Petőfi Népe, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-26 / 148. szám

1985. június 26. * PETŐFI NÉPE • 5 „ Nemzedékek tanultak és tanulnak tőle” Százötven éve született Herman Ottó Herman Ottó, a századforduló (tudományos életének vezető egyénisége volt Magyarországon, Az irodalomban gyakran az utol­só, magyar polihisztorként emle­getik. E'isó jorbart természettu­dósként alkotott maradandót, de jelentősek néprajzi, régészeti, nyelvészeti gyűjtőmunkái is. Életútját tekintve azok közé a tudósok közé tartozik,t^iakik „a karzatról, hallgatták a tudo­mányt, és végtére a katedrára kerültek”. Ma, június 26-án, születésének 150. évfordulóján erhlékezünk rá. Szász családból származott, he­ten Voltak testvérek. Apja ki­rurgusként dolgozott J(m,a sebész­nek mondanánk), és — tálán nem lényegtelen — rajongott -a madarakért, az ornitológiái iro­dalomért. Herman Ottó — elő­ször géplakatosként, majd fény­képészként — hamar megismer­te a kétkezi munkát, és megta­nulta értékelni, becsülni az em­beri tevékenység valamennyi formáját, tisztelni a .népi alkotá­sokat. A diósgyőri gyermekéveket a miskolci líceum retorika-poétikai osztálya követte, majd a bécsi műszaki tudományok iskolája. A nagy iskolát, az igazi karzatot számára Kolozsvár, a Brassai Sámuel múzeumában töltött kor­szak jelentette. Ekkor múzeumi és könyvtári tisztviselőként dol­gozott, a gyűjtemény rendszere­zésével és rendbentartásával foglalkozott. Hamar kitűnt te­hetségével és szorgalmával. Herman Ottó könyvei, cikkei, naplói, levelezése egész könyv­tárat tesznek ki. A pókok köny­ve, A magyar halászat könyve, Az északi madárhegyek tájáról, A halgazdaság rövid foglalatja, A madarak hasznáról és káráról, népünk ősi foglalkozásairól, a halászatról és a pásztorkodásról szóló tanulmányai, A magyar nép arca és jelleme, valamint az 1914-ben kiadott nagy mű, A niagyar pásztorok nyelvkincse a maga .nemében mind-mind úttö­rő munka, amit a természet sze­ret ete, az ember tisztelete ihat át. A természet ismerője, értő rendszerező] e fontos közéleti te­vékenységet is folytatott. Neves ellenzéki politikus volt, Kossuth bajos leghűségesebb követője­ként tartották számon. Arról is szólnak életrajzírói, hogy buzgó magyarsága olykor elragadta. A kihaló népi világ, a letűnő életforma kincseit féltette — joggal. Szenvedéllyel gyűjtötte értékeinket: jelentős tárgyi em­lékek, ősi ismeretek, tapasztala­tok, nyelvi és kultúrtörténeti ha­gyományok sorát sikerült meg­mentenie az utókornak. Miit hagyott ránk Herman Ot­tó? Egyik életrajzírója, Varga Domokos szerint: „írott művei megvannak, azok számba vehe­tők. De hatását nyomon követ­ni a külömféle tudományágak­ban, a szépirodalomban és álta­lában az írott magyar nyelvben, a két háború között kibontako­zott népi mozgalomban, a ma­gyar önismeret fejlődésében, a nemzeti öntudat ma is ható erőiben — bonyolult és kockáza­tos vállalkozás volna. Egy bizonyos: élete művével új utakat tört mások számára is. Nemzedékek tanultak és tanul­nak tőle. t Egyik leghívebb terjesztője volt hazánkban a természet is­meretének és a természettudo­mányos gondolkodásnak." N. K. KÖNYVESPOLC Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia A közismert és népszerű pszi­chológus újabb könyvében azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a gyermekek fejlődésük során va­lójában hogyan is válnak a tár­sadalom telje; értékű, felelős tagjaivá. A pszichológia tudomá­nya régóta vizsgálja a társadal­mivá vájúp (szaknyelven szocia­lizáció) sajátosságait. Lényegé­ben erről szól a könyv első fe­jezete: leírja a család szociali­zációs mechanzmusa.it) továbbá bemutatja azt is, hogy a világra jött gyermek mennyire hordozza magában, jövőjét, lehetőségeit. Ezután aiz iskola és a kortárs- esoportok fejlődéslélektan! és szociálpszichológiai kérdéseiről olvashatunk. Az Iskola a felnőtt társadalom modellje, a gyermek először az iskolában tapasztalja, hogy a közösségben elfoglalt helye elsősorban teljesítményé­től függ. A könyv második részében a' korái sízülő—gyermek kapcsola­tot mutátja be részletesen. Első­sorban a szeretet, másrészt a szokásos viselkedésformák szem­pontjából vizsgálja a szülők és a- gyermekek kapcsolatát, amely a korai időszakban általában ke­vésbé tudatos, azaz a hagyomá­nyosan értelmezett neveléstől lé­nyegesen. eltérő jellegű. A gyer­mek anyjához vailó ragaszkodása az összes többi szeretetkaposolat. alaptípusa, a személyiség fejlő­désének tengelyét jelenti. így a későbbi önértékelés ugyancsak ettől függ, de a szociális érdek­lődés és érzékenység szintén eh­hez kapcsolódik, sőt alapja az egyén alkotó kedvének és kreati­vitásának is. Ranschburg Jenő ezután azo­kat a kutatásokat ismerteti — és egyben értékeli .is —, amelyek az erkölcsi szocializáció megis­merésére irányulnak. E vizsgá­latok elsősorban arra a kérdés­re keresik a választ, hogy az adott társadalom legíontosabb normái, szabályai milyen formá­ban épülnek be az egyén szemé­lyiségébe. Különösen tanulságo­sak az azonosulásra vonatkozó megállapítások, amelyek a szó- \ ciális tanulás alapját képezik. Az utolsó fejezetben^ arról ol­vashatunk, hogy a szocializáció folyamatának legfontosabb sze- repta.nultáaa az, amikor a gyer­mek a környezetében levő fel­nőttek szerepének vállalását ta­nulja meg. Másképpen fogal­mazva: elsajátítja azokat a ké­pességeket, hogy kívüliről, mint­egy „mások szemével” is .tudja környezetét és önmagát szemlél­ni. Ennek egyik legfontosabb ré­sze az önállóság elsajátítása. Ranschburg Jenő könyve szé- • les körű érdeklődésre tarthat számot korszerű tartailmi isme­retéi és közérthető stílusa miaitt. A kötetet érdemes mindazoknak tanulmányozni, «leik gyermekek nevelésével foglalkoznál, és to­vábbi nevelőmuinkájuk színvona­lasabb ellátására törekednek. (Gondolat.) Lusztig Ilona KÍNAI RÉGÉSZETI LELET Az időszámításunk előtti VII—IV. században létezett Csin­áltam fővárosát sikerült feltárniuk a kínai régészeknek Senhszi tartományban, tízéves kutatómunka eredményeként. Kínában eddig még nem tártaik fel ilyen nagy és ennyire jó állapotban megmaradt ősi várost. A lelet jelentősége vetekszik a Kínát egyesítő császár, Csín Si Huang sírjának, és agyaghadseregé­nek értékével, amelyet szintén Senhszi tartományban tártak fel egy évtizeddel ezelőtt. A régi Csin-főváros kelet—nyugati irányban 3300 méter, északi-déli irányban 3200 méter hosszú, számos palota, mauzó­leum található benne. A China Daily című lap szerint az előkerült tárgyak magas műszaki színvonalról tanúskodnak, az emberek bonyolult vas­szerszámokat használtak. A műalkotások értéke vetekszik az ókori Görögországban és Rómában létrehozottakéval. KÉPERNYŐ Iskolák Az időnként csak program­kipipáló pedagógus-továbbképzé­seken kötelezően levetíttetném — ha tőlem függne — a Fazekas Gimnáziumról bemutatott doku­mentumfilmet. Minden képkoc­kája a nevelők felelősségét és a minőség tiszteletét sugározza. Semmi sem mentesítheti a peda­gógusokat legfőbb kötelességük­től : mindenkiből -a lehető legtöb­bet kell kihozniok: fezt a felfogást népszerűsítette meggyőző élet­pályákkal. Furcsamód korábban csak azo­kat tekintettük pedagógiai szem­pontból hátrányos helyzetűeknek, akik földrajzi, családi vagy más okokból hiányos előképzettség­gel küszködtek a tananyaggal. (Arról Aem is beszélve, hogy esetenként a valóságos vagy vélt helyzet szinte felmentette a peda­gógust és a tanulót az egyéni fe­lelősségtől, csökkentette az el­szántságot, a csakazértis neki­buzdulást.) A kialakult gyakorlat szerint jobbik (jobbik?) esetben a tanítók, tanárok idejük, energiá­juk nagyobb részét a gyengéb­bek felzárkóztatására összponto­sították. A tehetségesekkel, a ki­válókkal általában kevesebbet törődtek a köz és az egyén érde­kében egyaránt szükségesnél. Sok képesség sikkadt el az iskolai kö­zépszer langyosságában, noha ma is igazi a régi kecskeméti iskola jelmondata: „Teher alatt nő a pálma”. A Fazekasról készített film azt példázta: a céltudatos követel­mények, az iskolai hagyományok, a tanulók között kialakított ver­senyek révén nagyszerű teljesít­mények növelik a nemzet szelle­mi, emberi vagyonát. Mostaná­ban szerencsénkre gyakrabban hivatkoznak Széchenyire. A_ ki­művelt főkről írt sorai ma idősze­rűbbek, mint valaha. A Kosáry Domokossal töltött 55 perc az élményes televízió­műsorok közé tartozik. Tanulsá­gos élettörténetet láthattunk, hallhattunk. Sokféle tanulsága közül csak egyetlenre hivatkozom e pedagógiai ihdíttatásu''jegyzet­ben; a Trefort utcai gimnázium nélkül aligha viselte volna el ilyen keményen a megpróbálta­tásokat, aligha épített volna föl ilyen gazdag életművet a magyar történelemtudomány egyik ki­válósága. Súlyosan vét a gyerme­kek, az ifjak ellen, aki kénye­lemszeretetből, rosszul értelme­zett jóindulatból henyeségre, la­zaságra szoktatja növendékeit. H. N. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Ferenczy Ida emlékezete Kecskeméten /született az a nő, aki íkésőbb ko­rának történelmi szereplője lett, és — nem min­denkinek kijáró tisztelettel — a nemzet halottja­ként temették el. Egy kis málló vakolatú, ablak nélküli Ybl-kápolnában nyugszik a Szenthárom­ság-temetőben. A sír szintúgy el. van feledve, mint tiszteletre méltó (halottjának eijnléke. 1839. április 7-én született, és 89 éves korában, 1928. június 28-án Bécsben halt meg Ferenczy Ida, a szerencsétlen sorsú |és gyászos végzetű Erzsébet királyné felolvasónője, bizalmasa. 