Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-01 / 179. szám
4 * PETŐFI NÉPE e 1985. augusztus 1. Lehet egy mozdonnyal kevesebb? Kommunista vasutasok a gazdaságosságért A M&V kiskunhalasi csomóponti pártbizottságához öfF— Kunszentmiklós, Kiskőrös, Kalocsa, Ke- lebia, Baja — „vidéki" és négy helyi pártalapszer- vezet 360 kommunistája tartozik. Vén Imrével, a pártbizottság titkárával arról a kemény munkáról, gazdaságpolitikai tevékenységről váltottunk szót, amelyek lehetővé teszik az eszközök jobb kihasználását, a gazdaságosságot, a kocsifordulók csökkentését. Nyilvánvalóan arról is beszélgettünk, hogy mit tesznek ennek érdekében a kommunisták, a pártalapszervezetek. , > — A párt csomóponti végrehajtó bizottsága februárban határozta meg az idei főbb gazdaságpolitikai tennivalókat. Ezek közül a legfontosabb: új munkamódszerek kialakításával, a közgazdasági gondolkodásmód elterjesztésével az eszközkihasználás növelése, a kocsiforduló-idő csökkentése, a személyszállítás színvonalának eölelése. Ezeknek érdekében tevékenykedtek és dolgoznak jelenleg is az alapszervezetek, s egyénenként a kommunisták is. A vb-tagok, akik egy-egy alapszervezetet patronálnak, rendszeresen tájékozódnak és segítséget nyújtanak a kisebb kommunista közösségeknek a gazdaságpolitikai célok eléréséhez. A gazdaságpolitikai bizottság részfeladatokkal js foglalkozott. Azt is megvizsgálták például, milyen hatása volt az idei 8 százalékos bérfejlesztésnek. A kiskunhalasi vontatási telepen dolgozó kommunistákat nagyon régen foglalkoztatta a'inozdoijy- fordulókkal kapcsolatos anomália. Gazdaságosabb lenne — érveltek iha a Kiskunhalasról Budapestre rendszeresen kozlelcedő vasúti szerelvényt kiskunhalasi mozdony vinné el és viskont. (A gyakorlat az volt, hogy Budapestről, illetve Kiskunhalasról küldtek mozdonyt a szerelvényekért.) Pontosan kidolgozták javaslatukat és keményen kiálltak elképzelésük mellett. Ilyen módon tíz mozdonyfordulóból egyet — havonta több mint ezer kilométer teljesítményt — lehet megtakarítani. A bátor kiállásnak méglett az eredménye, másfél hónapja vezették be a vontatási telep kommunistáinak elképzelését, s ezzel egy nagyteljesítményű villanymozdony munkáját takarították meg. — Ebben az évben Baján megkezdődött a munka abban a műhelyben, amelyet a teherkocsik futójavítására hoztak létre. Korábban ezeket a kocsikat Szegedre küldték. A bajai műh,ely létrehozásá' val csökkent a kocsiforduló, az üzemköltség, az üresen megtett kilométer, s javult a fuvaroztatók, az exportszállítók részére a kocsikiállítás. Kiskunhalason, Kelebián, Kiskunmajsán növekedett az átrakási tevékenység, szervezettebbé vált a munka, jobb az irányítás, bővültek a technikai feltételek. Kiskunhalason az iparvágányok — kilenc van, egy most épül — kiszolgálását szervezettebbé tették. A két menetrendszerű betolás és kihúzás közé egy harmadikat is beiktattak, a fuvaroztatók legnagyobb megelégedésére. Gyakorlatilag ezzel is gyorsították a kocsifordülót, csökkentették az idegen ko0 Vén Imre, a pártbizottság titkára (balról) — Papp Lászlóval, a műszaki felügyelet vezetőjével beszélget. esik tartózkodási idejét. Az év első felében fél órával sikerült ezt az utóbbi mutatót lerövidíteni. A partnerek rakodási készsége is javult. A személyszállítás kulturáltságának elhatározott növelése csak részben valósult meg. A kocsik ugyan tiszták, de még mindig hiányoznak a gyorsabb tisztításhoz elengedhetetlenül szükséges technikai eszközök. — Az első félévben a személyszállítás bevételi tervét 103,1 százalékra teljesítettük. Sajnos, a teherszállításban még nem sikerült behozni a tél okozta nagyon jelentős lemaradást, így a tervnek csupán 82,2 százaléka valósult meg. Az természetes, hogy a legfontosabb a gazdasági feladatok végrehajtásának segítése. Ezért a végrehajtó bizottság már két gazdasági vezetőt beszámoltatott: az előszállítás tapasztalatairól, illetve a jubileumi és kongresszusi verseny eredményeiről. Rövidesen a forgalmi és vontatási pártalapszervezet gazdaságpolitikai tevékenységét vitatja meg a végrehajtó bizottság. Nehéz esztendő felén vannak túl a kiskunhalasi MÁV-csomópont pártbizottságához tartozó kommunisták. Tennivalójuk lesz bőven, hiszen célul tűzték ki, hogy a- féléves lemaradást megpróbálják behozni, sőt, szeretnék a tervet túlteljesíteni az év végéig. Gémes Gábor Jelenléti díj helyett ösztönző munkajövedelmek Idézünk. .......olyan módszereiket mell kidolgozni, amelyek a bérre ndszer alkalmazását rugalmasabbá teszik, ösztönöznek a munka termelékenységének emelésére és biztosítják a helyesebb létszám- gazdálkodást.” Helyes. Legyen így! Hasznos szándékok, sikert ígérő cél. A citátum eredeti szövege azonban meglehetősen öregecske, 1958. októ$£r 16-1 ülésén fogadta el — a munkásosztállyal kapcsolatos egyes »ládátokról határozva — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága I BESZÉDES SZÁMOK SS Az agrártermelés legtöbb ágazatában jelentős fejlődés figyelhető meg napjainkban. A húsprogram megvalósítása összességében eredményesnek ítélhető. A megyéből a központi árualapba felvásárolt vágóállat menyr« nyisége az utóbbi 4 évben 29 százalékkal emelkedett. Sajnos, a szarvasmarha-tenyésztés mind mennyiségben, mind arányaiban visszaesett. Csökken a szarvasmarha-állomány Az átlagos tájékozottságú állampolgár is példák seregét tudja sorolni arra, mennyiiféle próbálkozás alanya, tárgya volt — az említett, 1958-as pártdokumentum óta — a bérpolitika. Kritikus határ Emlékezrtetésül elég itt utalni a különböző bérpreferenciák kialakult — majd az eredeti céltól már-már függetlenedett rendszerére az tin. országos szakmai bértáblázat megalkotásának kikövetelésére, majd rövid idő elteltével talonba tételére, a nyereségrészesedési kategóriákra és eltörlésükre... S mig a példatár gazdag, addig az eredmény szegényes, sőt, az Óhajtotthoz, a remélthez, a várthoz mérten kimondottan szerény, csekély. Szegényes, mert a hatvanas évekhez képesít tetemesen csökkent az összes jövedelmen belül a munkáljövedelmek aránya, súlya, s a munkajövedelmek közötti különbségek is — az ellenkezőjét sürgető szavak ellenére — lényegesen mérséklődtek. Volt idő — ezzel nem azt állítjuk. mintha az volna az eszményi —, amikor a jövedelem nyolcvan százalékát, a munkával összefüggő bevételek, húsz százalékát a munkától független források — döntően: a társadalmi juttatások — adták. Napjainkban ez az arány — sokak szerint — kritikus határt, ért el. A munkaiiövedelmek a lakosság összes jövedelmének kétharmadát adták csupán, holott — saját bőrünkön éreztük: 1980 és 1984 között a munkások és az alkalmazottak reálbére, illetve a termelőszövetkezeti tagok reálkeresete — kerekítve — bat százalékkal csökkent...! Egyre erőteljesebben érzékelhető a főmunkaidőben elérhető munkajövedelmek szerepének, súlyának kisebbedébe, némely esetben, helyén már-már „jelenléti díjjá” devalválódása. A társadalom jogos Igényeit, indokolt türelmetlenségét fogalmazták meg atz MSZMP XIII. kongresszusának határozatában a küldöttek, amikor a dokumentumban azt rögzítették: „A lakosság jövedelmének növekedésén belül — az alapvető szociális ellátás sérelme nélkül — a munkából származó jövedelmekre kell nagyobb figyelmet fordítani.” Alacsony mozgóbérek Bizonyos, ebben a megállapításban jelentős része van az életszínvonal stagnálása, bizonyos rétegeknél csökkenése következtében létrejött feszültségeknek. Ám nagy a valószínűsége annak is, hogy kemény gazdasági, gazdálkodási tények nyomatékosították szükségszerű teendővé a felismerést: nem vagyunk annyira gazdagok, arrteny- nyire visszaszorult a munkajövedelmek szerepe a társadalmi munkamegosztás legtöbb részterepén ...! ‘Ahhoz ugyanis nagyon gazdagnak kellene lenni, hogy lemondhassunk a munkajövedelmekben rejlő ösztönzési, érdekeltségi lehetőségekről, mert ha ezekről „elfeledkezünk”, akkor aligha sikerül előteremteni a viszonylag tág körű szociális ellátás, társadalmi juttatás seregnyi részletének anyagi fedezetét. Néhány, az előbbi bekezdésben említett, nyomatékosító, figyelmeztető tényék közül. Az ipar állóeszközeinek állománya a nyolcvanas évek eddigi szakaszában a termelésnél. gyorsabban növekedett, azaz hasznosításuk — romlott! Továbbá: a gépek és berendezések munkarend . szerinti időalapjának — ami sokkal kisebb a naptári időalapnál — csupán a 'hetvennégy százalékát töltik ki tényleges működtetésükkel a termelőhelyek, holott ez az időalap a cégek többségénél egyetlen műszak...! Az újonnan készült, korszerű technikai, technológiai színvonalát képviselő beruházásoknál még kedvezőtlenebb — hatvan százalék körüli — ez a 'hasznosítási arány...! Azután: napjainkban a fejlesztésiek közül minden ötödik még az átadást kővető második esztendőiben is veszteséggel működik. ..! Nem ringatunk magunkban olyan illúziókat. . hogy ea 1084. évi, egy foglalkoztatottra jutó 5500 forintot valamivel meghaladó átlagkereset —, még ha hangsúlyozzuk is, hogy ez átlagkereset —, valami roppant erős ösztönzést foglalhat magába az Ilyen és hasonló tények, tapasztalatok kedvezőbbé változtatására. Főként akkor nem hisszük ezt, ha tudjuk: a teljesítményitől függő — ún. mozgó — keresetrész nulla és húsz százalék között van a népgazdaság legtöbb területén, azaz hatása korlátozott, vagy éppen jelentéktelen, s mert jelentéktelen, elhanyagolható. Egyetlen lehetőségünk Kedvezőtlen tapasztalaitok serege kényszert,tette ki azokat az Intézkedéseket, szabályozóváltoztatásokat, amelyek hatására 1984-ben már — szerény mértékben — nőtt a bérek, a keresetek ösztönző szerepe, az egyéni javadalmazás és az egyéni teljesítmény kapcsolata valamivel szorosabb lett Kezdő lépések — nem egyértelmű visszhanggal! Kiderült ugyanis, hogy nemcsak a jövedelrhek differenciálódását kell megszoknia a közvéleménynek, hanem a követelmények emelkedését és differenciálódását is! Ami nem egyszerű. Példák, esetek sokasága mutatja, a megnőtt feladatokat nem mindenütt és nem mindenki vállalja...! Nem könnyű szakítani a megcsontosodott szokásokkal, a rossz beidegződésekkel, amint nem könnyű elrekeszteni a munkával arányban nem álló, illetve a munka nélkül szerzett 'jövedelmek keletkezésének útját sémi Mégis, bár nem könnyű, de elkerülhetetlen. Ez az egyetlen lehetséges út ugyanis az élet- színvonal — érzékelhető és tartós —* emelkedése megalapozásához. Hangsúlyozzuk: megalapozásához. t Mert az emelkedéshez még több kell majd. Persze, először nem munkajövedelmek, hanem a társadalomnak szükséges és hasznos munkateljesítmények formájában. M. O. A megye gazdaságaiban tartották az elmúlt év végén az ország Isizarvasmiarha-ádlomáinyá- nak mintegy 6,5 százalékát. Száz hektár mezőgazdasági területre csak 21 szarvasmarha jutott az országos 29-cél szemben. Ez a mutató — a Heves megyeivel együtt — a legalacsonyabb volt. A szarvasmarha-létszám egyébként az elmúlt 25 esztendőben igen változóan alakult. A különféle gazdaságpolitikai• intézkedések hatására a 60-as években fokozatosan emelkedett. Később veszteségessé vált az ágazat, és a gazdaságok nem fejlesztették, a létszám csökkenni kezdett, és 1971-ben mélypontra jutott. Az 1970-as évtizedben két kormányhatározat - is foglalkozott az ágazat fejlesztésével. A .szarvasmarha tenyésztés érdekében hozott állami intézkedések hatására — sajnos, csak átmenetileg — emelkedett az állomány. Az elmúlt években megkezdődött a hasznosítás szerinti szakosodás. Kezdetben a vártnál erőteljesebben indult meg a hús- marhatenyiésztés. A /tejtermelés fokozására tett központi intézkedések viszont nem hozták meg a várt eredményt. Ezért az '1972. évi program módosításával — a termelési feltételek fokozottabb Vetőmag hűtve Szegeden túl, Makón kicsit innen, a jugoszláv határ mellett van egy falu, Kiszombor. A község szélén hatalmas kapu nyílik egy, szinte parkszerűen gondozott területre, ahol a Gabonamag Alapanyag Szaporító Gazdasági Társaság K iszom bori Vetőmagüzemének épületei helyezkednek el. A társaságnak ez az egysége kukorica*-vetőmag ; alapanyagának szabvány szerinti feldolgozását végzi. Az 1500. hektáron termeltetett kukorica-vetőmag — szárítás, morzsolás, tisztítás és fémzároltaitás után — az orosházi vetőmag termeltető közreműködésével kerül a mezőgazdasági üzemekbe. Évek óta partnereik között tartják számon a vaskúti Bácska Termelőszövetkezetet és az újkígyóst Aranykalász Termelőszövetkezetet, . ahonnan a feldolgozásra kerülő kukorica Igen jó minőségiben érkezik. A napraforgó-vetőmag 80 százalékát cseh, pakisztáni és argentínai piacokon értékesítik, a többi növényiét a hazai gazdaságokban '-használják fel. Ottj áriunkkor a vetőmagüzem gépeivel éppen a jugoszláv és GK-típusÚ búzafajták szárítását, tisztítását végezték. Érdekességként mondták_ ed hogy a nemesítő kívánságára a csírázást erély megőrzése érdekében plusz négy fokon, azaz hűtve, akár 4—5 évig tudnak az értékesebb anyagokból tárolni. És ha már a tárolásról van sző, a másfél hektáros vetőmagüzem területének 400 vagonos tárolójában^ egyszerre 70 millió forint értékű kikészített vetőmag található időszakonként. G. E. segítésével, áremeléssel, a tejér- tékesitési prémium bevezetésével — javították az ágazat jövedelmezőségét, fokozták a termelői érdekeltséget. Mindezekkel összefüggésben a megye szarvasmarha-állománya 1978 Végéig ismét emelkedett. Azóta azonban — a jövedelmezőség romlása miatt — csökkenés tapasztalható, sajnos az országost is meghaladó mértékben. Ez év közepén az állomány 133 ezer 700 darab volt, ez jóval keve- sehb a korábbi évekénél. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezésével a szarvasmarha-állomány /nagyobb hányada a nagyüzemekbe — állami gazdaságokba és termelőszövetkezetekbe — került. A kisebb-nagyobb ingadozásoktól eltekintve, az 1980-iig tapasztalható emelkedés megszűnt A tehénállomány viszont tartósan emelkedő tendenciát tükröz. A mezőgazdasági szövetkezetek megszilárdulásával párhuzamosan továbbra is jelentős volt la kisgazdaságok szarvasmarha- állománya. Ám a kisgazdaságokban — a nagyüzemitől eltérően — kezdettől fogva folyamatosan csökken az állomány. Az 1970-es Egyik este. amikor Petyelkin kissé ittasan hazafelé ballagott, a téren hirtelen Ivan Sztyepanovi- csot pillantotta meg. Igen. Sztye- panovicsot. annak az irodának az igazgatóját, amelyikben Petyelíkin könyvelőként dolgozott. A direktor összegörnyedve ült a pádon, a feje majdnem a térdét verdeste. és kegyetlenül horkolt. Sapkája a földön hevert egy üres üveg társaságában. — Na. tessék! — kapta fel a fejét Petyelkin. — Minden világos: itt a sapkája, a szemüvege!.. Szóval. így állunk, Ivan Sztyepa- novics? Hát ezt is megértük, drága igazgató elvtárs? ... Ejnye, ejnye! Nékem meg a múlt héten fegyelmit sózott a nyakamba! Hát persze... Nem tagadom, volt bennem efljj kis szesz, amikor bementem dolgozni. Erre 6, a drága direktor, zsupsz, gyorsan írásbeli figyelmeztetést nyomott a markomba. — És most. uQvé Ivan Sztyeva- novics barátocskám. maga is bejött a csőbe, hehehé? — gondolta némi kárörömmel Petyelkin, mert még mindig a fegyelmi járt az eszében. — Én most ünnepélyesen összehívom az Iroda teljes kollektíváját! ... Nem, elnézést, a kollektívát ilyenkor lehetetlen összetrombitálni, lejárt a munkaidő... A kijózanítóba telefonálok. Beszólok nekik, hogy a mi drága Ivan Sztyepanovicsunknak egy kis gyógyításra van szüksége, hehe- he! Hogy fog ez az ember holnap a beosztottak szemébe nézni? .. • Nem, inkább segítek rajta... Nekem biztosan azt mondja majd: elnézést azért a fegyelmiért, maid korrigáljuk valahogy, nem felejtem el, hogy nehéz perceimben mellém álltái, barátocskám! — Hát akkor tényleg álljunk mellé segítsünk! — döntött Petyelkin. — Ezt a sapkát zsebre dugjuk, nehogy elvesszen. Ivan Sztyepanovicsot pedig legjobb, ha a hátamra veszem... Jó ég, ilyen nehéz ember ez a direktor? Perév tizedben évente átlag négy, az 1980-as években átlag Ihat százalékkal mérséklődött a kisgazdaságok állománya. A legutóbbi két — 1980. és Í983. végi — teljes körű állatszámlálás szerint a kisgazdaságokban 3 ezerrel kevesebben — tartottak szarvasmarhát, és csupán a gazdaságok 8 százalékában volt az említett állatfajból. A csökkenés több tényező együttes hatására következett be. Ezek: a közös gazdaságokból származó jövedelem növekedésével mérséklődött az igény a szarvasmarhatartás kiegészítő jövedelme iránt. A tartás olyan lekötöttséget jelent, amivel nincs arányiban a bevétel, csökkent a jövedelmezőség, átalakulóban van a tanyai életforma, a jószágtartó gazdák nagy része megöregedett. Mindehhez járulnak a .takarmányozási gondok, _ a megfelelő legelő hiánya, és a munkát megköny- nyítő kisgépek beszerzési prob-' lémái. Az említett tényezőkegyre inkább hatnak napjainkban. A nagyüzemek korábban ellensúlyozták a kisgazdaságok állománycsökkenését, most viszont hasonló jelenségek tapasztalhatók ezekben is. Ezért jelenleg a- kisüzemi gazdaságok nagymértékben csökkenő állományát nem tudják pótolni. A növekvő hozamok ellenére a hús- és tejtermelés mennyisége is csökkenhet. A számottevő exportot jelentő ágazatnál hosszabb távóh belső ellátási ■ gondok is jelentkezhetnek:.. Ez azért is. figyelemreméltó, mert az állomány sűrűsége európai mércével jelenleg is alacsony. A rét- és legelőgazdálkodás, a szálastakarmány-termesztés színvonalának javításával az .állatállományt jelentősen lehetne növelni a megyében is. • A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséhez népgazdasági érdek fűződik. A jövedelmezőségi viszonyoknak, az érdekeltségeknek segíteni kell a további csökkenés megakadályozását. Értesüléseink szerint erre vonatkozóan központi intézkedések válthatók. Dr. Nagy Lajosné a KSH megyei igazgatóságának közgazdász csoportvezetője sze buszra igv nem jutunk fel. kénytelen leszek gyalog cipelni hazáig. Különben sem érdemes buszra szállni, mert véletlenül összetalálkozunk valamelyik kollégával. s akkor kész a botrány, a pasas mindent kibeszél... Így hát elindulunk gyalog. Hazaviszem én Ivan Sztyepanovicsot, még szép, hogy hazaviszem! A feleségének pedig megsúgom, hogy én hoztam haza, én. Petyel- kin... Igen, igen. Pe-tyel-kin! így mondom, szótaggnként hogy emlékezzen a nevemre! Másnap aztán hivat a direktor, próbál mentegetőzni, hogy' ne haraaud) Petyelkin, az a fegyelmi csak tévedés vottj te az én emberem vagy. szólj csak bátran, ha valami kell. szívesen segítekHa óhajtod, elintézem, hogy Szocsiba is kapj beutalót.. különben ha a főkönyvelő nyugdíjba megy. neked tartom fenn a helyét, érted? Ilyen gondolatokat forgatott a fejében Petyelkin. s közben megérkezett ahhoz a házhoz, amelyikben Ivan Sztyepahovics lakott. Petyelkin egyre nehezedő terhével felbotorkált a lépcsőn, nagy- nehezen rátalált a lakásra, és becsengetett. Kis idő múlva nyílt az ajtó. d a küszöbön álmos, gyűrött arccal ott állt Ivan Sztyepano- vics, annak az irodának az igazgatója, amelyikben Petyelkin könyvelőként dolgozott. — Jó ég, már megint .maga az, Petyelkin? — kérdezte dühösen az igazgató. — Az még haavián hogy éjnek idején részegen csavarog össze-vissza. meg hogy valamelyik szesztestvérét ide-oda cipeli a hátán. Ez a maga dolaa. Dí miért olyan arcátlan, hogy mén hozzám is becsönget? ... Felháborító! Nemrég kapott fegyelmi italozás miatt, emlékszik? Idefigyeljen Petyelkin!... A barátjái most elviszi a legközelebbi kijózanítóba, mafla pedig szépen hazaballag. világos? A többit maii holnap megbeszéljük! Fordította: Kiss György Mihált 0 A városföldi Dózsa Termelőszövetkezetben az elmúlt év végéig még nyereséges volt a húsmarhatartás. Az idén az eddigi költségmé- rések azt bizonyítják hogy veszteséggel zárják az ágazat évvégi mér. legét. ANATOLLT FINYKO : Majd holnap megbeszéljük!
