Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-22 / 93. szám
1985. április 82. 9 PETŐFI NÉPE • 5 A kiskőrösi helytörténész SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL A helytörténészek életű, két teszik lel arra., bogy a szeretett település múltját, jelenét fürkésszék.. Az ösz- szegyűjitött értékes szellemi és tárgyi dokumentumokból előbb-utóbb kiállítást rendeznek. Bátís-Kiskun megyében' a -múlt, az örökség megismerése, továbbvitele sokak szívügye. Például a kiskőrösi Duilai Andrásé, aki így vall: „Végtelen szerencsésnek érzem magam, mert harmonikus családban élek, s mert azzal foglalkozhatok, ami egyben a hobbimat jelenti. Mindig olyan főnökeim voltak, akik segítették a munkámat. Elismerj ték, értékelték a tetteimet. Huszonhárom esztendeig ettem a pedagógusok kenyerét. a Petőfi Általános Iskolában tizenhárom tanévet töltöttem el. Onnan kerültem át ide, a gyönyörű könyvtárba, zenei és hely- ismereti könyvtárosnak. Még tanár koromban kezdtem a néprajzi tárgyak gyűjtését. 1971-ben a városi tanács vett egy parasztházat, átalakították, s maholnap már egy évtizede, hogy itt rendeztük be a Szlovák Tájházat." 9 Alapos, elmélyült munkát kell végezni — véli Dulai András. A sok-sok múltbeli használati eszköz, berendezési tárgy az iskola raktárhelyiségében porosodott, ma pedig bárki láthatja a Szlovák Tájiházban. A tárgyakat azóta is gyűjtik, így egyre gazdagabbá válik a kollekció. A helytörténészre azonban másfajta feladatok is várnak: „Nálunk kitűnő kis közösség kovácsolódott össze. Sokat olvasok, tizenhét lapot, újságot nézek át. A városra, Petőfire vonatkozó írásokat katalogizáljuk. Segítenek a feldolgozó-könyvtárosok. A Kiskőröst, érintő cikkeket eljuttatom a tanácselnökhöz, aki szá- montartja a kritikus véleményeket is, s azonnal■ intézkedik. A helytörténeti munkához kapcsolódik például az üveglapokra készült régi fényképnegatívok feldolgozása, a várostörténeti dokumentumok gyűjtése. Ez utóbbiakból az emeleten kiállítást rendeztünk be. Számomra örömet jelentett, amikor a levéltárban kutatva megtaláltam a várossá-nyil- vánítás oklevelét. Ez a dátum 1884, amit eddig úgy tudtunk, hogy 1885. Az úrbérrendezés teljes iratanyagát is átnéztem, soksok adatot tartalmaznak a különböző időkből származó összeírások. Jankó Béla hagyatékában az 1945-ös kiskőrösi földosztás hiánytalan térkép- és iratkötegére akadtam. Olyan régi negatívokat is leltem, amelyeken a népviseletet örökítette meg egy fotós. Dull László és felesége üvegne- gatívjai is értéket képviselnek, mintegy hatszáz maradt ránk.” A könyVtáros-helytörténész több tanulmányt készített már, amelyeket megyei pályázatra továbbított. Legutóbb a kiskőrösi Petőfi-iskoláról írt tudományos igényű dolgozatot. 1983-ban jelent meg Kiskőrös történetének bibliográfiája. (1927 óta ez az első kiadvány a városiról!) Készül a monográfia is. Veszprémi Miklós, a Magyar Nemzet munkatársa írja: „A város vezetői szinte mindenben támogatást nyújtanak. A bibliográfiát három esztendő alatt sikerült közkinccsé tenni, s a gáncsoskodásnak még csak jelét sem tapasztaltuk. 1987-ben lesz tíz éves a Szlovák Tájház, szeretnénk erre az alkalomra egy ünnepi tanulmánykötetet megjelentetni. Ennek sem lesz akadálya. Mi, a megyében élő helytörténészek is támogatjuk egymás munkáját. Ha olyan adatra bukkanunk, amiről tudjuk, hogy ki foglalkozik a témával, máris elküldjük a kutatóknak, örülünk mások sikereinek is ...” Dulai András tavaly kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést. Lelkes 'helytörténész, könyvtáros. Fáradságot nem kímélő feladatokat teljesít: legyen kutatásról. kiáliltásrendezésről, Petőfi- kiadványok gyűjtéséről, vagy éppen raktárpolcok összeszereléséről szó. Tősgyökeres kiskőrösi. Lokálpatrióta. Mint mondja: ez természetes... Borzák Tibor Fiatalos ifjúsági nyelv A stílus maga az ember. A fiataloké — természetesen — fiatalos. Azaz sokszínű és ellentmondásos. Egyhangú és 'ötletes. Szűkös és eleven. Valljuk be, kedves felnőtt társaim: ha a fiatalokról esik szó, gyakran abból általánosítunk, ami szemet szúr, vagy fület sért. ítéletünk ezért féligazság. Az ifjúság nyelvhasználatában sem az értékeket keressük elsősorban, hanem a hibákat. Aki a fiatalok, diákok között él, tudja: az új tantervek bevezetésével anyanyelvi ismereteik gyarapodnak, kifejezőképességük fejlődik. Amin fölszisszennek a felnőtt fültanúk, az a beszédmód és az első hallásra nyersnek, érzelemmentesnek tűnő szóhasználat. Főleg a fiúk—lányok kapcsolatának kifejezésében. A divatos szavak és szókapcsolatok azonban pontosabban, differenciáltabban és nyíltabban utalnak a kantorét emberi viszonyokra. íme, egy szerelem kibontakozásának fokozatai a szavak „vallomásában”: jó vagy nálam — bírlak — szeretlek. Először tehát a racionális „ténymegállapítások” hangoznak el, s csak utána az érzelmes szavak. Ez a beszéd nem őszintébb annál, mint amelyik a léggömbröptű és -tartalmú „szeretlek”-kel kezdődik?! Figyeljék meg, mennyire élethűen követik a kapcsolat alakulását a következő „fiús” kifejezések: hajtok rá — együtt járok vele — udvarolok neki. A társalgás változó tartalmát és hangulatát jelzik ezek a szavak: szövegelünk — rizsálunk — beszélgetünk. S amikor először marad kettesben a fiú és a lány, csumiznak (lásd: puszilkodnak), később csókáznak, végül „rendesen” csókolóznak ők is. E „nyelv- használat” ellen csak akkor lehet kifogásunk, ha forgalmas utcán látjuk, halljuk ... Költői Ádám A LÁTHATÓVÁ LETT „LÁTHATATLAN” Művészet és mesterség Hosszú évek tatarozási munkái után a 112 éves Iparművészeti Múzeumban megnyílt az állandó kiállítás. Ismét a látogatók elé tárták a múzeum kincseit, üvegeket, ke-, rámiákat, porcelánokat, bőrmívességet, textíliákat, famunkákat, fémművesre, m ekeket. Természetesen lehetetlen kívánság, hogy a múzeum hovatovább százezernyi műtárgya mind látható legyen. Egy részüket továbbra is raktárak mélye őrzi. Mire képes a jó szándék, a valóban elsők között álló magyar múzeumi kultúra,, azt a múzeumunk földszintjén álló órakiállítás jelzi, s hogy milyen kincsek birtokában vagyunk, azt a most megnyílt Művészet és mesterség címet viselő állandó kiállítás. Tárgykultúrát írunk, hiszen nem csupán a mi örökségünk, de a kerek világé együtt van tárlóinkban. Már a múzeum sorsa azzal kezdődött, hogy 1873-ban megvásároltuk a Bécsi Világkiállítás egy részét, s az 1900-as Párizsi Világkiállítás csaknem minden jelentős alkotójától jutott tárgy a mi .múzeumunknak is. S kiegészült ez a már alapnak eléggé emlékezetes 'és nagyhírű anyag a pécsi Zsolnay- gyár majolika- és fajansz-, majd Wartha Vince kerámiagyűjteményével, az Esberházy-kincsekkel, kaukázusi és kelet-ázsiai szőnyegekkel, a Medici-kárpi- tokkal, nagymérvű vásárlásokkal és áldozatos ajándékozók értékeivel. A finn Nemzeti Múzeum finnugor-termeiben gyakran láttam diákokat, amint észt vagy lapp, vagy •éppen magyar figurák népviseleteinek rajzával közelítik meg az ábrázolás fortélyait, és ismerik meg rokonaik népművészetét. A Művészet és mesterség termei jeles alkotások mellett, igen jó kezdeményezéssel, bemutatják a kéz• Díszruha (Brüsszel, XIX. század közepe). művesszerszámokat, lehetőség szerint az alkotó folyamatokat. Bútorok, épületbelsők, puszpángból faragott szobrocskák között ott találjuk a gyalupadot, vésőket, gyalukat is, a bőrnyereg mellett a hazánkban oly nagy múltú könyvkötőtevékenység részleteinek dokumentumait. S ez nem csupán tanító szempontból fontos, de ugyanakkor megsejteti, hogy a jó és hasznos munkaeszköz egyben műtárgynak is magasrendű, és felhívja figyelmünket arra, ami még a felvilágosodás kora nagy francia enciklopédiájában egyet jelentett: a művészet és mesterség egységére, a kézművesmunka és munkaeszköze művészi elemeire. Addig megy el a kiállítás, amíg a művészet még mesterség volt, s a mesterség művészet. A helyszűke elkerülhetetlenné tette a bemutatás zsúfoltságát, de kárpótlásul adta felbecsülhetetlen értékeinek garmadáját. K. Á. 9 Asztali óra talpazattal. Meissen, 1900 körül. Ismét megnyitotta kapuit az ópusztaszeri emlékpark Az utóbbi évekbein megnőtt az érdeklődés az ópusztaszeri nemzeti történeti emlékpark iránt, ahol már elkészültek a legfontosabb létesítmények. Az emlékpark látványos gyarapodásához a szomszédos Csongrád megye városainak áldozatkészsége, a szocialista brigádok és mások széles körű társadalmi munkája hozzájárult. A hosszú téli szünet után újra megnyitotta kapuit a történeti emlékpark, amelyet tavaly mintegy százötvenezren látogattak, és az idén még több érdeklődőt várnak, nya melléképületei az em- Képünkön: A szentesi ta- lékpark skanzenj élben. KÖNYVESPOLC A Leaotungi (Jókai Mór meséi óvodásoknak, iskolásoknak) emberkék Lehet még Jókairól újat mondani? Kötetei mindenütt jelen vannak, ahol magyar regény található. Olvassa iskolás és felnőtt. Sokan és sokat írtak műveiről, életéről. Alkotásait filmeken is feldolgozták, amelyeket többször sugárzott a televízió. Lehet még Jókairól, a legnépszerűbb. a legolvasottabb írók egyikéről, a Szegény gazdagok. Az arany ember, a Fekete gyémántok, A kőszívű ember fiái, A jövő század regénye és más művek akotójóról újat mondani^ Már nemigen. Hacsak azt nem, hogy még az óvodásoknak is van mondanivalója. A Leaotungi emberkék és más mesék című legfrissebb válogatás — Sulyok Magda értő munkája — a mai olvasót is elgondolkoztatja, megnyugtatja és szórakoztatja A címadó mese pici emberkék története. Olyanoké, akik alkalmazkodtak a körülményekhez, megkicsányítették magukat a csodaforrásban. Az elzárt, szűk területen csak így tudtak életben maradni. Ahogy ma mondanánk, „összehúzták” magukat. Es így is tudtak boldogulni. A Melyiket a kilenc közül? című klasszikus mesében az író azt mutatja be. milyen volt valaha a sokgyermekesek iszonyú szegénysége. (Néha-néha nem árt hátrafelé is vetni egy pillantást.) Látjuk, mit jelent az igazi ragaszkodás, a szülői szeretet. Talán új töltete lehet annak is, hogy milyen szép a nagy család, annak pedig biztosan, hogy nagy az együttes éneklés öröme. Teljesen korszerű szemlélet sugárzik A legbátrabb emberek című elbeszélésből. Ebben Jókai a művészet eszközeivel mutatja be azt a pszichológiai tényt, hogy a gyermek nem fél olyantól, amiről nincs saját vagy közvetett rossz .tapasztalata. Az effajta, kicsinyekről szóló történeteket különösen az óvodások és a kisiskolások kedvelik. „A koldus veréb’’ viszonzásul, amiért meggyógyították. elhozta az emberek közé fiait, hogy kikérje számukra a „jövendőbeli pártolást”. A kis madár a hála és a lefegyverző bizalom megtestesítője. A kötet többi meséje is csupa szépség és izgalom. A feszültségteremtésben és feloldásában, a cseíekményességben, a gazdag fordulatok megkapó helyzeteinek megfestésében Jókaiinak még ma sincs párja. A miniden tiszta ihletettséget lenézők legyintve romantikusnak, a csak könnyű szórakozást keresők nehézszavúnak tartják. Tótfalusi Istvánnak — a válogatás szőfriágyarázatai' összeállítójának — igaza van: „Nincs és nem is volt magyar író, aki nyelvének gazdagságálban felülmúlta volna Jókai Mórt Egyebek közt ezért olyan gyönyörűség a regényeit és meséit olvasni.” A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv sötét tónusa, a kínai helységnév a címben nem eléggé kínálja magáit. Ezért is vállalkoztunk a szép mesék ajánlására. T. Újhelyi Mária Véget ért a szexforradalom A szexuális forradalom a Time magazin szerint véget ért. A hatvanas években kezdődött, és a harc, úgy látszik, holtpontra jutott. A magazin szerint végül is mindkét fél elfáradt, és■ most feladta a harcot. Jól emlékszem a szexuális forradalom kezdetére, mintha tegnap lett volna. Három barátom jött el hozzám, és csendesen kijelentette: — Éjfélkor elkezdődött a forradalom. Velünk vagy, vagy ellenünk? — Veletek vagyok. De az ég szerelmére, miért vártatok ilyen sokáig? — Meg kellett ■ várnunk, hogy a második világháború után született gyerekek felnőjenek. Most készen állunk arra. hogy megdöntsük a negyvenes és az ötvenes évek bur- zsoá erkölcseit. Felmentem a szobámba, és felvettem régi tengerész-egyenruhámat, amely Japán kapitulációja óta ott lógott a szekrényben. — Mit csinálsz? Érdeklődött a feleségem. — Ha nem árulod el senkinek. megmondom — válaszoltam. — Megkezdődött a szexuális forradalom, és jelentkezem. — öreg vagy ahhoz — mondta. — A szexuális forradalom a fiataloknak való. — Sohasem lehet az ember túl öreg ahhoz, hogy a szexuális forradalomban részt vegyen — magyar ázgattam szelíden. — Nem tudnék á tükörbe nézni, ha tudnám, hogy sok fiatal harcol, miírta: Art Buchwald alatt én biztonságban ülök otthon. És szükségük van tapasztalt katonákra, akik részt vettek a második világháborúban, és megmutatják nekik, hogyan kell harcolni. — És mi lesz a gyerekekkel? — Miattuk teszem — mondtam. Azt akarom, hogy olyan világban nőjenek fel, amelyben szabadok lesznek a mi nemzedékünket nyomasztó dogmáktól és megszorításoktól. Azt akarom, hogy a legmerészebb álmainkat is felülmúló lehetőségeik legyenek. Egyszer majd, ha megnyertük a csatát, remélem, büszkék lesznek arra a szerepre, amelyet a múlt szexuális tabuinak és korlátainak ledöntésében játszottam. — És ha nem jössz vissza? — Akkor emlékezz rá, hogy szent célokért harcoltam. * * * Barátaim elvittek a sorozóirodába. * — Mit óhajt, papa? — kérdezte egy garbópulóveres, far- mernadrágos, szakállas alak. — Részt akarok venni a szexuális forradalomban. Nevetett. — Már az orvosi vizsgálatnál kiesik. — Honnan tudja? Jobb kondícióban vagyok, mint 1945- ben. Vizsgáljanak meg. — Nem érünk ra ilyesmire. Máris túl sok újoúcunk van. — Hallgasson ide. Dobjanak le a frontvonal mögé. Vassar, Radcliff. Swqet Briar. Mindenütt ott voltam. A tapasztalat sokkal többet számit, mint a kor. — Sajnáljuk papa. A szexuális forradalom senkiben sem bízik meg, aki 30 évesnél idősebb. — Jó, akkor ne küldjenek a frontra. De hadd teljesítsek valamilyen szolgálatot. Esetleg ráint előretolt megfigyelő? — Az egyetlen beosztás, amelyet az ön korában levőknek adhatunk, az, hogy egy egészségügyi egységnél a hátországban gondozza a betegeket és a sebesülteket. — Ügy érti. hogy nem vehetek részt az akciókban? — Nem vehet részt, de a betegeknek és a sebesülteknek is szükségük van szeretetre. 9 9 9 Így tehát kivezényeltek a 450. egészségügyi egységhez Berkeleybe, ahol a szexuális forradalom legsúlyosabb harcai folytak a hatvanas évek végén. A fiúkat hordágyon hozták be, többségüket sokkos cüllopotban, a fáradtságtól kimerül ten. A szexuális forradalom kezdetekor ragyogónak látszik, de ha az ember látja, mint teszi tönkre a fiatalok, testét-lelkét, gyorsan kiábrándul. Néhány év múlva úgy láitam, hogy nem tudom folytatni. és kértem, hogy pszichiátriai okokból mentsenek fel. Felmentettek, és kaptam egy „Jó Magatartásért’’ kitüntetést. Örülök, hogy a Time magazin megállapította, hogy véget ért a forradalom. Már régen ki kellett volna vonnunk a csapatokat, mert ezt a háborút soha senki nem nyerheti meg. (Ford. Köller Ágnes) \ §3|