Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-04 / 52. szám

im 1985. március 4. • PETŐFI NÉPE • 9 SEGÍTŐNK A TÉVÉLÁNC WSßfßm Video az iskolában Köpeczi Béla művelődési miniszter a Vi­deotonban' jelképesen átvette az első mar gyár—japán képmagnót. • A (gyár ezzel a gesztussal mintegy aláhúzta az eszköz okta- ' tási-nevelési folyamatban való fontosságát. Ebben a dicséretre méltó akcióban megyénk több iskolája^ is jutányosán jutott korszerű eszközhöz, amellyel ezekben a napokban is­merkednek a pedagógusok. A kecskeméti Petőfi-iskolában már évek óta eredménye­sen használják á'Videót., A számítógépek, 'a digitális te­levíziótechnika és más egyéb '-„csodák” korában nehezen tud megfelelni az iskola a comeniusi. szemléletesség - elvének, amely az oktatás nélkülözhetetlen eleme. Ha ma bekapcsolunk, mondjuk egy diavetítőt, egy viszonylag él­sötétített osztályteremben, abban reménykedünk, hogy érdeklődést keltünk, hogy a befektetett ener­giánk mégtérül, mert .korszerű­en (!) szemléltetünk, és minden tanulónkban kitörölhetetlen nyo-’ rhot hagyunk, ami természetesen a: tudásukat gyarapítja. Ebből az alapállásból kezdtük el intenzí­vén fejleszteni mintegy másfél évtizede a korszerűnek nevezett eszközökkel iskolánkat. ' If Az iskolavezetés már akkor'is meggyőződéssel vallotta annak fontosságát, és azon az álláspon­ton volt, hogy elsődleges cél le­hetőségeket teremteni a tanárok­nak, hogy minden eszközt bevet- h.éssenek az oktatás-nevelés ered­ményességének fokozásához. Ez­zel olyan sóhajdkat is megelőz­tünk, hogy „bezzeg könnyű ott a munka, ahol minden audiovizuá­lis eszköz rendelkezésre áll.”. Évek teltek el, amíg átestünk al­kalmazásuk gyermekbetegsége­in, és mindinkább a tartalmi gaz­daságosságuk szerint használtuk azokat.. {Bokáig bosszankodtunk amiatt, , hogy a televízió adásaiból csak igen keveset tudtunk hasznosíta­ni. Ezért'szereztünk be egy Video­magnót. Az MTV 20-as (Unitra) VCR készülék vételét kedvező ára, kazettáinak időtartama, valamint az akkoff' "ptbgriÖZis . indokolta.' Seázévdéid§kblaiépfSlfetüftkbe'n' Zart“ vjideöfáiSí/ót' éfr fiáit imk ki, amely-’’ bien csátornaegységen kérésztől juttattuk el a. képet és a hangot az osztálytermekbe, Sajnos el- i avult/ nemcsak á készülék, ha­nem a VCR-rrendszertts, de az • Szakköri foglalkozáson is jó hasznát veszik a videónak. • Sebők Jenő tanár, programkészítés közben, az iskola stúdiójában, (Somos László felvételei) addigi tapasztalataink feltétlen szükségességét igazolták. Sikerült modernizálnunk. Mag­nónkat fel tudtuk cserélni egy SONY T7 ME BETAMAX típu­sú készülékre, amelynek nagy­frekvenciás jelét erősítve adjuk be az ötkörös, rendszerünkbe. Ekkor .még kollégáink yagyj><Nrc- re_ tflppígs^ ináításb^értek a köz- , pantrestg^bteójo vngXiáiszpécsér- j vonalon, érintkeztek a kezelővel. Nagy előrelépés, volt a biztos, jó minőségű rögzített adás vételé, de nem volt eléggé rugalmas. Ezért hosszas töprengés után sikerült kidolgoznunk egy olyan eljárást, amelynek segítségével mindany- nyiunk megelégedésére a követ­kezők szerint dolgozunk: Minden tantárgynak van vagy lehet külön kazettája, ákár több is, amelyeken 180—200 percnyi hely van. Szaktanáraink kijelölik á. rögzítésre érdemes ITV-műso- rokat. A megfelelő részt a stú­dióban óra előtt, 3^&áig]#dó se­gítségével" bekéár tilBPkeíbe ferg- ' ják a távirányifotesoemennekl. az órára. Bekapcsolják a vevőt és a tanítási óra bármely részében helyből indíthatnak, képet kime­revíthetnek, megismételhetnek, lassíthatnak, kikapcsolhatnak. A mintegy száz órai „konzerv anya­gunké mellett állandó figyelem­mel kísérjük a tv más adásait is, és az oktatási szempontból ígé­retes műsorokat felvesszük. Ezek­ből azután' kiválogatjuk a hasz­nosítható anyagokat, amelyek al­kalmas időben felhasználhatók. Minthogy egyetlen olyan helyi­séggel (tornaterem, aula, nagy­előadó, alkalmas udvar) sem ren­delkezünk, ahol iskolai szintű rendezvényeket tudnánk tarta­ni, szükségessé vált egy kamera beszerzése. Azóta az ünnepélye­ket, j szülői értekezleteket, köz­érdekű bejelentéseket stb. a tévé- lánc segítségével oldjuk meg. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a módszer nem egyenértékű az „élő műsor” adta hatással, de helyzetünkből következően pilla­natnyilag a legjobb (és legolcsóbb) megoldás. Természetesen fontos a to­vábbfejlesztés tartalmi és techni­kai szempontból egyaránt. Elő­ször is a meglevő fekete-fehér monitorokat folyamatosan színe­sekkel váltjuk fel. Ez sajnos hosz- szú időt vesz igénybe a pénzügyi lehetőségeink korlátái és a be­szerzés nehézségei miatt. Tartal­mi vonatkozásban pedig szeret­nénk jobban bevonni ezt a rend­szert a pedagógiai műhelymunká­ba: mikrotanítások, tanítási órák, napközi foglalkozások, a mozgal­mi munkgk elemzése... | -’Kétségtelen, az egyik leghasz-V nosabb segítőtársunk pedagógiai ' munkánkban ma már az iskolai tévélánc. Szepes Lajos iskolaigazgató LEMEZFIGYELÖ „Dunának, Oltnak egy a hangja” Az utóbbi esztendőkben örven. detes módon szaporodó népzenei hanglemezek sorában a legfris­sebb az az ötvenperces váloga­tás, amely a Duna menti Folklór- fesztivál 1968 és 1981 közötti mű- .soraibol készült. A ‘Kárpát-me­dence népeinek sokszínű kultúrá­jában éppen a zene és a tánc az, amely mindenfajta korábbi tö­rekvések ellenére képes volt, s képes'ma is megteremteni és kép­viselni a szomszédos nemzetek igazi internacionalizmusát. A sok­szor és több helyütt megfogalma­zott gondolatok szerint ez teszi különösen értékessé a Bács-Kis- kun megye által kezdeményezett és éltetett fesztiválsorozatot. Az, hogy 17 évet kellett várni a különböző színvonalú magnó- felvételek hanglemezre küzdésé­ig, s az, hogy az anyag szerkesz­tője, Martin György néptánc- és népzenekutató azóta testi valójá­ban már nincs közöttünk, kissé beárnyékolja az ismét hallható, emlékezetes műsorszámok csok­rát. A remek válogatásnak az élő, helyszíni felvételek által" felidé­zett hangulat tudatos érzékelteté­se az egyik fő erénye. A hangle­mez első oldalán1 a 17 népzenei tétel Magyarország, illetve a ma­gyar nyelvterület kiváló együtte­seinek és szólistáinak felvonul­tatásával mintegy keresztmet­szetet nyújt a még élő népzene- és mögötte jól érzékelhetően a néptánckultúra különböző szint­jeiből. Palócföld és Erdély, Észak- Bácska és Kelet-Magyarország „folklórízei” sorjáznak itt egymás után. A második lemezoldal a környező népek kiemelkedő nép­zenei műsoraiból vett válogatást tartalmazza. A magyar fül szá­mára hosszú idők óta ismerős, lá­bat és kart egyaránt ritmusra mozdító román, cseh, szlovák, jugoszláv, lengyel és bolgár té­telek szólalnak meg újra. A hanglemez tasakjában betét­ként Pesovár Ernő rövid, de igen színvonalas összefoglalója ad ké­pet Bács-Kiskun és Tolna megye vállalkozásáról. Közérthető mó­don értelmezi a felcsendülő (nép­zenei számok történeti rétegeit és a kapcsolódás közös szálait. (Hun­garoton) K. V. J. .■.%%*.v.v.v.v.v.v,v, Az örök kisember Száz éve született Salamon Béla • Salamon Béla Szendrő Józseffel. (19.) — Ne butáskodj. szivilKét hete gyilkolták meg az unokahú­gomat :.. A fetjébe! "Ha; Ruth nem fi- gyeljneztet, elkövettem volna ezt a- baklövést. — Á'kárpdJ hogy elmenjünk máshová? —I Hát ami ■ azt illeti,- nem ártana... — Oké!_ — Intettem a pincér-:, nek; a zsebemből előhalásztam egy tízdollárost. •A pincér megállt ~ az- aszalnál. „ — Ha nem sértem meg ma­gukat, éré az italra a'vendégeim voltak — mondta, és kezeit a. két üres poháron- pihentette. Az­tán körülnézett, és fojtott han­gon megszólalt:-— Eszembe ju­tott valami Angélával kapcso­latban ... Egy hónappal ezelőtt történt. Angela érdeklődött Ma- rylouról. ij, tudja, árról' a lány­ról. akit nem sikerült yisszáhó- dítáijom. Beszámoltam .neki az újabb kudarcról, mire Csaik any- nyit válaszolt, hogy semmi1 vész, talán jobb j is. hogy így történt. Aztán hozzátette, hogy valószí­nű, ő sem fog .férjhek menni. Persze, azt hittem, csak , engem akar .vigasztalni, hiszen- neki már három éve ’ vőlegényé volt, így aztán, -nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget a meg­jegyzésnek. Aztán& halála előtt néhány nappal szinte szóról szó- 11 megismételte .-'ti-1 / — És- maga mit szólt ekkor? —: kérdeztem. ^ — Azt ,.. válaszoltam, hogy ugyan. Angela, legalább engem ne etessen, mire rámnézetfj és ' Ikijelentette,, hogy '..véglegesen döntött. ­— És ezt miért nem közölte a nyomozókkal? — kérdeztem ösz- sz-eráncolt szemöldökkel. — Elmondtam én, uram — nézett rá.m csodálkozva. — Volt itt egy nyomé zó, akiinek' elmond­tam, ahogy most, rnaguko.ak is elmeséltem. — Hogy nézett (ki? i A pincér pontos személyleírást adott Max , Harvey-ról. A gyom­ron! remegni kezdett. — Másokkal nem közölte? '. — Nem uram, — Annak a Brook -hadnagy­nak sem?­— P csak egyszer volt itt, de nem kérdezett az semmit se. ?•(— Köszönöm, Mr .. — Hartley. Ben Hartley. — Mr. Hartley, ugye köztünk marad ez a, beszélgetés?- Ha úgy gondolja... — Szeretném úgy gondolni. És ha lehet, Brook hadnagyot is mellőzze. Nem akarom megijesz­teni. de lehet, hogy az életéről van szó. Egy pillanatra megremegett, aztán csak ennyit -mondott: — Meglesz, uram. Fölálltunk, s' elindultunk ki­felé. Végre egy használható nyom, gondóltam, és jókedvűen bele-, karoltam Ruthba. Holnap elme­gyek Hairry Walkerhez, és kive­rek belőle mindent. Igaz, legszí­vesebben 'már most elindultam volna, de Ruthnak megígértem a «táncot. Már áz előtérben vol­tunk, amikor valaki a nevemen szólított. •Hátrafordultam. Macska volt. Dermedten néztem vele far­kasszemet. H^ most elindulunk, talán még elérjük a kijáratot, futott át az agyamon; Ruthot magam előtt tolva, igyekeztem az ajtó felé, Ruth az egészből csak annyit érzett, hogy bajban vagyok. Már majdnem elértük az ajtót, amikor kinyílt, és a küszöbön megállt Ben McLoui két másik alakkal. — Remélem, Buttonhoz igyek­szik —^szólalt meg Ben McLoui. Szeme szúrt, akár a kés. — .Holnapra beszéltük meg a randevút: — Valami közbejött, úgyhogy ma kell .odamennie. — És ha nem. megyek? — Ugyan, Wittgen, maga sok­kal okosabb fiú annál — vigyo­rogta Ben McLoui; szemevei in­tett Macskának; aki ügyesen vé- gigzongorázott -rajtam. Miközben végezte a dolgát. Ben ..zakója zsebében észrevettem a 404-es Smith and Wesson körvonalát. — Nincs nála stukker '— je­lentette ki Macska. / — Sajnos, má-r évek óta nem hói dók m a s amnál — jegyeztem meg keserűen, és -letöröltem né­hány izzadságcseppet a homlo-' komról,. — De hát mi történt? — Eltűnt' egy kis pénz. — És mi közöm nekem ehhez? —■ Button szerint rengeteg, — Elbúcsúzhatok iá kisasszony­tól? — kérdeztem mintegy, az utolsó szó jogán. . — A kisasszony is velünk jön — válaszolta Ben. — A végin még főlszívódi'k I a dohánnyal együtt. A méltó válaszon törtem a fe­jem. amikor észrevettem a sa­rokban lógó olcsó tükörben Ben Hartley képét; a résnyire nyit­va felejtett ajtó mögött állt. Amikor pillantásunk összeért, rámkacsintott. — Na indulás — mondta el­lentmondást nem tűrő 'hangon Macska. B^ben a pillanatban nyílt az ajtó. & kilépett rajta Ben Hart­ley. Egyenesein Rúthoz sietett. — Bretall kisasszony, telefo­non -keresik — mondta neki. — Máris megyek. Mielőtt Ruth lépni tudott vol­na. Ben MCLoui megszólalt: — Mondja meg az illetőnek, á kisasszony már eltávozott. — Hangja jéghidegen villant Ben Hartléy felé. — Már elnézést uram, de a kisasszony még itt tartózkodik — kacsázott vissza az ajtóhoz a pincér. — Maga téved. Én nem látok itt'semmiféle kisasszonyt. Ben 'Hartley ínyeit egyet. — És mit mondjak az illető­nek, hol keresse magukat? — Már mondtam volna a Nap­raforgó 'bár címét, amikor ismét észrevettem iBen McLoui zsebé­ben a Smith and Wessont. — Fogalmam sincs, hol fo­gunk kikötni — válaszoltam he­lyette. ' Henry Button irodájában min­den bagólészínű volt, és ragadt a kosztól. . — Ugye nem gondolta volna, hogy ilyen hamar viszontlátjuk egymást? — kérdezte viharvert íróasztala mögül, amikor meglá­tott; tekintetében a győztes had­vezérek örömlángja csillogott. Ingj éljek mandzsettáján korom­csíkokat fedeztem fel. — A gorilláinak megmondhat­ná, kicsit jobban is tisztelhetnék a női nemet — válaszoltam, és Izsebembe nyúltam egy cigarettá­ért. Hagyták a kotorászást; tud­ták. hogy nine's nálam fegyver. — Sajnos, elbliccelték az il­lemtanórákat — vigyorgott But­ton. . — Gondolom, azér( nekik is volt anyjuk ... Ben McLoui megmozdult, de Henry Button rávillanfbtta sze­mét. Ben mogorván hátralépett, és fogai között elnyomott vala­mi káromkodásfélét. (Folytatjuk.) Mi a titkuk a nagy komikusok­nak? Nehéz megfejteni. Miért szeretjük őket? Talán, mert olyan elesettek, száinnivalóan kétbalke­zesek, mert 47-es cipőt viselnek, mert kissé hebegő a beszédmo­doruk. mert vörös a haluk, mert gyávák a nőkkel szemben, és megijednek a főnöküktől. (Szeretjük a komikusokat, sze­rettük Salamon Bélát is. a pest* kisember utolérhetetlen megtes­tesítőjét. akinek kiszólásai: „Lep­sénynél még megvolt”. „Ha én egyszer kinyitom a számat..— szálló:gévé váltak. Humora olyan volt. mint az orvosság: gyógyított. Sőt. életet is mentett. Állítólag a sajátját is az mentette meg. 1944 késő őszén, abból a házból, ahol meghúzódott, hatvanéves korig . elhurcolták a férfiakat, ö akkor 59 éves volt. Amikor a nyilasok megkérdezték, hány éves. így,felelt: ..Hatvan le­szek. március negyedikén”. S gzonnal visszakérdezett: „Tessék már mondani, leszek hatvan?” E tragikomikus viccre a nyilasok elnevették magukat. így mene­kült meg Salamon Béla. Éppen száz' esztendeje született. 1885. március 4-én. „Születtem Beregszászon 1885- ben — írja Hej. színművész ... című könyvében. — Mivel komi­kus vagyok, ezt az esztendőt őszintén bevallhatom. Ha vélet­lenül hősszerelmes vagy bonviván lett volna -Belőlem, nincs kizárva, hogy néhány pontot tennék e dá­tum első két szálmi eg ve után. Arról nem is beszélve, mit val- lanék be akkor, ha Primadonná­nak születtem volna ...” Nem volt se bonviván, se -hős- szerelmes. Először kereskedő ta­non? volt a Rákóczi út 2-ben, Lusztig Ede üzletében. Söpröge- tett és csomagokat cipelt, például a művész urak és hölgyek számá­ra, /rézsűt a Nemzeti Színházba. S ahelyett, hogy visszasietett vol­na az üzletbe, a kulisszák mögött állva, megbabonázva bámulta ezt a- csodás világot. Sosem végzett szinidskolát Elő. szőr á Szabók Szakegyesületének vasárnap délutáni műkedvelő előadásán, a Rendlelőóra című egyfelvonásosban lépett a közön­ség elé. Sikere volt. s attól kezd­ve ő lett a - szakegyesület vasár­napi előadásainak kedvelt komi­kusa. Aztán barátai, ismerősei biztatására megpróbálkozott egv igazi színházzal is. Steinhardt Gé­za szerződtette a' Rákóczi úti ka­baréjába. Első nagy sikerét a Royal Or­feumban aratta, ahol eljátszotta a megbetegedett író-komikus. Sző­ke Szakáll helyett a főszerénél A házasságszédelgő című komé­diában. Játszott az Apollo Kabaréban (1921-ben itt aratta legnagyobb sikerét Szőke Szakáin Vonósné­gyes című jelenetében), tagja volt Nagy Endre kabaréjának, társ­igazgatója az Intim -Kabarénak, és később a Terézkörúti Színpad­nak. tagja az 19öl-ben megnyílt Vidám Színpadnak. A közönség egyik kedvence volt. Kedves slemilsége, esetlen tartása, ártatlan kék szeme, ka­csázó járásá. külső és belső adott­ságai már a pályája eleién biz­tosították számára a sikert. Ösztönös színész volt. műked­velőből küzdötte fel magát a leg­népszerűbb művészek sorába Smink, jelmez nélkül lépett esté­ről estére a közönség elé. szere­pednek szövege úgy hangzott a szájából, mintha abban a pillar natban rögtönözte volna. Alapítója tagiá volt a Vidám Színpadnak, s onnan • U ment nyugdíjba érdemes művészként. Egv nappal a halála előtt — 1965 júniusában — ezeket mondta a betegágyához látogató Fejér Ist­vánnak. a színház egvkord igaz­gatójának: „Mondd meg a kollé­gáknak. ha már nem leszek töb­bé. ne sajnáljanak, mert nagyon szén. teljes művészi életem volt Szeretett a közönség, és én is szerettem a közönséget... A leg­nagyobb boldogságnak tartom, ha valaki azzal- keresheti a kenye­rét. amit a legjobban szeret csi­nálni.” Ezek voltak utolsó szavat A fal felé -fordult talán aludni pró­bált.-Másnap meghalt. Ám alakításai, szerepei élnek ma is. Bennünk, akik láthattuk, hallhattuk, akik szerettük Sala­mon Bélát a színészt és az em­bert. K. Gy. \ (

Next

/
Oldalképek
Tartalom