Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-08 / 158. szám

1985. július 8. • PETŐFI NÉPE • 5 SZAKÉRETTSÉGISEK (I.) A munkavédelmi felügyelő A hagyományos képzéshez legmerevebben ragaszkodók is belátták: jó néhány erős akaratú, éles eszű, gyors felfogású ifjú megélhetési gondok miatt mondott le közép- és felsőfokú tanulmányokról. Tehát az átlagosnál jobb képességű, céltudatosabb fiatalok kiváló pedagó­gusok segítségével elsajátíthatják a felsőfokú tanulmányokhoz, ér­telmiségi munkakörökhöz szükséges ismereteket. Magam is találkoztam nagy tudású, művelt egykori szakérettségi­sekkel, de beszéltem olyanokkal is, akik a mai napig nem pótolták, amit egészen fiatalon valamilyen Okból elmulasztottak. Néhány hajdani szakérettségis életpályájának felvillantása — úgy gondolom — a nagyszerű kezdeményezés indokoltságát, a kiválasz­tottak alkalmasságát bizonyítja. A Szabad Nép 1948 de­cemberében vezércikket közölt a szakérettségis tan­folyamokról. A szerkesz­tőség ezzel is hangsúlyozta e különleges képzési for­ma jelentőségét, lehető­ségeit, szükségszerűségét. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ilyen „roham- munkás" tanulásra nem rendezkedett be az ország, de úgy vélték: az adott történelmi helyzet pa- rancsolóan előírja tehet­séges munkás- és paraszt- fiatalok egyetemi tanul­mányainak elősegítését. — Hogyan került egy budapes­ti autószerelő-tanuló Bácssző- lősre — ezt tudakoltam először Székely Gábortól, Bács-Kiskun megye Tanácsának munkavédel­mi felügyelőjétől. — Édesapám szőlőt és tanyát kapott, Én a mátételki állami gazdaságban helyezkedtem el. 1948-ban már traktoros voltam. Az egyesült parasztifjúsági szer­vezetben is lelkesen tevékeny­kedtem. Elégedettek lehettek munkámmal, mozgalmi aktivitá­sommal, mert részt vettem a bu­dapesti világifjúsági találkozón. Az ifjúsági szervezet javaslatára felvettek az agrártudományi egyetem szakérettségi tanfolya­mára. — Sikerült-e megbirkózni a nem könnyű feladattal? — Nehezen, mégis életem leg­szebb emlékei közé tartoznak a budapesti Margit gimnáziumban eltöltött tanórák. Emberséget, hazaszeretetet tanultam a hasznos ismereteken kívül. Sokat küszkö­dött velünk Almási elvtárs, kol­légiumi igazgató. Velem is. Bi­zalommal voltam iránta, ahol tu­dott, segített. Többször behívott magánbeszélgetésre, mert nehe­zen illeszkedtem a közösségbe. Amikor érettségiztem, tisztában voltam ismereteim hézagosságá­val. Az összetartásban rejlett a mi erőnk, meg a felélesztett ta­nulási kedvben. — Jelentkezett-e egyetemre? — Természetesen. A gépészeti karra adtam be papírjaimat, no­ha a kertészeti karra készítettek föl bennünket. Mi tagadás; gyor­san föladtam. Hász Árpádné ta­nár megszeretette a szerves- és szervetlen kémiát, de' más tár­gyakkal elszomorító gondjaim voltak. Szégyelltem segítséget kérni jobb előképzettségű társa­imtól. — Miként alakult sorsa? — Az akkori irányzatnak meg­felelően, de saját elhatározásom­ból a Kilián György Repülőhajó­zó Tiszti Iskolára jelentkeztem. Ma sem tudom, hogy miért sze­reltek le 1954-ben, az avatás előtt egy hónappal. Ojabb munkahe­lyem is átmenetinek bizonyult: a szentesi városi DISZ-bizottság titkára lettem. Ellenemre volt az akkori politikai stílus, ezért le­mondtam és újra traktorra ül­tem. Hamarosan megkaptam a Kiváló Műszaki Dolgozó kitünte­tést. Másfél havi fizetést is mel­lékeltek az elismeréshez. Nagy szó volt ez akkoriban. Az ellen- forradalom után a Szentesi Kar­hatalmi Században teljesítettem szolgálatot, amiért, megkaptam a Munkás—Paraszt emlékérmet. — Tudtommal most két évtize­de munkavédelmi felügyelő. — Így igaz. 1969-ben szereztem meg a SZOT felsőfokú munkavé­delmi képzettséget. Másfél évti­zede kerültem Bács-Kiskunba. Kétszer is kitüntettek azóta a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatával. Csaknem húsz évig teljesítettem szolgálatot a mun­kásőrség megyei híradóegységé­ben. — Elégedett? — Nincs okom panaszra. Szak- érettségi nélkül aligha alakult volna így, számomra végül is kedvezően a sorsom. A munkavé­delem átszervezése óta állami munkavédelmi felügyelő vagyok. Ebből a beosztásból szeretnék né­hány év múlva nyugdíjba men­ni. Heltai Nándor Űj színes A következő hónapokban több Orion gyártmányú híradástechnikai újdonság jele­nik meg a hazai üzletekben, köztük színes tévék, videomagnók és hangszórók. Az Orion az idén számottevően bővítette 1 termelését színes televíziókból, s az év vé­céig " mintegy 66 ezer készüléket szállít a bel­kereskedelemnek. Ily módon csökken a hiány ezekből a típusokból. Augusztusban ke­rül forgalomba a Gall TX nevű energiata­karékos, $7 centiméter képcsőátmérőjű új szí­nes televízió, amely 8 előreprogramozott ál­lomás vételére alkalmas. Speciális csatlako­zóval látják el, így a műsorokat jó minőség­ben lehet videomagnóra rögzíteni, illetve ar­televízió ról lejátszani. A készüléket infravörös táv- irányítóval és Teletext dekóderrel is ellátták. Fülhallgató és magnetofon is csatlakoztatha­tó hozzá. A lengyel, illetve francia képcsövet tartalmazó Gall TX tévéből még ebben az évben kétezer készül cl. Az őszi hónapokban már kapható lesz az Orion gyárban összeszerelt Orion-Panasonic videomag ne tofon is. A japán céggel kiala­kított kooperáció ebben az évben ezer ké­szülék összeszerelését teszi lehetővé. A video­magnót infravörös távszabályzóval látják eL A készülék 16 programot memorizál, meghaj­tómotorja kvarcvezérelt, s egy program fel­vétele 14 nappal előre beállítható. HORVÁTH DEZSŐ KLINIKAI ■ ■ FPL .TÁMADÁS XIX. Ilyen az ember, ha semmi baja nincsen már, ráér a csapon rágódni. Szikáncsról jött o Kisalbert Imre, másodszor ope­rálták meg porckorongsérvvel. Hogy tud örülni a második mű­tétnek, az nem igaz! Minthá cuk­rot osztanának, Pedig tudhatja, milyen átok-fájdalmakkal jár. Az első utáni tanácsot nem fogadta meg, nem keresett, vagy nem ta­lált könnyebb munkát magának. Most az a legnagyobb gondja, hogyan keljen föl, ha elesik, a csap miatt keveset főhet a feje. Síró Sándor viszont fiatalabb legalább tíz évvel, ráadásul a múlt hét közepén operálták, őt jobban kínozza a csöpögés. Vele volt egy jó esetem. Há­rom, vagy négy napot is várnia kellett, mire megoperálták, tü­relmetlenkedett is nagyon. Mond­tuk neki, majd nem izgágáskodik annyira, ha volt már a kés alatt. Látott, már addigra néhány fris­sen operált beteget, tudta, mivel jár az első napon, de azt mond­ta rá, nyugodjunk mi csak meg, majd meglátjuk, ébredés után mindját elfütyüli nekünk az In- ternacionálét. Amikor elvitték a kis kocsin, még emlékezett az Ígéretére, de mire visszahozták, már figyelmeztetnem kellett rá. Ezer kifogást mondhatott volna, sőt anélkül is elhittük volna, hogy bolond, aki ilyen állapotban fütyülni kezd. ö azonban precíz ember, azonnal csücsörített, és fütyült, mint a rigó. Annyi hiba történt csak. hogy nem az inter- nacionálé lett belőle, hanem a Marseillaise, de ezen már nem kukacoskodtunk, elindultam, hogy hússzor végigsétáljam a folyosót. Ebben fogadtunk. Szellemes ember volt ez a Sán­dor. Egyszer, éjfél felé kint be­szélgettünk a folyosón, akkor mondta, mibe kerül neki ez a be­tegség. Salgótarjánban lakik, egyik termelőszövetkezetben esz­tergál, minden érdekli, ami a vi­lágban történik, és mindenről van helytálló véleménye is, de majdnem fele fizetését elviszi a könnyebb munka majd. Esküdö- zött égre-földre, hogy betű sze­rint betartja az orvosok taná­csát, és mindenképpen megkere­si a könnyebbséget. Még műve­zető is hajlandó lenni. — Hát újságíró? — Hogyan lehetnék és újság­író? — Ügy, hogy bemész a főszer­kesztőhöz, és megmondod nek\. — És? — Két tehetőség van. Vagy kel­lesz neki, vagy nem. Gondolom, item állnak sorban az emberek az ipari rovat előtt, ennélfogva kellesz. — És a hozzá való végzettség? — Világosfeiű ember vagy, és harmincon fölül nem firtatják annyira a végzettséget. Talán még örülnek is, ha olyat talál­nak, aki dolgozni is tudott, és írni is tud. Akkor éjjel keveset aludt. Éj­fél után feküdtünk le, de fél ket­tőkor még ébren volt. írta élete nagy riportját. Csütörtökön azt mindta vizit­kor a professzor, hogy másnap hazaenged. Az izotóp-labor nem adott elrémisztő eredményt, jobb lesz otthon, amíg valami kórhá­zi bajt össze nem szedek. Pén­teken délután háromkor jött a feleségem értem, összecsomagol­tam addigra, és a Besenyi Sanyi haza is vitt bennünket. Még meg­kérdeztem, milyen gyógyszert kell szednem, de azt mondták, semmilyet. — Ötöt szedtem itt. — Fölírhatom magának mind az ötöt, ha ragaszkodik hozzá, de föltehetően nem lesz szüksége rá. Azért kapott annyit, hogy a belekben az egyensúly föl ne bo­ruljon. Szegeden marad, ha kel­lene, be tud jönni. Jó lesz így? A lehető legjobb. Elköszöntem a szobatársaimtól, a Laci bácsitól, a szikáncsi Im­rétől, akit másodszor is megope­ráltak ugyanavval a bajjal, és attól az új embertől is, aki csak az előbb érkezett Pécsről. — Honnan tudta Pécsen, hogy ide kell jönnie? — Ajánlották nekem ezt a kli­nikát. Lám-lám, elhozzák Pécsről a jó orvost, és utánajönnek a be­tegek. Havasi Gyuri bácsi szavai jutottak eszembe megint: Any- nyii tessék mondani neki, csak azért haragszunk rá, hogy el­ment. Otthon? Mintha új lakásba köl­töztünk volna, annyira új volt minden. Kerek egy hónapja nem voltam itthon. Kedvem lett vol­na beszélgetni minden bútorral. Vártam, mikor kezdem rosszul érezni magamat orvosság nélkül. Szerencse, hogy az altatóról bent megpróbáltam leszokni, az első napokban igv is keveset alud­tam. Cifra összefüggésekre for­gott rá viszont az eszem kereke. Boldog és fiatal házas koromban vett eav kalapot a feleségem. Né­kem. kalap? Azt mindig emel­getnem kell ha köszönni akarok valakinek. Most ráakadtam, föl­próbáltam. és legalább három számmal kisebb, mint lennie kel­lene Abban az időben- pedig ez a katari jó kalap volt. Közben megnőtt a fejem? Azonnal jól emlékszem a sapkáimat is sor­ban kinőttem. Azt hittem, a sap­kák mentek össze. (Folytatjuk.) A közművelődés szolgáltatásai Az üzemek, a szövetkezetek napjainkban már egyre gyor­sabban Rádöbbennek: a mű­velődés nemcsak pénzt-visz el, pénzt ás hozhat. Lássunk néhány példát! Az üzemek (főként a kisebb üze­mek) sokszor nem tudják há­zon belül megoldani a szak­mai továbbképzésekkel kap­csolatos feladataikat, és a köz- művelődési intézményhálózat széles kapcsolatait használ­ják fel a maguk érdekében. Szakembereket, ismert "szak- tekintélyeket kérnek, akikhez -rr a már kiépített utakon — könnyebben, gyorsabban jut­hatnak el az intézményháló­zat segítségével. De ahogyan egy művelődési központban hallottam, arra is volt már példa, hogy egy ru­házati szövetkezet azzal keres­te meg őket, szervezzenek műsoros divatbemutatót. A szakmai érdek közvetlenül kimutatható, és nem is kár­hoztatható. A szórakozás mel­lett nyilván nemcsak a lát­ványban ■ gyönyörködtek a résztvevők (egytől egyig a ruhaipari szövetkezet dolgo­zói), hanem módjuk nyílt a munkával kapcsolatos gondo­lataik elmondására is. Ezt már csak azért is feltétele­zem, mert azt is kérték a nép­művelőktől, hogy hozza őket össze ezen a bemutatón a ter­vezőkkel is ... A művelődési központ tehát közvetítő szere­pet töltött be ebben az eset­ben. Mondhatnánk úgy is, szol­gáltatást vállalt. Mint ahogyan szolgáltató funkciót tölt be akkor is, amikor szakmásító tanfolyamokat szervez, át­képzéshez biztosít előadókat. Ez is egy szerepkör, amelyet a közművelődésnek fel kell vállalnia. Persze sajátos ér­dekei is erre terelik, hiszen a mind költségesebb, de a ha­gyományok és a szokásjog alapján ingyenes, vagy csak képletes belépti díjú egyéb rendezvényeiket ezekből a tanfolyami bevételekből tud­ják megszervezni. Bár van- t nak kísérletek, egy-egy író- olvasó találkozóra, kiállítás­ra azonban még ma sem szí­vesen kérnek belépti díjat a művelődési intézmények. S az amatőr művészeti mozgalom, a szakkörök fenntartása igen­csak költséges, a saját pénz­ügyi forrás elégtelen hozzá. Túlságosan egyszerű lenne azonban csak erre visszavezet­ni a hagyományos népműve­lő formák mellett megjelenő, s egyre erősödő szolgáltató- jellegű tevékenységet. Nem­csak az anyagi bázis módosí­tásáról van szó. Inkább a kul­túra eddig elhanyagolt (s ép­pen ezért vissza is ütő!) terü­letéről, az úgynevezett hét­köznapi vagy munkakultúrá­ról. A művelődésnek nemcsak a magas művészetek, az iro­dalom, a képzőművészet, a ze­ne (hogy csak néhány példát említsünk) közvetítését kell végeznie, részt kell vennie az emberformálásban is. Cs. A. see 510 520 530 540 550 560 570 580 590 600 610 620 PRINT"«":REM PRINT' PRINT' PRINT"666 PRINT"#* PRINT"## ‘ PRINT"## , PRINT PRINT PRINT PRINT PRINT PRINT •• •• •• CLR/HOME SHIFT NELKUU Néhány perces autóút Szom­bathelytől Vép. Négyezernél töb­ben lakják, a házak java újon­nan épült. Csinos kis község. A volt Endrődy-féle kastély és a körülötte lévő 52 hektárnyi er­dő és tó itt a legnagyobb látvá­nyosság. Most még a Commodore tábor is újdonság, hiszen első al­s •• •• kálóm, hogy megrendezik. Kilobyte - zuhat Történelmi múltja és csillogó jelene van a kis te­lepülésnek. A terület királyi várbirtok volt és IV. László király donacióként adta Rubinius vasi is­pánnak — kiváló hadi érdemeinek elismeréseként — 1280-ban. Ez egyébként Vépről az első írásos emlék. Tudjuk azt is, hogy 1500 körül az esztergo­mi érsek és kancellár a várkastély tulajdonosa, tő­le örökölték az Endrődyek. A kastély, s a birtokon lévő épületek, a park 1960-ban siralmas képet mutatott. Az akkori Föld­művelésügyi Minisztérium anyagi áldozatával 1962— 65 között állították helyre. A minisztérium oktatási bázisává vált. Folyamatosan bővült, feladatköre ki- szélesedett. Ma itt van az ország legkorszerűbb me­zőgazdasági szakmunkásképző és munkástovábbkép­ző intézete és a TESCO keretében itt tanítanak ma­gyar nyelvre 19 fejlődő országból érkező fiatalt. Az első kábeltévé-hálózat A nagyhírű intézetet sok külföldi és magyar ál­lamférfi, politikus már fölkereste (éppen tíz év­vel ezelőtt járt itt Kádár János, 1978 áprilisában pedig Romány Pál), s az emlékkönyvbe beírt so­raikkal is szorgalmazták a dinamikus fejlődést. Az ösztönzést tettek és sikerek követték, 1980-ban a MÉM Nagyváthy János-emlékéremmel is kitüntet­te az intézetet. A leendő gépészszakmunkásokkal a legkorszerűbb műhelyekben ismertetik meg a trak­torokat, munkagépeket, sőt növényvédő repülőgé­peket is. A tantermekben pedig audiovizuális okta­tás folyik. Nem is akármilyen. Zárt láncú 12 csa­tornás tévéhálózat színes „műsort” sugároz a tan­termekbe a videoközpontból, mégpedig éppen azt a témát, amit a tanár megrendelt. Egyébként az ország első kábeltelevíziós rendsze­rét itt építették ki. Ma már az intézet területén két­száz helyen vehető valamennyi csatorna adása, egyebek között a szórakoztató, szabadidős progra­mok is. Az oktatásban 1981-től kapott helyet a számító­gép. A „Hélios”-ra keresztelt oktatási rendszerük szolgálati találmány, egyéni és csoportos tanulásra egyaránt alkalmas. Kifejlesztették (díjat is nyertek vele) az önkonzultációs tanulóasztalt, amelybe számítógépet és két tévékészüléket építettek. Hogy milyen módon, miként használható és mi a haszna nincs hely leírni, viszont érdemes lenne Bács-Kis­kun megyeieknek is tanulmányozni... Korszerű ez az oktatási intézmény, amely csodá­latos környezetével vonzó és vendégmarasztaló, Rényi Gábor, a Novotrade Részvénytársaság igaz­gatója is meglátta (egy televíziós műsorban mutat­ták be) az intézetet, „szövetkezett” a szombathelyi központú Savaria Tourist-tal, s máris létrejött egy vállalkozás: Commodore „HÉT” számítástechnikai tábort szerveztek nyárra gyerekek részére, és íly- módon hasznosítják az intézményt teljes műszaki felszereltségével együtt. Sztár a C—16 A Commodore 64 'típusú személyi számítógép a legelterjedtebbnek mondható hazánkban. A gyár­tók tavaly új géppel, a Commodore 16-tal jelentkez­tek, ami iskolai, oktatási célra is kiválóan alkal­mas. A vépi intézmény ifjúsági klubjának két ter­mében harminckettő C—16-os gépet helyeztek el és június 24-től hetente 90—90 fiatalt tanítanak meg (vagy képeznek tovább) bánni a számítógéppel. Harminckét gép két teremben, ez annyiszor 16 kilobyte (kilobájt) teljesítmény, amihez még hoz­záteszem az intézetben működő többi számítógép­teljesítményt ... ez itt szinte rámzúdul, s valami megfoghatatlanul nagy szellemi-memória-energia teherrel nyomaszt. Egy-egy gépet az agyam részé­nek képzelek, csakhogy nálam pontosabbak, és gyorsabbak is. Mégis, ezeket irányítani képes a vérrel lüktető érzelem-determinált agyvelőm... A gyerekeknek persze efféle képzeteik aligha vannak. Számukra a gép társ, játékszer s oly természetes­séggel nyomkodják a billentyűket, mintha veleszü- lettek volna. • A táborba érkezés utáni percekben a gyerekek rögtön kipróbálják a C—16-osokat. Noha új gép a C—16, a tizenéveseknek ez sem akadály, mondom Rényi Gábornak, meg azt is szó­vá teszem, hogy minek most új géppel kísérletezni. — A Tudományszervezési és Informatikai Inté­zet kétezer C—16-ost vásárol és hatszáz iskola kap ebből a típusból — válaszolja. — Nem jó az eddig használt? — Szolgáltatásai ennek a gépnek szélesebb kö­rűek, ehhez a C—64 összes perifériája, floppyk printerek kapcsolhatók és beépítettek olyan szoft- ware-t, ami az oktatást lehetővé teszi. Ezenkívül ol­csó is, saját magnójával együtt nem kerül száz dol­lárba. — összevethető valamilyen módon a HT-gépek- kel? — Csupán annyit jegyzek meg, hogy a HT-gépek 1978-as műszaki színvonalat és állapotot tükröz­nek, a C—16-os tavalyi termék és százezer darabos szériában készül, míg a HT-ból évente néhány ez­ret gyártanak... Lehetne Iíecskeméten? A számítástechnikai tábor vezetője egyben a vé­pi intézet kollégiumának igazgatója is Erdei Béla; az egyik nevelőtanár Nagy Imre beszélgetőpart­nereim, akik az eddigi tapasztalatokat foglalják össze. — Tízfős „családokba” osztottuk a tábor lakóit, ami vegyes korösszetételt — 9-től 15 évesig — je­lent, s azt tapasztaltuk, így kitűnően megvannak, egymást segítik, a „családfők”, vagyis az oktatók irányításával. — Hogyan telik egy nap a táborban? — Kemény munka folyik délelőtt és délután más­fél-másfél óráig a géptermekben. Egy kitűnően megírt könyvből szinte játszva, önállóan elsajátít­ják a gyerekek a gép kezelését, a nagyobbak már egyszerűbb programozási feladatokra is képesek lesznek. A nap többi része sporttal, játékkal, vala­mint a traktorvezetés megtanulásával telik. Hallottam és tapasztaltam is, hogy a gyerekek boldogok, szeretik a tábort, felszabadultak. Leg­alább még tíz hasonló táborra volna szükség az országban... — Lehetne mondjuk Kecskeméten is? — Miért ne? örülnénk, ha a helyi idegenforgal­mi hivatalban partnerre találnánk — mondja Ré­nyi Gábor. — Ügy tudom Commodore-klubok is vannak az országban, valamint arról is hallottam, hogy a No­votrade Rt segítőkész... — Minden helyi kezdeményezést szívesen foga­dunk. Célunk mindenkit megtanítani a számító­gép használatára, és ezután megismertetni az ér­deklődőket programjainkkal, illetve kifejleszteni újakat vállalatoknak, gyerekeknek egyaránt. Csabai István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom