Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-21 / 117. szám

1985. május 21. • PETŐFI NÉPE • 5 Akikről az állam gondoskodik fiatalokról - fiataloknak Beszélgetés a megyei nevelőotthonokról és lakóikról ------------------------------------------------------------------­­Bá cs-Kiskun megyében jelenleg 1651 állami gon. dozott gyermeket és fiatalkorút tartanak számon. Negyven százalékuk nevelőszülőknél él, a többi kü­lönböző bentlakásos intézményben, néhány száza, lékuk albérletben és munkásszállókon. A megye hat nevelőotthonában 660 gyermek számára van hely. Hajóson felújított műemléképületben élik mindennapjaikat, máshol új, modern intézmény­ben próbálják pótolni számukra azt a szeretetet, gondoskodást, amit szüleik sohasem nyújtottak ne­kik. Vannak olyanok, akik kicsi koruk óta az otthon lakói, mások később, serdülőkorban illesz­kednek ezekbe a közösségekbe. KÉT IFJUKOMMUNISTA Kiskunhalason a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskolá­ban örömmel újságolta Szabó Károly igazgató, hogy pártalapszerve- zetük két negyedikes diák személyében erősödött. Amikor a ballagási ünnepségre készülődtek, jó alkalom volt egy rövidke beszélgetésre. Hamar kiderült, hogy mindkét leendő szakember egyformán fontos­nak tartja a szakmai ismeretek elsajátítása mellett a politikai, ideoló­giai kérdésekkel való foglalkozást Hogyan jellemezhetők me­gyénk nevelőotthonai? Pótol- (hat)ják-e a szülőket a nevelő­tanárok? Figyelemmel kísérik-e a gyerekek sorsát, ba kilépnek az intézet kapuin? Kik, s hogyan segítik, patronálják az állami gondozottakat? — A többi kö­zött ezekre a kérdésekre kér­tünk választ Parádi Olgától, a Bács-Kiskun megyei Tanács művelődési osztályának főelő­adójától. — Bács-Kiskunban az országos hely­zethez képest milyen az intézményi ellátottság? — Elmondhatjuk, hogy a kö­zösségben nevelhető állami gon­dozott gyerekek számára tudunk helyet adni, beleértve az óvodás- korúakat és a továbbtanuló szak­munkásokat, középiskolásokat is. Az otthonokban az óvodások még kevesen vannak, nem is tervezzük, hogy egy-egy intéz­ményben nagyobb létszámú cso­portok legyenek. Dunapatajon nincsenek kicsik, Kecskeméten pedig szeptembertől fogadnak hat éven aluliakat. Az intézetek­ben az általános iskola befejezé­séig — néhány helyen pedig már tizennyolc éves korig — gondos­kodnak róluk. A megyeszékhe­lyen megoldott a továbbtanulók többségének az elhelyezése, de arra is lehetőségük van, hogy indokolt esetben megyén kívüli középiskolába járjanak. — Milyen szempontokat vesznek fi­gyelembe, amikor arról döntenek, hogy állami gondozásba kerüljön egy gyermek? — Alapos környezettanulmány, kivizsgálás után a gyámhatóság dönt az állami gondozásba vétel­ről. Általában a legsúlyosabb családi körülmények közül ke­rülnek az intézetbe a gyerekek. El qf or dúl az is, hogy meghalnak a szülők, s ekkor kell közbelép­ni. Erre ritkábban kerül sor. A legtöbb esetben a gyámhatóság és az iskola irányítja a veszé­lyeztetetteket hozzánk. Sajnos, a nevelőotthonok ma is zsúfol­tak, aminek csökkentésére nem­rég született vb-határozat. Ne­velési szempontból is fontos, hogy egy nevelőhöz ne tartozzon sok gyerek. A reális létszám cso­portonként 10—15 gondozott, az óvodásoknál még kevesebb. Ma pedig intézményeinkben a húszfős csoportok sem ritkák. — Ahhoz, hqgy pótolják a szülő­ket, elengedhetetlen a családias lég­kör ... — Igen. Jó dolog, hogy az ott­honok lakói saját életük alakí­tásában részt vesznek. Mindenütt működik az otthontanács, a gyermekek önkormányzati szer­ve. Olyan napi teendőik vannak az állami gondozottaknak, ame­lyeket a családban is el kellene végezniük. Rendben tartják az udvart, a kertet, a közösségi he­lyiségeket, felszolgálnak az ét­kezdében stb. A nyári és őszi termelőmunkában szintén se­2. Haza csak ott van, hol jog is van! Az első magyar népképviseleti nemzetgyűlés az 1848. évi IV. és V. törvénycikk alapján 1848 nya­rán Pesten ült össze. A régi Vi­gadó épülete, majd később az egyetemi templom volt az ülés­terem. Amikor a képviselőknél« menekülniük kellett, Debrecen­ben tartották meg 1849-ben azt a híres nemzetgyűlést, amelyen kimondták a Habsburg-ház trón­fosztását. Amikor aztán az „októ­beri diploma" úgy intézkedett, hogy a képviselők 1861. április 2-án Budán „gyűjtetnek össze”, Pest szabad királyi város közgyű­lésén 1861. január 16-án felter­jesztéssel fordultak a helytartó- tanácshoz, hogy az 1848. IV. te. alapján az országgyűléseket ne Budán, hanem Pesten 1 tartsák meg. ahogy azt a törvény kötele­zően előírta. S mivel a helytartó- tanács válaszában arra hivatko­zott. hogy az országgyűlés Pesten megfelelő épület hiányában nem tartható meg, a város vezetői hatalmas energiával láttak hozzá, hogy rendkívül rövid idő alatt otthont adjanak az országgyűlés­nek. Addig is a felsőház ülései­nek színhelyéül a Nemzeti Mú­zeum nagytermét, a képviselőház számára a Nemzeti Lovarda át­alakított épületét javasolták. A császár azonban ragaszkodott Budához. Az országos tiltakozá­sok eredményeként végül is Fe­renc József kompromisszumos megoldást fogadott el: az ország- gyűlést a budai királyi palotában nyitották meg 1861. április 6-án, é? még aznap délután a képvise­lők testületé a Nemzeti Múzeum nagytermében meg is tartotta el­ső ülését. A második ülésen már gédkeznek, a megkeresett pénz az övéké. Szép eredményeket mutatnak fel a sportban, sízak- köri és kulturális megmozdulá­saikról is gyakran hallani. Kun* fehértón például április végén a János vitézt adták elő a gyere­kek. — Bizonyára gondok is akadnak bőven . * • — Nem kellően megoldott az általános iskola elvégzése után munkába állók sorsa. Súlyos problémákkal küszködnek ezek a fiatalok. Többségük albérlet­ben vagy munkásszállón lakik, pédig nagyon, kellene még ne­kik a felelős, mindennapi felnőtt segítség, amit így aligha kapnak meg. Ifjúmunkás-otthonra van szükség, amit Kecskeméten és Baján lenne célszerű kialakítani a megyei tanács végrehajtó bizottságának 1983*ban hozott határozata alapján. A másik gond a kisegítő iskolai oktatást igénylő értelmi fogyatékos álla­mi gondozott gyermekek isko­láztatása, megfelelő neveltetési körülményeik (kialakítása. A Su- govica-parti városban április 30- án már elhelyezték az új kisegí­tő iskola, óvoda és a 150 szemé* lyes nevelőotthon alapkövét, ahol 1987 végén az állami gon­dozottak részére ísé lesz hely. Ha­sonló jellegű intézet jelenleg csak Dunavecsén van, de mindössze 80 hellyel. — Figyelik-e további sorsukat azok­nak, akik kikerülnek a védelmet nyújtó nevelőotthonok falai közül? — A GVermek és Ifjúságvédő Intézetnek vannak utógondozói, de segítenek a nevelőszülői fel­ügyelők is. Az a cél, hogy a nagy­korúságot állami gondozottként megérő fiatalokat továbbra is segítsük abban, hogy megállják a helyüket az életben, beillesz­kedjenek a társadalomba. Per­• Elmélyült elfoglaltságot kínál a modellezés. Több nevelőotthon­ban népszerű ez a szakkör. egy ideiglenes képviselőház épí­téséről tárgyaltak. Az Országház építésének vitá­ját azután Deák Ferenc indítvá­nyára félbeszakították, amíg nem érkezik válasz arra a feliratra, amelyben az országgyűlés kérte az uralkodót az 1848-as törvények visszaállítására. Ferenc József er­re 1861 augusztusában feloszlatta- az országgyűlést, amely összesen öt hónapig működött. Legköze­lebb Ferenc József 1865-ben —, amikor Ausztria ismét bajba ke­rült — kényszerült a magyar or­szággyűlés összehívására. Ekkor Ybl Miklós tervei alapján az ak­kori Főherceg Sándor utcában (ma: Bródy Sándor utca) száz nap alatt felépítették az ideigle­nes képviselőházat. December 10-re, a megnyitás napjára az épület ugyan készen állt, de az ülést mégis a Nemzeti Múzeum nagytermében tartották meg, mert az új házat nyirkossága és a be­rendezés hiánya miatt nem tud­ták használatba venni. Ezt a Fő­herceg Sándor utcai épületet az­után többször is átépítették (1867-ben a képviselőház emiatt csaknem két hónapig az Akadé­mia nagytermében tartotta ülé­sét). de soha nem tudott valóban otthonává lenni a képviselőknek, akik mégis több mint 35 eszten­deig használták azt kényszerű­ségből. A lakosság 6,8 százaléka Az 1848-ban hozott választói törvényt 1874-ben a kapitalista fejlődéssel megváltozott körül­ményekhez igazították ugyan, de sze akadnak, akik nem fogadják el a további istápolgatást, holott nem könnyű a helyzetük, hiszen például a lakásprobléma on zá- gos méretű gond. Tapasztal! ta- ink szerint az otthonokban (ne­velkedett fiatalok legtöbbjének sorsa nem fut vakvágányra, ké­pesek az önálló életvitelre. So­kan felkeresik volt intézményü­ket, családostól jelennek meg a találkozókon. Azokkal van több baj, akik későn, már különleges intézeti elhelyezés szükségessé­ge miatt kerülnek állami gondo­zásba. Náluk a beilleszkedés is kérdéses, utógondozásuk körül­ményesebb. — Az említetteken kívül, kik tómo- gitják még az állami gondozottakat? — Az otthonok patronálói tár­sadalmi munkájukkal mutatnak szép példát, s az ünnepekre aján­dékokkal kedveskednek a gyer­mekeknek: tavaly több mint 167 ezer forint értékű segítséget nyújtottak. Az üdültetés mind­inkább megoldott. Az idén elő­ször mehet 110 gyermek a zán- kai úttörőtáborba. A SZOT-tól évek óta kapnak beutalókat az intézetek. A dunapataji otthon­nak a Szelidi-tónál van táborhe­lye. De az iskolák szervezte tá­boroztatásban is részt vesznek a nevelőotthonosok. Szép számmal akadnak olyan családok, szocia­lista brigádtagok, akik hétvége­ken, ünnepeken, sőt szünetek­ben is elviszik magukhoz az ál­lami gondozottakat. Vannak, akik örökbefogadják őket, persze ez nem gyakori. Arra törekszünk viszont, hogy ennek során ne olyan családmodellt lássanak, hogy mindig csak ünnep van ott­hon. Nehéz elérni, hogy a prob­lémásabb gyermekek esetében is kialakuljon tartósabb patronáló viszony. Pedig az érzelmi kötő­dés sokat jelent, további sorsuk­ra kedvező hatással van. Ezért szorgalmazzuk a patronáló szü­lőkhöz való eljutásukat. — Nemrég levelet kaptam a hajó­si nevelőotthon igazgatójától, aki hosszasan kifejti véleményét a neve­lő tanárokról, pontosabban arról, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendel­kezniük. Abban egyetértünk, hogy a rátermettség a legfontosabb. On sze­rint? — ötvenhárom főhivatású ne­velőtanár dolgozik otthonaink­ban, közülük három a képesítés nélküli. A gyermekfelügyelők között néhányan pedagógus ké­pesítéssel rendelkeznek, a többi — négy kivételével — érettségi­vel. Valóban, a legfontosabb kö­vetelmény a rátermettség. S az, hogy szeressék a gyerekeket. Nagy türelemre, szakmai tapasz­talatra és nem utolsósorban szi­lárd világnézeti meggyőződésre van szükség, hogy emberformá­ló és családpótló szerepüket va­lóban a társadalmi elvárásoknak megfelelően tudják betölteni. Borzák Tibor lényegében annak alapján dön­töttek a képviselői mandátumok sorsáról egészen 1910—ifi, a Ta­nácsköztársaság előtti utolsó vá­lasztásig. Ami a maga idejében haladó volt, az az idők folyamán Európa egyik legreakciósahb vá­lasztójogává. a mindenkori kor­mányzat parlamenti többsége megszerzésének eszközévé vált. 1869-(ben. a kiegyezés utáni első és az 1848-as törvény alapján le­folytatott választásokon az össz­lakosság mindössze 6,8 százaléká­nak. 900 ezer férfinek ivolit sza­vazati joga. Az 1874. évi rendel­kezés, amely különféle vagyoni cenzusokat, egyesitett és meghatá­rozott összegű adók fizetéséhez kötötte a választói jogot, ezt 846 ezerre, az összlakosság 5,5 száza­lékára csökkentette. S mivel az adóhátralékosok nem szavazhat­tak, a szavazásra valóban jogo­sullak száma 541 ezer, az össz­lakosság 4,3 százaléka volt csak. S bár az adóhátralékosok a szá­zad utolsó előtti évétől már sza­vazhattak, még 1910-ben is mind­össze a lakosság 6,4 százaléka volt választásra jogosult. Évtiiedekig tartó elszánt harc Jellemző módon a Frankel Leó kezdeményezésére 1878 áprilisá­ban létrejött első magyar mun­káspárt. amikor a hatóságok a szociáldemokrata elnevezést nem engedélyezték,! a Nemválasztók Pártja nevet vette fel. A párt fi­gyelmének homlokterében állt az általános, titkos választójog kiví­vása. A szocialista munkásság az • Schneider Ferenc 6 Hatvani József „ ... Telt-múlt az idő, és a már adott lehetőségek szükek voltak terebélyesedő öntuda­tunknak. Először csak a progra­mok néha becsúszó hibáit lát­tuk meg — bírálni már tudtunk —, majd többet akartunk: a mi javaslatainkat fogadják el. A harc könnyebb volt, mint gon­doltuk. Kiderült ugyanis, hogy a tér és az eszközök (pénz, hely, autóbusz) biztosítva vannak ter­veink megvalósításához■ Miu­tán ezt felismertük, már „üze­melt" is a sulirádió, a K1SZ- klub ás idén a suliújság. Diák­napot Szerveztünk, vetélkedőket. elkövetkezendő évtizedeikben el­szánt, sokszor véres harcot vívott ezért az alapvető politikai jogért. A Magyarországi Szociáldemok­rata Párt 1903 áprilisi kongresz- szusán elfogadott programjának politikai követelései közt első helyre az általános egyenlő és titkos választójogot állította. A következő esztendők megújuló politikai krízisei közepette a kel­leténél is nagyobb hangsúlyt ka­pott ez a kérdés. Pedig sokszor és sokan bírálták ezt a politikát Így például Kunfi Zsigmond rá­mutatott egy cikkében, hogy ha megvalósulna is „az egyenlő vá­lasztójog — sajnos — nem teremt egyenlő jogot és befolyást... a politikai befolyás terjedelmének és súlyának megállapítására a le­adott szavazatok száma igen tö­kéletlen eszköz.” Kunfi cikke egy esztendővel azután született, hogy a szociál­demokrata vezetőket rútul kiját­szotta az úgynevezett „darabont- kormány” belügyminisztere, Kris­tóf fy József. Olyan választójogot ígért, amely minden 24 évet be­töltött ími-olvasni tudó férfinak szavazati jogot adott volna, meg­háromszorozva a választók szá­mát. s lehetőséget adva a szociál­demokratáknak parlamenti man­dátumok megszerzésére. Az Ígé­ret azonban a bécsi udvar bonyo­lult politikai manőverezésének eszköze volt csupán. Így szerezte meg az uralkodó az úgynevezett koalíciós pártokkal szemben a néptömegek támogatását. S ezek a tömegek 1905. szeptember 15-én a híres „vörös pénteken” százez­res tömegfelvonuláson harcoltak a szélesebb körű választójogért. Schneider ferenc A IV A. osztály 'tanulója Ma­darason született 1967-ben. Ez­zel kezdte a beszélgetést: — Apám traktoros, anyám a bajai ruhagyár dolgozója. Azért ke­rültem ebbe az iskolába, mert erre ösztönözitek a gyermekkori élmények. Hatással volt rám a táj, a mi gyönyörű vidékünk. És erre biztatott apám is kezdettől fogva. Sokat köszönhetek F. Nagy József nevelőtanáromnak és osztályfőnökömnek, Michler Istvánnak. 1981-ben KISZ-tag lettem, és szervező titkárként dolgoztam, mielőtt felvettek a pártba. — Nagyon fiatal. Nem gon­dolt még airra, hogy az életta­pasztalata kevés a pblltikai mun­kához? — Nekem az a véleményem, hogy ezt nem az életkor hatá­rozza meg. Lehet valaki idősen is tévesen, maradian gondolko­dó. de olyan is. alti lépést tud tartami a fejlődéssel, aki a tár­sadalmi változások iránt fogé­kony. Ehhez hozzáteszem, hogy számomra nagy öröm volt. ami­kor az idősehb párttagok befo­gadtak. Mezőgazdasági gépesítés szakon tanulok, és egyértelműen kijelenthetem, hogy a gazdaság a politikától elválaszthatatlan. Örülök, hogy a Szovjetunióban folytathatom további tanulmá­nyaimat. Schneider Ferencről az osz­tályfőnöke így nyilatkozatit: — Elsőtől kezdve mindig meg­ás ha néha becsúszott egy-két hiba, mégis büszkék lehettünk, mert volt erőnk kivitelezni öt­leteinket. Azt hiszem életünk el­ső igazi győzelmét ez jelentette. Most tehát tankönyvek tucat­ja mögül összegezve a gimnáziu­mi éveket, boldogok lehetünk tartalmasságáért — nincs meg­bánni valónk. Méltán mondha­tunk köszönetét tanárainknak, akik nem gördítettek akadályt vágyaink elé és segítettek, hogy az első lépést megtehessük ön­magunk rriegvalósitása felé. A munkások és szegényparasz­tok milliói, akiknek szemében az általános, titkos választójogért folyó harc összefonódott az új. jobb életért való küzdelemmel, még sokszor megcsa látták. S sok­szor mutatták még meg ebben a küzdelemben az erejüket. 1907. október 10-én általános sztrájkot és gyűléseket hirdetett a pártve­zetőség. A fő jelszó: „Általános és titkos választójogot”. És: „Ha­za csak ott van, hol jog is van!” Kétszázezren sztrájkoltak azon a napon, megrettenltve az úri Ma­gyarországot, de közelebb jnem kerülitek a célhoz, a kormány ígé­retét nem váltotta be. Az emberek nem egyenlők? A kormány — közben 1905-ben az osztrák munkásság kivívta a választójogot és az első szociál­demokrata képviselők bekerültek a bécsi parlamentbe — 1908-ban kidolgozta a hírhedtté vált „plu­rális” választójogot. Gróf Andrá- ssv Gyula eleve abból indult ki, hogy az emberek nem egyenlők. A 24 évesnél idősebb és írni—ol­vasni tudó férfiaknak egy szava­zatuk lett volna Két voksot ért volna, aki 32 éves, és négy kö­zépiskolát végzett, katona volt, legalább 20 korona adót fizetett Három szavazatot, aki 32 éves, középiskolát végzett és legálább 100 korona adót fizetett. Az anal­fabéták tízen választhattak volna egy szavazót. Andrássy — ez — ez az érv még sokszor elhangzott a Horthy-parlamentben is — nyil­vános szavazást., javasolt, mond­ván, hogy „a magyar ember nyílt «— jelleme nem tűri a titkos szava­zást”. (Következik: 3. „De hol a |i parlament?!”) . Pintér István is. bízható tanuló volt. Jellemző rá a másokkal való törődés. En olyannak ismertem meg eddig, mint aki minden körülmények között szívvel-lélekkel és meg­győződéssel végzi feladatát. HATVANI JÓZSEF Ö is a IV, A. tanulója. Amikor azt kérdeztem tőle, hogy tulaj­donképpen mi akar lenni, akkor ezt felelte: — Az országos szakmai tanul­mányi verseny egyrik győztese lettem. Gödöllőn tanulok tovább, az. agrártudományi egyetemen. Á pályaválasztásban sokat jelentett az apám példamutatása és ja­vaslata, sokféle jó 'tanácsa. Az* ő élete és munkája nagy hatás­sal voílt rám. Ö mint növényter­mesztő gépész, a téeszben dolgo­zott. Hogy mi az én legfőbb vá­gyam? Erre senkinek nem tu­dok mást mondani, mint azt, hogy mindenütt és mindenkor nieg akarom állni a helyemet. Azt sem tagadom, hogy szeret­nék egyszer valamilyen ' szintű vezető lenni, ám sietve hozzáte­szem. hogy mindrg csak annyit vállalok majd el. amennyit ér­téssel el (is tudok véfgezmi. Hatvani Józsefről az igazgató ezt mondta: — A legfőbb, amit vele kap­csolatban elmondhatok, az, hogy szeretném, ha a jövőben sok ilyen tanulóval lenne dolgom. Nemcsak tehetséges., de állhata­tos. megbízható és lelkiismeretes. V. M, „Gyes-betegség” helyeit t: tanulás Bezártság, magány, dep­resszió... Sok fiatal, pici babáját egyed ül nevelő anyuka pamaszkodik ha­sonló tünetiekről. Mások egyenesen „gyes-beteg­ségről” beszélnek. Hogy mindez nenn törvényszerű, arról a {kiskunfélegyházi Lenin Tsz- ben többen me- sélhetnénei t. Itt ugyanis rájöttek ar ra, hogy a gyer- mekgondo: :ási segélyen le­vő nők szobád idejét olyas­valamivel is ki lehet tölte­ni, amivel, a dolgozó és a munkáltat ó egyaránt jól jár. Ez pedig a továbbtanulás. Logikus;: a téasznek így nem kell kiadnia a tanul­mányi szabadságot, a vizs- ganapokait, s a gyes lejár­tával — napjainkban rend­kívül fontos szempont — 1 egy új szakmával gazda­gabban kapja vissza mun­kását. A. jelenlegi hat to­vábbtanuló egyike Nagy Istvánn>é, a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Fő­iskola végzős hallgatója. — N eked is megérte? — Most látom csak iga­zán, hiogy visszajöttem dol­gozni! A fiaimtól — négy- és öté vesek — semmit nem tudok tanulni. Amikor még gyesei.ii voltam, olyan szé­pen loe tudtam osztani az időmet, hogy egy-egy tan­anya: got kétszer-háromszor is át rágtam. Most jó lesz, ha vdzsga előtt egyszer át tudó m majd futni. Nem hiszom, hogy így, munka mell ett végig bírtam volna csin álni. — Hogyan segítette a téesz a továbbtanulásodat? — Először is, első szóra me;gkaptam az engedélyt a jelentkezéshez. Ekkor még naigyon fiatal voltam — mondja ezt a most 24 éves fla talasszony —, nem akar­taim magam elkötelezni. Sóját költségemen tanul­tam egy évig. De amikor felemelték a vonatjegyek áirát, bizony jobbnak lát­táim, ha szerződést kötök a ti Nesszel. Attól kezdve ők ., fizették az útiköltségemet, tandíjamat, szállásomat. — Hány évre köttették veled ennek fejében a szer­ződést?. — Nem is tudom .... De nem is érdekes. Úgysem akarok innen elmenni... _______1 ös szeállította: Szabó Klára- 3 Moravcsik Adél Választások Magyarországon Egy végzős számvetése Az eltelt négy évről összegezett gondolatait vetette papírra és küldte el szerkesztőségünknek egy érettségi előtt álló — azóta az írásbeliken már fúl is lévő — kiskőrösi gimnazista. Leírja a kez­deti botladozásokat, a „nagyokra” csodálkozó első évek egyre erő­teljesebb nekibuzdulásait, s közben azon morfondírozik: mit lehetett volna jobban csinálni, mit lehetett volna kihagyni — esetleg a ta­nulás javára — ezekből a színes esztendőkből. Az ő leveléből köz­lünk most itt egy részletet, remélve, hogy csaknem ötezer társa ha­sonló kellemes élményekkel vett búcsút az alma matertől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom