Petőfi Népe, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-16 / 88. szám

INS. április 1«. • PETOri fí«P8 • I Zeneszerző és Száz éve született Weiner Leó Századunk magyar zenetörténetében megkülön­böztetett hely illeti meg Weiner Leót, a míves ze­neszerzőt és korszakos jelentőségű pedagógust. Kü­lönös pályakezdés az övé. A gyermek, a millenne- um, táján, mindössze három hónapig tanul zongo­rázni, s e csekély ismeret birtokában maga kezdi elemezni a klasszikus-romantikus mesterek remek­műveit. Tizenhat évesen felveszik a Zeneakadémia zeneszerzés-tanszakára, oly fiatalon, -hogy az idő tájt példa nincs rá. Évfolyamtársa Kodály Zoltánnak, Jacobi Viktornak, Szirmai Albertnek és Reiner Fri­gyesnek, aki csakhamar a legnagyobb karmesterek közé emelkedett, s Weiner jóbarátjaként nem egy művét juttatta világhírhez. Weiner Leót növendékk'orában a magyar zene­szerzés legnagyobb tehetségeként tartották számon. Benne látták a századelőn a nemzeti műzene meg­teremtőjét. 1906 őszén bemutatott zenekari Szere­nádja az első előadás évadjában még kétszer hang­zott el Budapesten. Weiner az idő tájt megnyert minden zeneszerzői díjat és pályázatot, amit csak meghirdettek. 1908-tól (mindössze 23 éves) sorozat­ban jelentetik meg műveit német zeneműkiadók. (Bartók, Kodály majd 40 esztendős korában szerez alkotásainak külföldi kiadóvállalatot!) Noha Weiner Leót ifjúsága éveiben nem érintette •meg az új magyar iene népzenéből kibontakozó for­radalma, hisz művei a német romantikában gyöke­reztek — s ezért minden komplikációtól mentesen érthetők voltak mind a hazai, mind a külföldi kö- zönség számára —, már első alkotásaira jellemző a magyar hangvétel. Például a kiszenekarra írt szim­fonikus kép, a Farsang (1907) felhőtlen derűjével mintegy a magyar táblabíróvilág atmoszféráját idé­zi fel. 1913-ban a Nemzeti Színház felkérte, írjon kísé­rőzenét Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez. A tár­sulat, mivel a nagyzenekar a Nemzetiben el nem fért, 1916-ban az Operában mutatta be Weiner ne- mekmívű muzsikájával Vörösmarty színművét. A kísérőzenéből készült zenekari szvit nagy népsze­rűségre tett szert, s a muzsikára több koreográfus •készített koreográfiát az Opera számára (1930: Jan Cieplinski, 1959: Eck Imre). Az L világháború fojtogató légkörében a különben „apolitikusnak" ismert zeneszerző szinte semmit sem komponált. Weiner, akit „magyar Mendelssohn"-ként emle­gettek, talán zongorára és zenekarra. írt Concertinó- •jával (1923) szolgált rá leginkább e jelzőre. A mű pedagógus tökéletesen csiszolt formavilága, dallamainak meg­annyi tündérhangja, zenei anyagának egy ötvös ci­zellált munkáját idéző kidolgozása megkülönbözte­tett helyet jelöl ki a Concertinónak a magyar zené­ben. Zeneszerzői útján lényeges fordulat következett be, midőn 1931-ben Lajtha László megismertette a magyar népzenével. Ettől fogva számos alkotása ké­szült folklóranyagból. A legnépszerűbbek egyike a magyar népi táncok alcímű zenekari szvit (1931); öt kamarazenekari divertimentót írt népdalok alap­ján, s számtalan zongora1 és kamaraművet. 1938 után Weiner ismét évekre elhallgat. A felsza­badulást követően gyarapodik újból műveinek szá­ma, előveszi, átdolgozza, csiszolja nem egy korábbi kompozícióját. Hetvenöt évet élt a zeneszerzői pályafutását oly ifjan kezdő Weiner Leó, műveinek száma azonban e hosszú időhöz képest viszonylag szerény, mivel legfontosabb tennivalójának a tanítást tartotta. 1908 őszén lett a Zeneakadémia tanára, zeneelméletet- zeneszerzést, 1918-tól pedig kamarazenét tanított 1960-ban bekövetkezett haláláig. Túlzás nélkül ál­lítható: világhírű mestere volt a legtágabban értel­mezett kamarazene tanításának. Weiner Leó zeneművei napjainkban méltatlanul a háttérbe szorultak, sajnálatosan ritka vendégei hangversenytermeinknek. Századik születésnapja — hisszük — jó alkalom lesz az egykor világsikert ki­vívott kompozíciók új életre keltésére. B. J. AZ OPERÁBÓL KECSKEMÉTRE Táncolt — most táncolni tanít Hegedűs Zsuzsa Szegeden az általános 'iskola negyedik osztá­lyába járt, amikor döntött sorsa felől. Az egyik balettfoglalkozás végén felolvasta a tanár azt a hirdetést, amelyben növendékeket •toboroztak az Állami Balettinté­zetbe, Budapestre. Megpróbálta. Sikerült. Ettől a pillanattól kezd­ve a tánc tölti ki életét, mind a mai napig. Most, sikeres pá­lyájának hátat fordítva, Kecske­méten gyerekeket tanít az Erdei Ferenc Művelődési Központ Re­lévé balettiskolájában. Egyébként kecskeméti, rokonai itt élnek, s most már szülei is ideköltöz­tek Szegedről. — Gondolom, frissen él emlé­kezetében a hajdani felvételi, hi­szen meghatározta egész életét... — Tízéves voltam akkor. Egy gyerek, számára 'nagy dolog, hogy álmait megpróbálhatja valóra váltani. Az ezt követő eszten­dőkben búcsút intettem a játé­koknak. A balettnövendék nem a játékok birodalmában él, hanem idejének zömét a próbateremben tölti. Reggeleiéi héttől este fél tízig minden utasításokra történt. Akkor is csinálni kellett a gya­korlatokat, amikor már úgy érez­tem, nem bírom tovább, sírva fakadok. Azonban a szünetek, a vasárnapok, az ünnepek mindig önfeledten telitek el. Persze, csak addig, míg ilyenkor nem kellett színpadra lépni. A második évfo­lyamtól kezdve már számítottak ránk az Operában, vagyis leg­többször a deszkákon töltöttem az ünnepnapokat is ... — Kik voltak a mesterei? — Lórin ez György, az Opera balettigazgatója tanított. Utána is sokat tanultam tőle. hiszen tíz évig dolgoztam az Operában. Pá­lyám során több neves mesterrel találkoztam, például Olga Lepe- sinszkajával, Patrícia Nirivel, Tony Landerrel. Az Opera balett- repertoárjának szinte mindegyik darabjában volt jelenésem. Szólót • „Kielégít az, hogy kicsikkel foglalkozhatom.’’ (Fotó; Somos László) táncoltam a Carmen ben, az Aidá­ban, a Traviátában, a Faustban. Karaktertáncosnő voltam. — A balettművészeket is be­skatulyázzák? — Létezik skatulya nálunk is. Belőlem spanyol cigánylányt for­máltak. s ezután szinte csak ilyen karakterű feladatokat bíz­lak rám. Mostanában ismét divat lett. hogy mindent eltáncoltatnak a művészekkel. — Ez jó? — A táncosoknak igen, mert módjukban áll kipróbálni képes­ségeiket. s lemérhetik fejlődésü­ket. Viszont a közönség nem 'biz­tos hogy azt tartja szerencsésnek, ha állandóan ugyanazokat az ar­cokat látja. Ki-ki eldöntheti, me­lyik az elsődleges szempont... í— Az Opera balettkarával többször eljutott külföldre. Ügy tudom. Japánba egészen más üton-módon utazott... — A férjem. Barkóczy Sándor — aki egyébként az Állami Ba­lett Intézet balettmestere és az Opera koreográfusa —, 'szerződést kapott Japánba. Én pedig fel- mondtam, mert csak úgy mehet­tem ki vele. 1983-ban végeztem a balettmesterképző főiskolán, s számomra sokat jelentett, hogy Japánban próbálhatom ki a ta­nult módszereket. Ezt a lehetősé­get nem volt szabad kihagynom. Az 1983,84-es évadban tíz hóna­pot töltöttünk a távol-keleti or- • szágban. Én próbavezető balett­mester voltam, és férjem koreo­gráfiáiban szólistaként léptem fel a nagoyai kultúrpalotában. Cso­dálatosan felszerelt színházban dolgozhattunk. Egészen más. a ja­pán balettművészet munkamorál­ja: ha elkezdték a próbát, nem akarták, abbahagyni. Délelőtt fél tíztől képesek voltak éjfélig is gyakorolni. — Milyen a japán balett? — A produkció ugyanolyan, mint bárhol a világban. Az orosz iskola alapjait vették át ők is. A magyar balettművészetet is rendkívül nagyra becsülik. — Mit tanult a távol-keleti or­szágban? — A balett szempontjából nem sokat. Inkább csak tapasztalato­kat gyűjtöttem. Leginkább a már említett munkamoráljukat csodál­tam. ' — Jelenleg Kecskeméten él a szüleivel, férje pedig Pesten dol­gozik. A hírős városban gyereke­ket tanít. ,Nem hiányzik a tánc, a színpad? — őszintén megmondom, hi­ányzik. de egyelőre kielégít az, hogy oktathatok, kicsikkel foglal­kozhatom. Igaz, Kecskeméten nincs módomban színpadra lépni, viszont Pesten pedagógusként nem tudtam volna elhelyezkedni. Ha körülményeim kedvezően ala­kulnak, hosszabb távon tervezhe­tek majd Kecskeméten és a me­gyében egyaránt... Borzák Tibor Tréfásan és komolyan George Bemard Shaw aforizmái Az én lényegem az, hogy egyedülálló, fantasztikus, nem tipikus, utánozhatatlan, kibír­hatatlan, nagy adagokban el­viselhetetlen vagyok, egyálta­lán nem hasonlítok senkihez azok közül, akik régebben él­tek, reménytelenül természet­ellenes vagyok, és teljesen hiányzik belőlem mindenféle igazi szenvedély. * Sorsomban semmilyen döntő fordulat nem volt. Én mindig toronyiránt előretörtem. A siker titka az, hogy minél több embert kell megsérteni. Engem senki sem olvas: klasszikusnak tartanak, és úgy tisztelnek, mint egy érseket. * G. B. Shaw nem sokkal a 90. születésnapja előtt az egyik újságban a halálhírét olvasta. „Ez a hír túl korai. Én még csak félholt vagyok — sürgö- nyözte Shaw. — Közöljenek cáfolatot". Fordította: Gellért György GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET A SZABADSÁG LÁNGJA VETÉLKEDŐ DÖNTŐJÉRŐL A győztes: CSILLAG maradt a külső segítségnek. Tud­niuk kellett sok dátumot, el kel­lett igazodniuk vaktérképeken, számot adtak a megye felszaba­dításának minden mozzanatáról, felismerték városaink címerét, ötletes fogalmazásokat írtak ar­ról. hogy mit mutatnának meg hazánk — megyénk — neveze­tességeiből egy VIT-küldött- nek ... A folyamatosan pontozott fel­adatsorok megoldásai végül ki­alakították a sorrendet, a gye­rekek felkészültsége alapján. Kishegyi Simon, a zsűri elnö­ke a fedőnevek alapján azono­sította a pontszámok tulajdono­sait. A kimagaslóan szép ered­ményt elért CSILLAG-ról ekkor derült ki. hogy a kecskeméti Pe- tőíi-iskola nyolcadikosa, neve Boros Anikó. Vele együtt hu­szonötén mehetnek el a bala- tonfen-yvesi jutalomtáborba: a ki cskeméti ..Bank. .Csaba. If.oJVSlki 0 A félcgy- házi kiállí­táson díja­zott keceli Czár Anett rajza. • Vége a vetélkedőnek! A versenyzők egy csoportja eredmény- hirdetés előtt. Márta, Fürich Edit, Krizsán Ani­kó, Jégá-Szabó Krisztina, a bajai Mcrosvásárhelyi Adrienn, Fehér- váry Andi*ea, Bretus Angelika, a tompái Béla Éva, Erdélyi Eri­ka, a soltszentámrei Rakonczay Hermina, Madácsi Gabriella, Gulyás, Györgyi, a jánoshalmi Jckl Ildikó, a tiszakécskei Har­kányi Zsolt, a kiskunfélegyházi Mészáros Ildikó, Fekete Andrea, Tözséf Endre, a bácsszőlősi Cxincsák Erika, Szűcs Ildikó, a szakmári Balogh Mónika, a du- naszentbenedeki Kákonyi Julian­na. a szabadszállási Kosner Fe­renc es Novadovszky Nóra. A kisdobosok háromtagú csa­patokban versenyeztek, közülük a következők értek el kimagas­lóan jó eredményt, mehetnek tá­borba: a kecskeméti Béke téri iskolából: Gál Gábor, Sebők Krisztián és Vincze Annamária, a kiskőrösi Petőti-iskolából: Ju­hász Viktória. Tóth Éva és Kál- ÍWi Tímea: a kecskeméti hunya­divárosi iskolából: Agócs Hen­rik Ács Szabolcs és Fülöp Or- .xnlya; a kalocsai Vén József- iskolából: Csáti Edit, Szabó Csa­ba. és Jakab Gabriella; a tisza- k öcs kei II. számú iskolából: Zámbori Jenő, Kovács Klára és Bakos Katalin. A Szabadság lángja vetélke­dőn kimagaslóan jól szerepeltek közül még húszán lehetnek ott Fenyvesen: tízen azok .közül, akik a kiskunfélegyházi kiállítá­son jó eredményt értek el, ti­zen pedig az írásos pályamun­kák beküldői közül kerülnek ki. Nevüket két hét múlva ismer­tetjük. Sei— Felszabadulásunk negyvenedik évfordulója tiszteletére lobban- fották fel a szabadság lángját tavaly, szeptember 23-án, Csiké- rián. Útját együtt követtük Sol­tig, megyénk utolsóként falsza­badult községéig. Emlékeztek: a szovjet harcosok útján vittétek a fáklyát tiszteletre méltó, öt- lclességgel, harci járműveken, kerékpáron, lovon, szekéren, csó­nakon. Az akció kapcsán megírtátok községetek, városotok felszaba­dulásának történetét, albumba gyűjtve elküldtétek hozzánk a pályamunkákat. És közben raj­zoltátok, formáztátok a béke és szabadság jegyében a pálya­munkákat. Most az eseménysorozat végéi re értünk. A legjobbak az elmúlt napokban Kecskeméten, az úttö- róházban találkoztak, hogy szá­mot adjanak mindarról, amit a felszabadulással kapcsolatban „kinyomoztak", megtanultak, el­olvastak. Ebben az időpontban nyílt meg Kiskunfélegyházán a Fegyveres Erők Klubjában a kisdobos és úttörő képzőművé­szek alkotásaiból rendezett ki­állítás is. .* Az úttörőház tükörtermében Szabó Sándor megyei úttörőel­nök köszöntötte a csapat-, a vá­rosi, és a területi vetélkedők legjobbjait, majd a Lánchíd ut­cai úttörő fúvószenekar bemu­tatóját meghallgatva indultak a kisdobosok akadályversenyre, az úttörők pedig szellemi vetélke­dőre. A főként hetedikesekből és nyolcadikosokból álló csapatok tagjai egyéni vetélkedőn döntöt­ték el. 'hogy ki tud „mindent" .. A gyerekek ötletes fedőneve­ket választottak maguknak — volt ablak, kutya, felhő. T5ohóc "‘fuy "<f‘rrfrrfr Mehet ős éne ■ -sérti / Tudósítóink jelentik Nagyszerűen dolgoznak a jánoshalmi riporterőrs tagjai: vaskos borítékban nyolc(!) tudósítást küld­tek. Ezekből választottuk ki a következőket. Az irodalmi színpad tagjai — írja Gáspár Róbert beszámolójában — a művelődési házban kisdobo­soknak tartottak előadást, bemutatták Páskándi Gé­za: A királylány bajusza című mesejátékot. A fő­szerepeket Csiszár Erzsi, Lakatos István, Pippan Tünde és Angeli Noémi alakította. Nagyon jól sike­rült! A kicsik sok-sok tapssal jutalmazták az elő­adást. Közgyűlést tartott iskolaszövetkezetünk — így kezdi levelét Binszki Csaba, — amelyen megjelent a helyi áfész képviselője is. Elmondtuk gondjain­kat: nincs elegendő zacskó az árusításhoz, és a hi­deg napokon bizony fáztak az úttörőboltosok. Öröm volt, hogy a forgalom szépen emelkedik, az árusok pedig nagyon lelkesek. Az egy-egy hónapig dolgozó társaink kivétel nélkül ügyesen látták el feladatu­kat, udvariasak, gyorsak voltak. A közgyűlés végén a szövetkezetben dolgozó pajtásaink könyvjutalmat kaptak. Megválasztottuk az intézőbizottságot is: Gáspár Róbert, Puskás Krisztina és Kéfer Edit_ sze­mélyében, valamint a bizottság elnökét: Taskovicsné Kovcsik Tünde nevelőt. * Bognár Éva kisdobos-tudósítónk Kiskőrösről kül­dött levelet. „Területi művészeti szemle volt városunkban, csa­patunkból is többen indultak, hogy megmérjék tu­dásukat. Ketten versmondásból szereztek arany ok­levelet: a harmadikos Kudron Ildikó és a nyolcadi­kos Nyári Anikó. A hangszerszólisták kategóriájá­ban pedig a hatodikos Jóföldi Anett és a nyolcadikos Flórián Emőke. Ezüst oklevelet érdemelt ki a 7/c-s raj dramatikus játékáért. Minden résztvevőre, helyezést elért kisdobosra és úttörőre büszkék vagyunk.” * Bugáéról Muesi Albertina küldött levelet. Mint írja, csapatában emlékezetes ünnepségeket rendez­tek a márciusi események kapcsán. Érdekes, hogy náluk ez hagyományosan a kisdobosok feladata. „Az idén a 4 b-s kisdobosok serénykedtek, Kőrös Péterné tanítónő irányításával. Az ünnepély meg­kezdésekor közösen énekeltük el a Himnuszt, majd szavalatokat hallgattunk, amelyeket természetesen a rendezők adtak elő. És akkor jött a meglepetés; a Klapka-induló hangjaira huszáregyenruhás kisdo­bosok vonultak a színpadra, táncoltak, énekeltek, majd a Szózat közös eléneklésével fejezték be mű­sorukat,” • , Lenin ifjú távírászai Tizenhatodik alkalommal rendezték meg Leninvá- rosban a Lenin ifjú távírászai című úttörővetélke­dőt, amelyre minden megye két leány- és két fiú­versenyzőt küldhetett. Az elmúlt napokban megtar­tott országos versenyen a jászszentlászlói Cs. Ko­vács Karola és Szabó Andrea az első helyen vég­zett. Országos bajnokok lettek. Az egyéni versenyen- Cs. Kovács Karola bronzérmes lett. Felkészítő taná­ruk, Győrök Imre évek óta jó képességű versenyző­ket küld Leninvárosba, de ilyen kimagasló ered-1 ményt most első alkalommal sikerült elérniük. Rejtvényfejtőknek Az itt látha­tó ábra bal fel­ső sarkában le­vő S betűjétől induljatok el a sakk egy meg­határozott lé­pésével, és ol­vassátok össze a betűket: Ma­gyar városne­veket kaptok megfejtésül. A megfejtést be­küldőknek a városneveket és egy, a nevek­hez társuló jel­zőt kell bekül- deniük. (Pl. ha történetesen Pécs a város neve, akkor elfogadjuk a város bármelyik nevezetes épületének megjelölését éppen úgy, mint a Zsolnay-porcelángyár. a Pécsi Balett vagy a Vasarely Múzeum említését.) A megfejtéseket április 25-ig1 fogadjuk el, a szo­kásos módon, levelezőlapon küldjétek el címünkre. (Petőfi Népe Szerkesztősége. Kecskemét. 6001. Pf.: 76). A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Űttörörejtvény. A helyes megfejtést beküldők kö­zött tíz könyvet sorsolunk ki. összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom