Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-27 / 122. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1985. május 21. az Ókorban is fogyasztották Gazdaságos exportcikkünk a spárga A spárga azon ritka kertészeti exportcikkeink közé sorolható, amelyek szinte korlátlanul értékesíthetők a külpiacokon. A hazai kivitel fellegvára Kecskemét, ugyanis a HUNGAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalat itt gyűjti össze az országban termett spárgát. Egyébként zömmel Bács-Kiskun megyeiek termesztik. Idáig a legjobb esztendő 1915 volt, akkor 500 kilogramm híján kereken ezer tonnát exportáltak. A termelők tíz évvel ezelőtt kilogrammonként 22,12 forintos átlagárat kaptak. Tavaly 311 tonna hagyta el az országhatárt, az átlagár pedig 49,90 forint volt. A vállalati titokként, bizalmasan kezelt, úgynevezett dollárkitermelésről a külkereskedők úgy nyilatkoztak: a legjobbak közé tartozik. S éppen ezért, a termelői érdekek növeléséért a lehetőségekhez képest mindent megtesznek. Akkor mégis mi a visszaesés oka? Kultúrtörténeti ritkaság A spárgát — tudományos neve Asparagus officinalis — már Óegyiptomban is ismerték. A középkori krónikák’ feljegyzése szerint a Szentföldről hazatérő keresztesük hozták a magját Európába. Kontinensünkön az első spárgasípokat 1241-ben kaparták ki a földből. Franciaországbán, Angliában és Németországban honosodott meg. Furcsa magyar neve — egyébként semmi köze a kötözőanyaghoz — latin elnevezésének német változatából, a spargel-ből alakult ki. Az első, mai értelemben vett, halványított, tehát felikupacolt művelésű spárgát 1567-ben Stuttgartban kezdték termeszteni. Magáról a növényről röviden annyit kell tudni, hogy kedveli a meleget, a földből előtörő hajtásai már fagypont körüli hőmérsékleten elfagynak. A növekedése tavasszal 9—10 Celsius-fokos talajhőmérsékletnél 'indul meg.. Ezért a spárga a mély rétegű, meszes homok növénye. A köny- nyen melegedő, laza talajon korábban ad termést és könnyebb a szedése is. Hazánkban a homokos vidékeken térjedt el. Már évtizedek óta a Kiskunságban, Csongrádiban, Ásotthalom, Öttömös környékén és Pest megye déli részén, DaSzállitják Bugáéról Kecskemétre a spárgát. bas és Örkény térségében termesztik. Bács megye 60, Csong- rád 35, Pest 5 százalékkal részesedik a termelésből. Érzékeny sípok Ritka babusgatásban van részük a törékeny, 12—22 centiméter hosszúságú spárgasípoknak. A nagy kézimunka-igény miatt a termelők viszonylag jó árat kapnak fáradozásukért. Dóra Miklós, a kiskunfélegyházi Integrál Áfász bugaci felvásárlója már nyolcadik, esztendeje intézi ilyenkor tavasszal a spárga „ügyeit”. — Már csak százhúsz termelő foglalkozik spárgával — mondta az egyik reggel Bugacon, miközben a környékbeliek hajnali szedését rakták teherautóra. — Nyolc éve a mainál háromszor nagyobb területről hozták ide a sípokat. A létszám csökkenésének okait elsősorban az újabb és jövedelmezőbb háztáji állattenyésztésre történő átállásban látom. A legnagyobb konkurrensünk a liba. Az elődömtől tudom, hogy • húsz éve ide naponta 4—5 tonnát is behoztak. Mostanában jó, ha a szezon csúcsán ezer kilogramm összejön. Ezt támasztják alá a Zöldért Vállalat szállítóinak, Szekér Sándornak és Almási Sándornak a tapasztalatai is. — Két-ihárom felvásárlótelepre járunk ilyenkor reggel, mégis alig zötyög valami a teherautó alján. Ez a szállítási költségeket alaposan megnöveli, de az árut össze kell gyűjteni, mert a leszedéstől a vásárló kosaráig csak öt napot bír ki... • Toth F*- rencné elővarázsolta a. főidben rejtőző spárga- sípot. 1 A termelőket meg kell tartani Ahogy a Bugac környéki gazdáiktól megtudtam, a nagy törés négy-öt éve volt. Akkor ugyanis megszigorították a minősítési feltételeket. Ez sokaknak kedvét szegte, inkább választották a biztosabb és állandóbb átvételi lehetőséget kínáló árucikkek termelését. A bajt látva az illetékesek talán még időben változtattak a nem éppen sikeres „kezdeményezésen”. így Bugac térségében még maradtak százbúszaa. Legtöbbjük olyan, akinek már 25—30 éves a gyakorlata, vagy a szüleitől, a rokonságtól „örökölte" a spárgatermesztő kedvet. Dóra Miklóstól megkérdeztem, hogyan próbál a növény gondozására újabb vállalkozókat szervezni. — Legegyszerűbb az átvevőfüzetet megmutatni. Ebben benne van, ki, mikor, mennyit és mennyiért hozott. Az árak nem rosszak, jelenleg a két véglet 56 és 16 forint. Emellett az igénylőknek a telepítéshez ingyen adunk magoncot. Viszonylag jól szervezett a szaktanácsadás is. Tóth Ferencné már tizenhetedik esztendeje termeszt spárgát. Késő délelőtt — a hajnali szedés már megtörtént — kedvünkért kijött a 800 négyszögöles parcellába, megmutatni a földben megbúvó sípokat. — A férjem a téesz tartósítóüzemében dolgozik — mondta. — Én a háztáji gazdaság miatt nem tudok munkát vállalni. De van itt is tennivaló bőven. Ez a 21 sor spárga például két hónapig napi 8—12 órás elfoglaltságot jelent, demegéri. Időközben a tanya melletti sorokhoz érkeztünk. A feltöltött spárgaágyásokban egy szál gyom sem volt. Tóthné a földből előtörő gyűszünyi fehér süvegnél megállt, lehajolt, s kézzel óvatosan elkaparta a homokot. Lassan előkerült az Ujjnyi vastag spárgasíp. — Hát ez az — törte ki, s folytatta a korábban megkezdett gondolatot. — Az elmúlt öt év közül a legjobb az 1983-as volt. Akkor 56 ezer forintot kaptunk a spárgáért. * * * Á teljes képhez hozzátartozik, hogy a spárgát a kecskeméti Zöldért-kirendeltségen hetvenen válogatják szín, nagyság és vastagság szerint, több mint húszfelé. Innen szállítják hűtőkamionokban, repülővel külföldre. Most, a szezon közepén naponta tíz tonnát dolgoznak fel. Eddig 18 tonnát indított útnak a Hun- garofruct, az NSZK-ba, Ausztriába, Finnországba, Svájcba, valamint 12 tonnát Csehszlovákiába. A külkereskedelmi vállalat, azért, hogy a terület tovább ne csökkenjen, az idén is szétosztott ingyenesen a termelésre vállalkozóknak százezer NDK-beli és százhuszonhétezer amerikai hibrid magoncot. Czauner Péter D egyel fölhívtam az ügyvé- JV demet. — Kedves ügyvéd úr, szeretnék önnek megbízást adni. Az ügyvéd igen megörült, és így szólt: — Kitalálom, miről van szó. Betört egy ékszerüzletbe. Apróság. Hivatkozunk nehéz gyermekkorára. Az üzlet vezetőjét viszont elmarasztaltatjuk a hiányos felügyelet miatt. — Nem erről van szó — szakítottam félbe. — Kedves ügyvéd úr, tejet rendeltem házhoz, szállítással. De ahelyett, hogy naponta megkapnám, csak kétszer egy héten szállítják, vagy egyáltalán nem küldik. Ami még rosszabb, az egyik üvegben egyszer döglött egeret találtam. Mit szól hozza? A telefon elnémult. Belefújtam a kagylóba. Semmi. Csönd. Csak hosszú szünet után háiiotiam meg az ügyvéd diadalmas kiáltását: Jogügylet — Aha! Már értem! Akkor hát térjünk a tárgyra! Először is állapodjunk meg abban, hogy százezer zloty legyen a kártérítés nagysága az egér fölfedezése következtében átélt sokkért! — Nem, nem — tiltakoztam. — Nem erről van szó. — Hanem miről? — nyugtalankodott az ügyvéd. — Csak arról, hogy kérjenek tőlem bocsánatot. Pillanatnyi osond, majd az ügyvéd így szólt: — Ismételje meg! Valaki belépett a vonalba, és ostobaságokat fecseg holmi bocsánatkérésről. — Én voltam, ügyvéd úr. Kérem, járjon el annak érdekében, hogy kérjenek tőlem bocsánatot! A tejért és az egérért. — Kedves uram — válaszolta az ügyvéd. — Ha arról lenne szó, hogy meg* kell önt mentenem a 1 kötéltől egy szegény öreg~ asszony nyereségvágyból vagy szexuális őrületből elkövetett meggyilkolása miatt, akkor szíves örömest, ön azonban túl sokat kíván tőlem. Évekig elhúzódó perbe akar belesodorni, melyben szakértők serege vesz részt, és arra kényszerít, hogy nézzek át több tucat kötetnyi aktát. Megboasájtani lehet, mondjuk a feleségnek, ha megérdemli. Ná de ügyfélnek, kérelmezőnek, fogyasztónak? Sajnálom, de nem vállalom. Viszont, ha eszébe jutna, hogy mégis megfojtsa azt a szegény öregasszonyt..'. Letettem a kagylót. Én nem fojtok meg öregasszonyokat, bár nincs kizárvá. Jerzy Debski Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán [^<1SAJTÚPOSTA 13^1 Miért nincs lift, ha van? Egy bajai nyugdíjas sok idős, beteg ember nevében küldte szerkesztőségünkbe e sorokat: Városunk emeletes szakrendelőjében nap mint nap nagy a forgalom. A jövő-menő betegek azonban nemcsak a saját bajuk, hanem az épületbeli rossz közlekedési körülmények miatt is panaszkodnak. Pontosabban azért, mert már- legalább öt hónapja vesztegel az ottani lift. Még nézni is kínos, amikor a nehezen mozgó, vagy éppen köhögési rohamokkal küszködő emberek gyalogosan kénytelenek feljutni a harmadik-negyedik emeletre. Tudom hallom, hogy a felvonók hibáinak kijavítása körül másutt is sok a huzavona, ezt a dicstelen hagyományt azonban nem lenne szabad ápolni egy olyan fontos, közcélú létesítményben, mint az egészségügyi intézmény... Tóth Gyuláné Ahogy az utas látja... A katona telepi Nagy István naponta megfordul a kecskeméti buszpályaudvaron, ahol szinte mindig bosszús lesz, amiről egy csokorra- való tényt gyűjtött össze: .^.^korta takarítatlan, vagy rosszul takarított az épületen belüli és kívüli közterület, ahol szétdobált cigarettacsikkek, almacsutkák, pa- pírgalacsinok, tokmaghéjak stb. éktelenkednek. Az illemhely talán még ennél is piszkosabb. A használatáért begyűjtött pénzből, úgy tűnik, nem futja a legelemibb higiénia betartására sem. Való igaz, a kissé fegyelmezetlen utasok „jóvoltából” kesergek, de meggyőződésem: változna e kellemetlen helyzet, ha a? illetékesek következetesebben követelnék meg a tisztaságot. Motorosok pácban Alig nyolchónapos használat után, tavaly októberben romlott el az újonnan vásárolt 250 köbcentis motorkerékpárom, melyhez tűgöngőre és más alkatrészre lenne szükségem. Azóta sorra járom az üzleteket, de egyiket sem tudtam még beszerezni. Az egyáltalán nem vigasztal, hogy több motoros társam is hasonló okok miatt van pácban. Csaknem 17 ezer forintért vettem járművemet, azzal a szándékkal, hogy használjam. Ezt sajnos megakadályozza a keresett anyagok krónikus hiánya. Ami már csak azért is érthetetlen és tarthatatlan, mert rendelet írja elő, hogy a tartós fogyasztási eszközök alkatrész-ellátásáról folyamatosan kell gondoskodniuk az illetékeseknek ... — közli levelében a Szabadszállás, ’ Köztemető u. 34. szám alatt lakó Madarász Gyula. Folytatódik a járdaépítő akció Bugacon ÜZENJÜK Erinecz Károlynénak, Kelebiá- ra: Köztudomású, hogy a hagyaték öröklésének rendje — végintézkedés híján — szabályozott, vagyis az elhunyt vagyona sórsá- ról nem a hozzátartozó, s más személy dönt tetszés szerint, hanem a hivatalos szerv a törvényes kereteken belül. Például a szülő hagyatéka elsősorban a közvetlen leszármazobtait, a gyermekeit illeti meg,1 egyenlő arányban. Az ezzel kapcsolatos eljárás a közjegyző hatáskörébe tartozik. Ingatlan, illetve az 1000 forintnál nagyobb értékű ingóság esetén kötelező lefolytatni az ilyen eljárást, melyet megelőz a vagyontárgyak leltárba vétele, s a forgalmi értékük megállapítá-' sa. A leltározást az örökhagyó lakhelye szerinti tanács szak- igazgatási ,szerve végzi, a felek kérelmére azonban á közjegyző is vállalhatja. Az ön hasonló ügyéről annyit: annak igazságos rendezéséhez mielőbb kérje az illetékesek segítségét! Dr. Faragó Balázsnak, Izsákra: A megyei állategészségügyi állomástól kapott tájékoztatás szerint a körzeti állatorvosok jelenlegi alkalmazásánál nem kizárólagos feltétel a gépjárműhasználat, jóllehet tény, hogy a hatósági jellegű munkáknál (eb- és baromfioltás stb.) rendszeresen igénybe veszik a saját autójukat. A felmérülő költségek térítéseként minden megtett kilométer után 3 forint 8Q fillért kapnak. Idén április elsejétől — az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének 21/1984. (XII. 30.) ÁBMH számú rendelkezése szerint — 4 forint 50 fillérre emelkedett ez a térítési összeg, mely azt illeti meg, akinek a munkaköréhez tartozik a saját gépjármű rendszeres használata. Informátoraink elmondották: az illetékes főhatóság várhatóan nemsokára határoz arról, miképpen módosíthatók a szóbanforgó állatorvosok alkalmazásának feltételei úgy, hogy indokolt esetben jogos legyen á magasabb díjtételű térítés. A részletekről minden érdekeltet értesítenek. Végezetül megjegyezzük: ha megrendelés alapján az állattartás helyszínén látja el feladatát az állatorvos, az oda- és visszautazás költségét köteles felszámolni — most és a jövőben is — a tulajdonos terhére. „Kíváncsi" jeligére, Úszódra: A gépkocsi első vásárlásától számított három éven belüli magánforgalmazásának tilalmát az utóbbi időben sajnos sokan megszegték, mégpedig azáltal, hogy üzembentartói jog alapján bonyolíthatták az értékesítést. A további visszaélések megakadályozása érdekében réndelkezett nemrégen a belügyminiszter úgy, hogy a forgalmi engedélyen többé nem tüntetik fel az üzembentartó személyét. Az üzembentartással ösz- szeíüggő összes jogkövetkezmény ezentúl a tulajdonosra hárul. Ami pedig az Aro típusú — dízelmotorral működő — teherautókat illeti, azok magánforgalmazása engedélyezett, ám az ilyen autókat a Hungaroszerviz Szövetkezeinek is fel lehet ajánlani megvételre. „Tavasz” jeligére, Soltvadkert- re: Az ifjúsági takarékbetét tulajdonosa legalább ötéves takarékoskodás után nemcsak az ösz- szegyűlt, s a kamattal és prémiummal megnövelt betétet veheti fel, hanem lakásépítéshez, vagy -vásárláshoz kaphat ugyanennyi összegű (maximum 120 ezer forint) OTP-kölcsont is. Egyéb hitéi ilyen jogon nem igényelhető. Levele alapján úgy ítéljük meg, az ön hasonló ügyében helyesen járt el a pénzintézet. Hetekkel ezelőtt foglalkoztunk e hasábokon a bugaci járdaépítésül,, pontosabban azzal, hogy az ilyen c,élú társadalmi munkában részt vevők közül hátrányosan érzik magukat azok, akikre nem terjed ki a közműfejlesztési hozzájárulás kötelezettsége alóli felmentés. Cikkünk megjelenése óta több helybeli lakos kért bennünket, hogy térjünk vissza a témára, s egyértelműbben közöljük a hatósági álláspontot a járdaépítőket megillető pénzügyi kedvezményekről. Ezzel kapcsolatosául így .tájékoztatott a nagyközségi tanács elnöke, Endre Imre: — Fejlesztési alapunkból na- gyón kevés összeg jut a járda- programra, a lakosság azonban vállalta, hogy összefogással pótolja a hiányzó forintokat. A nagyarányú, esetenként ötven- haitvan utcabelit megmozgató A következőkben kronológiai- lag vázolom fel az események fordulópontjait, a lelkesedéstől a kiábrándulásig. Ha ezáltal szolgálunk némi tanulsággal mások számára, már nem volt hiábavaló felfedni bánatunkat a közvélemény előtt. Minden a belépési nyilatkozat kitöltésével kezdődött, s utána befizettük a tagonkénti 150—200 ezer forintot, mely az építkezés induló tőkéje lett. Ebből vettük meg a félmilliónál valamivel nagyobb értékű telket. Ez 1982 szeptemberében volt, ám az azt követő csaknem egy éven át semmi értesülésünk nem volt a tervek realizálásáról. Az alapszabályt is — melynek betartására az első aláírásunkkal vállaltunk kötelezettséget — az egyik tagtársunk csak véletlenül látta meg, igáz, szemfüles volt, mert rögtön készített róla másolatot. Ügyünkben az első meglepetés 1983 augusztusában következett be, mégpedig közgyűlésen, ahol a, képviselőink meggyőztek arról, hogy szűkös és nehézkes a szövetkezeti lakásépítési forma, s alakuljunk át a sokkal nagyobb rugalmasságot jelentő társasházi közösséggé. Ez meg is történt, de vesztünkre, hiszen a továbbiakban még inkább összekeveredtek az ügyintézés szálai- Hamarosan fény derült' arra, hogy az összeadott pénzünkből több mint háromnegyed millió forint egyszerűen átvándorolt egy másik építkezés költségének finanszírozására. S mert ezen összeg visszafizetését senki sem vállalta, teljesen labilissá vált az új szervezetünk működése. Közben újabb riasztó hírt kaptunk, miszerint a befizetett milliókból csupán 5 ezer forint van a számmunkák tavaly szeptemberben kezdődtek, s azóta öt utcában kiépült már a járdatest az egyik oldalon. Ez az akció tovább folytatódik, az emberek lelkesek, szinte egymással versenyeznek abban, hol kezdődjék az újabb járdaépítés. Ami pedig azt a bizonyos kötelező hozzájárulást illeti, fel sem merült annak gondolata, hogy egységesen megterheljük vele az állampolgárokat. A személyes beszélgetéseken, valamint az írásos értesítéseken világosan kimondtuk, leírtuk az utcáknak csak a járdával ellátott oldalai mentén lakók tartoznak fizetni hozzájárulást. Azok részére azonban töröljük ezt a kivetést, akik legalábbis ihárom napon át kivették részüket a járdaépítés munkájából, örvendetes, hogy az efféle .korrigálásra sok lakos esetében kerül majd sor. Iánkon, az építkezés áll, s a költséghelyzet ellenőrizhetetlen, mert nincsenek könyvelési iratok. Az ellentmondásos körülményből úgy próbáltunk kilábalni, hogy ismét kértük felvételünket a KISZ lakásszövetkezeti közösségbe. Tavaly nyáron került sor minderre. Ám azóta is teljes a bizonytalanság az építkezésünk körül. Az elvett forintjaink ma is hiányoznak, a kivitelezői gárda sem biztosított, a már elkészült alap pedig repedezik, sokak szerint arra nem szabad építeni négyszintes ' lakóházat. Ezek után aligha lehet csodálkozni, hogy a tagság zöme már csupán rossz álomként gondol erre az építkezésre, s egyetlen vágya: kilépni a szövetkezeti közösségből, visszakapni az oda hiába befizetett pénzt. Az utóbbit sajnos szigorú feltételhez köti az alapszabály, nevezetesen, hogy a kilépő tag helyébe újnak kell lépnie. Egyelőre nincs jelentkező, aki szeretne bekerülni ebbe az ördögi körbe ... (Elmondta a lakóközösség nevében: Sári János garai olvasónk.) A szerk. megjegyzése: A bonyodalmas, — számos szabálytalanságot sejtető —• építőközösségi ügy kivizsgálására j megyei szakhatóságokat kértünk fel, melyek megállapításairól és intézkedéseiről természetesen beszámolunk olvasóinknak. Szerkeszti: Telkei AifU Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a, Telefon: 27-611 FOGADÓSZOBA Magam is az olyan fiatalok közé tartozom, kiknek legnagyobb gondjuk mostanság az önálló otthon megteremtése. Ez utóbbi érdekében tíz társammal együtt lettem tagja 1982 nyarán a bajai Kígyó u. 3. szám alatti szövetkezeti építőközösségnek. Ehhez már csak azért is nagy reményt fűztünk, mert a helyi KISZ Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezete szer- vezte. De sajnos csalódás lett a dolog vége, úgy annyira, hogy jelenleg a kilátástalan helyzetünket ilyképpen jellemezhetjük: se pénz, se posztó.
