Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-04 / 129. szám

1985. június 4. • PETŐFI NÉPE • 3 I iVÓVlZ TÁVVEZETÉKEN? \ Lakossági társulást szerveznek Ágasegyházái • A kisgyerme­kek számára különösen fon­tos az egészsé­ges ivóvíz. Az ágasegyházi óvodások­nak áramki­maradás esetén a szomszédból hozzák a vizet. A felsőoktatás — a számok tükrében Biztosan sokan emlékeznek még gyermekkorukból a rátóti csikótojásról szóló mesére. A de­rék rátóti atyafiak a szomszédos falu felé gurították le a dombte­tőről megzápult csikó tojásukat. A valóságban is fellelhető néhol, közeli települések lakói között a hagyományos vetélkedés, rosz- szabb esetben viszálykodás, mely­nek eredetére már senki sem emlékszik. A „szomszédvár” irán­ti bizalmatlanság alkalomadtán váratlanul feltámad. Mindez Ágasegyházán járva ju­tott eszembe. Néhány hónapja, mióta megkezdték a vízhálózati társulás szervezését, gyakran szó­ba kerül az ágasegyháziak köré­ben a szomszédos Izsák, ponto­sabban az izsáki vízmű. Ha a lakossági társulás megalakul, Ágasegyháza vízellátását a ter­vek szerint a közeli Izsákról ol­daná meg egy 7 kilométeres ve­zeték segítségével az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat. Sokféle vélemény, találgatás kapott szárnyra a tervezett veze­tékről a kétezer lakosú község­ben. A beszélgetések során egy­re inkább arról győződtem meg, hogy annak idején, amikor a víz­műtársulás szervezéséhez fog­tak, az érintettek — a község la­kói — nem kaptak elegendő szak­szerű, többoldalú tájékoztatást az ivóvízhálózat kiépítésének fel­tételeiről, a lehetséges műszaki megoldásokról, a pénzügyi tá­mogatásról. Ezért válhatott köz­ponti kérdéssé: miért nem épül önálló vízmű a faluban, s miért A Batiz István a Rákóczi út 67- ben maga készítette el a 18 mé­teres fúrott kút berendezéseit. (Mébesi Éva felvételei) éppen Izsákról akarják hozni a vizet? Az első nekifutás után össze- kuszálódott szálak kibogozása a helybeliek feladata. Már hozzá is láttak a társadalmi testületek, tanácstagok, népfrontaktivisták. A vezetékesvíz-ellátás ügye azon­ban nemcsak az ágasegyházia­kat érinti. Ezért kerestem fel szakembert az Ágasegyházán fel­merült kérdésekkel. Szekeres Ist­vántól, a vízmű vállalat főmér­nökétől először arra kértem vá­laszt: — Mennyire újszerű a közsé­geket összekötő vízvezeték? — Műszaki szempontból egyál­talán nem számít különleges megoldásnak. A tiszai kistérségi vízellátórendszerünk például 1972 óta működik. Itt 20 kilomé­teres vezetékrendszer köt ősszé hat községet Tiszaalpártól Ti- szabögig. Hasonló — öt telepü­lést összekapcsoló — kistérségi rendszert tervezünk a Duna mentén is, Tass—Kunszentmiklós térségében. Azt is mondhatom: ez a jövő útja. Sok regionális víz­ellátó rendszer működik már az országban, például a Duna­kanyarban vagy a Balatonnál. A távlati elképzelések szerint va­lamikor Bács-Kiskun megyében is egységes vízhálózat kapcsolja majd össze a telepiüléseket. — Milyen előnyei vannak a több települést ellátó rendszerek­nek? — Ezt a megoldást a célszerű­ség és takarékosság diktálja. Ki­sebb így az építési és üzemelte­tési költség, s nagyobb áz üzem- biztonság. Az izsáki példánál ma­radva: a kiszolgáló létesítmé­nyek itt már eleve úgy készül­tek, hogy viszonylag kis költség­gel bővíthetők. Rendelkezésre áll egy tartalék áramforrás, mely- lyel áramkimaradás esetén is fp- lyamatossá tehető a vízellátás. Önálló tmk-csoport működik, így gyorsabb a hibaelhárítás. Mind­ezt nagyon sokba kerülne egy Ágasegyháza méretű községben külön kiépíteni, üzemeltetni. A Kecskemét környéki kistelepü­léseken ezért nem létesítünk önálló vízmüvet. Helvécia, He- tényegyháza. Katonatelep Kecs­kemétről kapja vezetéken az ivó­vizet. Ágasegyházát a távolság miatt érdemesebb Izsákhoz csat­lakoztatni. — Milyen teljesítményű az izsáki vízmű? — Izsákon úgynevezett kétlép­csős községi vízmű működik. Je­lenleg három mélyfúrású kútból nyerjük a vizet, a harmadik már az ágasegyházi vízigények fi­gyelembevételével készült. Egy ötszáz köbméteres víztorony biz­tosítja a .megfelelő nyomást. Fon­tos, hogy a víz igen jó minőségű, s a kutak bőséges hozamúak. Ha Ágasegyházán kezdenénk új kút fúrásához, nincs semmi biztosí­ték, hogy a talált víz nem lenne-e ammóniatartalmú. A szükséges tisztítóberendezések nagyon meg­drágíthatnák a beruházást. — Visszatérve a községeket összekötő vezetékre: milyen üzembiztonsággal működnek, s hogyan alakulnak a nyomásvi­szonyok a távolabb eső helye­ken? — A meghibásodás valószínű­sége ugyanakkora a települések között is. mint a belterületen. Kecskeméten például a készülő hármas számú vízmű tizennégy kilométerre lesz a várostól. Az üzemeltetésben ez nem okoz kü­lönösebb nehézséget. A lefekte­tett műanyag vezetékek viszony­lag egyszerűen, gyorsan javítha­tók. A nyomás a víztoronyban tárolt vízmennyiségtől függ. A tervezett rendszer olyan, hogy egyszerre van, vagy ha a torony kiürül, egyszerre nincs víz Izsá­kon és Ágasegyházán. Természe­A jövő az egészséges, veze­téken érkező, megfelelő nyo­mású ivóvízé. Enélkül elkép­zelhetetlen a következő foko­zatot jelentő földgáz beveze­tése, a helyi foglalkoztatást segítő ipartelepítés és még sok minden más. Aligha két­séges ez mindazok esetében, akiknek már van ilyen vizük. Csakhogy egyre inkább szemé­lyes hozzájárulásra is szükség van a hálózat és a csatlakozás kiépítéséhez. Az egykor Kecskemét hatá­rához tartozó, alig több mint 30 esztendeje önállóvá lett Ágasegyháza hatalmas lehe­tőség előtt áll. A teljes ráfor­dítási összeg nagyobb hánya­dát megyei, vízművállalati és központi támogatásból kap­ná meg, ha rászánja magát a tesen a vezeték hossza miatt va­lamennyivel — körülbelül fél barral — kisebb a nyomás a tá­volabbi községben. De még min­dig akkora, mintha egy kisebb helyi vízmű üzemelne: a körül­belül három baros nyomás öt­emeletes házak ellátásához is ele­gendő. Egyébként a vízmű válla­lat kötelessége, hogy az év min­den napján biztosítsa a megfele­lő kifolyónyomást. A lakosok gyakorilatilag nem érzékelik, honnan kapják a vizet, csak azt, hogy megfelelően folyik-e a csap­ból, s azt hiszem, ez a fontos. — A vízmű vállalat mennyi idő alatt tudja kiépíteni az ágas- egyházi ivóvízhálózatot? — Ha az építés alatt nem jön közbe váratlan akadály, néhány hónap elegendő. Amennyiben a közeljövőben megalakul a lakos­sági társulás, s a helyi befizeté­sekből, valamint az ezt kiegészí­tő állami támogatásból összeáll a pénzügyi fedezet, a harmadik ne­gyedévben elkészülhet a gerinc­vezeték. Ez azt jelenti, hogy a közintézmények és az első fo­gyasztók már az ősszel egészsé­ges vezetékes ivóvizet kaphat­nak. Lovas Dániel közösség, hogy vállalja a fenn­maradó rész előteremtését. S ezt sem egy összegben, azon­nal kell letenni, hanem igaz­ságos elosztásban és részle­tekben. Van olyan számítás, ami szerint ez nem sokkal ha­ladná meg a havi háromszáz forintot. A személyes összeg nagysága persze függ attól, hányfelé oszliku meg a -- teljes­summa, és mikor születik a közös döntés. Egy biztos: ne­héz lenne olyan beruházást ta­lálni, amelyik holnaptól ol­csóbb lesz, mint amennyibe ma kerül. Az idő tehát pénz. A ma és a jövő érdekeit egy­aránt szolgáló elhatározás ki­alakításához szeretnénk hoz­zájárulni egy szakember meg­kérdezésével. (A szerk.) E tanévben 14 500-an fejezik be tanulmányaikat a hazai felső­oktatási intézményekben, 325-tel kevesebben, mint az előzőben. A Tudományszervezési és In­formatikai Intézet most közzé­tett statisztikai tájékoztatója sze­rint a műszaki oktatási intézmé­nyeknél és az orvostudományi egyetemeken 1,2 százalékos lét­számcsökkenés volt tapasztalha­tó a megelőző tanévhez képest, a pedagógusképző intézmények hallgatóinak létszáma viszont 4,3 százalékkal emelkedett. A nappali tagozatos hallgatók­nak jelenleg több mint a fele egyetemre, 44,2 százaléka főis­kolára jár: a tudományegyete­meken 13 624-en, a műszaki egye­temeken 8377-en, a műszaki fő­iskoláikon 6643-an, az orvostudo­mányi egyetemeken pedig 7587- en tanulnak. A végzősök között csaknem ötezren kapnak peda­gógusoklevelet: eszerint 1260 kö­zépiskolai tanár, 1680 általános iskolai tanár, 1470 tanító és 520 óvónő kezdheti meg munkáját. A nők száma 32 509, arányuk 0,8 százalékkal emelkedett a hall­Vese vásár Bombayban egy nagyvállalat segédmunkását magához hívat- •ja a főnöke, s megkérdezi tőle, volna-e kedve kirándulni Ang­liába. A filléres gondokkal küsz­ködő szegény embernek felajánl­ja, hogy fedezik minden költsé­gét, s ráadásul egy nagyobb ösz- szeg üti a’ markát, ha visszatér Indiába. Azután megvizsgálják a vércsoportját, s ha megfelel an­nak az embernek a vércsoportjá­val, aki igényt tart az ő egészsé­ges veséjére, befektetik egy lon­doni klinikára, elvégzik a szerv- átültetést, majd visszaröpítik ha­za, Bombaybe. Kap 15 ezer rú­piát, amennyit talán még soha­sem látott egy összegben. Kivéve persze, há véletlenül nem "sike­rül a műtét, vagy ha vele törté­nik valami... Hazatérve azon­ban, az utcára kerül. Főnöke ugyanis nem szeret „pénzes” em­bereket foglalkoztatni, másrészt nincs kedve nap mint nap talál­kozni azzal, akit rávett a londo­ni útra, az aljas üzletre. S egyéb­ként is, a főnök — ahogy a töb­bi közvetítő és az orvosok — már leakasztotta közreműködéséért az extraprofitot. Egy egészséges vese Londonban már tizenötször gatók között, kivéve a műszaki egyetemeket és főiskolákat, az orvosi és az agrártudományi egye­temeket, ahol 1,2 százalékkal csökkent. Az ország minden tíz­ezer lakosa közül 57 hallgatója valamelyik felsőoktatási intéz­mény nappali tagozatának. Leg­magasabb ez az arány Győr- Sopron megyében, a legalacso­nyabb Pest megyében. Az esti tagozatra az 1984—85- ös tanév elején 6119-en, — az előzőnél 420-szal kevesebben — iratkoztak be, a levelező tagozat létszáma 30 650, ez 0,9 százalék­kal több a korábbinál. Az első évfolyamos hallgatók több mint 40 százaléka másoddiploma meg­szerzéséért iratkozott be. A tanévben csaknem 60 000 hall­gató részesült állami támogatás­ban; rendszeres szociális támo­gatást mintegy 35 és fél ezren, ál­talános ösztöndíjat csaknem 25 és fél ezren kapnak. Társadalmi ösztöndíjra évről évre kevesebb hallgató köt szerződést. Diákott­honokban 30 656 hallgató lakik, köztük 308 házaspár. annyit ér (ráadásul fontban), mint Indiában. A fenti típustörténetet, amely­hez hasonló ezer meg ezer akad napjainkban, Aczél Endre lon­doni tudósító mesélte, a Harminc perc alatt a Föld körül című rá­dióműsorban, melyet ez alkalom­mal Bernát György szerkesztett. A szervátültetés etikáját is megoldotta volna a pénz? Elgon­dolkodtató, milyen lehet az a tár­sadalmi közeg, amelyben arra kényszerülnek emberek, hogy el­adják egészséges szerveiket, egész­ségüket. Ez a nyomorúság első­sorban a fejlődő országokban jel­lemző. S a fejlett tőkés országok gazdag mágnásai a nincstelenek­nek nemcsak a munkaerejét ve­szik meg bagóért ma már ... Ahogy a szervátültetés tudo­mánya fejlődik, egyre nagyobb teret kap az emberi testrészek embertelen kiárusítása. Aki pe­dig ilyen áron jut egészséges ve­séhez, lábhoz, kézhez stb., annak valószínűleg még lelkiismeret- furdalása sincs. Hiszen a biz­nisz az biznisz: pénzt fizetett azért, hogy egészséges, ép legyen ismét. Csakhogy a pénzen kívül más nyomorúsága, egészsége árán lett az! Micsoda világ... k. e. RÁDIÓJEGYZET v: :s-. 5■ -vra. : í:;-ía EGY ÉV — 218 HALÁLOS VASÚTI BALESET NYÉL, KASZAPENGE, SZÍMERING Kertbarátok öröme Fegyelmezetlen utasok A korábbi évekhez képest so­kat javult a kistermelők, az egyé­ni gazdák ellátása. A gombamód szaporodó gazdaboltokban, a kü­lönböző társulások üzleteiben az egyéni érdekeltség megteremtésé­vel már kis utánjárással is meg­szerezhető mindaz, amiért egy­két esztendeje még az egész or­szágot körbe kellett szaladgálni. Megjegyzem, lehet, hogy sajat tapasztalatom véletlen. A minap, kiérdemesült gereblyém nyele el­törött. Űjra hadrafoghatóvá ten­ni nem nagy gond —, ott ahol sa­tu, gyalu, ráspoly és egyéb kel­lékek nem hiányoznak. Egyszobás házgyári lakásokban azonban mindez megvalósíthatatlan. (Azt hiszem sokan lakunk így). Próba szerencse, 'a Centrum Áruházat kerestem fel, ahol a legjobb indulattal is csak csá­kányba vagy szívlapátba illő monstrumnyelek sorakoztak. Ta­nácstalan tűnődésem láttán az egyik eladó valósággal provokált. — Mihez tetszik nyelet keres­ni? Megmondtam, és azt is. milyen vastagságú kellene. Néhánv má­sodpercig tűnődött — Nem hiszem, hogy -van, de tessék várni, megnézem a raktár­ban —, s eltűnt egy ajtó mögött, öt perc elteltével —, amikor már kínomban a polcokon mindent alaposan szemiigyre vettem, s ma­gamban már lemondtam a más­napi gereblyézésről — egyszer csak megjelent az emberem, há­tán egy köteg nyéllel. Még a vá­logatással sem kellett bíbelődnöm, a kezembe adta a kívánt méretű és a hosszabbra nőtt kertműve­lők számára a legkedvezőbb ív­ben hajló nyelet. Kaszapengét az idén már nem kellett vennem, mert azt tavaly kéthónapi keresgélés után egy izsáki maszeknál sikerült vásá­rolnom. A korábbi tapasztalatok­kal ellentétben az ez évi kínálat meghökkentő. Majdnem minden boltban két-három féléből válo­gathat a vásárolni szándékozó. A minap feleségem újabb meg­lepetéssel szolgált. A kecskeméti Halasi úti Agröker-boltban, az ötéves olasz szivattyúm kiérde­mesült szimeringje helyett újat, ráadásul eredetit kapott Pedig már felkészültem; rángathatom egész nyáron a Norton-szivaty- tyú karját. A tavalyi krónikus autóköpeny- hiány után mesébe illő hogy a kiskunmaisai gazdaboltban min­den protekció nélkül vehettem Trabantomra öt príma radiálgu- mit. A Apró örömök ezek, de az egyé­ni érdekeltség megteremtésével a változás mindenképpen érezhető. Szerencsére így mi „a vásárlók já­runk jól. Mostanában a kikapcso­lódásnak szánt kertművelés köz­ben legalább az ellátás áldatlan- sága miatt nem kell bosszankod­ni. Cz. P. Életbe lépett a MÁV nyári menetrendje. A szakemberek úgy szerkesztették az új menetrend- könyvet, hogy az legjobban szol­gálhassa az utasok által támasz­tott megnövekedett igényeket. J únius másodikáltól gyorsvonat kapcsolja majd össze Pécset és Miskolcot, a Nyugat-Dunántúl idegenforgalmi központjából, Sopronból ugyancsak gyorsvonat- pár jár majd a Mecsek-alji nagyvárosba. Közvetlen össze­köttetése lesz a nyártól a Bala­ton déli partjának Nyíregyházá­val, Debrecennel, Szegeddel, Mis- kolccal és Győrrel. Dicséretes a törekvés:, ami ar­ra irányul, hogy minél hama­rabb eljuthassunk egyik ország­részből a másikba, az ország bár­melyik pontjáról nagy idegen- forgalmi centrumainkba. A köz­véleményt persze — főként ilyenkor, a nyári csúcsforgalom idején — nemcsak a célt egyre jobban szolgáló menetrend ér­dekli, hanem a közlekedés biz­tonsága is. A MÁV közel nyolcezer kilo­méteres vonalán évente 300 mil­lió utast és mintegy százhúsz— százharminc millió tonna árut szállít. Vasútjainkon gyakorla­tilag megszűnt a gőz vontatás, és csökken a Diesel-mozdonyok ál­tol vontatott vonatok száma is. Még ebben az évben befut Pécs pályaudvarára az első olyan vo­nat. amit villanymozdony húz majd, s a VII. ötéves terv végé­re villamosítva lesz az ország egyik legforgalmasabb vasútvo­nala, a budapest—nagykanizsai Is. Azt a pénzösszeget tehát, amit a vasút fejlesztésre fordíthat, elsősorban a vontatás korszerű­sítésére szánja, lévén, hogy ezzel a beruházással — hosszú távon — népgazdasági leg is értékelhető mennyiségű üzemfenntartási költséget takaríthat meg. Az elektromos vonatvontatás korsze­rűbb vasúti pályákat is igényel, mivel az ilyen szerelvények gyorsabbak a Diesel-vontatásiak­nál, a vtüiamymozdony húzta te­hervonatok pedig hosszabbak és lényegesen súlyosabbak is lehet­nek, mint azok, amelyeknél Diesel-olajjal üzemel a vonógép. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy sok pénzt emészt fel a pálya­korszerűsítés is. Az utazóközönséget elsősorban a kulturált utazási feltételek ér­deklik —, s ezen a téren a MÁV nem tud sok biztatót ígérni. Anyagi okokból igen lassan ha­lad a személyszállító kocsik fel­újítása, az új kocsik beszerzése. Az u/tóbbi tíz évben a vasúti gördülőanyagok ára jelentősen megnőtt, s mivel mind a sze­mélyszállító, mind a teherkocsik igen anyagigényesek, nálunk nem éri meg ezeket gyártani. Amit a MÁV az utasok érdekében jelen anyagi viszonyai között megte­het, az annyi, hogy igyekszik tisztán tartani a személyszállí­tó vonatokat, betartani a menet­rendet, s kibővíti az utazási ked. vezményeket. Mindent megtesz a vasút a közlekedés biztonságá­nak fokozása érdekében is. Szak­emberek mondják, s beszédes példákkal támasztják alá, hogy mi. utasok nem teszünk meg mindent saját biztonságunkért utazás kőiben, kényelmességből, könnyelműségből ,;átsiklunk" a minket .óvó-védő rendszabályo­kon, nem tartjuk be azokat. A MÁV vonalain és a birto­kában levő egyéb területeken — rendezőpályaudvarok, iparvágá­nyok, a forgalmat kiszolgáló fel­építmények —, 1984-ban 4133 olyan esemény történt, amit a vasút belső szabályai balesetnek minősítenek, tekintet nélkül az esemény következményeire. Te­hát ilyen „esemény” a kímélet­len tolatás okozta vagonrongálás is, meg az is, ha a közlekedő vonat a vasúti átjáróban élgázol egy áthaladó személygépkocsit. A közlekedő vonatokkal elő­forduló balesetek száma tavaly 113 volt, hattal kevesebb, mint 1983-ban, Ha figyelembe vesszük, hogy a MÁV vonalain — tekin­tet nélkül arra, hogy munkanap van-e, vagy munkaszünet — na­ponta 2600—2800 vonat közleke­dik. s ennek kevéssel több, mint egytizede személyszállító vonat, akkor egy olyan viszonyszámot kapunk, ami azt mutatja, hogy tavaly minden 91 127-dk személy­szállító vonatot ért baleset. Ez a szám minden nemzetközi össze­hasonlítást kibír, magas színvo­nalú forgalombiztonságról tanús­kodik. Hazánkban feltűnően sok az úgynevezett szintbeli keresztező­dés. Csaknem hétezer közút, közúti szakasz keresztez vasút­vonalat, ebből 1312 az olyan ke­reszteződés, ahol menetrend sze­rinti az autóbusz-közlekedés. Minden kereszteződést legalább 150 méterre előre jeleznek a közúton, mindegyük fel van. sze­relve hagyományos, vagy fél-, il­letve fénysorompóval. A közúti előrejelzés, az útburkolati jelek ellenére tavaly 330 sorompóron­gálás fordult elő a MÁV vona­lain aminek jó része nem\ kö­vetkezett volna be, ha fegyelme­zettebben közlekedünk. A közle­kedési morál romlását, a közle­kedési fegyelem: hiányát mutat­ja az az adat is, hogy 1984-ben ugyan - 218 halálos balesetet re­gisztráltok a MÁV-mái, de ebből mindössze ötven volt az utas, és hat a vasutas dolgozó — a többi, a statisztikai kategória szerint, úgynevezett idegen. Bennünket védenek Kik az idegenek? A vasúti sí­neken átgyaloglók, akik így kí­vánják llerövidíteni útjukat. A pályatest mellett kerékpározók, akiket a nagy sebességgel közle­kedő vonat mintegy maga alá szippant. Ide tartoznak azok is, akik az állomásra beérkező vo­natot nem a kijelölt vágányol­dalon várják, akik vonatra vár­va nem a peronon, hanem a vá­gányok között tartózkodnak. Gyakori baleseti forrás a mozgó vonatokról való leugrás, vagy arra történő felugrás. Sű­rűn előfordul, hogy az utolsó­ként felszálló utas nem csukja be a személyszállító kocsi ajta­ját. s a vártait felgyorsulnával a másik utas kiesik a vonatból. Olyan képtelen eset is megtörté­nik, hogy éretlen gyermekek a felüljárókról kővel dobálják a személyvonatot, veszélyeztetve emberéletet, rongálva a kocsit. A MÁV a tőle telhetőt meg­teszi értünk, utasokért, szállítta­tóként. Közlekedési fegyelmünket kell megszilárdítani, hogy mi magunk ne legyünk okozói saját balesetünknek, mások halálá­nak. Ne forduljon elő olyan tra­gédia, mint ami május 26-án tör­tént Püspökladányban, ahol a fénysorompóval védett vasúti ke­reszteződésbe a piros jelzés elle­nére behajtott egy Skoda teher­gépkocsi, és összeütközött az ott közlekedő személyvonattal. A vasúti szerencsétlenség következ­tében nyolc ember életét vesz­tette. Ne feledjük; a közúti és vasúti közlekedés mindenkire kötelező szabályai máinkét, közlekedőket, utasokat védenek — de csak ak­kor. ha mindenki betartja őket. —a —n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom