Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-31 / 204. szám

NÉPZENEI TALÁLKOZÓK — MŰSORFÜZETEK, KIADVÁNYOK TÜKRÉBEN

Vers és dallam

Beszélgetés Jánosy Istvánnal

„A továbbéneklő ifjúság”

# Ez a rajz az 1977-es gyűjtemény címlapját díszíti (Salamon György grafikája.)

veggyűjtemény. Külön-küdön fe„Az összejövetel aktív résztvevői (szereplői) nemcsak Kecskemét környékét, hanem az ország más tájait is képviselik. Egyszerű emberek, akik nem színpadi ,műsort’ hoznak magukkal, hanem mindennapi életük tartozékát, az élő zenei hagyományt szólaltatják még, énekhangon, citerán, tekerőn, furulyán* dudán. Van-e közérthetőbb és elevenebb módja évszázadokkal és messzi tájakkal való közlekedésnek; mint a népzene, a népdal hangja?" (Sárosi Bálint)

Az 1967-es, első kecskeméti népzenei találkozó ismertető füzetéből másolt szép sorokkal kezdtük visszapillantásunkat. *

A következő évben a tárgyalkotó művészet is méltó helyeit kapott a második néipzenei találkozón. Nagy sikere volt a Népművészet a modern lakásban című, a Bútor- és Lakberendezési Áruház és díszítőművész-szakkörök közreműködésével rendezett kiállításnak. Sok százan tekintették meg a magyar parasztfestők első országom kiállítását. Kedvező fogadtatásának 'hatására ajándékozta Kecskemétnek Mol- dován Domokos értékes gyűjteményét, alakult meg később a Naiv Múzeum. Költők és írók is szívesen fogadták a meghívást. A műsorfüzet előszavát Buda Ferenc ínba:

,.Am adózzunk főhajtással a dalok ismeretlen szerzői és hősei előtt is. Földi valójukban rég elhaltak ezek az emberek; a néhai bölcs szántóvetők és szőlőmunkások, balladás szivű lányok és viola-vőlegények, csípős csillagfényben virrasztó juhászok, a sziki szállások pásztorai, akikkel a puszta peremén együtt énekelt a szélkiáltó madár, a dalt és verejtéket egyaránt bőségesen gyöngyöző summások, kubikosok — névtelen hazánkfiai, népünk poézisteremtő erejének hírnélküli hordozói. Testük búzává, virággá, fává nőtt az időben, de hiába távoztak el közülünk ne- vükfogyottan; amíg ezen a földdarabon, a Kárpát-medence közepén magyar marad a költészet és a zene anyanyelve, addig lesz a dalokat meqhallgató és tovább- éncklő ifjúság is...”

Berki Viola csodálatos rajzaival pompázó tájékoztató adta tudtul: 1969. szeptember 18-tól 20-i.g ismét találkoznak a népzene hívei, ekkor rendezte meg a városi tanács Pólyák Ferenc első kiállítását. A találkozó szervezői a Psalmus Hungairicus szerzőjének szarvait helyezték a kiadvány élére:

„A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi. S eljön az idő, miikor a müveit réteg a néptől átveti: hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek, a nemzetté vált népnek.” (Kodály)

Az ötödik alkalommal visszatekintő, összegező írásokat is közölt a programfüzet. Körber Tivadar tanulmányából idézünk.

„Közismert tény, hogy egész alsófokú zenei nevelésünk népzenei anyagra épül. Mégis időről időre felvetődik pedagógiai közvéleményünkben a kérdés-: miért nem szeretik, miért nem érzik valóban anyanyelvűknek a gyerekek a népdalt? A választ

sokszor megfogalmazták már: mert lélektelenül, tananyaggá merevítve, pusztán kottaolvasási gyakorlatnak tekintve, eredeti életétől elidegenítve tanítjuk.

Mindez köztudott, sokan és sok helyen elmondták már. Miért tartottam hát szükségesnek, hogy újra elismételjem? Azért, hogy rámutassak az augusztusi népzenei találkozó egyik nagy lehetőségére, melyet kár, sőt. vétek lenne ki nem használni. Az ilyen találkozók egyik célja a regisztrálás: itt tartunk most, ezt és így éneklik-játsszák azok az emberek — nem egy esetben saját műfajuk valódi művészei —, akik még belenőttek az eleven hagyományba.”

Gonddal, szeretettel tervezte Csáky Lajos ,és Gubisi Tibor a hatodik találkozó hívogató ját. Forrás és dokumentum értékű Kálmán Lajos által szerkesztett kötetben közölt tanulmányok rögzítették a találkozókba - szervesen beépült tudományos tanácskozások főbb eredményeit. OUvai Imre, Sipos Gyula, Cserei József, Körber Tivadar, Ittzés Mihály, Kálmán Lajos, Jánosy István, Avasi Béla, Vargha Balázs írásai is idekívánkoznak. Különleges helyi értéke miatt Szomjas-Schiffért György A Kiskunság régies népzenéje című munkájából adunk nagyon rövid ízelítőt.

,.Bartók és Kodály gyűjtéseinek útvonalából a Kiskunság annak idején teljesen kiesett, így a fehér foltok eltüntetésére a második generációnak kellett vállalkoznia. Gyűjtőlapjaik bele- süliyedtek az országos gyűjteménybe, amelyet a Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportja gondoz, és a Magyar Népzene Tára köteteiben tudományosan kidolgozott sorrendben jelentet meg. A teljes kiskunsági anyag regionális kezelése és feldolgozása tehát nagy és különleges feladat, amelyet még senki sem végzett el. *Mindamellett a kisebb vulgarizálás tűrésével máris kimondható, hogy Bartók Bélának az Alföldet, mint a III. magyar zenei dialektus-területet jellemző megállapításai a Kiskunság, tájegységi ' feldolgozása vtán sem változnak majd meg."

Ma is kedvderítő és tanulságos olvasmány a hetedik találkozó alkalmából összeállított szöjezetben vizsgálta a népzenének mai életünkben betöltött helyét és szerepét, a népi hangvétel és hangtechnika kérdéseit, a pedagógiai vonatkozásokat. Közölte Széli Jenő programadó írását is.

„A népzene felfedezése óta túlmutatott a szakmabeliek, folkloristák és muzsikusok körén, ritkán látott szenvedélyeket, támasztván maga körül. Mozga-- lommá vált, amelynek ha voltak is kisebb-nagyobb szervezetei, lényegét tekintve — gondolom — az első olyan mozgalom volt, és az máig is, ahol az organizációt a dalolás közösséget formáló ereje pótolja."

Az 1979 augusztusában kiadott népzenei összeállításból idéztük Kálmán Lajos Jánosy Istvánnal készített interjúját. Naigyon idekívánkoznak Olsvai Imre szavai is (Gyergyádesz László jegyezte fel gondolatait).

„Kodály és Járdányi is úgy tudott velünk vitatkozni, hogy sosem éreztették hatalmi vagy korfölényüket, ráneveltek minket arra, hogy érveinket módszeresen, logikusan sorakoztassuk fel. Ha mégis nekünk volt igazunk, akkor úgy ' fogadták el, hogy ők is tisztulva és megnemesülve kerültek ki. Minket is valamilyen megnyugvás, katarzis-élmény járt át, nem pedig a fölényes, dühödt győzelemtudat. Ilyen helyzet olyankor adódott, amikor újabb, komolyabb gyüjtőtapasz- talat révén bizonyos típusok, altípusok vagy helyi jellegzetességek úgy tömörültek össze, ahogy az ö ‘ gyűjtőtapasztalatuk és az addig gyűjtött anyag azt még nem árulta el. Ilyenkor tudtak engedni...”

Bizony három év is eltelt a

IX. találkozó óta. Szehény mű_ sorfüzlete előszavából vett sorokkal fejezem Ibe a visszatekintést.

„Üljünk le itt, mint a legutóbbi találkozónkon a még élő Nagy László is tette — nem is képletesen —, az élő népzene mai hordozóinak „lábai elé”! Akik ide sohasem „versenyezni”, de még csillogni sem jönnek: az idő hullámain és hozományával érkeznek, az archaikus érők hordozásába már beleroskadt vagy ' azoktól éppen újülásra telitett testi állapotukban".<•

Heltai Nándor

CSORBA GYŐZŐ:

Népdal-variáció

Kalapom szememre vágom, múlik, hervad ifjúságom, ne is lássam.

Megszakad a szép szó bennem, alig fordul dalra nyelvem, — hol hibáztam?

— Addsza, pajtás, a vasvesszőt, hadd verem meg a temetőt, nyíljon már ki, fogadjon be

mindörökre!

— Ó, ne bántsd te ott azokat ia mohosült sírhalmokat,

várj sorodra!

Nem nyugvás a sír nyugalma, az a romlás birodalma. Vége-hossza

nincsen ott a pusztulásnak.

S úgyis elér a gyalázat majd, ha innét rendre egyszer odafekszel.

— Keress addig nyugtot másban, ilyen-olyan földi lázban, szerelemben.

Több az élet, mint az ének, ók a bölcsek, akik élnek, ne feledd el.

Szíved verd meg vasvesszővel, ne kezdjen a temetővel, inkább az éneket vessze, azt eressze!

A kitűnő költő és műfordító hivatott vendége a kecskeméti találkozóknak, a tizediken is tart előadást szombaton délután. Sokszor írt népköltészeti témákról, varázséndkek- ről. A Szályka Rózsa emlékét megörökítő, dallamos-balladás költeménye is irodalmunk legjavához tartozik. — A hetedik kecskeméti népzenei találkozó előtt Kálmán Lajos népzene- kutató beszélgetett Jánosy Istvánnal.

Az interjút Ikissé rövidítve közöljük.

— Verseidet olvasva minduntalan zenei témákra bukkanok. Szerinted van-e kapcsolat zene és vers között, és milyen természetű ez a kapcsolat?

— A lehető legszorosabb. A XVII. század végéig> legalább is nálunk, magyaroknál minden versnek volt dallama és' énekelve adták elő. Rám az énekkel előadott vers mindig erősebben, mélyebben ihat, mint a szavalt vers. Goeth'e, Heine, Müller, Eichendorff versei Schubert, Schumann dalain keresztül nyújtanak teljes élményt. Mert a jó zenei megfogalmazás még azt Is kihozza a versiből, ami különben a szavak között elsikkadna.

— Te mint költő, különösen hol és miben hasznosítottad zenei érdeklődésedet?

— Például a ritmikában. Sok verset írtam, és még tokkal többet fordítottam időmértékes antik formában. Azt tartják, hogy az időmértékes versnél csak a szótag hosszúsága és rövidsége számít. Hogy megfeleljen a hosz- szú és rövid szótagoíkból álló versfcépletnek. Ha csak az. időmértéket nézzük, akkor a következő hexaméter-sor kifogástalan: Hős vértől pirosuilt gyártér sóhajtva köszönünk.

Nekem mégis valahogy rosszul hangzik kicsit: ... tői ..., sült... tér.. hajt, szönt... Mert sorozatosan ezek a magyar kiejtésben hangsúlytalan szótagok esnek a hexaméter hosszú, ütemkezdő szótagjaira. Már pedig- zenei értelemben az ütemkezdő szótag mindig hangsúlyos, A görög—latin költészet is Ismerte ezt a fogalmat: 'hangsúly, jóütemrész. ICTUS, ez volt a neve. Hogyne ismerte volna, hiszen a görögök, a verseket énekelték, sőt a kar- dalban még táncoltak is rá. Tehát, hogy táncolni lehessen rá, a versben erősen érződnie kellett az. ütemkezdő hangsúlyoknak, tehát a prözódia természetes hangsúlyainak és a zenied hangsúlyoknak legalább is többnyire egybe kellett esnie. Így próbáltam ritmizálni a kardalokat mind Pindarosznál, mind a tragédiaköltőknél. Leginkább Kodálytól lestem el ezt a módszert. Szöveges műveiben a természetes proződda gyönyörűen érvényesül, így aztán a költő-műfordító legalább annyit tanuihat Kodálytól, minit a zeneszerző.

— Valamikor olyasmit említettél, hogy dallammal együtt Írod a verseidet?

— Ez talán túlzás. De néha bizony megesik. Néha először egy dallam szólal meg bennem, és arra kezdem énekelni a vers kezdő sorait. Maiskor meg vers és dallam együtt születik.

— Ügy gondolom, hogy verseidben a folklórnak egziszten-i ciális, szinte filozófiai jelentősége van.

— Jól gondolod. A technikai civilizációi az urbanizáció sok jót hozott az emberiségnek. Biztonságosabb lett az ember élete, nem kell az éhhaláltól félnie, a jó gyógyszerek segítségével életét kihúzhatja 70—80 esztendőre. Kényelmesebb Ss az élete. Nem kell testet-lelket gyötrő fizikai munkáiban őrlődnie. Gondtalanul átadhatja magát a test élvezeteinek és , a státuszszimbólumoknak. Így alakult ki a fogyasztói életforma. Ez azonban kvalitásaiban nagyon alászállítja az ember nívóját. Szellemi, erkölcsi erőfeszítései aláhanyatla- nak. Szerelmi élete a coitusra szorítkozik. Emberi kapcsolatai az önző előnyök hajszolására redukálódnak : minél több haszonért minél kevésbé fárasztania magát.

— ügyöm hogyan leli meg a gyógyulás útját?

— Akkor lél gyógyulásra^ ha visszakéredzkeddk. visszatalál a Természethez, az ősi természetes életritmushoz, „jeles napokhoz”. Ezt erősíti meg a pszichoanalízis is: az ember úgy békéi meg önmagával. ha . lelke tudatalatti legmélyében rátalál az ősi nagy archetípusokra, és azokkal harmóniába jut. Így a folklór legmélyebb szintű föltárásában nem a múltunkat, hanem a jövőnket tapogatjuk ki, a jövőbe nézünk!

Kezdetben volt

• Buják! Gergely bemutatója 1975-ben. (Straszer András fotói.)

Egyedülálló

hangszergyűjtemény

Kecskeméten

Szenzációs állandó kiállításokkal gyarapodik Kecskemét. Vasárnap ' délelőtt nyitják ‘ meg

I.eskowszky Albert hangszereinek állandó bemutatóját a Kom- szoihol téri iskolaépület Marx léri oldalán. A földrengésjelző készülékek elhelyezésére kialakított helyiségekből háromban láthatók a világ szinte minden részéből összegyűjtött zeneeszközök.

A bejárati' előtérben a muzsika tolmácsolására, továbbítására, fölerosátésére 'szánt készülékeket helyéztek el: régi és újabb rádiókat, hatalmas .tölcsérű lemezjátszókat. Nagyon érdekes az ütőhangszerek „terme’’, különféle dobok mintegy hangsúlyozzák a falon olvasható megállapítást: „Kezdetben volt a ritmus”.

órákig elnézelődhetne az ember a sarokszobában. Kerülöm az olcsó újságírói sablonokat, de most nagyon is idekívánkozik a következő felsorolás. A gyűjtemény legrégibb darabja az 1700-as években készített bécsi fuvola. 4 méteres a leghosszabb hangszer egy — Leskowszky által készített — havasi kürt, a legérdekesebb muzsikáló eszköz számomra a szöghegedű, a legértékesebb zeneeszköz valószínűleg az indiai szitar (korábban Pécsi Sándor

színművész tulajdonában volt), a

legtávolabbi muzsikáló szerszám egy kínai lant.

Gyönyörű citerák sorakoznak a polcokon. Van hasas, csikófejes, galambdúoos, duplahasas, belsőfejes és hasábcitera.

Pompás dudák pompáznak a vitrinekben. Különösen érdekes egy fém „fúvókás”, Schunda cimbalomból több is megtekinthető a kiállításon. Lapunkban megírtuk már, hogy 1872-ben, a kecskeméti országos kiállításon kezdődött e 'hangszer páratlan sikersorozata.

A figyelmes szemlélő a hangszerek kialakulásának, tökéletesedésének folyamatába is bepillanthat a Marx térd gyűjteménybe. Ki tudja, hdnmlan került ide a nagybőgő őse, a trombamarin. Sajnosi, a Csemafont kevésbé ismerik a világon, mint azt néhány évtizede Kecskeméten remélték. Cser Károly speciális elektromos zongoráját ugyanis a kecskeméti Finommechanikai Vállalat gyártotta. Az először magyar feltaláló által kidolgozott elveken működd hasonló külföldi hangszerek sajnos, kiszorították a piacról

Természetesen nemcsak a szemnek lesz gyönyörködni valója a mintegy 600 tárgyat a közönség elé táró gyűjteményben, hanem a fülnek is. Különleges

• 1976-ban a Délibáb együttes is fellépett Kecskeméten.

lemezek, zenei fölvételek hallhatók majd a városközponti új kiállító-helyiségekben. Csak dicsérni lehet a kiállítás vezetőjének kezdeményezését. Az odalátogató diákok rendhagyó énekórákon kipróbálhatják az erre a célra előkészített népi hangszereket; megtanulhatnak néhány alapvető fogást.

Rövidesen megnyílik a bejárattól balra most formálódó szeizmográfjai kiállítás is. Kecskeméten megőrizték a régi földrengésjelző készülékeket, a szerkezetek által készített feljegyzéseket. Ez a kis gyűjtemény remélhetőleg meteorológiai történeti tárgyakkal is bővül az idők folyamán.

H. N.

JÉ

a ritmus