Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-22 / 93. szám

1985. április 82. 9 PETŐFI NÉPE • 5 A kiskőrösi helytörténész SZÉPEN MAGYARUL — — SZÉPEN EMBERÜL A helytörténészek életű, két teszik lel arra., bogy a szeretett település múltját, jelenét fürkésszék.. Az ösz- szegyűjitött értékes szellemi és tárgyi dokumentumokból előbb-utóbb kiállítást ren­deznek. Bátís-Kiskun me­gyében' a -múlt, az örökség megismerése, továbbvitele sokak szívügye. Például a kiskőrösi Duilai Andrásé, aki így vall: „Végtelen szerencsésnek érzem magam, mert har­monikus családban élek, s mert azzal foglalkozhatok, ami egyben a hobbimat jelenti. Mindig olyan főnö­keim voltak, akik segítet­ték a munkámat. Elismerj ték, értékelték a tetteimet. Huszonhárom esztendeig et­tem a pedagógusok kenye­rét. a Petőfi Általános Is­kolában tizenhárom tanévet töltöttem el. Onnan kerül­tem át ide, a gyönyörű könyvtárba, zenei és hely- ismereti könyvtárosnak. Még tanár koromban kezd­tem a néprajzi tárgyak gyűjtését. 1971-ben a városi tanács vett egy parasztházat, átalakították, s ma­holnap már egy évtizede, hogy itt rendeztük be a Szlovák Tájhá­zat." 9 Alapos, elmélyült munkát kell vé­gezni — véli Dulai András. A sok-sok múltbeli használati eszköz, berendezési tárgy az isko­la raktárhelyiségében porosodott, ma pedig bárki láthatja a Szlovák Tájiházban. A tárgyakat azóta is gyűjtik, így egyre gaz­dagabbá válik a kollekció. A helytörténészre azonban másfajta feladatok is várnak: „Nálunk kitűnő kis közösség kovácsolódott össze. Sokat olva­sok, tizenhét lapot, újságot nézek át. A városra, Petőfire vonatkozó írásokat katalogizáljuk. Segítenek a feldolgozó-könyvtárosok. A Kiskőröst, érintő cikkeket eljut­tatom a tanácselnökhöz, aki szá- montartja a kritikus véleménye­ket is, s azonnal■ intézkedik. A helytörténeti munkához kapcsoló­dik például az üveglapokra ké­szült régi fényképnegatívok fel­dolgozása, a várostörténeti doku­mentumok gyűjtése. Ez utóbbiak­ból az emeleten kiállítást rendez­tünk be. Számomra örömet jelen­tett, amikor a levéltárban kutat­va megtaláltam a várossá-nyil- vánítás oklevelét. Ez a dátum 1884, amit eddig úgy tudtunk, hogy 1885. Az úrbérrendezés tel­jes iratanyagát is átnéztem, sok­sok adatot tartalmaznak a külön­böző időkből származó összeírá­sok. Jankó Béla hagyatékában az 1945-ös kiskőrösi földosztás hi­ánytalan térkép- és iratkötegére akadtam. Olyan régi negatívokat is leltem, amelyeken a népvisele­tet örökítette meg egy fotós. Dull László és felesége üvegne- gatívjai is értéket képviselnek, mintegy hatszáz maradt ránk.” A könyVtáros-helytörténész több tanulmányt készített már, amelyeket megyei pályázatra to­vábbított. Legutóbb a kiskőrösi Petőfi-iskoláról írt tudományos igényű dolgozatot. 1983-ban jelent meg Kiskőrös történetének bib­liográfiája. (1927 óta ez az első kiadvány a városiról!) Készül a monográfia is. Veszprémi Miklós, a Magyar Nemzet munkatársa írja: „A város vezetői szinte min­denben támogatást nyújtanak. A bibliográfiát három esztendő alatt sikerült közkinccsé tenni, s a gáncsoskodásnak még csak jelét sem tapasztaltuk. 1987-ben lesz tíz éves a Szlovák Tájház, sze­retnénk erre az alkalomra egy ünnepi tanulmánykötetet megje­lentetni. Ennek sem lesz akadá­lya. Mi, a megyében élő helytör­ténészek is támogatjuk egymás munkáját. Ha olyan adatra buk­kanunk, amiről tudjuk, hogy ki foglalkozik a témával, máris el­küldjük a kutatóknak, örülünk mások sikereinek is ...” Dulai András tavaly kapta meg a Szocialista Kultúráért kitünte­tést. Lelkes 'helytörténész, könyv­táros. Fáradságot nem kímélő fel­adatokat teljesít: legyen kutatás­ról. kiáliltásrendezésről, Petőfi- kiadványok gyűjtéséről, vagy ép­pen raktárpolcok összeszerelésé­ről szó. Tősgyökeres kiskőrösi. Lokálpatrióta. Mint mondja: ez természetes... Borzák Tibor Fiatalos ifjúsági nyelv A stílus maga az ember. A fiataloké — természetesen — fia­talos. Azaz sokszínű és ellent­mondásos. Egyhangú és 'ötletes. Szűkös és eleven. Valljuk be, kedves felnőtt társaim: ha a fiatalokról esik szó, gyakran ab­ból általánosítunk, ami szemet szúr, vagy fület sért. ítéletünk ezért féligazság. Az ifjúság nyelvhasználatában sem az érté­keket keressük elsősorban, ha­nem a hibákat. Aki a fiatalok, diákok között él, tudja: az új tantervek beve­zetésével anyanyelvi ismereteik gyarapodnak, kifejezőképességük fejlődik. Amin fölszisszennek a felnőtt fültanúk, az a beszédmód és az első hallásra nyersnek, ér­zelemmentesnek tűnő szóhaszná­lat. Főleg a fiúk—lányok kap­csolatának kifejezésében. A di­vatos szavak és szókapcsolatok azonban pontosabban, differen­ciáltabban és nyíltabban utalnak a kantorét emberi viszonyokra. íme, egy szerelem kibontako­zásának fokozatai a szavak „val­lomásában”: jó vagy nálam — bírlak — szeretlek. Először te­hát a racionális „ténymegállapí­tások” hangoznak el, s csak utána az érzelmes szavak. Ez a beszéd nem őszintébb annál, mint amelyik a léggömbröptű és -tartalmú „szeretlek”-kel kez­dődik?! Figyeljék meg, mennyire élet­hűen követik a kapcsolat alaku­lását a következő „fiús” kifeje­zések: hajtok rá — együtt járok vele — udvarolok neki. A tár­salgás változó tartalmát és han­gulatát jelzik ezek a szavak: szövegelünk — rizsálunk — be­szélgetünk. S amikor először ma­rad kettesben a fiú és a lány, csumiznak (lásd: puszilkodnak), később csókáznak, végül „rende­sen” csókolóznak ők is. E „nyelv- használat” ellen csak akkor lehet kifogásunk, ha forgalmas utcán látjuk, halljuk ... Költői Ádám A LÁTHATÓVÁ LETT „LÁTHATATLAN” Művészet és mesterség Hosszú évek tatarozási mun­kái után a 112 éves Iparmű­vészeti Múze­umban meg­nyílt az állandó kiállítás. Ismét a látogatók elé tárták a mú­zeum kincseit, üvegeket, ke-, rámiákat, por­celánokat, bőr­mívességet, textíliákat, fa­munkákat, fémművesre, m ekeket. Természete­sen lehetetlen kívánság, hogy a múzeum ho­vatovább száz­ezernyi mű­tárgya mind látható legyen. Egy részüket továbbra is raktárak mé­lye őrzi. Mire képes a jó szándék, a valóban elsők között álló magyar múzeumi kultúra,, azt a múzeumunk földszintjén álló órakiállítás jelzi, s hogy milyen kincsek birtokában vagyunk, azt a most megnyílt Művészet és mesterség címet viselő állandó kiállí­tás. Tárgykultúrát írunk, hiszen nem csupán a mi örökségünk, de a kerek világé együtt van tárlóink­ban. Már a múzeum sorsa azzal kezdődött, hogy 1873-ban megvásároltuk a Bécsi Világkiállítás egy részét, s az 1900-as Párizsi Világkiállítás csaknem minden jelentős alkotójától jutott tárgy a mi .mú­zeumunknak is. S kiegészült ez a már alapnak elég­gé emlékezetes 'és nagyhírű anyag a pécsi Zsolnay- gyár majolika- és fajansz-, majd Wartha Vince ke­rámiagyűjteményével, az Esberházy-kincsekkel, kau­kázusi és kelet-ázsiai szőnyegekkel, a Medici-kárpi- tokkal, nagymérvű vásárlásokkal és áldozatos aján­dékozók értékeivel. A finn Nemzeti Múzeum finnugor-termeiben gyakran láttam diákokat, amint észt vagy lapp, vagy •éppen magyar figurák népviseleteinek rajzával kö­zelítik meg az ábrázolás fortélyait, és ismerik meg rokonaik népművészetét. A Művészet és mesterség termei jeles alkotások mellett, igen jó kezdeményezéssel, bemutatják a kéz­• Díszruha (Brüsszel, XIX. század közepe). művesszerszámokat, lehetőség szerint az alkotó fo­lyamatokat. Bútorok, épületbelsők, puszpángból fa­ragott szobrocskák között ott találjuk a gyalupadot, vésőket, gyalukat is, a bőrnyereg mellett a hazánk­ban oly nagy múltú könyvkötőtevékenység részletei­nek dokumentumait. S ez nem csupán tanító szempontból fontos, de ugyanakkor megsejteti, hogy a jó és hasznos mun­kaeszköz