Petőfi Népe, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-17 / 114. szám

1981 május M. • PETŐFI NÉPE • 5

KILENCVEN ÉVÉ SZÜLETETT TÓTH LÁSZLÓ

Sorsfordulók részese és tanúja

ÉRDEMES MEGNÉZNI

Különös hangulatú tárlat Városföldön

Kossuth Lajos szép szaval szerint „a történelem logikaórájának számlapján a percmutató néha éveken át lassan mozog, azután egyszerre nagyot szökken és megkondul az óraharang”. Lendfilését a távlatosan gondolkodóik már akkor észreveszik, amikor alig-alig érzékelhetően gyorsul a mutató járása. Olykor csak a társadalmi, históriai törvényszerűségek alapos ismerői tudják előre, hogy hajnalt vagy éjfélt kongat. Ritka az olyan ember, aki maga is mozdítja, szűk. ség szerint sietteti a történelem óráját.

A ma 90 esztendeje született Tóth László századunk minden sorsifordulójánál biztos ítélőkészséggel, az örök emberi értékek iránti felelősséggel az elsők között kongatta maga is az óraharangot.

A népet vesztébe taszító, mámorosán eszeveszett nációnál iz- . mus tobzódásakor, a bosszúért, fegyverért lihegőket egy kiskorú, a sokgyermekes kőműves értelmes fia, a kecskeméti munkás- otthon rendszeres látogatója próbálta megállítani a halálmenetet: „Es mégse kell háború!” irta, figyelmeztette a Kecskeméti Lapok olvasóit 1914. július 4-én. A máskor szelíden érvelő akadé- mista parancsoló felkiáltójelekkel nyomatékosította aggodalmait. A kétszer kettő négy egyértelműségével bizonyította: mi csak veszthetnénk ebben a háborúban. Még akkor is mi járnánk rosszul, ha mellénk szegődne a ihadiszerencse. „A háború réme kisért: munkás kezekben öldöklő fegyverek, kéztördelő anyák sjU ralma és átka, kairdok csörgése, ágyúk bömbölése, őrült emberirtás. ... a közelmúltban meghízott telhetetlen vállalkozók, lelketlen kufárok, fegyvergyárak, udvari szállítók már összedör- zsölték kezeiket s nagyon itt az ideje, hogy érezve a háború előszelét gátat vessünk neki! A háború az emberi nemnek évszázadokon át viselt égési sebe, legrettenetesebb égési sebe. Erős és hangos a háborús hangulat, de a gondolkodás parancsolja, hogy fékezzük és csititsuk! Kenyér kell, nem háború!”

Még a fővárosban is készülődtek csak az antimilitaristák — többek között az egykori kecskeméti jogakadémista, Tóth László cikksorozatban sürgette a

megegyezéses békét. „A szocialisták szérencsére tudják, hogy mi áll a béke útjában: néhány háborús csoport nálunk is, odaát is, az cmnexió és a hadikárpótlás kérdése, s főleg Elzász-Lo- tharingia.” Június elsején megcáfolta azokat, akik szerint a háborút a nemzet jövőjéért vívják. „Egyáltalán nem lesznek unokák, ha az apák 18 éves korban meghalnak."

Csodálható, hogy Hock János, a volt kecskeméti képviselő általa küldte 1918. október 20-án forradalmasító üzenetét a hírős város népének? „Remegve írom mondatait, melyben benne él a forradalmár ■ lelkesedése, türelmetlensége s a felelősségnek nem titkolható, kínzó érzése. Tegnap, bár kétszázezer tüntető tömeg lesújtani kész öklét láflám felemelkedni, csodálatosan bátor s öntudatos fellépését a békéért reszkető népnek, nem éreztem annyira közelinek a forradalom kitörését, mint Hock János csendes asztalánál ülve." (Ezen a napon hívta Kosztolányit és Ka- rinthyt irodalmi estélyre. Kosztolányi így hárította el az utazást: „Novemberben nem mehetünk Kecskemétre. Talán már holnapután sem. Nem álmodott idők s átalakulások jönnek”. Minderről Tóth László Napló címmel, a Kecskeméti Lapok 1918 karácsonyi számában megjelent cikkéből tudunk.)

Kritikusan szemlélte — mint az idézett cikkből is kitűnik — a felemás fordulatot. „Egy hete a Nemzeti Tanács vezeti a várost. Alig néhány új ember, a többi ott ült a közgyűlési teremben is, a várost ott is ellenőrizhették volna. Mast forradalmárok valamennyien, de belül sokan fáznak

az új időktől s nehéz valami őszinte szót mondani, bátrat s a jövőre célzót, vagy a múltat keresőt." így látta 1918. november 8-án.

Történelmi igazságtevésnek is tekinthető: ő tudathatta az alföldi városban először, hogy győzött a proletárforradalom. Ot bízták meg a távirati értesítés kinyomtatásával és nem akarta 'magába rejteni a nagy hírt, amíg gyorskezű szedők, zakatoló magasnyomó gépek révén ' falragaszokról olvashatják fiatalok és öregek a rendszerváltozás bejelentését.

Már az első világháború poklában megértő szeretettel írt Má- ramarosi emlék című írásában egy orosz tisztről: távol állt tőle minden nemzeti elfogultság. Érdeklődéssel, a harmincas években féltéssel figyelte a Föld legnagyobb országában alakuló új társadalmat. Múlhatatlan érdeme: a gyakorlatilag általa irányított kecskeméti nyomdában jelentek meg először orosz szerzők művei hazánkban. Mindvégig kapcsolatban volt a szovjet sakkozással; a második világháború éveiben is vállalta egy bajnoki tornakönyvük kiadását. Szinte természetes: dr. Molnár Erik az ő társaságában ment 1944 őszén a közelgő szovjet csapatok elé.

Mindig időszerű a szabadságot köszöntő, polgármesterként írt cikkének sok megállapítása. Méltán fejezhetem be ezekkel a sorsfordítók közé tartozó Tóth Lászlót méltató cikkemet: „A szellem fontosabb, mint a formák és az intézmények. Hangsúlyozzuk, hogy Inem a tömegek uralmát akarjuk megvalósítani, hanem a dolgozókét, a munkásság képzett és öntudatos rétegének irányítását. Demokráciánk ideálja a szellem uralma. ... Aki kormányoz, pártban, üzemben tisztet vállal, járjon elöl lemondásban, önzetlenségben, a szellemi ás erkölcsi javak védelmében. Csak így maradhatunk mindnyájan méltók a szabadság ajándékához"

Heltol Nándor

A gyermekeknek ünnepnap, ha bábelőadást látnak. Csodálatos világot varázsolnak a .bábszínészek a paravánok játékterére. Megmozdulnak a figurák, sőt „beszélnek” is. Szórakoztatnak. Az élmények elraktározódnak emlékezetünkben. S ha később megpillantjuk a bábokat, felelevenednek a gyerekkori emlékek: egy-egy előadás, vásári játék megkapó jelenete. Ismerősek Vitéz László történetei...

A „színház nélküli színháznak” históriája van. Kazalán Emil írja A bábjáték című, műhelytitkokat feltáró könyvében: „Az ókor és a középkor bábjátékai elsősorban a felnőtteknek szóltak. Később a főúri szórakoztatás eszközeként tekintette az az Esterházy is, aki kastélyában bábszínházát létesített, és Joseph Haydnt marionettoperák zenéjének megkomponálásával bízta meg. Goethe sem volt közömbös ez iránt a műfaj iránt; Faustjának megírására ösztönzően hatott egy strasbourgi kocsmában látott bábelőadás is. Alfred Jarry, a modern francia irodalom egyik hőse első művét, az Utoü királyt még diákként padlásszobájában, bábelőadáson mutatta be. A XX. századi magyar irodalom néhány kitűnő alkotója — Karinthy Frigyes, Balázs Béla, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály — is írt bábjátékokat. Szergej Obrazcov, a világszerte ismert moszkvai bábszínház vezetője a második világháború alatt fronton harcoló katonákat szórakoztatott művészetével.”

A bábművészet szülőföldje Ázsia, ahol magas szintre jutott el ez a játék. Az előbb idézett példák is bizonyítják, hogy nagy teret kapott — és hódított meg — a báb. Minden nemzetnek vannak népi hagyományai, bábokban is megörökített hősei. Ilyen a magyar Paprika Jancsi, asz orosz Petruska, a cseh Kaspa- rek, az olasz Pulcinella, az angol Punch, a francia Guinol, a német Hauswurst. S a halhatatlan Vitéz László...

Városföldön, a klubkönyvtárban sorakoznak a szótlan figurák; különös hangulatot teremtenek a kiállítóteremben. A Magyar Színházi Intézet bábgyűjteFILMJEGYZET

Segítség, felszarvaztak!

A mozikban már május elején megkezdődött a nyár, amennyiben a nyári programoktól a nézők java része elsősorban a szakszerű szórakoztatást várja. Az amerikai szórakoztató filmek mellett a kínálat jelentős részét az olasz filmgyártás produkálja. A film szabadon fordított címe annyira kevéssé jellemző erre az egyetlen alkotásra, mint amennyire jellemző az egész olasz nemzeti filmgyártás e sokat próbált műfajára. Mintha a rendező: Sergio Martino szándékosan törekedett volna arra, hogy két órába sűrítse a filmburleszk ízléses és ízléstelen honi sajátosságait.

Sabino, az ügyvéd a kétbalkezesség kopaszodó és elhízott megtestesítője. Don Vitonak, a mar- seille-iekkel csatázó bandavezérnek mégis éppen ő kellene ahhoz, hogy biztosan elveszítse a pert, s egy kis börtönnyugalomhoz jusson.

Sabino felesége fiatalabb és szebb annál, hogy beérje radikális fogyókúrára, gyógyteákra és sportolásra fogott férjével. Hogy kellemesen teljék ideje, megfelelő

szeretőről gondoskodik a maga számára. Sabino kimerítő napi tornája után kikapcsolódásképpen meglátogatja barátnőjét, akinek féltékeny férjétől alig tud elmenekülni. Míg egy apró teraszra mászva a mélység fölött egyensúlyoz, szemtanúja lehet fel- szarvazásának. A hamarosan induló pár nyomába ered — szorosan sarkában a maffiával. A le- selkedésekkel hamarosan fel kell hagynia, mert feltűnik egy közismert bérgyilkos. Pisztolyt ragad, elsüti, s megtörténik életében először a csoda; a maffiózó holtan esik össze. A korszerű elektronika minden rafinált vívmányával felszerelt villában azonban nehezebb eltüntetni a holttestet, mintsem gondolná. Annál is inkább, mert felesége meglepetésszerűen hatalmas születésnapi mulatságot rendez. De Sabino a társaság ellenére is próbálkozik. -Egyik helyről a másikra cipeli terhét, miközben a nagydarab hulla — az önműködő lifteknek, forgóajtóknak, fotocellás berendezéseknek köszönhetően — önálló életre kelA váratlanul megjelenő rendőrség tudja csak megnyugtatni Sa- binót: közli vele, hogy nem ő a gyilkos. Boldogsága azonban gyorsan elszáll, mert felesége bejelenti, hogy szeretőjéhez költözik. A koplalásba és megpróbáltatásokba belefáradt ügyvéd bánatában az öngyilkosság sajátos módját választja: elhatározza, hogy halálra eszi magát. A hűtlen, visszatérő feleség „a nagy zabálás" közben találja férjét, s csatlakozik hozzá.

Az ironikus célzásokban, utalásokban, de gyakran készen vett ötletekben is bővelkedő spagettikomédia erőssége a magyar nézők számára ismeretlen, kitűnő komikus: Lino Banfi személye.

A film külön érdekessége (mely a hazai mozikedvelők számára nem valószínű, hogy feltűnik), hogy „az észak^olasz (piemonti) polgárság karikaturisztikusan jellegzetes típusait vonultatja föl, s velük szemben a dél-olasz (ca- labriai) gengszterpofákat.”

Károlyi Júlia

| Báb világ

• A tiszakécskei Tóth Géza hagyatékából ... (Fotók: Tóth Sándor)

menyének néhány darabját is láthatjuk: a Hincz-, a Keménycsalád, és Hofer Rajmund bábuit. A legrégebbi írásos dokumentumok között fellelhetők az első magyai bábos plakátok. Például a „mesterséges alakok játékszínén,” előadott „Moskvai vándor” falragasza. Az er - •<; régebbi

hirdetmény 1824 mazik és

német nyelvű. 1 i Bábszínház 1984-be Loránd

(1884—1924) sz ' ; centenáriumán muu a Sumurun, avagy a böle. kadi című darabot. A leves művész karakteres figurái érdekes színfoltjai a városföldi kiállításnak, mint az ötvenes és a hatvanas évek Vitéz László-bábjai is.

A jelen bábművészete szintén képviselteti magát a tárlaton. Tóth Géza (a tiszakécskei Szitakötő Bábegyüttesnek volt a vezetője) hagyatékát állították ki: a Nap és a Hold elrablásának háttérdíszletét, a Kőműves Kelemen balladának, illetve a Csizmáskandúr jellegzetes alakjait. A 25 éves kecskeméti Ci9 Két jellegzetes szereplő a Su- murun, avagy a bölcs kádi című, 1910-ben született darabból.

• Jól ismert figura: Vitéz László.

róka Bábegyüttes A Kisherceg, a Fehér László balladája, a Kaukázusi krétakör, A világ teremtése, A hét kis mese, a Babonák, avagy a szemölcs a koponyán, valamint a Jelentés egy sesemvolt cirkuszból című repertoárokban szerepelt —és most is szereplő — bábjátékai köszönnek vissza a. szépen elrendezett bokszokból.

A kiállítás amúgy is gazdag anyagát jól kiegészítik a kecskeméti Óvónőképző Intézet pedagógiai bábjai. Van itt modem ujjbáb, s ősrégi, a kezdetekből való figura. A falon Gadányi György színes fotósorozata illusztrálja a báb sokoldalú fel- használását, kimeríthetetlen lehetőségeit. A felvételek Mészáros Vincémé Óvodai bábjátékok című könyvéhez készültek.

A városföldi Bábvilág-kiállí- tást május 23-ig még felkereshetik az érdeklődők — kedd, szerda kivételével — naponta 14 órától 19-ig.

Borsák Tiber

Szeptemberben Moszkvából visszatért Koloko- lamszkba Grom doktor, aki üzleti ügyben járt a fővárosban. Sántított, és szokása ellenére konflison hajtatott haza az állomásról. A doktor rendszerint gyalog járt haza az állomásról.

Gróm polgártársnő roppantul elcsodálkozott e ténykörülményen. Amikor pedig férje bal cipőjén* gépkocsiabroncs világos, rovátkolt nyomát vette észre, ámulata még jobban fokozódott.

— Autó alá kerültem — közölte Grom doktor vidáman —, azután pereskedtem.

És a kereskedő-doktor, fölösleges részletekkel tarkítva beszédét, elmesélte nejének szerencséje történetét.

Moszkvában, a tveri sorompónál, a gépkocsiabroncsok képében csikorgó Fortuna Grom doktor felé fordította arcát. Oly tündöklő volt az arca, hogy a doktor leroskadt. Mihelyt feltápászkodott, ráeszmélt, hogy elgázolta egy autó. Nyomban megnyugodott, letisztogatta bepiszkolódott nadrágját, és felkiáltott:

— Megöltek!

A kék Packard megállt, s egy elegáns keményka- lapot viselő férfi és egy barna bajuszos sofőr ugrott ki belőle. A póruljárt automobil hűtője fölött a szomszéd kis ország tarka zászlócskája repdesett.

— Megöltek! — ismételte határozottan Grom doktor, az összeverődő bámészkodókhoz fordulva.

— Ismerem az illetőt — mondta egy hetyke hang. — Kalamajka nagykövete. A kalamajkái nagykövet./

A tárgyalás már másnap megtörtént, és az ítélet atra kötelezte a kalamajkái nagykövetséget, hogy havi százhúsz rubelt fizessen a doktornak, az okozott sérülés miatt.

Ez alkalomból Grom doktor három nap, három éjjel egyfolytában mulatozott kolokolamszki cimboráival. A dárldó vége felé észrevették, hogy Alek- ;szei Jeliszejevics, a munkanélküli cukrász eltűnt.

Még el sem csitult az elragadtatás a Grom doktort

ért szerencsés sorsfordulat miatt, amikor újabb szenzáció rázta meg Kolokolamszkot. Megjött Alek- szej Jeliszejevics. Kiderült, hogy Moszkvába utazott, ott merő véletlenségből a kalamajkái nagykövet kék autója alá került — és bírósági ítélettel tért haza.

ILF—PETROV

A kék ördög

Ez alkalommal a nagykövetséget havi száznegyven rubel fizetésére kötelezték, az okozott sérülés miatt, minthogy a cukrász vállára népes család eltartásának gondja nehezedett.

A cukrász örömében egy hordó sört gurított elő a népnek. Egész Kolokolamszk sörhabot rázott a bajuszáról, és magasztalta az utcai közlekedés áldozatát.

A harmadik áldozat egy hét múlva jelentkezett. Szingyik-Bugajevszkij volt, a szavaló- és énektanfolyam vezetője. A reá jellemző egyenességgel járt el: Moszkvába érkezve, egyenest a kalamajkái nagy- követség kapujához ment, és amint az autó kibukkant az utcára, a kerék alá tette a lábát. Szingyik- Bugajevszkij eléggé súlyos zúzódást, és élethossziglani százrubeles járadékot kapott.

Csak ekkor eszméltek rá a kolokolamszkiak, hogy városuk történetének új fénykora köszöntött be. A polgárok roppant buzgalommal láttak hozzá a Grom doktor által felfedezett aranytelér kiaknázásához.

Az idényipar űzésére egytől egyig Moszkvába igyekeztek a tapasztalatban gazdag öregek, s fiatal kamaszok, a szavalótanfolyam hallgatói és a köztiszteletben álló dolgozók. Kiváltképp a kék köpenyes városi konfliskocsisok buzgólkodtak. Egy időben egyetlen konflis sem akadt Kolokolamszkban. Valameny- nyi kocsis idényiparra adta a fejét: tarisznyával a vállukon a kalamajkái autó alá potyogtak, majd kórházban pihentek, s utána pontosan behajtották a követségen a megállapított összeget.

Eközben Kalamajkában példátlan pénzügyi válság tört ki. A nagykövetség fenntartásának költségei annyira megnőttek, hogy kénytelen-kelletlen 1' szállították az állami hivatalnokok fizetését, a ha. sereg létszámát pedig háromszáz főről tizenötre csökkentették. Mozgolódni kezdett a kormány ellenzéke, a keresztényszocialista párt. A miniszterelnök, Edgar Paviainen úr, az ellenzéki vezér, Suup úr szüntelen támadásainak pergőtüzében állt.

Amikor sorban a harmincadik kolokolamszki polgár, Nyikita Pszov is a kalamajkái gépkocsi alá került, és a kártérítés kifizetése miatt be kellett zárni az állami operát — az izgalom a tetőfokára hágott Kalamajkában. A katonai klikk államcsínyre készült.

A képviselőházban interpelláció hangzott el:

— Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az ország a csőd szélén áll?

Erre a miniszterelnök úr így válaszolt:

— Nem, nincs tudomásom róla.

E megnyugtató válasz ellenére azonban Kalamajka kénytelen volt külföldi kölcsönt felvenni. De a kolokolamszkiak alig két hónap alatt a kölcsönt is felemésztették.

A kalamajkái aütó sofőrje, akin rajta függött az ország szeme, az óvatosság csodáit művelte. A kolokolamszkiak azonban roppantul kiművelődtek ebben a csodálatos mesterségben, és mindig kifogástalan pontossággal a kocsi alá pottyantak. Híre járt,

hogy a sofőr egyszer három háztömbnyire menekült el egy kolokolamszki diakónus elől, de a leleményes egyházi férfiú átrohant egy átjáróházon, és mégis sikerült az autó alá vetnie magát.

A kolokolamszkiak unos-untalan bíróság elé hurcolták Kalamajkát. Az országot pusztulás fenyegette.

Az első fagyok beköszöntekor Kolokolamszkból elvánszorgott Moszkvába monsieur Podlinnyik, a „Privhos” álszövetkezet elnöke. Sokáig tétovázott és nyafogott. Felesége azonban kérlelhetetlen volt. Felhívta férje figyelmét polgártársaik gyors meggazdagodására, és kijelentette:

— Ha nem mész el aZ idénymunkára, én a vonat alá vetem magam.

Az egész város kikisérte Podlinnyikot. Mikor felszállt a vasúti kocsiba, az idénymunkán már járt kolokolamszkiak utánakiáltottak:

— Ne fejjel bukj alá! Nehéz batár! A lábad dugd oda!

Podlinnyik két nap múlva bepólyált fejjel tért visz- sza, fél szeme alatt jókora véraláfutás volt, mint valami elmázolt tintafolt. Bal karját nem tudta mozdítani.

— Mennyi? — kérdezték a polgártársak, a megcsappant kalamajkái kincstártól járó segély összegére célozva.

Az álszövetkezet elnöke azonban válasz helyett hangtalanul sírni kezdett. Szégyellte elmondani, hogy tévedésből a színesfém-tröszt kocsija alá ugrott, a sofőr idejében lefékezett, azután pedig sokáig pü- fölte a fejét meg a karját a csavarkulccsal.

Monsieur Podlinnyik külseje oly rémítő, volt, hogy a kolokolamszkiak többé .nem jártak idénymunkára.

Csak ez az eset mentette meg Kalamajkát a végromlástól. . í >í V

Fordította: Gellert György