Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. május 2. A VILÁG ÉLVONALÁBAN g Az idei terv: 15,5 millió tonna gabona A gabona voltaképpen egyet jelent az élettel. A búza lisztjéből dagasztjuk kenyerünket, búzával, kukoricá­val etetjük állatainkat, amelyeknek húsát fogyasztva táplálkozunk. A gabona ezért mindig megkülönbözte­tett figyelmet élvezett hazánk agrárgazdaságában. Ezt egyebek között jól jellemzi, hogy a szántóterületnek mindig több mint 60 százalékát foglalta el, s jelenleg 62—63 százalékán termesztik a gabonát. Ez az arány Bács-Kiskun megyében magasabb, mert eléri a 67 százalékot is. Két lábon Az átlagosnál jobb ökológiai feltételek és a gabonatermesz­tők buzgalma együttesen ered­ményezték, hogy a termésátla­gokat illetően felzárkóztunk a világ legfejlettebb mezőgazda­ságú országai közé. Az egv főre jutó kukoricatermelésben például az Amerikai Egyesült Államok mögött a második helyen állunk. A gabonatermelésnek van egy sajátságos jellemzője ' ha­zánkban. amit a szakemberek „két lábon állásnak’’ neveznek. Ez azon a tapasztalati tényen alapul, hogy egyik esztendő­ben a búza. másikban a kuko­rica ad nagyobb termést. Jól példázza ezt az elmúlt két esz­tendő Bács -Kiskun megyei ter­mése is. 1983-ban búzából 469 ezer tonnát, kukoricából pedig 544 ezer tonnát takarítottak be. Tavaly ez az arány 560 ezer tonnára, illetve 485 ezer tonnára módosult. Emiatt ez­tán mindkét növény termelé­sének fejlesztésével egyformán foglalkoznak a gazdaságok, hogy az időjárási különbségek­ből következő terméskiesése­ket mérsékelni tudják. A gabonatermelésnek jelen­tős a szerepe népgazdasági és üzemi szempontból egyaránt. Országos fontosságát az adja, hogy a lakosság alapvető élel­miszer-ellátása teljes mérték­ben, az export pedig megha­tározó mértékben a gabona- termeléstől függ. A legutóbbi évek átlagában a megtermelt gabonának 12—13 százalékát élelmezési célokra használták, 70—75 százalékát abraktakar- mányként hasznosították az ál­lattenyésztésben, 12—15 száza­lékát pedig exportálták. Az exportban betöltött szerepe azonban ennél nagyobb, hiszen az agrárágazat devizabevételé­nek több mint fele az állati termékek értékesítéséből szár­mazik. az állatokat pedig ga­bonával is etetjük. A gabonatermelés fejleszté­se tehát fontos érdeke a nép­gazdaságnak, s ezt a közgazda- sági szabályozás közvetíti az üzemeknek, s ennek révén a gabonatermelés fejlesztése a gazdaságoknak is érdekük. Az üzemi érdekeltséget jól mutat­ja hogy a gabonatermés érté­ke évente mintegy 50 milliárd forint, s ezen túlmenően az abrakfelhasználó állattenyész­tés révén a gabona további 80 —90 milliárd forint érték elő­állítását alapozza meg. (Bács- Kiskun megyében a legjelen­tősebb felvásárló, a Gabona­forgalmi és iMalomipari Válla­lat 1,8 milliárd forint értékű gabonát vásárol fel évente. Ennek legjelentősebb része — mintegy 1,25 milliárd forint értékű — az őszi búza.) A ket­tő együtt olyan bevételi forrá­sa a mezőgazdasági nagyüze­meknek. amelyek nélkül az eredményes vállalati gazdál­kodás el sem képzelhető. Anyagi érdekeltség A világ más tájaihoz hason­lóan Magyarországon is az el­múlt negyedszázadban fejlő­dött leggyorsabban a gabona, termelés. A változás üteme azonban gyorsabb volt, mint másutt, ezért fokozatosan fel­zárkózhattunk az élenjáró or­szágok közé. Fejlődésünket a következő adatokkal lehet a leginkább jellemezni: a hatva­nas évek első felében, öt esz­tendő átlagában 6,6 millió tonna gabonát takarítottunk be. a következő.öt esztendő át­lagában 8.5 millió tonnát, az 1976—80-as évek átlagában pe dóig már 12,4 millió tonnát. A mostani tervidőszakban to­vább növekedett a termés mennyisége, s várhatóan évi átlagban 14,4 millió tonna ter­mésre számíthatunk. A mostani tervidőszakban rekordok is születtek. 1982- ben, amikor az időjárás ked­vezett a gabonaféléknek, már 14,8 millió tonna gabona ter­mett, egy esztendő múlva a szárazság miatt csökkent a termés, de tavaly újabb re­kordot — 15 millió tonna ter­mést — értek el a gazdaságok. A termelés fejlődésének jól követhető okai vannak. A nö­vekedés egyik fontos feltétele volt, hogy a biológiai alap, vagyis a köztermesztésben le­vő fajták termőképessége ja­vult. A biológiai alapokon kívül erőteljes változások tapasztal­hatók a termelés gépesítésé­ben. a talajművelési, betaka­rítási technológiákban és a tápanyag-utánpótlásban is. A termelési rendszerek útkereső, fejlesztő munkája révén nagy teljesítményű erőgépek dolgoz­nak a szántóföldeken ezekhez igazodnak a termelési techno­lógiák. A jó biológiai alapok és a gyorsan fejlődő eszközál­lomány mellett azonban szük­ség volt arra is, hogy a hagyo­mányosan istállótrágyázásra alapozott tápanyag-gazdálkodá­si szemlélet megváltozzon. Ezt jól mutatja, hogy a hatvanas évek első felében 43 kilo­gramm műtrágya-hatóanyagot szórtak ki hektáronként. 1984- ben pedig már több mint 240 kilogrammot. .(A Bács-Kiskun megyei 374 kilogramm jóval magasabb az országos átlag­nál, amit indokol az is, hogy a gyengébb talajok több mester­séges „segítséget" kívánnak.) A gabonatermelés fejlődését azonban leginkább a gazdasá­gok anyagi érdekeltsége ser­kentette. Ugyanis a ráfordítá­soknál mindig jelentősen na­gyobb volt a bevétel, így a ga­bonafélék á jól jövédelniező növények közé tartoznak. A legutóbbi esztendőkben ugyan számottevően növekedtek a termelés költségei. 1977 és 1983 között a búzatermelés hektáronkénti költsége átlago­san 8500 forintról 12 ezer fo­rintra emelkedett, a kukorica- termelésé ugyanebben az idő­ben 12 ezer forintról 18 ezer­re. Eközben a felvásárlási árak emelkedése elmaradt a terme­lési költségek növekedésétől, de a terméshozamok látványos emelkedése ezt az ellentmon­dást kiegyensúlyozta. Főkép­pen a búzánál, amelynél a száz forint termelési költségre ju­tó jövedelem jelenleg is 30 fo­rint körül ingadozik. Kedvezmény kukoricatermelőknek A kukoricánál ennél rosz- szabb a helyzet, ugyanis a száz forint termelésre jutó jövede­lem inkább a 20 forint körül váltakozik. A jövedelmezőseg romlását jól érzékelik a gazda­ságok. s ennek megfelelően igyekeznek is a gabonaterme­lés szerkezetén változtatni. Az elmúlt őszön például a terve­zettnél nagyobb területen ve­tették el a búzát és az őszi ár­pát. amelyeket — szerencsénk­re — a kemény tél sem káro­sított nagyobb mértékben. A kukoricatermelésben azon­ban már nem ilyen biztatóak a kilátások. A népgazdasági terv azzal számol, hogy egymillió 170 ezer hektáron vetnek ku­koricát a gazdaságok. (Bács- Kiskunban ezen a tavaszon 98 ezer hektáron kerül földbe a kukorica vetőmagja.) Azok a gazdaságok, amelyek növelik a vetésterületeket, majd a betakarított mennyisé­get. jövedelemadó-kedvez­ményben részesülnek. Az intéz­kedés jól érzékelteti. hogy szükség van a több gabonára, ezen belül a kukoricára, ám az üzemi számítások szerint az anyagi ösztönzés csak néhány . forinttal növeli a kukorica mázsánkénti bevételét, s ez — a szakemberek szerint — nem ellensúlyozza a búzához viszo­nyított termelési többletköltsé­geket. A kukoricatermelés ösztön­zéséről, bővítéséről .pedig a jö-- Vőbén sem7 rhondhátunk le, hl- ' Szén e növény1. hektáronként nagyobb termést ad, mint a búza. így van ez az idén is, amikor a tervek szerint 15,5 millió tonna gabonát kellene betakarítani a gazdaságoknak. V. F. J. SS . ‘mmMMMSm. 1 1 HATAN TÍZ GEPPEL „AMIT CSINÁLUNK, ZENEKARI MUNKA” Emlékérem a főállatorvosnőnek • Sok szakember vigyáz arra, hogy az tzletekben, boltokban csak emberi fogyasztásra tökéletesen alkalmas termékek kerüljenek a vásárlók kosarába. A Vizsgálatok első lépcsője, amikor a gyártó vál­lalat kapuin belül, a feldolgozás során — szinte technológiai elemként — ellenőrzik például: a levágott állatok egészségesek voltak-e? Ilyen feladatokat lát el a Bács-Kiskun megyei Állategészségügyi és Élel­miszer Ellenőrző Állomásnak a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vál­lalathoz kihelyezett élelmiszer-higiéniai 'kirendeltsége, melynek vezető főállatorvosa dr. Nánási Erzsébet. — Engedje meg, hogy gratulál­jak a felszabadulás évfordulóján kapott Újhelyi Imre-emlékérem- hez. És — folytatnám, de közbe­vág az állatorvosnő: — Az egész kirendeltség, mind a tizenkettőnk nevében köszönöm az elismerést. Amit mi itt csiná­lunk, „zenekari munka", ha va­laki hamisan játszik, nem szól szépen a zenemű. Ha viszont mindenki pontosan tudja a dol­gát, mindenkié a taps is. Ezért mondtam a munkatársaimnak, hogy nem tudom ennyifelé törni az emlékérmet, de úgy veszem, hogy mindannyiunké. — Az élelmiszer-higiéniai ki- rendeltség milyen szerepet ját­szik a kecskeméti feldolgozó éle­tében? — Csoportunk akkor végzi jól a munkáját, ha senki nem tud róla. Ez persze képletesen szólva igaz. A baromfihús-vizsgálatot végezzük köz- és állategészség­ügyi szempontból. De feladatunk az üzem higiénés helyzetének el­lenőrzése is. — Ez egy részterülete csupán az állatorvoslásnak. Kötött fel­adatokat, zárt — csak az üzem területére bezárt — munkát je­lent? — Valóban kaputól kapuig terjed a hatáskörünk. De ez nem kevés, hiszen a vágósoron meg­jelenő valamennyi állatot meg­vizsgálnak a szaksegédeink, és ha valami rendelleneset találnak, azonnal jelzik a kirendeltség ál­latorvosainak. A vállalatnál mel­léktermékként előállított, sertés- takarmányozásra használt hús­pépet szintén figyeljük higiéniai, bakteriológiai szempontból. Sőt, a gyártás körülményeire és arra is ügyelünk, hogy csak ahhoz a sertésállományhoz jusson el, ahol teljesen zárt technológiai rend­szerben használják fel. Állandó a kapcsolatunk a ba­romfinevelő üzemekkel, az otta­ni állatorvossal. Szinte az egész ország járványtanába „belelá­tok” így. A kiegészítő vizsgála­tokhoz pedig az országos intéz­mények segítségét vesszük igény­be. Tehát nem olyan zárt -a mun­kánk, mint első pillanatban lát­szik. — Erkölcsi megbecsülést je­lent a baromfihús-vizsgálat rend­szerének kialakításáért, alkal­mazásáért, szakmai irányító, szervező tevékenységéért kapott kitüntetés. Jelzi a kecskeméti üzem higiénés viszonyainak elis­merését is? — A mostani nehéz kereske­delmi „harcban” fontos szerepe van az állathigiénének. Ez ná­lunk, szerénytelenség nélkül mondhatom, európai színvonalú. Bizonyítja, hogy a külföldi vá­sárlók sem emelnek kifogást. A vállalat exportképes. És ebben a mi munkánk is benne van, — Ügy mondta, ez „zenekari munka”, — Maradjunk ennél a hason­latnál. Természetesen a végered­mény, vagyis a tisztán előadott mű a fontos. De ehhez az kell, hogy például a kürtös ne dobol­ni kényszerüljön, és a hegedűs ne hárfázzon. Vagyis, ez a mi munkánkra lefordítva annyi: egészséges baromfi kerüljön ki a kezünk közül. A munkatársaim egy-egy feladatot könnyebben, szívesebben oldanak meg, mint a többit. Ezt a legmesszebbme­nőkig ki lehet és ki is kell hasz­nálni. Nálunk nem a munkahe­lyen eltöltött évek Száma hatá­rozza meg, ki a jó munkaerő, ha­nem a ténylegesen és főleg a jól elvégzett feladat. Mindegyi­künk tudja a helyét és a szere­pét. Büszke vagyok arra, hogy nem egy jó állatorvos itt tanulta meg, no nem a közvetlen szak­mát, hanem azt, hogyan kelL dol­gozni, emberekkel kapcsolatot fel­venni és tartani. Magyarul: , a napi élethez itt, nálunk szokott hozzá. Mindig arra törekedtem, hogy a munkatársaimat megis­merjem. És arra, hogy meg tud­jam teremteni a feltételeket ah­hoz, hogy a munkájúkról jó véle­ménnyel lehessek én is, de a gyár dolgozói, sőt valahol — anélkül, hogy tudnának róluk — a fo­gyasztók is. Gál Eszter A kiváló Kun Béla brigádnál Önálló szervezés Május elseje alkalmából — a kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben elért eredményeiért — a Szerszámgép­ipari Myvek kecskeméti gyárának Kun Béla szocialista bri­gádja megkapta a „Vállalat Kiváló Brigádja” megtisztelő címet. Ez nem kis dolog, hiszen a SZIM-nek az országban hat különböző gyára, gyáregysége van, a szocialista brigá­dok száma pedig jóval százon felüli. Amikor munkájuk fe­lől érdeklődtem, azt mondták, hogy ők csak a dolgukat te­szik, s csak lassan derült ki, hogy mi is az a többlet, amivel társaik fölé nőnek. vendégünk volt Vicze Ernő H A hazai gyárakban, üzemekben még ma is ismert az, az egyéb­ként túlhaladott gyakorlat, hogy valaki csak egy gépen tud dol­gozni. Ha annak a gépnek éppen nincs munkája, a dolgozó áll. A nyolcfős Kun Béla szocialista bri­gád tagjai közül hatan tíz gépet kezelnek, s rajtuk kívül a kol­lektívához tartozik még egy gép­beállító és egy diszpécser. Egy- egy dolgozó a tíz közül több ter­melőeszköz kezelését is megta­nulta. ami lehetővé teszi, hogy betegség miatt vagy egyéb okból történő hiányzás sem okoz külö­nösebb fennakadást a termelés­ben. Az általános szokás szerint egv üzemben a munkát az üzemveze­tő és a művezetők szervezik. Van azonban olyan bonyolult, több variációs lehetőséget is kínáló munkafolyamat, amelyben a dol­gozók a legjobb belátásuk szerint oszthatják szét a feladatokat. Megkönnyíti az üzemvezető és a művezetők helyzetét, ha a dolgo­zók begyakorlottsága és hozzáál­lása olyan, hogy felismerik és kihasználják ezt a lehetőséget. Ilyen a SZIM kecskeméti gyá­rában az SV-.szi.ntszabályzók sze­lepházainak gyártása. Az emlí­tett munkadarabnak az autóbu­szok vízszintesben tartásában van szerepe. Nélküle az utasok elhe­lyezkedésétől függően mindi g ferde lenne a padló. Az alkat­részből évente 120 ezer készül, s egy-egy darabon tizenkét . műve­lilllé1 ! 'I letet kell elvégezni. Ezeknek a műveleteknek a sorrendje rész­ben felcserélhető, tehát egy-egy dolgozó kiválása vagy egy gép meghibásodása a műveletek va­riálásával viszonylag könnyen át­hidalható. Feltéve persze, hogy a dolgozók ezt akarják! A Kun Bé­la szocialista brigád begyakor­lottsága és hozzállása olyan, hogy ebből adódóan az összeszerelő műhely mindig időben megkapja a kellő számú alkatrészt a továb­bi munkához, a termelésben ter­mészetesnek tartható kisebb fenn­akadások ellenére is. Mindezt Bognár Gyű lőné disz­pécser magyarázta el. s azt is el­mondta, hogy nem ment köny- nyen míg a dolgozók eljutottak erre a szintre. — Ha valami fennakadást lá­tok, nem várom meg a művezető utasítását, hanem máris üzembe helyezem vagy beállítom azt a gépet, aminek segítségével a munkafolyamat egy másik irány­ba tovább folytatható — erősíti meg az elhangzottakat Bende Jó­zsef gépbeállító. Hévízi Tiborné brigádvezető azt is hozzáteszi, hogy minderre csak összeszokott, jó kollektív szellemű társaság képes. — Legfontosabbnak a gazdasá­gi tevékenységet tartjuk, de a munkaidőn túli társadalmi mun­kából is kivesszük a részünket. A gyár Petőfi-tónál levő üdülő­jét rendszeresen, gondozzuk, és iskolásgyerekek szabadidős prog­A közelmúltban ülést tartott a Magyar Méhész Egyesület megyei szervezete. A tanácskozáson meg­vitatták a méhészek gondjait. Megállapították, hogy ez a fontos devizatermelő ágazat a gazdaságtalan termelés miatt jelentősen visszaesett. Csökkent a méhészkedők és ezzel együtt a méhcsaládok szá­non. Énnek okairól beszélgettünk az összejövetel szünetében dr. 'Vicze Ernővel, az egyesület fe­gyelmi bizottságának elnökével. • Hévízi Tiborné brigádvezető és Bende József gépbeállító az SV- szelepház méretpontosságát ellenőrzi. (Straszer András felvétele) ramjainak szervezésében is segí­tünk. Horváth L ászióné múnkaver- seny-felelős szerint a gyár három­száznyolcvan dolgozót tömörítő 33 kollektívája közül a Kun Béla- brigád évék óta azok közé tarto­zik, amelyekre mindig mindenben lehet számítani. Bálái F. István — Mikor alakult az egyesület és milyen céllal? — A méhészek több évtizedes terve valósult meg azzal, hogy az elmúlt év derekán megalakult az egyesület. Ugyanis felhalmozód­tak a gondok, szükség van egy társadalmi szervezetre, amely a mintegy 40 ezer méhész ügyes­bájos dolgát intézi. — A legfontosabbakról kaphat­nánk információt? — Az utóbbi években egyre nehézkesebbé vált például az ér­tékesítés. A Hungaronektár volt az egyedüli vállalat, amely exportra vásárolt mézet, virág­port. Az átvételi ár igen alacsony volt, viszont a költségek egyre emelkedtek. Az új parazita, az ázsiai nagy méhatka károsítása, gyors szaporodása, az átvétel korszerűtlen megszervezése szin­tén hozzájárult a gazdaságtalan- sághoz. Ma a méhészet minden tekintetben mélyponton van. A méhészek általában hobbiból vég­Értékelték a szénbányászok 1984. évi versenyét Huszonkét munkahelyi közös­ség nyerte el a Szénbányászat Kiváló Brigádja, hét üzem pedig a Kiváló Akna címet a szénbá­nyák országos pályázatán. Bár a múlt évi munkaversenyben vál­tozatlanul fontos szempont volt, hogy mennyi szenet küldtek fel­színre a bányászok, figyelembe vették az értékelésnél azt is, hogy mennyire használták ki a munkaidőt, milyen mértékben növelték a termelékenységet, a frontok előrehaladási sebessé­gét, és hogyan javították a szén minőségét'. Mind az aknák, mind a brigádok helyezésének elérését befolyásolta a munkavégzés biz­tonsága és a balesetek alakulása is. Mindent összevetve 17, felté­telnek kellett megfelelniük az ak­nák kollektíváinak ahhoz, hogy helyezést érjenek el az országos versenyben, A felszabadulás évfordulója és a XIII. pártkongresszus tiszte­letére meghirdetett munkaverseny nagymértékben hozzájárult ah­hoz, hogy a szénbányászat dol­gozói — annak ellenére, hogy számos geológiai akadály és sú­lyos létszámhiány nehezítette a termelést — teljesítették éves tervüket. A lakosság közvetlen ellátására az eredetileg vállalt 4,9 millió tonna tüzelőanyag he­lyett több mint 5 millió tonnát 1 szállítottak a belkereskedelem­nek. A címekkel járó jutalmakat — csaknem 3 millió forintot — ked­den ünnepségeken osztották ki a bányavállalatoknál, s átadtak 36 dicsérő oklevelet is. A szénbá­nyák dolgozói az idén folytatják a felszabadulási, kongresszusi .munkaversenyt. zik ezt a munkát, sokan abba­hagyták, de szerencsére többsé­gük a kedvezőtlen lehetőségek ellenére sem számolja fel a kap- tárakat. — Történtek-e intézkedések a gazdaságosabb termelés érdeké­ben? — A TSZKER belépett az egye­sületbe mint felvásárló. Így a Hungaronektárnak verseny­társa is lett. Kialakult a többcsatornás értékesítés, amely máris kedvező átvételi feltétele­ket teremtett. Az idei szerződé­seket már többször módosították a kereskedelmi vállalatok, több kedvezményt kapnak a méhészek, ' mint az elmúlt évben. Az egye­sület azon munkálkodik, hogy ja­vítsa az ágazat pozícióját, hiszen mintegy 15 ezer tonna méhészeti termék kerül a kereskedelembe, melynek nagyobb része exportra megy. Tehát nem közömbös, hogy milyen a termelési kedv ebben az ágazatban. Sajnos, elmaradt a műszaki fejlesztés ds. e tekintet­ben szintén előbbre kellene lép­ni. Az egyesület igyekszik meg­adni minden segítséget. — Tehát javulás várható? — Bízom benne, hogy együttes munkával elérjük: az ágazat ki­lép a kátyúból és fejlődésnek in­dulunk. Ez több szempontból fontos. A már említettéken kívül szükséges megjegyezni, hogy a kaptárak lakói elősegítik a me­zőgazdasági termelést. A gyümöl­csösök tájékán szívesen látott „vendégek” a méhecskék, mert nektárgyűjtéskor elősegítik a be­porzást, ezzel együtt a terméskö­tődést. melynek értéke a méhé­szeti termelésénél is sokkal na­gyobb. Kereskedő Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom