Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-31 / 126. szám
1985. május 31. • PETŐFI N • 5 MUNKÁSMŰVELÖDÉS, VSZM-GYÁR A tudati feltételek megteremtése A hosszú tanácskozóasztal mellett ülők helyeslőén bólogatnak, amikor Pallagi Sándor, a Vililamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyára termelési főmérnökhelyettese és az üzem közművelődési munka- csoportjának ein öike így összegzi a munkalhelyi kulturális tevékenység lényegét: — A tisztességes munka tudati feltételeinek a. megteremtésére törekszünk. Pontos fogalmazás, bólogat helyeslőén Urbán Pá Iné, az SZMT kulturális osztályának vezetője. Mit tehet az üzem? Torz nézetekkel, téves elképzelésekkel felesel ez a megállapítás. Oktatási, népművelési szakemberek egy csoportja szerint egy-egy ipari üzem vállalhatja az iskola, a művelődési otthon feladatait. Alapvető, működési körükbe nehezen illeszthető tevékenységet kérnek számon a gyáraktól, az üzemektől. Többen egy-egy vállalat igazgatóját tennék felelőssé az ott dolgozók hiányos iskolai végzettségéért, szabad idejük — ha úgy tetszik — elfecsérléséért. Mások pedig szinte kitiltanák az üzemekből a tánccsoportokat, a kórusokat, a kiállításokat. Az adott realitásokból indulnak ki a VSZM kulturális aktivistái. Ötszáz betanított munkás dolgozik hz ezerfős- vállalatnál. A különféle villamosszigetelő eszközök (csatlakozók, átvezető szigetelők, zsugorcsövek, kapcsolók), alkatrészek előállítása viszonylag gyorsan megtanulható. (A műanyagipari szakmunkásképzést talán ezért szüneteltették öt évig hazánkban.) Termékeik eddig 17 országba jutottak el. Ez az ország legnagyobb hőre keményedő műanyagot feldolgozó üzeme. A fizikai állomány egyhetede a nyolcadik általános befejezése előtt abbahagyta a tanulást. Miért ülne be felnőttként újra az iskolapadba? A vállalat az általános iskolát végzetteknek sem fizethet lényegesen többet, sokaknál hiányzik a tudásszomj, leköti őket a napi létküzdelem. A tanfolyamok a legfontosabbak A Szakszervezetek Megyei Tanácsa művelődési munkabizottságának tagjai érdeklődéssel figyelik az őszinte tájékoztatást. — Az 1984—85-ös tanévre 14 dolgozót sikerült rábeszélni általános iskolai továbbtanulásra, főként 30 évesnél fiatalabbakat. Nagyobb érdeklődés mutatkozott az esti középiskolai oktatás iránt: huszonnyolcán próbálkoznak magasabb képzettség megszerzésével. Mindezekből ' következően a tanfolyamok, a szakmai továbbképzések alkotják az üzemi művelődési munka mag- vát. Meggyőződhetett erről a szakszervezeti munkabizottság is a gyárlátogatás során. Dobók János, a vállalati közművelődési bizottság titkára mutatta be a helyi kisegítő iskolával közösen szervezett előkészítőt. A többnyire túlkoros diákok megismerkedhetnek jövendő munkahelyükkel. A hivatalos tananyaggal párhuzamosan szakmai ismereteket is elsajátíthatnak. A tavaly végzettek közül a több műszakos beosztást vállalók keresete meghaladhatja az 5000 Ft-ot is. A VSZM kezdeményezése a munkahelyi rehabilitáció kiváló példája. Csapiár Vilmos, a megyei szak- szervezeti kulturális munkabizottság elnöke is dicséri a kezdeményezést, mert úgy enyhít társadalmi gondokon, hogy közben a gyár is megtalálja számítását. Mivel az új gyártmányok, a növekvő minőségi követelmények korszerűbb technológiát, kifogástalan szakismereteket követelnek, képesítő továbbképzéseket is terveznek, szerveznek. Most a műanyagfröccsöntő és műanyagsajtotló munkákkal ismerkedhetnek meg alaposabban a jelentkezők. Az üzem életével ismerkedő munkabizottság hosszan időzik Petri Ildikó és Ugray Zsuzsa kiállításánál. — Ősszel Szappanos István munkáit mutatják be az ebédlőben. Kapcsolat kulturális intézményekkel A rövid látogatás során is érzékelik a vendégek, hogy a műanyaggyártás nem tartozik a legegészségesebb foglalkozások közé. Egyik-másik csarnokban kellemetlen SMig zavarja az ott dol^aáóftát? A förrfefesport 'támogatása jól fölfogott érdeke mindenkinek. Részt vesznek minden közeli tömegsport-versenyen. Indulnak a parkerdei kocogónapon, beneveztek különféle bajnokságokba. A természetjárók a Bükk szépségeivel ismerkednek és tőserdei kirándulásokat szerveznek. Néhány TIT-előadásra is várják munkavállalóikat. Ennyi telik lehetőségeikből. Mi tagadás, a 74 szocialista brigád közül nem mindegyik hivatkozhat érdemlegesen értékelhető, a brigád valamennyi tagját foglalkoztató, teljesített vállalásra. így van ez másutt is. Saját rendezvényeik szaporítása helyett a művelődési intézményekkel kialakított kapcsolataikat erősítik. A városi Móra Ferenc Művelődési Központ rendezvényeire a gyári közönség- szervezők 1984-ben 200 jegyet igényeltek. Nem valami sok, mitagadás. Vagyis az 1083 dolgozóból — jó esetben — minden hatodik, hetedik jutott el egyszer- kétszer a művelődési intézmény valamelyik programjára. (Nem indíthatna' éppen a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár kiskunfélegyházi gyára a művelődési ház rendszeresebb látogatására ösztönző versenyt?) Kölcsönös haszon Végül válaszolni kell az olvasókban nyilván felvetődő kérdésekre. Miért érződik a látványosnak aligha mondható közművelődési tevékenységről szóló tudósításban optimizmus, némi elégedettség, miért fejezte ki a kulturális tevékenységről a helyszínen tájékozódó megyei munkabizottság elismerését? Az ügyhöz méltó felelősség- teljes őszinteséggel mutatkoztak be! Nem akartak többnek, másnak látszani, mint akik valójában. A népművelési eredmények oly divatos „tupírozásának”, „tálalásának” időszakában rokonszenves, követendő ez a magatartás. Évről évre növelik a közművelődésre fordítható keretet. (Sajnos az utazási és szállásköltségek emelkedése miatt megnövekedtek az oktatás, . továbbképzés költségei.) A jelek szerint a közművelődési bizottság összehangoltan tevékenykedik. (Bizonyára hasznára válna az ügynek, ha szakmunkást is bevonnának a munkájukba.) A pontos helyzetfelismerés a további tennivalók átgondolt meghatározásával párosul. - _ _ A munkabizottság hasznosnak minősítette VSZMlibetf'thrtott ülését. Így igaz. A vállalat vezetői és közművelődési irányítói is értékes támogatásnak tekintik a tapasztalt szakemberek helyszíni javaslatait, észrevételeit, ösztönzőnek a dicséreteket. Tehát a találkozó elérte célját. Heltai Nándor ■NIMH ■ IMI a DEÁK MÓR Park üres volt, de a fiú nem is számított másra. Az lepte volna meg, ka talál valakit ücsörögni a Pádon. Az elöregedett fák, amelyek mintha diétáztak volna, szomorúan és soványam fordítottak hátat a Város bérházainak, suttogva üdvözölték. Szerette ezeket a nyári éjszakákat. Cigarettájával köröket rótt a sűrű levegőbe, s a hold ilyénkor egy meghajtó ágra telepedve hol hálásan nevetgélve, hol aggódva figyelte, nem tesz-e kárt magában. De a fiú már ném félt, hiszen nem volt mitől félnie, és nem volt mit féltenie — lidércei kivéreztek csöndes félmosolyán. Aki látta, azt hihette, bolond$ kedves, vi- gyorgó elmebeteg, amilyen ezef és ezer szaladgál ártalmatlanul a Város utcáin —, de a fiú azt is tudta, hogy a bolondokban meg lehet bízni, és benne nem bízott senki. ^ f Amikor először meglátta, ahogy ül valaki a Pádon, az egyetlen pádon, amelyiknek nem feszegették le a háttámláját, és nem tötték össze betontalpait, zavarba jött. Késő volt, s a fiú, bár nem félt, valami kesernyés dühöt érzett a Pad, az ő padja bitorlója iránt. Zsebrevágott kézzel, hamisan fütyörészve járta körül a göijny&dten ülő alakot, de a lány nem emelte föl a féjét. Aznap este nem szóltak egymáshoz egy szót sem, másnap sem, harmadnap sem, de amikor negyednap a lány nem jött, a fiú furcsa nyugtalanságot érzett. Mintha kivágtak voína egy fát a Pad körül, vagy nem kelt volna fel a hold. Idegesen szívta a cigarettáját, már nem tűnt bolondnak, s hosszú idő óta először jutott eszébe, hogy albérleti szobáját ma megint átkutatja a zsémbes főbérlőnő. — Hiányoztál — mondta másnap, s hangija, bár természetesnek szánta, remegett. — Maga mindig itt ül? — A Park üres volt kérdezte a lány osendesen, s a szél elült, hogy a fiú hallja, mit mond. — Igen — válaszolt rekedten, mint a ritkán szólók. — Esténként itt ücsörgők mindig. A lány, mintha nem is érdekelné, hallgatott. Amikor nagyvártatva megköszörülte a torkát, nem fordult a fiú felé. — Vár valakit? — Nem tudom. Nem hiszem — mondta tétován a fiú, s cigarettájával köröket rajzolt a levegőbe. A hold mozdulatlan maradt. — De maga hiányzott. — Itt ismerkedtem meg a fiúmmal — a lány hangja súlytalan volt. — Ezen a pádon ültem akkor is. Hozzámlépett, átölelt. Nagyanyám azt mondta, szőke férjem legyen, azok tiszták, sohasem hazudnak. Amikor megcsókolt, nem húzódoztam ... szőke volt. Megígérte, hogy másnap újra jön. Ennek már három éve. A fiú hallgatott. A fák közelebb húzódtak, az utolsó ablakból is megszökött a fény, nem volt mitől tartaniuk. A lány most ráemelte az arcát. Olyan volt, mint a hold. — Nem akar megölelni? A fiú lassan megrázta a fejét. — Az én hajam barna. — Nem baj — vágta rá gyorsan a lány. — A nagyanyám meghalt, és én nem mondtam meg neki, hogy a szőkék is hazudnak olykor. A fiú néma maradt. — Maga nagyon szomorú lehet — mondta a lány, és lehajtotta a fejét. — A szeme sötétebb az éjszakáimnál. — Visszajön — a fiú hangsúlya olyan volt, mintha hu- szadjára ismételné meg —, visszajön. A lány haja előrehullott, a holdfény megcsúszott rajta. — Én is ezt mondogattam magamnak két évén át. De már népi akarom, hogy visz- szajöjjön. — A feleségem meghalt — mondta üresen a fiú. — Azt mondták az orvosok. Bementem meglátogatni, mint mindennap, és hazaküldtek azzal, hogy meghalt. — Úristen — motyogta a lány. — Már az orvosok is hazudnak. — De én másnap is bementem. Letettem a portán a nevére a banánt, és letettem a narancsot. Biztos nem akarta, hogy lássam. A lány fölállt, megsimogatta a haját. — Egészen megszőkíti a hold — mosolygott rá. A fiú mozdulatlan maradt. — Tudom, hogy te voltál az — folytatta a lány. A fiú megremegett. — Ha nem akarod, ne áruld el — kuncogott a lány. Úgyis tudom. — Félek —/mondta a fiú. — Bármim volt, mindent elhagytam. Szórakozottságból? Élveztem is. Ne adj semmit, mert elveszítem. — Most már tudom, hogy te vagy az — kuncogott a lány. — Én azóta nem csókoltam meg senkit. A fiú hitetlenkedve megrázta a fejét. — A feleségem is így kuncogott. — A hangja rémegett. — Szeráss! — ölelte magához a lány. — Szeress! A fák hirtelen összeborultak, sötét lett, felörvénylett a hold. Valahol valaki elcsodálkozott álmában, milyen hiábavaló az élet. De a Park üres. De a lány nem jár arra. De a fiú összetörte a Padot' A hazáért Kiállítás az Ernst Múzeumban • Tar István: Zrínyi Miklós Honvédelem és hazaíiság a magyarországi művészetben (896— 1848) alcímmel nyílt kiállítás a Honvédelmi Minisztérium, a Művelődési Minisztérium és a Műcsarnok rendezésében. A honfoglalástól a polgári forradalom győzelméig terjedő időszak történelmi eseményeihez kapcsolódik a Nagy számban szerepelnek korabeli művek, főleg metszetek és kiállítás anyaga. Festmények, későbbi századok alkotóinak visszatekintő feldolgozásai a Magyar szobrok, grafikák, iparművészeti Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum, a Magyar Nemzeti tárgyak szerepelnek, kötődve egy- Galéria és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből. Hazánk egy példamutató hősi cselek- történetének színes képeskönyve ez a bemutató, egy sorozat első ményhez, személyiséghez. része. f *905: AZ ELSŐ HAZAI GÉPKOCSI isSZENZÁCIÖS LÁTVÁNYOSSÁGBÓL HASZNÁLATI TÁRGY” Az autó a nagyvilágban és Kecskeméten 80 éve, hogy az első magyar gyártmányú gépkocsi, amelyet Csonka János gépészmérnök készített a Magyar Posta számára, elindult 2 ezer kilométeres pró- baútjára. A próbán átlagosan 26 km/óra sebességet' ért el. Karl Ft&drich Benz éppen száz esztendeje bűvölte el alkalmi nézőközönségét ló nélküli automobiljával. Már a XIX. század elején kísérleteztek motormeghajtású közúti járművekkel, de a vasút feltalálása egy időre más irányba terelte, megakasztotta a kísérleteket. Az egész világon próbálkoztak az új jármű tökéletesítésével. A golyócsapágy, a Dunlop ír orvos nevéhez fűződő rugalmas abroncs feltalálása a szó szoros értelmében meggyorsította, használhatóvá tette a kocsikat. Magyar tudósok, műszakiak is csatlakoztak az emberiség közügyévé vált közlekedési eszköz fejlesztéséhez. A belsőégésű motorok világhírű tudósa, Bánki Donát alkotta meg az első' porlasztót, dolgozta ki a vízbefecskendezés elvét. Csonka Jánossal, a budapesti műszaki egyetem műhelyfőnökével közösen, az első magyar motorkerékpárok és motorcsónakok elkészítése után, az akkor még Európa-hírű magyar posta megbízásából vállalták benzinmotoros autók hazai gyártását. 1930-ig, negyedszázadon át teljesített szolgálatot az első honi gépkocsi. Tőkeszegénység, az alacsony életszínvonal és a fejletlen háttéripar miatt nem bontakozhatott ' ki az autógyártás Magyarországon. Sokáig luxuscikknek, kevesek kiváltságának számított a gépkocsi. Országszerte megemlékeztek arról, hogy 1898 nyarán saját autójával ment betegeihez ór. Szentpály Benjamin debreceni orvos. Kecskeméten csak századunk elejétől riogatták gépkocsik a lovakat. Ellenőrzésre szoruló hírek szerint Kahn Gyula „gépgyárában” már 1902-ben fabrikáltak gázzal hajtott autót, mint arról annak idején a Kecskeméti Ellenőr hírt adott. „Ügy ment mint egy ukáczius ágyúból kilőtt golyó”. A Kecskemét újdondásza szerint 1903. április 3-án „vörös autómobil száguldott az utcákon”. Három esztendő múltán egy Pista keresztnevű jogásztól szabadult meg a Nagykőrösi utcában a járókelők derültségére, „önműködő autómotor biciklije.” 1906. április 24-én „újabb szenzációs látvá• Ilyen gépkocsival járt 1919-ben Sinkó Ervin, Kecskemét városparancsnoka. (A felvétel as Optimisták szerzőjét bemutató film forgatásán készült.) nyosság” foglalkoztatta a lakosságot: „három aradi fiatalember úsztatott keresztül a kecskeméti homoktengeren”. Minden bizonnyal Farkas Béla gyógyszerész vásárolt először gépkocsit a hírős városban, ugyanabban jű.', évben,,valaki — talán éppen ő — eladásra kínált autót a Függetlenség hasábjain. Az első „autómobil elgázol ást”. tréfásan közölték. „Ma végre erről is hírt adhattunk. Ha megtudják a körösiek, sárga irigységbe esnek.” Szerencsére különösebb baj nem történt. 1911- ben már személyesen figyelmeztette a főkapitány óvatosabb vezetésre az egyik cég sofőrjét. Hivatkozhatott az automobil-közlekedést hazánkban először szabályozó 1910-fben alkotott rendeletekre, amelyek vezetési és forgalmi engedélyhez kötötték a közlekedésben való részvételt.' Most 75 éve szervezték az első állami sofőriskolát. A Kolozsvár—Temesvár autóverseny résztvevői 1912 júniusában robogtak át Kecskeméten. Az első világháborút követő nyomorúság garázsba kényszerítette a meglévő autók többségét. A Kecskeméti Közlöny 1925. július 19-rén örömmel tudatta: naponta már 15—20 autó fordul meg Kecskeméten. Néhány hónapja négy taxis is várja az utasokat. Megelégedetten tudatta a cikkíró, a lovak is megszokták a pöfögő járműveket. A Ford-cég szinte az egész földgolyót behálózó reklámakciója keretében ide, a homoki metropolisba is eljutott a 16 autóból és egy traktorból állóFord- karaván 1926 júniusában. Sikert aratott a mintaszántás és az ingyenmozi. • Ki tudja, miért kedvelték jobban az első távolsági autóbusz- járatokat, mint a helyieket. „Az autóbusz dicsérete” címmel méltatta a Kecskeméti Lapok a Kecskemét—fővárosi autóbusz- összeköttetésit. A városi járatokra alaposan ráfizetett a tulajdonos. Egész oldalas képes hirdetés ismertette 1928-ban az új Ford kocsik előnyeit. A barátból mindinkább veszedelmes eszközzé vált a gépkocsi, mind gyakrabban írtak halálautókról. Sokaknak nem tetszett, hogy a polgármester autóval .váltotta1 fel 1924-ben a hintát, de csakhamar bebizonyosodott, kevésbé terheli az adózók pénzét a díszkocsinál. ma már nehéz elképzelni a helyi s tóbuszjáratok 1946 májusi felúj. isának örömét. Kilométerenként igen olcsón, kétmillió pengőért utazhattak rajta mindazok, akik a környező községekbe igyekeztek. Napjainkban az előrelátók azon törik a fejüket, hogy miként szoríthatnák ki a városokból a gépkocsikat. Sejtették-e elődeink, hogy ilyen gongok foglalkoztatják századunk utolsó évtizedeiben a lakosságot, a hatóságokat, az autó- tulajdonosokat? H. If.
