Petőfi Népe, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-02 / 153. szám
44 » PETŐFI NÉPE • 1985. július 2. # Vállalati tanácsok Immár fél év telt el a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése óta. Egyes határozatok megvalósítása, így a vállalat- irányítási rendszer megújítása viszonylag hosszabb időt vesz igénybe, hiszen az - egész kollektívát érintő döntésekről mindenhol megkérdezik az érintettek véleményét is. Minden olyan gyárban jelölőgyűléseket tartanak, ahol — s ez általában a versenyszféra közép- és nagyüzemeire jellemző — hamarosan a vállalati tanács veszi át a legfőbb irányítási feladatokat. Miből, pontosabban kiből is áll a vállalati tanács? A szabályok szerint a tagok felét a dolgozók küldöttéi alkotják, ezenkívül részt vesznek még az igazgató és jelöltjei, a vállalatvezetés képviselői Mindegyikük egy-egy szavazattal rendelkezik, s együttesen dönthetnek a vállalati stratégiát érintő kérdésekről. Közös akarat a döntő Az új szervezeti forma megjelenése átírja a döntések korábbi forgatókönyvét; az igazgató véleménye mellett most már egy választott testület közös akarata lesz a döntő. A vállalatvezetést gyökeresen megújító jogszabályok természetesen nem rendelkezhettek részletesen arról, hogy milyen legyen a munkamegosztás az igazgató és a vállalati tanács között, de értelemszerűen a napi, operatív döntések az igazgatóhoz, míg a hosszabb távra ható, stratégiai határozatok pedig a vállalati tanács hatókörébe kerülnek. E választott szervezet egyébként az 'igazgató munkáltatója is, titkos szavazattal döntenek személyéről, és a megbízatást mindössze öt évre adják. S jogukban áll, szintén titkos szavazással, akár vissza is hívni a vezetőt. A vállalati tanács működése valószínűleg számos, előre nem 'látható problémát vet majd föl. És természetesen — mint minden új formánál — fönnáll annak a lehetősége, hogy csak látszólag alakul át az irányítás, A vállalati tanács égisze alatt ugyanazok vezetik majd a vállalatot, mint korábban a régi módon. De remélhetőleg erre rácáfolnak majd a következő évek, s erről tanúskodik az eddig lezajlott két választás is. Átalakulás - megújulás Az Ipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok közül elsőként az Oxigén- és Dissous- gázgyár Vállalatnál, majd az Egyesült Vegyiműveknél vette át a stafétabotot a vállalati tanács. Mindkét cégnél a régi igazgató került ismét az e^ő vezető posztjára. Sóit, a jelölőgyűlések alkalmával nem is javasoltak mást a helyükre. De — ahogy az egyik alakuló ülésen hangsúlyozták a hozzászólók —, mindenképpen új igazgatót választottak, mert az átalakulás után csak új módon lehet dolgozni és irányítani. Az igazgató mellett ezentúl mindig ott lesz a vállalati tanács, s a dolgozók küldöttei, akik hathatósan kívánnak élni most kapott jogaikkal. Ez az aktivitás már megmutatkozott a választást megelőző gyűléseken ip, ahol a hasonló rendezvényekhez viszonyítva sokkal többen vettek részt, sőt jó néhányan a szabadnapjukat áldozták föl, hogy ott lehessenek. Az itt elhangzott javaslatok egy részét pedig már a szervezeti és működési szabályzat rögzíti. (Ez az okmány határozza meg a vállalati tanács működésének alapelveit, a döntési hierarchiát.) Súlyos felelősség is A lehetőséget tehát a dolgozók ki akarják használni, ám az sem mindegy, mennyi információt kapnak a döntés előtt. A kimerítő, alapos tájékoztatás, a 'kételyektől és problémáktól sem mentes indoklás tehát szükségszerű velejárója kell hogy legyein a javaslatok kidolgozásának. Ellenkező esetben csak formálisan szavazhatnak a vállalati - tanács tagjai, s főleg a dolgozók küldöttei. A szervezeti változáson már túljutó két cégnél sem lesz sima az új rendszer útja. Elsőiként ők tanulják meg az önállóbb gazdálkodás, a közös döntés ábécéjét. Például meg kell találniuk a választ a ma még nyitva álló kérdésekre, 'hogyan működhetnek együtt a társadalmi szervek képviselőivel, akik közül egyébként néhányat a vállalati tanács tagjai között találunk, i És talán az átalakulást megelőző csaknem féléves munka ‘lázában kevesen gondoltak arra,- hogy az önállóság, a döntésiek megosztása nemcsak jog, hanem súlyos felelősség is. Mert a helytelen döntések következményeiért a dolgozók küldöttei sagát üzemegységük előtt egy személyben vállalják a felelősséget. Remélhetőleg ez megfontolt, körültekintő mun-- kára és a lehető legeredményesebb gazdálkodásra ösztönzi majd a vállalati tanácsokat. L. M. Erőművi berendezések Kínának • Az Április 4, Gépipari Művek Energetikai Gépgyártó Leányvállalata — Budapesten — hőerőmű vi berendezéseket gyárt Kína részére. A mintegy 2 millió dollár értékű vízkezelő egységeket — vízszűrőket, ioncserélőket stb. — a Datongi erőműbe építik be. A berendezések utolsó darabjait a szállítási kötelezettségüknek megfelelően a napokban kiszállítják a megrendelőnek. A kúpén: Készülnek az ntolsA ioncserélő blokkok. A KECSKEMÉTI ALFÖLD SZAKSZÖVETKEZETBEN A kecskeméti Alföld Szakszövetkezetben is szívesen fogadják a vállalkozó szellemű fiatal szakembereket, A vezetőgárda életkora alig haladja meg a harminc évet. Nagysolymosi István főmezőgazdász harminc- három éves. A Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Karán végzett. Először a Városföldi Állami Gazdaságban helyezkedett ei, majd a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben néhány hónapot. Saját dolgozott • Nagysolymosi István: — A kor követelménye a számítógépes irányítás. számítógépen gyakorol a főmezőgazdász A blokkkoncepció Az Ipari Szemle 1985. évi 2. számából Azok, akik- részletesebben érdeklődnek az ipar helyzete, fejlesztésének távlatai iránt, ezúttal is új ismeretekben gazdagodva olvashatják az Ipari Szemle, vagyis az Ipari Minisztérium tájékoztató folyóiratának idei második számát. Csak néhány írást emelünk ki az új szám tartalomjegyzékéből. Dr. Süthő Gábor A VII. ötéves tervidőszak ipari blokk-koncepciója. néhány jő kérdése című tanulmányából az érdeklődő megismerkedhet a blokk-koncepció fogalmáival, népgazdasági szintű összefüggéseivel, s legfőképpen azzal, hogy elsősorban milyen iparágakban, illetve területekre koncentrálják az iparfejlesztést az új tervidőszakban. Igen érdekes Borbély István— Kaszai Sándor—Nagy Lajos; Az ésszerű vezetői kockázatvállalás megítélése című 'tanulmánya is, amely — a címéhez híven — arra keres választ, mennyire jellemző, milyen mértékű ma a vállalkozásokkal járó kockázatvállalás az ipari vezetők körében, mik ennek az objektív és szubjektív feltételei, illetve mit kíván az élet, a jövő ebben a témakörben. Aki kevésbé járatos a minisztérium belső életében, illetve abban, hogy milyen iparpolitikai kérdésekkel foglalkozik a minisztérium apparátusa, az ezúttal iis jó áttekintést kap Törkenczy István összefoglaló tájékoztató című írásából, annak lényegre törő mondataiból, állásfoglalásából. Ezúttal már csak a szerzők ne- vét. illeitve a tanulmányaik címét említve felsoroljuk még a folyóirat tartalomjegyzékének többi írását Horváth 'Ferenc: Fokozzuk az ipar jövedelemtermelő képességét; Kéri Endre—Bodó Attila: Az 1985. pvi terv végrehajtásának feszültségpontjai, azok feloldásának feladatai: Köteles Zoltán: A népgazdaság elektronizálást programjáról; Blahut János ; A petrol- kémiai ipar fejlesztése; dr. Bakonyi Árpád: A gazdaságos anyagfelhasználás és technológiák korszerűsítése kormányprogram végrehajtása; dr. Rieb László— dr. Fáy Barnabás: A vállalati szervezési tevékenység fejlődése a VII. ötéves tervidőszakban; Deák Jánosi: A vállalati szervezeti rendszer korszerűsítése; Tóth Tiborné dr.: A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszának tapasztalatai; dr. Dalosa Gábor: A mérnöktovábbképzés ipari szemszögből; dr. Szabó Béla: Az iskolarendszerű ipari technikusképzésről; dr. Komoró- czy Iván: Új kérdésre vatós válaszok; dr. Paál Gyula: Tájékoztató uz Ipari Vezetőképző Intézet tevékenységéről; dr. Szabó Lajos: Kitüntetettjeink; dr. Lendvai János—dr. Nagy Sándor: Tények — adatok. M. L. Elhatároztam, hogy megpróbálok munkát keresni a szakszövetkezetben, hogy közelebb legyek az új otthonomhoz. Előzőleg tájékozódtam, hogy milyen a légkör, hallottam, szívesen fogadják a kezdeményezéseket. Én pedig tele voltam ötletekkel. Nagy ambícióval kezdtem munkához, hogy megfeleljek a bizalomnak — kezdte a beszélgetést. A későbbiekben elmondta, hogy a tágok szívesen működnek közre a közös tervek végrehajtásában. ha ésszerűnek tartják azokat. Példaként említette a szakcsoport létrehozását, az őszi és a tavasai szőlőtelepítést, amelyhez a tagság saját erejéből járult hozzá. Kezdettől fogva -bedobták a „mélyvízbe”! Főagronómusként kezdte, már a szakszövetkezethez történt belépésekor. Hozzá tartozik a növénytermesztés, az állat- tenyésztés, melyet elsősorban a tagi és háztáji gazdaságokban fejlesztettek, ezenkívül a szakszövetkezet éLelmiszeripari üzemei. Nemrég a választásokon bekerült a városi tainácsbá. A Magyar-Szovjet Barátság Termelő- szövetkezet nagy kiterjedésű külterületi választókerületének lakói tüntették ki bizalmukkal. Vállalkozókedvét bizonyítja, hogy beszerzett egy Commodore- 64 személyi számítógépet és szabad idejében otthon gyakorolja — egy alapfokú tanfolyam elvégzése után — a programozást. — Ma már a mezőgazdasági., termelés szervezésében nélkülözhetetlen a számítógép. Ezért meg akarom tanulni a felhasználási lehetőségeket. A szakszövetkezet is rövidesen, beszerez egy ilyen számítógépet a munka jobb megszervezése érdekében. Fel akarok készülni a fogadására — mondta beszélgetésünk végén. Kereskedő Sándor Tavasszal adták át a Bács-Kiskun megyei rakétás jégeső-elhárító- egységet, amely a dusnoki lokátorközpont és a 18 kilövőállomás segítségével 160 ezer hektár fölé borít képzeletbeli védőernyőt. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Kártyajárás... Tiltott szerencsejáték szervezése : Btk. ni. szakasz: „Aki tiltott szerencsejátékot rendsze- resm szervez, vagy ehhez helyiséget bocsát rendelkezésre, vétséget kOvet el." A tiltott szerencsejáték olyan — pénzben vagy pénzértékkel bíró javakban játszott — játék, amelyben a nyerés vagy vesztés a véletlentől függ. E vétséget olyan személy Is elkövetheti, akinek emellett kimutatható legális foglalkozása is van, de túlnyomórészt olyan személyek űzik, akik tisztességes munkára nem hajlandók és másokat is dologtalan életmádra tesznek hajlamossá. A történet még 1981 elején kezdődött. A kecskeméti hasz- náltcikk-piac környékén, régi ismerősként összetalálkozott Kónya István (Kecskemét, Lánchíd u. 4.) és Balogh István (Kecskemét, ösvény u. 28.), s kártyapantira invitálták egymást. Unaloműzésképpen ezután különböző utcákban álló személygépkocsikban, vagy K. I. lakásán verték a blattot. Kedvelt játékaik egyike volt a „makaó”. Egy-egy jó passzban K. I. úgy vitte a bankot, hogy akár 30 ezer forint készpénzt is megszámolhatott, de volt alkalma nemcsak a kezét, hanem az elnyert aranytárgyakat is dörzsölhetni. Amikor unalmassá kezdett válni egymás szórakoztatása, a jelenlévő „barátok” mellé új partnereket is hívtak. Kiss György (Kecskemét, Fiarkas S. u. 20.) szállt be elsőként, majd vele együtt az újabb tízszeres bankó- kötegek. Ha Kissnek kifogyott a pénztárcája; megfelelt volt felesége néhány aranygyűrűje is. Valamikor 1981 októberében Kónyáinak wem kedvezett' Fortuna. Baloghnak ezért eladta a Trabantját 20 ezer forintért — szabályos szerződés alapján —, majd folytatták a játékot. A forduló szerencse úgy hozta, hogy Kónya minden pénzét és kocsiját is visszanyerte. A játék persze re vans ot kívánt. Azért, mert Baloghnak semmi nem jött be, rövid úton megszabadult Opeljétől, s a játékot addig abba sem hagyta, míg kifordítva nem maradtak a zsebei. Csakhogy Kónyának nem tetszett a karambolos jármű, ezért — némi ráfizetéssel elcserélte egy Mercedes- re. Ha Kónya és Kiss pihenni akart, akkor „fauert” vagy „ferb- lit” játszottak tíz-húsz forintos alaphívással' és persze váltakozó szerencsiével. 1981 nyarán Kónya új dolgot mutatott Kissnek, mégpedig a „pénz smen” nevű játékot. Bár läddig még csak nem is hallott erről Kiss, mégis olyan ügyesen játszott, hogy rövid idő után 50 ezer forintot nyert el tanítómesterétől. Megállás ezután már nem volt. Ha bort vásároltak, ha kereskedőhöz mentek, mindig előkerüli a pakli, s nyereménnyé vált ugyanúgy a lovas kocsi a lóval, szerszámokkal, mint a bunda vagy az aranylánc. Lefelé a lejtőn A lapkeverés Kiskunfélegyházán folytatódott, ahol újdonsült ismerősével, Ajtai Dezsővel (Kiskunfélegyháza, Új Élet u. 33.) próbált szerencsét egy gépkocsi tetején Kónya. Először vesztett, megszabadult 14 ezer" forintjától, majd 14 karátos fekete onixkö- ves pecsétgyűrűjétől. A revansra Ajitali lakásán került sor, ahol mintegy három órás kemény csata után mindent visszanyert Kónya. Eközben Kiss Soltvad kerten keresett partnereket magának. A fauerozást i száz—ötszáz forintos alaphívással játszották vakon mindaddig, amíg Kiss György 30 ezret magáénak nem tudhatott. A sors viszont közbeszólt azzal, hogy a „vesztes” édesanyja éppen hazaérkezett, s szép szóval rábírta a győztest az összeg visszaadására. Tiszákécske sem maradt ki a játék helyszíneinek sorából. Itt Dombi Béla (Tisizakécske, Saaboücska u. 108.) csatlakozott Kónyához és Kis.shez, s a megszokott módon folytatták a fauero- záslt. Érdekesebb volt viszont az 1981. szeptemberi Tisea-painti találkozás. A kéeskeá Strand vendéglő teraszán Kónya előbb 6 ez'er forintot vesztett, majd elúszott a zoknijából előhalászott 300 nyugatnémet márkája is. Mire Fortuna újra kegyeibe fogadta, már csak kétszázat sikerült visszanyernie. Égy másik partira Szolnokon került sor, ahol Balogh István és a városbeli Nagy Tamás (Szolnok, Jásizi F. u. 3.) voltak a főszereplők. Egy közös ismerősük vállalkozott á játékra, de nem sok szerencsével. Amikor ■ fogyni kezdett a készpénze, bedobott a bankba egy kisméretű festményt, egy karórát és egy 14 karátos arany karikagyűrűt. Szolnokon is gyorsan terjedt a hír, így a fülébe jutott egy pedikűrösnek is a kecskeméti kártyások nagy játéktudása. Kónya és Nagy Tamás kaptak az alkalmon, és úgy megkopasztották a pedikűröst, .'hogy alig három óra alatt közel 30 ezer forintot sirathatott. Lebukásuk előtt utolsóként Törökszentmiklóson forgatták az ördög bibliáját Kónyáék. Sikerrel megpumpoltak egy ottani taxist, de arra is ügyeltek, hogy két másik „ismerősnél” se maradjon készpénz. Utolsó dobásként mintegy 30 ezer forinttal tömhették ki pénztárcájukat. összesen ilyen módokon Kónya István 367 ezer 500, Kiss György 80 ezer, Nagy Tamás 11 fontot nyereségre tett szent * * * A kecskeméti járásbíróság büntetőtanácsa 1982. november 19-én hozott ítéletet a szerencsevadászok ügyében. Valamennyiük cselekményét vtiltott szerencsejáték szervezésének vétségében állapította meg azzal, hogy Kónya Litvánt bűnösnek találta devizagazdálkodás megsértésének bűntettében • is. Ezért rájuk megfelelő mértékű . főbüntetést és pénzmellékbüntetést szabott ki. Kónya ezt követőien le is töltötte egy év bat hónapi szabadságvesztését. Marasztalás az állam javára Látszólag tehát a bűncselekményre már nem ifett volna érdemes visszatérni, csakhogy a polgári jogi igény, vagyis a kártérítés tekintetében többen tarthatták volna a markukat. A Polgári Törvénykönyv viszont másképp rendelkezik, s erről 1985. február 27. napján döntött a 1 kecskeméti városi bíróság. Ptk. 200. szakasz (2) bekezdés. „Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet a jogszabály megkerülésével kötöttek ... Semmis a szerződés akkor le, ha nyilvánvalóan a társadalom érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütkOzik.” A tiltott szerencse- játék szervezése jogszabályba ütközik, így semmis. A semmis szerződés viszont érvénytelen, s ennek alapján az eredeti állapot helyreállításának van helye. Ptk. 231. szakasz (1) bekezdés. „A bíróság az ügyész Indítványára az állam javára Ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely á tiltott, a társadalom érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütközö szerződést kötö félnek járna vissza.” A városi bíróság az eset összes körülményeinek mérlegelésével az ügyészi indítvány alapján a tiltott szerencsejátékkal és a bűn cselekménnyel szerzett összegek 50 százalékának aiz állam javára történő megfizetésére kötelezte a bűnügy három főszereplőjét. Így Kónya Istvánnak 183 750 forintot, Kiss Györgynek 40 ezer forintot, míg Nagy Tamásnak 5500 forintot kell az államkasszába befizetni. A •. polgári ítélet fellebbezés folytán még nem emelkedett jogerőre. if T. B.
