Petőfi Népe, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-21 / 195. szám

1985. augusztus 21. • PETŐFI NÉPE • 9 A SZAKMUNKÁSKÉPZŐT IGAZGATTA Fiatalos kedvvel nyugdíjban Akik régen ismerik, tudják róla, hogy nem szűnik benne egyetlen pillanatra sem a köz­életi iobogás. Olyasfaj­ta ember ő, aki min­denkor, minden hely­zetben képes másokért tenni. Weither Vilmos a 607. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet igazgatója volt mostanáig, nyugdíjba vonulásáig. £lete dió­héjban: Szegeden szü­letett 1925-ben. Kecs­keméten folytatta ta­nulmányait, ahol bank- tisztviselő lett. Egészen fiatalon, a felszabadu­lás napjaiban kapcsoló­dott be a munkás- —........... mozgalomba, 1944 végéti belépett a kommunista pártba. Ezt kővetően fontos és felelős mun­kakörökben dolgozott, egyebek mellett a Vas Zoltán által vezetett Gazdasági Főtanácsban, a Magyar Álla­mi Szénbányák központjában, a pártközpontban és a Könnyűipari Minisztériumban. Később a főváros egyik ifjúsági vezetője lett. Ekkor történt, hogy — 1962-ben — felkérték: jöjjön Kecskemétre és irányítsa az intéz­ményes szakmunkásképzőéi. m m m í i Amikor a napokban eddigi életéről, munkásságáról beszél­gettünk, így kezdte: — Az, hogy mit jelent kommu­nistának lenni, legelőször akkor tudatosult bennem, amikor 1945 nyarán központi pártiskolára küldtek. Akikor hallottam először összefüggően és logikusan beszél­ni a marxizmus—leniniamusról. Mi akkor éppen a választások előkészítésén fáradoztunk. En­gem a párt Mélykútra küldött, ahol több mint egy hónapon át szervezkedtem, agitáltam elvtár- saiimmal. Akikor lettem a község­házán sagédjegyző. Igaz, hogy nagyon fiatal voltam, ám am'ikor visszagondolok azokra az időkre, nagyképűség nélkül elmondha­tom. hogy értettem idősebb tár-, saiimat; azokat, akik példaként álltak előttem. Soha nem fogom, elfelejteni, hogy 1946-ban kül­dött voltam a Duna—Tisza közi területi pártértekezleten. Itt sza- valókórusunk, amelyet én vezet- , tem, színvonalas műsort adott. — Miért jött Kecskemétre 1962- ben? — Szívvel-Iélekkel Bács-Kis- kun megyeinek vallottam magam Budapesten is. Nemcsak a rokon­ságom és a baráti köröm, de elv- társaim egész sora is erre ösz­tönzött. Amikor azt hallottam — ne vegye zokon így utólag senki —, hogy ibajok vannak a hírős vá­ros szakmunkásképzésével, s hogy annak vezetése körül bizo­nyos zavarok jelentkeznek, akkor kedvet kaptam hozzá, hogy , a magam eszközeivel, politikai, mozgalmi és bizonyos fokú szak­mai ismereteim segítségével meg­próbáljak valami eredményt fel­mutatni. Ide érkezésem után nem sokkal véglegesen kineveztek igazgatónak, és idei nyugdíjba vonulásomig ezt a tisztet egyfoly­tában betöltöttem. — Az elmúlt csaknem negyed­század alatt sokféléiképpen kötő­dött a megyéhez, Kecskeméthez. Ezt mutatja egyebek mellett az is, hogy fontos társadalmi meg­bízásokat kapott... — Igen. Egy ideig tagja vol­tam a KISZ megyei végrehajtó bizottságának, az MHSZ elnök­ségének, dolgoztam a munkásőr­ség megyei parancsnokságán és a megyei művelődési ház elnöksé­gében. Szerepem volt a pályavá­lasztási tanácsadó egyik bizott­ságának tevékenységében. Egy ideig ténykedtem az MSZMP vá­rosi ifjúsági bizottságában is. — Mint Bács-Klskun egyik legnagyobb intézményének az igazgatója, mit tartott elsősorban szem előtt a munkájában? — Azt, hogy munkatársaimmal gyümölcsöző kapcsolatot tudjak ■ kialakítani. Amikor átvettem az intézet irányítását, a hetven ta­gú tantestület előtt elmondtam: Hozzám bárki, bármikor jöhet panaszra munkatársai ellen, ám egyetlen kikötésem van. Akire az illető panaszkodik, azt hozza ma­gával. Ügy gondolom, hogy ez a vezetői’ megnyilvánulás is segí­tett a jó kapcsolat megteremtésé­ben. Első dolgom volt, hogy szám- bavegyem mindazt, ami addig történt, ami eredménynek szá­mított. Természetesen észrevet­tem a gondokat és. a sürgető fel­adatokat is. Akkoriban megle­hetősen nelhéz körülmények kö­zött dolgoztunk. Szűk volt a hely, elavultak, korszerűtlenek a tan­termek. Egyik fontos feladat volt kiépíteni a legcélravezetőbb kap­csolatokat a munkahelyekkel. Amolyan igazi hősi korszak volt ez, míg végre sikerült jócskán megnövekedve és kettéválva új helyre költözni. Mindazt, amit az immár igazán modern rendszerű szakmunkásképzésről el lehetne és el kellene mondani, napokon át sorolhatnám. — Hogyan alakult a magánéle­te? — Megnősültem, felnőtt gyer­mekem van és az eltelt évek alatt a munkám mellett tanultam. Jó érzéssel mondhatom el, hogy min­denkor szívügyem volt a kultúra ápolása, terjesztése. Intézetünk fiataljait kollégáimmal együtt arra biztattam mindig, hogy ol­vassanak, kapcsolódjanak be a művelődési munkába. Készben ennek köszönhető, hogy szavaló- ink. Irodalmi színpadjaink figyel­met érdemlő eredményeket tud­tak felmutatni. Iskolánk olyan neves költőket mondhatott' so­káig barátjának, mint például Benjámin László, Csukás István, Bella István. — Mi volt legfőbb törekvése igazgatósága idején? — Az, hogy pedagógus társai­mat és tanítványainkat minél tö­kéletesebben megismerjem. És hogy valamelyest tudjak segíteni legfőbb szándékaik megvalósítá­sában. — S ezután? — Számíthatnak rám azok, ákik eddig is számítottak. Mint a megyei pártépítési bizott­ság tagja, s mint a városi párt- bizottság instruktora, úgy érzem, tudok segíteni ezentúl is az em­berek, a munkaihelyek életének javításában. És az sem mellékes számomra., hogy van két unokám, akikkel remélhetőleg még többet tudok együtt lenni, mint eddig. Varga Mihály Agyaghadsereg a föld alatt A tudományos világot érthető­en lázba hozta az a páratlan le­let, amelyre Kína Senhszi tarto­mánya székhelyének, Hsziannak a közelében bukkantak véletle­nül, kútásás közben. Víz helyett egy üreget találtak, s benne az emberiség történelmének egyik legfantasztikusabb régészeti le­letét: harcosok, lovak és szeke­rek terrakottából készült élet­nagyságú szobrait. A lelet csupán egy kilométer­re van Csin Su Huang-ti („Az Első”) császárnak (i. e. 259—210) a sírboltjától, ö volt az, aki az ország egyesítése végett lerom­boltatta a fejedelemségek között emelt falakat, az északon támadó hunok elleni védekezésül meg­építtette a Nagy Falat, megkezd­te a Huanghót és a Jangcét ösz- szekötő Nagy-csatorna építését, utakat és csatornákat építtetett, egységesítette az írást, a mérté­keket és a naptárt. A falusiak bejelentése nyomán megindult ásatás közben egy 210 méter hosszú és 60 méter széles föld alatti üregnek a körvonalai bontakoztak ki. A feltárás első időszakában 1000 négyzetméteres területen 520 katonaszobor és hu­szonnégy — szintén életnagyságú — lószobor került elő. A szakér­tők szerint összesen mintegy 6000 agyagfigura rejlik az üregben. Az alakok jó állapotban van­nak, teljesen élethűek, arcukat, fejüket, derékszíjukat, bokavédő­jüket, csizmájukat a legapróbb • Az uralkodó testőre. Akik példát mutattak (3) Hogy mit csinál majd ezek után Növényi? A kilencvenkilós izomkolosszus alig várja, hogy ha­zamehessen, együtt örülhessen szüleivel, azután eltűnjön a szo­bájába, ahol megannyi kanári és pinty várja, ö pedig szabad idejé­ben eteti, sőt .keresztezi őket, és órákig hallgatja a fütyülésüket.. Van a birkózók hangulatának egy nagyszerű kifejezőeszköze, a tabló, emeletük folyosóján. Az el­ső győzelmet kővető napon ter­mészetesen Növényit köszönti a felirat, sőt már a megtisztelő új név is a falra kerül, ő a régi ki­rály, Frankie boy után a ..Noroi boy"... Mellette egy másik név és a szöveg: JEz az ezüst ís felér egy győzelemmel." Mindez már egy 29 esztendős', háromgyermekes családapának részletekig kidolgozták. A leg­meglepőbb az, hogy mindegyik arc. portrészerű, egyedi. Az egyik öreg katonát az összevont szem­öldök, és az összeszorított ajkak jellemzik, egy másiknak ívelt a szemöldöke, élénk a tekintete, egy harmadiknak göndörödő ba­jusza van, s úgy tekint a több mint kétezer évvel fiatalabb ku­tatóra, mint aki nem törődik a csatán reá leselkedő halállal. Egyik-másik figurába bevésték a készítő mester nevét. A modelle­ken és a földön bíborvörös, vö­rös, rózsaszínű, kék, sárga, zöld, narancs, fekete, barna, szürke és fehér festéknyőmok arra mutat­nak, hogy a szobrokat színezték. A vizsgálatok szerint a föld alatti agyaghadsereg üregét erős fagerendázat tartotta, de az egy nagy tűz nyomán beomlott. A régészek a téglalap alakú csarnok keleti végén kezdtek dol­gozni. Feltártak öt lejtős lejára­tot. Ezek vezettek abba a terem­be, ahol elsőként olyan katonák­ra bukkantak, akik harci alak­zatban, hármas sorokban keleti irányban állnak. Három katona — egy az első sor közepén és egy- egy a két szélén — nyilván pa­rancsnok volt. Ez az íjpuskával, kézi íjjal és tegezzel, tehát köny- nyű fegyverekkel felszerelt csa­pat lehetett az. előőrs, őket kö­vette a derékhad, a szorosan fel­sorakozott gyalogság, amelynek sorait megszakították a négy­négy lóval vontatott szekerek. A szól. aki at elmúlt másfél évben válóban mindenről, minden más­ról lemondott azért, hogy olimpiai bajnok legyen, s aki nem tudott ezek utárt igazán örülni az ezüst­nek. Egészen az utolsó, döntő mér­kőzésig feltartóztathatatlanul ha­ladt előre. Ott pedig egyetlen hi­bapont nélkül, azzal a tudattal nézhetett szembe a görög Migia- kisszal, hogy még a kettős lelép­tetés esétén is 6. Tóth István az olimpiai bajnok. Az első két me­netben meglehetősen passzív bir­kózás után előbb a görögöt, majd Tóthot intik. Kettejük közül Tóth valamivel aktívabb... A harma­dik menetben kettős leléptetésre számit mindenki. De harminchá­rom másodperccel a befejezés előtt Marinetti — a svájci sző­nyegelnök — egyedül a magyar fiút lépteti le. Miközben a pörögök Migiakiszt ünneplik, egy milliomos kölni gyáros —, aki mellesleg ugyan­csak görög s nemcsak a milliói, hanem a biróbizottsáa elnökeként betöltött funkciója révén is óriási befolyással rendelkezik — oda­megy Hegedűs Csabához. „Mi bánt. Csaba — kérdezi —. hiszen ma már nyertetek egy ara­nyat?" Hegedűs válaszolni akar, az­után mégsem felel... Tóth István másnap a faluban- „Lehet, hogy kockáztatnom kel­lett volna. Csakhogy én elképzel­ni sem tudtam, hogy máskülön­ben megfosszanak az aranyérem­től!" Hegedűs Csaba még jobban rágja magát. „Ez a görög egyet tud. de azt nagyon: X-re birkóz­ni. Egy ilyen versenyző ellen ret­tenetesen nehéz akciót kezdemé­nyezni." Hát igen, a régi közhely- ivei — „Az ezüst is szépen csil­log" — ebben a társaságban nem érj be senki sem. ■Csak egy kis eszmefuttatás. Hozzávetőleges számítás szerint a bíróknak — a pontozásos sport­ágakban — huszonöt százalék esé­lyük van. hogy az eredményt be­folyásolják. Sajnos, nem elhanya­golható szempont, hogy a mérkő­zések nemcsak a szőnyegen dől­nek el. S minderről akarva-aka- ratlanul eszünkbe jut: ugyanen­nek a bíróbizottságnak nemrégi­ben — haláláig — a magyar Lu­kácsa Béla volt a titkára, az 6 helyére került a görög milliomos. Nekünk nem volt olyan szakem­berünk, akit Lukácsa helyére de­legálhattunk volna, mert a ráter­mettek nyelvismerettel nem ren­delkeztek ... (Folytatjuk) Albert Gábor: Emelt fővel Magyarország felfedezése Minden történelmet és magyart tanító pedagógusnak, s egyálta­lán minden múltunk, sorsunk iránt érdeklődő, felelősséget ér­ző polgárnak figyelmébe aján­lom Albert Gábor könyvét. Ed­dig megszoktuk, hogy a Magyar- ország felfedezése sorozat kötete egy régiót, népgazdasági ágat mutat be a szociográfia módsze­reivel. Albert Gábor az első, aki a teret még egy dimenzióval tol­dotta meg: a történetiséggel, mert (Hegellel szólván) a dolgok csak történelmünkkel együtt érthetők meg. Evidencia ez, amelyet idé­zünk, hivatkozunk rá, ám a gya­korlatban hiányoznak hozzá az ismeretek, a makacs (történelmi) tények konkrét és alapos, rész­letes ismerete. Miről szól ez a könyv? Egyet­len mondattal is válaszolhatunk rá, de nem lenne elég pontos. Mert kétségtelen, hogy a szerző vizsgálódásait a magyarországi nemzetiségekkel (németek, dél­szlávok) kezdte, de ebben — mint cseppben a tenger — fel tudja mutatni az egész magyar történelmet, s kitekintve a má­ra- (1982-ben fejezte be az adat­gyűjtést) társadalmunk néhány izgalmas, megoldandó gondját is. Szerencsésen alkalmazza a pars pro toto (részben az egész) elvét. Néhány baranyai, tolnai, zalai többnemzetiségű községet kere­sett fel, azokat, ahol századunk­ban (1918-tól) többször is mozgás­ra, helyváltoztatásra kényszerült a lakosság. A könyv gerincét azonban a Bukovinából, Moldvá­ból, úgymond . „hazatelepített”, majd a szerencsétlen bácskai te­lepítés után menekült székelyek, csángók a szó szoros értelmében drámai, sőt tragikus története adja. Az ő sorsukban, ha szabad ezzel a csúnya szóval mondani: „modellen” keresztül egyrészt a nemzetiségi létet — sorsot, az ül­döztetést, megaláztatást, egészen az önérzet — önbecsülés elvesz­tésétől az öngyilkosságig, más­részt a ki- és letelepítettek sor­sát is bemutatja. Az ő sorsuk is­merete segiti átélni az olvasót a Csehszlovákiából (1945—46—47­ben) „áttelepítettekét" de a kol­lektív bűnösség vádjával a Du­nántúlról kitoloncolt svábokét is. Három eszköze, módszere van Albert Gábornak ennek a szer­teágazó, szívszorítóan tragikus élet- és élményanyagnak a be­mutatására: az oknyomozó, a le­véltárakat, szakirodalmat feldol­gozó történészé: az üldöztetése­ket, a ki- és letelepítés szenve­déseit, a tsz-szervezést, a lassú konszolidációt átélőket és a szem­tanúkat megszólaltató szociográ- fusé: s nem utolsósorban a szép­íróé, akit éppen beleélőképessége segített a sorok és portrék plasz­tikus megformálásában. Mind­végig a megértés szándéka ve­zette. Értendő ez magukra a meg- szólaltatottakra, de magára a tör­ténelemre és a mai gazdasági, társadalmi jelenségekre is. Mert hisz éppen ez adja meg a mun­kájának a célját és értelmét is: kulcsot, fogódzókat, magyaráza­tot találni arra, ami történt az elmúlt 60—70-es években, s ami történik ma falvainkban, váro­sainkban. Könnyen lehet sum­mázni a „tanulságokat”. Az egyén, az individuum csak akkor tudja megőrizni és kiteljesíteni magát, ha megtartó közösségben él, ha biztosítják — jogilag, gazdasági­lag, politikailag — ennek a kö­zösségnek a létét, autonómiáját, szuverenitását, lett légyen azbu-. kovinai székely, Garam menti (Csehszlovákia) magyar, tolnai, baranyai, szerb vagy német. Ezernyi módja van persze a védekezésre is az egyénnek a kö­zönytől az önpusztításig (lásd al­kohol, öngyilkosság), a mimikáig, a gátlástalan önzésig* a minden helyzetet meglovagló karrieriz­musig. Vagy csupán a fogyasztói mentalitás kialakulásáig. Mindezt persze konkrét és na­gyon is valóságos történelmi és társadalmi tények leírásával: né­hány dunántúli kis- falu, nemze­tiségi ikisebbség sorsán keresztül mintegy „vezeti le” Albert Gá­bor, ám amit a közösségek és az egyes ember viszonyáról, a de­mokráciáról, az egyén és a tár­sadalom állandóan változó kap­csolatáról mond, az általánosít­ható is, mert túlmutat az ábrá­zolt eseteken. Horpácsi Sándor • Terrakotta hadsereg. legtöbb gyalogos fegyvere lánd­zsa vagy alabárd, többeké vala­milyen rövid nyelű szúrószér- szám. A harcosok egy részén ka­tonaruha van, másokon páncél. A lovak füle előreszegeződik, a sörényük göndör, a farkuk be van csavarva, talán hogy könnyebben tudjanak galoppozni. E harcoso­kat az északi és a déli oldalon kettős sorokban elrendezett, ki­felé forduló oldalvéd vigyázta. Az oldalszárny katonáinak kezé­ben ugyancsak fegyverek vannak, mint az előőrsbeli katonákéban. Az üreg nyugati végén végzett próbafeltárás eredményeként a hátvéd nyugatra néző katonái ke_ pültek elő. A hadrend szimmetrikus, jól szervezett elrendezése, a fegyver­zet, a lovak, a szekerek mind­mind a császári légiónak erejét, fejlettségét tanúsítják. A jó álla­potban lévő bronzfegyverek — egyebek- között nyílhegyek, - tö­rök, amelyek ma is fényesek és élesek, — a sok íjpuska arra mu­tatnak, hogy ezek a fegyverek széles körben voltak elterjedve Csin-Si Huang-tl uralkodása ide­jén. Az üregben találtak még vasból készült mezőgazdasági esz­közöket, arany-, csont-, len-, se­lyem- és bőrtárgyakat is. A császár sírját még nem tár­ták fel. A történelmi adatok sze­rint a sírt jóval az uralkodó ha­lála előtt kezdték építeni, s szin­te bizonyos, hogy a terrakotta hadsereg elkészítése kapcsolatos volt Csin Si Huang-ti temetésé­nek előkészületeivel: sírmellék­letnek szánták őket. A lelet helyén múzeumot épí­tenek. Abba helyezik el a lelete­ket, s abban lelnek otthonra azok a régészek, akiknek még hosszú éveken át kemény munkát kell végezniük ahhoz, hogy teljesen feltárják a páratlan föld alatti agyaghadsereget. H. Zs. AZ ÉVSZÁZAD RÉGÉSZETI LELETE KÖNYVESPOLC r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom