Petőfi Népe, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-20 / 66. szám
1985. március 20. • PETŐFI NÉPE • 5 A BARÁTSÁG NEGYEDSZÁZADA 1A Nagy Honvédő Háború emlékei HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Napjainkban hazánkban csakúgy, mint a Szovjetunió köztársaságaiban és különböző területein emlékezések sora zajlik. Negyven éve, hogy véget ért az eddig legtöbb emberáldozatot követelő háború, elhallgattak a fegyverek, s a felszabadított területeken megindult a békés építőmunka. A Krim-félszigetet 1941 novemberében rohanták le a fasiszta csapatok -»■ 20 milliárd rubelnyi anyagi és felbecsülhetetlen erkölcsi kárt okozva. Szinte valamennyi középület és szanatórium megsérült. Szovjet-krimi testvérmegyénkben a háborús áldozatok száma meghaladta a 135 ezret. Krimi partizánok Tények, melyek mellett nem lehet érzelmek nélkül elmenni. Tényék, melyek valamennyi békét szerető embert gondolkodóba ejtenek. Ma már legenda Szevasztopol védőinek hősiessége, 250 napos védőharcuk, helytállásuk, vagy a hadtörténelembe is bevonult keresi—feodosziai deszant-hadművelet. Kevesen tudják, hogy milyen nagy szerepet is töltöttek be a krimi partizánosztagok. A keresi adzsimuzssZkajai kőfejtőben a 14 ezer fős helyőrségi csapat az utolsó csepp véréig kitartott. A félszigeten folyó harcokban 12 ezer partizán vett részt. Karcaik helyeit ma obeliszkek, emlékművek jelzik: az Aj-Petri hegytől Szevasztopolig, Kéréstől a Jalta melletti kis faluig, Pere- vollnojéig. Szimferopalban tevékenykedett a színészekből verbuválódott „Sólyom” fedőnevű földalatti csoport. Valamennyiük hősiessége, tetteik mélyen ivódtak a ma élő krímiek, a csonkán maradt családok ezreinek emlékezetébe, az otthonukat, férjüket vagy feleségüket vesztett család-, •tagok életébe. A felvonulásokon, a 'megemlékezéséken a félkarú, lábukra sántító, de életörömmel teli veteránok mindig az első sorokban menetelnek, fiaikkal, leányaikkal, unokáikkal. A Bács- Kiskunból érkező vendégeknek, turistáknak mindig, is szívszorító látvány és emlék az ilyen eseményéken való részvétel. A hős város, Szevasztopol Szovjet-krími testvérmegyénk területén kéLhős város található. Keres, és a legendás hírű Szevasztopol, mely a félsziget legnagyobb kikötővárosa is egyben. A mai település helyén önálló városállam — Herszonesz — állott, amelyet a VIII. századbari a kazárok, 1299-ben pedig a tatárok romboltak le — porig. 1783-ban, az alapítás évében mindössze egy kilenc házacskából álló falucska volt Nevét az ógörög, dicsőséget jelentő „szabaszloszból” kapta. A jóslatnak is beváló névadás azóta valóság lett. Szevasztopol történelmi szerepe Jókai Mór Véres könyvében is helyet kap. Azonban a város leghíresebb megörökrtője mind- máiig Lev Nyikolajevics Tolsztoj, aki 1854-ben mimt zászlós teljesített szolgálatot Szevasztopóiban. Tolsztoj 1855. augusztus 27-ig tartózkodott a városiban, annak átadásáig. Az itt eltöltött néhány hónap, az emlékek, az élmények mind katonaként, mind pedig íróI • Bácsalmási úttörők az egyik Simferopol! emlékműnél. (Archív felvétel) kánt is ismertté,, tették. A négyes bástya védőjeként katonai, a Szevasztopoli elbeszélésekkel irodalmi sikert aratott. A városvédők harcait három Időpont köré csoportosítja írásaiban: 1854 decembere, 1855 májusa és augusztusa köré. „Szevasztopolban vagyunk — írja. — Nincs olyan ember, akinek lelkét ne töltené el erre a gondolatra valami férfias büszkeség: a vér is 'gyorsabban kering ereinkben.” Tolsztoj a 11 hónapot megrázó — addig sohasem tapasztalt, újszerű ábrázolás- móddal — hűséggel ábrázolja. A korabeli kritika azonnyomban felfigyelt Tolsztojnál, aki „A háborút a maga valóságában ábrázolja, nem mint valami látványosságot. zenével, dobpergéssel, lobogó zászlókkal és délceg generálisokkal, haném vérben, szenvedésben és halálban.” A. F. Pi- szemszkij írta róla akkor: „Ez a tisztecske itt lekaszabol mindnyájunkat.” Ahol Sttljapin énekelt Közel ötven az ipari nagyüzemek száma a városban. Ma Szevasz topolt a szovjet tengeri halászat egyik központjaként tartják számon. Számos akadémiai kutatóbázisnak, többek között az Ukrán Tudományos Akadémia 1871-iben alapított Dél tengeri Biológiai Kutatóintézetének és a Tengeri Hidnofizikai Kutatóintézetnek ad otthont. Ez utóbbi kutatóbázis munkájában' az „úszó intézet”, a Lomonoszov kutatóhajó is részt vesz. Felsőoktatási központ. Főiskolái közül a tízezer hallgatót számláló műszeripari a legjelentősebb; 60 középfokú intézményben 40 ezer fiarbal tanul. A Lu- nacsarszkij Drámai Színház színpadán egykor F. Saljapin is fellépett. Kov&cs István (Folytatjuk.) • Tézó néni kötényben ~ egy hajdani csávolvi lakodalomban life VÉGY HAT BORJÚT, NYOLC HÍZÓT, HUSZONHÉT MALACOT... Tézó néni, a lakodalmas főzőasszony Melyek voltak a régi falusi élet leggyakrabban emlegetett téli eseményei? A disznótorok és a lakodalmak. A házasság az egyén életének jelentős állomása, a lakodalom azonban a közösségnek is emlékezetes marad. Szokásanyaga, jel- képrendszere korán felkeltette a népélét iránt érdeklődők figyelmét. Sok írást, tanulmányt olvashatunk a lakodalmakról. A csávolyi bunyevácok lakodalmi szokásairól magam is írtam. A házasság kérdésköre, s különösen a lakodalom színjátéki elemekben gazdag szokásad mindig is hálás témája volt a leíró néprajzi vizsgálódásnak. Egy nép érzelem- és gondolatvilágát, erkölcsét és hiedelmeit igen sokrétűen és beszédesen fejesük ki azok a szokások, amelyék egész életét áthatják, bizonyos értelemben szabályozzák. Amikor e kincset jelentő hagyományok összegyűjtését megkezdtem, rájöttem, hogy a régiek közül már igen kevés olyan nagyanyó- és nagyapókorú ember él, aki még emlékszik a nyolcvan—száz évvel ezelőtti lakodalmi szokásokra. Egyik ilyen adatközlőm a faluban mindenki által ismert és köztiszteletben álló Tézó néni, az egykori lakodalmi főzőasszony — főszakácsnő — özv. Milánko- vics Istvánná, született Ivanacz Teréz, aki a 85. év küszöbén áll. Az egykori vöröskatona felesége a napszámosmunka mellett rendszeresen eljárt lakodalmakba főzni, már fiatal korában. A sors kényszerítette erre, mert apja fiatalon halt el, s négyen voltak testvérek. Édesanyja „tojásszedő” volt a faluiban, és lakodalmakban főzött. Tehát anyjától vette át ezt a mellékjövedelmet adó szakmát, neki korábban is segédkezett. Igaz, anyja csak bunyevá- coknak főzött Azt mondja Tézó néni, hogy a lakodalom rendes körülményék között az őszi, téli hónapokra esik. Ezt több szempont indokolja: van már megfelelő élelmiszerkészlet, liszt, bor, baromfi, hízott sertés, birka, borjú. Befe. jeződtek a nagy ' mezőgazdasági munkák, az emberek jobban ráérnek. Régen az volt a szokás, hogy mindkét fél külön rendezte meg a lakodalmat. Mintegy 50 éve általánossá vált, hogy együtt mulat a násznép. A főzőasszony szerepe már a lakodalom előtt 2—3 nappal kezdődik az edények összeszedéséivel, amikor a meghívottak házanként hozzák a tyúkot, lisztet, tojást a lakodalmat rendező házbai. A közeli rokonság és szomszédok segédkeznek e munkában. A férfiak levágják az állatokat, az asszonyok a baromfit tisztítják, tésztát készítenek, sütnek. Ez már maga egy kis lakodalom. A főzőasszony a dirigens, ő rendezkedik. A Tézó néni mindig is kényes volt a munkájára. Jól ismerte a helyi szokásokat, jól tudott főzni és irányítani, segítőinek sem „raigiadt a keze”. 0 számolta ki a szükséges nyersanyag mennyiségét. Receptje szerint száz személyre szükséges: 30 'kg kenyér, 35 kg hús (általában birkapaprikáshoz) vagy 13 darab csirke, 1 kg paprika, 4 kg hagyma, só. bors, cseresznyepaprika ízlés szerint. Leveshez 25 tyúk, 6 kg sárgarépa és zöldség. Mártáshoz alapanyag igény szerint. Pecsenyéhez 35 kg hús. Káposzta savanyúsághoz — amit ő készített — 6 kg-hoz 2 liter ecet, 1 kg cukor. Borból 1 főre 1 litert számol, a kalácsot ma már mindenki hozza magával. A lakodalmi menü időben és nemzetiségenként változó. Csá- volyan egy ötven évvel ezelőtti, 500—600 személyes német 'lakodalomban a következő mennyiségű étel és ital fogyott el: 380 kg marhahús, 6 borjú, 8 hízó, 27 malac, 17 pulyka, 286 tyűk, 1600 darab tojás, 86 torta, 150 kg cukor, 1 mázsa dió és mák, az ehhez szükséges 'liszt, tej, zsír, vaj, 12 hektó bor, 1200 üveg szóda, 7 hektó sör. A példákat sorolhatnánk, de ennyi is elég, hogy megkérdezzék: mibe kerül ez? A bevételi oldalon a sok ajándék áll, és a menyasszonytáncból befolyó összeg. Az utóbbi években az ajándékozás fantasztikus méreteket öltött; A menyasszonyi táncból összejön egy Ladára való. Régen, ha valaki el akarta kerülni a lakodalmat, „uszkocsizott” (vagyis megszöktette a leányt). Ma nem mindenki kíván lakodalmat tartani, azt mondják, a boldogság nem azon múlik. A lakodalmi szokások napjainkra nagymértékben átalakultak. mivel a csávolyi magyarok, bunyevácok és németek szokásai mind a lakodalom, mind pedig egyéb vonatkozásban hasonultak egymáshoz, de néhány tradicionális mozzanat — még vegyes házasság esetében is — napjaink lakodalmi szokásaiban is fellelhető még. Tézó néni segédjei, ahogy ő mondja, a Tézó (Vidovity Albáné, született Mándity Teréz) és a Traudi (Werner Józsefné, született Freidinger Gertrud) voltak. Egyikük sem él már. Tézó néni egy évben mintegy húsz lakodalomban főzött öfcven éven keresztül — ez ezer lagzi — az elmúlt évig, amikoris abbahagyta. Lábai már nem bírják három éjjel-nappalon át a talponállást. Ärrä" á legbüszkébb, hogy sohasem égett oda és • nem maradt nyersen semmi. Mándics Mihály KÖNYVESPOLC Az ember szavát tettei hitelesítik. A beszédnek nem hiszünk, bármilyen szépen hangozzék is, ha a tények mást mutatnak. Amikor a két erővonal azonos irányú, a tettek pedig magukért' szólnak, a szép szavak tartalma meggyőző, akkor kellenek. Mint a falat kenyér. Vagy kellenének, még ha nincs is, aki kimondja őket. A gyermekirodalom laza talaján már sokan próbálkoztak megvetni a lábukat. Tartósan csak olyanoknak sikerült, akik a felnőttnek is tudtak értékállót A fabatkák kertje mondani. Benedek Elek, Móra, Móricz meséit bármelyik korosztály kézbe veheti, mert igaz értékeket sugároznak: jóságot, tisztaságot, emberszeretetet, barátságot. A művészet megfoghatatlan, de megérezhető, kitapintható eszközeivel. Horgas Béla gyermekverseit, meséit azért szeretem és ajánlom, mert írásai meggyőzően humanisták. Horgas Béla a szívéből szól. Ügy, ahogy az szokott, akit négy gyermeke kért már: apu, mesélj még! A fabatkák kertje című kötete SZALKSZENTMÁRTON, PETŐFI-HÁZ Múzeum és közművelődés Az ország legnagyobb és leggazdagabb falusi Petőfi-múzeuma a „112 Petőfi-vers falujában”, Szalkszentmártonban található. Népszerűségét bizonyítja, hogy tavaly'több mint tizenötezer látogató kereste fel. Az egykori mezővárosi kocsma és mészárszék épületében a Petr.ovics családra vonatkozó irodalomtörténeti emlékek mellett gazdag néprajzi és ipartörténeti anyaggal is megismerkedhetnék az érdeklődők. Az intézmény munkatársai a ' látogatók fogadásán, kalauzolásán, valamint a gyűjtemény gondozásán kívül aktívan részt vesznek a községi közművelődésben is. A Petőfi-gyűjtemény 'igazgatója, Majsai Károly például az általános iskolásokból, szerveződött citérazenékart irányítja, amely az intézmény rendezvényeinek rendszeres vendége. Az úttörők, akik oly sok ideérkező csoportnak szereztek felejthetetlen ^ élményt játékukkal, sok más feladatot- is magukra vállalnak. Kiváló idegenvezetők a műemléképületben és a faluban. Segédkeznek a műtárgyak rendezésénél, gyűjtésénél is. A másik múzeumi közösség a Petőfi-barátok Társasága. Tagjai nem csak helybeliek lehetnek. Az ország más részén lakó, úgynevezett „pártoló tagok” segítik | közösség munkáját. Elsősorban persze a Petőfi életéhez kapcsolódó események évfordulóin szerveznek megemlékezéseket. Március 15-én. január 1-én. iúlius 30-án több mint, egy évtizede irodalomtörténeti előadások és kiállítások követik egymást. A felnőtt irodalombarátok is foglalkoznak az ide kiránduló diákokkal. Megismertetik velük a Petőfi-biográfia Szalkszent- mártannal, Dunavecsével, Kun. szentmikilóssal vagy Dömsöddél kapcsolatos adatait. Rendszeresek a Petőfi útjait járó túrák. Mint idei tervükből kiderül: 1985-ben Erdélyben Petőfi Sándor életének legboldogabb és legtragikusabb állomásait látogatják meg. Folytatódnak a már hagyományosnak számító múzeumkerti hangversenyek. Májusban ismét ellátogat a Duna-partí falucskába az ELTE Eötvös-művészegyütte- sének zenekara é$ kórusa, augusztusban pedig a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese vendégszerepei Szalkszentmártonban. Terveznek tavasszal egy Petőfi- vetélkedőt, és szinte teljes egészében átrendezik, felújítják az egész gyűjteményt, megfiatalítják az épületet. ÁDdliák « CSEMADOK Inoly- ságii Városi Szervezete és a Baráti Társaság között kialakult gyümölcsöző barátságot. Találkozókat, vetélkedőiket, népzenei és néptáncbemutatókaí rendeznek eavütt. Éhben az évben több község- történeti tanulmányt publikál Maisai Károly. Remélhetőleg a múzeumot bemutató kis füzetke is meei^Tenik. Igazán régen várunk rá: Petőfi barátai és Szalk- - szentmárton lakói. F. P. J. Fél órával a nyitás után az üzletvezetőnél panaszt tett az egyik vásárló. — Felháborító, ahogyan a hentesáruk pultjánál dolgozó fiatal kis hölgy beszélt velem! Amikor szóvá tettem, hogy már a mérés kezdetén, áru nélkül is három dekát mutat a mérleg, kikérte magának a gyanúsítást, vén szatyornak nevezett a többi vevő előtt! — mondta el egy- szuszra panaszát idősebb Rez- neki Ottomárné törzsvásárló, a szomszédos Pampuska utcai lakótelepről. — Nekem is lehet rossz napom! — replikázott a hentesáruk pultjánál dolgozó fiatal kis hölgy, bizonyos Vandemi- nek Zsófia a boltvezetőnek, aki a panaszos bejelentése alapján próbálta tisztázni a történteket. Természetes, hogy a bogaras vén szatyornak nevezett Rezneki néni előtt nem vonhatta szigorúan felelősségre a beosztottját, mert ugye krónikus munkaerő- hiánnyal küszködik a kereskedelem, és mi lesz, ha Van- deminek Zsófi szakképzetlen eladó is felkapja a vizet a lec- kéztetés hallatán, és máshol keres munkát magának? A boltvezető még be sem fejezte néhány enyhe fejcsó- válásból és ejnye, ejnye! méltatlankodásból álló •szigorú fegyelmező akcióját, amikor látta, hogy Keszőcze Béla, a kétbalkezes árukihordó, plafonig megrakott kézikocsit húzva, hátrafelé araszol két gondolasor között, s a ledőlni készülő rakomány elől menekülNehéz nap ve egy csokornyakkendős öregurat bepasziroz az uborkásüvegek meg a száraztészták közé. A kavarodást Keszőcze azzal tetézte, hogy leejtett egy láda sört, a szanaszét hulló üvegcserepeket a megrendelők, az utcán árkot ásó munkások söpörték össze. És ez még csak a kezdet volt. Valamilyen - kifürkészhetetlen rejtély hatására az üzletben elszabadult a pokol. A raktár előteréből pillanatok alatt eltűnt egy karton külföldi cigaretta, meg százhúsz darab poharas tejföl. Tú- róczi Böbének, a klimaxával bajlódó pénztárosnőnek számolási vitája támadt egy vevővel: a szóváltás hevében Böbe magából kikelve ordított, s csak egy hirtelen előkerült népiellenőr-igazolvány tulajdonosa tudta lecsendesíteni. Szobotka bácsi, a többszörösen kitüntetett eladó a kenyerespult mögött titokban elszopogatott fél liter pálinkát, majd magyamótákat kezdett énekelni. Lancsákné üzletvezető-helyettes fia megszökött a napköziből, s bevette magát a raktárba. Mire észrevették, megevett öt tábla csokoládét, több tucat rumosmeggyet, nem csoda, hogy rosszul lett a kis gézengúz. A főnök talált rá Ödönkére, s a látvány hatására még levegő után kapkodott, amikor jelentették neki, hogy az egyik kerületi tanácstagra rászakadt a mennyezetről lelógó reklám. Szuszogi boltvezető nem tudta eltalálni, hogy mi történt, már-már azon a ponton volt, hogy hívja a mentőket, beadja a felmondását, áthelyezteti magát, amikor az irodából kiszólt a telefonszerelő: — Uram, újra működik a készülék! A hatás leírhatatlan volt: egy óra múltán helyreállt a rend az üzletben. A megjavult telefon minden dolgozónak visszaadta az életkedvét. Vandeminek Zsófit háromszor is hívta ügyeletes udvar- lója, az ötvenes éveit taposó maszek villanyszerelő, Keszőcze a haverokkal megbeszélte, hogy szombaton horgászni mennek, Túróczi Böbe pedig szeretett anyósával rögzítette a vasárnapi vendégség forgatókönyvét. Az üzlet alkalmazottai közül akadt, aki a nap hátralévő részében még legalább nyolc helyre telefonált, s az újra működő készülék megállás nélkül kapcsolt fodrászt, férjet, fogorvost, barátnőt, nőgyógyászt, ügyintézőt, virágáruslányt, szóval mindenkit, akit csak hívtak. Az üzletvezető nem győzött hálálkodni az események láttán, győztes hadvezérként járt-kelt a gondolák között, és minden vevőhöz volt néhány kedves szava. Csak másnap reggel komorult el az ábrázata: — Sajnos, ma nehéz napunk lesz! — sóhajtotta rezignál- tan. — Megint süket a telefon! Kiss György Mihály csupa kis deszkapalló, amit letesz az utat keresők elé: ide lépjetek, ha száraz lábbal akartok eljutni valahová. A Mesélek a Zöld Disznóról című írása az igaz barátságot kínálja: . „... az átélt kailandok emléke erőt ad... ” — írtja. Milyen jó is az, amikor valaki biztonságban érezheti magát Főként, ha gyerek. Látszólag aranyait szállító mozdonyról szól a Miért nem lett Antanténusz mozdonyvezető című meséje. A felszín alatt azonban ott a csendes szó: jó néha elhagyni a szigorúan kijelölt utat, eltérni a kényszerű pályától. A Téli álom lírai története bármely mesesorba beillene, ha az olvasót nem kötné szigorúan a valósághoz az a két szem sültkrumpli, amely éppen egyszerűségével melenget, csillapítja az éhséget és még csillogó gömbbé is átváltozik, hogy díszítse a fenyőfát. Igen szép szívű szereplő a_ piciny tündérkirálynő, aki teljesíti azoknak a vágyát, akik másakért dolgoznak: gólokat ad a futballistának, fát az asztalosnak, virágfestést a mázolónak. Horgas Béla mesél a baglyok éjszakáiról, egész sor történetet tud a fabatka manócskátaról. Nevettet, amikor Rózái dolgozik a „konyhahában”, izgalmas kalandokat sorj áztat Kishúgomról és az óriásról. Írásaiban valami finom, valami ihletett, színes, érinthetetle- nül szép van jelen, olyan, mint a szappanbuborék vagy a gyermekek kacagásai A kicsinyeknek az ilyen művészi mesék szép szavai kellenek, amelyek a jóság és az emberiess ség birodalmába vezetik őket. Ám, ha a felnőttek is lehúzzák lucskos cipőiket, és rálépnek a gondosan helyükre rakott frissen súrolt deszkapadlókra. attól csak szebb lesz a világ! örülni fognak • az óvodások, kisiskolások, ha a domború, cizelláltan finom címlapot; Kovács Gabriella egyszerű és áttekinthető rajzait nézegethetik, ha végighallgathatják vagy már maguk is olvassák a szép történeteket. A Móra - Ferenc Könyvkiadó ismét értékes könyvvel lepte meg a gyermekeket. T. Újhelyi Mária
