Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
MŰVELŐDÉS ♦ IRODALOM • MŰVÉSZÉT HIDAK A magyar és az újvidéki televízió közös irodalmi műsorára utaztam a közelmúltban. Ütünk célja a világ talán legfurcsább árucseréje volt: kulturális árucsere. Visszajövet gondban is volt a vámos: hogyan kell elvá- molni a tévéfilmeket? — hirtelenjében nem is tudta. S hogyan kell elvámolni az elvámolhatat- lan verseket? Bács-Kiskun megye és a határos jugoszláviai Vajdaság között sok év óta testvérmegyei kapcsolatok vannak. Nagyüzemek, szövetkezetek, múzeumok, éttermek működnek együtt és szerződések nélkül is az irodalom emberei. Az irodalom szerepe, amit oly sokat hangoztatunk: hídszerep. A széttagolt világ fölött hidakat építeni, népek és kultúrák fölött, a nyelv látszólagos szakadékai fölött hidakat építeni, és azon „közlekedni”. Weöres Sándor egyik új versét gyűrtem zsebembe, és vittem magammal Újvidékre. Weöres e versében nem kevesebbet mond: a szerep nem is hídszerep, aki jár, nem is hidakon jár, hanem — a hidak mi vagyunk. Ezzel az üzenettel mentem. De egy műsor ideje rövid, annyiféle más kérdés adódik, s épp ezt a legfontosabb üzenetünket nem mondtuk el. Ha nem mondtuk el, hát megkésve leírjuk: a hidak mi vagyunk. A kecskeméti városháza falán emléktábla hirdeti az 1919-es városparancsnok, Sinkó Ervin nevét, és emlékezetét. Sinkó Ervin 1898 és 1967 között élt, tehát mai gondolkodásunk szerint megdöbbentően fiatalon volt város- parancsnok, majd később a jugoszláviai magyar irodalomnak is indító, meghatározó személyisége. Aprónak tűnő, de döntő adalék például az. hogy a Forrás 1969-ben Sinkó Ervinnek pár évvel korábban írott, Kecskemétre címzett levelével indult útjára. 1977-ben két nagyobb tanulmányban is foglalkozott a folyóirat Sinkó kecskeméti kapcsolataival. Bosnyák István, újvidéki irodalomtörténész részletesen ismertette az Optimisták című regény kecskeméti vonatkozásait; Romaic* Ignác pedig — aki akkor kecskeméti helytörténész volt — dokumentumokat tett közzé Sinkó várospar»ncs- nokságának (1919. május 3.—június 18.) történetéről. A klasszikus Sinkótól most a szárnyukat próbálgató, tehetségük természetét próbálgató legfiatalabbakig vezet az út: a Sinkó-díjasokig. Szép köteles- ségünk, hogy az ő munkájukról | is tudomást szerezzünk. S ha | csak a Forrást nézzük, azért Sin- I kó és a Sinkó-díjasok közötti I mezőnyből a Forrás folyóirat I/ lapjain ott volt a jugoszláviai ma- í gyár irodalom immáron nagy öregje. Herceg János, a hatvanadik éve felé ballagó Fehér Ferenc, valamint Gion Nándor és Tolnai Ottó, akiket még huszonévesen nemzedékiteremtő lázukban szerettünk meg, s akik most már a derékhadat jelentik negyvennégy, negyvenöt évesen. Tolnai Ottó, a költő, a Kecskeméti Katona József Színházban is emlékezetes sikert aratott Végeladás című darabjával. Szellemi gazdagodásunk egyik mértékegysége ez, hogy többet tudunk róluk, s többet Ivó And- ricról, Miroslav Krlezáról, Milos Crnjanskiról. Ady szerb barátjáról és fordítójáról, Todor Manoj- lovicról és másokról is. S megtudhatjuk azt is, hogy az 1930- as évek végén már volt kedvező belgrádi visszhangja a magyar- országi szociográfiának: Nagy Lajos Kiskunhalomjának; Erdei Ferenc Futóhomokjának. Hidak, hidak: közelebbi és távolabbi partok felé ívelők... Pintér Lajos SZIVERI JÁNOS: „Már oly nagy, már olyan nehéz” (N. N. A.) Név\ tudom, segít-e, hogy írhatok. Sejtjeim gyöngyházát fagyok Toppantják. Pincéim süllyednek. Égre verődik gagyogó csontom. — Hol vagytok, kitalált mesterek. Szeráfok őrzik és váltják álmaim. Közelből, távolból halmazok, mindent csokorba halmozok. Parázsló pont az égő tenyérbe, ily gyönyörű az álmom. Sistereg a nyájban jóltáplált kosaim torka. Gombostű, körző és csavar. Szelek környékezik kényszerű záraim. Nem tudom, segit-e, hogy írhatok. Nem tudom, segít-e, hogy írhatok. Kiérlelt gyantarétegek. Erőm elhagyott. Szaruhártyába csomagolt kényelem. Másnak kenyér az élet cseppköve, rám kőként nehezedik az élelem. — Mocorog félelmem csontja. CSORBA BÉLA: „ermenonville* — újbeszállásfi A kardokat most mind fényesre csiszolják. Tőlük szikráznak a vitrinek, plüssbe csavartan A tüzesjég koponyák. Dolgukat értik a konzervátorok. Tokba kerülnek a zsíros oldalfegyverek. Az utcaköveket visszarakják rendben. S tiszták leszünk. Mint ha végigmosnák testedet. Tán okosan hátrálni a szó-mágiákba az ártatlanság sunyi szellem-pénzein'! Mert győzelem, mert vereség túlról nézvést úgyis egyek. Kétlábon járó hamis antinómiák, Pokolteremtő vásári messiások, Versek. Magam ellen kéne lázitani. Szállnak az égen a sajtsárga vásznak. És égzörgés is hallatszik. De most már messziről. Égetett pálinkájuk hörpölik á patkán a siratóasszonyok. Nyáluk csorog. Fogatlan vihogó álmok. Aranykor, „szép chiliazmusok", Vajon hol veszett el ez az ütközet? (Csokonai) * „Mint egy Rousseau Ermenon vili ében” stb. Egy „nagyvilági” életmű „vidéki” kötődése MM (Részletek Bosnyák István Sinkó Ervinről írt tanulmányából) M indeddig kevés szó esett arrólk milyen szerepet játszott a forradalmi Kecskemét Sinkó Ervin 1 életművében. Nem a politikai életrajza. hanem alkotása kialakulásában és véglegesedésében, az opus néhány sajátságos motívumának és vezérmotívumának kibontakozásában és tartós — szinte az öregkori legutolsó írásos megnyilatkozásáig nyomon kísérhető — fennmaradásában. Ami köztudott, a jugosziiáviai és magyarországi irodalmi köztudatba egyaránt szervesen beépült, az az Optimisták „kecskeméti” lapjaival kapcsolatos. Hisz valóban: a „Lenni, vagy nem lenni” című fejezet vége, s a „Dezertőr” című emlékező visszautaló sorai, a „Biaha elvtárs. Kecskemét katonai diktátora” pedig teljes egészében kecskeméti fogantatású. Nemcsak i,,topográfiájálba)nr, hanem mindenekelőtt az intranzingens forradalmi cselekvéskényszer és a nosztalgikusan-pánhumánus forradalmi hitvallás drámai konfliktusának kecskeméti motiválása érvén. Biaha elvtárs, a regényben várospaflaaicsnokként szereplő figura az írói megformálás sikeressége tekintetében nemcsak méltó párja a kormányzótanácsi megbízottként mellé állított Báti Józsinak, hanem az Optimisták-nak is egyik legelevenebb, legsikeresebben megielénített figurája. Fiktív figurája. amint ezt Sinkónak a Forrás legelső számában közzétett levele tudatosította annak idején: Blahát „művészi okok hívták életre, abszolút semmi köze sincs Berkeshez”, (Poéta- forradalmárunk kecskeméti utódiához, akiről. mellesleg szólva, a szóiban forgó 1966-os Sinkó-levél igen melegen, mint „higgadt, megfontolt és mindennemű demagagikus forradalmi- ságtól magát erősen elhatároló emberről” emlékezik meg, sőt Berkes Ferenc forradalmán erényeit az idős levélíró a maga legykori, ifjonti paldtikusalkata rovására is kiemeli: „kevésbé volt exaltált, érettebb és föltétlenül józanabb volt, mint akkoriban én.”) Biaha elvtárs prototípusát azonban nemcsak Berkei Ferencben, de a Tanácsköztársaság bármely más kecskeméti szereplőjében is — hiába keresnénk. Épp az ifjú Sinkó politikai életrajzának kecskeméti dokumentumai tanúsítják ugyanis: „Biaha elvtárs” voltaképpen senki más, mint poéta-parancs- nckunik egyik énje; cselekvő- fonjadalmáni egyéniségének pánhumánus, sőt tolsztojanizmus felé hajló anitipólusa ... A „kecskeméti” Sinkó Ervin legértékesebb szeEemi hagyatékához tartozik az asz állandó, gondos, morális aggályoskodásba csak néha-néha átcsapó törekvés is. amely a forradalom „hétköz- napiaünak” — gyakorlatának — erkölcsi presztízsét volt hivatott védelmezni. Városparancsnoki rendeletéiben, napiparancsaiban, intézkedéseiben — és Magyar Alföld-beli públioisztii ká jában egyaránt. S rendkívül jellemző a későbbi életútra is. hogy a_ forradalmárt puritánságot, mindenekelőtt a forradalom vezető rétegétől, a kisebbséget képező hatalmi szervek és testületek tagjaitól kérte számon. Kecskeméti gyakorlati politikájának e legfőbb vezérlőelvét a város munkástanácsához intézett egyik, a helyi napilapban is megjelent beszédében például így határozta meg: „Ennek a testületnek impozánsnak és méltóságosnak kell lennie. (...) Nem lehet, hogy a személyes indulat, érdek, vagy bosszúvágy a legcsekélyebb szerephez is jusson az intézkedésekben, s még kevésbé tűrhető. hogy a proletárosztály uralmát, a társadalom hatalmi viszonyainak ezt a nagyszerű át- cserélődését, lelkiismeretlen egyének és kalandorok a maguk személyes jólétük szolgálatába állítsák. (...) A munkástanácsnak, a munkásigazgatásnak tiszta tükörnek kell lenni, amelyre minden proletár büszkén tekinthessen, és amelynek mélitó- ságcs ereje minden ellenségnek eleve is kedvét vegye a harctól az uralkodó proletariátus ellen.” Nevelni a nevelőket! E marxi gondolat aktualizálódik a kecskeméti ifjú városparancsnok gyakorlati (politikai) és . írásos (publicisztikai) pedagógizmusá- ban egyaránt, s az. életmű • ismerőit elég csak emlékeztetni, hogy a győztes forradalom felbecsülhetetlen politikai jelentőséggel is bíró erkölcsi presztízsének • szenvedélyes ifjonti védelmezése töretlenül van jelen az életműben a későbbi évtizedek során is. Nemzetközi vonatkozásban: a moszkvai és párizsi naplóban, az 1948 után írt cikkek, politikai tanulmányok, vitairatok és beszédek gyűjteményében (a Kísértet járta be Európát című kötetben), s nem utolsósorban az Egy regény regényében. Jugoszláviai vonatkozásban pedig: a drvari naplóban, továbbá szár mos, még a szerző életében publikált esszében és naiplójegyzet- ben. egészen a Szocializmus, kultúra és etika címen tartott 1965-ös nyilvános előadásáig, s legutolsó. Napról napra címen megjelent remek naplóesszéjéig ... Kecskeméti publicisztikájában — akárcsak art megelőzően, a budapesti Internacionalé, a KMP hivatalos orgánumává levő folyóirat egyik alapító tagjaként is — Sinkó egyebek közt a maga értelmiségi nemzedékének olyannyira jellemző forradalmi utópizmusát is képviseli. Azt az érlelmiiségi-forradalmiságot, melyet nem a pauperizáoió cselekvéskényszere váltott ki, hanem az Ady-féle „éhe a Szónak, éhe a Szépnek”, Ez a forradalmiság olykor remek leleménnyel váltotta valóra, építette be a forradalmi reálpolitikába -a lenini „álmodnunk kell!" elvét... • Murik Ferenc újvidéki grafikusművész alkotásai. GION NÁNDOR: Latroknak is játszott (Regényrészlet) Török Ádám két hétig gubbasztott fent a kápolna teraszán, és Istenes Bíbic Mihályt figyelte. Reggel már korábban ott volt, mint én, és este is tovább • ott maradt. Keveset beszélgettünk ez alatt a két hét alatt, én tel sem mentem a feszülethez, az oszlopoknál ültem, nézegettem a Virágos Katonát, vagy pedig hanyatt feküdtem és az eget bámultam. Egyszer lejött Török Adám is az oszlopokhoz, és megkérdezte tőlem, hogy vannak-e gyerekei Istenes Bibié Mihálynak. — Ügy tudom, hogy vannak — mondtam. — Sohasem látom őket. — Érdekes — mondtam —, én sem láttam még őket, pedig úgy tudom, hogy vannak gyerekei. Török Adám rosszkedvűen dünnyögött valamit, és visszament a teraszra. Két hét múlva közölte, hogy pénteken reggel fogja kifosztani Istenes Bíbic Mihályt, mert akkor a feleségével együtt a piacon van, a többi Kálvária utcai meg a földet túrja. Éjszaka veszélyes lenne bemenni a házba, mert a kutyák esetleg felriasztják a szomszédokat. Nem szóltam semmit, nekem teljesen mindegy volt, hogy mikor csinálja, az volt a fontos, hogy túlessünk rajta és hogy megszabaduljak Török Adámtól. Elérkezett a péntek reggel, én elfoglaltam a figyelőhelyét a bronz Jézus lábainál, megbeszéltük, hogy háromszor füttyentek, ha közeledne valaki, és akkor Török Adám lement a Kálvária utcába. Megkerülte Istenes Bíbic Mihály házát, beugrott a kertbe, óvatosan körülnézett, a házhoz lopakodott, és besurrant az ajtón. A tuki dombon és a Kálvária utcában minden csöndes volt, egyetlen embert sem láttam. Török Adám nyugodtan kutathatott a pénz után. De amikor visszanéztem Istenes Bíbic Mihály háza felé, Török Adám ismét kint volt az udvaron, halálsápadtan támolygott a fal mellett, és hányt. Végignéztem a Kálvária utcán, nem volt sehol senki, felugrottam, és Török Ádámhoz futottam. — Mi van? — kérdeztem lihegve. — Nézd meg — mutatott az ajtóra. Beléptem a konyhába, ott nem láttam semmi különöset, a szobából azonban vinnyogás és mocorgás hallatszott. Odamentem, lassan kinyitottam az ajtót, és bedugtam a fejem. Förtelmes bűz csapott meg, a gyomrom feljött a torkomba, és akkor megláttam a gyerekeket. Három apró gyerek: a földön mászkáltak mindenféle mocsokban, és vastag zsineggel az ágy lábaihoz voltak kötözve. A bokájukra és az ágy lábára hurkolt zsineg pontosan olyan hosszú volt, hogy mind a három gyerek elmászhatott a szoba közepéig, ahol egy földbe vájt lyukban kihűlt, főtt kukoricaszemek sárgállottak. A gyereked kíváncsian néztek rám, a legidősebb, aki talán négyéves lehetett, mondott is valamit, nagyon selypítve. öklendezve rohantam ki az udvarra, megragadtam Török Adám karját, és futottunk a 'kertbe, átmásztunk a kerítésen, és visszamentünk a Kálváriára. A fehér oszlopok között leültünk a fűre, hátat fordítottunk egymásnak, sokáig nem szóltunk egy szót sem. Később Török Ádám felállt, hosszasan nézegette a Virágos Katonát, aztán megkérdezte tőlem: j — Miért van virág a mellén?... Fiatal jugoszláviai I magyar költők A jugoszláv ilj j magyar 'költészet . legújabb generációi és Xlj Symposion című folyóirat szorosan együvé tartozó H S 1» Az első SympmiíSntoVm- ' zedék létrehozta a lapot, attól kezdve a lap . 1 ■» fenn a közlés lehetőségeivel az egymás után s/inre- lépő nemzedékeket. Az induló generáció olyan költőket sorakoztatott fel " a folyóirat mellett, mint Tolnai Ottó vagy Domonkos István. Mára a harmadik Sympo- sion-nemzedék is a saját lábára állt. Fenyvesi Ottó, Csorba Béla, Szivén János (a legutóbbi főszerkesztő) és Szügyi Zoltán, a modern magyar költészet jellegzetes, erős vonulatát képviselik, jelen öszszeállításunkban verssel nem szereplő társaikkal együtt. Hozzájuk sorolható Balázs Attila próza író, kinek világa számos pan- ■ - /ton érintkezik e költészettel, Csorba Béla verselt a lényégére lecsupaszított nyelv, az ironikus, nem iKritlQ&n szarkasztikus hang es redukált szerkezetek jellemzik. Mindeddig egyet- ■- Jen kötbe rendezte a munkait: keveset, súllyal szóló . alkotó. .. Csakúgy egy könyvvel jelentkezett eddig Fenyvesi Ottó. Négyük közül talán ő kísérletezik egyedül a vers formai megújításá- . val, a nyugat-európai modern költészeti minták f§P meghonosításával. Második könyve jelentős meglepetésekké1. szolgálhat a hazai olvasók számára is. Szügyi Zoltán vonzódik »’/’hagyományos formák- , hoz, nem riad vissza a pánit : telsz ti kus életérzésektől ’■''’sem, Újabb törekvéseit a nagyi bb, ciklikus kompozíciók felé tájékozódás & jelzi, , Bár még csak két könyve jelent meg, máris tagadhatatlan szerepet játszik Sziveri János a Jugoszláviában irédó magyar ‘ nyelvű költészetben. Tételesen is vállalt etikusság. a politikum szüntelen jelenléte a versben, ugyanakkor filozofikusságra törekvés — láthatóan magasra állította saját maga számára a.-mércét az alkotó. Az önmaga által vállalt ■ követélményeknek ez ideig sikerrel felelt meg. Az említett költők, valameny- nyien Sinkó-díjasok. Zalán Tibor i r. |
