Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1085. április 4. • PETŐFI NÉPE • 9 ÉLELMET GYŰJTÖTTEK A SEBESÜLTEKNEK A művész modellje Feodora Bacserova és magyar családja Helytörténeti jszemponlból ér­tékes, 1945-ös keltezésű, kézzel írött dokumentumokat hozott a könyvtárba Kőszegi Péter, s hoz­zájárult másolatok készítésé­hez« A bélyegzővel ellátott kéz­it’.", tőle mindegyikén olvasható £ti„'Bábserova.; név. Kőszegi Péter tlcözbite,; hogy feleségének édes- ítQyja Feodora Bacserova, az iratok pétiig a család tulajdoná­ban vannak. Kíváncsi lettem erre a nem mindennapi asszonyrít, aki távol, szülőföldjétől a bácsalmási sző­lőkben telepedett le és kezdett új életet. Kőszegi Péter visszaem­lékezése alapján- -4- amelyet mag­nófelvétel őriz —t, némi módosí­tással" adom közre a hallottakat. — A feleségem édesapja az él-, sö világháborúban hadifogság­ba, került. Fogolyként Szibériá­ban dolgozott, ott .ismerkedett meg egy kárpát-ukrajnai lány­nyal, akinek a családja is ott dol­gozott. ök ketten 1921-ben elin­dultak Magyarországra ... Ha­jóval és mindenféle közlekedési eszköz segítségével pár hónap alatt haza is értek. Decemberben megszületett a lányuk, az én fe­leségem. Idehaza' nem ismerték el törvényesnek a házasságot, mert az anyósom görög katolikus, apósom pedig római katolikus volt. Sok utánjárás után sikerült csak megesküdniök, s lett „tör­vényes” a gyermekük. Ettől füg­getlenül a család és a szőkébb környezet befogadta, és meg is szerette az idegen asszonyt. — Ez annál is inkább jelen­tős volt, mert a férj német szár­mazású, tudomásom szerint — ve­tettem közbe. — Igen. Az apósom neve Hahn volt, később magyarosított Haj­nalra/.., Talán az is hozzájárult any ósőrn népszerűségéhez, hogy nagyon szépen kézimunkázott, és'paplanokat is készített. Ellát­ta családunkat, de kérésre má­soknak is dolgozott. Sok-sok pap­lant csinált bácsalmási úri, pol­gár-e .házakba. Levelezett a Szov­S||ég^^á%ftLÜf:í|^ár*éséig. Azután* teljesen megszűnt velük a kap­csolata. Apósom annyira szerette a feleségét, hogy még orosz nyel­vű újságokat is járatott neki, az egyiket Franciaországból, a má­sikat Jugoszláviából kapták. — Később, amikor erősödött a fajgyűlölet, és á magyarok hábo­rúba léptek, hogyan alakult az életük? — Egyszer apósom három-négy ember társaságában beszélge­tett. Kijelentette, hogy nem ért egyet a hitlerizmussal. értelmet­. -fejj ez az egész háború. Az egyik fültanú besúgta a németeknek. Egy jóakarója mentette mag az elhurcolástól. Figyelmeztette, hogy tűnjön el. Ez röviddel a né­met megszállás előtt történt. Ek­kor, hogy elkerülje a deportá­lást, bement Bajára, és jelentke­zett önkéntes katonának. A tisz­tiorvos nem akarta bevonultatni. Apósom akkor elmondta a prob­1 lémáját, mire az orvos hazaküld­te, hogy megkapja majd a behí­vóját. így is történt. Nagyon gyorsan megjött a SAS-behívó, és a köyetkező vonattal be is vonult Bajára. Amikor a szovjet csapatok Baja közelébe értek, á magyar parancsnok választási le­hetőséget adott katonáinak, nem kötelezte őket, hogy részt vegye­nek az értelmetlen harcokban. Pár emberével átment a Duna túlsó oldalára. Apósom úgy dön­tött, hogy marad. Baján egy asz­talosnál húzódott meg, három— négy hét múlva tért haza. — ön ekkor már a felesége szüleinél lakott? — Igen. Kelebián magántiszt­viselő voltam a mészhomokkő- és téglagyárban. A tulajdonos el­menekült, így feleségemmel haza­jöttünk szülei házába. Velük él­tem 1951-ig. — Hogyan találkoztak a fel­szabadítókkal? Arra emlékszik-e, hogy a szovjet csapatok vagy a szórványosan érkező katonák merre vonultak, és merről jöttek Bácsalmásra? KSp- A' Legelsőijsjöyjet kgtralá^'»^- keC^-,í#íaEn|'.í*- Csikéría J»-> lől érkeztek. Nem voltak sokan. Fogatos kocsikkal jöttek, ' kis tarackágyúkat vontattak, a kö­ves ú|ttól jobbra és balra bizo­nyos távolságban a mellékuta­kon lóhátasok is mentek. Való­színűleg ök biztosították a köves- útón haladókat. Ezen a területen csend volt, Bácsalmásról hallat­szott szórványos lövöldözés. Meg­mondom őszintén, a kíváncsiság hajtott: hogy is néz ki egy szov­jet katona? Heteken keresztül úgy éreztük, hogy törvényen kí­vül élünk, nincs gazdája a terü­letnek. Bizonytalanok voltunk, és egy kicsit féltünk is; hiszen korábban elég nagy volt az el­lenpropaganda. Később, amikor a nép megismerte a szovjet ka­tonákat, kellemesen csalódott mindenki, mert merőben mások voltak, mint ahogy lefestették őket annak idején. Közben dolgoztunk, szüret ide­je volt éppen. Feleségemmel pár nap múlva édesapámékhoz men­tünk szüretelni. Ahogy mentünk, a földeken keresztül jöft egy szovjet katona, aki megállított bennünket. Én egy kicsit féltem, mért az a hír járta, hogy ha el­csípnek egy férfit, rögtön fog­lyul ejtik, és elviszik. Elkezdett oroszul beszélni, amiből én sem­mit sem értettem. A feleségem válaszolt a hozzám intézett kér­désekre. A katona is meglepő­dött, mindjárt nagy volt az örö­mük, amikor kiderült, hogy tu­lajdonképpen földik, mert a ka­tona is szibériai, ahonnan Ma­gyarországra jöttek feleségem szülei. Ez a találkozás végképp megnyugtatott. Megbizonyosod­tam, hogy ezek rendes, jó embe­rek. Őszintén mondom, nagyon meglepett, hogy a feleségem tu­dott oroszul. Előttem csak ma­gyarul beszéltek. Kiderült, hogy a szülők annak idején — különö­sen akkor, ha nem akarták, hogy gyerekük értse, mit mondanak — sokat beszéltek egymással oro­szul. Így ismerte meg a nyelvet a feleségem, nagylány korára. — Hogyan került kapcsolatba anyósa, Bacserova a szovjet pa­rancsnoksággal ? — ök kerestek oroszul tudó, főképp olyan embereket, akik az első világháború után ide tele­pültek. Megtudták anyósom lak­címét, és egy alkalommal kijött egy fogatos kocsi, és behívták őt a bácsalmási -parancsnokságra. Nagy izgalommal indult,,. A pa­rancsnokságon ismerkedett meg a szovjet hadikórház főorvosá­val és annak feleségévei, aki szintén orvos volt. Nagyon össze­barátkoztak. Ekkor, beszélgetés közben vetődött fel a sebesültek élelmezési nehézsége. Az üzletek zárva voltak, habár hús volt ele­gendő, de egyéb élelmiszerekhez nem jutott a kórház. Ekkor hatá­rozta el a családunk, hogy ön­kéntes gyűjtési akciót indít a kórházban fekvők ellátására. így is történt. Általában a szükséglet szerint heti egy—három alkalom­mal fogatos kocsit küldtek ki szovjet katonával, s a családunk­ból a feleségem édesanyja, édes­apja és én mentünk, jártuk a ta­nyákat, a sebesültek számára fel­ajánlott élelmiszereket össze­gyűjtöttük, bevittük a kórházba, ahol elismervény ellenében át­vették a szállítmányt. — Az emberek szívesen ada­koztak? — Igen. Ezek az egyszerű’ em­berek biztattak is bennünket, ha újra jövünk, megint tudnak adni valamit. Nem fordult elő egyet­len olyan eset sem, hogy valaki megtagadta volna a kérésünket. Azt adták, amijük éppen volt, tehetségük szerint: ki egy pár csirkét, ki ötven tojást. Volt, aki egy kiló hagymát vagy két üveg paradicsomot. — A megőrzött iratok, mint lá­tom, egy kivételével a gyűjtött élelmiszerek tételes átvételi el- ismervényei. A szovjet parancs­nokság kiállított egy olyan iga­zolást is, hogy Bacserova polgár­társnő, és családja 1944 decembe­rétől 1945 áprilisáig gyűjtött élel­miszer-adományokat a sebesült katonák és tisztek ellátására. — Ezt az igazolást egy-két al­kalommal használtuk csak fel, akkor, amikor más közmunkára akartak küldeni benünket. Most, hogy olvastam, és hallottam a felhívásokat a negyven év előtti események felelevenítésére, ke­restem meg ezeket a papírokat, idéztem fel emlékezetemben fe­leségem édesanyjának szemé­lyét ... Mennyire szerette a ze­nét, különösen a balalajkát! Ne­kik nem volt rádiójuk, de ha ilyen zenét sugároztak, elment rádiót hallgatni. Nem örülhetett sokáig az édes-bús orosz muzsikának, s nem élvezhette a megváltozott életet... 1947. november 1-én halt meg: ‘ ” ..u . ■ 'ősz oiTxsbiol es -isii 1 Szénás iné Barton Edit TIZENKÉT HOLDAT KAPOTT, MAJD TSZ-ELNÖK LETT „Nagy volt az örömöm” Varga József 1910-ben született Ókécskén. Heten voltak testvérek, hat férfi és egy nő; az egész család vagyon­talan szegényparaszt. Józsi bácsi, aki már hetvenöt éves, így kezdi vallomá­sát: _ — Mindig nagyon szerettem az apámat, ám áz* 1 anyámat még jobban. Mindkettőjüknek égett a munka a keze alatt. Olyanok voltak a kertben és a földeken, mint a villám. Én 1944- ben Bakos Imre nagygazdánál szolgáltam, már ebben a faluban laktunk. Ott voltam bé­res, majd később lovász. Amikor a felszaba­dulás után a híres Ferenczi Ida-birtokot el­kezdték felosztani itt Lászlófalván, akkor magamban azt gondoltam: na, én ebből sze­retnék legalább egy kicsinyke darabot, mert ez ugyancsak jó föld. Hát végül az történt, hogy kaptam belőle az osztáskor 'tizenkét hol­dat. Nehéz lenne eltúlozni, hogy milyen nagy volt az örömöm. Vetettem kukoricát, napra­forgót, áprát és rövid idő alatt mintagazda lett belőlem. Ehhez persze az kellett, hogy éjjel-napRal töprengjek: hogyan és merre to­vább? - - 1 Aztán beléptem már az elején a tsz-be, ame­lyet először Úttörőnek, később Űj Életnek hívtak. És ma már szinte hihetetlennek tűnik, de én mégis örömmel újságolom utólag, hogy én lettem a szövetkezet elnöke. Már 1945 óta párttag voltam, majd alapszervi titkár. Egé­szen 1960-ig megmaradtam elnöknek. Külön öröm számomra, hogy népes családom vala­mennyi tagja valamilyen formában kapcso­latba került a termelőszövetkezeti élettel. Kerek kilenc esztendőn át voltam elnök. Később, amikor ettől a poszttól megváltam, egy ideig brigádvezetőként, majd raktáros­ként dolgoztam. Sajnos, megbetegedtem, ezért ma is két bottal járok. Sokan kérdezik tőlem, hogy így, betegen, megöregedve mit várok még a jövőtől? Erre mindig azt mondom, hogy gyerekek, emberek, barátaim', én mindig csak szépet és jót várok, mert hiszem, hogy lehet remélni jobbat és szebbet. Amikor ilyesmin gondolkodom, gyakran eszembe jut, hogy ezt a mai életet semmiképpen sem lehet összeha­sonlítani a múlttal. Nagyon sok embert ismerek; naponta- lá­tom őket, beszélgetek velük, és igen gyakran felmerül bennem a kérdés: mivégre volt az egész, amit annyi éven át sokszor kínlódva csináltam? Ám a válasz ilyenkor szinte ön­magától jön: azért történt minden úgy, aho­gyan történt, mert a jobbítás, a szépítés szán­déka munkálkodott az emberben. Nézze, én még az előbbiekhez azt tenném hozzá, hogy szomorú és mégis gyönyörűséges dolog, hogy én két bottal pattyogok a járdán, miközben fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt me­leg szeretettel rámköszönnek és meg-megáll­• Józsi bácsi büszkén mutatja mai portáját. va kérdezgetik, hogy milyen is volt valami­kor az a világ, amikor még fiatalosan, élet­erősen dolgoztam. És talán nem túlzás, ha ehhez hozzáteszem, hogy nemcsak a magam érdekében, de másokért is ... Varga Mihály A Gellérthegyen, a Felszabadu­lási emlékműnél álló, jobbjában zászlót tartó szovjet katona alak­ját a mester, Kisfaludi Stróbl Zsigmond négy évtizeddel ezelőtt egy huszonöt éves 'szovjet kato­náról mintázta meg. A katonát Vaszilij Golovcov- nak hívják*. A Volga, partjáról ment a háborúba 1941-ben. és négyévi frontszolgálat után ju­tott el a magyar fővárosig. Hő­sies helytállásáért, bátorságáért többször is kitüntették. Buda­pest felszabadításáért . megkap­ta a Magyar Népköztársaság Zász­lórendjének III. fokozatát. A háború után Ivanovóban. a híres textilipari központban te­lepedett le, és évtizedeken át a környékbeli pamutipari kombi­nátban dolgozott. A magas, ősz hajú férfi már nyugdíjas, de az üzembe ma is be-bejár, hogy körülnézzen egy kicsit, és találkozzon a régi kol­légákkal. No meg azért is, hogy ellenőrizze, rendesen dolgozik-e a fia, Valerij. akit főiskolán ta­níttatott ... „Bízó hittel nézzünk a holnap el” Miről írtak a lapok 1945. április 4-én? A Vörös Hadsereg felszabadí­totta Magyarországot! A háborús világdráma utolsó felvonásának végső jelenetei lélegzetelállító ütemben peregnek. Szinte nem is lehet ma újságot írni, mert azt. amit az egyik percben leírunk, már a következőben annyira túl­haladják az események, hogy pl.: a tegnapi hírt ma már nyugodtan tavalyinak lehet minősíteni. Nem tudjuk, mit hoznak a legközeleb­bi órák, milyen események tolul­nak egymás fölé, de ma már bizo­nyos: a háború abban a stádium- bain van, hogy minden percben véget érhet az esztelen vérontás. (Kecskeméti -Lapok.) A földosztás e héten' befejező­dik. Szombaton 'délelőtt a demok­ratikus pártok iá Városi mözitián földigénylő nagygyűlést tartot­tak. Mintegy 5—600 egybegyűlt földigénylő lelkes hangulatban hallgatta végig a pártok szóno­kainak beszédeit. Az egybegyűl­tek elhatározták, hogy teljes ere­jükkel végrehajtják a földrefor­mot, nem hónapok, nem hetek, hanem néhány nap alatt, és szem- beszállnak minden erővel, amely azt meg akarná akadályozni. (Ha­lasi Hírek) Megműveljük a földet, ha kell, a tíz körmünkkel is! Mint a meg­bolygatott méhkas, olyan a vá­rosháza kistanácsterme. Itt mű­ködik az új földtörvény értelmé­ben létrehozott földigénylő bi­zottság. Kérges tenyerű, nincste­len földmunkások, kis- és törpe- birtokosok tömege nyüzsög az íróasztaloknál. Magabiztosan, ha­tározottan diktálják adataikat, tudva azt, hogy most nem főszol­gabírók, reakciós főispánok dol­gozószobájában kunyerálnak va­lamit, hanem a nép ■ emberei osztják a földet, a törvény,értel­mében. (Kecskeméti Lapok) A Demoratikus Nők Szövetsége közli a következőket: Húsvét utá­ni héten megnyitjuk az óvodákat. A napközi otthonban minden ro- botos anya beadhatja gyermekét. Szakszerű gondozásban és ió el­látásban részesülnek. (Halasi Hí­rek) Ifjúság. A MADISZ harmadik szereplése, úgy hisszük, általános tetszést aratott. Nem előadást, nem komoly műsort akartunk adni a megjelenteknek, egysze­rűen azt akartuk, hogy az ifjú­ság jól érezze magát, szórakozzon, táncoljon. Minden szerdán dél­után 5-kor ifi-délutánt rendez az Ipartestület nagytermében a MA- DÍSZ. (Bajai Hírlap) Tilos kivinni a városból zöld­séget. A közellátási hivatal ezúton figyelmezteti a zöldségtermelőket és -kereskedőket, hogy amíg a város zöldségeilátása megfelelő árak mellett biztosítva nincs, kénytelen a zöldségnek a város­ból való kivitelét leállítani. (Kecs­keméti Lapok) Felhívás! A Kommunista Párt felkéri az elvtársakat, Baja város közönségét, hogy az orosz kórhá­zak részére játékokat adomá­nyozzon (sakk, asztaliteke, fut­ball. füleslabda). (Bajai Hírlap)- .,.F?lhíy4a!..Á, (Gimnázium úgazga­üjfgs? városbapstac­őWtfíÜfa ^Ííqpázjumi tanulókat, hogy csütörtökön reggel 8 órakor valamennyien jelenjenek meg a gimnázium udvarán a helyreállí­tási munkálatok elvégzése céljá­ból. (Halasi Hírek) Sport. Folyó hó 8-án, vasárnap délután kettős bajnoki mérkőzés lesz a KAC-pályán. (Kecskeméti Lapok) A Türr István Sportegy­let 1945. évi rendes közgyűlését f. hó 7-én tartja a városháza ta­nácstermében. (Bajai Hírlap) Húsvét vasárnapra a halasi MA- DÍSZ labdarúgócsapata a kiskő­rösieket várta barátságos mérkő­zésre, de azok a nehéz utazási viszonyok miatt nem érkeztek meg. így a halasi A- és B-csapat mérkőzött egymással szépszámú közönség előtt. (Halasi Hírek) Apróhirdetések. Másodikos 11- cista könyvekért élelmet adunk. — Fél bakancsnak, fél férfi 43-as sárga vagy fekete cipőnek párját vennék. — Fehérneműt, cérnát, cipőt adok cukorért. — Fizető úti­társnak szegődnék, aki kocsin, vonaton Solt vagy Dunavecse fe­lé megy. — Kimondottan jó bo­roshordót vennék, esetleg bérel­nék. — Horváth Istvánnak répá­ja van eladó. Béke. Itt már csend van, itt már tavasz van és élni akar az élet. Feledjük hát. mi rossz volt. ami nehéz volt és bízó hittel néz­zünk a holnap elé. Szörnyű árat fizettünk érte, de most már miénk az ország, miénk a hatalom, a dolgozóké. Szabadok vagyunk. És hív a munka. (Kecskeméti La­pok) A szemelvényeket a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front ko­rabeli napilapjaiból válogatta: Lovas Dániel. MAI MŰSOR i TV I. MŰSOR. *.25: Idősebbek I» elkezdhetik (ism.) 8.30: Csak gyerekeknek 9.00: Jó reggelt, Magyarország! Ri­portműsor 14.15: Dzsungel könyve. Angol film n.55: Képújság 18.00: Jó napot. Magyarország! A dél­előtti műsor folytatása 19.10: Idősebbek is elkezdhetik 19.15: Esti mese 19.30: Tv-Híradó 20.00: Jó estét. Magyarország! Gratu­lálunk! A hazánk felszabadulásának 10, évfordulója alkalmából kitünte­tett művészek műsora kb. 22.00: Tv-Híradó 3. 22.10: Himnusz TV II. MŰSOR: 1H.0>: Képújság 18.10: Clmboraság. Csukán István # (i*m.) 18.35: A nagyeszű sündisznóeska. Báb- filmsorozat. IV l. rész (ism.) 19.00: Mikropillanatok. Riport műsor 19.30: Franciaország kastélyai. Fran­cia ismeretterjesztő rövidfilm (ism.) 20.00: Pétervári vendégség; 1870. Ze­nei dokumentumjáték ' 21.05: Tv-Híradó 2. 21.25: Magyarok. Magyar film 23.10: ’Képújság ÚJVIDÉKI TV: 10.55: Műsorismertetés — magyarul lf7.0.0: TV-napló — magyarul 1-7.115: Reklám 17.20: Bejelentkezés és akció 17-25: TV-naplő 17.4-5: Gyermekeknek 1i8j15: Irodalom 10.45: Doku-mentumfilm 1ÓJ15 J Rali z>f Ilim-19.25: Reklám 20.00: Külföldi sorozat 21.IS: Meüisztó — magyar játékfilm 2|2.45: TV-,napló 23.05: Zsiúr — szórakoztató műsor 23.35: Műsorzárás KOSSUTH: 8.10: Az Állami Népi Együttes felvé­teleiből 1.35: Vallomások a szülőföldről 9.50: Kapcsoljuk a Felvonulási teret 11.15: Bemutatjuk új felvételeinket 12.15: Művészlemezek 15.00: Ojságírók 1945. tavaszán 14.10: Évfordulók nyomában I 14.45: Népdalszvltek 15.01: Két nép költője 10.05: Szimfonikus zene 17.00: Párhuzamos életrajzok 11.00: Legrand: Cherbourgi esernyők 11.45: „Emeld föl szívedet nemzetem” 10.55: Komolyzenei hangverseny 11.12: Operettparádé 22.15: Szimfonikus zene 0.10: Kamarazene PETŐFI: 0.00— 7.52: Népszerű muzsika — világhírű előadók 0.05: A Szabó-család (Ism.) 0.55: Szovjet dalok magyar előadás­ban 0.05: Fűvósiene 0.80: Udvaros Dorottya énekel 10.20: Déry Tibor: A portugál király­lány 11.05: Hangszerszólók 11.15: Rádiókabaré 12.25: Jó ebédhez szól a nóta 14.00: Kiss Dénes: Aranykapu. Han*r- játék 15.05: Elvis Presley összes felvételei XXXII/14. rész 10.21: Történelmi amnesztia 10.51: Vavrinecz Béla: Fokostánc 17.05: Örökzöld dallamok 18.04: „Én nem csupán voltam .. Legkedvesebb verseiből válogat: Major Tamás 18.30: Slágerlista 19.05: Halló, Pozsony! Halló, Buda­pest! Népzenei műsor 20.05: László Anna: A helyzet ura. Zsebrádiószinház 20.22: Kabalevszki j: Dalol a tavasz. Részletek 21.05: Az a nap ... 22.25: „Régi idők ritmusa.** 23.15: Nádas Gábor dalaiból 23.30: Ránki György—Hubay Miklós— Vas István: Egy szerelem három éj­szakája. Részletek 24.00— 4.30: Éjféltől hajnalig 3. MŰSOR: 7.00: Reggeli hangverseny' 8.11: Zenekari muzsika 9.38: Mozart: Don Giovanni Közben: 11.08: Három könyv, három szerző Beszélgetés nemrég megjelent köny­vekről 11.38: Az operaközvetítés folytatása 13.05: Zenekari muzsika 14.10: Komolyzene — könnyedén 15.00: A kamarazene kedvelőinek 16.00: Valentyin- Katajev: Gyöngyvi­rág (ism.) 16.59: Operaáriák 17.23: A zeneirodalom remekműveiből 18.30: In limba materaa 19.05: Puccini operáiból 20.00: Rock archívum 20.45: Értékek és felfedezések 21.00: Simon István: Bocsáss meg, Eurydiké. Versek (ism.) 21.05: Bach-művek 22.15: Operaáriák 23.00: Brazil dzsesszfelvételekből

Next

/
Oldalképek
Tartalom