Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-17 / 166. szám
1985. július 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Nagy László évtizedei !|j|| | V IA költő születésének I hatvanadik évfordulójára A felszabadulás utáni magyar költészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, Nagy László még csak hatvanéves lenne, s már nyolc esztendeje nincs közöttünk. Életművének lényege azonban az. óta is folyamatosan épül be újabb és újabb olvasói rétegek és nemzedékek tudatába. Mely napon született, maga a költő sem tudta bizonyosan: „Születésem napját nem tudom. Míg otthon éltem, július 14-én, mondtam, így tudtam anyámtól. Később anyakönyvi kivonat kellett, s ez ámulatomig, lV-én jegyezte. Papír szerint július J7-én születtem Felsőiszkázon, Veszprém megyében. Születésemkor aratás volt, szent munka, éjszakák, nappalok egybeestek, az éh dátumom pedig elveszhetett a sok tennivaló 'közt. ÍMégis, ha a Bastille-börtönt 14-én döntötték le, illett volna ezen a napon születnem." (Életem). A születésnap legendásítása a mítoszkedvelő, költő műve természetesen, de az már e költészet jellegére is fényt vet, hogy a nagy francia forradalommal hozza kapcsolatba ezt a napot. Az életút első évtizedében a parasztgyerekek átlagos életét élte Nagy László, s éppen tízéves volt, amikor későn felismert csontvelőgyulladás támadta meg szervezetét. Kétszer kellett ope. rálni, s a második rosszul sikerült, attól kezdve járógéppel járt. További életútját ez is befolyásolta: ha mesterember lehetett is volna, földművesmunkára nem volt alkalmas. Szerencsére szülei taníttatták a jóeszű gyereket, így került a pápai református kollégium kereskedelmi iskolájába. A fényes szellők korának kibontakozó lendülete Nagy Lászlót is magával ragadja, de amikor egy évtized múlva újból születés- napi verset ír, már a magyar társadalom tragikus torzulásainak megörökítésére törekszik. A Születésnapra című vers éppen a fényes szellők idealistán optimista szemléletével állítja szembe a személyi kultusz korának kese. rű felismeréseit: „Nem látsz a tündöklő végtelenbe, / nem vettél fegyvert, hogy magadért vívhass, / kezedben a rózsa lefejezve, / tövises szára az, amit szorítasz”. | Az 1950-es évek derekán nagymértékben átalakul az egész magyar költészet. Többféle szemléleti-poétikai költői forradalom zajlik le, s a legnagyobb hatású az, amely Juhász Ferenc és Nagy László nevéhez fűződik, s amelyet látomásos-szimbolikus költészetnek szoktunk nevezni. A költői átalakulás legjelentősebb eredményeit 1965-ben a Himnusz minden időben című kötet összegezte. A huszadik századi ma. gyár költészet egyik legjelentősebb könyve ez. Olyan versek találhatók benne a címadó művön kívül, mint a Ki viszi át tr szerelmet, a József Attila!, a Tűz, a Mennyegző, a Zöld Angyal. Ez az utóbbi vers 1965-ből való, s egyik összegzője a költő és a világ viszonyának. A Zöld Angyal nemcsalj: abban személyes, hogy a szülői házat, a szülőket, a gyermek- és ifjúkori emlékeket is megidézi. Az teszi végérvényesen személyessé, s a személyiség legbelsőbb rétegeit is megmozgatóvá ezt a verset, hogy egyúttal a költő nagyszabású ars poéticája is. A költőnek már nem volt szüksége a születésnap alkalmára aih-_ hoz, hogy számot vessen, össze-" gezzen. Nem a kerek évfordulók a lényegesek már, hanem az ösz- szegezhető tanulságot kínáló lét. helyzetek. A Zöld Angyal is ilyen volt, s ilyen a pálya egyik kései nagy verse, a Szólítlak, Haty- tyú, amelyet ötvenévesen írt a költő. Ez az Énekes Budai Ilonának ajánlott vers még közvetlenebbül ars poetica. A költő úgy erősíti fel társadalombírálatát, hogy a riassz vonásokat kiemeli, látomássá szervezi. A torz emberi létről szóló rémálom is, és sok más versben is a prófétáknak, vagy még inkább a reformáció prédikátorainak az á Üköződ ásait és intelmeit idézi emlékezetünkbe. Ugyanaz a módszer: a rossz felnagyítása, s ugyanaz a cél: az ember megjobbítása. Nem az élet értelmetlenségét, •a cselekvés hiábavalóságát hir. deti, hanem azt, hagy nincs olyan élethelyzet, amelyben ne törekedhetnénk pozitív kibontakozásra. Felmutatja a rosszat is, de segít élni. Értelmes lénynek tekinti az embert, aki képessé válhat arra, hogy saját sorsának alakítója legyen. S az ilyen költészet évszázadok múltán is él, és hat. V. G. KÉPERNYŐ Panoráma A’ dokumentum-ösz- szeállítások, -játékok a legéletesebb, a legtévé- szerűbb műsorok. Nincs a tévé jelenét, jövőjét taglaló értekezlet, tanulmány efféle megállapítás nélkül. dogma abroncsaiba próbálják szorítani' a mindig változó, mindig mozgó élővíz-valóságot. Az elgondolkoztató, az összefüggéseket firtató töprengéseket a kitűnő Panoráma műsor , „Magyar ftyár” Genf be n A magyar előadóművészek és a magyar zene jegyében áll* Genf városának július—augusztusi szabadtéri hangversenyprogramja. A Városháza udvarán a „Magyar nyár” keretében rendkívül gazdag programot kínál a piros-fehér-zöld színű műsorfüzet; összesen 24 ko'ncerten ismerheti meg a genfi, jelentős részében nemzetközi;közönség a ma-, gyár muzsikát Erkeltől Bartókon, Kodályon és Weineren át a mai alkotókig. A nagyszabású hangversenysorozaton külföldön és otthon élő magyar művészek egyaránt közreműködnek. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Találkozó Székesfehérváron Honismereti mozgalmunk ke- -retei’ben a néprajzi-nyelvjárási ágazat működik legeredményesebben és legszervezettebben. Az* önkéntes Néprajzi és Nyelvjárásgyűjtők XII. Országos Találkozóját az idén Székesfehérvárott rendezték meg június végén, az ér. dekelit tudományos társaságok, intézmények, társadalmi szervezetek. Méltó otthont adott a. találkozónak a Technika Háza gyönyörű, modern épülete. A megnyitó ülésen a Fejér megyei tanács elnökhelyettesé köszöntötte az ország különböző tájairól, valamint a Csehszlovákiából, Jugoszláviából és Auszt. rlából érkezett összesen mintegy kétszáz résztvevőt, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tartott előadást. Vajon milyen haszna van annak a gyűjtőmunkának, amelyet a mozgalom résztvevői végeznek?'Közvetett hatásról, haszonról beszélhetünk, hisz a gyűjtés gazdagabbá tesz bennünket, s az „elidegenedés” legjobb ellenszere. Helyünk van Európában gaz. dag népi kultúránkkal. A világ szegényebb volna nélkülünk. A budapesti kulturális tanácskozáson ezt a témát is meg fogják tárgyalni, s a népfront Vili. kongresszusán is hatni fognak a fehérvári találkozó gondolatai. Villangó István, a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetője elmondotta, hogy a tájházak, falumúzeumok eddig is társadalmi munka eredményeként jöttek létre. Az önkéntes gyűjtők tevékenységét pedig a szakemberek támogatták. Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottsága Egyetemi és Főiskolai Tanácsának vezetője a mozgalomnak a hazafias nevelésben betöltött szerepét hangsúlyozta. MiV az általános és a középiskolákban eredményes honismereti- néprajzi munka folyik, a felsőoktatásban alig tudunk ilyenről. A KISZ elkövetkező XI. kongresszusán olyan szervezeti felépítést szeretnének kidolgozni, amelyben a fiatalok érdeklődési körüknek megfelelő csoportokban végeznék a KISZ-munkát, s ennek egyik lehetősége lenne a nép. rajzi-nyelvjárási gyűjtés. Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke négy kiváló néprajzi gyűjtőnek adta át ezúttal a Sebestyén Gyula-Emlékérmet. Duka János Csíkszeredái (Románia) nyugalmazott tanfelügyelőnek, a székelyföldi falucsúfolók és anekdoták gyűjtéséért. (Nálunk is megjelent műve: Kilenc kéve hány kalangyo?) Lábadi Károly (Laskó, Jugoszlávia) drávaszögi folklórgyűjtéséért kapott kitüntetést. (Ismert műve: Erdők, völgyek szűk ligetek.) Héntz Lajos mezőberényi szak. körvezető hímzésgyűjtéséért, valamint a paraszti írásbeliség kutatásáért, dr. Gelencsér József (Székesfehérvár) jogász a Dráva menti sokácok táji munkamegosztásban betöltött szerepét és in- teretnikus kapcsolatait és a Káli-medence népi jogszokásait ku_ tatta kitüntetésre méltóan. Benkő Loránd akadémikus Rácz Sándor tanárnak nyújtotta át a. Csűry Bálint-emlékérmet a nagy társadalmi összefogással megje. lentetett földeák! tájszótárért. A találkozó programjában ezután a hagyományos módon önkéntes gyűjtők és szakemberek egymást váltva számoltak be munkájukról (szólások, gazdaságtörténet, népi írásbeliség), az időszerű feladatokról (változó népszokások, életmód, paraszti fényképek) és tapasztalataikról. Napjainkban egyre megszokottabbá válik, hogy a szervezett táji kutatásókba, monografikus helyi gyűjtésekbe a szakembereken kívül önkéntes' gyűjtőket is bevonnak. Ilyen kollektív vállalkozásról, a magyar tudományos, ság elismerését kiváltó keceli ía- lumonográfia elkészítésének tapasztalatairól számolt be dr. BártK János, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója, a kötet szerkesztője. Hasonló jéllegű kutatások folytak Tiszaugon, az Ung vidékén és a Káli-medencében. A beszámolókban többen foglalkoztak a gyűjtőmunka eredményeképpen megszületett tanulmányok megjelentetésének, az anyagi alapok megteremtésének problémájával. A találkozón megyénket tíz kutató képviselte. A közös élmények, a jóízű népdaléneklések, a Velencei-tavi kirándulás, a baráti beszélgetések mind-mind ösztönző erőt adnak további munkánkhoz. Fehér Zoltán Erősödik a mozgalmi jelleg Másfél-két évtizedes gyakorlati munkára, tapasztalatokra alapozva a Hazafias Népfront megyei bizottsága felhívást tett közzé, melynek hatására jócskán fellendült a helytörténeti-honismereti mozgalom Bács-Kiskun- ban. Immár rendszeresen megjelenik egy folyóiratjellegű kiadvány, és ismételten napvilágot lát lapunk Honismeret — Hely- történet című rovata. Mindkettő nagyobb lendületet, szervezettséget adott a mozgalomnak, biztatva a kutatókat a publikálásra. Miután egyre több, eddig nem ismert névvel találkozunk, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a felhívás óta egyre inkább erősödik a mozgalmi jelleg e nélkülözhetetlenül fontos közművelődési területen. A Honismereti Közlemények harmadik számát lapozgatva két pozitívum tűnik az olyasó szemébe: a megjelentetett írások közvetlenül kapcsolódnak a fel- szabadulás negyvenedik évfordulójához, és az aktualitásokkal foglalkozó tanulmányok sokszínűek. Ez utóbbinál elsősorban a szándékot, az ötletet kell dicsérni. Ugyanis megítélésünk szerint a kevesebb több lett volna. Hiányzik a szerkesztés részéről a tömörítés, a kellő rendszerezés, a nyelvi-stií ár is «zépítés. Egyszóval a határozottabb, elrendező beleszólás. A felszabadulási évfordulóhoz •kapcsolódó írások közül kiemel«aaaiaa kedik Bársony Ferenc Adatok Bács-Kiskun megye felszabadulása történetéhez című tanulmánya. Ebben — élvezetes, tömör bevezető után — a szerző ismerteti a megye területét felszabadító katonai egységeket és azok vezetőit. A témával kapcsolatos tájékozódásunkat segíti a vidék felszabadulási krónikájának közzététele, valamint a korabeli sajtótermékek hasonmás kiadása. Az előbbiekhez hasonló értékűnek tartjuk Molnár Béla Hadműveletek a Duna—Tisza köze felszabadítására című tudományos igényű elemzését. A Közlemények egyik érdekessége az a színesen, megírt és változatosan- összeállított rovat, amely* a Visszaemlékezések címet viseli. Ezek- közűi kiemelkedik Kiskunfélegyháza helytörténészének és króiTikaírójának, Fekete Já,nosnak Holló Lajosra emlékező írása. Varga Mihály A csütörtöki Panoráma is ezt bizonyítja. Amerikai szélsőségesekről, önmagukat ve- szejtő, felbomló emberekről, őrült csoportokról láthattunk iszonyatos képsorokat. A józan társadalom tehetetlensége aggasztja a brutális események távoli nézőit. Az ezredévek végén miiídig fölerősöd- i nek a „-mi lesz veled emberiség” jellegű kérdések, kételyek. A félsz szorongat milliókat, látva a közveszélyes önpusztítókat, a / megszállott fanatikusokat. Mostanában olvastam valahol: az amerikaiak életszínvonala harmincszor magasabb a bengáliakénál. A cikkíró kérdezi: harmincszor boldogabbak-e? Tapulság számunkra: védenünk, ápolnunk kell az élet természetes ér- * tékeit, mert így őrizhetjük meg magunkat, mutathatunk vonzó példát á „másik világnak”. Nem „utolérni” kell a kapitalizmust: . meghaladni, zsákutcáit elkerülni, ez a mi dolgunk. Albánia — szintén csütörtökön, pillanthattunk az elzárt ország életébe egy jó értelemben szenzációs összeállítás révén — másfajta véglet. A mindenható csíráztatta ki belőlem. Nyilvánvalóan tíz- és tízezreket késztettek saját helyzetünk elemzésére a bemutatott riportok. □ I □ „Tisztelt igazgató elvtárs ! Nagyon kérem, válogassa n%eg szavait, ha a nyilvánosság előtt Szól”, így kezdtem volna levelem szombaton délután a Mitiők egyik riportja miatt bosszankodva, ha értelmét látnám a ievelezgetésneflfc A nem túl szerencsés alcímű . (Tini-randevú) az egyik hűtőházba is elkalauzolta a tizenéveseket. Hallhattunk érdekes információkat. Dicsérném is a riportot, ha a megkérdezett vállalati igazgató úgy beszélt volna, mint otthon a családjával, baráti beszélgetésen. A kamerák előtt azonban a „hivataloskodást” érezte illőnek. Feljegyeztem egyik mondatát: „Éves szinten 200 .gyerek foglalkoztatását valósítjuk meg.” A fiatalok kicsit példának is tekintik a képernyőn látottakat, hallottakat. Gondolnak-e erre a megkérdezettek? H. N. GÖMÖRY ALBERT: Vízállás Hallgatom a rádiót, olvasom az újságokat, s néha úgy érzem, hálásnak kellene lennem. Hiszen naponta szinte tölcsérrel töltik fejembe az információkat, közben tanítanak, nevelnek, óvnak, bátorítanak, lelkesítenek, lebeszélnek, -és rábeszélnek, tanácsokat adnak, és minden eszközzel igyekeznek meggyőzni. Időnként némi bűntudattal ébredek rá, hogy mégsem vagyok hálás. Ilyenkor ugyanis eszembe jut némely ember, akinek az a szenvedélye, hogy tanácsokat osztogat. Ki nem találkozott már ilyen agyafúrt fickóval? Ránéz felebarátjára azzal a' csupaész, furfangos, mindenttudó tekintetével, és a másik nyakába zúdítja a bölcsességeit, ahogy egy éjjeliedényt ürítenek ki. Jobb, mint a csodarabbi, mindenre tudja a megoldást, testi'és lelki nyavalyákat, intéz el nagyvonalúan és megfellebbezhetetlenül, a maga utánozhatatlan hangsúlyával. Közli velünk, hogy megfázásra legjobb a kalapkúra, szerelmi bánatra az új nőj aranyérre a forró víz; a hivatal packázásai ellen: ha az ember maga kerül magas hivatalba, szegénység ellen célszerű - sokat nyerni a lottón, magány ellen legjobb a házasság, és így tovább ... S mindezt tapasztalatból tudja, teszi, hozzá ilyenkor, majd elérzékenyül- ten megszívja az orrát, mert általában megrendül saját nemeslelkű- ségétől, amikor tengernyi tapasztalatát közkinccsé teszi. Receptjei nem egészen ostobák, valamiféle racionális mozzanat mindegyikben fellelhető. Ami például a magány elleni gyógyírt illeti, végeredményben való igaz: nynt ahogy a rák ellen is jót tesz. ha az ember felakasztja magát, s a boldog halál által megváltatik a további szenvedésektől, úgy a magány is bizonnyal megszűnik, vagy legalábbis tünetileg kezeltetik a házasság révében és oltalma alatt, hogy máshonnan sarjadó megpróbáltatásoknak adja át a helyét; s máris lehet továbblépni: mi h recept házasság ellen... . i Okos Tóbiásunk bizonyára megfelelne erre is, mint mindenre lévén egyetlen egy kérdés, amely számá-. ra — természetéből fakadóan — megválaszolhatatlan: mi az orvosság okostóbiások ellen ? Bizony, ez a világ tele van velük. S persze — olyan autentikus fórum tudósít róla naponta, mint a rádió — tele van vérrel, könnyel, szenvedéssel; szegényekkel, éhezőkkel, megalázottakkal, kisemmizettekkel; gyilkosokkal, gengszterekkel, diktátorokkal, elmebetegekkel, akarnokokkal; szóval^ hétköznapi emberekkel; és okostóSiás legyen a talpán,- aki azt is tudja, mi a teendő, ha belenézünk a tükörbe. Mert ez a nagy világ — mondja Montaigne — óriási tükör, jól nézzünk bele, ha ismerni akarjuk önmagunkat. Annyi országos változás meg sorsfordulat figyelmeztet, nehogy azt higgyük, velünk valami nagy csoda történik ... Néha elgondolkodunk ezen ... és akkor mindig és mindenhol érkezik a- fülünkbe egy hang: kulturált, meleg bariton az éterből, vagy fontoskodva fuvolázó az asztal túlsó oldaláról egy ravaszdi szempár és egy mozgékony tülökorr alól, s megmondja nekünk, hogyan tovább. Háború ellen ugyebár a béke, fegyverkezés ellen a leszerelés, aranyér. ellen a forró víz, magány ellen a.,. S az a szomorú mindebben, hogy az imamalomként pergő szóáradat egyetlen mondatában $em tudunk megfogódzkodni, és akár egyetlen napig is aszerint élni tovább. Egyetlen közlés vagy intelem sem szilárd és megbízható, pedig a lelke ' mélyen talán mindenki ilyesmire vágyik, legalábbis tényekre, amelyek önmagukért beszélnek, fennkölten bölcs kommentárok nélkül, s amelyek változatosan gyarló elménket időnként az önállóságra serkenthetik. -Erkölcsi dolgokban szívesebben hallgatnánk a kérdőmondatokat, mint a 'kinyilatkoztatva állítókat; utóbbiaknak abban a szférában van a helyük, ahol a kérdezés már értelmetlenné válik. Még szerencse, hogy mást is kapunk azoktól az 'intézményektől, amelyek előszeretettel tekintenek bennünket csupán befogadónak. A rádió például ajándékát fukar kezekkel méri, de ezt jócskán ellensúlyozza azzal, hogy rendszeresen teszi, és ez letagadhatatlan érdeme. S ezért valóban hálás vagyok; van egy negyedóra, amikor úgy vesznek emberszámba, ahogy mindig szeretném; érthető hót gyöngeségem, ha 13.45-kor bekapcsolom a rádiót. A műsor címe is megbízhatóságot sugall: Időjárás- és vízállásjelentés; biztos lehetek benne, hogy a következő tizenöt percben senki semmiről nem akar meggyőzni. Már az első mondat, teszem azt: a tengerszintre átszámított légnyomás 1019 millibár, alig változó, némi megnyugvással tölt el; nem kell töprengenem azon, hogy mikor viszonyulok helyesen »a légnyomáshoz, a kérdés pedig, hogy egyáltalán van-e légnyomás, józan eszű emberben fel sem merülhet. Azt is jó hallani, hogy alig változó; s ha holnap vagy holnapután a természet akaratából mégiscsak változnia kell, ezt majd szelíd átmenetekkel teszi: gyengén süllyedővé vagy emelkedővé válik. S ha netán hirtelen szeszélyesre fordul, és nem gyengén, hanem erősen leng ki valamelyik irányba, ezt akkor is csak az ízületeim sínylik meg, s nem az erkölcsi- szellemi világképem. Nem árt továbbá, -ha az ember ■ tudja: az Inn Schárdingnél például 382 cm, 27%; a Duna Mohácsig alacsony, másutt közepes vízáHású; s mindenképpen jó tisztában lenni azzal, milyenek a -gázlómélységek a Tiszán, melyik' folyamkilométemél van, hajóútszűküjet: a hajóvonták találkozásáról már nem is beszélve... S a folytatás... Ügy érzem, nem mellékes ebben a mai világban értesülnünk arról, hogy mit csinál — mondjuk — a Marcal Mórichidánál, a Mura Letenyénél, a Latorca Munkácsnál,' az Ipoly Nógrádszakálnál, a Bodrog Felsőbereckinél, a Hernád Gesztelynél, a Zagyva Apcnál, a Fekete-Körös Belényesnél, a Maros Dévánál, és így tovább. Mert bár elenyészően kevés azoknak a száma, akiknek megadatott, hogy egy hajóvonta parancsnoki hídján állva, okosan igyekezhetnek elkerülni egy másik hajóvontával való nemkívánatos találkozás* veszélyeit, , vagy figyelhetnék a gázlómélységek változásaira; másoknak sem haszontalan, ha naponta emlékezetükbe idézik; nemcsak a. kommentálásra méltó események színpada a világ; nemcsak Kelet- és Nyu- gat-Bejrút, Santiago és Manila, Teherán és Bagdad létezik, hanem például Berettyóújfalu és Ágerdő- major is ... Belátom, ez utóbbi helyeken kevés olyasmi történik, ami már-már vérszomjas szenzációéhségünket kielégítheti; itt nem robbantanak középületeket, csak az ég dördül meg néha; nem űznek el otthonukból ártatlanokat, -legfeljebb a csirkéket kergeti meg a szomszéd kutyája; itt csak vízállás van, kommentálha- tatlanul magas, alacsony, vagy középes; és csak légnyomás van, ami — ugyancsak kommentálhatatlanul — emelkedik, süllyed, vagy alig változik. A magam részéről igen gyakran beérném ennyivel. Milyen szép is lenne:.ott üldögélnék egy közepes vízállású folyócska partján, egy délceg jegenyefa alatt, időnként fölnéznék az égre, s anélkül, hogy átszá>* mítanám a légnyomást tengerszintre, pusztán a levegő szagából jólesö- en megállapítanám, hogy gomolyfel- hő-képződés hajnalig nemigen fenyeget. ‘Aztán, ha eljönne a pillanat, bekapcsolnám a rádiót, s ez éterből egy kedves női hang ezzel a mondattal kezdené a napi jelentést: Okostóbiások további okveteti enke- dése nem várható, önbizalmuk minden szakaszon rohamosan apad. t