egyben műtárgynak is magasrendű, és felhívja figyelmünket arra, ami még a felvilágoso­dás kora nagy francia enciklopédiájában egyet je­lentett: a művészet és mesterség egységére, a kéz­művesmunka és munkaeszköze művészi elemeire. Addig megy el a kiállítás, amíg a művészet még mesterség volt, s a mesterség művészet. A helyszű­ke elkerülhetetlenné tette a bemutatás zsúfoltságát, de kárpótlásul adta felbecsülhetetlen értékeinek garmadáját. K. Á. 9 Asztali óra talpazattal. Meis­sen, 1900 körül. Ismét megnyitotta kapuit az ópusztaszeri emlékpark Az utóbbi évekbein meg­nőtt az érdeklődés az ópusz­taszeri nemzeti történeti em­lékpark iránt, ahol már el­készültek a legfontosabb lé­tesítmények. Az emlékpark látványos gyarapodásához a szomszédos Csongrád megye városainak áldozatkészsége, a szocialista brigádok és mások széles körű társadalmi mun­kája hozzájárult. A hosszú téli szünet után újra megnyitotta kapuit a történeti emlékpark, amelyet tavaly mintegy százötven­ezren látogattak, és az idén még több érdeklődőt várnak, nya melléképületei az em- Képünkön: A szentesi ta- lékpark skanzenj élben. KÖNYVESPOLC A Leaotungi (Jókai Mór meséi óvodásoknak, iskolásoknak) emberkék Lehet még Jókairól újat mon­dani? Kötetei mindenütt jelen vannak, ahol magyar regény ta­lálható. Olvassa iskolás és felnőtt. Sokan és sokat írtak műveiről, életéről. Alkotásait filmeken is feldolgozták, amelyeket többször sugárzott a televízió. Lehet még Jókairól, a legnép­szerűbb. a legolvasottabb írók egyikéről, a Szegény gazdagok. Az arany ember, a Fekete gyé­mántok, A kőszívű ember fiái, A jövő század regénye és más művek akotójóról újat mondani^ Már nemigen. Hacsak azt nem, hogy még az óvodásoknak is van mondanivalója. A Leaotungi emberkék és más mesék című legfrissebb válogatás — Sulyok Magda értő munkája — a mai olvasót is elgondolkoz­tatja, megnyugtatja és szórakoz­tatja A címadó mese pici em­berkék története. Olyanoké, akik alkalmazkodtak a körülmények­hez, megkicsányítették magukat a csodaforrásban. Az elzárt, szűk területen csak így tudtak életben maradni. Ahogy ma mondanánk, „összehúzták” magukat. Es így is tudtak boldogulni. A Melyiket a kilenc közül? cí­mű klasszikus mesében az író azt mutatja be. milyen volt valaha a sokgyermekesek iszonyú sze­génysége. (Néha-néha nem árt hátrafelé is vetni egy pillantást.) Látjuk, mit jelent az igazi ra­gaszkodás, a szülői szeretet. Ta­lán új töltete lehet annak is, hogy milyen szép a nagy család, annak pedig biztosan, hogy nagy az együttes éneklés öröme. Teljesen korszerű szemlélet su­gárzik A legbátrabb emberek cí­mű elbeszélésből. Ebben Jókai a művészet eszközeivel mutatja be azt a pszichológiai tényt, hogy a gyermek nem fél olyantól, amiről nincs saját vagy közvetett rossz .tapasztalata. Az effajta, kicsi­nyekről szóló történeteket külö­nösen az óvodások és a kisisko­lások kedvelik. „A koldus veréb’’ viszonzásul, amiért meggyógyítot­ták. elhozta az emberek közé fiait, hogy kikérje számukra a „jöven­dőbeli pártolást”. A kis madár a hála és a lefegyverző bizalom megtestesítője. A kötet többi meséje is csupa szépség és izgalom. A feszültség­teremtésben és feloldásában, a cseíekményességben, a gazdag fordulatok megkapó helyzeteinek megfestésében Jókaiinak még ma sincs párja. A miniden tiszta ihletettséget lenézők legyintve romantikusnak, a csak könnyű szórakozást kere­sők nehézszavúnak tartják. Tót­falusi Istvánnak — a válogatás szőfriágyarázatai' összeállítójának — igaza van: „Nincs és nem is volt magyar író, aki nyelvének gazdagságálban felülmúlta volna Jókai Mórt Egyebek közt ezért olyan gyönyörűség a regényeit és meséit olvasni.” A Móra Ferenc Ifjúsági Könyv­kiadó gondozásában megjelent könyv sötét tónusa, a kínai hely­ségnév a címben nem eléggé kí­nálja magáit. Ezért is vállalkoz­tunk a szép mesék ajánlására. T. Újhelyi Mária Véget ért a szexforradalom A szexuális forradalom a Time magazin szerint véget ért. A hatvanas években kez­dődött, és a harc, úgy látszik, holtpontra jutott. A magazin szerint végül is mindkét fél elfáradt, és■ most feladta a harcot. Jól emlékszem a szexuális forradalom kezdetére, mintha tegnap lett volna. Három ba­rátom jött el hozzám, és csen­desen kijelentette: — Éjfélkor elkezdődött a forradalom. Velünk vagy, vagy ellenünk? — Veletek vagyok. De az ég szerelmére, miért vártatok ilyen sokáig? — Meg kellett ■ várnunk, hogy a második világháború után született gyerekek felnő­jenek. Most készen állunk ar­ra. hogy megdöntsük a negy­venes és az ötvenes évek bur- zsoá erkölcseit. Felmentem a szobámba, és felvettem régi tengerész-egyen­ruhámat, amely Japán kapitu­lációja óta ott lógott a szek­rényben. — Mit csinálsz? Érdeklődött a feleségem. — Ha nem árulod el senki­nek. megmondom — válaszol­tam. — Megkezdődött a sze­xuális forradalom, és jelent­kezem. — öreg vagy ahhoz — mondta. — A szexuális forra­dalom a fiataloknak való. — Sohasem lehet az ember túl öreg ahhoz, hogy a sze­xuális forradalomban részt vegyen — magyar ázgattam szelíden. — Nem tudnék á tükörbe nézni, ha tudnám, hogy sok fiatal harcol, mi­írta: Art Buchwald alatt én biztonságban ülök ott­hon. És szükségük van tapasz­talt katonákra, akik részt vet­tek a második világháborúban, és megmutatják nekik, hogyan kell harcolni. — És mi lesz a gyerekekkel? — Miattuk teszem — mond­tam. Azt akarom, hogy olyan világban nőjenek fel, amely­ben szabadok lesznek a mi nemzedékünket nyomasztó dogmáktól és megszorításoktól. Azt akarom, hogy a legmeré­szebb álmainkat is felülmúló lehetőségeik legyenek. Egyszer majd, ha megnyertük a csatát, remélem, büszkék lesznek arra a szerepre, amelyet a múlt szexuális tabuinak és korlátai­nak ledöntésében játszottam. — És ha nem jössz vissza? — Akkor emlékezz rá, hogy szent célokért harcoltam. * * * Barátaim elvittek a sorozó­irodába. * — Mit óhajt, papa? — kér­dezte egy garbópulóveres, far- mernadrágos, szakállas alak. — Részt akarok venni a szexuális forradalomban. Nevetett. — Már az orvosi vizsgálatnál kiesik. — Honnan tudja? Jobb kon­dícióban vagyok, mint 1945- ben. Vizsgáljanak meg. — Nem érünk ra ilyesmire. Máris túl sok újoúcunk van. — Hallgasson ide. Dobjanak le a frontvonal mögé. Vassar, Radcliff. Swqet Briar. Minde­nütt ott voltam. A tapasztalat sokkal többet számit, mint a kor. — Sajnáljuk papa. A sze­xuális forradalom senkiben sem bízik meg, aki 30 évesnél idősebb. — Jó, akkor ne küldjenek a frontra. De hadd teljesítsek valamilyen szolgálatot. Esetleg ráint előretolt megfigyelő? — Az egyetlen beosztás, amelyet az ön korában levők­nek adhatunk, az, hogy egy egészségügyi egységnél a hát­országban gondozza a betege­ket és a sebesülteket. — Ügy érti. hogy nem ve­hetek részt az akciókban? — Nem vehet részt, de a betegeknek és a sebesülteknek is szükségük van szeretetre. 9 9 9 Így tehát kivezényeltek a 450. egészségügyi egységhez Berkeleybe, ahol a szexuális forradalom legsúlyosabb har­cai folytak a hatvanas évek végén. A fiúkat hordágyon hozták be, többségüket sokkos cüllopotban, a fáradtságtól ki­merül ten. A szexuális forrada­lom kezdetekor ragyogónak látszik, de ha az ember látja, mint teszi tönkre a fiatalok, testét-lelkét, gyorsan kiábrán­dul. Néhány év múlva úgy láitam, hogy nem tudom foly­tatni. és kértem, hogy pszichi­átriai okokból mentsenek fel. Felmentettek, és kaptam egy „Jó Magatartásért’’ kitüntetést. Örülök, hogy a Time ma­gazin megállapította, hogy vé­get ért a forradalom. Már ré­gen ki kellett volna vonnunk a csapatokat, mert ezt a há­borút soha senki nem nyerhe­ti meg. (Ford. Köller Ágnes) \ §3|

Next

/
Oldalképek
Tartalom