy emberi mulasztás volt-e az ok. A beren­dezést olyan kijelzőkkel is ellát­ják a gyártók, amelyek segítsé­gével a gépkocsi vezetője és a gépkocsit irányító diszpécserek további információkhoz jutnak, így megtudhatják például az áru nélkül futott kilométerek mennyi­ségét és más, a szervezés szem­pontjából fontos adatokat. Egy korábbi jogszabály minden 3,5 tonnánál nehezebb terhet szállító gépjárműnél kötelezővé tette menetíró berendezés felsze­relését, , ám ilyet eddig a hazai gyártók nem készítettek. Az ed­digi mechanikus út—idő diag­ramok feldolgozása hosszadal­mas és költséges volt; a mostani berendezés alkalmas arra, hogy számítógéphez csatlakoztassák, és ezzel a feldolgozás ideje 16 másodpercre csökken. A menetíró berendezés iránt, melyből a szövetkezet tervei sze­rint évi ötezer darabot gyártanak a jövő évtől kezdődően, a hazai fuvarozó vállalatok mellett oszt­rák cégek is érdeklődnek. Pontos készletnyilvántartás .7.0 V.d ' .?•; es hazai termékkódrendszer Magyarországon az elkövetkező évek­ben bevezetik a fogyasztási cikkek és a beruházási javak egységes kódrendszerét. A Magyar Kereskedelmi Kamarában működő egységes termékkódirodában el­mondották, hogy a beruházási javak jelö­lésére Magyarországon egységes termék- azonosító kódrendszert dolgoztak ki, míg a fogyasztási cikkekre a világ számos or­szágában már alkalmazott nemzetközi ter­mékszámozási és vonalkódrendszert ve­zetik be. A két, egymással, kapcsolatban lévő rendszer alkalmazása minden eddigi­nél pontosabb népgazdasági szintű kész­letnyilvántartást tesz lehetővé, s nagyban hozzájárul a vállalati készletgazdálkodás hatékonyságának javításához. A munka már megkezdődött, 1986-ig 300 beruházási termékkör azonosító kódrendszere készül el. A hazai termékazonosítási jeleket úgy alakítják ki, hogy azok illeszkedjenek a nemzetközi rendszerhez. A közelmúltban jelent meg az Országos Anyag- és Árhiva­tal elnökének rendelete, mely előírja, hogy az egységes termékazonosítási kódrendszert 1988. január 1-ig milyen termékeknél kell bevezetni. Ebben a munkában mintegy öt­hatszáz vállalat, gyártómű vesz részt. Vál­lalatközi kapcsolataik szervezésében fo­kozatosan áttérnek az egységes kódrend­szer alkalmazására. A fogyasztási cikkeknél a nemzetközi termékszámozási és vonalkódrendszer be­vezetése nemcsak a hazai készletek nyil­vántartásának korszerűsitése miatt fon­tos. Erre az exportálókat készteti az is, hogy Nyugat-Európában és Észak-Ameri­kában csak vonalkóddal ellátott terméke­ket lehet értékesíteni. Jelenleg már mint­egy 500 olyan terméket gyártanak Ma­gyarországon, amelyet vonalkóddal lát­nak el. Többek között ilyen cikkek a Cao­la Hemovit és Óceán készítményei, a Szen­tesi Baromfifeldolgozó Vállalat árucikkei és a Hungarofruct konzervei, amelyeket döntő többségében exportra szállítanak. Ma még elsősorban » külföldön értékesí­tett fogyasztási cikkeket látják el vonal­kóddal, mert hazai hasznosításának felté­teleivel a kereskedelmi vállalatok még nem rendelkeznek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tervezi, hogy anyagi­lag is támogatja kereskedelmi, raktározási, ipari mintarendszerek kialakítását, ame­lyeket a későbbiekben széles körben al­kalmazhatnak. Hazánk 1984. január 1. óta tagja a Nem­zetközi Termékszámozási Társaságnak. Azóta a hazai szakemberek egyre aktívab­ban kapcsolódnak be a nemzetközi szer­vezet munkájába. Ennek elismeréséként a 25 tagországot tömörítő társaság végrehaj­tó bizottsági ülését idén decemberben Bu­dapesten rendezik meg. Rejtély összetalálkoztam Petrovval. Üdvözöltük egymást, aztán megkérdezte: — Átadtad Ivanovnak? — Mit? — kérdeztem vissza. — Nagyon jól tudod, ne játszd meg magad. Amit Sarkov részére kellett átadnia... — Ja, igen... — bólintottam, bár semmit sem értettem, de reméltem, hogy minden megvilágosodik. Ám semmi nem világosodott meg. Pedig sokat töprengtem rajta. Sehogysem tudtam visszaemlékezni, mit adott át nekem Petrov, és mit kellett átadnom Ivanovnak. Elhatároztam, hogy utánajárok, összetalál­koztam Ivanovvat. — Remélem, átadtad...? — kérdeztem tőle.-r Mit? — nézett rám értetlenül. — Mit, mit...! — mérgelődtem. — Ne tettesd magad, jól tudod te azt. Amit én kap­tam Petrovtól, átadtam neked, hogy átadd Sarkovnak! — Ja, persze! mondta Ivanov, bár lát­szólag semmit sem értett. Néhány nap múlva találkoztam SarkovvaI. — Köszönöm, barátom! — kiáltott öröm­mel. . — Megkaptam Ivanovtól... nagy jót tettél nekem. Add át az üdvözletemet Petrov- nak! Három éjszaka nem aludtam: gyötört a kér­dés, mit kaptam, és mit adtam át? Georgi Szpaszov Fordította: Antalfy István Egyetlen cserép tartotta a gerendát... Beszélgetés a magánlakás-építkezések hibáiról Kétségtelen, hogy a lakások ja­va ma már magánerőből épül városon és falun is. A magánla­kás-építésnek több előnye is van, hiszen a tulajdonos a saját ké­pére formálja a házat, s maga döntheti el, hogy hány szoba le­gyen ... És persze olcsóbb is, ha a dolgok javát magára vállalja. Ugyanakkor gyakran hátrányos helyzetet is el kell viselni. Oly­kor néhány építőanyag hiányzik. És amiről talán kevesebbet tu­dunk: a lakások szakértelem hí­ján számtalanszor rossz minőség­ben készülnek el, sőt a boldog tulajdonos előbb-utóbb rádöb­ben, hogy veszélyes fedél van a feje fölött. Az Építésügyi Minő­ségellenőrzési Intézet rendszere­sen ellenőrzi a magánlakás-épí­téseket, s a tapasztalatok bizony nem túl szívderítőek. — A családi házakat évszáza­dok óta kalákában építik, ám a korszerű szerkezetek nem olyan türelmesek, mint a hagyományos építőanyagok — mondja- Gro/- csik Gusztáv, az ÉMI műszaki igazgatója. — A bajok java, in­nen származik. A kalákában ma­napság is családtagok, rokonok és ismerősök építkeznek, ám ők többnyire nem hozzáértő embe­rek. Ugyan bejelentenek felelős műszaki szakembert, de az gyak­ran az építkezés felé se néz. És olykor már a legalapvetőbb sza­bályt sem tartják be. Azt hihet­nénk, hogy a gyerek is tudja: esőben nem lehet szigetelni. Ám tucatnyiszor tapasztaltuk, hogy mégis megtörténik. — Az országban mindenütt egyformán rosszul építkeznek? — Nem, lényeges különbsége­ket tapasztaltunk. A nagyváro­sokiban és főleg Budapesten a lakások többsége megfelelő mű­szaki ellenőrzéssel épül, s ez a kerületi tanácsok Igényesebb munkáját bizonyítja. Az ország más területén viszont az általunk ellenőrzött lakások 40 százaléká­nál be sem jelentették a műszaki vezetőt, holott ezt rendelet írja elő. Az alföldi megyékben a la­kások zöme úgy épül fel, hogy szakember nem is látta. Megma­gyarázhatatlan felelőtlenség, hi­szen az építkezők többsége bizo­nyára nem kíván a közeli évek­ben új házat felhúzni, és mégis úgy építi be a. drága anyagokat, hogy az nem sokat ér. — Az építkezők hány százalé­kánál tapasztaltaik komolyabb hibákat? — Az ellenőrzött épületek har­madánál találtunk súlyos mulasz­tásokat. A szilárdsági és a tartós­sági szabályokkal nem sokat tö­rődve építették be a drága anya­gokat. A gerendákat több háznál lapjával fektették, márpedig ak­kor nincs tartása. Máskor meg egyetlen cserép tartotta a geren­dát. Ha meg elfogyott a beton vagy fagerenda, akikor régi, kor­hadt gerendát is beépítettek. És amiről már beszélgetésünk elején is szóltam — a korszerű anyagok helytelen használata.- A kismére­tű hagyományos téglát bárhogy betelhették a falba, a lyukacsos téglát viszont úgy kell beépíteni, hogy az szigeteljen is. — Néha a hiánycikkek is ar­ra késztetik az építkezőket, hogy az eredetileg tervezett anyag he­lyett mást használjanak. — Valóban, az anyagellátási nehézségek is nyomon követhe­tők. Az építkezők többnyire tü­relmetlenek, s gyakran a körül- , mények is siettetik őket, ezért nem érnek rá kivárni, míg az- a bizonyos építőanyag megérkezik. A szükségmegoldásak viszont ál­talában nem a legszerencséseb­bek, hiszen szakértelem híján ne­héz a megfelelő helyettesítő szer­kezetet kiválasztani. Gyakran a tüzépesek is rossz megoldást ja­vasolnak. Tavaly többször hiány­zott a FF-gerendához való bélés­test. Ilyenkor a G-gerendához vailó béléstestet ajánlották, ám az jóval hosszabb. A szilárdság máris negyven százalékkal csök­kent, s ha nem értenek hozzá, életveszélyes is lehet. — Tavalyi ellenőrzésük során önök azt is megállapították, hogy a kivitelező kisiparosok 30 szá­zalékának nem volt iparjogosít­ványa a szerkezetépítéshez, te­hát nemcsak a kaláka dolgozik kontár módon. — Sajnos az utóbbi esztendők­ben éppen a nagy kereslet miatt felhígult a szakma. Nem minden­ki végez megbízható munkát, és persze olyan feladatra is vállal­koznak, amihez képesítésük sincs. A kényszerhelyzet miatt viszont nem járnak el velük szemben kellő szigorral. Márpedig nagy luxus drága anyagot rosszul be­építeni. Az is gondot okoz, hogy az állam a tanácson keresztül az építtetővel áll kapcsolatban és nem az építővel. Kis Jánost bün­tetik, pedig a hibát X kisiparos követte el. Találkoztunk olyan esettel is, amikor a tanács el­rendelte az épület lebontását és az iparos drága pénzért lebon­tottál, majd újra felépítette. Mi egyébként általában úgy dolgo­zunk, hogy az építkezőket figyel­meztetjük a hibákra és megmond­juk, hogy kell kijavítani. Ám ha a kivitelező iparos, akkor észre­vételeinket továbbítjuk a ható­ságoknak. — Említette, hogy a fővárosi kerületi tanácsok jól felügyelik a magánlakás-építést, s ezért keve­sebb a szabálytalanság. Másutt miért nem lépnek fel szigorúb­ban a tanácsok? — Az egyik okot már említet­tem: sok a "ház és kevés az ipa­ros. És magam is kénytelen va­gyok elismerni, hogy a tanácsok­nak sok a dolguk. A műszaki osz­tályoknak gyakran nem jut ide­jük, hogy minden építkezésre odafigyeljenek. Mi egyébként többször javasoltuk, hogy erősít­sék meg az osztályokat Nem a bürokráciát gazdagítanák, hi­szen lépten-nyomon építkeznek aiz emberek, s ha ezt rosszul te­szik, nemcsak saját maguknak,, hanem az országnak is kárt okoz­nak. A régi építési rendelet még a háború előtt, 1937-ben készült, s abban az időben az építő addig nem fakadhatta el a tartószerke­zetet, míg a tanácsi mérnök nem ellenőrizte. Manapság viszont az is megtörténhet hogy a tanácsi szakember egyáltalán nem látja az épületet... D. L. SZERENCSÉS TALÁLKOZÁS Megújul a szolgáltatóház A szolgáltatásokkal szemben egyre nagyobb igényeket tá­maszt a lakosság. A továbbfejlesztés, az öneltartó jelleg és az új gazdasági feltételrendszer azonban gondolkodásra kész­teti a szolgáltató szervezetek vezetőit. A kecskeméti Épület- karbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet — rövidebb ne­vén az ÉPSZISZ — kijelölt fogyasztói szolgáltató szervezet, amely a lakással összefüggő építőipari javító, valamint tartós fogyasztási cikk garanciális, illetve fizető-javító szolgáltatá­sát végzi. A Széchenyi városi egységében annak idején kereskedelmi rész­leget is létrehozott. Azonban a kedvezmények megszűnése, a rá­fordítások növekedése gondolko­dóba ejtette Nusser Elemért, az ÉPSZISZ elnökét. A megoldást a VIDIA Bács-Kiskun megyei ki- rendeltségének igazgatója. Vitéz Sándor adta. Az ÉPSZISZ tevé­kenységi körébe nem illő. ráadá­sul bővítést igénylő kereskedelmi tevékenységet átvállalja a VI- DIA. Kínálatuk kibővül, amelybe majd beletartozik a tartós fo­gyasztási cikkek, festékek, fém- szerelvények, kéziszerszámok, kerti gépek eszközök, ajtók, ab­lakok vasalásához szükséges anya­gok. híradástechnikád berendezé­sek. hőelektromos és gázkészülé­kek, háztartási cikkek és az ed­dig is oly keresett különféle al­katrészek értékesítése. A megfe­lelő nagyságú eladótérrel és rak­tárhelyiséggel, ugyanazokkal b dolgozókkal szeptember első tíz napjában — a tervek szerint — megnyílik a VIDIA új kereske­delmi egysége. A két vállalat kooperációjával így megoldódik az ÉPSZISZ gondja is. hiszen eredeti helyén magasabb színvo­nalon tudják majd eddigi szol­gáltatásaikat.ellátni, a VIDIA be­lépésével pedig a vásárlók is jól járnak, hiszen várhatóan az ed­digi hétmillió forintos forgalom húsz—harminc millióra növekszik majd. ami természetesen nagyobb választékot feltételez. / A vállalatok vezetői a szolgál­tatóház átalakításáról, átadásáról napra lebontott forgatókönyvet készítettek, eszerint augusztus 10-én bezár a boltrész, azonban a szolgáltató- és a tervezőiroda vál­tozatlanul működik. Alig egy hó­nap múlva a belső átalakítások után már az új. az ÉPSZISZ ét a VIDIA közös egysége üzemel ax eddigi Széchenyi városi szolgálta­tóházban. G. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom