Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-22 / 196. szám

X985. augusztus 22. # PETŐFI NÉPE 9 5 | ÁTUTAZÓK, BELETÖRŐDŐK, MEGSZÁLLOTTAK Az értelmiségi lét peremén Népművelőkkel, a Duna menti és Kiskunsági Mű­velődési Ház Igazgató Munkaközösségének tagjai­val beszélgettem nemrég egyik találkozójuk alkal­mával. Műsorokat vitattak meg. Melyik „haknis” társu­latot érdemes, s melyiket nem szerződtetni? Meghí­vandó előadók címeit, telefonszámait cserélték ki egymás között; összeállították a hat község kulturá­lis kínálatát népszerűsítő műsorfüzet következő szá­mát ... és ismerkedtek. Igen. Bár már öt éve létezik a munkaközösség, a havi találkozókon gyakran szereplő napirendi pont az ismerkedés. A területen — hat község tartozik hozzá Kun- szentmiklóstól Dunaegyházáig — az említett idő alatt huszonkét művelődésiház-igazgató dolgozott. A falvakban szinte évenként váltják egymást a köz- művelődés irányítói. Nagy a fluktuáció másfelé is. öt év alatt a kis­községek zömében gazdát cserélt — sok esetben többször is — az igazgatói szék. Ami annyit jelent: az igazán nívós közművelődési munka 'lehetősége sem teremtődött meg. Nem nehéz belátni: a többsé­gükben szakképzetlen vállalkozók munkába lépésük után, illetve e tevékenységtől való megválásuk előtt, hónapokig csak fele, negyed energiával dolgoznak; a teljes fizetésért. Hogy miért alakulhatott ki ez az elszomorító ál­lapot? Mi serkenti a népművelői hivatással kacér­kodókat, hogy oly gyorsan kereket oldjanak? Erről a témáról rendezett nemrégen tartalmas vi­tát a Budapesti Művelődési Központ, a Népműve­lési Intézel és a Népművelők Egyesülete. Egy fölmérés három típusba sorolta a közműve­lődési szakembereket: átutazók, beletörődők és meg­szállottak. Bármelyik csoportba 'tartoznak, fizetésük — legalábbis a középmezőnyé — jóval alatta ma­rad az országos átlagnak. Hátrányban vannak a bé­ren kívüli juttatások és az élet- és munkakörül­mények alakulásában is. Ugyanakkor előszeretet­tel nevezik őket a közművelődés katonáinak, a nem­zet napszámosainak, akiktől a társadalom igen so­kat vár. A jövő emberei az értelmiségi lét peremén. Módot kell találni ^z ellentmondások enyhítésére, változások szükségesek a munkafeltételekben, is­mételgetik sokszor, sokfelé. De mikor? Ez egyelőre megválaszolatlan kérdés. Ügy tűnik: hiába volt nagyszabású parlamenti népművelő-tanácskozás a múlt év októberében, s hiába a Népművelők Egyesületének minden igye­kezete. (Pécsen, a vándorgyűlésükön például külön szekció foglalkozott ezzel a témakörrel.) III. Ha a probléma nem is szűkíthető le a bérezésre, érthetően ez a legfájóbb pontja a szakmának. A Közalkalmazottak Szakszervezete legalább azt sze­retné elérni, amit legutóbb a pedagógusok: szűnjön meg a hátrányos megkülönböztetés. Egy évtizede már, hogy nem volt általános bérrendezés az ága­zatban. Indokolt lenne a bérfejlesztési és jutalma­zási alapok felemelése, a teljesítményt jobban ki­fejező és a differenciálásra alkalmas bérek megál­lapítása. Mennyit is keresnek ma a népművelők? Az említett budapesti tanácskozáson erre a Mű­velődési Minisztérium illetékese válaszolt. Fizeté­sük körülbelül ezer forinttal marad el az országos átlagtól. Ennél is rosszabb a helyzet a tanácsi fenn­tartású intézményeknél, ahol a szakalkalmazottak átlagbére 3700 forint körül mozog. A vezetőknél sem sokkal jobb a helyzet. Több művelődésiház-igazgató is van az országban, aki több mint húsz éve dolgozik a pályán és fizetése alig lépi túl az ötezer forintot. A hátrányos helyzet a szociális juttatásokra is vonatkozik. Míg egy köz- szolgálati alkalmazott a béren fölül 900 forintot kap havonta, addig ennek kevesebb mint a negyedét karpják a „közkatonák” étkezési, üdülési vagy köz­lekedési hozzájárulásként. A népművelőknek nem jár a pedagógusokat egyébként megillető területi pótlék, s nincs mód megfizetni az esti ügyeletet és a túlórákat sem. Illetményföld szóba sem jöhet... A tanácsoknak, ha tényleg komolyan veszik a köz- művelődést, megérné, ha kedvezményes telkek jut­tatásával, letelepedési segélyekkel, szolgálati laká­sokkal is támogatnák a népművelőket. Ezeken a ha­sábokon már máskor is megírtuk: vagy föl kell szá­molni a vergődő kis intézményeket, vagy megfele­lő lehetőséget kell teremteni az érdemi munkához. A hátrányos megkülönböztetés már-már a hivatá­suk gyakorlásában akadályozza a „megszállottakat" is. Legrosszabb helyzetben a pályakezdők, a kiste­lepüléseken egyedül dolgozók, a nők és a nyugdíj előtt állók vannak. Nagy a fluktuáció, a pályaelhagyás! A szakmai színvonal sokat süllyedt, sok állás betöltetlen. Mind­ez éppen akkor, amikor teljes megújulásra lenne szükség a területen. Nagyobb figyelemre volna szük­ség a közművelődés iránt a központi és a helyi szer­vek készéről. Fontos jel, lépés lenne, ha például az arra érdemes népművelőt bevonnák a lakóhelye és működési körzete közügyeibe, hogy partner lehes­sen, mert csak így képes, igazán befolyásolni egy lakóközösség arculatát. Ide tartozik a rugalmas munkaidő formáinak kidolgozása, valamint a. Vég­zett munkával arányos erkölcsi megbecsülés. Mind­ettől'nemcsak a szakma jövője függ, hanem műve­lődéspolitikai céljaink elérése is. Farkas P. József BOCSÁK MIKLÓS Elátkozott sporttörténetek Akik példát mutattak (4) San Diego — a tavalyi 'vi­lágbajnokság — ezüstérmese, Nö­vényi tehát nyer, az ottani vi­lágbajnok, Tóth, most második. Megfordul a sorrend, miként a soron következő világbajnoknál. Rácznál is. Pedig akárcsak Nö­vényi és Tóth, ő is előnnyel kez­di a döntőt. Neki is elegendő a kettős leléptetés a végső győze­lemhez, és Rácz is rettenetesen akar. Sérült derékkal, sérült kézzel, megannyi, alig gyógyult sebbel lép a szőnyegre a szovjet Bla- gidze ellen. És végül ő is csak második — ez az ezüstérem még­sem bénít meg senkit. Ez az ezüstérem ugyanis — reális. A szovjet fiúval Rácz egysze­rűen nem bír: 19:l-es vereséget szenved. De a győzelmi dobogó második fokán már mosolyog, in­teget. És ezzel a vereséggel — legalábbis úgy látszik — megbé­kél Hegedűs is, aki néhány órá­val ezelőtt á faluban még azt mondta: „Bízom Ráczban, hiszek Rácz győzelmében". De hisz abban is — miként mindenki az ö kis csoportjukban —, hogy a jobbnak, a valóban jobbnak akkor is joga van a győ­zelemhez, ha a másiknak fáj. És különben is: Rácz után máris Ko­csis következik. Kocsis Ferenc, akiről a kapitány azt mondja: ő az a fajta versenyző, mint Növé­nyi. öt a szőnyegen nem lehet fel­tartóztatni. Pedig a szovjet Bikov a döntő­ben mindent megpróbál. Két ver­senyző, két birkózó, aki szinte mindent tud ebben a sportágban. Nemcsak támadásban, hanem vé­dekezésben is ... És két ilyen birkózó csatája nem túl látvá­nyos. Megkísérelt, de csírájában el is fojtott akciók... Az idő múlása Kocsisnak kedvez. Az is, hogy úgy tetszik: a svájci Marti- netti szíve (igaz: nincs szükség rá, de) mintha ezen a napon a mieink felé húzna. Tóth előző napi döntőjéhez hasonló a küzde­lem, s most mégis Bikovot fi­gyelmezteti a szőnyegelnök. Ne­künk jó lenne a kettős leléptetés is, de Martinetti „gesztust" gya­korol, Bikovot lépteti le ... Az aranykönyvbe így, a lehető leg­szebb kerül: Kocsis Ferenc nulla hibaponttal nyer. A győzelmi tánc valamivel visszafogottabb, de legalább olyan megható, mint Növényié. Szal- tózik, hidba vágja magát, azután a magyar tábor tagjainak nya­kába borul. Kocsis korábban úgy lett Euró- pa-bajnok, hogy tusvereséggel kezdett. A krónikások azonnal keresgélni kezdtek: az utóbbi években volt-e erre egyáltalán példa. „Nem matematikailag, nem fizikailag, hanem lélektanilag tűnik az ilyesmi hihetetlennek" — mondták. „Itt, ebben a társaságban az ember nem ismer lehetetlent” — mondta erre Kocsis. Itt, ebben a társaságban ... Néhány szó még erről a társa­ságról. A sportág legengás alakja, Pó­lyák Imre — e helyütt nincs mód a dolog firtatására — elég távol került a birkózástól! Hegedűsék hívták vissza. „Nekünk pontosan az ilyen emberek kellenek ... „És Pólyák ingyen és ,bérmentve’ jött. Saját költségén utazott a vi­lágbajnokságra, s itt volt most is. Ö korábban három olimpián szer­zett ezüstérmet úgy, hogy a ket­tős leléptetés is aranyhoz juttat­ta volna. De ő nem tudott „dön­tetlenre" játszani. Tokióban volt ereje újítani, a magyar sport ta­lán leginkább kiérdemelt arany­érmét nyerte. „Csak azt kérem, hogy itt legyen, hogy a fiúk lás­sák, hallják őt" — mondta róla a kapitány. És a fiúk látják, hall­ják őt, ő pedig elmondja: — Hosszú időt megértem eb­ben a sportágban. Voltak jó ver­senyzőink, voltak klasszisaink, nagy sikereink, de ilyen csapa­tunk, mint a mostani, még soha nem volt. Ha itt valaki a sző­nyegre lép, az összes többi vele birkózik... Seres Ferenc, 35 évesen harcol­ta ki, hogy harmadik olimpiájá­ra utazhasson. Tőle már nem várt, nem is várhat senki arany­érmet. Jószerivel még érmet sem... És az „öreg", aki közel négy évvel idősebb, mint maga a kapitány, egy VB-bronzérem és két EB-harmadik hely után most jut el a csúcsra, az olimpiai do­bogó harmadik fokára. A ‘ver­seny előtt kijelentette: „Ha lega­lább helyezett leszek, ezután sem hagyom abba ..." A verseny után a faluban mondja: „Miért ne bir­kóznék tovább?" Kocsis versenye után félhan­gosan megjegyzem: „Nagy kő es­hetett le Csaba szivéről..." Hegedűs meghallja, és két aranyérem, két ezüst- és egy bronzérem, a magyar kötöttfo­gású birkózószakág csodálatos si­kere után felém fordul: — Még nem esett le! Később teszi hozzá: ’— Csak július 31-én, ha már megszületett a harmadik is. (Folytatják.) • Máriássy István síremléke a márkusfalvi rk. templomból 1516. (másolat). • Szent Mihály.dombormű Gyű. lafehérvárról, XIII. sz. eleje (má. solat) ■/■ ■ ' .■ | KALOCSAI TÖREDÉKEK | Új fényben a magyar középkor | Kőtár a Nemzeti Galériában | A Magyar Nemzeti Galériát 1957-ben azért hívták életre, hogy egész, múltunk képzőművésze­tének tükre legyen. Csaknem há­rom évtized áldozatos, megfeszí­tett munkája, és sok-sok pénz kellett ahhoz, hogy az elképzelés valóra válhasson. A Galéria föld­szinti teremsorában elhelyezett kiállítással teljes értékűvé vált az a nagyszabású bemutató, mely a XI. századtól napjainkig is­merteti meg a látogatókkal ha­zánk képzőművészeti alkotásait. Az enyészet, az idő múlása nem kíméli a követ és a nemes anyag­ból készült épületmaradványokat sem. Történelmünk első' évszáza­dainak a mostoha sors miatt úgy­is szórványos emlékeit a viszon­tagságok mellett a közöny is pusz­tította. Így a pótolhatatlan érté­kek egy része ma is tovább rom­lik a különféle raktárak mélyén. A sokat hányódó kőanyag törzs- állományát a Szépművészeti Mú­zeumba még a második világhá­ború előtt került ládákban őr­zött, faragott töredékek képezték. Jelentősen bővült az 1978-as, Ár­pád-kori faragványokal bemu­tató székesfehérvári kiállítás, majd a Budapesti Történeti Mú­zeum, továbbá az esztergomi ása­tások, és más egyházi és világi intézmények kölcsöneinek jó-/ voltából. A kiállítás súlypontja a román és a reneszánsz kori anyag, mely ily bőségben és ilyen áttekinthe­tően még soha sem volt látható. A XI—XV. század elejéig terje­dő időszak többnyire elpusztult építészetének és szobrászaté­nak fontos mérföldkövei ezek a faragvártyok. Olyan nagyhírű em­lékekből származnak, mint a gyulafehérvári székesegyház, (XI. század), a székesfehérvári bazili­ka, a somogyvári apátság, (XII. század), kalocsai székesegyház (XIII. sz.), melyekből legfeljebb az alapfalak, vagy még azok sem maradtak ránk. Egyedül a töredékek segítségé­vel tudunk fogalmat alkotni az elpusztult templomok, várak, pa­loták művészi jellegzetességei- . ről, csak „ így tudjuk, felvázolni jelentőségüket a hazai es nem­zetközi művészet történetében. A kora gótikát a XIII. század elejéről az esztergomi, a pilis- szftntkereszti, a kalocsai töre­dékek, • a késő román korszakot pedig a századlordulón restaurált jáki templom néhány remekbe faragott darabja képviseli. A késő gótika hírmondói a- pös- tyéni és a kassai dómból szárma­zó töredékek. A XIV—XV. század fordulóján rhűködő, híres prágai építőpáholy művészi körébe tartoznak a vi­segrádi palota felső díszudvará­nak nyolcszögletes kútházából származó töredékek, a finoman mintázott oszlopfők, vízköpők. A gótikát követő reneszánsz a magyar művészet kiemelkedő korszaka volt. Nyitánya, Mátyás király még késő gótikus 1473-as visegrádi oroszlános kútja eu­rópai értékű remekmű. Mátyás mecénási bőkezűsége utat nyi­tott hazánkban az olasz, fi­renzei szobrászatnak, mely csak­hamar hatalmas arányokban bontakozott ki Budán és Visegrá- don részben monumentális alko­tásokban (budai és visegrádi szö­kőkutak), részben pedig dekora­tív, finomművű márványfaragvá- nyokban , Az udvar példájára a budai műhely hatására .az olaáz rene­szánsz kőfarágás témái, formái, kompozíciói Mátyás halála után II. Ulászló korában szélesebb kör­bén elterjedtek, mint azt több emlék,- köztük a pesti belvárosi templom pasztofóriuma, Pest vá­ros címere a szatírkával, II. Ulászló címere az esztergomi Ba- kócz ‘ kápolnából tanúsítja. A kiállítás külön élménye az utolsó terem a Magyarországon, dolgozó olasz mesterek munkái­val: Giovanni Dalmata fehér márvány oltártöredéke. Diósgyőr­ből a törökdúlás alatt megcson­kított Madonnával, vagy Mátyás és felesége maradványdombor- műve. Az új stílus hatására a régi, gótikus hagyományt őrző egész alakos sírkövek is átalakultak, ezt például Szapolyai István sze- peshelyi sírköve szemlélteti 1499- től, mely másolatban látható a bemutatón. Egész különleges irányt képvi­selnek a gyulafehérvári Lázói ká­polna (1512) domborművei bib­likus, részben‘ mitológus jelene­teikkel. A szépívű fejlődésnek a török­dúlás másfél évszázada vetett vé­get. Brestyánszky Ilona P rosper Mérimée 140 évvel ezelőtt megírta Carmen históriáját, Georges Bizet operát komponált belőle, a film megszületése óta pedig többen is vászonra vitték a szép és szenve­délyes dohánygyári munkásnő tra­gikus szerelmi .történetét. Egy tu­catnál több adaptációról tudunk. Az első 1913-iban keletkezett. A rendezők között van Charlie Chaplin, Lubitsch Ernő. Otto Pre­minger, Charles Vidor, a szerep­lők között Pola Negri. Ásta Niel­sen, Giovanna Haiti, Dorothy Dandridge, Rita Hayworth, Dolo­res del Rio, Amadeo Nazzari. Harry Belafonte. Glenn Ford. A felsoroltak között nem szerepel az a négy adaptáció, amely az elmúlt 3—4 évben készült: Jean-Luc Go­I R A NO SCO ROSI 9 Ross filmjének plakátja. dard: Keresztneve Carmen; Peter Brook: Carmen tragédiája; Car­los Saura: Carmen és Francesco; Rosi: Carmen. Saura remekét nagy sikerrel játsszák a magyar mozik. Rosi művét az olasz filmhéten láthat­ta a közönség, s rövidesen bemu­tatják országszerte. Rosi filmjét Spanyolországban forgatta. A cse­lekmény 1820-ban játszódik, An­dalúziában. Az operatőr Franco Bruni és Noel Very, a karmester Lórin Maazel, a koreográfus An­tonio Gades volt. A főszereplők: Júlia Migenes-Johnson. Placido Domingo, Ruggero Raimondi. Faith Esham. Susan Daniel és Li­lian Watson. Ez a Carmen sem lefényképezett színpadi előadás. A kritikák szerint a siker első­sorban Carmen alakítójának, .Ju­lia Migenes-Johnsonnak köszön­hető. Kitűnő színésznő, és aki ér­zéki kisugárzásában teljesen azo­nosul a figurával. Migenes-Johnson New Yorkban született egy Puerto Ricó-i—görög házaspár gyermekeként. Három- évesejj lépett színpadra. Amikor •a New York-i művészeti főisko­lán tanult, Leonard Bernstein szerződtette Menotti Second Hur- ricane-jének tévéváltozatához. El­ső Broadway-sikerét a West Side Story Mariájaként aratta. Placido Domingo már huszon­egy évesen beérkezett énekes volt. Első tanára édesanyja, a népszerű mexikói énekesnő. Hamarosan a világ egyik legkitűnőbb tenorjá­vá' fejlődött. Repertoárja hetven­öt operaszerepet ölel fel. Mexikói dalokat is énékel, legutolsó fel­vétele pedig a Talán szerelem című poplemez John Denverrel. Francesco Rosit, a rendezőt, számos játékfilm alkotójaként is­merjük. 1922-ben született Ná­polyban, a háború után az ottani rádióban dolgozott mint színész, szerző és rendező. 1946-ban szín­padon is fellépett, majd rendező- asszisztens lett. Két év múlva Luchino Visconti, majd Luigi Zampa és Mario MoniceUi mel­lett asszisztenskedeft. A Carmen a tizenharmadik önálló rendezése. Korábban láthattuk . többék kö­zött a Gyilkosság Szicíliában, a Kezek a város felett. Az igazság pillanata. A Mattei-ügy című filmjét. Carmenjéről azt mondta: -„Ké­peimnek úgy össze kell olvadniuk a zenével, hogy a néző azt érez­ze: ez az egyetlen lehetséges elő­adásmód.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom