Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET- - • ________________ ____________________ • ,/ ’ 1. > -' B odor Miklós naptára Ikrek hava „Szítok borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul” (Radnóti Miklós) ÉVAD VÉGI MÉRLEG hangversenyélet Kecskeméten a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, 'Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola, illetve a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet városában zenei élet helyett akár mozgalmas zenei közéletről is beszélhetnénk az elmúlt hónapokat tekintve, ellentétben a korábbi évek néha kétes kimenetelű lelkesedésével, a változó zenei kínálattal és a közönség változó érdeklődésével. Az elmúlt zenei évadot is — potenciális bázisként — a Kodály Iskola gazdag hangverseny- kínálata jellemezte. Az iskola művésztanárainak ötrészes, főiskolásoknak és középiskolásoknak ajánlott hangversenysorozata, a külföldi előadóművészek: Jelena Obrazcova, a Kaleva- Ia-ünnepségek keretében fellépő finn kórus estje, a Lehotka Gábor, majd a Zeneművészeti Főiskola orgonatanszakának növendékei által adott koncertsorozat az Állami Zeneiskola hangversenyeivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy minden korosztály találkozhasson az élő zenével. Mindezt kiegészítették a Kodály Intézet programjai, melyek között olyan kuriózum is akadt, mint a japán előadóművészek estje. Időközben új, most mái egyértelműén eredményesnek mond- 1 ható kezdeményezés is született. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ Mesterbérlet sorozata — a Kemény Endre vezette Kecskeméti Szimfonikus Zenekar munkájára támaszkodva — annak a ritka és szerencsés ■helyzetnek örvendhet, hogy művészileg is megállja a helyét, s anyagilag is nyereséges. A kezdeményezés az első pillanattól arra törekedett, hogy a legjobb előadók által megszólaló legszínvonalasabb muzsikát hallhassa a közönség. Bár kezdetben — a 150—160 aktív hangversenylátogatót figyelembe véve — a jövő meglehetősen kétséges volt. Hogy ennek ellenére valóságos kcteönségigényt elégített ki, azt elsősorban nem is az eladott (szokatlanul szép megjelenésű) bérletek száma, hanem az ‘éltéről estére ott ülő 450—500 ember bizonyította. A cél szempontjából akár mellékesnek is tekinthető, hogy a pótszélkekkel kiegészített, szín- ültig telt sorok mz előadóművészek személyének, vagy a felcsendülő muzsikának szóltak, Részben az . Országos Filharmónia rendezvényei örökébe ..lépett sorozat többek között arra is alkalmas, hogy — folyamatos kihívásként a közreműködő zenekar felé — annak folyamatos munkáját előnyösen befolyásolja. A három művészre s három zenetörténeti korszakra (bécsi klasszicizmus, romantika, XX. századi zene) tagolt zongora* mesterbérlet alapgondolata, s talán következményei szerint is rímel egy jó ötveh évvel ezelőttire, melynek kezdeményezője Fischer Annie, a Mesterbérlet első koncertjének vendége volt. A kétszeres Kossuth-díjas, Kiváló Művész,nem először járt Kecskeméten. A kilenc éve rendezett szólóestjére még sokan emlékezhetnek, ám a három koncertből álló sorozatra már kevesen, mellyel a kecskeméti Városi - Zeneiskola falai között mutatkozott he a budapesti Zene- művészeti Főiskola növendékeként az 1928—1929-es tanévben. A Mesterbérlet második estjét Rados Ferenc különleges technikai virtuozitással, stílustisz- táh előadott produkciójának köszönhette a közönség (Liszt Transzcendens etűdjei és Schubert posztumusz. A-dúr szonátája). Kocsis Zoltán szóló zongoraestjén a lelkes közönség talán az előbbieknél is jobban hatása alá került a lenyűgöző, a XX. századvég testi-lelki pokoljárásait akár Mozart (c-moll fantázia) muzsikájában is érzékeltetni képes, minden részletében meggyőző interpretációnak. A nemcsak Kecskeméten, hanem a megyében is jelentős érdeklődést kiváltó bérletsorozat ősztől folytatódik, amiről az utolsó koncerten — ötletesen terített szórólapokról — a közönség már előre értesülhetett. Október 1-én, stílusosan a zenei világnapon indul a következő, immár öt hangversenyt kínáló program. Két londoni előadóművész, (Peter Frankel, Pauk György) Perényi Miklós, Hauser Adrienne és Király Csaba nevével fémjelzett szóló- és zenekari estek között érdekesnek ígérkezik, melyen Kocsis Zoltán karnagyként is fellép majd. Mindez nem kis mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a megyeszékhelyen megszervezett hangversenyéi et kedvező változásnak indult, melyben, a nagyigényű ‘ program, a világhírű művészek, a város szimfonikus zenekara, s a szervezők mellett jelentős szerepe van az egyre érdeklődőbb közönségnek is. Károlyi Júlia SEB A CÉDRUSON Értekezlet, emlékkiállítás, költői est Megyeszerte sok érdekes, hasznos programot szerveznek az irodalomkedvelőknek az idén is, az ünnepi könyvhét alkalmából. Közülük most csak egyet, a tegnap lezajlott kecskeméti könyvnapot. illetve annak programjait említjük. Délelőtt értekezletet tartott a Magyar írók Szövetségének Duna—Tisza közi csoportja. Délután Seb a cédruson címmel, a 60 éve született Nagy Lászlóra emlékeztek a Kecskeméti Galéria dísztermében, majd emlékkiállítás nyílt dokumentumokból, fényképekből, illetve tárlat Bodri Ferenc grafikusművész irodalmi ihletésű alkotásaiból. Kiss Ferenc irodalomtörténész előadását követően Buda Ferenc, Kiss Benedek, Utassiy József, Kovács IstvámiKocsis István és Csíki László költőkkel találkozhattak az érdeklődők. Az Erdei Ferenc Művelődési Központban a Forrás fiatal költőinek estjét rendezték meg, amelyen bemutatkozott Agócs Sándor, Csikós Zsuzsa. Dobozi Eszter, Józsa Fábián. Tábori Kálmán és Túrái Kamill. Közülük háromnak a verse ez alkalommal lapunk hasábjain is olvasható. KÖNYVESPOLC Tegnap — az ünnepi könyvhét első napján — került a könyvesboltok polcaira a Körkép című népszerű antológia, de valószínűleg mára már valameny- nyi példánya gazdára talált. Borítóján ez alkalommal ez olvasható: .»Harmincöt mai magyar elbeszélés". Az 1975-ös kiadásban még csak 23 író elbeszélése szerepelt, azután egyre több (tavaly 28). míg az idei válogatásban az eddigi legtöbb. Mindez azt sejteti, hogy egyre nagyobb a számuk kiváló novellistáinknak. Ha azonban elolvassuk ezt a több mint hatszázoldalas kötetet, megállapíthatjuk, hogy csupán a számokból következtetni nagy könnyelműség ... Az írások legtöbbjére nem illik ugyanis a kiváló jelző, sőt jó- néhányra a műfaji meghatározás sem. A klasszikus módon építkező és az új prózai törekvéseket mutató elbeszélések mellett akadnak regény- és naplórészletek, önéletrajzi írások, visszaemlékezések. Karinthy Ferenc naplótöredékeit például „csekély” hatvan oldalon olvashatjuk... Leginkább figyelmet érdemel az évente megjelenj antológiában most először szereplő Csengey Dénes. Krasznahorkai László, illetve a nemrég elhunyt kecskeméti folyóirat-szerkesztő, kitűnő író, Zám Tibor elbeszélése. Igen elgondolkodtató továbbá Vég h Antal Székelyföldről szóló, sajátos életérzéseket. szemléletet, sorsvállalásokat felvillantó írása. Ahogy Császár István Gyildkjáró című regényrészlete is. mégpedig azért, mert egyszerűen érthetetlen. miért válogatták “be ezt az írást a Körképbe, amikor — ugyancsak a Magvető Könyvkiadó gondozásában, s ugyanezzel a címmel — önálló kötetként is megjelent az idei ünnepi könyvhétre. Ugyanakkor elmerenghetnénk azon, miért hiányzik a mostani ösz- szeállítás- ból például Illés Endre, Ottlik Géza. Boldizsár Iván, Gatgóczi Erzsébet, Spiró György. Bereményi Géza, hogy csak néhányat említsünk jeles prózaíróink közül? Nem publikál, tak volna megfelelő színvonalú elbeszélést az elmúlt esztendőben? Nem tudom, de ami a színvonalat illeti, sajnos nem túl magas a - beválogatott írásokat tekintve sem.í.. Persze az említettek ellenére — és mindent egybevetve — nem rosszabb és nem jobb az idei válogatás a tavalyinál, ami azt jelzi, hogy a magyar kispróza úgymond stagnál a középszer szintién, Az okokat keresve talán nem célszerűtlen feleleveníteni Zám Tibor Jelenések napja című elbeszélésének alábbi sorait: mert a novella is nehéz: szigorúan ragaszkodik a saját törvényeihez. Átkozott, könyörtelen műfaj, és ő. Jákó, talán csak a maga mentségére találta fel. hogy kinőtte a novellát, s előrelépett, aráikor regényre váltott, pedig visszalépett: a kötetlenségre és tágasságra vágyott csupán, mert rühellette már a kisepika szigorát fegyelmét”. A Kardos György szerkesztette antológiának azt a szerkesztői gyakorlatát miszerint a Körképben szereplő írók nevének ábécé sorrendje határozza meg, hogyan követik egymást az írások, váltó-» zatlanul (évek óta) indokolatlannak. mi több, haszontalannak vélem. Ugyanis, ha valamilyen észszerűbb koncepció — tartalmi, hangulati, stílusbeli stb. hasonlóságok — szerint követnék egymást a kötet elbeszélései, (vagy csak annak vélt írásai), jobban kiemelnéd kiegészítenék, azaz kicsit legalább feljavítanák egymást. Ami ugyancsak rájuk fért. volna ... Koloh Elek Körkép DOBOZI ESZTER: Inverziók vigyázzmenetben, visszafelé, állat leszegezve, megfordított ébredésben, az álom zúzott földjeire — látva- azokat a páfrányerdőket... és e csontszilánkokkal hintett szerteágazó járatokon hátrálva — fölélve mind a kövületekig surrantó karsztvizeket, ereszkedve alá, a kart törzs mellé szorítva; mint billentyúltön, az elszenesedő bordacsontokon átbillegdélve, vetve át a tűzön cigánykereket, félve, mint tűfokon ki átkelő, sietve, majd hogy űzött, és felejtve, oda térni meg, ahol izzó magmamáglyák alatt az ős-egy álmodik: már hitem — osztódva, törve —; a szemréseden át látok magamra JÓZSA FÁBIÁN: Macska az égen az égen egy macska mászik hogy juthatott oda mi célja oka — ne firtassuk nem ez a lényeg s a lényeget illetően ítéletünk ne legyen sommás tán tapadó korongjai vannak hiszen a tömegvonzás ... de nem ez a lényeg az égen üdén lépked a macska szőre tarka farka szőke kusza a bajusza, s hogy tekintete zilált-e lentről nem látható ahogy nem látható miként silányul síkká a tér de kérdem kit érdekel mindez mikor az égen egy macska megy s nehéz lesz megtudni egyhamar: piszkának gödröcskét hogy kapar CSIKÓS ZSUZSA: Sirató júliusban Mama, bocsássa meg, ma nem megyek haza. Nyárillatú országúton egy halottat cipelek Magyarország felé, balladás vértanúját a szerelemnek, ki átlépte niár az utolsó szakadékot. Csempészáruként viszem a dombra, bordáim alá rejtve, meg ne lássák, sírját harmadszor meg ne ássák, titkolom tornácba, padlásra, ház mögé. Két szemem neki kölcsönöztem, lásson, örüljön: él jen újra, de hajszál nőtt a dombon fű- helyett... Mire a vacsoracsillag feljön, hasonlíthatok egy tébolyultra — szemgödrömből nem tud szemébe nézni hallottam, a kétszer temetett, akinek előre bókol minden diólevél. SZŰCS MARIANN: Várnak rád? Az asszony, amikor kinyitotta a kaput, a sötétben szuszogást hallott. Kutya? Ember-állat? Ki ez? Aztán az agyán összekuszálódott az esti hírlapok bűnügyi krónikáinak mindenféle halálneme. Miközben agyán a gondolatok ide-oda cikáztak, szíve vadul verni kezdett. Végre sikerült megkapaszkodnia a villany- kapcsolóban. A fényre erősödni kezdett a szu- szogás. Igen, a kukák felől jött a hang. Semmi kétség, fordult az asszony a savanyú ládák felé. — Hát te? — nézett a hét év körüli kisfiúra az asszony. A gyerek sűrűn, pislogott a hirtelen támadt fénytől, de nem felelt. — Mit keresel itt ilyen későn a kapu alatt? — suttogta az asszony. — Tessék engemet hazaengedni!.— szólalt meg végre a gyerek, és egy ugrással a kapukulcsba kapaszkodott. — Hol laksz? — kérdezte az asszony, s hangját még halkabbra fogta. — Az utca másik végén. Mindjárt a sarkon. Tessék engemet kiengedni ebből a házból! — könyörgött a gyerek, és tétova mozdulatokkal elkezdte ráncigálni a kilincset. — Hát, tudod, kisfiam, éjjel egykor, eszem ágában sincs egy ilyen idős kisgyereket kiengedni a. világba. Mit képzelsz, a szüleid már nagyon aggódhatnak érted! Esetleg már a rendőrségen is bejelentették az eltűnésedet, nem gondolod? — El kell mennem ..., mert... — és lehajtott fejjel maga elé motyogott a kisfiú, miközben rövid sóhajtásokkal szipogott. — Gyere, ne ráncigáid a kilincset, hazavisz-t lek! — mondta békítőleg az asszony. — Áztat nem! — dörrent rá a gyerek, és a kukák mögé húzódott. Az asszony megragadta a gyerek apró kezét, és maga után vonszolta a lifthez. — Ne tessék most engemet hazavinni! — motyogta a gyerek, és teste valószinűtlenül lebegett az asszony kezében. Az a test, ami az előbb még az óriás-kaput is képes lett volna kifordítani a sarkaiból. Közben a lift nyögve, szuszogva megállt. Az asszony egy pillanatra megbillent, ahogy a kisfiú ki akarta tépni magát az ízületes, gö- csőrtös felnőttkéz szorításából. — Jól van, no, ne félj! Lefekszel nálam, kipihened magadat, és reggel hazaviszlek. Rendben? A gyerek nem szólt semmit. Szipogva, testében lassan elernyedve a dacos izmok, hallgatagon, és megadóan követte az asszonyt. — Hogy hívnak? — kérdezte az asszony a liftben. — Gyuri. — Én Sári néni vagyok. Na gyere, menjünk a konyhába! Gondolom, éhes lehetsz! A kisfiú félszegen bólintott, és megállt a mosogató előtt. Elmélyülten bámulta a cipője orrát. — Ülj ide, Gyurikám! Mindjárt készítek egy kis vacsorát! Persze ilyen késői vendégre igazán nem számíthattam. A gyerek áhítattal nézte, ahogy az asszony megkeni a kenyerét. Csodálattal nézte az asszony sürgölődését, ahogy megkeni és elébe teszi a kenyeret, de mit kenyeret! — a biztonságot, az élethez való jogot, magát az életet. Az asszony leült a kisfiúval szembe, és figyelte, ahogy az ételt habzsolja. — Csináljak kakaót? — kérdezte ugrásra készen. — Kakaót? — nézett csodálkozva az asz- szonyra Gyuri, miközben egy tétova morzsa leájult a szájából. — Szereted? Atkozott világ! Minden finomat szeretek, ha ideadják nekem! Gyuri a kérdésre megvonta a vállát, és szégyenlősen elmosolyodott. — Szeretem. A gyetek evett, az asszony jóllakott a nézésétől. Aztán a kíváncsisága tovább hajszolta. — Tulajdonképpen miért nem akartál hazamenni? Csak nem szöktél meg otthonról? — Anyu küldött el ma este, hogy keressem meg Béla bácsit, és nélküle haza ne merjek menni. \ Az asszony őrült, hogy a gyerek feszültsége végre oldódik. ^Tulajdonképpen mindegy, hogy miért ’nyugszikNneg az ember, de a legjobb az, amikor a másikban oldódik a feszültség, és ebben visszatalálhat önmagára is. — Tetszik tudni — kezdte a kisfiú —, a Béla bácsi anyu ismerőse. jJekem mindig csokit szók’ hozni. Bármi legyen is, mindég el szoktak küldeni otthonról, hogy menjek a térre játszani. Ott meg a langaleták fociznak, és rajtam röhögnek. Azért, mert\eljesen béna vagyok. * \ —Aha — mondtd az asszony\bár semmit nem értett a gyerek szavaiból, újVa. megkérdezte — hogyan is állunk ezzel a Béla bácsiddal? — Hát anyunak egy ismerőse. Nekem mindig csodi jó dolgot hoz. Aztán meg, amikor kiörvendezem magamat az ajándékokba, azt mondja Béla bá’, hogy menjek le a térre. Ott jó, mert van egy-két haverovics, meg a Julika, aki még mindig imád homokvárat építeni. Este hazamegyek, és Béla bá’, meg anyu mindég össze vannak veszve. — összevesztek, nem? — szól közbe az asz- szony. — Ügy, ahogy tetszett mondani. De Béla bácsi még többet iszik, mint az anyu. Es olyankor durva. Egyszer meg is vert. .— Ugyan miért? — Akkor az volt a baj, hogy bezárt a sarki közért, és nem tudtam hozni bort. Áztat mondta nekem Béla bácsi, hogy lusta vagyok, és hazudok néki, hogy a közért nincs nyitva. — Most merre akartad keresni ezt a Béla bácsit? — Hát, először a pipás vendéglőben, ha nincs ott, a kávésnéni megmondja, hogy merre mbhetett, szóval majdcsak ... — Értelek — bólintott szomorúan az asz- szony, és átment a szobába megágyazni. A fiú feszülten figyelte az asszony nesze- zését, aztán figyelme lankadni kezdett. A lepedő surrogása, a párna puffogása elkábitot- ta, régi nyugalmakat idézett benne. Apja erős mozdulatát, ahogy kivarázsolta az összecsukható ágyat! Az udvar csöndjét, ahogy nekiveselkedhetett, és belepisseghette a sok gyomrába lötykölt üdítőt. Aztán jött a csend, és észrevétlenül takarta be a kisfiút. Amikor a konyhába visszament az asz- szony, a gyerek ráborulva a konyha asztaláról, mélyen aludt. Reggel az asszony becsöngetett a gyerek által megadott címre. A kilincsbe kapaszkodva bávatagon nézett rájuk egy nő, majd tekintete lassan lebillent a remegő gyerekre. — Ügy! Szóval méltóztatott hazajönni a ge- rófúr?l Már megint hol az anyád kínjában kujtorogtál, mi?! — és az asszony kezéből kitépve a gyereket, lazán bepofozta a füstös előszoba végébe. Ezután a hajába túrt, majd akadozva, reszelős, kopott hangon folytatta: — Na, mit akar még? Most mit áll itt, mint egy piarista ellenálló? He?! Ez a kölök az enyém, érti? Ennek a hálátlannak ez a szokása. Mindég meglóg! És hazudik. Mer, hogy én lököm el a háztul, és — de hát mi az ist’ bámul rám?! — és az asszony orra előtt bevágta az ajtót.
