Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-03 / 78. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1985. április 3. ÉLETSZÍNVONAL — 40 ÉV TÜKRÉBEN ENERGIATAKARÉKOSSÁG, ÉSSZERŰSÍTÉSEK f- ■ j he!yzet’ “j g°ndok „Komaro vékát” ismerik a városban A fiatalabb nemzedékek számára nemcsak az úri Magyaror­szág, hanem a földosztás, az államosítás a tsz-szeryezés is csaknem ugyanolyan történelem, mint az Árpád-házi kirá­lyok kora. Az ifjabb generációknál tehát a megtett út nem teremt tör­ténelmi léptékű biztonságtudatot, nem okoz jó közérzetet. Akik már a szocialista Magyarországon születtek, természe­tesnek tartják mindazt, amit az elmúlt 40 évben elértünk. Többnyire nem mérlegelik azt, hogy honnan indult az or­szág, igényeiket az egysíkú összehasonlításokkal gyakran feltornásszák. Ezért gyakorta jellemző az elégedetlenség, a feszültség a meglévő személyes helyzettel, a társadalmi, gazdasági lehetőségekkel. — Hallottak már a ... ? — Ugyan, kiről? Azt gondoljuk, kibeszélik Kalocsán valakinek a viselt dol­gait, de tévedünk.1 Akikről a városban széltében-hosszában annyi mindent hallani, azoknak a nevét korántsem pletyka vette szárnyára. A jó hír is gyorsan terjed — állapíthattuk meg ezúttal —, akár a helyi Sütő- és Édesipari Vállalat 1-es számú üzemének szocialista brigádja esetében. Élenjáró kalocsai brigád • A gyárban ötvennégy fiatalt képeznek szakmunkássá. Kecs­keméti Dezsfiné szakoktató, » Komarov brigád tagja tanulói­nak a Pozsonyi kifli tojásos ke­nését mutatja. A gazdaság aranykora A megtelt út időnként hepe­hupás v.olt, kanyaroktól, kité­rőktől sem volt mentes. 1945-től 1946 augusztusáig a stabilizá­cióig a városi ember szinte in­gyen dolgozott a romok eltaka­rításán, az újjáépítésen, a hábo­rús jóvátételeken. A fogyasztás, a reáljövedelem a stabilizációtól, 1946 augusztusától gyorsan nö­vekedett, 1949-ben elérte, 1950- ben pedig már 8—9 százalékkal meg is haladta a háború előtti szintet. Nemsokára, 1951—53-ban pedig az erőltetett iparosítás kö­vetkeztében csökkent a reálbér, a fogyasztás, a tömeges városba áramlással a lakáshelyzet érzé­kelhetően romlott. 1954-től ismét felfelé ível az életszínvonal alakulását jelző grafikon. Az intézkedések, a lé­pések azonban következetlenek, az ellátás kiegyensúlyozatlan. 1956 után megváltozik, reális alapokra kerül a politika. Az életszínvonal alakulása a gaz­daságfejlesztés tényleges ' cél­jává válik. Mind nagyobb teret kap a vállalatok, üzemek nye­reségérdekeltsége. A mezőgaz­daság szocialista átszervezése után megkezdődik a parasztság jövedelmi színvonalának kö­zelítése a munkásokéhoz. A 60- as évek végén és a 70-es évek elején a magyar történelem so­rán példa nélkül álló ütemben növekednek a reáljövedelmek és emelkedik a fogyasztás. Az élet- színvonal dinamikus fejlődése növeli a munkakedvet, pezsdí- tőleg hat a gazdasági élet ala­kulására. A reform ugyanebben az időszakban szintén segíti a magyar gazdaság eredménye­sebb működését. A külgazdasá­gi feltételek is kedvezőek: az olcsó energia és nyersanyag kor­látlanul beszerezhető, a termé­kek. a külpiacokon előnyösen ér­tékesíthetők. A magyar gazdaság virágzott, aranykorát élte. kusan növekedett a termelés, ve­le együtt az anyag- és energia­felhasználás. Mindez végül is túlfogyasztáshoz, külföldi el­adósodáshoz vezetett. Csak kés­ve, 1979-től került sor gazdaság- politikai kurzusvéltásra, szük­séges lefékezésr* / a szigorú kurzus nem voll ijdalommen- tes, de végül is eredményesnek bizonyult. Az ország fizetőképes­ségét sikerült megőrizni, a kül­földi eladósodás folyamatát lefé­kezni, megállítani, majd vissza­fordítani. Mindennek ára volt: a beruházások már-már a meg­engedhető szint alá csökkentek, a lakosság reáljövedelmeinek, fogyasztásának növekedése csak­nem megállt. Ezen átlagon belül jelentős rétegek fogyasztása, reál- jövedelme csökkent. A lakosság közérzetét kedve­zőtlenül i befolyásolja, hogy hoz­zászokott a korábbi dinamikus fejlődéshez,, amelyhez képest a jelenlegi már szerény mérték­ben gyorsuló előrehaladás is stagnálásnak, sőt bizonyos fokú visszalépésnek tűnik. A gazda­ság helyzete fokozatosan javul, de még nem állt át teljesen a megváltozott követelményekhez alkalmazkodó új intenzív növe­kedési pályára, továbbra is gon­dokat okozva az ország és a csa­ládok gazdálkodásában. A csa­ládi gondok, a jövedelmi szint­től, a vagyoni helyzettől függően különbözőek. Tíz éve, minden hónapban meg­látogatják az idősek első napközi otthonát. Egyszer tv-antennát ja­vítottak és szereltek fel. Máskor festették a padokat, és hangleme­zeket vettek. Hoztak fonalat is, mert tudják, hogy a nénik sze­retnek varrni. Akinek születés­napja volt, tortával köszöntötték. Együtt kirándultak. Keller Mi­hály, a Komarov brigád nyugdí­jas tagja meg jól megnevetteti őket mondókáival. Azt állítják: ez a bri­gád Miska bácsi nélkül csak 50 százalékos lenne — így beszélnek róluk. Illés Lászlóné részlegve­zető főnővér még hozzáteszi a szakosított szociális otthonban: — „Komarovék" rendes brigád! Ilyen meghitt a kapcsolata a brigádnak a már réginek szá­mító napközivel. S az öregek második, tavaly november 7-én megnyitott Bem apó utcai nap­közi otthonával? Azzal is bizta­tóan kezdődött, hiszen harminc órai társadalmi munkával taka­rították és rendezték be az újabb lakhelyet. A padlásról lehordták a bútorokat a szobákba. Fára­dozásukat akkor Szalóki István tanácselnök megköszönte. Kezdeményezésükre, a válla­lat többi brigádjával együtt, eddig hatvanezer forintot fizet­tek be a városi tanuszoda épí­tésére. A Nemzeti Színház javá­ra egynapi keresetüket küldték el. Húsz éve, négyhavonta vért adnak. Nem egy sürgős, életve­szélyes esetben segítettek már embertársaikon. Ki ez a tizenkét ember, aki nemcsak a városban, de munka­helyén, az 1-es számú gyáregy­ségben is bizonyítja: méltó a szovjet űrhajós 'nevéhez? Akik már eddig is sokat tettek azért, hogy a vállalat 34 szocialista bri­gádjával — energiatakarékosság­gal, selejtcsökkentéssel, nagyobb munkafegyelemmel és újítá­sokkal —, egymillió-százötven- ezer forinttal túlteljesítették kongresszusi munkaverseny-fel- ajánlásaikat? Illés Mária, az ötször arany­érmet, kétszer pedig Kiváló Vál­lalati címet kapott Komarov bri­gád vezetője. Pártvezetőségi tag. Jól felkészült szakember. Rá mindenben számíthatnak. Solti üzemük tavaly olyan helyzetbe került, hogy vezetőjének másho­vá kellett mennie. Távollétében ki irányítsa az üzemet? Illés Má­riára esett a választás, a kiváló dolgozóra, akinek a kongresszu­si munkaversenyben nemrég el­fogadták egyik újítását. Tészta- hulladék-felfogó csatornát ter­vezett a kenyérgyártó üzem kú­pos gömbölyítő gépére. Az újí­tás alkalmazásával jelentős anyagmegtakarítást értek el; ja­vult az üzem higiéniája is. Baksa Zoltán szakmunkás az élelmiszeripar kétszeresen ki­váló dolgozója. Keller Mihály­nak és Takács Mártonnak szin­tén van ilyen kitüntetése. Ná­A gyárak várják a fiatalokat Nosztalgia aélkfil A túlfogyasztás következményei A gazdaság vonatszerelvénye 1973 után sem fékeződött le, amikor pedig a „forgalmi viszo­nyok” gyökeresen megváltoztak. Noha a külső és belső klíma egy­aránt zordra fordult. tovább emelkedett az életszínvonal, bő­vültek a beruházások, dinami­A statisztikai kimutatások szerint azok a legszerényebb jö­vedelmű családok, ahol egy fő­re legfeljebb a havi 2000 forint jut, s tagjai józan életűek, és egészséges emberek, az évi hús- fogyasztás fejenként meghalad­ja az 50 kilót, s 100 háztartásban átlagosan 80 hűtőgép és 90 tele­víziós készülék van. (Az orszá­gos átlag 77 kiló hús, 93 hűtő- szekrény és 107 tv-készülék.) Tudjuk, ezeknél az alacsony jö­vedelmű családoknál nem telik megtakarításokra, kevesebbet költenek zöldségre, gyümölcsre, s gondot okoz az elromlott ké­szülék javítása, még inkább a cse­réje. Azt azért ne feledjük, hogy ezek már nem a régi kenyér- és megélhetési gondok. 1985-öt írunk, és nemcsak az idő. a sze­relvény is halad. Kovács József A szakmunka egyre népsze­rűbb lesz a szovjet fiatalok kö­rében. A szakmunkásképzéssel az oktató- és termelőbázissal rendelkező szakmunkásképző in­tézetek foglalkoznak, tapasztalt pedagógusok vezetésével. A fia­talok a 8. osztály elvégzése után tanulhatnak itt tovább. Három év alatt érettségit, és választott szakmájukból szakmunkás-bizo­nyítványt szereznek. A fiatalok csaknem másfél ezer szakmából választhatnak. Különösen népszerű az építő, az esztergályos, a lakatos, a sza­kács és a szabó szakma. De nagy az érdeklődés a robottech­nika, az atomenergetika, a fé­mek plazma és lézeres megmun­kálása és a gépgyártás iránt is. 1985-ben 2,4 millióan kapnak szakmunkás-bizonyítványt. Kell is a szakember, hiszen a munkahelyek száma 600 ezerrel nő. Elsősorban Szibéria, a Tá­vol-Kelet, Kazahsztán és a kö­zép-ázsiai köztársaságok új ipari központjai várják a fiatalokat. A zöldkúti akol a szövet­kezet büszkesége volt. Olyan juhállományt mint itt, sehol az Alföl­dön nem lehetett találni. Akár a gyapjúhozamot mér­ték fel zárszámadáskor, akár a bárányszaporulatot, nagy pénzt jelentett mind a kettő. Volt is becsülete Serge Kis Andrásnak, a főjuhásznak. Tisztelte őt a vezetőség is, a tagság is, nem beszélve a ju­hászokról meg a bojtárokról, akik minden parancsát vakon teljesítették. Hanem a tplen. a nagy ha­vazás előtt, amikor még szin- te kellemes volt az idő, úgy tűnt. megrendül Serge Kis András tekintélyé. Az történt! hogy az öreg nem enged ié a nyájakat, csak annyira elhajtani az akoltól. hogy egy órán belül vissza tudjanak érni. Máskor jó idő- .ben kint is éiszakáztak az ál­latok valamelyik cserényben, de most mindén este haza kel­lett őket hajlani. A sok bir­ka egykettőre lelegelte a kör­nyéken a füvet. úgy. hogy ta­karmánnyal kellett pótolni az ennivalót. Mikor a juhászok kérdez­ték, miért nem mehetnek messzebbre, azt felelte nekik az öreg, hogy a nyakukon a hó. Az-emberek hümmögtek, a fejüket csóválták, de a fő­juhász szava szent volt. Ki az akol ura? Hanem, amikor elfogyott a takarmány nagy része, s újat kellett kérni, a vezetőség föl- bolydult. — Mi lesz a télen, ha az öreg most feletet mindent? Az agronómus felkereste Serge Kis Andrást, és szá- monkérte, miért nem járnak a birkák a messzebbi lege­lőkre. — Nem lehet, mert itt a hó — mondta az öreg. — Honnan veszi ezt, András bácsi? A főjuhász a lábára ütött. — Ez, jelzi e! Úgy fáj. ahogy még soha. Jobb műszer ez akárminél. Minden juhász lá­ba pontosan tudja, mit kell tenni a juhokkal. Az agronómus nem akart ujjat húzni az öreggel de az elnöknek elmondta a dolgot. Az meg kapta magát, autó­ba ült. s kimert Zöldkútra. — Ide figyeljen, András bácsit Ki ennek a szövetke­zetnek az elnöke? — Maga. — És ki parancsol ebben a szövetkezetben? — Az elnök elvtárs. — No, akkor holnap reggel kimennek a juhok a Farkas- tanya mögötti gyepre, és egy egy Azt szem téli takarmányt kapnak. Világos? Serge Kis Andrásnak arcvonása sem rezdült. beszélték, a nagyapjának meg az apjának sem lehetett soha egyetlen gondolatát sem leol­vasni az arcáról. Egy álló per­cig hallgatott. Az elnök már azt hitte, baja lett, amikor végre megszólalt. — Ide figyeljen, elnök elv­társi Ki felel itt az állatokért? — Maga. — S ha baj van, kit vesz elő a vezetőség? — A főjuhászt. — No, akkor a juhok itt ma­radnak az akol körül. Vilá­gos? Az elnököt a guta kerülget­te. így még nem beszélt vele soha -senki. — Megtagadja a parancsot? — Meg én. — Aztán miért? — Mert holnap itt a hó. Az elnök nem tudta, hogy káromkodjon vagy nevessen. — Ma már a műholdak jel­zik az időjárást, öreg, nem a juhászok lába. Serge Kis András megint hallgatott egy percet. Az arca is olyan volt, mint egy szo­boré. — Akkor mást mondok — szólalt meg végül. — No?­— Tessék nekem arra vála­szolni, hogy ki ennek az akol- nak az urá? — Hogy micsoda? — Ki parancsol abban, hogy mi történik itt, az akolban? Az elnök érezte, hogy az öreg megfogta. — Elég baj, hogy így van, de maga. — És miért? — Mert én ostoba, magára bíztam a főjuhászságot. — Aztán miért tetszett en­gem megbízni? — Mi az, hol vagyok én, vizsgálóbizottság előtt? — fa­kadt ki az elnök. — No, ide figyeljen! Azt mondom én magának", imádkozzon egész éjjel, hogy megjöjjön a hó, mer-t ha nem, becsületemre mondom, holnaptól más lesz az „akol ura”. Megértette? — Meg — bólintott Serge Kis András, és most egy ap­rócska mosoly jelent meg az arcán. Az elnök beült az autójába, és feldúltan elhajtott. Az öreg beszólt az akolba. — Készítsetek takarmányt a jószágnak! Másnapra tíz centiméteres hó fedte mindenütt a legelő­Tóth Tibor nai László munkásőr és szakszer­vezeti bizalmi. Szabó László mun­kaügyi döntőbizottsági tag. Zsigmond Enikő információfele­lősi továbbképzésen bővítette ismereteit. Kecskeméti Dezsöné, aki szakmai tapasztalatait szí­vesen megosztja a gondjaira bí­zott- ipari tanulókkal, marxiz­mus—leninizmust tanul közép­iskolában. Ok, s a brigád még nem említett tagjai: Barna 1st* vánné. Kozó Józsefné, Rák Má­tyás és felesége hajtómotorjai a hatékonyabb termelésnek és a társadalmi munkának. Hol és mivel mérhető legin­kább személyes példamutatá­suk? Nem egyszerű dolog erre válaszolni. Argat József 1 gyár- egységvezető* így vélekedik: — Nagyra értékelem, hogy „Komarovék”, amikor a helyzet azt kívánja, társadalmi mun­kában bent maradnak szakajtó­kat takarítani. Éjszakai műszak­juk végeztével, zokszó nélkül megteszik. Egy-egy ilyen alka­lommal kétezer edényt tisztíta­nak meg. De legfőképp azzal mér­hetjük a tizenkét fős kisebb, és velük együtt a nagyobb gyári közösség munkáját, hogy Kalo­csán és környékén 50—60, egész ellátási körzetünkben pedig — Hartától Sükösdig, Dusnokig — 280 ezer fogyasztónak szállítunk naponta sütőipari árukat, ame­lyekkel mindenhol elégedettek. A jó minőségért egytől egyig fe­lelünk. Közöttünk természete­sen a Komarov brigád is. Tőlük sokat lehet tanulni, hiszen ná­lunk a Komarov az élenjáró bri­gád. Kohl Antal KORSZERŰBB TECHNIKA, SZAKSZERŰBB TERMELÉS Jó évet zártak a szolgáltatók Baján Jó néhány esztendő elmúlt már azóta, hogy megjelent az „ezerharmincnyolcas”: a szolgáltatók táborában így rövidí­tik, így említik azt a kormányhatározatot, amely az ipari, személyi szolgáltatás fejlesztését tűzte ki célul, elvi és gya­korlati útmutatást is adva hozzá. És természetesen bizonyos anyagi lehetőségeket is, amelyeket a bajai központtal műkö­dő Dunamenti Szolgáltatóipari Szövetkezet jól hasznosított. Ezt állapíthatták meg néhány nappal ezelőtt azok, akik résztvevői voltak a kollektíva közgyűlésének. Márity István elnök beszámo­lójából kiderült, hogy a legutób­bi négy esztendlőben 11,8-ról 24,3 millióra növekedett a közös vá­gyon értéke. Űj szolgáltatóházat adtak át Kalocsán, Baján és Bács­almáson. E folyamaton belül az elmúlt esztendő a felújítások idő­szaka volt: elsősorban a férfi, és a női fodrászatokat, illetve né­hány kozmetikai szalont korsze­rűsítettek Baján és Bácsalmáson, összesen 1 millió 276 ezer forint értékben. Lévén szó egy fél me- gyényi területet átfogó szövetke­zetről, nem mondható ez valami tetemes összegnek, ám jelentősé­gét jócskán növeli, hogy az utol­só fillérig — saját vagyon. S ezen a ponton válik érthető­vé, hogy az idei közgyűlés a meg­szokottnál ünnepélyesebb körül­mények között, jobb hangulatban zajlott: a VI. ötéves terv legered­ményesebb évét zárták a szövet­kezet dolgozói. A mélypontot je­lentő, 1982-es esztendő 56 millió­jával szemben tavaly 66 millió forintnyi volt a bevételük, s a nyereség is csaknem háromszoro. sára — 3 millió 474 ezer forintra növekedett. Tegyük hozzá: a létszám fo­lyamatos csökkenése méllett. ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a siker mögött elsősorban a termelékeny­ség növekedése áll. Az egy dolgo­zóra számított anyagmentes ter­melés értéke egyetlen év alatt 16 ezer forinttal nőtt. A részletekbe menő vizsgálódás kideríthetné persze, hogy több — s egyik-másik esetben kifejezet­ten csak a szerencsén alapuló — körülmény is közrejátszott a fel­futásban. A fényképészeti részleg 400 ezer forintos többletbevételé­nek döntő hányada például abból származott, hogy az igazolvány­cserék száma ugrásszerűen meg­növekedett. S ki lehetne mutatni azt is, hogy a „növekmény” bizo­nyos százaléka negatív előjelű: a veszteséges tevékenységek meg­. szüntetéséből ,ered. Felmondták például azt a szerződést, amelyet a JAVSZER Vállalattal kötöttek, a működési területükön előfordu­ló bútorhibák garanciális javítá­sára. (A kikötött — igen rövid — határidők miatt nem lehetett ösz- szevárni az azonos településeken jelentkező reklamációkat, a javí­tási költségek kötöttsége miatt pedig gyakran előfordult, hogy a bevétel a szerelő ibenzinköltségét sem fedezte.) Mégi«, a siker lényegében azzal magyarázható, hogy a Duna- menti Szolgáltatóipari Szövetke­zetben számottevő mértékben si­került kibővíteni a személyes ér­dekeltség körét. A 433 dolgozó mintegy 30—32 százaléka gebines rendszerben dolgozik. E működé, sl forrna életképességét jól bizo­nyítja egyebek mellett az is, hogy a szövetkezet 10 gázszerelője kö­zül valamennyi ilyen, egyszemé­lyes részlegként működik, s az ugrásszerűen növekvő igényeket is ki tudták elégíteni. Jól mutat­ja ezt az általuk elért eredmény: az 1983-as 8 millióval szemben 1984-ben 12 millió forintos bevé­telt értek el. A személyes érdekeltség növe­lése az egyéni vállalkozókedvben rejlő energiák hasznosítása mel­lett az idén már nagy gondot for­dítanak a szövetkezet vezetői a szolgáltatások bővítésére, az igé­nyek magasabb színvonalú kielé­gítésének technikai • feltételeire) Tervezik például egy új, férfiak számára létesítendő kozmetikai szalon nyitását, s valamennyi egy­ségben meg szeretnék honosítani a lézertechnikát. Ezek az elképzelések természe­tesen nagy erőyel irányítják a fi­gyelmet a szakemberekre, akik­nek a továbbképzése, a jelenlegi­nél szakszerűbb és kulturáltabb munkavégzése egyre fontosabb összetevője a szövetkezet előre­haladásának. Káposztás János

Next

/
Oldalképek
Tartalom