Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1985. április 24. KAPNAK-E ÖNÁLLÓSÁGOT? A halasi Ganz-MÁVAG-gyár várakozik • A számjegyvezérlésű csúcsesztergát kezelő Gyetvai István szerint jobban megy a munka, ba maguknak dolgoznak. A legjobb reklám Népgazdaságunk egyik fő célja a külgazdasági egyensúly javítása, adósságállományunk fokoza­tos csökkentése. Énnek a folyamatnak elenged­hetetlen feltétele, hogy az export—import mérleg az előbbi javára tolódjon el. A párt XIII. kong­resszusa is hangsúlyozottan tárgyalta ezt a fel­adatot. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy a jelenlegi módon növeljük a nem forintért gazdára találó áruk mennyiségét, értékét. Hazánk külföldről szerzi be az iparának működtetéséhez szükséges energia, nyersanyag és egyes minőségi anyagok nagy részét. Ez olyan import, amely a hazai fel­dolgozás, gyártási folyamatok során beépül a késztermékbe, s az exporttal ismét kikerült az országból. Vagyis, árukivitél esetén automatiku­san nő a behozatal is. Anyag- és energiaimport­ra szoruló népgazdaságunk csak úgy rentábilis, és csak úgy érheti el kitűzött célját, ha az expor­tált áru értéke nagyobb az előállításához fel­használt energia, anyag és munka együttes érté­kénél. E különbség állandó növelése fő feladat. Az anyag- és energiaárak adva vannak, tehát nincs más lehetőség, mint a munka értékének fokozása. Első helyen lehet itt említeni a szelle­mi tőkét, mint technológiateremtő munkaszerve­ző, irányító erőt. Kívánatos, hogy a jövőben mind nagyobb mértékben jelenjen meg a gyártási fo­lyamatokban, s így a végtermékben a tudomá­nyos eredmény. A licencek vásárlása mellett fo­kozott szükség van a saját fejlesztésű, hazai szel­lemi terméket hordozó áruk előállítására. Emellett nem árt figyelni arra, hogy amit el­adni kívánunk, az iránt mutatkozik-e kereslet. Elmúlt az az idő, amikor szinte mindennek volt piaca, sőt már azon is túljutottunk, hogy a gyár­tott terméknek kutassuk a piacot. A siker éfdeké- ben előbb fel kell mérni, mire, mennyire, illetve milyenre (!) van szükség és azt gyártani. A nem­zetközi piacon csak ilyen termeléssél lehetünk versenyképesek. Példa erre az egyre-másra meg­alakuló kisszövetkezet és leányvállalat. Ezek méretüknél fogva egyszerűbbek, irányítási rend­szerük áttételektől mentes, ezért rugalmasab­bak. Képesek szakterületükön a gyorsabb ter­mékváltásra és korszerűsítésre. Az e téren levő exporttartalék feltárását segíthetné egy informá­ciós központ, ahol félmérnék a külpiaci igénye­ket és a kisvállalatok termelési lehetőségeit is* merve, javaslatot tennének arra, hogy mit gyárt­sanak. Egyelőre azonban egyedül vagy felügyeleti szervük segítségével, útmutatásaival próbálnak érvényesülni a kis termelési egységek. Némelyik nem is sikertelenül. Az UNIVER ÁFÉSZ hetényegyházi konzerv­üzeme ez év februárjában részt vett egy angliai élelmiszer-kiállításon. Ennek nyomán 60 ezer üveg pirosarany és gulyáskrém szállítására kap­tak megrendelést a szigetországból. Ausztrália ez év első felében vált a hetényegyházi üzem ten­gerentúli vásárlójává. Régóta szállítanak Auszt­riába, NSZK-ba és Olaszországba. A százötven­fős üzem vezetője' szerint bármely bemutatott terméküket — érdeklődés esetén — rövid határ­időn belül szállítani tudják. A Kiskőrösi Vegyesipari Szövetkezet motoros­bukósisakokat exportált az NSZK-ba. E termé­kük iránt a kereslet megszűnt. Így 1983-ban át­tértek a barkácspadok készítésére, amelynek nagy sikerét az bizonyítja, hogy minden évben na­gyobb megrendelést kapnak. A bukósisakhoz sem lettek hűtlenek. Együttműködve a külföldi vevő­vel, új típust fejlesztettek ki, amely valószínűleg a második félévben már a nyugatnémet boltok polcaira kerül. A két kis vállalat eredménye a dolgozók pon­tos, precíz munkáját és a vezetők, üzletkötők talp­raesettségét dicséri. Megtalálták, de valószínűbb, hogy megkeresték a lehetőséget és éltek is vele. Pontos, állandó minőségben történő szállítással igyekeznek megnyerni a megrendelők bizalmát, s új vevőt szerezni. Tudják, hogy ez a legjobb reklám. L. Szabd László Tiszakécskéről „Nem látunk a számokba” Tavaly november végén ügye­sen összeállított kis tájékoztatót hozott szerkesztőségünkbe Kis­kunhalasról a posta. Tudomást szerezhettünk belőle, hogy a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gép­gyára ez év január elsejétől leányvállalatként folytatja tevé­kenységét. AZ ismertető sorait ol­vasva az volt a benyomásunk, hogy Halason őrülnek a változás­nak és tudatosan készülnek a na­gyobb Önállóságra. Tételesen felsorolták azokat a legfontosabb intézkedéseket, ame­lyek végrehajtása ak új esztendő beköszőntével időszerű lesz. La­punk december 16-1 számában hírt is adtunk a várható esemény­ről. de január 5-én már arról tu­dósítottunk, hogy a szervezeti változás nem következett be. Ki­derült, hogy az ipari mellett a pénzügyminisztérium is bábásko­dott a leányvállalat születése kö­rül, s míg előbbi siettette annak világrajöttét; utóbbi hiányolta az esemény pénzügyi alapjait. Ml a helyzet most? Mielőtt a kérdésre válaszol­nánk, röviden át kell tekintenünk az előzményeket. 1976->ban a Ganz-tMÁVAG 12 milliárd forin­tos rekonstrukcióba kezdett. Az akkori helyzet szerint a szüksé­ges összeg államialaD-juttatás formájában állt a vállalat rendel­kezésére. Ez azt jelenti, hogy a pénzt nem kell visszafizetni. Idő­közben — a gazdasági körülmé­nyek megváltozása miatt — olyan döntés született, hogy az összeget mégiscsak bankhitelként kell ke­zelni. azaz a pénz kamatostól visszafizetendő. Az intézkedés ne­héz helyzetbe hozta a Ganz-MÁ- VAG-'ot. Veszteségesek lettek. Többször kérték a pénzügyi konstrukció visszamódosítását. az­zal érvelve, hogy a vállalat majd­nem három évtizedig csak adott a népgazdaságnak, s nem kapott szinte semmit. Az érvelés mind­eddig eredménytelen, veszteséges cég pedig nem alapíthat leány­vállalatot. A kiskunhalasi gépgyárban Gi­dai János fejlesztési főmérnök fo­gad. — Annak idején örültünk a na­gyobb önállóság lehetőségének, hiszen úgy érezzük ma is. hogy meg tudnánk állni a saját lábun­kon. Vízgépek, csőelzárók, komp­resszorok és áramfejlesztő aggre­gátorok gyártásával foglalkozunk, s ezekből tavaly mintegy 392 mil­lió forint értékben szállítottunk a megrendelőknek. A dollárelszá­molású kivitelünk csaknem 67 millió forint volt. Mindezek ered­ményeképpen a gyár a tavalyi évet 55 milliós nyereséggel „zár­ta". Ezt azért kell idézőjelbe ten­ni, mert önálló mérlegünk nem készült. A jó eredmények ellené­re nehezen bírnánk a nagyobb önállóság terheit, ha a rekonst­rukciós beruházásból ránk eső 180 millió forint hitelt vissza kel­lene fizetni. — Rendelkeznék-e a leányvál­lalati működéshez szükséges mű­szaki, kereskedelmi és számviteli apparátussal? — Igen. Saját fejlesztési osztá­lyunk. technológiai irodánk van. A megrendelőkkel is közvetlen kapcsolatokat tartunk, tehát a kereskedelem sem okozna gondot. A pénzügyi és számviteli tevé­kenységet kellene fejleszteni. Itt kapcsolódik a beszélgetésbe Kis Pétemé számviteli osztályve­zető. — Jelenleg igazából nem lá­tunk a számokba. Itt csak előké­szítő munka folyik, a mérleg Bu­dapesten készül. A bankszámlánk is korlátozott. Ha a Ganz-MÁ- VAG „sorbanáll”. a mi szállí­tóink is késve kapják meg a pén­züket. Mindenképpen hasznos lenne az adatokat jobban ismer­ni. hiszen így az itteni műszaki döntések is megalapozottabbak lehetnének. — Mi a véleményük a leány­vállalati szervezeti formáról a dolgozóknak? Nem furcsállták-e, hogy januárban más szelek fúj­tak. mint decemberben? Gyetvai István, nagy tapaszta­laid esztergályos ezt mondja: — Örültünk a nagyobb önálló­ság hírének, mert a GanzJMÁ- VAG-betegségnek számító bürok­rácia csökkenését vártuk tőle. Jobban megy a munka, ha ma­gunknak dolgozunk. Én ugyan nem panaszkodhatom a fizeté­semre, hiszen megvan a havi 7000—7500 forintom. De. ha a megélhetési költségeket nézem vagy azt. hogy 4—5 évvel ezelőtt — igaz túlórával —többet is meg­kerestem. akkor már nem olyan rózsás a kép. Csodálkoztunk, hogy miért nem leányvállalatként foly­tatjuk a munkát, de a termelési főmérnök egy .tanácskozáson el­magyarázta a ’ dolgot. Más kérdés persze, hogy ezt előre is lehetett volna tudni. Hasonló véleményen van Gál János gépszerelő is. Mit mondanak a vállalat buda­pesti központjában? Dr. Nyitrai Ambrus, az igazgatási főosztály vezetője így nyilatkozik: — A Ganz-MÄVAG vezetősége a kiskunhalasi leányvállalat létre, hozását nem vette le a napirend­ről. Mindenekelőtt a vállalat to­vábbi működésének szervezeti ke­reteit kell tisztázni. Szóba jöhet a tröszti forma vagy a vállalati ta­nács létrehozása. (Nemrég Ganz-fcsoport alakult! — A szerk.) A vállalat —. melynek élén áp­rilis 1. óta új vezérigazgató áll, dr. Juhász Adám volt ipari mi­nisztériumi államtitkár személyé­ben — a dolgozóknak a vállalati tanács megalakítását javasolja, de a döntést a minisztérium hoz­za meg. Tröszt leányvállalatot nem alapíthat, tehát a kérdés ek­kor eldől. A másik esetben — és ez a valószínűbb — a leányválla­lat alapításának pénzügyi feltéte­leit kell megteremteni. Az Álla­mi Tervbizottság rövidesen tár­gyalja azt a kérelmünket, hogy fennálló tartozásainkat alapjutta­tássá minősítsék vissza. A magyar ipar jelenlegi átszer­vezésé (nagyohb vállalati önálló­ság. új szervezeti formák kiala­kítása, vállalati tanács, választott vezetőség stb.), mint olvashattuk, igen bonyolult folyamat. Az álta­lunk ismertetett eset — hisszük — több tanulsággal is szolgál. Bálái F. István Tíz évvel ezelőtt létesítették Tiszakécskén a Budapesti Likőr­ipari Vállalat üdítőital- és sze- szesitalgyárát. Jelenleg két mű­szakban 270-en — több mint a fele nő — dolgoznak itt, és éven­te sok-sok millió .palack italt ké­szítve igyekeznek kielégíteni a vásárlók igényeit. Rozsinszky László igazgatótól arról érdeklőd­tünk, hogy mi és mennyi kerül tőlük a boltokba. . —■ Az üdítőitalok már régen le­kerültek a szezonális jellegű áruk listájáról — mondta az igazgató. — Igaz. nyáron valamivel több kell, de télen sem csökken italaink iránt az érdeklődés. A tél alaposat» próbára tett bennün­ket. Az italokat ugyanis mínusz nyolc fok alatt nem lehet a szét­fagyás veszélye nélkül szállítani. Nagyközségünk különböző üze­mei, vállalatai készségesen ren­delkezésünkre bocsátották szabad tárolóhelyieiket és így szinte za­vartalanul tudunk termelni. Ez a „szinte zavartalanul” mégis azt jelentette, hogy az időjárás miatt 1,5 millió palack kiesésünk volt. Tizenhárom szocialista brigádunk 20G tagjának köszönhetően a le­maradást március végéig sikerült behozni. A kongresszusi munka­versenyben erre tettek felajánlást, és dicséretükre legyen mondva, 600 ezer palackos túlteljesítést értek el. Tél gondjainkon sokat segített a Volán helyi kirendeltsége is. Azokon a napokon, amikor mí­nusz nyolc foknál melegebb volt, éjjel-nappal hordták az italokat, így' a vásárlók nem vehették ész­re. hogy akadozik, illletve nem egyenletes a beszállítás. A múlt évben különben 70 mil­lió palack, mintegy 14 millió It­ter üdítőitalt készítettünk, illetve juttattunk a boltokba. Ennek fele Coca-cola volt. Tervezzük, hogy az idén hazai alapanyagból újabb italokat is készítünk, ezekkel is bővítve a választékot. Terveink teljesítésében a régi összeszokott munkásgárda mellett igen nagy szerepe van a tmk-nak. Sajnos, gépeink igen öregek, de a 33 szakemberünk mindent elkö­vet a gépállások csökkentéséért. Mondhatnánk úgy is, hogy vália­• Balogh Dénesné, a Hámán Kató szocialista brigád vezetője, a Coca-Cola tőltőgépsor kezelője munka közben. latszerte híresek szaktudásukról, tavaly még Gyöngyösre és a kő­bányai gyárunkba is elvitték őket segíteni különböző gépek szerelé­sében. O. L. a » — — - — »V- — —- — í. -1 w^^. ELSÖRANGŰ KÖVETELMÉNY: A Jó MINŐSÉG Magyar vetőmag harmincöt országba A magyar vetőmag fogalom. Hire bejárta a világot, ahol földmű, velőssel, kertészkedéssel, virágtermesztéssel foglalkoznak, ott minde­nütt ismerik és nagyra értékelik Jé esirázóképessége miatt. A hazánk­ban termelt vetőmagnak nagyobb a biológiai értéke, mint a sok más országban előállított szaporítóanyagoké. Ezt földrajzi adottságunknak köszönhetjük, kedvező éghajlati viszonyainknak, a napfényes órák nagy számának. Ezt kihasználva vált Magyarország hagyományosan vetőmagtermelő, vetőmagszaporító és .exportáló országgá, megelőzve e tekintetben sok más országot, éz vetekedve az ugyancsak jó adottsá. gokkal rendelkező Franciaországgal. Matithnerék lerakatai A vetőm,agtermelésinek és -sza­porításnak érdekes története van, ahogy mondani szokás, „nagy múltja”, amely még Mauthner előtt kezdődött. Mégpedig azzal, hogy a zöldségtermelőik szebb termékeikből magot tettek félre. Folytatódott azzal, hogy kis „zöld­séges házak” alakultak ki. Volt amelyik sárgarépamagot gyűj­tött, a másik zöldt>orsót. Később kialakult a szelekciós tevékeny­ség is. ami növénynemesítéssel folytatódott. A kinemesifett mag­vakat aztán külföldön értékesí­tették. Nagy karriert futott be a ma­gyar luceroanjag, amely ismert és keresett az egész világon. Hason­ló volt valaha a „Bánkúti 1201- es” őszi búza is a Fleischmann Rudolf által kinemesített búza­fajta. amelynek nagy volt a si­kértartalma. (Valaha a londoni cukrászok a kirakatukban jelez­ték: Ez bánkúti magyar lisztből készült!) Ahogy fejlődött a nemesítés technológiája, úgy fejlődött vele párhuzamosan a kereskedelem. A világhírű Mauthner-céget 1874- ben alapították. Egy jellemző adat: eleinte három ember fog­lalkozott a magok tasakolásával, szelektálásával, 1880-ban már háromezer ember dolgozott a Mauthner-cégnél, amelynek öt kontinensen voltak lerakatai és üzletei. A nagyüzemi gazdálkodás ki­alakulása újabb lehetőséget jelen­tett, és nagyban fellendítette a vetőmagtermelést és -nemesítést hazánkban. Ezt a munkát ma a Vetőmagtérmeltető és Értékesítő Vállalat irányítja Budapestről, Rottenbiller utcai központjából. Csiszér János vezérigazgató Is­mertetve a vállalat szerteágazó tevékenységét, különösen azt hangsúlyozza napjaink fontos feladataként, hogy szakadatlanul növelni kell a nemesítő munka minőségét, különben kiszorulunk a piacról. Amerikában is A jó minőség azonban nemcsak az exportra kerülő árunál első­rangú követelmény, hanem' a ha­sai fogyasztásra kerülő vetőmag­vakra is érvényes kívánalom. Hi­szen a hazai ellátásit is évről év­re javítani szükséges, a termést minden .gazdaságban növelni sze­retnék, hogy teljesítsék a tervet Ezt pedig csak valóban kifogás­talan, csíraképes vetőmagvakkal lehetséges elérni. Éppen ezért kü­lönösén naigy figyelmet szentelnek a nemesítés! munkának, amihez az állam is támogatást nyújt és megfelelő anyagi bázist biztosít. Hová, mit exportálunk? A vezérigazgató elmondja, hogy a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat 35 országba exportál ve­tőmagvakat. A szocialista orszá­gok közül legtöbbet a Szovjet­unióba szállítunk. Keresett a ma­gyar vetőmag az NDK-ban, Cseh­szlovákiában, Lengyelországban és Bulgáriában. A tőkés Országok közül főleg az NSZK-ba exportá­lunk, dé vevőnk Angola, Hollan­dia. Svédország. Dánia, Olaszor­szág,. Ausztria, sőt ismerik és sze­retik a magyar vetőmagot Ameri­kában is. Milyen vetőmagvakat keres a külföld? A lucerna, mint már említettük, az egész világon.kere­sett s drága is. Van elég nagy mennyiségű virágmag-exportunk is újabban. A kukoricával kapcsolatban megállapítja a vezérigazgató, hogy a múlt esztendő nagyon rossz volt. Hazánk régebben szál­lított külföldre nemesített kuko- rics hibridet, az óidén azonban nem tudunk eleget tenni kötele, zettségeinknek, sőt magunk is be­hozatalira szorulunk. A hazai el­látásban azonban nem lesz fenn­akadás. A hazai rekordok feltétele Az az élv, hogy mindig a leg­jobb, a legszaporább magvakat termesztjük. Amennyiben a ha­zainál jobb minőségűt nemesíte­nek ki másutt, akkor az kerül köz­termesztésbe, mért csak így tud­juk a mezőgazdaság feszített ter­vét teljesíteni. Ezért tudtunk re­kord búzatermést elérni az utóbbi esztendőkben, s ezért fokozhatjuk a cukorrépa és más ipari növé­nyek termését is. A Vetőmagtermeltető és -Érté­kesítő Vállalat munkáját két ku­tatóintézet 12 területi egysége se­gíti. A feladatot abban jelöli meg a vezérigazgató, hogy a jövőben tovább szükséges koncentrálni a hazai 'kutatást, illetve növelni kell az erre fordított összeget, nehogy lemaradjunk. A további gyors korszerűsítés szükségessége elvi- tathatatlan, erre kell minden erőt fordítani) hogy ne csökkenjen versenyképességünk. A vállalat igyekszik kézben tar­tani a biológiai hátteret. A vető­magtermelést az állami gazdasá­gokra és a termelőszövetkezetek­re bízza, csak a nagyon munka- igényes vetőmagvakat termelik meg a 'háztáji gazdaságok kis kertjei. A forgalomba hozott ve­tőmagvak mennyisége 500 ezer tonnára tehető. Ezt 350—400 ezer hektáron termelik meg a gazda­ságok. A feldolgozást, válogatást, tasíakolást 24 üzem végzi. A fejlesztés egyik útja: a kül­földön való termeltetés. Közös vállalkozásokat hoznak létre a fejlődő országokban, így Egyip­tomban és több más afrikai or­szágban is, valamint Kubában, ahol magtermelő vállalatokat ala­pítanak.” Kambodzsában például magyar szójával kísérleteznek nagy farmokon. Ami pedig a belső fejlesztést ilíeti: a Vetőmagtermeltető Válla­latnál rövidesen bevezetik a szá­mítógépes eljárást, ami szervezet­té teszi a munkát és rugalmasab­bá a külföldi piachoz való alkal­mazkodást. és remélhetőleg: újabb sikert és elismerést a magyar ve­tőmagnak. A Bács-Kiskun megyei export Mindez számunkra azért is fon­tos, mert Bács-Kiskun megyében a vetőmagtermesztésnek régi ha* gyománya van. Száznál több nagyüzemben és hatszáz kister­melő kertjében, háztáji parcellá­ján termelnek vetőmagnak valót. A vállalat az év első három hó­napjában már jelentős mennyi* ségű szaporítóanyagot exportált Olaszországba, NSZK-ba, Auszt­riába és Franciaországba, köles, paradicsom, metélő petrezselyem, mustár, napraforgó, olaijretek, őszi káposztarepce, lucerna, búza, ligetszépe, bazsalikom és negy­venféle virág magját szállították mintegy negyvenkilenc és fél mil­lió forint értékben. Ugyanebben az időszakban a Csehszlovákiába, az NDK-ba és a Szovjetunióba útnak indított áru értéke meg- ' haladta a hétmillió forintot. T. S.—Cz. P. • Az első negyedévben a Vetőmagtermeltető Vállalat Bács-Klsknn megyéből 132 tonna Ilgetszőpe-, Ismertebb nevén őnotéra-magot szál. ü nyugati országokba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom