Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-01 / 50. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1985. március 1.- ELEGENDŐ EXPORTTERMÉK,' 1——HB»! KIEGYENSÚLYOZÖTT LAKOSSÁGI 1LLÁTÁS:^#S Gazdaságunk szilárd pillére az agrárágazat • A megye néhány gazdaságában már nyolc tonna búzát is le­arattak egy-egy hektárról. Gál Gyulát, a megyei .ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezető j ét kértem, hogy tekintsük át a mezőgazdaság elmúlt öt évét és váltsunk szót aktuá­lis témákról. — A megyei pártértekezlet 1980-as határozatában a követke­ző olvasható: „A mezőgazdaság őrizze meg és erősítse tovább az országosan is kiemelkedő szere­pét és helyét.” Teljesítette ezt az ágazat? —'■ Ügy érzem sikerült, dé ehhez minden korábbinál nagyobb erő­feszítésre volt szükség. 1980-ban és még az ez*l követő esztendő­ben is nagyobb reményeket táp­láltunk, de nehéz évek következ­tek, sokszor váratlan helyzetek előtt állt az ágazat. Végül is túl­jutottunk a gondokon, sikereink is voltak jócskán. — Néhány mondattal felvillan­taná az emlékezetesebbeket? — Ebben az időszakban volt a legjobb és a leggyengébb évjá­rat. Rekordok dőltek a búza és kukoricatáblákon, ugyanakkor el­száradt, csövet nem hozó kukori­canövényt silóztak a kombájnok. Minden évben termelési nagydíj­ban részesült egy-egy. üzem. Egy téesz megvett egy másikat, amire nem ’volt még példa vidékünkön. A szakszövetkezetek fejlődési üte­me ebben az időszakban a leg­gyorsabb. Az állami gazdaságok­ban is tért hódított a részesmű­velés. Soha nem volt annyi ser­tés a megyében, mint például 1984-ben. A három évig tartó aszály, a külpiaci és belső gazda­sági szorításaink ellenére a me­zőgazdaság jelentős tartalékait mozgósítva növelni tudta termék- előállítását. Az agrárágazatban dolgozók szorgalmát, helytállását bizonyítják a közvetlen üzemi eredmények. A közvetett hasznok népgazdasági jelentőségűek: ele­gendő volt az exportárualap, a lakosság élelmiszer-ellátása ma­gas színvonalú és kiegyensúlyo­zott máradt, nőtt a községek el­tartóképessége, javultak a falusi életkörülmények is. Mindez olyan időszakban, amikor a világgazda­ságban általános a hanyatlás, vagy a helybentopogás, a nem­zetközi kereskedelemben pedig a visszaesés és a pangás. — Miként jellemezhető a me­gye mezőgazdasága? — Az első megállapításom: nőtt a differenciáltság az üzemek kö­zött. Legfőképpen a gazdálkodás jövedelmezőségében, az állóké­pességben, a stabilitásban. A megye 40 gazdaságában — a me­zőgazdasági üzemek negyedében — a múlt év végére mindenféle tartalékot felhasználtak. Ez .ter­mészetesen nem lesz kedvező ha­tású erre az esztendőre. — A melléküzemágak létesíté­sével is nőtt a szövetkezetek sta­bilitása. — Fontos szerepet töltenek b.e a foglalkoztatásban, a lakossági ellátásban, valamint a folyamatos pénzbevételhez is hozzájárulnak. Rugalmas egységek, azt termelik, amit azonnal el lehet adni. Job­bára régi,, a korszerű üzemekből kikerült gépekkel dolgoznak. Nép- gazdasági és üzemi jelentősége ebben is rejlik. A melléküzem­' ágak külső- és szövetkezeten be­lüli rendszere átrendezésen megy keresztül, amely már elkezdődött. — A nem javuló körülmények bizonyára megmozgatták a szür­ke állományt -— az agysejteket —, vagyis a jó ötletek hasznos cselekedetek száma gyarapodott az elmúlt időszakban. — S főként a vezetők felelős­sége nőtt! Kiderült egyébként az is, hogy üzleti szellemű, mened­zser-típusú vezetőkre van szük­ség. Példamutató volt a mező- gazdaság az energiatakarékosság­ban, illetve a szénhidrogének he­lyettesítésében. Az energiafo­gyasztás nem növekedett. Űj mű­szaki megoldások tették lehető­vé például, hogy sok szárítót ta­karékosabb üzeműre alakítottak. Tavaly már mintegy hatvanezer tonna gabonát nedvesen tároltak. Sorolhatnám természetesen a technológiák változtatásából szár­mazó megtakarításokat, a mun­kagépkapcsolásokat éppúgy, mint a .tárcsák alkalmazását, ekék he­lyett, vagy az erőgépek állandó karbantartását, szervizét, s nem utolsósorban minden munkánál a jobb szervezést, a nagyobb fe­gyelmet. Az is bizonyos, hogy mindez nem történik egyik hónap­ról a másikra, hanem fokozato­san. A körülmények rákényszerí- tették a gazdasági vezetőket, még sok egyéb hasznos intézkedések­re, amit a jövedelmezőbb terme­lés érdekében meg is tettek. Azon­ban nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy pénz, vagyis be­ruházás nélkül a mai fejlettségi szinten alig képzelhetőek el olyan megoldások, amelyek költségcsök­kentést eredményeznének. Ugyan­akkor a mezőgazdasági üzemek­ben szinte mindenütt romlott a termelés nyereségessége, főként a külpiaci áresések miatt, valamint az ipari és import anyagok árá­nak, emelkedéséből, illetve a kü­lönféle adók, elvonások fokozódá­sából. — Mit hiányolt a legtöbbször? — A komplex, vertikális szem­léletet, s az e szerinti cselekvése­ket, fejlesztéseket. Például a sző* lőtelepítéshez hozzátartozik a bo­rászat, a tárolás, sőt az értékesí­tés is. Az alapanyagtól a kész­termék előállításáig. Minden rész- folyamatnak rendezettnek kell len­ni, mert mindegyik fontos, pél­dául a palack és kartondoboz, sőt a cimkeellátás is,.. — Nagy gondokat okoz a me­gye borgazdaságaiban a palack­hiány, s úgy tudom, gondolkod­nak üveggyár létesítéséről. — Az elmúlt, két évben jelen­tősen bővült a tárolótér, azonban az exportmegrendelések teljesí­tése most már palackhiány miatt okoz gondot. Mennyiségben sem, választékban pedig egyáltalán nem képes az üvegipar teljesíteni a megrendeléseket. Próbálunk se­gíteni a gondokon, / hogy miként, még nem eldöntött. Elképzelhető, hogy üveggyár épül a megyében. — Az állattenyésztési ágazatot a dinamikus fejlődés jellemzi? — Egyes állatfajoknál, például a sertésnél még a növekedés jel­lemző. Ennek ellenkezője tapasz­talható a tehénállománynál, s a folyamat a kedvezőtlen közgaz­dasági hatások miatt gyorsul. Nagyobb ingadozások a baromfi- ágazatban vannak. A helyzetet leginkább két tényező jellemzi: | nőttek a tartási és takarmányozási költségek, a világpiaci árak pe­dig visszaestek. Sokat drágít a sertéshúson például az, hogy él­ve, több száz kilométert utaztat­ják az állatokat, például Récéi­től Pápáig. A kiskunfélegyházi vágóhíd korszerűsítése ma az egyik legfontosabb feladat, arnely- lyel a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter is egyetértett az idei tervtárgyaló értekezleten. Várjuk, hogy a megyei pártér.te- kezlet ugyancsak megerősíti ezzel kapcsolatos törekvéseinket. A ter­melői szférában létesített feldol­gozó előnyét, gazdaságosságát a BÁCSHŰS-on kívül a félegyházi tejüzem is bizonyítja. — Hasznos kezdeményezések indultak az elmúlt években. S a folytatás? — Fontosnak tartom, hogy a megye nyolc mezőgazdasági üze­me kísérletképpen alkalmazta a korszerű keresetszabályozási for­mákat. Az idén március végéig viszont mindegyik gazdaságunk­nak választania kell a ki­dolgozott három bérszabályo­zási rendszer közül. ' Nehéz és fontos döntés következik, amiben egy-egy gazdaság sa­ját helyzétének és lehető­ségének kell .tükröződni, hogy tovább javuljon a gazdálkodás fe­gyelme, a dolgozók munkainten­zitása és érdekeltsége, ezzel együtt a jövedelme is. Főként a kézimun­ka igényes kertészeti ágazatok­ban érdemes növelni a részes mű­velési formát. A csökkenő beru­házási lehetőségekkel ésszerűb­ben kell élni. Sajnos, nem sok történt a zöldség-gyümölcs felvá­sárlásban és értékesítésben, s ez még nagyon sok feladatot ad. A föld védelmében és javításában lépéseink hatékonyaknak bizo­nyultak. Jól halad a Mar gitt a- szigeti komplex meliorációs prog­ram és újabb hasonló akciót is tervezünk a félegyházi és a hajósi térségben. A termés védelmét pe­dig az idén már üzembelépő jég­eső elhárító rendszer segíti a me­gye déli részén. Megkezdődött, de még döcög a számítástechnika, a számítógép alkalmazása. Az elő­relépéshez, az információ gyorsí­tásához az ügy és számvitel kor­szerűsítéséhez erre is nagy szük­ség van, s a már említett minisz­teri tervegyeztetőn ígéretet kap­tunk az ezzel kapcsolatos fejlesz­tések támogatásához is. Csabai István KÜLDÖTT A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLETRE Szabó Erzsébet Dunapatajról Szabó Erzsébet, a dunapatajl Kodály Zoltán Ének-Zenei Álta­lános Iskola als ótagozatában ta­nít. Nem a Duma-parti nagyköz­ségben született, pedagógusi mun-. káját sem itt kezdte, de igád otthont és feladatokat itt talált először. Tizenhét éve párttag. 1980-ban a kalocsai járási párt­értekezlet küldötte volt, most a megyei pártértekezletre készül. Számtalan megbízatása közül né­hány: a pedagógus pártalapszer- vezet szervező titkára, az oktar tási intézmény gyermek- és if­júságvédelmi felelőse, az óvónő­ket, tanítókat, tanáraikat egység­be tömörítő KISZ-alapszervezet patron álója. — Amikor megválasztottak küldöttnek — mesélte — számba vettem: milyen üzenetet vihet­nék én . a rangos plénium elé? Természetesen elsősorban a mun­kámmal, hivatásommal szorosan összefüggő kérdések foglalkoztat­nak. Az, hogy szerintem az irá­nyító testületeknek — bármilyen bonyolult kérdés is — többet és hathatósabban kellene tenni az oktatási rendszer korszerűsité- séért. Problémásnak látom a te­hetségekkel való „gazdálkodást”. A tantervi követelmények, úgy tűnik, nem számolnak a közepes, vagy gyengébb képességű ’ ta­nulókkal. Ezért megfelelő tanterv által is előírt intenzitással csak a kiemelkedő képességűek tud­nak haladni. A tanulócsoportok fejlődésében egyfajta rés támad, ami különösen a felső tagozat­ban okoz igen komoly problémá­kat. Ezt a gondot meg kellene már végre oldani. — Említette, hogy a családok és az iskola kapcsolata is fog­lalkoztatja. — Szerintem egyre alaposab­ban’ kellene foglalkoznunk ezzel a kérdéssel. A" több pénzért in­dult hajsza — ami felénk Is ál­talános — leginkább a csalá­dokban okoz kárt. A szülőknek kevés idejük van a gyermek fejlődését, előmenetelét, társasá­gát, ■ szabad idős tevékenységét figyelemmel kísérni. Több fel­adat várna a pedagógusokra, a napközire és az Ifjúsági szerve­zetekre. Ezeken a területeken azonban nem mindig megfelelő a.kapcsolat. Van, amikor a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal. Sem az úttörő, sem a napközi, sem a művelődési iház nem kí­ván felelősen beleszólni a sza­bad idő eltöltésébe. Az ellenőr­ző szerepet a családok jó része is félvállról veszi. Ezért alakul­nak ki a nem .kívánt tenden­ciák: a hátrányos vagy a halmo­zottan hátrányos helyzet. Talán úgy tűnik, hogy ez egy partikuláris 'probléma, ami csak a pedagógusokat, vagy cslak a szülőket érinti... Ne feledjük azonban, hogy a gyermekek ok­tatása, neváése a jövőformálás területe. F. P. J. Korszerű piacfelügyelet A szabályozórendszer ez évi továbbfejlesztése alap­vetően megváltoztatta a vállalatok és szövetkezetek gazdálkodását. Az irányítószervek feladatait is át­írták az új jogszabályok: a közvetlen beavatkozás helyett az átfogó szakmai irányításban és felügye­letben kaptak helyet. E szervek közvetítik a nép- gazdasági igényeket és követelményeket is, s részt kaptak a piacfelügyeletből is. A piacfelügyeleti tevékenység nem ismeretlen fo­galom a magyar gazdaságban, de .eddig igazi piac hiányában másodlagos szerepet játszott. Ám a ver­seny kibontakozása egyértelműen bebizonyította, hogy szükség van egy ilyesfajta irányító, illenőrző munkára is, amelynek letéteményese az Országos Anyag- és Árhivatal. íjjk* Árhivatalhoz tartozik A piacfelügyelet feladatait két csoportba lehet osztani: az első kört a verseny tisztaságát óvó sza­bályok és intézkedések alkotják. Ha jól belegondo­lunk, ez korábban is az Országos Anyag- és Árhi­vatal tevékenységéhez tartozott. Hiszen e szervezet ügyelt arra, hogy ne lehessen alaptalanul magasra srófolni az árakat, s egyik cég se használhassa ki monopolhelyzetét. E funkció fontosságát éppen az elmúlt évben erősítette meg a honi zöldségpiac. Mint köztudott, tavaly nyáron a zöldség- és gyü­mölcsárak egymás után döntötték a rekordokat. Az-' óta kiderült — 's jórészt rendőrségi krónikák alap­ján —, hogy nem a rossz időjárás, vagy a dráguló termelési költségek, hanem a nyerészkedő kiskeres-' kedők és közvetítők hajtották föl az árakat. Erre valószínűleg egy erős piacfelügyelet mellett nem lehetett volna módjuk. A verseny tisztességes voltát, az árak megálla­pítását egyébként az országgyűlésen néhány hónap­ja elfogadott törvény is szabályozza. Ennek betar­tása és ellenőrzése természetesen sziptén a piacfel­ügyelet része. A másik fontos feladatkör a kereslet-kínálat ösz- szehangolásához- kapcsolódik. Időről időre mind­annyian tapasztaljuk, hogy olykor filléres cikkek is eltűnnek a polcokról. E zavarok kiküszöbölésére hozták létre a piaci intervenciós alapot. Ebből lehet — akár külföldről — a hiányzó áru­kat beszerezni: a honi és a külföldi áru versenyez­tetésével a kínálatot jobbá tenni, az árfelhajtó tö­rekvéseket letörni. Még az sem elképzelhetetlen, hogy egyes vállalatokat juttatnak előnyösebb hely­zetbe e pénzből, s cserébe azoknak a jobb kínála­tot kell garantálniuk. De az intervenciós alapból a világpiacon éppen alacsony áron adott, számunk­ra fontos fogyasztási cikkeket is meg lehet venni. A feltöltött központi készletek jó szolgálatot tehet­nek, amikor felbomlik a kereslet-kínálat egyensú­lya, s hiány keletkezik a piacon. g | Ü|''' III Közvetett eszközökkel Az intervenciós' alap tehát sokféle célt szolgál. Ebben jól tükröződik a kormányzat azon törekvé­se, hogy a lehetőségekhez képest közvetett eszkö­zökkel szabályozza az itthoni piacot.. Természetesen a jogszabályok lehetőségeket adnak a közvetlen be­avatkozásra is, de ezzel csak szélsőséges esetben él­nek az irányító szervek. A piacfelügyelet akármelyik funkcióját is nézzük: központi feladat, s kormányzati hatáskörbe tarto­zik. Éppen ezért bízták meg a szerteágazó munka összefogásával az Országos Anyag- és Árhivatalt. De, s ezt több fórumon is hangsúlyozták az Árhi­vatal vezetői: e munkát nem egyedül végzik, ha­nem néhány ágazati minisztérium — az ipari, mező- gazdasági, és élelmezésügyi, az építésügyi, a közle­kedési tárca munkatársainak bevonásával. Hiszen e szervek sokévi irányítói munkájuk során pótolha­tatlan vállalati és áruismeretet halmoztak föl, s ezekre a döntések előkészítésénél mindenképpen szükség van. A minisztériumok segítségével A zöldség- és gyümölcsügyekben például nem lehet nélkülözni a sok évtizedes tapasztalattal és nagy helyzetismerettel rendelkező MÉM vélemé­nyét. Az iparcikk-ellátásról sem lehet érdemben tárgyalni az Ipari Minisztérium nélkül, hiszen köz­ismert, hogy a boltjainkban kapható iparcikkek 75—80 százalékát a hazai gyárak állítják elő. Remélhetőleg az Árhivatal — a minisztériumok­kal együttműködve, a korábbinál nagyobb sikerrel harcolhat a különböző visszás jelenségek ellep, s küzdhet azért, hogy kiegyensúlyozottabb legyen az ellátás. Űj és hathatós eszköze lesz hozzá a már em­lített intervenciós alap. L. M. (17.) — Várja magát? — Egy hölgy (is van velem — eresztettem el a fülem mellett a kérdést. — Angela Bretall uno­kanővére. a neve Maria Bretall. A roló hangos zörgéssel fel­jebb emelkedett: a részéi ős hang .gazdája kidugta alóla a fejét: kerek arcú, kékre borotvált, har- ; mincöt körüli pasas lehetett. Aranysujtásos, rosszul szabott za­kójából ítélve a portás. Savószí­nű szemeivel végigmért bennün­ket. A hasonlóság szemmellátha- tóan megzavarta. — Jöjjenek — mondta végül. Az előtérben kék neoncsövek világítottak: nem volt f nagyobb egy utánjátszó mozi előcsarnoká­nál. A velúrtapétát megfakult fo­tók dekorálták: beállított moso­lyok a Lótusz-bár szereplőiről. A fényképek láttán szomorú véle­ményt alkottam magamnak a mű­sor színvonalát illetően, viszont Angela Bretall fotóját nem lát­tam köztük. Átvágtunk az üre­sen ásítozó báron, s egy hosszú folyosó végén megláttuk az aj­tón levő feliratot: Director. A portás halkan kopogott, majd benyitott. Vékony, napbarnított férfi ült az íróasztalnál. Fekete öltönyt vi­selt. feketekeretes szemüveggel. — Elnézést, Mr. McNeil, hogy váratlanul magára törtünk — előztem meg a portást, aki már nyitotta volna a száját —, de váratlanul megérkezett Angela unokanővére. Maria Bretall. aki szeretne néhány dolgot megtud­ni az unokahúgáról. Az én nevem pedig Flint Wittgen — tettem hozzá szerényen. McNeil felállt, megkerülte az Íróasztalt, kezet csókolt Ruth-nak, majd felém nyújtotta csontos uj­jait. Legalább százkilencven ma­gas lehetett. * — örülök, hogy megismerhe­tem — mondta, és belenézett a szemembe. — Ne vegye hízelgés­nek, de tetszenek az írásai. — Köszönöm — válaszoltam udvariasan. Aztán intett a portásnak, aki azonnal betette maga mögött az ajtót. Miután magunkra maradtunk, McNeil az íróasztal mögötti bár­szekrényhez lépett. A három pol- cocskán, legalább tízféle italkü­lönlegesség kellette magát. Ter­mészetesen whiskynél marad­tunk. — Nos,, mire kíváncsiak? — nézett ránk McNeil: néhány jég­kockát csúsztatott a poharakba. — Az unokahúgom írt egy le­velet, amelyben többek között azt kérte, hogy látogassam meg j — kezdte Ruth. Jól csinálta: szemét előbb bánatosan McNeilre emel­te, majd a földet kezdte bámul­ni. — Régóta dolgozott Itt? — Kábé. három éve. De várjon, azonnal megnézem. — Kihúzott egy fiókot: ujjaival ügyesen ki­csippentette a kartotékból Ange­la Bretall lapját, és Ruth felé' nyújtotta. — Igen, a jövő hónap­ban lett volna három éve. Tes- 1 sék, győződjön meg róla. Ruth átfutotta a nyilvántartási lapot, s ismét McNeilre emelte pillantását. | — És milyen ember volt? Úgy értem,, rendesen viselkedett-e? McNeil elmosolyodott. — A- legjobb alkalmazottam volt. Azt hiszem, még sokra vi­hette volna. Az egész szakma a kisujjában volt. A színpadon egyébként annyira erotikusán vi­selkedett, hogy szinte megőrültek érte a vendégek... De sosem is­merkedett senkivel. Még a leg­pénzesebb . férfiakat is visszauta­sította. Munka után mindig ha­zament. Tudja, volt egy vőlegé­nye, ha jól emlékszem. Harry Walkemak hívják az illetőt. Nyil­ván sokan irigyelték Angela miatt. Egyébként egyetlenegyszer sem késett, a próbákra 1? rende­sen járt. — Ha így van. ön szerint va­jon mi lehetett a gyilkosság In­dítéka? — néztem az üzletveze­tőre. — Fogalmam sincs. Angélának nem voltak ellenségei. Mindenki­hez kedves volt. soha nem bán­tott meg senkit. — S ha mégis? — Higgye el, nem az az alkat volt. Brook hadnagy szerint va­lami eszelős vendég lehetett a tettes... t— Brook hadnagy? — Igen, ő végzi a nyomozást az ügyben. — Szóval. Brook hadnagy sze­rint ez a valaki szerelmes lehe­tett Angela Bretallba? — Valahogy így... Említet­tem, a színpadon borzasztóan erotikusán viselkedett. — Ha így lett volna. Mr. McNeil — néztem rá ismét —, az az állítólagos eszelős vendég megerőszakolta volna. De tudo­másom szerint erőszaknak sem­miféle nyomát nem találták az orvosszakértők. — Hát nem tudom, Mr. Witt- gen. Csak azt mondom, ami Brook hadnagy feltevése. — De bennünket most az ön véleménye érdekel. Én nem tudok semmiféle magyarázatot adnj erre a gyil­kosságra — mondta. — És Ursula With? A név hallatára felkapta fejét, s ujjait bogárként mozgatni kezd­te az asztalon. — Igen, hallottam a szomorú hírt. Néhánj’’ /napoal Angela meg­gyilkolása után közölte, nem tud ilyen helyen tovább dolgozni. Megértettem, és elfogadtam a felmondását. — És Ursula With milyen lány 'yolt? — szólt közbe Ruth. — Hogy finoman fogalmazzak: Angela abszolút ellentéte. Igaz, a munkáját ő Is elvégezte, de hogy a szabad idejét mivel töltötte» már nem tartozott rám. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom