Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-23 / 119. szám

1985. május 23. 9 PETŐFI NÉPE • 3 Ha vihar — akkor áramszünet? NINCS MIÉRT ELHALLGATNI A szerkesztőség ablakánál állva gyönyörködtem a múltkori dél­utáni viharban, az elszabadult elemek hátborzongatóan szép össze­csapásában, amikor megcsörrent a telefon. A vonal túlsó végén álló férfi szavaiból az derült ki, ő és több- ezer társa ott, Kerekegyházán egészen másként ítéli meg a májusi zivatar aranyat érő áldását. Pencz Gyula arról panaszkodott, hogy nagyobb szélben, esőben gyak­ran az egész falu áram nélkül marad. Mint most is. És ez így megy több mint fél éve... — Főleg a kisállattartókat érinti ez érzékenyen — mondja Bdjnóczi József tanácselnöke — Itt Kerekegyházán, meg a kör­nyéken is. töib.b százan foglalkoz­nak például baromfitenyésztés­sel. Ha csak kétJhárom órára marad is ki a villany, tetemes kár keletkezhet: nagyon gyorsan kihűl, vagy éppen megfullad a jószág, ha az árammal működő fűtő- vagy hűtőberendezés fel­mondja a szolgálatot. De — mi­vel a tavaszi—nyári viharok fő­leg délután, kora este keletkez­nek —, leáll a több műszakban dolgozó üzemek és a téesz mun­kája is. — Mi lehet a gyakori hiba oka? — Néha it,t a faluban keletke­zik a baj: a szél rácsapkodja a magasan nőtt faágakat a ve­zetékre. De ez csak egy-két ut­cát érint. Gyakoribb, hogy az egész település elsötétül. Ezt vi­szont a távolsági, magasfeszült­ségű vezeték meghibásodása idé­zi elő. Legtöbbször a szabadszál­lási alállomásról érkező vezeté­kekkel történik valami. * Kerekegyháza nagyközség a DEMÁSZ lajosmizsei kirendelt­ségéhez tartozik. — Négy éve vettük át a tele­pülést Kecskeméttől — mondja Szívós 'János, a kirendeltség ve­zetője. — Azóta a belterületen futó vezetékeket szinte teljes egészében kicseréltük. (Nagy ré­szük még a négy évtizeddel ez­előtti faiuvillamosítás idejéből, származott.) Ezzel tehát nincs gond. — Mivel van? — A falut normális körülmé­nyek között a szabadszállási al- állomás látja el árammal. Ha ezzel történik valami, mi nem észleljük, mert az állomás a fü- löpszállási DÉMÁSZ-kirendeit- séghez tartozik, ők biztosítják az elosztó készenléti személyzetét is. De ha értesítenek is bennün­ket, hogy nincs villany Kerek­egyházán, nem tehetünk semmit: a Szabadszállásról kifutó vezeté­kek javításának joga és köteles­sége a 'körzethatáriig a fülöp- szállásiaké. Továbbítjuk a hiba- bejelentést a nagykőrösi üzem­igazgatóságunkhoz, aihol dönte­nek a további tennivalókról. * Berecz Lajostól, a nagykőrösi igazgatóság üzemviteli osztályve­zetőjétől kérdeztem: — Nem bonyolítja a dolgokat, hogy más kirendeltség körzeté­ből kapja Kerekegyháza az ára­mot, mint amelyik a felújításo­kat. karbantartásokat végzi, vagyis amelyhez a település tar­tozik? — A két dolog nem függ szo­rosan össze. Egyébként is: ha a nagyfeszültségű vezetékeken va­lahol hiba keletkezik, azt itt mi mindenféle külön értesítés, be­jelentés nélkül azonnal észleljük egy jelzőrendszer segítségével. De azt meg a fogyasztóknak kell megérteniük: időbe telik, amíg a szerelők szakaszról szakaszra megvizsgálják a hálózatot, hogy kiderítsék: hol ás a ibaj. Ehhez és magához a javításhoz nem szabad sokallni a három órát. — Állítólag Kerekegyházán és környékén igen ,gyakran bekö­vetkezik egy-egy ilyen „három óra”...­— Semmivel sem sűrűbben, mint máshol. Sajnos, tudomásul, kell venni, hogy amíg szabadve­zetékes hálózatot üzemeltetünk, teljesen ki vagyunk téve az idő­járás hatásának. A decemberi fagy és a februári szélvihar pél­dául óriási károkat okozott, amit még ma is nyögünk. Épp azon a környéken volt egyszer három­napos áramkimaradás is. — Nincs tehát megoldás? — Javítási lehetőség van. Ha legalább az útmenti fák nem .j.bántainák” a vezetékeket, jelentő­sen javulna az üzembiztonság: a hibák fele ebből származik. * Ez lenne az a {bizonyos hely­zet, amelyben mindenkinek iga­za van? Tény, hogy a kerek egyhá­ziak egyelőre csak azt látják, hogy viharban — nem látnak. Meg azt, hogy ez azért nem min­denütt van így. Ha belátható időn belül nem oldható is meg a környéken a természet erőitől védett föld alatti kábelrendszer kiépítése, a jelenlegi körülmé­nyek mellett is többet lehetne tenni a kényszerű belenyugvás­nál. Még a tippek adásánál is. Mert ha tényleg az út menti fák „garázdálkodásának” köszönhető a hibák többsége, akkor azok at­tól még nem szűnnek meg, hogy irodák hűvösében beszélnek ró­luk. Ahhoz egy létra kell, meg egy fűrész. És egy „illetékes”, aki útnak indítja a lombokat megrendszabályozó brigádot'. Szabó Klára KÁBELTEVÉZÉS Tizenkét városban már valóság Az Amerikai Egyesült Államok 94 millió háztartása közül 30 millióban már ott a kábel; Svájcban minden második házban. New Yorkban 40, Münchenben 27 műsor fogható kábe­len — s ez a technika lehetővé teszi a helyi televíziózás kibontakozását is. Kanadában és Hollandiában indult meg először a lakosságot aktivizáló helyi műsorok készítése. Hazánkban a kábelről egyelőre több szó esik, mint amekkorák a valóságos eredmények: jelen­leg mintegy 320 ezer lakás kap­ja a jeleket rajta. Ez a megoldás természetesen egyéb célokra is alkalmas, így például jelezni le­het tüzet, betörést, szabályozható általa a távfűtés. A legnagyobb jelentősége azonban az, hogy megteremti a helyi televíziózás műszaki alapfeltételét. Magyar- országon már tizenkét városban készítenek „saját” tévéműsoro­kat. Milyen célokkal és sikerrel? Az MTV székházában nemrég er­ről tartottak sajtótájékoztatót, melynek bevezetőjeként Sándor György, az MTV Kábel- és Video Szervezetének vezetője hangsú­lyozta, hogy a Magyar Televízió a helyi műsorokat már csak azért is a televíziózás szerves ré­szének tekinti, mert ugyanazon a képernyőn jelenik meg az or­szágos, a regionális és a helyi adás. Budapesten a XI. kerületben — Gazdagréten — 1200 lakás köz­ponti antennarendszerére alapoz­va egy tízemeletes ház fogadó­szintjén hozták létre — az MTV segítségével — az ideiglenes stú­diót. A műsorok társadalmi mun­kában készülnek, hetente egyszer adnak újat, amit aztán három­szor megismételnek. Debrecenben tavaly október­ben 3000 lakásban' láthatták az első — kísérleti — adást, melyet az Agrártudományi Egyetem stú­diójának ' munkatársai készítet­tek. Dunaújvárosban 18 ezer lakás van a kábelen. Műsort a Családi és Társadalmi Eseményeket Ren­dező Iroda égisze alatt készíte­nek a Dunaújvárosi Hírlap új­ságíróinak segítségével. Keszthelyen 7000 lakásban nézhetik az Agrártudományi Egyetem munkatársai által szer­kesztett műsort. Miskolcon április 15-én sugá­rozták az első műsort, s ezt 1500 lakásban kísérhették figyelemmel. Itt 6 embernek már ez a kenyér- kereső foglalkozása. Nagykanizsán április 1-én 6000 lakásban élvezhették az első he­lyi adást — öt év múlva, terveik szerint, 12 ezer otthonban nézhe­tik — havonta kétszer — a kani­zsai műsorokat. Nyíregyházán a művelődési központból sugároztak két kísér­leti adást márciusban és április­ban, eddig 4000 lakás van beká­belezve, de a szám 12 ezer 500-ra nő. A tanárképző és a mezőgaz­dasági főiskola munkatársai az adások gazdái. Pécsett 1982-ben már 12 ezer lakásba sugározták a helyi mű­sort a körzeti stúdió segítségével. Kéthetente adnak, ám naponta közvetítenek képújságot. 1986-ra a három nagyközösségi antenna- rendszer összekötésével összesen 120 ezer ember számára terem­tik meg a helyi televíziózás mű­szaki feltételeit. Tatabányán az erőmű segítsé­gével, a helybeli TIT-stúdióban már 11 ezer lakás számára készí­tenek műsort április 15. óta. Zalaegerszegen a városi mű­velődési központból április else­jén jelentkezett először a helyi adás. Székesfehérváron ‘ÍThéÍji$ >üm5§ sorral havonta'kétszer jel én fkézi­nek, s a Videoton focistáinak min­den meccsét közvetítik. Bács-Kiskun megyében — ed­dig — egyedül Kecskeméten működik helyi televízió. Az OIRT 6-os VHF-csatornán 1300 lakás­ban nézhetik a pesti képújság adását, melyet 10, 15 és 18 óra­kor a helyi hírek szakítanak meg. Az első — kísérleti — adás ápri­lis 8-án került a képernyőre. Épül a stúdió, megalakítás előtt a Kecskeméti Városi Televízió — elsősorban pénzügyi nehézségek akadályozzák a további munkát. A kecskemétiek egyelőre vára­kozó állásponton vannak, úgy lát­szik ugyanis, hogy a minden hó­napban megváltozó határidők a bekapcsolásra csak azért vannak, hogy folyton csússzanak: az ere­deti tervekben még az szerepelt, hogy tavaly októberre kötnek be 5000 széchenyivárosi lakást. Információnk szerint Kiskun­halason is tervezik helyi televí­ziós adások készítését. Baján a Vén Duna Közművelődési Egye­sület használ ki minden fórumot, hogy hangot adjon véleményé­nek: náluk az Újvárosban kelle­ne kábeltelevíziót szervezni. El­képzeléseik szerint nem föld alatt, hanem a levegőben húznák a kábelt, ez — a műszaki tesztek eredménye alapján — nem ront­ja a képminőséget. Sa. Z. Pártmunka a választásokért A tanácstagi és képviselői I jelölőgyűlések befejezését kö- | ‘vetően élénkebbé. tartalma- ; sabbál vált az az össznépi pár­beszéd, amely a választási í kampány megindulásával kez­dődött, és amelynek legaktí- | vahb részvevői a kommunis- | ták. A választási rendszer megújítása a pártszervezetek számára is új feladatokat je­lent. amelyeket ha nem is minden tapasztalat híján, ám mindenesetre csak munkastí­lusuk bátor fejlesztésével tud- 5 naik eredményesen megvalósí­tani. Sok párttag ma már csak hírből ismeri azt az egykor I oly eredményesen alkalmazott módszert, amikor a kommu­nisták háztól házig, embertől emberig haladva ismertették. * népszerűsítették a -párt célki­tűzéseit, türelmesen érveltek, tapintatosan vitatkoztak. Meg­hallgatták. összegezték partne­reik véleményét, hasznosítot­ták azok tanulságait, felhív­ták az irányító szervek figyel­mét mindazokra, amelyek meghaladták saját cselekvési lehetőségüket. Ez a munkastí­lus új körülmények között, ' több szempontból az egykori­nál lényegesen bonyolultabb feladatok megoldása érdekében ismét értékes eredményeket hozhat a pártmunkában. Választási rendszerünk új­donságai általában közismer­tek s ezek több szempontból érthetővé tették a pártszerve­zetek, a kommunisták számá­ra. hogy ezúttal a hagyomá­nyos tennivalók mellett több új leckét is kaptak, amelyek megoldásával — az eddigi ta­pasztalatok szerint — túlnyo­mórészt jól boldogulnak. Az igazsághoz tartozik, hogy azért semmi ok az elbizakodottság­ra. A választásokat az állam­polgároknak a jelölések alkal­mával tapasztalt felelős ma­gatartása ellenére sem tekint­hetjük lefutottnak. Nagy mun­ka vár még a párttagokra, a lelkesen közreműködő nép­frontaktívákra. A választópol­gárok az ő segítségüket vár­ják ahhoz, hogy a szavazás alkalmával a saját és a köz szempontjából a lehető legjob­ban dönthessenek. Ahhoz, hogy a kettő, vagy több jó jelölt közül, mindent mérlegre téve, a legjobbat válasszák. A kom­munisták ezt megkönnyíthetik azzal, ha segítenek a jelöltek személyének bemutatásában —, amihez nélkülözhetetlen, hogy őket maguk is jól ismer­jék —, egyéni programjuk megismertetésében. Ha ez a munka, a választási gyűléseket kiegészítendő, kellően alapos, tárgyilagos, akkor június nyol­cadikén -a választók nemcsak szavaznak, hanem felelősségűk tudatában csakugyan választa­nak. A pártszervezetek nem hoz­nak határozatot arra. hogy tagjaik ki mellett „kortesked­jenek”, de ha az állampolgá­rok a tartalmas eszmecsere so­rán rákérdeznek, akkor a kommunistáknak illik vála­szolniuk. Nem szükséges tit­kolniuk.' hogy személy szerint ők kit látnának legszívesebben az adott terület képviselője-, illetve tanácstagjaként. Nincs miért elhallgatniuk a pártta­goknak személyes indokaikat sem. Az viszont minden ál­lampolgár törvényesen garan­tált jogai hogy miután jól meg­ismerte a jelöltet, és annak egyéni programját, kellő mér­legelés és legjobb meggyőző-, dése alapján válasszon. A választási eszmecsere al­kalmából nem felesleges szót ejteni választási rendszerünk egyik új eleméről, az országos lista bevezetéséről. Ha a vá-: lasztók — még a szavazás előtt — megismerkednek az orszá­gos listán szereplők személyi összetételével, akkor ezúttal is dokumentálva látják a válasz­tások népfront jellegét, azt a tényt, hogy népképviseleti rendszerünk alapja a szocia­lista nemzeti egység, amelyet az is kifejez, hogy a listán sze­replő országos vezetőkre, a kü­lönböző társadalmi rétegeket képviselő közéleti személyisé­gekre valamennyi választó voksolhasson. Aki az országos 1 listán szerepelve nyeri el a | választók többségének bizal- jjji mát, az minden erejét az or- | szagos ügyekre összpontosít- | hatja. Az első pillantásra csupán jjj formai . kérdésnek tűnhet a t szavazás módjának technikája. Szükségtelen és kínos bonyo- ® dalmakat okozna, és állampol- I gári felelősségük tudatában 1 levő választók szándéka ellen I való lenne, ha a szavazás mód- • jának hiányos ismerete miatt j a választás eredménye nem | fejezné ki az állampolgárok f valódi akaratát. A kommun is- I ták és pártonkívüli segítőtár- j saik ezért ne sajnálják a fá- J radságot a szavazás törvénye- | sen előírt technikájának, sza- 1 bályainak alapos tanulmányo- j zásától, és annak minden ér- | dekelttel való türelmes mégis- I mertetésétől. Bizonyos, hogy J ehhez a területi pártszervezet- 1 tői szükséges gyors, és intéz- I ményes segítséget kapnak. 1 amely e munkára a népfront- 1 tál együttműködve bizton kér- § heti a legjobb szakértők köz- | reműköd ését. Ahhoz pedig csakis a párt- 1 szervezetek adhatnak elég ági- I tációs muníciót, hogy a vá- I lasztások apropójából zajló j össznépi párbeszéd egyben a 1 párt politikájának, a XIII. | kongresszus állásfoglalásainak J személyre szóló ismertetője. J népszerűsítője, a végrehajtás- 1 hoz szükséges tömegtámogatás I igénylése, és minél nagyobb -S mértékű elnyerése legyen. Hi- | szén bármilyen fontos politikai | aktus is az országgyűlési kép- I viseld- és tanácstagválasztás I a munka java, neheze helyi. | és országos méretekben, a vá- | lasztások eredményének kihir- 9 detése után következik. A formai szavazást követnie 1 kell a cselekvő szavazásnak, a 1 párt XIII. kongresszusán elfő- i gadott, és a Népfront prog- | ramjában is megfogalmazott 1 feladatok szorgos és eredmé- 1 nyes végrehajtásának. Gy. Z. ÉPÜL A GÁZVEZETÉK • A kecskeméti Rendőr­faluban a lakók társadalmi össze­fogása nyomán egyre többen részesül­hetnék vezetékes gáz­ellátásban. Képünkön: munka a Mátkái úton. (Mébesi Éva felvétele) A Balaton vizének védelmében Újabb szennyvízelvezető rend­szert építenek Balatonakarattyán a Balaton vizének védelmére. A 40 milláó forintos beruházás jú­niusban fejeződik be, és lehető­vé teszi, hogy a keleti partvidék üdülőkörzetének már a megtisz­tított szennyvizét is elvezessék a tó vízgyűjtő területérőL Így a nyári főidény kezdetétől a tó­part megtisztított szennyvizeinek is már több mint 50 százaléka a Balatontól távoli lefolyókba és vízgyűjtőkbe kerül-. A többi szennyvíz túlnyomó többségét is a korábbinál hatékonyabb tech­nológiával ártalmatlanítják. A tisztítás hatásfokát többek kö­zött a partvidék 5 nagyobb góc­pontján felszerelt foszfortaLa lá­tóval tökéletesítették. Révfülö­pön rövidesen elkészül a hato­dik íoszfortalanító isi Az év végéig Boglárlellén egy újabb regionális szennyvíztisztí­tó telep is elkészül, a marcali tározó biológiai tisztítórendszere pedig új részegységgel bővül. A BÍRÓ TOLLÁBÓL A legelemibb kötelesség Életünk egyik íratlan törvé­nye, hogy a gyengét, az elesettet, az arra rászorulót segíteni, tá­mogatni kell. Így van ez a kis­gyermekeknél is, akiket apjuk és anyjuk nevel fel, de így kell lennie, csak éppen „fordított sze­reposztásban” akkor is, amikor a gyerekek erős, munkaképes fel­nőttekké válnak és a szüleik öreg­szenek meg. Sok szülő szégyelli... A bíróságon előforduló szülő­tartásdíj megállapítása iránt in­dított perek azonban\sajnos azt mutatják, hogy nem mindenki tekinti magára nézve kötelező­nek ezt a szabályt és nem telje­síti az egyik legelemibb köteles­ségét; idős, rászoruló hozzátarto­zója támogatását. A tapasztalat az, hogy sok szülő szégyenli gyer­mekének ezt a minden érzést nél­külöző viselkedését, és inkább nyomorog, éhezik, de nem fordul a bírósághoz, mivel nem akarja, hogy napvilágra kerüljön ez az eléggé el nem ítélhető magatar­tás. Vagy nem ismeri a jogsza­bályt, hogy szülőtartásra az jo­gosult, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyainál fogva telje­sen vagy részben nem tudja ma­gát eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa nincs. Hogyan dönthető el a rászorultság? A rászorultság körében a bí­róság a tartást igénylő egészségi állapotát, családi viszonyait és életkörülményeit vizsgálja. Az igény jogszerűségének szempont­jából az életkornak és különös­képpen a nyugdíjkorhatár betöl­tésének komoly jelentősége le­het, de ez önmagában nem ala­pozza meg a követelés jogosságát. Előfordulhat, hogy a több gyer­mek felnevelésének terheibe be­lefáradt és belebetegedett szülő a nyugdíjkorhatár betöltése után maradék munkaerejének megfe­szítésével még tudna némi jöve­delemre szert tenni. Ez azonban nem várható el tőle csak azért, hogy ezzel leszármazott a tartás kötelezettsége alól mentesítse. A rászorultság vizsgálatánál nemcsak a tartást igénylő kere­setét, illetőleg keresőképességét kell számba venni, hanem jöve­delmi, vagyoni viszonyait is. Nem szorul tartásra ugyanis az a szülő, aki életkora, vagy egész­ségi állapota miatt önmaga i el­tartásához elégséges jövedelem­mel nem rendelkezik, de olyan ingó. vagy ingatlan vagyona van, amelynek az értékesítése vagy hasznosítás^ tőle elvárható. (Pl. olyan lakással rendelkezik, ame­lyiknek egy részében a saját nyu­galmának és életvitelének a meg­zavarása és megváltoztatása nél­kül „lakót tarthat”, vagy mező­gazdasági területet bérbe tud ki­adni.) Nem követelhető meg a szemé­lyes szükségletet szolgáló, meg­szokott életvitelhez tartozó va­gyontárgyak eladása. Figyelem­mel kell lenni arra, hogy az idős emberek sok esetben mélyen kö­tődnek megszokott életkörülmé­nyeikhez, környezetükhöz, súlyos megrázkódtatás nélkül nem tud­nak attól elszakadni, illetve egy több évtizede használt tárgytól, vagy emléktől megválni. A tartásra érdemtelennek csak azt a szülőt lehet tekinteni, aki a gyermekével szemben kötele­zettségeit olyan súlyosan sértette meg, hogy erre tekintettel a tár­sadalmi felfogás szerint a tartás­ra nem méltó. Ezt az egészen ki­vételes helyzetet a gyermeknek kell bizonyítania. Nem vált érdemtelenné... Az egyik ügyben a tartásért be­perelt alperes arra hivatkozott, hogy a felszabadulás előtt a szü­lei mezítláb járatták, és már 10 éves korában kisbéresnek adták. Az alperes szerint az ilyen „kő­szívű" szülő érdemtelen a tartás­ra. A bíróság megállapította, hogy az alperes gyermekkora olyan társadalmi és gazdasági időszak­ra esett, amelyet nem lehet össze­hasonlítani a jelenleg) helyzettel. A szegénysorban élő felperes nem tudott megfelelő jövedelem­hez jutni, ezért volt kénytelen gyermekét is dolgoztatni. Emiatt viszont szülőtartásdíjra nem vált érdemtelenné. Érdemtelen volt a tartásra ugyanakkor az a szülő, aki gyer­mekét csak 21 éves korában látta először, és vele akkor sem törő­dött, amikor megtudta, hogy gyermeke kikerült az állami gon­dozásból és idegeneket bíztak meg a nevelésével. Nem lehet a szülői kötelezettség súlyos meg­sértésének tekinteni azt, hogy a szülő az apaság megállapítása iránti perben védekezett, vagy csupán a megítélt gyermektartás-. díjat fizette, anyagi nehézségei, kedvezőtlen életviszonyai miatt gyermekét nem tudta megfelelő­en ellátni. Lehetőleg egyezséggel A szülőtartásdíj összege a gyer­mekek között nem egyenlő mér­tékű. Mindig a gyermekek va­gyoni viszonyaihoz és teljesítő- képességéhez igazodik. így tehát előfordulhat, hogy a tartásra kö­telezett gyermekek által fizetett összegek között lényeges eltérés — több száz forint — mutatkozik. A szülőnek személyes gondozást nyújtó leszármazó javára megfe­lelő mértékben figyelembe kell venni nemcsak az eltartással kapcsolatos kiadásokat, hanem a gondozás személyes teljesítését és annak ellenértékét is. A szülő gondozása, betegségben való ápo­lása gyakran nagy terhet ró az eltartóra. Nemcsak lemondást, türelmet kíván, hanem sok mun­kával és időveszteséggel is jár. Minderre tekintettel a többi köte­lezettnek nemcsak a szülő lét- fenntartásához szükséges kiadá­sokhoz kell hozzájárulnia, hanem kötelezettségük megállapításánál figyelembe kell venni a szülő gondozásához szükséges tevé­kenység ellenértékét is. A családjogi törvény szerint a kötelezett a tartást saját háztar­tásában természetben, vagy ha­vonként előre pénzben szolgál­tathatja. A szülőtartásdíj meg­állapítása iránti perekben a bí­róságnak arra kell törekednie, hogy a felek a tartás kérdését le­hetőleg egyezséggel rendezzék, mert ezt kívánja meg a családi kapcsolat erkölcsi tartalma és bensőséges jellege. Nyilvánvaló, hogy más jellegű az önként vál­lalt tartás — még akkor is, ha erre csak a bírósági eljárás so­rán kerül sor —, mint a bírói íté­lettel kikényszeritett összeg. A bíróság az alpereseket fize­tésre kötelező döntésével a tár­sadalomnak az idős, eltartásra* szoruló személyek iránti felelős­ségérzetét is kifejezésre juttatja, és minden rendelkezésre álló tör­vényes intézkedéssel elősegíti, hogy a tartásra szoruló szülők jo­gai hatékony védelemben része­süljenek. Dr. Varga Miklós megyei bíró *

Next

/
Oldalképek
Tartalom