Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-02 / 77. szám
1885. április 2. @ FETÖST NÉPE • 5 AVATÁS: HOLNAP LobOgÓ SZObOI Avatásra készen áll Kecskemét új — s máris mondhatjuk: városképi jelentőségű — emlékműve. Április 3-án, felszabadulásunk negyvenedik évfordulója előtt egy nappal veszi birtokba a megyeszékhely, Lakatos Ernőnek, az MSZMP Közponlti Bizottsága osz- 'itályvezetőjének ünnepi beszéde után. A monumentális alkotás már napok óta érdeklődés tárgya. A járókelők kutatva szemlélik a némelyek számára szokatlan megoldású művet, melynek megformálása eltér a kömyezétében álló szobrokétól. A Petőfi Népe már egy esztendővel ezelőtt, március 20-i számában tudósított az előkészületekről és jelezte, hogy nem szokványos felszabadulási emlékműről van szó. Miint Fischer István, a városi tanács kulturális elnökhelyettese akkor elmondotta: a szobrász sajátos jel- és formarendszerrel dolgozott. Ezzel igyekszik a lehető legtöbb gondolatot közvetíteni. Így nyújt alkalmat a szemlélőnek, hogy alkatának megfelelően szubjektív kapcsolatba léphessen a művel. — Valóban, lényegileg erről van szó — jelenítette ki az új felszabadulási emlékmű megálmodója, Illés Gyula Munkácsy- tííjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, akit ez alkalomból budapesti műtermében kerestünk meg. Abban a Thököly úti nagy alkotóteremben, melyből újkori szobrászatunk számos jeles köztéri alkotása került kií. Itt formázta meg legkiemelkedőbb alkotását is, a Budapest—Lágymányoson. a Flamenco Szálló előtti parkban felállított nagyméretű munkáját, amellyel a fasizmus elleni harc hőseinek és áldozatainak állít emléket. A kettéhasadt szdklatörhböt idéző mű egyszerre mutatja be e hősök grániterejét, keménységét és szenvedéseit a fasiszta barbárságtól. Többi alkotásai is ilyen sajátos jelképrendszerben fogantak: például a Kálvin féri aluljáró vörösmárvány murális plasztikája, a zuglói iskola előtti téren felállított munkája, vagy a jelenlegi budapesti Nemzeti Színház piro- grári'it homlokzata. ,A műteremben már látható az Örs vezér téri repülős emlékmű nagyméretű makettje is, valamint a fővárosi László .Kópbáa, ,;vij paivilppjíjVi-jfilé tervezett, díszkútja. Mindegyikben a gondolat ölt sajátos térformákban testet. Akárcsak a kecskeméti felszabadulási emlékműnél, melynél bizonyára sokan megkérdezik majd, hogy elsődlegesen~ milyen szándékok, kifejezési í törekvések vezették Illés Gyula művészi fantáziáját. Ezt kérdeztük mi is a látogatáson, amikor az elkészült cs formálódó művek összessége egyedülálló hatással érzékeltette egy sajátos jegyű alkotó gondolat- világát. — Semmiképpen sem az volt a célom, hogy mindenáron megdöbbentsem az embereket — jelentette ki a művész, utalva azokra a korábbi vitákra, félreértésekre, melyek a tavalyi kecskeméti szoborvita alkalmával némelyekből ellenérzést váltottak ki. — Azt tartom a legnagyobb művészi követelménynek, hogy az alkotó érzelmeket, gondolatokat indítson el. Erre törekedtem ez alkalommal ds. Tudnivaló: a megbízás arra szólt: a hely jellegéhez kötött emlékmű készüljön, amely magában foglalja történelmi múltunk ihaladó hagyományait, a 48-as szabadságharc, a Magyar Tanácsköztársaság hősi harcait, és a felszabadulásért, 'az 56-os ellenforradalom leveréséért küzdők méltó megbecsülését. Tehát nagy ívet kellett átfogni. Ez — mint a művész is állítja — nyilvánvalóan aligha volt lehetséges egyetlen figurális kompozícióval. Ezért más, magát a gondolatot érzékelő megoldás jöhetett szóba. Ha Illés Gyula már közszemlén álló munkáját méglis konkrétabban akarnánk elemezni, akkor leginkább hatalmas májusfáról beszélhetnénk — és ez megegyezik a művész magyarázatával is. A süttői mészkőből formált vaskos, fátörzsszerű oszlop erre utal, rajta a falomb zilált, ágasbogas levélzetével és a lobogó szalagokkal. Ám nemcsak ez csupán. Égy hátalmas jel is — mint a művész rámutatott. Jel, mint egykor álltak keresztfák és országúti emlékkövek egy-egy fontosabb elágazásnál, keresztét nál. Egyrészt Kecskemét — hazánknak majdnem a szívében —ilyen országutak keresztező pontjában áll. Másrészt maga a felszabadulás * történelmünk keresztútján nyitotta meg a haladás szélesebb országú'tját. Erre is emlékeztet és figyelmeztet az alkotás. Arról is heszélt a művész, hogy a felszabadulás idejének magár valraggdó. szertelenségét, valóságos forgószélé1: akarta kifejezni a lobogó, mozgalmas részletekben, melvek a törzs vaskos, erős nyugalmára éDÜlnek. Mintha ez a törzs egy kicsit a nemzet életfája is volna. Ez a forgószeles, lobogómegoldás még konkrét értelemben 'is helytálló, hiszen a varosközpont nyitott, szeles főterén áll az emlékmű. Illés Gyula szobrászművészeti tevékenységének egyébként a gondolati kifejezőerőn kívül más sajátossága is van. Művészetének minden lényeges, mozzanata mintegy szövetséget köt a térrel, és egyben rendezi környezetét. Ezúttal sincs másként. Itt, Kecskeméten az egyik oldaláról nyitott térből mintha a beáradó szél erejére lobognának az emlékmű vörösréz szalagjai. A mű a tér gyújtópontjában foglal helyet. És ez a gyújtópont környezetileg és eszmeileg egyaránt maghatározó. Főként azzal, hogy ’nemcsak a felszabadulás egyszeri, ám meghatározó tényét demonstrálja, hanem kifejezésre juttatja egész, ezer esztendős jogfolytonosságunkat, mely az utóbbi negyven, esztendővel vált igazi nemzetterem- tő erővé. A lábazatnál köbe ^ vésett évszámok — a honfoglalástól napjainkig — ezt Idézik, erre emlékeztetnek.. Májusfa a felszabadulás emlékére. így is mondhaltnánk, és ez is helyesen tükrözné a valóságot, eszméinket. Hiszen a felszabaduláskor, alig néhány nappal a nagy történelmi, esemény után ez volt az első nagy, szabad, es egyben a nemzetközi munkásosztály ünnepe. A kecskeméti emlékmű így ötvözi azt a két szimbólumot is. mellyel nemzetünk a haladó világ áramlatába kapcsolódik. Majálisok örömével, vigsaVQi. Végül szívesen idézem Illés mla szavait, melyeket műve elszülte alkalmából mondott a tőfi Népe olvasóinak: _ Mélységesen jólesett az a g ítőkészség, jóindulatú gesztus, älyet Kecskemét vezetői es ügértő lakói nyújtottak. Ha a sgbízáskor nem is említettek ina akkor is csak így láttám Ina lehetségesnek, hogy sajátos rakterű, jellegzetes, a helyhez tött emlékmű legyen. Nagyon konszenves. hogy helyben friss klemmel álltak az elgondolás =>llé és nem kötöttek meg a • űvé’szi kezet, elgondolást. Rit- szép együWműködésre gondol- tok vissza,' eS nagyon remélem, így művem méltó lesz a nagy rténeirm éseméhyhé^' m«tunk- ,z éppúgy, mint Kecskemet ya- s és a Bács-Kiiiskun megyeiek ereitetéhez. Lökös Zoltán GYERMEKÉVEK-GYERMEKELET Aljosa és Péter barátok • A hetedik osztályos vendéglátóknál. A cím nem tankönyvből vett mondat; egy szovjet pionír és egy magyar úttörő több éves kapcsolatát fejezi ki. Mindketten Kecskeméten élnek, nagyjából egyidősek, gyakran találkoznak, játszanak együtt, beszélgetnek is mesz- sze túllépve azokat a nyelvi kereteket, azt a szókincset, aminek Péter birtokában van az általános Iskolai tananyag alapján. Először a kecskeméti Kertvárosi Általános Iskolában mondták el a gyerekek, hogy gyakran találkoznak a szovjet iskola tanulóival. A Lánchíd utcai és a Leni nvárosi iskola ugyancsak kapcsolatot teremtett velük. A megyeszékhely űttörőházának klubtagjai pedig először az Internacionalista klub keretében leveleztek. majd „élővé” téve a barátságot, meghívták, később meglátogatták a 64. számú, Ozsmegov nevét viselő iskola pionírjait. A találkozón részt vett Katona Gyula, nyugalmazott alezredes, Sznm- feropol díszpolgára, valamint Burján Sándorné, az úttörőház igazgatója is. — Pontosan öt esztendővel ezelőtt kerestünk kapcsolatot a magyar úttörőkkel — emlékezik Ludmilla Bazina ’tanárnő, -a pionírcsapat vezetője. Felkeresett bennünket a kertvárosi iskola tanára, Halász Éva, és mi nyomban megértettük. támogattuk szándékát; találkozzanak gyerekeink. készítsünk közös ünnepi programokat, menjünk együtt országjárásra. Az elképzelések után gyorsan cselekedtünk, a csoportok jöttek-mentek, a két iskola között, barátságok szövődtek. Három évvel ezelőtt a lenin- városi iskolából Jakucs Gábor tanár jelentkezett hasonló tervvel, és mi örömmel mentünk hozzájuk is. A Lánchíd utcai iskolával két éves a kapcsolatunk. — Ne feledkezzünk el a közös napközis táborokról sem — mondja Tamara Lovnyivnaja, igazgatónő —, hiszen Fehértóról annyi szép emléket hoznak minden "évijén a gyerekelnk^“Az elmúlt napokban iaklteleki iskolai meghívásnak tettünk eleget, ahol i iskola karneválján, s nagyon -jól éreztük magunkat. Pétertől sok magyar szót megtanultam, de a mi iskolánkban is van lehetőség a magyar nyelv tanulására, fakultatív foglalkozásokon. Valamennyien szívesen entlér keznek a Fehértón eltöltött tíznapos táborozásra. Az ötven pionír együtt tanulja az éneket, táncot, együtt szerkeszti a tábori újságot a magyar úttörőkkel. Komoly sportfoglalkozásokon vesznek részt, s vezetőjük, Borisz Va- sziljevics Krasznov mindannyiuk- nak segít, tanácsot ad. A gyerekek elmondják: nagyszerűnek tartják, hogy megismerhetik a magyar néphagyományokait aá úttörőktől. Viszonzásként ők is rendeznek „szovjet napot”, amelyen bemutatják a régi orosz viseleteket, jellegzetes ételeket főznek, és eljátsszák, milyen volt egy hajdani orosz vásár. Közel kerültek egymáshoz. Barátságuk — ebben valamennyien biztosak — hosszú évtizedekre szóló. Bizonyára a felnő'ot Aljosa Ms'harafjaifak 'vallja m3'jd~a'Tel- nőtt Pétert.! Mihail Solohov író életét ismertettük csapatünnepélyükön. Régi, jó kapcsolatot ápolunk egy szentesi úttörőcsapattal is. •Ezek a megmozdulások jól szolgálják népeink barátságát. A mi gyerekeink — Katona Gyula vezetésével —, ha kiérdemlik jó tanulásukkal, üzemekbe is élláto- togátnak, hogy jobban megismerjék a várost, ahol élnek. A közelmúltban tett látogatások közül hetekig emlegették például a konzervgyárit. A paitiikatisztaságú iskola csengője az utolsó tanítási óra végét jelzi. Felkerekedünk, hogy _ a magyar úttörőkkel barátkozó pionírokkal is váltsunk néhány szót. A hetedik osztályosok szívélyesen fogadnak bennünket. — Három éve barátkozom Nemes Erikával — mondja Léna Zeganonnaja —, aki a kertvárosi iskolába jár. Ha hosszabb ideig hem találkozunk, akkor írunk egymásnak. Ünnepélyeinken többször voltak nálunk, és úgy láttam, tetszett nekik a műsor. — Az én barátomat Paksi Péternek hívják — közli Aljosa Gorskov. — Voltunk a kertvárosi VETÉLKEDŐ BÁCSALMÁSON A kaméliás hölgy „Dumas olyan felszínes szerző, akit csak nagyon jó, nagyon kidolgozott előadásban képzelhetünk el. A gondolat hiányát csak bravúros szakmai elővezetés pótolhatja” — olvasható a Játékszínben bemutatott A kaméliás hölgy-ről. Módosítaná-e véleményét kollégám a kecskeméti előadás után? Fogas kérdés. Annyi bizonyos: messze eltávolodtunk a népszerű ügyvéd—író világától. Legalábbis igényesnek tartott művészi alkotásokban elviselhetetlen a híres kurtizánt körüllengő szépelgő, szívfacsaró hamis romantika. A „társadalom” ma már nem taszítja ki, nem néz borzongva az efféle félvilági nőkre. A társadalmat csak a szomszédasszony! pletyka szintjén érdekli, ki hogyan él. Meg úgynevezett jobb körök sincsenek — ha vannak, igencsak titkolják létüket —, ahová be lehet jutni, vagy ahonnan ki lehet pottyanni. .Maradnának a nagy érzelmek, csak hát mindig hamisan csengenek arannyal keveredve. Tehát napjainkban nincs tétje a szomorú sorsú Gautier Margit tragédiájának. Vadromantikus felfogásban tálalva: szinte semmi. Hegyi Árpád Jutocsa némileg új szempontokkal gazdagította az előadást, tette lehetővé színrevite- lét. A korábbi felfogással ellentétben . nem akarta mindenáron bebizonyítani Gautier Margit igazságát és feldicsőítése sem volt szándékában. A viharos sikerű ősbemutatón az ifjú Dumas a sarokba állította az álszent párizsi úri világot. Milyen jogon marasztaljátok el éppen ti, újgazdagok és az elődök vagyonát prédátok, becsülettel, vérrel üzletelők azt, aki testével teremti meg fényűző élete kellékeit?! Az ártatlanul elítélt, könnyűvérű — így mondjuk ma is — nő felmagasztalása helyett a rendező azt az életpillanatot ragadja meg, amikor megkezdi harcát szabad élete jogaiért. Még azok Is elfordulnak tőle, akik nem törődtek a szemforgató közvéleménnyel, mert- a testben, lélekben meggyötört asszony végre saját életét akarta élni, nem azt, amit helyzete és a társadalmi körülmények miatt elvártak tőle. Szép és hatásos ez a rendezői gondolat, de nem bontható ki olyan erővel A kaméliás hölgy szirupos, melodramatikus, hatásvadászó szövegéből, hogy ezáltal élményes előadásra nyiljék lehetőség. Az új szerep- és helyzet hangsúlyok — ismétlem — mindenesetre közelítik a mű problematikáját napjainkhoz. A kecskeméti színház zavart hónapjaiban valamelyest érthető és ideig-óráig, átmenetileg, kény- szerűségből elfogadható a könnyű szórakoztatást vállaló műsorpolitika. A társulat mostani adottságai a szerepek megfelelő kiosztását is nehezítik. Vendégművészt hívtak a női főszerepre. Sztárek Andrea végzős főiskolai •hallgató kétségtelenül izgalmas, érdekes jelenség. A premieren kedvesen viaskodott az esetében indokolt lámpalázzal. Híres, „befutott” (bűvészeket is próbára tett Gautier kisasszony (asszony?!) figurája. Nem azonosulhat vele. mert a szerepre tapadó stílus egész egyszerűen kiment, a divatból. Viszont a játék jellege kizárja a túlzott távolságtartást, a modernnek tartott szenvtelenséget, a kívülről való ábrázolást. Sztárek Andrea nem okozott csalódást, • Armand (Vándorfi László) és Gautier Margit (Sztárek Andrea). (Straszer András felvétele) de csak időnként tudta elhitetni: egy sokat megélt, nagy akaratú, nagy érzelmű asszony küzd boldogulásáért. Értem, érteni vélem a rendező elképzelését: egy szép fiatal nő vívja meg a szabadságharcot, mert elsősorban a fiatalabb korosztályok sajátja az ideálok áldozatos szolgálata. Jobban hihető így Armand — Vándorfi László szívderítő alakításában — megtestesült rajongása, szerelme. Csakhogy éppen ezen a ponton felesel a rokonszenvesen bemutatkozott Hegyi Árpád Jutocsa koncepciója a színdarab eredeti töltésével. Ez az ifjú. hölgy volt hosszú ideig Párizs titkon vagy nyíltan imádott, csodált, irigyelt, átkozott csillaga? Őszinte érdeklődéssel várjuk a tehetséges művésznő további pályafutását. A jó ritmusú előadás epizódistái közül ismét a férfiak jeleskedtek. Közülük M. Horváth József, Kiss Jenő, Major Pál és Csendes László formált jól egyénített figurát. Aligha a rendező tehet róla, hogy a nagyvilági környezet, majd a vidéki magány ábrázolása eléggé haloványra sikeredett. A viszonylag jól funkcionáló díszleteket Zeke Edit tervezte, s ő a mutatós jelmezeket is. Koltay Gergelynek köszönhető a hangulatkeltő zenei körítés. A kaméliás hölggyel úgy ahogy megbirkózott a társulat, de joggal várja a közönség, hogy kissé feljebb tegyék a mércét. Az elmúlt napokban került sor a bácsalmási és a környékbeli úttörőcsapatok vetélkedőjére, melyet a felszabadulás negyvenedik évfordulója tiszteletére rendeztek kisdobosoknak. Hét község, Csikéria, Bácsszőlös, Tataháza, Katymár, Kunbaja, Madaras és Bácsalmás kispajtásai versenyeztek. Sokféle feladatot oldottak meg nagyon ügyesen a 7—10 éves versenyzők. Különösen tetszett nekik az utolsó, egy rajz, amelyet Mit jelent nekünk a béke, a negyven év? címmel kellett elkészíteniük. A legjobban sikerült munkákat a nagyközségben kiállításon mutatják be. A vetélkedő győztesei a katymári kisdobosok lettek. Második helyre a bácsalmási, harmadikra a tataház! kisdobosok kerültek. Valamennyiüknek gratulálunk. S. I. # Képünk a vetélkedő egyik izgalmas pillanatát örökíti meg. (Suhajda Lászlóné felvétele) A róka és a fogoly (Tatár mese) Egy nap a róka éhesen kódorgóit az erdőn, mikor az egyik fán megpillantotta a foglyot. A madár ijedtében nagyot rikoltott. A róka úgy tett, mintha csodálkozna: — Soha nem gondoltam volna, hogy a foglyok a szemükkel adnak hangot. — Hogyhogy a szemükkel?! — csattant fel sértődötten a madár. — Ugyanúgy a torkomból jön a hang, ahogy mindenkinek. Talán nem látod, , hogy kinyitottam a csőrömet? — Te csak hiszed, hogy kinyitottad. Gyere le a fáról, akkor majd meggyőződhetsz róla, hogy nekem van igazam: ha befogom a szemed, bármennyit is tátogatsz, néma maradsz. — De nem fogsz felfalni? — kérdezte gyanakodva a fogoly. — Hogy mondhatsz ilyet?! — fortyint fel a róka. — Nem tudod, hogy még a múlt nyáron . megesküdtem, többé nem nyúlok fogolyhoz? Ha megszegem az eskümet. rögtön meghalok. A madár elhitte, amit a róka mondott, és mivel nagyon szerette volna bebizonyítani a maga igazát, leröppent a földre. Hanem a róka éppen erre várt — tüstént megragadta éles fogaival! — Ó, én ostoba, most jól megjártam! — jajveszékelt a fogoly. — Van*e kívülem olyan bolond, aki hinne a rókának? De aztán abbahagyta a siránkozást, és hízelkedve azt mondta: — Hogy a torkodba' jutottam, azt . egyesegyedül magamnak köszönhetem. Téged nem hibáztatlak érte. S ha már egyszer így történt, és mindenképpen meg kell halnom. elárulok neked egy titkot. Tudok egy varázserejű mondókát. Ha utánam mondod. álló esztendeig elegendő lesz a húsom a számodra. Csak ennyi az egész: „Ö, Allah, ne legyen vége a fogolynak!" Amint a róka kinyitotta a száját, hogy elismételje a mondókát. a fogoly kiszabadult a fogai közül, és — huss! — felröppent a fára. Zahemszky László fordítása Megjelent a HUH A végre elérkezett tavaszt köszönti a kiskunhalasi Jurinovíts Miklós Ült .törőház havonta megjelenő lapja, a HUH. A rendszeresen közölt havi program mellett tavaszi népszokásokról készítettek összeállítást, és különféle népíi játékokat ismertetnek ifjú olvadóikkal. Tisztelettel emlékeznek. a Tanácsköztársaság mártírjára, dr. Paprika Antal halasi íigyvédre. Ismertetik életútját, ra Vörös Hadsereg élelmezése érdekében kiadott rendeletét, Rekett.yepusztán történt meggyilkoláséit. Rejtvényfejtőknek Az. elmúlt alkalommal közölt rejtvén:/ helyes megfejtését közöljük. Gyorsam hozzátesszük: ez csak az egyik lehetséges megfejtés, ezért értekimszerüen a többi helyes végeredményt is elfogadtuk. Megfejtés : 104 592 53 400 32 06$ 200 000 A szerencse a következőknek, kedvezett, számúikra könyvjutalmat IKüldtünk: Szabó Angéla, Nyárlőrinc. Lóczi Hona, Orgovány. ifj. Schmidt György Baja. Mendler Friderika Rém, Dóka Gyöngyi Ágasegyháza, Mátyus Mercedes Kecskemét. Vincze Zoltán Izsák, Boros Judit Kunszent- miklós. ifj. Gál Imre Dunavecse. Fü- löp Mária Kiskunmajsa. Összeállította: Selmeci Katalin Heltai Nándor