1864-ben Magyarország a szabadságharc utá­ni Bach-korszak szörnyű elnyomatását nyögte. S ennek a magyarországi politikának újabb abszolu­tisztikus szakaszában, amikor a beolvasztás esz­méje uralta |a bécsi hatalmasságok egész szűklátó­körű politikáját, magyar felolvasónőt kapott Er­zsébet, Ferenczy Ida személyében. Áz alföldi, armális (birtok nélküli) nemesi csa­ládból származó lány hamarosan Erzsébet bizal­masa lett, amint arról a királyné kijelentéseivel többször is tanúbizonyságot itett: „Ida nekem nem felolvasónőm, Ida nekem barátnőm.” Ez pedig — mint később látható és tapasztalható is lett — rend­kívül sokat jelentett abban a nyomasztó, szomo­rú korszakban, amikor egy izzó hazaszeretettől át­hatott magyar lány lett a királyné társalkodó- nője, első udvarhölgye. Annak ellenére, hogy Ferenczy Ida nem volt politikus alkat, csupán a (kor szeilemének, a ne­mesi körök szokásainak megfelelő lelkes honleány, mégis élni tudott szerencsés helyzetével, s képes volt arra, hogy megteremtse, 'létrehozza és a ki­rályné haláláig ápolja is az Erzsébet és a kiegyezést szorgalmazó magyar politikusok közötti kapcsola­tot, összeköttetést. A politikusok Ferenczy Idával leveleztek, neki /írták meg javaslataikat, elképze­léseiket, mert biztosak voltak afelől, hogy azok haladéktalanul Erzsébet kezébe kerülnek. Elsőnek Deák Ferenc került így kapcsolatba a királynéval. De Ferenczy Idának köszönhető az a személyes találkozás is, amely Horváth Mihállyal és a kiegye­zés másik nagy alakjával, gróf Andrássy Gyulával jött létre. Sokáig nem volt tudott dolog, s egyes írásos anyagok ‘ma is rejtélyesnek találják, (hogyan ke­rült Ferenczy Ida a Burgba. Azt számosán tudni vélték, hogy annak a listának a végére került rá a neve ,a hevenyészett ceruzás feljegyzéssel, amely a legfényesebb neveket képviselő főrangú hölgyek felsorolását tartalmazta. Amikor ugyanis Erzsébet magyar udvarhölgyet keresett, hogy a magyar nyelvben tökéletesítse magát, az akkor ajánlott lista utolsó helyén Ferenczy Ida neve szerepelt. A volt Szentháromság-temető egy másik lakó­jától, lovag Wettstein Jenönétői tudjuk, hogy Fe­renczy Ida ajánlója, nevét az ominózus listára való feljegyzője Deák Ferenc volt. (Ennek magya­rázata Deák Ferencnek kecskeméti és a Feren- czyekkel is való távoli rokonsága.) Így tehát nem véletlen az, hogy elsőnek éppen Deák Ferenc ke­rült kapcsolatba — Ferenczy Idán keresztül — a királynéval. Ferenczy Ida szabadságszeretete, a 48-asok irán­ti határtalan tisztelete közmondásszerű. volt. Ti­zenkét éves, amikor először találkozik Kecskemé­ten a Horváth Döménél rejtegetett Horváth Mi­hállyal, a szabadságharc Szeméremkor,mányinak közoktatásügyi miniszterével (1835—36-ban Kecs­keméten volt káplán), akit a debreceni független­ségi nyilatkozat szerkesztésében való részvételéért 1851-ben a haditörvényszék in effigie (távollété­ben) halálra ítélt. Második találkozásuk során Horváth Mihály a budai 'királyi palotában előadást tartott Erzsébet királynénak a 48-as események­ről. Ezt a találkozást, s közvetve Horváth Mihályi­nak az emigrációból való mielőbbi hazatérési le­hetőségét nem kis részben - Ferenczy Ida segítette elő. v 1896-ban, Lestár Péter halálakor, a honvéd szá­zados, 'kormányfutár (és polgármester) sírján ott volt Ferenczy tlda babérkoszorúja sárga élő rózsák­kal, s a fekete selyemszalagon: „Atyai barátjának — Ferenc-zy Ida” felirattal.. Zichy .Mihály könyörgő levelet ír Ferenczy Idá­nak, hogy járjon közbe — mai szóval élve — Gör­gey rehabilitálásában, a Görgeyt ért vádak tisz­tázásában. Hazaszeretete nemcsak a kor szellemének tudha­tó be, hiszen olyan kiválóságok példáját láthatta maga előtt a családjában is, mint a Kecskeméten 1802-ben született Ferenczy Albertét, aki a 48-as szabadságharcban ezredesként küzdött. De ősei kö­zött volt Ferenczy György is, akinek 12 fia 'közül nyolcat a .^kanizsai törökök emésztettek el”. Nemcsak a szabadság eszméjéhez, de városához is meleg szeretettéi ragaszkodott és segítette ott, ahol tudta. Kada Elek kérésére Ferenczy Ida jár közben Kőburg Fülöp hercegnél (akire Koháry- örökségként szállt a köháiy-szentlőrinci puszta), hogy a már opciót szerzett Agrár Bank helyett Kecskemét vásárolhassa meg a pusztát. E közben­járásra azután a herceg tényleg a városnak jut­tatta all ezer holdat. Iskolai és egyéb jótékony- sági alapítványokat létesített, végrendeletében pe­dig 1000 aranykoronát hagyott Kecskemét szegé­nyeire. Végakaratának -megfelelően, földi maradványait Kecskemétre hozták, haza. Sem azelőtt, sem azóta nem látott pompával, hagy szülöttének és jótevőjé­nek kijáró hálás kegyelettel temették el szülővá­rosában. Emlékét nem őrzi semmi, s a lassan romhal­mazzá Váló Ybl-kápolnába az elmúlt télen „van­dálok" törtek be . ! Szabó Tamás Látom közben, hogy * átalakítanak egy épüle­tet a városban, irodák lesznek benne. Annyi műanyaghabot épí­tenek bele, ha tankok járnak el előtte, azt se hallják meg oda­bent, tehát tudunk mi szigetelni, ha akarunk. De a kórházba, ahol vagy meggyógyul az ember, vagy meghal, ide csak a beton jöhet. Nézem a televíziót, az egyik beteg behozta a készülékét, most látom, hogy a híradóban hányán nyilatkoznak télikertben. Eddig föl se tűnt. Ennyi télikert lenne minálunk? És még mindig nem nevezzük az országot Télikert- magya/rországnak? Ide nem gyű­rűznek be a takarékossági intéz­kedések? Ha csak a legszebb vi­rág árát ajánlaná föl az igazgató kórházak hangszigetelésére, mind­járt építhetnénk újakat is. Célszerűen rendezték el a fér­fiak illemhelyét is. Van egy ki­csike előszoba, egy ember el is fér benne, abból nyílik a kacsa­mosó és egy W. C. Beljebb, külön ajtó mögött egy zuhanyozó. Saj­nos, itt is a meglévő alapterüle­tet oszthatta csak el a tervező, a delikvens akárhogy is igazítja magát, teste fele kilóg a zuhany alól, ennélfogva a víz fele is ki­felé csorog. Ráadásul akkor ép­pen belső víztelenség pusztított, amikor a csempét fölrakták, a mozaikkövet pedig le, mert van ugyan egy pótlefolyó, bőven el­nyelhetné a fele vizet, le nem nyeli. Előbb elönti a kívül hagyott papuosot, hogy ne kelljen a be­tegnek szárazra törült lábbal szá­raz papucsba lépnie. Bizonyos vizszint után mindenképpen el­jut a pótlefolyóig, de ott meg kell állnia, mert az meg eldugult. Le tudnám emelni én is a szifon födelét, és meg tudnám piszkálni egy kicsit, de tele van rakva hosz- szú deszkákkal. Arra valók a deszkák, hogy a frissen operált beteg ágyára lehessen tenni őket. Hogy le ne eshessenek. Kínosan ügyelnek rá, hogy minden beteg után lemossák oda­bent a falakat és az ágyakat, mert a fertőzés itt életekbe kerülhet, de szappanos vízben ázik a szél­deszka. Szóljunk hamar a takarí­tónőnek! Áldott jó asszony, na­ponta többször is fölmossa az egész emeletet, jön is mindjárt, arrébb rakja a deszkái, fölnyitja a szifonfödelet, kipiszkálja az el­tömítő piszkot, és lefolyhat a viz. Most derül ki, hagy otthon hagy­ták a vizmértéket az építők, aki fürdik, ezután is a más lábvizé­ben tocsog. Klinikai napjaim legelejétől fi­gyelem a lámpaszerelőket. Az. udvaron dolgoznak megállás nél­kül, sokszor a sötétség kergeti haza őket. Befestik az agyonrozs­dásodott lábakat, ecsettel, és nem pisztollyal, fölszerelik rá a lám­pafejeket, égőt is raknak bele, és amikor egy kapcsolókor lámpái elkészülnek, föl is gyulladnak szépen. Autó tetején hordják a. kettőslétrájukat, az autónak rend­száma van, arról pedig leolvasha­tó, hogy maszek. A saját kocsijá­ra mindenki úgy vigyáz, ahogy tud, ha valaki fölrakja rá a lét­rát, akkor biztosan géemkában dolgozik. Megéri a klinikának is, különben nem csináltatná velük, és megéri nekik is, nem mondják tehát, hogy én csak a villanysze­reléshez értek, a festék keverésé­hez nem. Kis edénybe öntenek annyi festéket, ami egy oszlopra, elég, és ha pótolni kell az elrozs­dásodott szerelvényeket, arra se kérnek szerelvénycserélő szak­embert, megcsinálják azt is ma­guk. Ha nem lennék megfúrva, lemennék hozzájuk beszélgetni egy kicsit. Nem tehetek róla, a párhuzam másik szárát se kell külön keres­nem, házhoz jön az is. Eldugult a mosdókagylónk, nem engedi le a kézmosóvizet. Nehezen fé­rünk hozzá, utunkat állja az ágy, csak oldalról tudunk benyúlni a víz alá, de mégse jó az, ha ott pang benne a használt víz, amibe esetleg fogmosáskor bele is köp­ködnek az emberek. Kérünk egy gumiharangos vízpumpát, nyom­kodjuk vele a lefolyót ész nélkül, nem indul meg mégsem'. Szólunk a takarítónőnek, ő is szól valaki­nek, egyszer aztán megjelenik két szerelő. Nem lehet ez akkora munka, hogy két ember kelljen hozzá, ezért az egyik nyomkodja csak a pumpát, a másik meg né­zi. Az egyik káromkodik közben, mert neki se indul meg, a másik ezt is csak nézi. Nagy baj nem lesz belőle, ahogy jöttek, el is mentek. Két nap múlva újra jön a másik kettő, még mindig nem sikerül szóra bírniok a csapot. Megint káromkodik, aki a ' vizet piszkálja, és megint csak nézi a másik, aztán elmennek ők is. Lám csak, nem felejtődik el itt semmi. Már régen nem merjük újra meg­kérni őket semmiféle üzenettel se, mégis jönnek maguktól. Megint ketten vannak, pedig két ember hozzá se férne: Mondom nekik, legjobb lenne a szifon alját le­szerelni; Én is úgy szoktam ott­hon, ha gyerekeim telefésülködik a lefolyót. Elszánt emberek ók már, megfogadják a tanácsot, ki­fordítják az ágygmat a szoba kö­zepére, és elkezdik leszerelni az egész kagylót, mert a szifont moz­dítani se lehet. Aki éppen dolgozik, folyton be­szél. Műtöslegény volt ő, végig­dolgozta már az összes műtőt, de nem lehetett kibírni a fönővért a háklijaival, szakmát változtatott tehát. Gondolom, ' beteghordó le­hetett inkább, eljárt fölötte az idő, vagy akkor is beszélt csak amikor emelnie kellett volna. Nincs ennek a kitalálós játéknak semmi értelme, ott volt, megkér­dezhettem volna. Miért nem kér­deztem meg? Mert nem szeretem a mindent agyonbeszélő embe­reket. Akkor se, ha ők végre nem úgy 'jöttek, hogy el is mentek. Látszik rajtuk az erős elhatáro­zás, hogy ezt a csapot a mai nap folyamán megcsinálják. Az ö szóhasználatukkal szólva: meg- műtik. Aki éppen' nem dolgozik, mert nem fér hozzá, megszólít: — Nem. Fölsővároson tetszik lakni? — De ott. — H Bihari utcában? — Ott-ott. —Nem tetszik emlékezni rám? — Hej, de jókor kérdezi! Most éppen olyan divatot követek, hogy a nagyon kedves ismerősöket, is elfelejtem. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom