Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-22 / 170. szám

9 1985. július 22. • PETŐFI NÉPE • S DUNA-HÍD, FELÜLJÁRÓ, AUTÓPÁLYA, TEHERVAGON, BUSZJEGY „Próbáljuk tartani a lépést” Interjú Urbán Lajos közlekedésig miniszterrel A magyar népgazdaság VI. ötéves terve a szállítási tel­jesítmények növekedésével számolt, ma már azonban ki­tűnik az elemzésekből, hogy nem minden történt az el­képzelések szerint. Bács- Kiskun megyében különösen az áruszállítási feltételek áll­nak a figyelem középpontjá­ban: ezek közül is kiemelten az M5-ÖS és pz új Duna-híd, de egyéb — mára akuttá vált — ügyek is foglalkoztatják a közvéleményt. Az utóbbi idő­ben több írás is szóba hozta e témák valamelyikét, s bár ezekben a sajtóközlemények­ben sok dologban azonos ál­láspont látott napvilágot, egymással feleselő elképze­lések is felszínre kerültek. A téma tehát megérdemli, hogy újból nápirendre tűzzük. Kü­lönösen, hogy személyesen az ágazat vezetőjét, Urbán La­jos közlekedési minisztert si­került megnyernünk beszél­getőtársul. — A tömegközlekedésben 8—9 százalékos, az áruszál­lításban pedig 12—14 szá­zalékos teljesítmény-növe­kedéssel számolt a népgaz­daság VI. ötéves terve. A valóságban azonban' nem így alakult a helyzet. Vajon miért? — A gazdasági növekedés üte- I mének mérséklődése, továbbá a nemzetközi kapcsolótok szűkülé­se következtében megtorpant az áruszállítási igények növekedé­se. A személyszállításban — el­sősorban a helyiközi tariíák eme­lése mi^tt — ugyanez következett be. A tömegközlekedési teljesít- • mény tavaly stagnált, de erre az évre már növekedést várok. • — A Heti Világgazdaság beszámolt arról, hogy a Hungarocamion sofőréi át­menetileg budapesti bu­szokon dolgoznak, ami per­sze csak egyetlen jele az áruszállítás iránti igények csökkenésének. Mit tesznek a változtatásért? — A gazdasági., tevékenység élénkülése, a termelés bővülése, racionalizálása, a' kapacitások jobb kihasználása vezet ahhoz, hogy a csökkenés üteme megsza­kadjon, s a szállítási teljesítmény kismértékben növekedjék. Min­denképpen szeretnénk elérni, hogy a közúti szállításiban az ez­zel foglalkozó szakvállalatok rész­aránya emelkedjék. — Közbevetöleg hadd kérdezzem meg: pusztán az a tény, hogy a tervhez ké­pest csökkent a fejlődés, a közlekedési feladatok el­végzésének minőségi rom­lásával is együtt járt? — Erről azért nincs szó: az igé­nyeket a lehetőségekhez képest maradéktalanul, javuló minősé­, gi színvonalon kielégítettük. — Bács-Kiskunbán konk­rétan hogyan? — A rendelkezésre álló anyagi eszközök legésszerűbb “'felhaszná­lásával törekedtünk a fejlesztésre,, az — időközben nem kis részben megváltozott — igények kielégí­tésére. A vasúti közlekedésben a személyszállítási igények fele iminkábajárássa! kapcsolatos. A forgalom az 1982-es áremelések hatására erősen csökkent -r- 1980: 6 millió 743 ezer utas, 1984: 5 millió 414 ezer — de ma már kis- .sé 'növekszik. — Sokan azért pártoltak el a vasúttól, mert kétszer- annyi pénzükért semmilyen pluszt nem kaptak. — Az'igaz, hogy duplájába ke­rül a vonatjegy, de ennpk ellen- súlyozására a MÁV több intéz­Xkedést tett. Nem akarom felsorol- . ni, hogy az áremelés után hány­féle kedvezményes akciót ■ vezet­etek be — naponta találkozhatunk e felhívásokkal a reklámműso- rok/ban. Am ennél is nagyobb je­lentőségű olyan járatok hővezeté­se, amelyek megkímélik az uta­zót az átszállástól. Az úgyneve­zett „átlós gyorsvonatok” Szeged '—Pécs, Szeged—Fonyód és Eger —Szeged viszonylatban számot­tevően javították Bács-Kiskun la­kosainak utazási lehetőségeit is. De a kényelem ..nemcsak a va­gonban, ihanem már a pályaudva­ron a jegyváltásnál fontos. 1980 ús 1985 között 33 felvételi épüle­1934-ben, a fővárosban született. A Budapesti Mű­szaki Egyetemen szerzett közlekedésmérnöki diplomát, 1957-től a Magyar A Hamvas­atoknál dolgozott, különböző beosztásokban, 1962-ig. Ez­után a Közlekedés és Posta­ügyi Minisztérium főmérnö­keként majd 1963-tól 1967-ig az Országos Tervhivatal mun­katársaként tevékenykedett. 1967-től 1973-ig az MSZMP KB Gazdaságpolitikai osztá­lyának munkatársa volt. 1973-tól 1976-ig a Magyar Ál­lamvasutak vezérigazgató-he­lyettesi majd vezérigazgatói tisztségét töltötte be. időköz­ben ■ miniszterhelyettesként is tevékenykedett. 1976-tól köz­lekedési mnnisztériumi ál­lamtitkárrá nevezték ki. 1964-től közlekedési minisz­ter. tét korszerűsítettünk, hat tele­pülésen új várót építettünk, s mindenképpen említésre érde­mes, hogy 1985 második felében Kecskeméten MÁV-jegyirodát nyitunk. Szín az utazási lehetősé­gek palettáján a bugaci nosztal­gia-vonat is. , — Tudtak-e mindig elég vagont adni az áruexport­öröknek? Bács-Kiskun gaz­daságaiból elég sok pa­naszt hallani. — Bár a MÁV . természetesen ^elsődleges fontosságúnak tartja a nemzetközi szállítások zökkenő- mentes megszervezését, az őszi csúcsidőszakban jelentős volt a vagonhiány. Egyes viszonylatok­ban ma is vannak nehézségeink. Ezt csak tetézi, hogy a fuvaroz­tatók rakodási készsége hétvége­ken tovább romlott. — Az egységrakományok le- és fölpakolása egysze­rűbb és gyorsabb — len­ne... — ... ahol bevezették, az is. Baján, Kalocsán, Kecskeméten dinamikusan fejlődik a konténer- forgalom. 1984-ben például 5600 nagy konténert továbbított ekör- zetberi a MÁV, 200 százalékkal többet, mint egy esztendővel az­előtt. Ennek feltétele a rakodási lehetőségek bővítése, korszerű­sítése, melyek sorában említést érdemel a Kecskemét-Alsó pá­lyaudvari kereskedelmi telep épí­tése — félig már készen van —, a kiskunhalasi delta vágány, és a kiskőrösi állomás biztosítóbe­rendezése. Az elmúlt öt évben új iparvágány épült Kalocsán, Kis­kőrösön, Dünavecsén, Városföl­dön, Kiskunfélegyházán, Laki­teleken és Kiskunhalason, átadás előtt Kiskőrösön, Mátéházapusz- tán, Kiskunmajsán és Halason. Tizenhárom állomáson vágány- bővítésre kerülhetett sor. Rend­kívül jelentős a szintbeni keresz­teződések biztonságosabbá téte­le érdekében végzett munka: 732 közút—vasút kereszteződésből 214-et építettünk át. Ha még eh­hez azt is hozzáteszem, hogy 1981- ben megszűnhetett a gőzvontatás, s befejeződött a Cegléd—Kiskun­félegyháza—Szeged és a Kiskun­félegyháza—Kiskunhalas vonal villamosítása, akkor azt hiszem, nyugodtan állíthatom, hogy ezek eredményeként magasabb szin­ten tudjuk ellátni feladatainkat. — A közutakon mennyi­vel javult a helyzet? — Próbáltuk tartani a lépést á járművek gyarapodásával. Eb­ben a tervidőszakban készült el a Halasi úti felüljáró, a megye- székhelyen, Kiskunhalason a Kossuth utca, Kecskeméten az 5-ös bevezető szakaszának négy­nyomúsítása. Megépült — koordi­nációs pénzből — a Gátér—Pál- monostora közötti összekötő út, s jő néhány egyéb, fontos szakasfe. Hídkorszerűsítésre az 53-as úton -Balotaszállás körzetében, az 5311- es számú úton Szakmár közelé­ben és az 5312-es úton ! Kalocsa környékén került sor. A burkola­tot 189 kilométer hosszan meg­erősítettük Bács-Kiskunban, és 941 kilométernyi útra új aszfalt- réteg került. — Három (téma minden alkalommal — például igen élesen a pártértekezleteken és az országgyűlés képvise­lő jelölő és választói gyűlé­seken i— szóba kerül: Du­na-híd, M5-ÖS autópálya kiskunhalasi felüljáró. Ér­dekelne a véleménye most is, különösen, hogy a Ma­gyar Hírlapban annak ide­jén „kacsának" minősítet­ték önmagában azt a hírt, hogy megvan a helye a ter­vezett hídnak... — Az országos közúthálózat összefüggéseit és a Gemenci Táj­védelmi Körzet védelmét figye­lembe véve: az új Duna-híd épí­tésének helye Szekszárd térségé­ben a legkedvezőbb. Ez tény. Eh­hez azonban most is hozzá kell tenni: a megvalósítás idejét még nem tudjuk behatárolni. Addig is, a gondok enyhítésére, Bács-Kis­kun és Tolna megye vezetőivel egy szívemhez közelálló megoldás gyakorlati lehetőségeit vizsgáljuk meg. I — A kompra gondol? — Két, nagy kapacitású, kor­szerű komp a híd megépítéséig is oldhatna a kétségkívül meglé­vő feszültségeken. A két megye összefogását minisztériumunk is támogatná, hogy például megépül­jenek a kompokat kiszolgáló utak. Lehet persze vitatkozni azon, va­jon helyes-e az 1990-es évekig húzni az új híd építését, de a kér­dés — az ország pénzügyi hely­zetében — jelenleg inkább a pót­megoldások keresésekor vethető fel. — Kiemelt feladatként kezelik az M5-ős autópá­lya építését — ám ezt az egyszerű utazó inkább csak hallja, mintsem érzékeli. — Az M5-ÖS félautópálya épí­tése jelenleg a Budapest—Örkény szakaszon folyik, ennek átadását 1985. végén tervezzük, s ezután — legkésőbb 1988^ban — Lajosmi- zséig folytatódik az építés. Ugyan­ebben az Időben Kecskemét és Lajosmizse között is bővítésre ke­rülne sor, s a meglévő utat négy- nyomúra szélesítjük. A várost el­kerülő autópálya-szakasz kiépíté­se, illetve magának az autópályá­nak a végleges kiépítése csak az 1990. utáni elképzelésekben sze­repel. t — A legjobban a halasi felüljáró ügye áll: vállalták a tervezés során felmerült plusz tízmillió forint előte­remtését. Mikor kezdődik az építkezés? —'Remélhetőleg már az ősszel. Másfél év alatt végezni kell vele. — Kellemes meglepetés, hogy a hivatalosan már ed­dig is Kecskeméthez tarto­zó hetényegyháziak és ka­tonateleplek a tarifaáreme­léskor buszjegy-ár szerint is a város lakosai lettek. Hogyan tudták ezt megol­dani? — Nem volt egyszerű. A drá­gább helyközi tarifáról az olcsóbb helyire való áttérés ugyanis az illető Volán Vállalatoknak min­denütt az országban bevételkie­sést okozott — a helyi közlekedés még az emelt árak ellenére is nagyobb dotációt élvez, mint a távolsági — s ez 45—50 települé­sen a közigazgatási, teriiletrende­l zés kapcsán csak fokozta a gon­dokat. A város vagy községhatár ugyanis azért nem lehet „rendező elv”, mert egyik vállalatot sem léhet eleve veszteséges tevékeny­ség végzésére kötelezni. Kecske­méten úgy sikerült áthidalnunk a nehézségeket, hogy a kormány­zat lehetővé tette á helyi tarifá­ból beszedett pénz, egy részének e problémákra való fordítását. Így az érdekelt szervekkel egyet­értésben a helyi tarifa rendezé­sével egyidőben sikerült megol­dani a tarifahatárok módosítását. A rendezést a jövőben • folytatni kívánjuk és — a lehetőségeink mértékében •«- valamennyi he­lyen, ahol indokolt — meg akar­juk oldani. Ballal József KARBANTARTÁS A SZANKI ÜZEMBEN 1— • A 160 bár üzemi nyomású gázszeparáiort szilárdsági pró. bához készítik elő. A gáztárolók feltöltésénél is A hazai szénhidro­gén-bányászat jelenlegi legfontosabb feladata, hogy a tél kezdetére feltöltsék a föld alatti gáztároló­kat. Ezen sok múlhait majd a nagy hidegek idején, hiszen nem mindegy, hogy a fokozott igények kielégítésére lesz-e elegendő tar­talék. Nagy volt tehát a megle­petésem, amikor legutóbbi talál­kozásunk alkalmával Fáik Mik­lóstól, a Kőolaj-1 és Földgázbá­nyászati Vállalat kiskunsági üze­mének vezetőjétől azt hallottam, hogy a szanki gázüzem terme­lése július végéig szünetel. Cso­dálkozásomra elmagyarázta, hogy jelenleg a berendezések tervsze­rű megelőző karbantartása fo­lyik, az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt által kidolgozott ütemtervnek megfelelően. Az energiaellátás biztonsága szem­pontjából ez még a gáztárolók feltöltésénél is fontosabb, mert a karbantartás elhanyagolása a téli csúcsüzem idején belátha- taitlan következményekkel járna. Talán az olvasót is érdekli, ho­gyan zajlik le egy ilyen nagy­szabású munka. A szanki csőla­birintusban nagy a sürgés-for­gás, ki kívülről, ki belülről gon­dozza a szerelvényeket. Remé­nyi István részlegvezető részle­tesen elmagyarázta az akció le­folyását. — Gázüzemünknél a szanki, a tázlári és a zsanai mezők ter­mel vénye áramlik át az orszá­gos hálózatba. Ez óránként mint­egy 150 ezer köbméter földgázt jelent. A karbantartásra már februárban megkezdtük a felké­szülést a tmk-terv elkészítésével és a szükséges anyagok megren­delésével. A munka a vezetékek leszívásával, a folyadékok leürí­tésével és a gázmentes állapot ellenőrzésével kezdődik. A továb­bi feladatok közé tartozik a nyomástartó edények előkészíté­se a nyomáspróbára, a biztonsá­gi szelepek beállítása, újrahite­lesítése, a szerelvények tömíté­seinek cseréje, a tolózárak zsír­fontosabb zása, valamint a • mű­szerek, műszerkörök és szivattyúk működésé­nek ellenőrzése. A fel­soroltakon kívül meg­szüntetjük az előző üze­melési időszakban fel-' jegyzett hibákat. A karbantartás idején a folyamatos, hárommű­szakos munkarend he­lyett egy műszakban dolgozunk. — Jelenleg hol tar­tanak? — Még semmi sincs teljesen készen, de re­mény van rá, hogy 25- ére mindent befejezünk és újra kezdődhet a ter­melés — hangzik a részlegvezető derűlátó válasza. Az egyik legnehezebb munka a szeparátorok előkészítése a nyomás­próbára. Ezek a beren­dezések választják szét a gázt, a gazolint és a vizet. A cseppleválasztó terelőle­mezek kiszerelése után a tartály tisztítása következik, ami ugyan­csak próbára teszi az erre vál­lalkozókat. A kánikulai meleg­től felforrósodott tartály belsejé­ben Kávai Ferenc — lábzsib- basztó testhelyzetben — pneu­matikus revétlenítövel tisztítja az edény falát. Fotóriporterünk elmondása szerint egy felvétel elkészítésének tapasztalata bő­ven elég ahhoz, hogy tisztelétet parancsoljon a tartályban kupor­gó olajbányász iránt. Odébb Abrahám Imre és Te­rn esi Mihály műszerészek egy expanziós szeparátor szintszabá­lyozó automatikáját szerelik. A biztonságtechnikai feladatokat is ellátó berendezés pontos, precíz munkát kíván, amit a dolgozók szerszámtáskája is tükröz. Kü­lönféle alakú és nagyságú fogók, Kávai Ferenc a tartály belsejében. (Somos László felvételei) osavarhúzók, és egyéb szerszá­mok sorakoznak egymás mellett katonás rendben. A MEO-üzemegység radioló­giai csoportja a hegesztési var­ratokat röntgenezi. A varratok köré filmet csavarnak, ami majd a laboratóriumban mutatja meg, hogy van-e valamilyen repedés vagy salakzárvány az összeol­vasztásban. — Mik a szolgáltatás bizton­ságának kilátásai? — kérdezem kísérőmet. Reményi Istvánt. • -*• Ügy gondolom, hogy az üzem hibájából fennakadás nem lesz. Ellenben az olyan műszaki fej­lesztő beruházások, mint a Ganz- Thomassen kompresszorok, a gázelőkészítő hűtőkompresszo­rok és a különböző fűtőértékű gázokat elegyítő keverőkör jelen­legi állása okot ad némi aggoda­lomra. Reméljük azonban, hogy az igazi szezon kezdetére ezek is kifogástalanul működnek majd. Bálái F. István Madarak a házrengetegben — Ez megőrült! — mondta ijedten a feleségem, aki az ablakhoz szaladt, megnézni, a házak fölött merészen for­dulózó helikopter^. Találgat­tuk mi lehet az oka a város fölötti ide-oda röpdösésnek. Talán itt lakik a szerelme, vagy az édesanyja, azt üd­vözli a pilóta már második alkalommal, most éppen va­sárnap reggel öt órakor, ami­kor az ember még szeretne szundítani egy keveset. Korán kelő vagyok egyéb­ként is, megszoktam, hogy hasonló időpontban ébresztik a környéket a berregő moto­rok, a hangos Trabantok, út­jukat errefelé rövidítő teher­kocsik, és más járművek. A helikopter legfeljebb új, bár meg kell hagyni, hogy erőtel­jes hang volt ebben a ze­nekarban. Aztán megtudtuk a tájé- kozottabbaktól azt is rövide­sen, hogy mi volt a légi lát­ványosság oka: szúnyogirtás folyik szeretett városunkban, s másfelé is, ahol szükség van rá, például a fában gaz­dag, szúnyogtermő üdülőhe­lyeken. — Reszkess szúnyog, jön a helikopter! — mond­hattuk tehát mi is vidoran, s mondtuk is a gép sokadik fordulója után, amely lát­ványnak sem volt megveten­dő. A felkelő nap fényében merészen forduló, vegyszert permetező légijármű, maga is nagy rovarhoz, de inkább szitakötőhöz, mint szúnyog­hoz volt hasonló. Hát igen. a szúnyogot irta­ni kell, mert ártalmas lehet, és csíp cefetül, ha nincs az ablakon háló, meg amikor ki­ül az ember az erkélyre, vagy a parkba. Sok eső esett mos­tanában, bizonyára ezért ren­delték el bölcs előrelátással a Szúnyogirtást. Igaz, az idén még itt a városon szúnyogot csak elvétve láttam, de biz­tosan kikeltek volna a meleg időben rövidesen. Valaki az ismerőseim kö­zül .— eseménytelen életünk­ben az ilyesmi is téma — összefüggést vélt felfedezni a sok vegyszerezés, a rovarok pusztulása és a hasznos ma­darak nagyarányú fogyása között. Például, hogy mosta­nában már cikázó fecskét sem látni a házak között. Vajon hol vernek fészket a kedves villásfarkúak? A Balaton környékén még csapatostul megjelentéli. az idén is. de úgy látszik, hogy a létfeltételek megváltozása nem kedvezett a megtelepedésüknek. A közeli temető fáiról nagy varjúcsapát röppent fel ijed­ten a helikopter zúgáeára\ a _ galambok is magasabbra húztak a zajos masina elől, csak a szürke verebek csi­pegették egykedvűen a sze­méttartályok körül elszóró­dott konyhai hulladékot, je­lezve, hogy ők bizony alkal­mazkodjak a körülmények­hez, s holmi nagy madár sem tudja elriasztani őket. Az ő táplálékuk télen—nyáron biz­tosítva van, bolondok lenné­nek elrepülni. Hasonló vé­leményen van a balkáni ger­le is, bár egyikük sem hasz­not hajtó madár, de mégis csak színfoltjai az egyhangú városi környezetnek. Néha látni már a kertes házak zöldjében, a terek nyírt fü­vén csipegető feketerigót is, s betévednek a pintyek, fako­pácsok. cinkék, seregélyek. A helikopter befejezte munkáját, bizonyára még so­kan fordultak a fal felé, hát­ha sikerül aludniuk egy órácskát. Nekem már nem megy ilyenkor az alvás, ki­bámulok hát az ablakon. A ' tavaly elültetett kis fák az idén már lombot is eresztet­tek. s bár néhányat kitörtek a lelkesen játszó gyermekek, maradt még jó néhány, s csuda, hogy maradt, hiszen karót elfelejtettek rakni meU lejük. Tíz év múlva már biz­tosan árnyékot is adnak a parkban üldögélő nénikék­nek, babakocsit toló kisma­máknak. Talán rövidesen a madarak is megtelepednek rajtuk. F. Tóth Pál

Next

/
Oldalképek
Tartalom