Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
8 • PETŐFI NÉPE 1985. április 4. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÚJ TAGJA Akit a föld szeretete kísér Sohasem tagadta, sőt büszke- seggel formálja a rövid mondatot: parasztgyerek vagyok, Gál Gyula életét, pályáját meghatározta, hogy honnét jött, szüleitől mit látott. A paraszti munka, az állatok és a föld szeretete, tisztelete élete eddigi 40 esztendején végigkísérte. Az érzelmi kötődés nem gyengült, a pálmonostori tanyai parasztemberek fia ma már osztályvezető: az ország legnagyobb, a mezőgazdasági termelés szempontjából legjelentősebb megyéjének agrár ágazatát irányítja. A megyei tanács 13. emeleti szobájában beszélgetünk, — Törekvő, az újdonságokra felfigyelő, a műveltséget fontosnak tartó szüleim pontosan, rendesen járattak iskolába, testvéremmel együtt. Tanulás, olvasás, sport és állatgondozás. Ha a sorrend módosult is olykor, de ezek jelentik nekem a gyermekkort. Az általános iskolában már sakkoztam, a megyei bajnokságon második lettem... Mi nem jut eszembe?!... Eltűnődik, hogy ezt is kibeszélte. Persze büszke^ lehet rá. Mint arra is, hogy első volt a pálmonostori gyerekek közül, aki a csillebérci úttörőtáborba eljutott, mert jó tanuló volt. s maradt is. A kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Gimnázium — ahogy emlegeti a magas színvonalú, klasszikus gimi — pecsétjével ellátott érettségi bizonyítványában csupa jelesek sorakoznak. Az egyetemen már „csak” négyhetvenhéttel államvizsgázott. — Az, hogy agrármérnök leszek, gazdásznak tanulok, olyan természetes volt, mint a reggeli mosakodás, hideg vízben. Nincs szebb, felemelőbb dolog mint a legfontosabb egyikét, a kenyeret, a táplálékot termelni. A gödöllői •egyetemen a tudományos részét is megismerve, még inkább megszerettem választott hivatásom, és sok-sok mindennel gazdagodtam. A pálmonostori Keleti Fény Tsz ösztöndíjasa lett Gál Gyula. Tanult és szervezett. Az egyetemi éveket a legszebbek közé sorolja, ahol évfolyama KISZ-titkáraként az jelső olyan feladatókat kapta, amelyeket java részt önállóan oldhatott meg. Akkor kezdtük a külföldi cseregyakorlatok szervezését és az idegen nyelvek tanulása is foglalkoztatott bennünket. A kollégiumban én szerveztem az első nyelvklubot, amely most is működik, sőt bővült. 1967-ben felvettek a pártba. Egy év múlva — néhány hónapos gyakorlati agro- nómusi munka után — pedig már párttitkárrá választott községem, s az ösztöndíjat adó téesz. Diplomásként. 23 éves koromra nem kis feladatot kaptam ... Bevallom nem is, bírtam vele. Gvötrel- mes volt a munkában eltöltött első két év. Indokolni ma sem tudom másképp, mint ahogyan akkor: csak egy-két társat találtam terveim valóra váltásához. Tenni akartam a falumért. Akkor éreztem igazán először, mit jelent kis községben lakni, és hogv el kell indulni az elmara* dottságból kivezető úton. A politikai célok is ezt kívánták. — Kiskunhalason a járási pártbizottság munkatársaként folytattam. Belecsöppentem a feladatok sűrűiébe, hiszen az úi mechanizmus kezdete ez. amikor arról volt szó. hogyan éljenek a vállalatok. a vezetők az új lehetőségekkel Sokat tanultam. Mint korábban, most is szerencsésnek mondhatom magam: kiváló vezetők segítettek Halason, később a megyei pártbizottságon és most is. A hetvenes évek derekán bizonyítani kellett, hogy szükség van a szakszövetkezetekre, életképesek hosszú távon. A megyében a második nagy szőlő- és gyümölcstelepítés is ebben az időszakban történt, amelynek egyik szervezője voltam. Ezt a programot ma is sikeresnek tartom, viszont ami akkor sem tetszett — és máig keveset haladtunk —, a beruházások nem kellően szervezettek felelőtlenül (vagy csak meggondolatlanul?) elköltött milliókról is tudok. Sokat foglalkoztatott az üzem- és munkaszervezés, e témában írtam első publikációmat is. A megyei pártbizottság gazdaságpolitikai munkatársa volt Gál Gyula, majd 1978—81 között- még nagyobb feladat.ot látott el: megválasztották a bajai járási párt- bizottság első titkárának. Kitárult előtte az akkori járás összes gondjával, szépségével. — Micsoda évek voltak! Lehetőségem adódott tenni a területen élőkért, a tizenkilenc községért. Hogy mire emlékszem legszívesebben? Megszerveztük a bács- bokodi szociális otthon felújítását, társadalmi erőből, sportcsarnok-építési programot valósítottunk meg. széles körű idegen nyelvű oktatás kezdődött, leraktuk a nagybaracskai szociofotó alkotótábor alapjait, létrejött a BÁCSHŰS. elindítottuk a Mar- gitta-szigeti meliorációs programot, a jégeső-elhárítórendszer tervezését... Nagyon gazdag, munkás időszak volt. ami itt a megyeszékhelyen mostani beosztásomban folytatódik. Beszélgetésünk során többször is emlegeti a családját. Szavaiból érződik, büszke pedagógus-párt- titkár feleségére, valamint lányára és fiára. — Nyugalmasan, alkotó légkörben telnek otthoni óráink. Itt, az osztályon minden lehetősége* megkapok, hogy megvalósítsam elképzeléseimet. Folytatni ' akarom- elődeim jó munkáját. Fiatal ember még Gál Gyula, egyidős a felszabadulással.. Élete, jövője szocialista fejlődésünkhöz kötődik. Megválasztották a megyei pártbizottság tagjának is. és így még inkább lehetősége van ezért a jövőért munkálkodni. Csabai István TALÁLMÁNYUKAT TOVÁBBFEJLESZTETTÉK A mátéházi brigád névnapja nevelő erejével Felszabadulásunk' évfordulója születésnap. Sőt, ekkor ünnepük névnapjukat is a Bajai Mezőgazdasági Kombinát mátéházi üzemében a gépjavítók. Ugyanis a nevük Április 4. szocialista brigád. Harminchatan vannak. Tró- bert Ferenc, a vezetőjük elmondta, milyen gépeket javítanak: John Deer, Fiat, Rába, T—150-es, MTZrtraktorokat, Claas Dominá- tor kombájnokat és a hozzájuk tartozó adaptereket, munkagépeket. — De inkább nézzük meg —■ javasolta. A műhelyt ilyenkor tavasszal gumicsizma hiányában csak terepjáróval lehet megközelíteni, akkora a sár. Míg az UAZ- ra vártunk, a 'brigádvezető beszélt az elmúlt 15 évről és a név- választásról. — Március közepén jártunk, amikor felvetődött a gondolat, hogy alakítsunk brigádot. Azt már nem is tudom, ki javasolta, de végül a sok közül az Április 4. nevet választottuk, s ettől a naptól számítjuk a megalakulásunkat. A régiek, az alapító tagok közül csak öten maradtunk együtt, rajtam kívül Androvics Béla, Lőrincz Ferenc, Káplár László és Lakatos János. Az elmúlt másfél évtizedben sok minden történt velük. Ami a legfontosabb: 1977-ben itt, a bo- kodi területen új gépcsarnokot kaptak. Erre nagy szükségük is volt, mert az időközben megérkezett nagy, K—700-as traktorok nem fértek be a kisebb műhelybe. Előkerült a terepjáró és saját szememmel láthattam, milyen a környezet, s elképzeltem, milyen nehéz lehet ilyenkor, esők után az udvaron dolgozni. Igaz, betonozott, de a sár, amit a gépek behoznak, boka fölé magasodik. A brigádtagok most a műhelyben szorgoskodtak. A múltról szinte mindenkinek volt valamilyen érdekes, esetleg mosolyogtató története. Amikor a mára, a munkára terelődött a szó, többen elmondták, hogy nehéz feladat a javítás költségeit csökkenteni. Ugyanis az alkatrészárak emelkednek. — Javítanánk felújítanánk az elromlott alkatrészeket — mondta Zavaros András, — de a célszerszám néhány esetben olyan drága, hogy inkább megéri új darabokat venni. A takarékosság másik, bevált módja az újításokkal történő ész- szerűsítés. Az első ilyen jelentős munkájuk egy permetezőgép volt — Androvics Béla, Mellár Lajos, Forián Ferenc, és Ozwald József találmánya —, amelyet később Debrecenben fejlesztettek tovább a Kertitox Góliáttá. A brigád vállalta, hogy évente legalább két újítást vagy ésszeA brigád. (Somos László (elvétele.) rűsílésl fogadtat el. A legutóbbi egy Rába erőgép permetezőszivattyújának átalakítása volt. A folyadékos, hidromotoros meghajtást ékszíjasra szerelték át. A másik újítással a Tornado—5 típusú műtrágyaszóró „sebesség- váltó" részét módosították, s ezáltal az eredetileg kiszórható — hektáronként száz kilogrammos — mennyiséget tovább csökkent- hetik, ahogy az agronómusok kérik. . — Mindkét újítást el is fogadták — mesélte Tróbert Ferenc. — Kaptunk érte lizenegyezer-há- romszáz forintot. Ezt a pénzt nem osztottuk szét, hanem a brigádkasszában hagytuk. Ebből szeretnénk fedezni az egyik alapítótag, Lőrincz Ferenc nyugdíjbavonu- lásakor a rendezendő összejövetel költségeit. Egyébként alig van időnk egymásra. öt községből járunk be dolgozni. A két legtávolabbi falu 50 kilométérre van egymáshoz. Ahogy vége a munkaidőnek, mindenki rohan a gazdasági buszhoz, hogy elérje. Ezért az ilyen összejöveteleket úgy szoktuk megrendezni, hogy szabad szombaton tartunk egy fél műszakot, délután pedig a buszok indulásáig együtt maradunk. A brigádvezető nagy sikerként említette: _elérték, hogy ipari tanulót „kapjanak". Évente ketten, hárman is itt gyakorolják, amit az iskolában a tankönyvekben tanultak. Az Április 4. brigád jó nevelőmódszerét bizonyítja, hogy a fiatalok a gépszerelő szakmunkásbizonyítvány megszerzése után zömmel itt vállalnak munkát. Czauner Péter AZ ÁRUCSERÉTŐL A TAGSÁGI KÖLCSÖN!G Mélykúti szövetkezők • Pásztor Imréné jelenlegi elnök és Kancsár Sándor alapító tag. Áz egykori feljegyzések szerint Mélykúton már a század elején szövetkeztek a gazdák. Igaz, más körülmények között, mint manapság; 1900-ban alakult meg a hitel- és földbérlő szövetkezet, ez volt az országban 1945 előtt a legnagyobb területű, a mezőgazda- sági termelést segítő szövetkezeti kezdeményezés. Az itt levő 5200 hektáros vallása-lapítványi birtok a szövetkezet megalakulása előtt nagybérlet volt. Az ügyintéző Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium nem volt megelégedve a bérlet kezelésével, és ezért segítette a helyi hitelszövetkezet törekvését. így alakult meg a már említett földbérlő szövetkezet, 2—10 hektáros területeket juttattak a jelentkezőknek. Elő volt írva a talajerőpótlás, a jószágtartás és a négyes vetésforgó. Mindez serkentően hatott a -termelés fellendítésére. Sok, addig nehéz helyzetben levő törpebirtokos tudott kis- vagy középparaszti szintre emelkedni. A terméseredmények meghaladták a megyei és az országos átlagot, gyakori volt a jó fajtájú tenyészállatok közös beszerzése. A történelmi visszapillantást indokolja, hogy a jelenlegi községi fogyasztási szövetkezet központja a volt hitel- és földbérlő szövetkezet épületében van. Az országban az elsők között — néhány hónappal a felszabadulás után — alakult meg Mélykúton a földművesszövetkezet, amelynek jogutódja a jelenlegi áfész. A negyven évvel ezelőtti élet- körülményekről beszélgettem Kancsár Sándorral, az egyik alapító tagjukkal — a mélykúti Lenin Termelőszövetkezet nyugalmazott elnökével —, akinek az édesapja a földművesszövetkezet első igazgatóságának tagja volt. — Nehéz idők jártak a megalakulás idején. Csak lassan tudtunk előrelépni. A pénz elértéktelenedése miatt a részjegyet természetben fizették a tagok. Kialakult az árucsere, a tagok csirkével, tojással, szalonnával fizettek. Ezért a szövetkezet a városban sót, cukrot, patkót és ekevasat kapott. Amikor a forintot bevezették, eleinte kicsi volt a forgalom, alig volt pénzt, apámnak úgy kellett kölcsönkérni útiköltségre, hogy fel tudjon jutni Budapestre a földművesszövetkezetek első kongresszusára, ahová küldöttnek választották. Hosszan lehetne sorolni, milyen küzdelmek árán érték el a jelenlegi eredményeket. Pásztor Imréné, az áfész elnöke, akit nemrég harmadszor választottak meg erre a posztra, néhány adattal szolgált: — A község 7 ezer lakosa közül mintegy kétezer-hatszázan tagjai az áfésznek. Tehát átlagosan minden családból egy személy érdekelt a mozgalomban. A részjegyek értéke meghaladja a 600 ezer forintot. A célrészjegyek összege pedig egymillió 800 ezer forint. Külön érdemes megemlítenem, hogy a tagság anyagi helyzete ma már azt is megengedi, hogy mintegy negyedmillió forint kölcsönnel segítse a szövetkezetei. Negyven évvel ezelőtt egy üzletük volt, jelenleg húsz kiskereskedelmi egység segíti az ellátást. Ezenkívül 7 vendéglátó üzletük van, kettő szerződéses. A mélykútiak segítik Baja ellátását is, mégpedig a közétkeztetést. Már 15 éve működik a Kismotor - és Gépgyár területén az üzemi konyha, amely naponta 3500 adagot főz. Ebből 400-at a munkások fogyasztanak el, a többi gyermekek étkeztetését szolgálja. Az óvodákba és az iskolákba a városi itanács szállítja ki az ételt. Tavaly, ugyancsak Baján, átvették a Radnóti kollégiumot, ahol 450 diák teljes napi ellátását oldják meg. — Sokszor beszélünk arról, hogy gondok vannak egyes cikkek folyamatos szállításával. Nincs elegendő építőanyag, az idén akadozott a tüzelőanyag-ellátás, a hiánycikklista lassan csökken. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy 40 évvel ezelőtt az első boltunk áruválasztéka milyen szegényes volt. Igaz, hogy erre manapság már nem lehet hivatkozni, hiszen négy évtized telt el. Én bízom abban, hogy a mai gondokat is leküzdik a szövetkezet vezetői — vélekedett Kancsár Sándor. — A mélykútiak a régi szövetkezeti tapasztalatokat is hasznosítani tudták a felszabadulás után — állította Pásztor Imréné. Kereskedő Sándor HÍMZETT RUHÁK BEDOLGOZÓKTÓL Szabadszállásról Habarovszkba • Cser Judit, a MERT képviselője és Gyenes Fe- rencné végmeós a habarovszki szállítmányt vizsgálják. Amikor másfél évtizeddel ezelőtt a fővárosi Háziipari Export Szövetkezet Szabadszállásra is kiterjesztette működési területét, talán senki sem gondolta. hogy ez milyen hasznos lesz a község lakóinak és a munkát' hozónak. Sö- ivény Sándor ■telepvezetővel emlékeztünk a jelentősebb állomásokra és ; vizsgálódtunk ■a jelenben. — A fővárosból érkezeit, kiszabott gyermek ruha-alkatrészeket akkor hetven bedolgozó varrta ösz- sze késztermékké. Már 1971-ben 25 ezer darabol küldtünk szovjet exportra. A fővárosi szövetkezét. mivel elégedett volt az itteni munkával, bérelt egy épületet, és most már nyolevanan a közös üzemben termelnek. Ennek a nagysága nem teszi lehetővé a létszám bővítését, de a bedolgozók száma növekszik, jelenleg már száznyolcvanán vannak, hímeznek nekünk a házimunkájuk mellett. — Elégedettek velük? — Ritka eset, ha jószemű, gyakorlott meósaink hibát találnák. Korábban 5—6 féle gyermekruhából évente 80—100 ezret indítottunk útnak a szovjet megrendelőknek. Partnerünk kérésére 1983 óta hímzett, luxusruhákat készítünk. Ezek munkaigényesek, s így a darabszám évente csak 40—50 ezer. Az , idén az utóbbi mennyiséget kell elérnünk. — Megéri a bedolgozóknak? — Nem is hinné, milyen sok lány és asszony szeret kézimunkázni. Amikor bevezettük a luxusterméket, amelynek készítésénél igen-igen oda kell figyelni, azt hittük, lesznek, akik nem vállalják. Kellemesen csalódtunk. Sok munkát ad, az igaz, de megkapják érte a megfelelő bért. A beszélgetés után rövid sétát tettünk az üzemben. Első utunk a minőségi ellenőrökhöz vezetett, ott találkoztunk Cser Judittal, a Májusban vizsga Kiskőrösön MERT (Minőségellenőrzési Részvénytársaság) képviselőjével, aki egy Habarovszkba készülő szállítmány darabjait vizsgálta, Gyenes Ferencné végmeóssal. — Tíz éve járok ebbe a szövetkezetbe — mondta Cser Judit. — A legritkább esetben fordul elő, h'ogy hibát találok, az is jórészt az alapanyag minőségére vezethető vissza. Nem csoda, ha a szovjet partner elégedett a Szabadszállásról kapott ruhákkal, hiszen még a gondos munka után is alapos az ellenőrzés. Bízom abban, hogy most sem jön Habarovszkból minőségi reklamáció. Tovább sétáltunk, megcsodáltam a korszerű japán gyártmányú gépeket és az ügyes, dolgos kezű asszonyokat. — Ahhoz, hogy minél jobb munkát végezhessenek dolgozóink — hallottam a telepvezetőtől — képezni kell magukat. Az elmúlt években már harmincán szereztek szakmunkás-bizonyítványt. Jelenleg tizennyolcán tanulnak, májusban vizsgáznak a kiskőrösi szakmunkásképző intézetben. Opauszky László TERSÁNSZKY JÓZSI JENŐ: A daloló „fecske” Ki dalol ilyen harsányan ebben a házban? Ezt magamtól kérdeztem egy józsefvárosi zugutcában. A következő pillanatban megpillantom a kőművest a házfal bombaüregében, amint téglát illeszt bele, és maiteres kanalával működik. Érdekes! Az első világháborút megelőző békében a kőművest „fecske” névvel csúfolták. Találó volt, mert részint a kikelet hozta el őt is a téli elvonultságából. részint a kőműveseké volt a legdalosabb iparág. Gyászeset, szerencsétlenség történhetett ott, ahol az épületállvány nem volt hangos a kőművesek énekétől. Azután ez általánosan megszűnt. A tőke mindjobban elvette kedvét az iparosnak az énektől. A csökkentett munkabérek, a munkanélküliség, a szétzüllesztett. feloszlatott szak- szervezetek utolsó védelmének hiánya, mind-mind el- vehette a danától a kedvét a fecskének, hogy mogorván, némán robotoljon az állványok tetején. Íme! Most újra kifakadt a jókedve! Nagyon helyes! Dalolj csak. kedves fecske! Jelképesen is, valóban is a te mesterséged a jövő legfontosabb mestersége: újra építeni a romokat itten! Ne sóhatjsuk vissza még az aranyos, régi békét sem. Annak intézményeiben rejlett a mái pusztulás. Új, jobb élet elé fújjad tele tüdővel új dalodat! Szabad Szó, 1945, április 8.
