Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-13 / 60. szám
1985. március 13. • PETŐFI NÉPE « S Puszta, tanyá, ember... Csikó« András festőművész kiállítása péntekén nyUt meg • kecskeméti Erdei Ferenc MűvelSdési Központban. As alábbiakban közöljük Kömény Fáinak, a megyei pártbizottság első titkárának megnyitóbeszédét. „A magyar tanyarendszer a szó legszorosabb értelmében népi: a nomád kultúrából a földművelő kultúrába való átmenet végső stádiumának tekinthető... A Kárpát-medencében élő magyarok sajátos településformát fejlesztettek ki, melyet a Bach-kor- szak elnyomása sem tudott megakadályozni. A magyar tanya- rendszer erősebbnek tűnt, mint az írott törvény, hagyományokban gyökerezik és együttélési formákból nőtt ki; egészen másként, mint a környező népeknél. Páratlan ez Európában, de ma már ... csak nehezen tud alkalmazkodni az idők követelményeihez" — írta Erdei Ferenc kortársa, dr. Arie den Hollander, az Amszterdami Egyetem hajdani professzora, aki a 30-as és a 40-es évek fordulóján több utat tett a magyar yUföldön, a Duna— Tisza közén. Sőt Hollandiában, Az Alföld települései és lakói címmel könyve jelent meg, amely csak évtizedek múlva jutott el a magyar olvasókhoz. A Mező- gazdasági Kiadó gondozásában 1980-ban került a könyvesboltok-1 ba a magyar kiadás. Nemcsak e könyv csodálatos képanyaga, archív felvételei, hanem az idézethez hasonló gondolatrendszere is összecseng Csikós András alkotásaival, festői világával. A művészettörténészek a tanya festőjének tartják az 1947- ben Hódmezővásárhelyen született művészt, aki másfél 'évtizede szerzett diplomát a Szegedi Tanárképző Főiskolán. Nem tudom, elfogadja-e magának ezt a rubrikát, hogy a tanya festője.. Nekem más a nézetem. Ügy gondolom, Csikós egyszerűen érzelmeinek nagyszerű tolmácsolója, azoknak az érzelmeknek, amelyekkel a szülőföldhöz, a szülői házhoz, a tájhoz, ifjúságához kötődik, sok szállal, kellően nem magyarázható módon is, mint sok millió ember a hazánkban és a világban. Nem fordít hátat se tanyának, se udvarnak, se lakóik életének, de nem is andalodik el- vélt romantikájukon. Vásárhelyi festő, tehát tudja: a tanya életforma, sorsvállalás és emberi tartás kérdése is. Tudja: az ember és szerszámát, az önmagát fenntartó földműves és munkaeszközei ösz- szetartozók, együtt élők. Egyik a másik nélkül értelmét veszti. Talán ezért van, hogy részletgazda- , gok, holiá'nd mesterekre emlékéi-1 tető meleg fényűek a régi szer-, számok, használati tárgyak képein. Néhány gondolattal dicsérni először a hűségét szeretném, hűségét a vásárhelyi hagyományokhoz, és egyidejűleg önmagához. Ez utóbbit ismerem, hiszen láttam már az első budapesti kiállítását is annak idején. Köszö9 Csikós András: Eső után. • A művész gyermekek társaságában a kiállítás megnyitóján. netet érdemel Csikós András tisztelete az övéi iránt, és az a realista megjelenítési mód, amivel mindannyiunkat megtisztel. Bizonyára együtt vallja idősebb „rokonával”, a szintén vásárhelyi Szalay Ferenccel, hogy „ ... még az sem bűn, ha közérthetően tudjuk mindezt kifejezni. Ez még nem lesz alacsonyabb rendű művészet”. Témaköre, látásmódja bizonyára sokakat vonz, de jó, hogy legjobban az alkotót láncolja magához. Ez ad belső hitelt ezeknek a munkáknak. Nem más ez, mint amit Szabó Pál parasztjaiban, Veres Péter-zsellérjeiben,-'Solo- hov kozákjaiban vagy Gorkij munkáskaraktereiben föllelhetünk. Saüangmentes fellépés, meghitt közvetlenség, tiszta őszinteség. Ezt is értékelni kell, hiszen hiánya mind nagyobb mai világunkban, s nemcsak a művészetekben ... Könyvek, rendeletek, politikai határozatok születtek ebben a témában. A tanyák sokfélék, mint az élet. Festői megjelenítésük is sokféle. Mások Bozsó, tanyái, ismét mások Kurucz DJjstván vagy Almássy Gyula pusztai épületei. Ez utóbbi művészek is vásárhelyiek, illetve vásárhelyiek voltak. És miért kérné számon bárki is a saját tanyaképét Csikós Andráson? Mit közvetítenék "tanyái? Azt, hogy ezek nem kerti tanyák, mint a kiskunságiak, vagy a Három Városiak, s nem is farmok, ahogyan valaha képzelték nálunk. A tanyák körüli történelmi perben ■ Csikós felfogása Erdei Ferencé- vel rokon, de lehet, hogy ezt még felülvizsgálja,^mlpt^;Er.deij. tetteL Mi ne változzék-iCsikós András felfogásában? Annyit' kívánhatunk talánf hogy alkotásainak ne csak ábrázoltja, hanem címzettje is maradjon az ember. Igaza volt József Attilának, amikor azt írta: „A mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, . akik szeretik a művészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget.” Perczel-relikviák Szigetvárott Értékes Perczel-relikviák kerültek a szigetvári várbaráti kör történeti gyűjteményébe. Az 1848/49-es szabadságharc rangidős honvédtábornokának tárgyi emlékeiből most — március 15-e közeledtén — kiállítást rendeztek a városban. A várbaráti kör megszerezte Perczel Mór egy kései leszármazottjának a hagyatékát, abban bukkantak rá a politikus és hadvezér személyes tárgyaira. A legértékesebb emlék egy biblia, amelyben a következő bejegyzés olvasható: „Perczel Mór. 1848/49 tábornoka esténként ezt a bibliát olvasgatta”. Maga a könyvpéldány is ritkaság, az úgynevezett Vizsolyi-biblia hetedik kiadása: 1730-ban nyomtatták a hollandiai Utrechtben. Igazán értékessé az teszi, hogy Perczel'1840 és 1878 között házi anyakönyvként használta. A biblia lapjaira jegyezte fel tizennégy gyermekének születési és halálozási adatait, valamint felesége halálának dátumát és körülményeit. Ez a vaskos könyv tartalmazza tehát a legpontosabb, legmegbízhatóbb adatokat Perczel Mór népes családjáról. A szigetvári gyűjteménybe került továbbá tábornoki atillája és emlékiratainak korabeli kiadása. Találtak egy Perczel Mórt ábrázoló olajfestményt is. HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Tanítók, tanárok a 48-as szabadságharcban A függetlenség és szabadság eszméje, az önállóságra való törekvés és a hazaszeretet mindig jellemzője volt a kecskeméti embereknek. Ilyen szellemben élő és tanító iskolák működését engedélyezték a város vezetői, erre nevelt a református kollégium, a jogakadémia, a piaristák gimnáziuma, s ezeket az eszméket ápolták, szívták magukba az itt tanuló diákok. Nem csoda hát, hogy Batthyány Lajos gróf miniszterelnök 1848. május 16-i országos felhívására, majd Kossuth május 23-i kiáltványára a református jogakadémiának és a kegyesrendiek főgimnáziumának tanárai és diákjai együtt jelentkeztek a felállítandó honvédzászlóaljakba önkéntesnek. Az sem véletlen, hogy a gyászos emlékű világosi fegyverletétel után is volt tartása és főképpen bátorsága a város vezetésének ahhoz, hogy üldözött honvédtiszteket bújtasson, illetve a szabadságharcban résztvet- teket és elítélteket katedrához juttassa, tanítani engedje, ezzel is tovább ápolva a diákok hazafias érzületét, nemzeti öntudatát. E város falai között fejezte be gimnáziumi tanulmányait Al- vinczy Ferenc és itt lépett be a piarista tanító rendbe. 1848.49- ben a katedrát elhagyva csapott fel honvédnek. 1859-től ő lett a kecskeméti katolikus elemi és nemzeti iskolák igazgatója. Ballagj Károly — a szabadságharcban honvéd főhadnagy — 1852- től 1856-ig a kecskeméti református kollégium tanára volt. Ballagj Mór honvéd kapitányt — Görgey és Aulich táborkari fogalmazóját, akit internáltak és a tanárságtól eltiltottak — 1851 ben meghívták a kecskeméti református teológiára. A március 15-i pesti események szemtanúja, a március 16-án lezajlott székes- fehérvári tüntetések szervezője Baross Mihály, 1849-ben a forradalmi vésztörvényszék elnöke, a szabadságharc után Kecskeméten, mint tanár helyezkedett el. Böszörményi Mihály a szabadságharcban nemzetőr kapitány és hadifutár volt. 1856-tól 33 éven át tanított a kecskeméti népiskolában. Bülcsu Károlyt, a szabadságharc főhadnagyát, akit Klapka közvetlenül a komáromi vár kapitulációja előtt tüntetett ki katonai érdemjellel, 1865-ben választották a kecskeméti református kollégium tanárává. Csabay Imre hosszú és kegyetlen hányattatások után került Kecskemétre, ahol 1852-ig a református gimnáziumban segédtanárként dolgozott, majd 1856-tól tanárként. Ezt kővetően 20 éven át a gimnázium igazgatója volt. Olyan ember, aki már a március 15-i forradalmi tüntetésekben részt vett, s azután csatlakozott a hor- vát lázadók ellen indult, kecskeméti népfelkelőkhöz, később pedig Bem erdélyi hadseregében, mint főhadnágy harcolt. A megadás hírére a legendás lengyellel együtt emigrált. Az amnesztia után tért haza, de csak Temesvárig jutott, ahol letartóztatták. Megszökött és hosszú ideig bujkált, mielőtt Kecskeméten otthonra lelt. Csikay Imre, aki itt született és itt is halt meg, a szabadság- harcban nemzetőr volt, de előtte és utána is teológiai segédtanár. Csilléri Benő a szabadságharcban mint honvéd hadnagy vett részt. 1861-ben ' választották a kecskeméti jogakadémia tanárává. 1865- től 32 éven át a jogakadémia igazgatója volt. Dékány Rafael is Kecskeméten, szülővárosában kezdte tanulmányait. Pesten részt vett a márciusi eseményekben, s ugyanennek az évnek őszén honvédnek állt; harminc kisebb-na- gyobb ütközetben harcolt, köztük a kápolnai csatában és Buda ostrománál. Az önkényuralom éveiben a tiszavirágéletű városi al- reáltanoda orvostudora volt. Karika Jánost — aki Jókai Mórt is tanította — 1836-ban alkalmazták a kecskeméti református főiskolán. Mint Kecskemét 1848-ban megválasztott egyik képviselője, ott volt Debrecenben, amikor a Habsburgok, trónfosztását kimondták. A szabadságharc után bujdosott, de elfogták és négyévi várfogságra ítélték. Végül hazajöhetett Kecskemétre és taníthatott is, de a város területét nem hagyhatta el. Kecskemét szülötte, s e város iskolájának tanulója, Jókai Mór és Muraközy János jogásztársa volt Körösi Sándor. A szabadság- harc alatt Görgey táborkarában mint hadbíró tevékenykedett. Világos után halálra ítélték, ezt azonban kegyelem folytán hatévi várfogságra változtatták. A börtönévek után Pápán jogtanár, majd a Debreceni Főiskola tanára lett. Kölcsey Ferenc unokaöccsének, Kálmánnak a nevelője; Czu- czor, Vahot és Petőfi barátja volt Obernyik Károly, aki az 1848-as márciusi események előkészítésében jelentős szerepet játszott — mint a Tízek Társaságának tagja —, 1851-től haláláig a kecskeméti református kollégiumban tanított. Szász Károly Duna melléki református püspök, aki hadnagyként vett részt a függetlenségi harcban, 1853—54-ben volt tanár Kecskeméten. Vállaji Sipos Pál nemcsak tanult, de tanított is a kecskeméti református főgimnáziumban. A szabadságharcot mint huszár küzdötte végig. Részt vett az isaszegi és túrái csatákban. Ez utóbbi ütközetben súlyosan megsérült. A korántsem teljes felsorolás alapján nemcsak a ma élő tanárok lehetnek büszkék hősi elődeikre, de büszkeség töltheti el a város minden polgárát. Szabó Tamás Csávoly község 800 éves krónikájából •, (Magyarországon a bunyevácok népszokásairól ilyen anyag anyanyelvükön még nem jelent még. A munkát őszinte meggyőződéssel ajánlom” — írja dr. Székely György akadémikus, az Országos Honismereti Bizottság elnöke a kötet előszavában. A munka, amivel K nemzetiségi irodalmunk most ismét gazdagodott. Miso Mandic íz osamstoljetne kronike Cavolja, magyarul. Csávolv község 800 éves krónikájából című könyve a közelmúltban jelent meg. Mándics Mihály az emléketeket felidéző csávolyiak. valamint a kéziratos krónika forrásanyagának segítségével állít emléket több nemzetiségű szülőfalujának. A horvát-szerb nyelven írott könyvet nyolcvan fénykép — köztük nyolc színes —, és kétol- dalnvi térkép illusztrálja, a végén magyar és német összefoglaló olvasható. • A fotókon végigkísérhetjük a csávolyi bunyevác népviselet változásait a századfordulótól napjainkig. (27.) — Brookot mióta ismeri? — Két éve. Kihúzott egy zűrös ügyből, s tulajdonképpen neki köszönhetem ezt az állást, ahol most dolgozom. Időnként füleseket kell adnom a szálloda ven- ' dégeiről, mindössze ennyi a dolgom. Aztán véletlenül összefutottunk egy bukmékerirodában. - Valami borzasztó lovat akart megjátszani, és szóval... segítettem neki. Aztán már követelőzött. — Mennyit sikerült összegyűjtenie? — Hatvanötezer dollárt. De hogy Brooknak mennyije van, fogalmam sincs. — Két év alatt hatvanötezret? — kérdeztem elképedve. — Igen. Elismerően csettintettem. — És Angela ott akarta hagyni emiatt? Harry Walker bólintott. — Angéla nagyon tiszta lánjf volt. Azt hiszem, nem is a hatvanötezer zavarta, hanem hogy megszegtem az eskümet. Azt mondta, ezt nem tudja megbocsátani. Két napig könyörögtem neki eredménytelenül. Aztán váratlanul meggyilkolták. — Rámnézett, tekintetében félelem lobogott. — Ha ííiind- ezt elmondtam volna akkor, az isten se mosta volna le rólam a gyanút. — Tudomásom szerint tökéletes alibit igazolt. — Az az igazság, hogy Brook megkeresett aznap éjszaka. Rávett, hogy vigyek el egy borítékot Max Harveynek, a gyilkossági csoport főnökének. — Az éjszaka kellős közepén? — Igen. Átöltöztem, taxiba ültem, de Max Harveyt nem találtam odahaza. A feleségének adtam át a pakkot. — Nem sejti, mi lehetett benne? — Fogalmam sincs. Brook azt mondta, fontos iratokról van szó. — És miért nem ő vállalta a postás szerepét? — Ezt én is megkérdeztem tőle. Azt válaszolta, már így is késésben van. Valami gyilkossági ügyhöz hívták. A torkom teljesen kiszáradt. Mintha homokot köptem volna, amikor megkérdeztem: — És Brook azt mondta, tartsák titokban ezt a kis kirándulást? — Szó szerint, Mr. Wittgen. Az ujjaimat a .kormánykeréken pihentettem. Lassan . Hairy Walkerra emeltem pillantásomat. — Walker, már ez is elég lenne ahhoz, hogy bevigyem. Hamis tanúzásért, netán bűnrésiesség alapos gyanúja miatt, hogy a pacikat már ne is említsem. Mindenesetre a várost nem hagyhatja el. Megértette? — Köszönöm — mondta, és lehajtotta a fejét. Átnyúltam mellette, és kinyitottam az ajtót. — Na menjen. Mintha harminc évet öregedett volna, úgy hagyta el az autót. • Amikor csengetésemre Lili ajtót nyitott, szemmel láthatóan megörült nekem. Betessékelt a szobába, s egy üveg Amstel sörrel tért vissza. — Sikerült ' elkapnod Thom- sont? — kérdezte, s izgatottságában ruháját kezdte igazgatni. — Azt hiszem, már csak órák kérdése — válaszoltam. A sör hideg volt. Lassú kortyokban ittam. — Akkor még Maxról sem tudsz semmit — biggyesztette el ajkát. A behúzott függöny jótékonyan takarta el fáradt tekintetét. Pillantásából ítélve nem nagyon hitt nekem. Óvatosan rátértem Angela Bretall meggyilkolásának éjszakájára. Lili igyekezett követni. Amikor a Brook hadnagy által küldött csomagról kezdtem beszélni, Lili hirtelen fölugrott, és Max íróasztalában kezdett kotorászni. Némi keresgélés után előhúzta a pakkot. — Tessék, itt van — mondta. Szürke fedelű dosszié volt, barna papírba csomagolva. A papíron Max Harvey neve és címe. Feladóként Brook hadnagy neve szerepelt a jobb felső sarokban. — Max kérte Brooktól — mondta Lili. — Valami gyilkossági ügy, amin Brook dolgozott. Magam elé terítettem a papírokat. Valóban az volt. — Max az otthonába kérte a hivatalos jelentéseket? — kérdeztem kicsit csodálkozva, miközben nézegettem a lapokat. Az utolsó oldalon apró, vörös tintával írt telefonszámot pillantottam meg. Max használt vörös^tintát; a számok viszont valahonnan ismerősek voltak.’’ — Nem egészen — próbált meg mosolyogni Lili. — Brookot elég sokan utálják odabenn. Azt hiszem, talán egyedül Max kedvelte. Már többen emlegették, hogy a te sorsodra fog jutni, amikor Max váratlanul önálló feladatot bízott rá. Igaz, fölajánlotta a segítségét is, de nem volt rá szükség: Brook egyedül oldotta meg a feladatot. Ha érdekel, elolvashatod. Max borzasztóan örült, hogy Brooknak sikerült lelepleznie egy gyilkosságot. — Még mindig nem értem, hogy éjjel tizenegy után ... — Max azt mondta Brooknak, hogy éjjel-nappal nyitva áll előtte az ajtaja — vágott közbe Lili. — Azon az éjszakán, ha jól emlékszem, mind a ketten ügyeletesek voltak. Maxot az Angela Bre- tall-esethez hívták, Brookot meg valahova máshova. így eshetett meg, hogy valamelyik beosztottjával volt kénytelen ideküldeni a jelentést. Gondolom, te is ezt csináltad volna Brook helyében. — Minden bizonnyal, Lili — mondtam, nem akartam kiábrándítani magamból. — Telefonálhatnék? — Persze. Fölhívtam a kapitányságot, és Brook hadnagyot kértem. — Sajnos, már elment — közölték a vonal másik végén. Elbúcsúztam Lilitől, és visszahajtottam a szállodába. A szobámba érve Ruthot nem láttam sehol. Aztán az asztalon észrevettem egy kis cédulát: „Szivikém, be kellett mennem a rendőrségre a'jegyzőkönyv miatt. Gondolom, sokáig fog tartani. Majd jelentkezem. Ruth.” Persze, a papírmunkák, sóhajtottam, aztán hanyatt feküdtem az ágyon. Nem tudom, mennyi ideig maradhattam így; néhány határozott kopogás zökkentett ld a nyugalmamból. A nagydarab portás volt. — Uram, holnap délig el kell hagyni^ a szobát — kezdte udvarias hangon —, a rendőrség ugyanis néhány napra bezárja a hotelt. Természetesen ez alatt az idő alatt is cégünk gondoskodik vendégeinkről. A Hotel Nirvánában tudunk szobát biztosítani az ön számára. Amennyiben megfelel, a portán majd alá kell írnia egy papírt. (Folytatjuk.)
