Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-05 / 80. szám

IMS. április 5. • PETŐFI NfiPE • I TÁNCLÉPÉSEK VENDÉGÜNK VOLT A paraszti kultúra ápolói Bács-Kiskun megyében ötven táncegyüttes tevékenykedik. Vannak hagyományőrzők, neímzetiséglek, fiatal néptáncegyüttesek, gyermek- csoportok. Népes gárdáról van sző, hiszen a legtöbb településen — például öregcsertőn — az egész falu apraja-nagyja elmondhatja ma­gáról, hogy hagyományőrző. Sokszínű paletta örvendetes, hogy megyénk nép­táncosainak eredményei országo­san is a figyelem középpontjában állnak. A paletta sokszínű, mert a meglevő hagyományanyag is az. Külön színfolt Baja környé­ke, a Duna melléke — Kalocsa központtal — és Észak-Bácska. Ezeken a helyeken sok hagyo­mányőrző együttes volt és van, ők nemcsak táncolnak, hanem a faluközösség. mindennapjait „játsszák el” fellépéseiken. Észa­kabbra haladva azt vehetjük ész­re, hogy inkább csak táncegyüt­tesek alakultak, mert errefelé kevesebb a hagyomány. Egy pél­da: a kecskeméti csárdást az utolsó lépésig rekonstruálni kel- ’ lett. A kutatók véletlenül talál­tak rá egy 1952-es filmfelvételre, amelyen Fülöpháza mellett rög­zítették ezt a táncot. A lépéseket e film alapján tanulták meg a Kecskemét Néptáncegyüttes tag­jai. A csoportok éltetőereje: a kö­zösség, a közönség, a szereplés, a megmutatkozás. Ez természe­tes, hiszen produkcióikat a nyil­vánosság értékeli. Sokan a falu ünnepeinek állandó szereplői, vagy az idegenforgalmi hivatalok által szervezett programok nél­külözhetetlen résztvevői. S van­nak, akik az országhatáron túlra is eljutnak. Kétévente rendeznek országos minősítő versenyeket. Kecske­méten szokott lezajlani a szövet­kezeti táncegyüttesek 'területi minősítője hagyományőrző, illet­ve néptánc kategóriában. Bács- Kiskun megye csoportjainak többsége már birtokosa arany-, ezüst- vagy bronzéremnek. A hagyományápolók között arany­nyal büszkélkedhetnek például az öregcsertőiek, a bajai Csitaonica, a néptáncegyüttesek közül a ka­locsaiak, a soltiak, a kecskeméti­ek. Az elért szint csak néhány évig érvényes, utána ismét meg kell védeni. Az erőpróbák közöt­ti évben megyei néptánctalálkozón szerepelhetnek az együttesek. (Legközelebb április 13-án, Já­noshalmán.) Együttesek, körülmények A legtöbb településen torna­vagy tanteremben, kultúrházban gyűlnek össze esténként a tánco­sok. A csoportok vezetőire a lel­kesedés jellemző, hiszen szép számmal- akadnak még ma is olyanok, akik egy fillér tisztelet­díj nélkül foglalkoznak az ama­tőrökkel. Vannak persze olyan együttesek is, amelyek önálló próbateremmel, raktárral rendel­keznek, s költségvetésük több százezer forint. A kedvezőbb pénzügyi lehetőségek meghatá­rozzák a csoportok sikerességét; hiszen vehetnek szebb ruhákat és nincs gondjuk' az utazással sem. A nemzetiségi együttesek szintén rendszeresen bemutat­koznak a megyei és más összejö­veteleken, szakmai képzést és egyéb segítséget saját nemzetisé­gi szövetségeiktől kapnak, mert szervezetileg is oda tartoznak. A néptáncegyüttesek közül a „menők” anyagi helyzete jónak mondható, de a többieknek bizony még a fillérekkel is spórolniuk kell. A tanácsok, a művelődési házak és a szövetkezetek egyre kevesebb támogatást tudnak nyújtani. A szellemi segítség sze­rencsére megfelelő. Font Sarol­tától, a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ munkatársá­tól megtudtuk, hogy a Dél-alföldi Néptánctanács, amelynek köz­pontja Szegeden van, hasznos bemutatókat szervez (például a Dél-alföldi paletta című soroza­tot, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt felléphetnek), ezenkí­vül gazdag hang- és videoanyagot kínál, havonta továbbképzést tart együtteseknek, zenészeknek, tán­cosoknak. A korábban elhanyagolt nép­zenészképzés érdekében Szegeden többször volt már tanfolyam Hal­mos Béla és a Téka vezetésével. Ennek mintájára 1984-ben Bács- Kiskun megyében szintén szer­veztek kurzust. Nyáron sincs megállás: néptánctáborokban „ed­zenek" az együttesek Kalocsán és Tiszakécskén, a megyei művelő­dési központ irányításával, önál­ló táboruk van a kecelieknek, Wünsch László pedig a Duna menti táncosokkal foglalkozik. Hasznos, szükséges lenne még több alkalmat keríteni a tovább­képzésre. A gyerekcsoportoknak érdekes, változatos játékanyag kell, a hagyományőrzőknek pe­dig több dramatikus ismeret. A jövőben ebben is segít majd a megyei n éptánc szakbizottság. A táncházzenészeknek — és másoknak is — a Hegedűs együt­tes ad órákat. Éppen ők voltak azok, akik a táncházat felvirá­goztatták Kecskeméten. Fiatal néptáncosok Tovább él tehát a paraszti kul­túra, a községekben — és egyre inkább a városokban is! Vala­mennyi korosztály képviselője ápolja a hagyományokat. Műso­raik látványosak, színesek. Az élmezőnyhöz az idősebbek tartoz­nak, de egyre több fiatal is lel­kesedik a néptáncért. Diák, nyom­dász, tanár, kétkezi munkás je­lentkezik a csoportokba. Megér­demlik a megbecsülést! Borzák Tibor ■ Lehotka Gábor orgonaművész Kecskeméten m utóbbi hónapok ben a ezokáiosnál hangosabb a zenei élet. Sajátos szint, sajátos vonzerőt képvisel a már hagyományszerűen Lehotka Gábor nevéhez, s a Kodály - iákola dísztermében, az általa ter­vezett hangszerhez fűződd orgona- muzsika. Hogy a mester körűnkben játszik — Insmár a sokadik alkalom után — ünnep ugyan, de mégsem rendkívüli. Mostani látogatása, elő­adói estje, mint Lehotka Gábor tá­jékoztatójából kiderül, a zene sze­metén túl konkrétabb indítékokból is táplálkozik, — Ebben az esztendőben ün­nepeljük Johann Sebastian Bach és Händel születésének 300. év­fordulóját. A Kodály Zoltán Ének-Zienei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola az április else­jei hangversenyt a két mester tiszteletére rendezte. Mivel Händel orgonaversenyeket kom­ponált, a szólóhangszer mellett szükség volt a budapesti vonó­sok (művészeti vezetőjük: Bot- vai László) közreműködésére is. Ami a nevezetes évfordulóm kí­vül még külön is említésre mél­tó: a koncért rendezésének egy részét a Hanglemezgyártó Válla­lat vállalta magára. (Jelentősen hozzájárult a zenekar közremű­ködésével kapcsolatos kiadások­hoz.) Mindez részié annak a programnak, melynek közép­pontjában a még ebben az év­ben elkészülő Handelnlemez áll, ennek anyagából — a lemezfel­vétel ünnepi, s nyilvános pró­bájaként — a kecskeméti kö­zönség is hallott a ‘hangverseny keretében. — A műsorban szereplő Bach- műveket milyen szempontok alapján választotta ki? — Válogatásomat jelentősen meghatározta, hogy a Hanglé- mezgyártó Vállalat még június folyamán egy Bach-lemezt is szándékozik velem készíteni. — A Bach- és Hündel-évfor- duló tiszteletére rendezendő kon­certsorozat folytatására számít- hat-e a kecskeméti közönség? — E programmal a klasszikus szerzők ünneplése még nem lesz lezárva. Április 22-én a Löszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgonatanszaka Badh-hangver- senyt rendez itt, melyen Gergely Ferenc tanítványai és az én ta­nítványaim lépnek fel. A hang­versenyre elsősorban á fiatalok figyelmét szeretném fölhívni, akik még nem látták és hallat­ták ezt aiz orgonát. (A belépés is díjtalan lesz.) A koncert meg­rendezésének elsősorban peda­gógiai jelentősége van. Az or­szágban nem sok olyan minősé­gű hangszert találunk, amely az európai orgonakultúra élvonalát képviselheti. E hangszerrel a fő­iskola hallgatóinak művészi te­vékenységük közepette kell majd megismerkedniük. Az es­tet a Kodály-iskola igazgatósága rendezi, anyagi fedezetét a Ze­neművészeti Főiskola gazdasági osztálya biztosítja. A Magyar Rádió ugyancsak felvételeket tervez Bach legnépszerűbb mű­veiből melyeket Elekes Zsuzsa. Déghy András, Révész László és én játszunk ebben a sorozatban. (A felvételek egy része itt, Kecs­keméten készül.) — Nagyon örülök annak, hogy a Kodály-dskola ilyen készség­gel. segíti az orgona kultuszának elmélyítését, s hogy a neveze­tes évforduló alkalmából ilyen szélesre nyitja a lehetőségek ka­puját — mondta végül a közis­mert művész. — Merem remél­ni, hogy’ sikerül fönntartanunk az orgonabarátok további érdek­lődését, s hogy amit eddig tet­tünk, azok még csak az első lé­pések ... Károlyi Júlia FILMJEGYZET A legyőzhetetlen Vutang A kínai filmek természethez kötődő költői metaforáikról még címükben sem hajlandók lemon­dani., A közelmúltban bemutatott Tienjün-hegyi történet után egy egészen más műfajú film vette kölcsön nevét a szintén gyönyörű Vutang-hegységtől. A jegyre várakozó sorok meg- tévesztőek; bár a film első per­cétől az utolsóig mindenki harc­ban áll mindenkivel, különösebb izgalomra hiába számítunk. Amit látunk, pusztán önvédelem. Az első tiz perc elteltével a szerep­lők sajátos érintkezési módja — legyen az barátságkötés, félté­kenység, orvgyilkosság, meggyő­zés vagy csak egy látogatás — természetessé válik. Utána már csak a sportfilmek izgalma ma­rad, kosztümös, történelmi, tá­vol-keleti kiadásban. A múlt század végén játszódó történet kerete a hegemóniára törekvő japán imperializmus lát­ványos kísérleté; a tajping felke­lést követően a japán harcművé­szek minden tisztességtelen esz­közt megragadták az ellenállás, szellemének megtörésére. Orvul megmérgezték legméltóbb ellen­felüket, Csen Vej-t, de Csen lá­nyának talpraesett vőlegényét is elteszik az útból, így hát több­szörösen van miért bosszút áll­nia. Apjától örökölt tudását ro- konánál, egy taóista főpapnál tö­kéletesíti, megtanulja, a titkos harci eljárásokat a Vutang-hegy- ség csodálatos érdéin, tisztásain. A nagy versenyre készülődnek a városban is, gyilkosok várnak a hazatérő lányra, akiket az köny- nyedén leszerel. A hivatalos küz­dőtéren, mindenki színe előtt már nyugodt fölényben éráik magukat a japánok, amikor meg­érkezik a bátor, és minden fér­finál ügyesebb lány, akin a há­tulról sújtó tőr sem fog. A film, melyen inkább a sport, mint a kaland kedvelői szórakoz­hatnak jobban, az önvédelmi harcművészet különleges, \ hazá­jában népszerű, azonban külföl­dön teljességgel ismeretlen mód­ját mutatja be. Külön érdekessé­ge, hogy e fogások némelyike még hazai szakértők körében sem ismert: a film „titkos harci el­járásainak" többsége csakugyan feltámaszt számos, ma már is­meretlennek számító mozdulat­sort. A rendezd, Szun Sa, akinek a film készítésénél Kína legjobb sporttörténészei és vusu-szakér- tői álltak rendelkezésére, egy nyilatkozatában megjegyezte, hogy a látott jeleneteket valósá­gosan is végigjátszották, csak el­vétve folyamodtak a filmtrükk segítségéhez. Nem emberfeletti, hanem maximális emberi telje­sítményeket láthatunk a film­vásznon. R.K. J. DEMOKRAT] KUS Közművelődés a felszabadulás után jjjj A felszabadulás utáni poli- * tikai cselekvésnek szerves ré- Igi sze volt a művelődési mozga­■ : lom, amely a kulturális intéz- ^ ményeken túlmenően a társa- 'J á dalmi-politikai szervezetek­ben is kibontakozott. A kommunista és a szociál­demokrata pártszervezetek társadalmi kulturális élete az olvasókörök és a munkásott- jjjj honok Ihagyományait foly- Jjjg tatta. A Magyar Kommunista ■% Párt Központi Vezetősége jj 1945. december 15-én határo- ÉjJ zatot hozott a párt szervezeti pj kérdéseiről, mely külön fog- jj lalkozott a falusi pártszerve­zetekkel is: „A falusi párt- jf szervezetekben döntő feladat, jj hogy a pártszervezetek mű- jjj; ködösének népi jelleget és lljj tartalmat adjunk. Pártszér- vezeteink alakítsanak olva- j| sóköröket, társas köröket stb., mm lehetőség szerint a párthelyi- ^ ségen belül, ahol könyvtárat, jjjf újságokat, rádiót, meleget és mm szórakozást találnak a pártta- fjjp gok és pártonkívüliek. ahol III a falu népe ügyes-bajos dol- 4í; gaira, sérelmeire orvoslást ta­ll lál” A felszabadulás után a mun- j káspártok és a szakszerveze- | tek megnövekedett politikai J ereje mellett még egy szerve- | zeti intézkedés is hozzájárult |jj| a munkás kulturális mozgá­st lom fejlődéséhez. A munkás­ul egység jegyében közös kul­turális szervezetként ala- j kult meg a Munkás Kultúr­ál szövetség, melynek első na­il gyobb nyilvános feladata a { munkáskultúra népünnepé- ' lyének megrendezése volt jíjj 1945-ben, az első szabad má- I jus elsején. A budapesti Vá- | rosligetben 30 szabadtéri szín- íj .pádon szórakoztatták az üze- jf mi és pártszervezeti kultúr- ' rsoportok a közönséget. A | Munkás Kultúrszövetség kul- j túrversenyei indították el az | üzemekben a népi táncmoz- I galmat, mely munkáskultú- f ránkat új formákkal gazdagí- | tóttá. Foglalkoztak színházi ; közönségszervezéssel, hang- ! versenysorozatokat rendez­ik tek üzemekben. Munkásszín- I pad címmel folyóiratot adtak ; ki, és Munkás Kultúrhíradó z'címmel tájékoztató kiadványt. | mely 1947 őszétől Művelt Nép I névvel havonta kétszer meg- I jelenő folyóirattá fejlődött. | A műkedvelő szmiátszási | láz a felszabadulás után még | a ‘ korábbinál is magasabbra | szökött, minden szervezet a í vonzerejét igyekezett növel- ni vele. A felszabadulás után átala- I kult az állami népművelési | szervezet is. Megalakult az Országos Szabadművelődési | Tanács is, melynek elnöke a I neves pedagógus, Karácsony I Sándor lett, a Vallás- és Köz- I oktatási Minisztérium sza- ! badművelődési osztályát pe- f dig a Nemzeti Parasztpárt de­legáltjaként Gombos Ferenc | (Simándy Pál) író vezette. | Gombos hivatalba lépésekor > . Jj kijelentette: „Az a folyamat, jj|j| amelynek az utóbbi hónapok ;|| folyamán tanúi voltunk, nem jjj népművelés többé, hanem a lljj nép szabad művelődésének jfip megáradása. Ma már tisztán jBfBl állhat előttünk, hogy a köz- jjjj művelődés, ha helyesen fog- fjj| juk fel, a társadalom önte- vékenysége.” E szabadművelődési mun- jj kában nagy szerepet játszót- tak a pedagógusok. A Pedagó- ||! gus Értesítő 1947-ben írt: p „Vidéki kartársainknak igen g sok feladata van a parasztság g iskolán kívüli művelése terén. gjft Oktató, nevelő, ismeretter- jjíjí jesztő munka ez, egyben lé- jj lektanító tevékenység. A nem- llijj zet minden rétegének, paraszt- p Ságnak is meg kell ismernie ® Jj a népi demokrácia lényegét... j Ezer és ezer érintkezési aikal- mát népével, a parasztsággal, jn kisiparosokkal, a falun élő -éSU mezőgazdasági vagy gyárba .Jjj; járó munkásokkal mindig Ä fel kell használnia a nevelő- ’ nek felvilágosító munkára. Pártnapok, UFOSZ, FÉKOSZ. , Parasztszövetség, MADISZ. helyi sportegylet, gazdakör, iparoskor, mezőgazdasági, há- I ziipari tanfolyamok, kiállí- : tások, ifjúsági egyesületek. '■ önképzőkörök, énekkarok, műsoros délutánok össze- g jövetelek, tanfolyamok; mind­ez nem képzelhető el falun a nevelő aktív részvétele nél- g kül.” A szabadművelődési szer- vezet természetesen nem in­tegrálhatta a különböző pár- > tok, tömegszervezetek kul- turális tevékenységét, de a koalíciós viszonyok között is tér nyílt nem lebecsülhető állami közművelődési tevé­kenységre, amely egyébként a politikai erővonalak ala­kulásával párhuzamosan nö- vekvő mértékben maga is a • baloldal befolyása alá került A földreform, az újjáépítés | lendülete, a pénzügyi stabili­záció, a bányák, bankok, nagy­üzemek államosítása, az is- ( if kolareform mellett a kultúra ; demokratizálására tett szé-1 les körű erőfeszítések is jel- [ip zik a koalíciós időszak bonyo- || lult politikai viszonyai között Sí a szocialista átalakulásért I küzdő erőik sikereit. E harc- . ban a Magyar Kommunista - Párt a közművelődés terén is Sí szövetségesként tudta maga ; mellé sorakoztatni a népi de­mokrácia híveinek szélesebb táborát, mert mint Kállai Gvu- | la leszögezi: „Az a munka. .... amelyet pártunk 1945—48 között az értelmiség soraiban. g az oktatás, a népművelés, a kultúra, a művészet terén végzett, alapja és kiinduló- pontja népünk szellemi fel- ‘.f emelkedésének.” Kovalcsik József Poén importból — ha lesz Bementem a minap a boltba és fűzfánfütyülőt akartam vásárol­ni. Ügy néztek rám, mint a véres ingre. Fűzfánfütyülőt??? — Hát nem tudja a kedves ve­vő, hogy azt már hetek óta nem lehet kapni? Egy nagyon fontos alkatrészét, a fütyülő lelkét, im­portból szerezzük be. És sajnos, a szállító cég csődöt jelentett. Ne is zargasson bennünket, amíg is­mét nem szállítanak! Elfutott a pulykaméreg. Nem elég, hogy nem szolgálnak ki, még így is beszélnek velem! — Ide figyeljen — mondtam az eladónak. — Vegye tudomásul, hogy a vevő nem zargatja önö­ket, hanem vásárolni akar ma­guktól. Egy kis udvariasságért nem kellene a szomszédba men­niük! Szánakozva nézett rám az el­adó, s mint atya a hülye gyer­mekének, megmagyarázta: — Hol él maga? Valóban azt hiszi, hogy az udvariasság nem importcikk? Hát mit gondól, mi­ért olyan kevés az udvarias ke­reskedő? Tudja meg, hogy az ud­variasságot éppúgy importáljuk, mint a fütyülőt. Sajnos, ebben a helyzetben itt is fennakadások vannak. Tönkrement a Höflich és társa cég Alsó-Hexenschussban, és hónapok óta nem szállítanak udvariasságot. Ne is keresse, drá­ga uram, már nekem is fogytán van, a többiekről nem is beszél­ve. — Na, jó, de akkor legalább ajánlhatnának valamit helyette. Azt bezzeg tiem tudnak! Ügy lát­szik maguk a szakértelmet is im­portálják ! Egymásra nézett a két kartárs. — Mégiscsak jól értesült a ked­ves vevő. Ezt maga is tudja. Saj­nos ez a helyzet. A szakértelmet a Kluge és fiai nevű korlátolt fe­lelősségű társaság szállítja a ma­gyar kereskedelemnek, de mivel a cég amerikai szabadalommal is dolgozik, Reagan leállíttatta a szállításokat. Ide figyeljenek! Ha azt hi­szik, hogy mindent az import ne­hézségeire foghatnak, nagyon té­vednek. Én ezt az egészet meg­írom az újságban ... — Hóhó... — mondta a bolt­vezető — látja, észre sem vettük, hogy a kedves vevő állandóan firkál. Mutassa csak! Pillanatok alatt kikapták a ke­zemből ezt a cikket és olvasni kezdték. — Ez jó... nahát, ki sem néz­tük volna belőle... hö-hö, még hogy atya a hülye gyermeké­nek ... De megálljunk csak! Uram, miféle humoreszk ez? Nincs poénja? Azt nem adjuk meg az olvasónak, szerkesztö- kém? — Hát... izé... hogy is mond­jam ... — Csak ki vele, semmi mellé­beszélés! — Tudják az úgy volt, hogy a... na, szóval a poén alapanya­gát importból szereztem be... Mondom, szereztem. Mert sajnos, az a híres francia cég, a La Point ltd — az látja el a párizsi Canard Enchaine-t is alapanyaggal, be­szüntette a szállítást. Így kroki­jaimat bizonytalan ideig a leg­nagyobb sajnálatomra nem tu­dom ellátni poénnal. Gőz József

Next

/
Oldalképek
Tartalom